Pesti Hírlap, 1910. december (32. évfolyam, 286-298. szám)
1910-12-10 / 294. szám
A magántisztviselők ügye a német parlamentben. A német birodalmi gyűlés munkájában hoszszú idő óta kimagasló hely jut a szociálpolitikai kérdéseknek és e kérdések sorában az utóbbi időben ismételten napirenden voltak a magántisztviselőproblémák. A Fortschrittliche Volkspartei a haladó néppárt intézett a minap interpellációt a birodalmi kancellárhoz a magántisztviselők nyugdíjbiztosítása tárgyában és ebben az interpellációban azt kérdezték a kancellártól, hogy beterjeszti-e a birodalmi gyűlésnek a legközelebbi három hónapon belül a törvényjavaslatot a magántisztviselők, kötelező nyugdíjbiztosításáról. A párt nevében Magdan okolta meg az interpellációt és azt mondotta, hogy már szeptemberben szó volt róla, hogy a kormány karácsony előtt beterjeszti a javaslatot és most, alaposan csalódva, azt kell látniok, hogy a törvényjavaslatot ebben az ülésszakban nem akarják benyújtani. A haladó néppárt tudni akarja, mégpedig pontosan, szabatosan, hogy a javaslat mikor kerül a törvényhozás elé. Az ügyet három hónapnál tovább nem szabad halasztani, különben nem lehet egyhamar törvény belőle. Ha tovább folytatja a kormány a halasztás politikáját, akkor a párt rátörekszik majd, hogy valamely más módon oldja meg a magánalkalmazottak nyugdíjbiztosításának kérdését. Az interpellációra a kormány nevében Delbrück államtitkár felelt. A Reichsamt des Innern kidolgozta a törvényjavaslatot, jóllehet rengeteg munkája volt más irányban is. A kész törvényjavaslatot átadták a porosz államminisztériumnak, hogy a kérdésben állást foglaljon. Az államtitkár nem tudja pontosan, hogy mikor lesz meg ez az állásfoglalás, mihelyt azonban meglesz, átküldik a javaslatot a Bundesrat-nak, a szövetségi kormánynak, hogy véleményt adjon róla. A Bundesrat véleményadásán fordul meg azután, hogy a javaslat mikor kerül a törvényhozás elé, a kormány rajta lesz, hogy ez megtörténjék mielőbb. Az államtitkár válaszához majdnem valamennyi párt részéről hozzászóltak és a hozzászólók kijelentései egytől-egyig javára válnak az ügynek. Sőt egyik-másik párt versenyzett a haladó néppárttal, erősködvén benne, hogy a nevezetes kérdéssel ők már korábban is foglalkoztak. Főképen a konzervatív párt szónoka, Dröscher képviselő tett ilyen irányú kijelentéseket és a haladó néppárttal kötekedett, rájuk fogván, hogy a kérdést fölhasználják agitációs célokra, de a bizottságokban nem dolgoznak eléggé komolyan. A konzervatív párt egyébként azt kívánja, hogy a már meglevő nyugdíjpénztárak egyenlő jogúakká legyenek a megteremtendő központi intézménynyel. A centrumpárt nevében Nacken kijelentette, hogy örömmel és türelmetlenül várják a javaslatot és mivel még ebben az ülésszakban óhajták a letárgyalását, kívánatosnak vélik, hogy a kormány karácsony előtt tegye közzé, hadd foglalkozzék vele minden társadalmi réteg, amely a kérdés iránt érdeklődik. A kormány huzavonája miatt a magántisztviselők bizalmatlanokká válnak mind a kormánynyal, mind a törvényhozással szemben. A Wirtschaftliche Vereinigung nevében Liebermann, a Reichspartei nevében Linz képviselők hangsúlyozták, hogy a kérdés iránt épen olyan mértékben érdeklődnek, mint a haladó néppárt és a maguk részéről szintén sürgetik az ügy elintézését. A nemzeti szabadelvűek — Nationalliberale — részéről Beck, heidelbergi képviselő, sajnálatának adott kifejezést, amiért az államtitkár nem adott határozott feleletet és pártja nevében óhajtandónak ítéli a javaslat mielőbbi benyújtását. Az interpelláció megokolója, Magdan, viszszautasította a konzervatív párt abbeli szemrehányását, hogy pártja nem dolgozik a bizottságokban komolyan és a középosztály érdekében követendő politikával kapcsolatban azt mondotta, hogy pártja nem éri be szakkal ezen a területen, itt a szavak nem elegendők, ide tettek kellenek. Elvárják, hogy a Reichsamt des Innern mielőbb hozzásegíti majd a magántisztviselőket a kötelező nyugdíjbiztosításhoz. . . . A nagy problémát, a kötelező nyugdíjbiztosítás problémáját, nemsokára megoldja majd a német birodalmi gyűlés, amelynek a tárgyalásai, épen a Magdan-féle interpellációval összefüggésben, bizonyságot tesznek róla, hogy a német törvényhozók nagy súlyt vetnek a magántisztviselő-választópolgárokra. Két millió a száma Németország magánalkalmazottainak, hatalmas szám ez, amely súlyt jelent, befolyást jelent ennek a nevezetes társadalmi osztálynak a részére. Ott állnak ők a Mittelstandspolitik, ott állanak a társadalmi politika kérdéseinek a középpontjában, aminek megvan az újabb tanúsága a német birodalmi gyűlés legutóbbi tárgyalásaiban a munkáskamarákról. A munka, amelyet a német Reichstag végez, amelynek számos részlete arra irányul, hogy előrevigye széles, nagy néprétegek boldogulását, modern törvényhozáshoz illő és igazán és a szónak legszebb értelmében megvalósítható — nemzeti munka. (K. L): Pesti Hírlap 1910. december 10., szombat Gróf Károlyi Mihály baltikereskedése. (Babakiállitás.) — Saját tudósítónktól. — A Pesti Első Bölcsőde Egyesület valamennyi jótékony egyleteink között főúri társaságunk hölgyei részéről talán a legodaadóbb gondoskodásban részesül. Ismeretes, hogy a créede-bál, mely ugyancsak ennek az egyletnek céljait szolgálja, az arisztokrácia közreműködése által minden év legsikerültebb s legjövedelmezőbb mulatságai közé tartozik, de ezenkívül a társaság hölgyei minden évben rendeznek a kis lelencek javára valami alkalmi ünnepet, vagy vásárt. Az idén a felsőbb tízezer jótékony angyalainak az a kitűnő ötletük támadt, hogy a közeledő karácsony alkalmából babakiállitást, vagy jobban mondva babavásárt rendeznek s igy újabb segélyforrásokat szereznek a babák számára eladott babákból az elhagyott babáknak. Mivel pedig a babák nem csak gyengéd, de magas pártfogásban is részesülnek s a jótékony babavásár rendezősége élén gróf Pappenheim Sierfriedné, született Károlyi Erzsébet grófnő áll, megtörtént az a ritka eset, hogy a kiállításnak, vagy vásárnak az egyetem utcai Károlyi grófi palota ad otthont , igy a kiállítás tartama alatt a történelmi nevezetességű palota, melyben annak idején Batthyányi Lajost elfogták s melyben Haynau egykoron a nemzeti vértanuk halálos ítéleteit aláírta, minden pompájával és értékes gyűjteményeivel együtt megnyílik a nagyközönség számára. A babakiállitást, melyet vasárnap délelőtt tizenegy órakor nyit meg Auguszta főhercegnő, pénteken délután mutatták be a sajtó képviselőinek a rendezőbizottság hölgyei, élükön özv. gróf Károlyi Gyulánéval, aki ma a rendezésben oly tevékeny részt vett leányát, Pappenheim grófnét, is helyettesítette, miután az utóbbi meghegedett és igy, sajnos, nem élvezheti fáradságos munkájának gyönyörű eredményét. A sajtó képviselőit a jobboldali sarokszalonban fogadja özvegy gróf Károlyi Gyuláné , teázás közben néhány szóval elmondja a kiállítás főbb nevezetességeit, hogy az arisztokráciának, mely hölgyei készítettek vagy adományoztak babákat a jótékony célra, hogy a babáknak egy része már el is van adva, hogy a babák ára két korona és néhány száz korona között váltakozik, hogy ő és leányai Susanne és Juliette, csak néhány nap előtt jöttek" fel faluról külön azért, hogy a kiállítást rendezzék s a megnyitáson a főhercegnőt fogadják, szóval mindenről informálja a sajtó emberét, akit ezután bevezet a kiállításba, közbe néhány termen keresztülhaladóban néhány régi kép mesterét is megmondva. A kiállításban találjuk elsősorban Károlyi Susanne és Juliette grófnőket, akik megelégedetten szemlélik fáradságos rendezésüknek eredményét. Juliette grófnő panaszkodik is, hogy három nap óta folyton itt tartózkodik a babák között s most már annyira van, hogy bármerre tekint merev, üveges babaszemek légiói meresztgetik felé tekintetüket. Ott van a rendezők sorában Pálffy Miklós hercegné, özv. Herich Károlyné, báró Dániel Ernőné, Sass Istvánné és leánya, Margit, és Balázs Béláné is, aki a kiállítók között is szerepel, egy Chocolatiére bábuval, a Suchard-, vagy Masson-féle csokoládégyár reklámképének művészi utánzatával. A babák között kimagaslik méltóságteljességével a Mária Theresia baba, melyet egy egykori Mária Theresia kép után Zichy Sarolta grófnő készített Czifferen. Nem tultunk, mikor azt állítjuk, hogy ez a baba igazán művészi alkotás s hogy a grófnő babakészítési tudománya vetekszik bármely régi hírneves művész ecsetjével. Nem akarunk itt a sok-sok termet megtöltő kiállítás összes babáiról megemlékezni, csupán még egy-két kiemelkedő művészies darabot említünk meg, hogy a kiállítás látogatója ne mulaszsza el azokat megtekinteni. Mindjárt az első teremben, melyben a guirlandokba sorakoztatott, virágok közé bújtatott villanykörték színes fénye karácsonyi esti hangulatot varázsol, a bal sarokban a párizsi babáknak egy sorozatát találjuk, Fontenay vicommé, a budapesti francia főkonzul feleségének XVIII. századbeli porcellánfejes, krinolinos babáit és gróf Károlyi Lászlóné modern párizsi babáit, melyek oly tökéletesek, hogy azt képzeljük valamely elsőrendű divatlap jól megfestett manequinjei léptek ki elébünk. Arcuk viaszból készült, kifejezésteljes, szép párzsi arcocskák gyönyörű frizurákkal és kalapokkal, a toilettek is kitűnőek, kifogástalanul szabottak s ami meglepő, mindegyikben megvan az egyéniséggel harmonizáló mozgás. Oly élethűek és szépek ezek a babák, ezek a különféle társadalmi osztályhoz tartozó, de azért egyformán a legelsőrendű cikket megjelenítő, tipikus párizsi nőalakok, hogy egy liliputi legény köztük biztosan elvesztené a fejét és a szívét. Ezekkel a babákkal csak a müncheni művészeti babák (gr. Pappenheimné és gróf Festetics Pál adománya) vetekednek érdekesség, élethűség és kifejezés tekintetében. Ebből a fajtából is van a kiállításban két asztalra való. Ezeknek a kifejezésteljes egyéniségét visszatükröző babaarcoknak társasága azt a benyomást teszi reánk, mintha kis emberkékkel, valóságos gyerekekkel volna dolgunk, nem pedig a régi világból megszokott üvegszámú, kifejezéstelen játékbabákkal, melyekből egyébként itt is akad igen nagy tömeg a konzervatív babajátékosok számára. Ami a babákat sajátkezűleg készítő hölgyek ügyességét és szorgalmát illeti, talán első helyen kell említenünk gróf Batthyányné, született gróf Radvánszky Ellát, aki nem kevesebb, mint ötven bohócot készített, köztük több életnagyságút is. Ezek szomszédságában látunk két suffragette-babát s hiszszük, hogy a szomszédságában való elhelyezés nem rejt magában semmi, a nőemancipáció lelkes előharcosaira vonatkozó célzást. Hiszen a kiállítást nők rendezték. Egyébként ezek a sufragettek igen ügyes babyk, akik még itt is híveket igyekeznek szerezni elveiknek, két kézzel szórván a „Szavazati jogot a nőknek!“ feliratú cédulákat. Ámde nem folytatjuk,menjen el mindenki és nézze meg ezt a kiállítást, nemcsak azért, mert jótékony célt szolgál, hanem mert valóban érdemes. Nem mulaszthatjuk el itt mint attractiót, a kiállításban nagyszámban található életnagyság!! eleven babákat is megemlíteni. A kiállítás három napig tart s vasárnap két korona, hétfőn és kedden egy-egy korona belépő díj mellett lesz megtekinthető. A gyermekek az első nap csak a felét fizetik. A kiállítást délelőtt 10 órától este 7-ig lehet megnézni. A hölgyek rendes utcai toiletteben látogatják a kiállítást. A vásárlás nem kötelező s egyébként nem is minden baba eladó, legalább a csináltak nem mind, így például Mária Valéria főhercegnő egy babája, melyet anyjától, Erzsébet királynétól kapott, csak megtekintés céljából van itt. Még megjegyezzük, hogy meghívókra ne várjon senki, mert mindenki bemehet a kiállításba, aki jegyét a Károlyi-palotában megváltja. Legszívesebben látott vendég természetesen mégis csak akkor lesz, ha ebből a grófi babás boltból mennél nagyobb pakkal távozik.