Pesti Hírlap, 1910. december (32. évfolyam, 286-298. szám)

1910-12-10 / 294. szám

­ A magántisztviselők ügye a német parlamentben. A német birodalmi gyűlés munkájában hosz­­szú idő óta kimagasló hely jut a szociálpolitikai kérdéseknek és e kérdések sorában az utóbbi időben ismételten napirenden voltak a magántisztviselő­problémák. A Fortschrittliche Volkspartei a hala­dó néppárt intézett a minap interpellációt a biro­dalmi kancellárhoz a magántisztviselők nyugdíjbiz­tosítása tárgyában és ebben az interpellációban azt kérdezték a kancellártól, hogy beterjeszti-e a biro­dalmi gyűlésnek a legközelebbi három hónapon be­lül a törvényjavaslatot a magántisztviselők, kötele­ző nyugdíjbiztosításáról. A párt nevében Magdan okolta meg az interpellációt és azt mondotta, hogy már szeptemberben szó volt róla, hogy a kormány karácsony előtt beterjeszti a javaslatot és most, alaposan csalódva, azt kell látniok, hogy a törvény­­javaslatot ebben az ülésszakban nem akarják be­nyújtani. A haladó néppárt tudni akarja, még­pe­dig pontosan, szabatosan, hogy a javaslat mikor ke­rül a törvényhozás elé. Az ügyet három hónapnál tovább nem szabad halasztani, különben nem lehet egyhamar törvény belőle. Ha tovább folytatja a kormány a halasztás politikáját, akkor a párt rá­törekszik majd, hogy valamely más módon oldja meg a magánalkalmazottak nyugdíjbiztosításának kérdését. Az interpellációra a kormány nevében Del­brück államtitkár felelt. A Reichsamt des Innern kidolgozta a törvényjavaslatot, jóllehet rengeteg munkája volt más irányban is. A kész törvényjavas­latot átadták a porosz államminisztériumnak, hogy a kérdésben állást foglaljon. Az államtitkár nem tudja pontosan, hogy mikor lesz meg ez az állás­­foglalás, mihelyt azonban meglesz, átküldik a ja­vaslatot a Bundesrat-nak, a szövetségi kormány­nak, hogy véleményt adjon róla. A Bundesrat vé­leményadásán fordul meg azután, hogy a javaslat mikor kerül a törvényhozás elé,­­ a kormány rajta lesz, hogy ez megtörténjék mielőbb. Az államtitkár válaszához majdnem vala­mennyi párt részéről hozzászóltak és a hozzászólók kijelentései egytől-egyig javára válnak az ügynek. Sőt egyik-másik párt versenyzett a haladó nép­párttal, erősködvén benne, hogy a nevezetes kér­déssel ők már korábban is foglalkoztak. Főképen a konzervatív párt szónoka, Dröscher képviselő tett ilyen irányú kijelentéseket és a haladó néppárttal kötekedett, rájuk fogván, hogy a kérdést fölhasz­nálják agitációs célokra, de a bizottságokban nem dolgoznak eléggé komolyan. A konzervatív párt egyébként azt kívánja, hogy a már meglevő nyug­díjpénztárak egyenlő jogúakká legyenek a megte­remtendő központi intézménynyel. A centrumpárt nevében Nacken kijelentette, hogy örömmel és tü­relmetlenül várják a javaslatot és mivel még eb­ben az ülésszakban óhajták a letárgyalását, kívána­tosnak vélik, hogy a kormány karácsony előtt tegye közzé, hadd foglalkozzék vele minden társadalmi réteg, amely a kérdés iránt érdeklődik. A kormány huzavonája miatt a magántisztviselők bi­zalmatlanokká válnak mind a kormány­nyal, mind a törvényhozással szemben. A Wirtschaftliche Vereinigung nevében Lieber­mann, a Reichspartei nevében Linz képviselők hangsúlyozták, hogy a kérdés iránt épen olyan mértékben érdeklődnek, mint a haladó néppárt és a maguk részéről szintén sürgetik az ügy elin­tézését. A nemzeti szabadelvűek — Nationallibe­rale — részéről Beck, heidelbergi képviselő, saj­nálatának adott kifejezést, amiért az államtitkár nem adott határozott feleletet és pártja nevében óhajtandónak ítéli a javaslat mielőbbi benyúj­tását. Az interpelláció megokoló­ja, Magdan, visz­­szautasította a konzervatív párt abbeli szemre­hányását, hogy pártja nem dolgozik a bizottsá­gokban komolyan és a középosztály érdekében követendő politikával kapcsolatban azt mondotta, hogy pártja nem éri be szakkal ezen a területen, itt a szavak nem elegendők,­­ ide tettek kelle­nek. Elvárják, hogy a Reichsamt des Innern mi­előbb hozzásegíti majd a magántisztviselőket a kötelező nyugdíjbiztosításhoz. . . . A nagy problémát, a kötelező nyugdíjbizto­­sítás problémáját, nemsokára megoldja majd a német birodalmi gyűlés, amelynek a tárgyalásai, épen a Magdan-féle interpellációval összefüg­gésben, bizonyságot tesznek róla, hogy a német törvényhozók nagy súlyt vetnek a magántisztvi­selő-választópolgárokra. Két millió a száma Né­metország magánalkalmazottainak, hatalmas szám ez, amely súlyt jelent, befolyást jelent ennek a nevezetes társadalmi osztálynak a részére. Ott állnak ők a Mittelstandspolitik, ott állanak a tár­sadalmi politika kérdéseinek a középpontjában, aminek megvan az újabb tanúsága a német biro­dalmi gyűlés legutóbbi tárgyalásaiban a munkás­­kamarákról. A munka, amelyet a német Reichs­tag végez, amelynek számos részlete arra irá­nyul, hogy elő­revigye széles, nagy néprétegek boldogulását, modern törvényhozáshoz illő és igazán és a szónak legszebb értelmében megvaló­sítható — nemzeti munka. (K. L): Pesti Hírlap 1910. december 10., szombat Gróf Károlyi Mih­ály balti­kereskedése. (­Babakiállitás.) — Saját tudósítónktól. — A Pesti Első Bölcsőde Egyesület valamennyi jótékony egyleteink között főúri társaságunk höl­gyei részéről talán a legodaadóbb gondoskodásban részesül. Ismeretes, hogy a créede-bál, mely ugyan­csak ennek az egyletnek céljait szolgálja, az arisz­tokrácia közreműködése által minden év legsikerül­tebb s legjövedelmezőbb mulatságai közé tartozik, de ezenkívül a társaság hölgyei minden évben rendez­nek a kis lelencek javára valami alkalmi ünnepet, vagy vásárt. Az idén a felsőbb tízezer jótékony an­gyalainak az a kitűnő ötletük támadt, hogy a köze­ledő karácsony alkalmából babakiállitást, vagy job­ban mondva babavásárt rendeznek s igy újabb se­gélyforrásokat szereznek a babák számára eladott babákból az elhagyott babáknak. Mivel pedig a ba­bák nem csak gyengéd, de magas pártfogásban is részesülnek s a jótékony babavásár rendezősége élén gróf Pappenheim Sierfriedné, született Ká­rolyi Erzsébet grófnő áll, megtörtént az a ritka eset, hogy a kiállításnak, vagy vásárnak az egye­tem­ utcai Károlyi grófi palota ad otthont , igy a kiállítás tartama alatt a történelmi nevezetességű palota, melyben annak idején Batthyányi Lajost elfogták s melyben Haynau egykoron a nemzeti vértanuk halálos ítéleteit aláírta, minden pompá­jával és értékes gyűjteményeivel együtt megnyílik a nagyközönség számára. A babakiállitást, melyet vasárnap délelőtt ti­zenegy órakor nyit meg Auguszta főhercegnő, pén­teken délután mutatták be a sajtó képviselőinek a rendezőbizottság hölgyei, élükön özv. gróf Károlyi Gyulánéval, aki ma a rendezésben oly tevékeny részt vett leányát, Pappenheim grófnét, is helyet­tesítette, miután az utóbbi meghegedett és igy, saj­nos, nem élvezheti fáradságos munkájának gyönyö­rű eredményét. A sajtó képviselőit a jobboldali sarokszalon­­ban fogadja özvegy gróf Károlyi Gyuláné , teázás közben néhány szóval elmondja a kiállítás főbb ne­vezetességeit, hogy az arisztokráciának, mely höl­gyei készítettek vagy adományoztak babákat a jó­tékony célra, hogy a babáknak egy része már el is van adva, hogy a babák ára két korona és néhány száz korona között váltakozik, hogy ő és leányai Susanne és Juliette, csak néhány nap előtt jöttek" fel faluról külön azért, hogy a kiállítást rendezzék s a megnyitáson a főhercegnőt fogadják, szóval mindenről informálja a sajtó emberét, akit ezután bevezet a kiállításba, közbe néhány termen keresz­tülhaladóban néhány régi kép mesterét is meg­mondva. A kiállításban találjuk első­sorban Károlyi Susanne és Juliette grófnőket, akik megelégedet­ten szemlélik fáradságos rendezésüknek eredményét. Juliette grófnő panaszkodik is, hogy három nap óta folyton itt tartózkodik a babák között s most már annyira van, hogy bármerre tekint merev, üveges babaszemek légiói meresztgetik felé tekintetüket. Ott­ van a rendezők sorában Pálffy Miklós her­cegné, özv. Herich Károlyné, báró Dániel Ernőné, Sass Istvánné és leánya, Margit, és Balázs Béláné is, aki a kiállítók között is szerepel, egy Chocola­­tiére bábuval, a Suchard-, vagy Masson-féle csoko­ládégyár reklámképének művészi utánzatával. A babák között kimagaslik méltóságteljessé­gével a Mária Theresia baba, melyet egy egykori Mária Theresia kép után Zichy Sarolta grófnő ké­szített Czifferen. Nem tultunk, mikor azt állítjuk, hogy ez a baba igazán művészi alkotás s hogy a grófnő babakészítési tudománya vetekszik bármely régi hírneves művész ecsetjével. Nem akarunk itt a sok-sok termet megtöltő kiállítás összes babáiról megemlékezni, csupán még egy-két kiemelkedő művészies darabot említünk meg, hogy a kiállítás látogatója ne mulaszsza el azokat megtekinteni. Mindjárt az első teremben, melyben a guirlandokba sorakoztatott, virágok közé bújtatott villanykörték színes fénye karácsonyi esti hangulatot varázsol, a bal sarokban a pá­rizsi babáknak egy sorozatát találjuk, Fon­tenay vicomm­é, a budapesti francia főkonzul feleségének XVIII. századbeli porcellánfejes, kri­­nolinos babáit és gróf Károlyi Lászlóné modern pá­rizsi babáit, melyek oly tökéletesek, hogy azt kép­zeljük valamely elsőrendű divatlap jól megfestett manequinjei léptek ki elébünk. Arcuk viaszból ké­szült, kifejezésteljes, szép párzsi arcocskák gyö­nyörű frizurákkal és kalapokkal, a toilettek is ki­tűnőek, kifogástalanul szabottak s ami meglepő, mindegyikben megvan az egyéniséggel harmonizáló mozgás. Oly élethűek és szépek ezek a babák, ezek a különféle társadalmi osztályhoz tartozó, de azért egyformán a legelsőrendű cik­ket megjelenítő, tipi­kus párizsi nőalakok, hogy egy liliputi legény köz­tük biztosan elvesztené a fejét és a szívét. Ezekkel a babákkal csak a müncheni művé­szeti babák (gr. Pappenheimné és gróf Festetics Pál adománya) vetekednek érdekesség, élethűség és kifejezés tekintetében. Ebből a fajtából is van a kiállításban két asztalra való. Ezeknek a kifejezés­teljes egyéniségét visszatükröző babaarcoknak tár­sasága azt a benyomást teszi reánk, mintha kis em­berkékkel, valóságos gyerekekkel volna dolgunk, nem pedig a régi világból megszokott üvegszámú, kifejezéstelen játékbabákkal, melyekből egyébként itt is akad igen nagy tömeg a konzervatív­ babaj­á­­tékosok számára. Ami a babákat sajátkezűleg készítő hölgyek ügyességét és szorgalmát illeti, talán első helyen kell említenünk gróf Batthyányné, született gróf Radvánszky Ellát, aki nem kevesebb, mint ötven bohócot készített, köztük több életnagyságút is. Ezek szomszédságában látunk két suffragette-babát s hiszszük, hogy a szomszédságában való elhelyezés nem rejt magában semmi, a nőemancipáció lelkes előharcosaira vonatkozó célzást. Hiszen a kiállítást nők rendezték. Egyébként ezek a suf­ragettek igen ügyes babyk, akik még itt is híveket igyekeznek szerezni elveiknek, két kézzel szórván a „Szavazati jogot a nőknek!“ feliratú cédulákat. Ámde nem folytatjuk,­­menjen el mindenki és nézze meg ezt a kiállítást, nemcsak azért, mert jótékony célt szolgál, hanem mert valóban érde­mes. Nem mulaszthatjuk el itt mint attractiót, a kiállításban nagyszámban található életnagyság!! eleven babákat is megemlíteni. A kiállítás három napig tart s vasárnap két korona, hétfőn és kedden egy-egy korona belépő­ díj mellett lesz megtekinthető. A gyermekek az első nap csak a felét fizetik. A kiállítást délelőtt 10 órá­tól este 7-ig lehet megnézni. A hölgyek rendes utcai toiletteben látogatják a kiállítást. A vásárlás nem kötelező s egyébként nem is minden baba el­adó, legalább a csináltak nem mind, így például Mária Valéria főhercegnő egy babája, melyet any­jától, Erzsébet királynétól kapott, csak megtekintés céljából van itt. Még megjegyezzük­, hogy meghívókra ne vár­jon senki, mert mindenki bemehet a kiállításba, aki jegyét a Károlyi-palotában megváltja. Legszí­vesebben látott vendég természetesen mégis csak akkor lesz, ha ebből a grófi babás­ boltból mennél nagyobb pakkal távozik.

Next