Pesti Hírlap, 1910. január (32. évfolyam, 13-25. szám)

1910-01-16 / 13. szám

. Teljes őszinteséggel kijelentjük, hogy mi az egyesülés mellett és a szövetkezés ellen vagyunk. Ha Kossuth ás Justh között nincs elvi eltérés, akkor nincs semmi akadálya an­nak, hogy a két párt végleg egyesüljön egy­mással. Kicsinyes, személyes érdekek ne aka­dályozzák meg ezt az egyesülést. Justh semmivel sem kisebbíti magát, sőt népszerűségben nyer, ha elismeri azt a téve­dését, hogy csalódott Lukács Lászlóban és Kossuth helyesen informálta őt és pártját ar­ról, hogy a király mit engedélyez és mit nem. Be kell látni Justh Gyulának, hogy az ő két­ségkívül jóhiszemű és hazafias célzatú, de­­végeredményben szerencsétlenül járt taktikája kergette az országot bele a mai áldatlan hely­zetbe. Mert ő és párthívei akadályozták meg, hogy Kossuth kibontakozási programmját a király elfogadja. Egyesüljenek tehát elveik diadala érde­kében. De gondolják meg egyszersmind a Justh-párt hívei azt is, hogy választásokba sokkal célszerűbb a Kossuth-név lobogója­­alatt menniök, mint csupaszon. Annak azon­ban, hogy különböző elvi alapon álló pártok szövetkezzenek, főképen a választás idejére, a múlt tapasztalatai után nincs létjogosultsága. Mert az effajta szövetkezésnek tulajdonképen­­nincsen más célja, mint a kölcsönös mandá­tum-biztosítás. Az országnak nem arra van szüksége, hogy a jelenlegi képviselő urak mindenféle­­­Következésekkel biztosítsák a saját mandá­tumukat, hanem arra, hogy a hazafias politi­kusok nagy nemzeti célok elérésére egyesül­jenek. Belpolitikai fairek. A bánh­elyettes a királynál. Zágrábból jelen­tik, hogy Davas Ede osztályfőnök Bécsbe utazott, hol hétfőn ő felsége előtt megjelenik kihallgatáson. Távozó főispán. Makóról jelentik, hogy Ná­­vay Tamás Csanádi főispán lemondott állásáról. A központi állampénztár rovancsolása. Az állam mobilizálható vagyonának kezelése és min­den hitelügye tudvalevőleg a központi állampénz­tárnál összpontosul és igy a kormány gazdálkodá­sának eredménye is itt szűrődik le. Csak közmeg­nyugvást kelthet tehát, hogy dr Wekerle Sándor­­ miniszterelnök — mielőtt a kormány véglegesen távoznék — Stakovszky István, az állami számve­vőszék elnökével egyetértőleg az ország ezen legna­gyobb pénztárát megvizsgáltatja. A vizsgálatot, amely közel áll a befejezéshez, dr Strausz István állami számvevőszéki osztálytanácsos és dr Várady József miniszteri tanácsos teljesíti több számvevő­ségi tisztviselő közreműködése mellett. A felirati bizottság ülése. A felirati bizott­ság folyó hó 17-én, hétfőn, délután 5 órakor ülést tart. Tárgya: A felirati javaslat előadói tervezete. A ferencvárosi függetlenségi párt lakomája. A Ferencvárosi függetlenségi és 48-as pártkor pénteken este tartotta a függetlenségi fővárosi bi­zottsági tagok tiszteletére fényesen sikerült lako­máját. A borgazdai tisztet ez alkalommal dr Wai­­gand József, a pártkör alelnöke, fővárosi bizottsá­gi tag, látta el. Kornay István, a kör alelnöke, a nemzeti főváros és a független Magyarország mun­kásait, ezek között a két függetlenségi párt vezérét és Bárczy polgármestert éltette, hangsúlyozva, hogy a függetlenségi bizottsági tagokkal megerősödött új törvényhatóság is új nemzeti irányzatot kell, hogy kövessen. A kőbányai függetlenségi párt ne­vében Minke Béla és Sajó János bizottsági tagok mondottak beszédet, fölhíva a polgárságot, hogy az egységes függetlenségi párt mellett tömörüljön. Dr Szélné Gyula ügyvéd és Schlesinger Ármin is­kolaigazgató a Ballagi-féle társaskör nevében ki­jelentették, hogy körük csatlakozni fog a Ferenc­városi függetlenségi pártkörhöz, mert itt az ideje, hogy minden személyi ellentét megszűnjék és a nemzet együtt haladjon. Siposs Ágoston róm. kath. lelkész fővárosi bizottsági tag a bécsi politikával szemben az egységes erős függetlenségi harcot tartja szükségesnek. Beszéltek még: Szurza Károly mérnök, dr Lőwy Lajos bizottsági tagok, valamint dr Bakács János tanár és Fodor István iparos. Dr Waigand József összefoglalva a felköszöntőket, ki­­­­jelentette, hogy a kerület függetlenségi polgársága együttes erővel fog harcolni minden nemzetellenes irányzattal szemben. A horvát-szerb koalíció tanácskozása­ Zág­rábból jelentik, hogy a horvát-szerb koalíció vég­rehajtó-bizottsága szombaton este konferenciát tartott, mely közel három óráig tartott. Ebben a horvát-szerb koalíció képviselőinek a közeli kép­viselőházi ülésben elfoglalandó magatartását tár­gyalták. A végrehajtó-bizottság a tekintetbe jövő eshetőségeket mérlegelve, javaslatokat dolgozott ki. Elhatározták, hogy a horvát delegáció összes tagjait felszólítják, hogy a képviselőház ülése előtt Budapesten gyűljenek össze tanácskozásra, ame­lyen a végrehajtó­ bizottság által kidolgozott javas­latokat tárgyalják és véglegesen foglaljanak állást az új kormánynyal szemben elfoglalandó magatar­tás tekintetében. Végül a választók névjegyzéké­nek egybeállítására vonatkozó panaszokat tár­gyalták,­t a legjobb telivéreit. Jóformán már a múlt év novembere óta szilárd mozdulatlansággal áll az oddslista élén, s a bookmakerek már kora tavaszszal ideges bosszúsággal förmedtek azok­ra a játékosokra, akik Heliotrop­ on még két­szeres pénzen is meg akarták kockáztatni a filléreiket. — Miért nem megy inkább a takarék­­pénztárba? — kérdezték a furfangos előrefo­­gadóktól. — Hogy miért? — felelték vállat vonva a Heliotrop Mvei. — Mert a takarékban ne­gyedfél százalékot fizetnek egy egész évre, itt pedig két hónap alatt kétszázat kereshetek. A pénz pedig itt ép oly biztos, mint a Hazaiban... Csodálatos: a Pálházy herceg lova az utolsó pillanatig szinte változatlanul megtar­totta pozícióját s most, hogy immár a futó teli­vérek számai is megjelentek a sokaság szeme előtt, a fanatikus lóismerők még talán nagyobb meggyőződéssel hittek benne, mint a legsötétebb téli hónapokban. A könyvesek — bár újabban a többi versenyzőre is érkeztek fogadások— ked­vetlenül és savanyú arccal adták ki tarsolyuk­ból a Heliotrop ticketjeit, s a benfentesek a gép mellett is majdnem kivétel nélkül a pom­pás, szürke mént fogadták, melyről, átlátszó sportmanőverkép, hirtelen azt a hazugságot terjesztették, hogy az utolsó pillanatban letört, s hogy a herceg csupán a zászló becsületéért indítja ... De a kósza pletykában senki se hitt a sportemberek közül, s a beavatottak tá­borában talán csak egyetlen férfiú akadt, aki a hír hallatára titokban összekulcsolta a ke­zeit, s ájtatos arccal fordult a mennyboltozat felé, ahová különben csak az időjárás kikém­lelése végett szokta fölemelni a pillantását. — Istenkém, — szólott, — ha csak­ugyan igaz, hogy létezel és odafenn trónolsz, akkor tudod, hogy sohase szoktam nálad ké­réssel alkalmatlankodni . . . Most van az első eset, hogy szívességért fordulok hozzád: en­gedd meg, hogy az a bastia csakugyan kitörje az egyik lábát. Nehogy Kolonicsot — mert ő volt a titokzatos egyén, aki a jó istentől ezt a csekély szívességet kérte — alávaló önzéssel vádol­hassa valaki, lojálisan be kell ismernünk, hogy a különös imát nem kizárólag a nyerészkedő vágy inspirálta. A legújabb istállótulajdonos, aki — hiszen ő is csak bohém volt — az en­­­­gesztelhetetlen haragot még híréből se ismerte, a földgömb összes élő­lényei közül tulajdonkép csak egy embert gyűlölt állhatatos konokság­­gal: Pálházy herceget ... A fiatal, halsze­­mű, szőke férfi, aki lenéző közömbösséggel en­gedte végigszáguldani maga mellett az életet, az ő szemében egy lealázó, sötét és rég sírjába tért korszak legutolsó, itt felejtett példánya volt ... A gőgös, kegyetlen arisztokratáé, aki a kutyáját többre becsüli a közrendi polgár­nál ... Ez a vélemény nem volt nagyon igaz­ságtalan, mert a herceg csakugyan nem tar­totta magát egyfajtabelinek a többi halandó­val ... Ő a Pálházyakat aféle középrendű lényeknek tartotta az isten és a császárok kö­zött, s teljes meggyőződéssel azonosította ma­gát néhai apjával, aki egy izben dühösen vá­gott a földhöz egy természetrajzi munkát, amely véletlenül a kezébe került. — Micsoda, — kiáltott föl megbotrán­­kozva, — ez a fajankó egyszerűen az ember elnevezés alá foglal minden élőlényt, aki nem tartozik a szigorúan vett állatok közé? Hát eszerint én és a számadó juhászom egyazon, természetrajzi fejezetbe tartozunk? És ha tőle függ, irgalmatlanul leülteti a szerencsétlen tudós fejét, aki azt merte állíta­ni, hogy Pálházy herceg és a kérese természet­rajzi értelemben abszolúte nem különböznek egymástól . . . Kolonicsot, aki hőstettszámba menő ki­tartással hódította meg a legexcluzívebb terü­leteket, diadalútjában egyetlen akadály fo­gadta: a Pálházy herceg hideg és fenséges gőg­­­­je. Ez az ember, akin sem a ravaszság, sem a bízelkedés nem fogott — húszon észre se vette a körülötte lebzselő ismeretleneket — áttörhe­­tetlen ércfalként meresztette a kis tolakodó elé istenien lesújtó közömbösségét. Mikor a turf Napóleonja már rendre elfoglalta az összes ellenséges várakat, Pálházy herceg még min­dig oly hidegséggel fordította rá vízszinti és kifejezéstelen szemeit, mintha puszta levegő lenne az elegáns Kolonics Sándor helyén. E visszautasítás ellen még a Rácz báró minden igyekezete is hiábavalónak bizonyult; mikor az öreg krakéler az új istállótulajdonost a her­cegnek bemutatta, Pálházy kevély fejbb­entés után, pár pillanat múlva mindkettejüket a fa­képnél hagyta, hogy a trainerével néhány sür­gető ügyet elintézzen. Most, hogy hangos csengetyűszó jelezte a nagy esemény közeledését, Kolonics még egyszer fölkereste Webb mestert, aki személye- PESTI HÍRLAP 1910. január 16., vasárnapi. A helyzet. Kimen csonka kabinetje. Négy tárcára nem kapott vállalkozót. „Udvariassági-­ látogatás a párt­vezéreknél. Kossuthék és Justhék nem egyesülnek. Az alkotmánypárt és Kimen. Kedden: bucsuzás és eskütétel; szombaton bemu­tatkozás a Házban. Wekerle vasárnap Bécsbe megy. Gróf Khtien-Héderváry Károly, szép re­ményeiben megkoppasztva, még mindig Bu­dapesten gubbaszt és csak vasárnap délelőtt, vagy esetleg délután mehet Bécsbe, ámde nem sikerül teljes miniszteri listát magával vinnie és ugyancsak csonka kabinet kinevezésére kell előterjesztést tennie, ő is mindössze négy urat tudott megszerezni, akárcsak Lukács, pedig­­ teljes kabinettel akart kirukkolni. E négy úr közül is kettőt Lukácsnak köszönhet, már mint Lukácsot meg Hazait, de már Lukács­­igazságügym­inisztere helyett, a kiváló Vavrik Béla helyett, meg kellett elégednie Székely Ferenccel s igy legfölebb Hieronymi Károly kereskedelmi miniszterségét tulajdoníthatja a maga külön szerzeményének. Kimen e szerint a következő csonka lis­tát viszi Bécsbe: Miniszterelnök és belügy: Kimen. Pénzügy: Lukács László. Kereskedelem: Hieronymi. Igazságügy: Székely Ferenc. Honvédelem: Hazai Samu. Nem tudta betölteni tehát Kimen a kö­vetkező négy tárcát: Közoktatásügy. Földművelésügy: Király személye körüli miniszterség. Horvát miniszterség. Ezek közül a közoktatásügyi tárca vál­lalására még mindig gróf Zichy Jánost re­méli utólag megnyerni, mert Zichy János sze­rinte csak az alkotmánypártra való tekintettel adott neki retus­t, ha tehát az alkotmánypárt­­­tal sikerül a jövő héten megállapodnia (?), ez

Next