Pesti Hírlap, 1910. december (32. évfolyam, 299-312. szám)
1910-12-16 / 299. szám
2 1910 december ltí„ péntek. ________.»esti Hírlap________ A kérdésnek ismét időszerűvé válása alkalmából tehát nekünk nem kell egyebet tennünk, mint rég hirdetett álláspontunk érvényesítését követelni, vagyis a rendőrség mellé vizsgálóbíró kirendelését sürgetni. De nem hallgathatjuk el a kérdésnek ama részét sem, amely a sajtóra vonatkozik. Vannak ugyanis olyan esetek, amelyekben a sajtó az által, hogy nyilvánosságra hozza az ügyet, használ a vizsgálatnak. Tehát talán nem minden esetre áll az, hogy a folyamatban lévő ügyet el kell titkolni a főtárgyalásig. Azért legyen esze, gyakorlata és tapintata úgy a nyomozó rendőrhatóságnak, mint a vizsgálóbírónak, hogy ők válogassák meg, mely ügy érett meg a nyilvánosság számára. Hogyha pedig a sajtó munkája követett el indiszkréciójával vétséget, mi nem védelmezzük a bűnöst. Sőt tessék nagyobb bírságot megállapítani, hogy az elrettentő például szolgáljon. Indítványozunk azonban mi egy olyan módot, amely sajtónkból egyszers mindenkorra gyökeresen ki fogja irtani azt a piszkolódási és rágalmazási mániát, amely most tönkreteszi a közéletet és veszélyezteti már a magánéletet is. Tessék törvényben kimondani, hogy azt az újságírót és azt a lapkiadót, akik akár könnyelműségből, akár üzleti érdekből magánembereket meghurcolnak, ne csak jelentéktelen börtönre és kis pénzbírságra ítéljék, hanem a meghurcolt javára jelentékeny összegű kártérítésre, amely levonandó az illető lap kauciójából ! Majd ha ezreket kell üzenni egy-egy rágalmazó cikkért a lapkiadónak, aki üzletet akar csinálni mások becsületéből, akkor meggondolják a lapkiadó és újságíró urak, hogy belemenjenek-e ilyenüzletbe. Ezzel a becsületes reformmal valósággal kiirtanák az összes szennylapokat. Mert akkor nem lenne jó üzlet a mások becsületében való vájkálás. Országgyűlés. I. Egész sereg apró törvényjavaslattal és jelentéssel végzett ma a képviselőház. Mindenekelőtt a kálisokról és a bitumenekről szóló javaslat került tárgyalásra, amelyen az apróbb foldozgatásoktól és stiláris javításoktól eltekintve, csak egy lényegesebb módosítást tettek, azt, hogy a bitumenek kihasználása révén a kormánynyal szerződéses viszonyban lehetnek képviselők is, erre nem terjednek ki az összeférhetetlenséget megállapító rendelkezések. A módosítvány beiktatása formai okokból nehezen ment, mivel az illető szakasz vitáját már berekesztette az elnök, végre is Ugron Gábor jött segítségére az előadónak és a pénzügyminiszternek, aki szintén óhajtotta, hogy ez a pótlás benne legyen a törvényben. Ezután pusztán az előadók ismertetése alapján elfogadtak több kisebb miniszteri jelentést, köztük az igazságügyi bizottságét a Csávossy elleni per megszüntetése dolgában. Az iparfelügyelők tevékenységéről szóló jelentés kapcsán Földes Béla megragadta az alkalmat, hogy ráterelje a figyelmet a munkáspolitikai kérdésekre s határozati javaslatot terjesztett elő, hogy a kormány nyújtson be törvényjavaslatot a gyermekeknek és fiatalkorúnknak gyárakban való alkalmazásáról. Hieronymi miniszter kijelentette, hogy a napokban a törvényhozás elé terjeszti a nők éjjeli munkájának tilalmáról szóló javaslatot, s munkában van a fiatalkorunkra vonatkozó hasonló szociálpolitikai törvény is. A Ház azonban annak ellenére, hogy a miniszter a sürgetés mellőzését kérte, elfogadta Földes Béla határozati javaslatát. Maga a munkapárt is fölállott, amikor Földes javaslata mellett szavaztak. A fehér és sárga foszfor-javaslat tárgyalását Hegedűs Kálmán vezette be formás előadói beszéddel, utána a javaslat egyik legrégibb sürgetője, Giesswein Sándor, emelt szót. Ábrahám Dezső beszéde közben parázs vihar kerekedett. A szónok ugyanis a munkásbetegsegélyezésről kezdett beszélni, mire Návay Lajos elnök, aki közben az ülés vezetését átvette, figyelmeztette Ábrahámot, hogy maradjon szorosan a tárgynál. Az elnöki figyelmeztetést a Jusih-párt nagy zajjal fogadta. Heves közbekiáltások hangzottak el: — Megsérti a szólásszabadságot! Az előadónak szabad eltérni! Elnöki önkény! Jusik Gyula ezt kiáltotta: Viharelnök! A kedélyek csak nehezen csillapodtak le. Huszár Károly, gróf Apponyi Albert és Csermák Ernő beszélt még a javaslathoz, majd Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter, aki ígéretet tett, hogy az ólommáz pusztításainak is gátat fog vetni s erre vonatkozólag mihamar törvényjavaslattal lép a törvényhozás elé. * — Természetes, hogy nem. Hiszen előleget adtam neki. — Nem értem* — csodálkozott Bertalan. — Ez egyenes fölbátorítása a tolvajoknak, hogycsak lopjanak. Megfoghatatlan, hogy te, aki oly szigorú vagy a becsület, dolgában, ilyen engedékeny tudtál lenni. Hát mit hozott föl mentségére az a gazember? — Semmit, — felelt Tamás úr. — Nem is kérdeztem. A szeméből láttam, hogy többé nem fogja megtenni. Bertalan boszúsan jegyezte meg: — Kutyából nem lesz szalonna. Aki egyszer ilyen útra tévedett, abból soha sem lesz becsületes ember. Nem kell az ilyennek irgalmazni. Ez a becsületes emberek kötelessége. Irtani a gazt, ahol csak találjuk. Úgyis nagyon sok már a gazember. Az öreg Kelemen Tamás fejét csóválta: — Könnyű nekünk, akik gazdagok vagyunk, megmaradni a becsület útján. Elítélni is könnyű azokat, akik megbotlottak, ha magunk soha sem jutottunk abba a szorult helyzetbe, ahol a kétségbeesett ember már nem válogathat az eszközökben. Elmondok én neked egy esetet, Berti. Fiatal koromban ismertem egy ifjút. Tisztességes szülőktől származott, becsületben nevelték, jómódúak is voltak, de épen mikor huszonöt éves lett, nagy csapás érte a családot. Teljesen tönkre jutottak. Az apa nem bírt bukása után tovább élni, agyonlőtte magát. Az anya akkor súlyos idegbajba esett, magával tehetetlenül, mint egy kőszobor, mereven, mozdulatlan ült egész napokon át, s ez így tartott vagy egy évig, ameddig élt. Az ifjúnak kellett gondoskodni anyjáról , még egy öcscséről is, aki tíz éves gyermek volt akkor. A család rokonai és ismerősei közül senki sem segített rajtuk. Mindnyájan haragudtak, szidták a megholtat, aki váltók aláíratásával berántotta őket és most egy pisztolydurrantással megszökött előlük a másvilágra. Elég cudarság volt tőle. Nem lesznek bolondok, hogy ráadásul most ők tartsák el annak a semmirevalónak a családját. A szegény fiatalember anyjával és kis öcscsével elköltözött abból a városból oda, ahová özönlik a hajótöröttek serege, mindenfelől: a fővárosba. Ott némelyiknek sikerül kikapaszkodni a partra, a másik végkép elsülyed. Az én fiatal emberem is bizakodott, hogy kikapaszkodik. Erős volt, bátor volt, nem akarta, hogy a hullámok elsöpörjék. Aztán itt volt anyja meg a fiú, azokat sem hagyhatta. De nem volt könnyű helyet találtni, ahol kenyeret kap. Az ember mindig több volt, mint a kenyér s egymás szájából kapkodták ki a falatot. Mindenféle foglalkozást próbált. Irodákban másolt mint napidíjas, gyerekeket tanított rajzolni és szépírásra, pár hétig egy fotográfusnál is dolgozott s egyszer már téglát is hordott a kőmíveseknek. Nagy nyomorúságban voltak, akkor beköszöntött a tél s a fiatal ember nem tudta, miből fognak tovább tengődni. De mikor már legnagyobb volt a nyomorúság, akkor jött a segítség. Könyvelő állást ígértek neki egy új nagy üzletben, tisztességes fizetéssel. Csakhogy másfél hónapig kellett még arra várni, akkor fog megnyílni az üzlet. Mit csinál másfél hónapig? Rettenetes gondolat volt az. Másfél hónap alatt éhen halnak meg mind a hárman. Nincs mit enni, nincs mivel fűteni, a fiúnak nincs meleg ruhája, amiben iskolába mehessen, rongyos a cipője s a szegény anya ágyban fekvő beteg. Amint így kétségbeeséstől bódult fejjel rohant az ifjú utcáról-utcára, minden cél nélkül, megszólítja valaki: — Bon jour. Az öreg francia nyelvmester volt, aki valamikor tanította őt gyerekkorában, s aki összekuporgatott kis pénzecskéjével most itt uzsoráskodott a fővárosban. Hirtelen egy mentő gondolata támadt a fiatalembernek. Vajon nem adna neki kölcsön pár száz forintot az öreg? — Oh, kérem, szívesen, — ajánlkozott az öreg. — De ki írja még alá a váltót? Persze ez volt a bökkenő: ki írja alá? Az ifjú nagyon jól tudta, hogy senki. De az öreg segített neki. Megnevezett egy rokont: — Ha az aláírná, szívesen adnék vagy háromszáz forintot. Elég lesz? — Elég, elég, — szólt a fiatalember s félrefordította lázban égő arcát. Felesleges óvatosság volt; a vaksi öreg nem vett észre semmit. Nem is mert volna gyanakodni. — Tessék csak írni Váradra, s ha megjön a válasz, tessék fölkeresni engem. Megmondta a lakását s a fiatal ember harmadnapra elment hozzá a hamis váltóval, melyre rá írta annak a rokonnak a nevét és fölvette a háromszáz forintot, amiből az öreg levonta a kamatot. — Kérem, ilyen régi tanítványomnak kevesebbet számítok, mint másnak. De élni kell, tetszik tudni . . . Élni kell. Most már volt pénze az ifjúnak. Ez elég II. A képviselőház ülése december 14-én. Elnök Berzeviczy Albert, utóbb Návay Lajos; jegyzők Mihályi Péter, Szász Károly és Hammersberg László. Gróf Wickenburg Márk előadó beterjesztette a pénzügyi bizottság jelentését a bankszabadalom meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatról. Haydin Imre a szerb útlevélkényszer megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot terjesztette elő. A bitruménekről és a kálisóról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása során Mayer Ödön a javaslat 21. szakaszához módosítást nyújtott be. Paizs Gyula (szólásra jelentkezik): Az elnök: A vita be van zárva, az előadó urat illeti a szó . . . I'gron Gábor: Minthogy a módosítás uj szakaszt kontemplál, javasolja, hogy a tárgyalás alatt levő szakaszra ejtsék meg a szavazást s aztán a módosítványt uj szakaszként bocsássák szavazás alá. (Helyeslés.) Mayer Gyula visszavonta indítványát és hozzájárult Kenedi Géza következő módosításához: Az 1901. évi XXIV. törvénycikknek a képviselői összeférhetetlenségei, megállapító rendelkezései nem terjednek ki azokra, akik az égethető gáz kihasználása és értékesítése terén vállalkozói, szállítási, haszonbérleti, bérleti vagy szerződési viszonyban állanak a kormánynyal, valamint azokra sem, akik a földgázt ipari támogatásra állami segítségképen kapják. Gróf Károlyi Mihály hozzájáruló felszólalása után a Ház az új szakaszt egyhangúlag elfogadta. A 23-ik szakaszt Kenedi Géza stiláris módosításával fogadták el. A javaslat többi szakaszánál nem volt felszólalás s így vita nélkül részleteiben is megszavazta a Ház. A kálisóról szóló törvényjavaslat címét Ilosvay Lajos indítványára úgy módosították, hogy a káliumsóról szóljon, egyébként a javaslatot felszólalás nélkül fogadták el. Kisebb ügyek. Zenta és Nagykanizsa kérvényét önálló törvényhatósági joggal való felruházás iránt a közigazgatási bizottság előadójának, Haydun Imrének pártoló jelentése és Mikosevits Kanut felszólalása után kiadták véleményezés végett a belügyminiszternek. Mocsáry Sándor ismertette több vármegye feliratát az olasz bor beözönlése ellen. Javasolta, hogy a feliratok tétessenek irattárba. Kenedi Géza előadó ismertette az igazságügyi bizottság jelentését. Csávossy Béla, a képviselőház volt háznagya ellen indított perben. A királyi kincstári jogügyi igazgatóság javasolta a Háznak, hogy a port tegyék le, mert amúgyse lehet behajtani a követelést. A Ház többsége fölhatalmazta a kincstári jogügyi igazgatóságot, hogy a pert szüntesse be. Szupics Dezső bemutatta a számvizsgáló biizottság jelentését a képviselőház pénztárainak