Pesti Hírlap, 1911. április (33. évfolyam, 77-102. szám)
1911-04-13 / 87. szám
Kézdi-Kovács László. ■■■ ugyan nemzeti érdek volt, de az csak átmeneti idő volt, azok az évek rég elmúltak; azóta Magyarország alkotmányossága megszilárdult és vele, hála az ideiglenesen hozott igazságtalan törvénynek, megszilárdult az a hatalmi kör is, amely akkor tartotta kezében az ország kormányát, feladatát rég befejezte, rég nem egyéb ártalmasan föloszlófélben levő pusztulandóságnál. Ezt érthetjük Szederkényi röpiratából. És meglátjuk belőle, hogy a mai választójognak legszégyenletesebb, legkárosabb intézkedése, a minden korrupciónak, világ szégyenére való pálinkás korteskedésnek helyet adó nyilvánosság, hogy került abba a törvénybe. Azok, akik a választás titkosságát rosszhiszeműen nem a magyarhoz valónak hirdetik, megláthatják a kis könyvből, hogy a XIX. század elején, amikor a császári kormány a nemzeti reformtörekvések ellen a szegény nemesség tudatlan és éhes tömegeit mozgósította, a nemzeti haladás megyei küzdői a titkos választáshől menekültek és a tisztújítás akárhány megyében titkosan történt. A negyvennyolcas választási törvény tudvalévően a helyi hatóságok tetszésére hagyta a titkosságot vagy nyilvánosságot és a negyvennyolcas törvényhozásban több titkosan választott képviselő ült. Sőt a 67-es országgyűlésen is voltak titkos választásból kikerült honatyák. Csak a 74-es „választóreform“ mondotta ki a nyilvánosságot, a kormánypárt erőszakának és korrupciójának szolgálatára. A választás titkossága mellett, a mi politikai életünk reformálására és purifikálására, oly fontos törvényintézkedés mellett meggyőzőbb szó jobb időben alig hangozhatott volna el e röpiratnál. Ami azonban Szederkényi többi választójogi álláspontját illeti, arra szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a régi tiszteletreméltó függetlenségi gondolkodásban, régi, igenis nagylelkű liberalizmusban fogant választójogi programra azóta a még oly radikális közvélemény előtt, ha őszintén magyar, módosult. Ma már nem akarhatjuk kiszolgáltatni törvényhozásunkat a nemzetiségeknek és ha kívánjuk is a választójog kiterjesztését és cseppekről énekeltek és zöld kritikusaik lemarháztak mindenkit, aki barna vagy ólomszinke esőfelhőt mert elkövetni. Egyszer azonban mégis hallatlan dolog történt. Akadt egy törpe, valami Dávid nevezetű, aki oda állt a Peking-kávéház zöld asztala elé s így szólalt meg: — Parittyát vetek reád, zöld Góliáth ... És ti reátok, apró zöldek. Mert tűrhetetlen, amit művellek. Ha egy ember őrjöng, azt a bolondok házába csukják. De ti százan őrjöngtök egyszerre. Hová csukjunk össze titeket, mi, józan emberek? Mert ha ti igazságnak hirdetitek a hóbortjaitokat, ha kegyetlen türelmetlenséggel akarjátok ezt reánk erőszakolni, miért kellene nekünk tűrni azt, hogy a mi évezredes igazságainkat lábbal tapodjátok? Hát vagy hazudtok ésszélhámoskodtok a komoly művészet, rovására, vagy romlott idegzetű bolondok vagytok, és akkor előre, kotródjatok mind a Lipótmezőre! Egy pillanatig mélységes csönd fogadta ezt a váratlan támadást A zöldek mind elzöldültek. De az óriás hirtelen kacagni kezdett s aztán vele kacagott a szent kórus. — Meghibbant az eszed, fiam, Dávid, — így szólt. — Kiesett az egyik kereked. Az a rögeszméd, hogy józan ember vagy. Fiúk, fogjátok meg és vigyétek a bolondok házába. És megfogták. És elvitték. , Bolondházba záratták. íme, így jár manapság az, aki a zöld óriásokkal szembeszáll s nem akarja elhinni azt, hogy a világon minden zöld. Mert a világ nagyot változott. Ma már Dávid nem tudja legyőzni Gójláthot. A Pesti Hírlap 1911. április 13., csütörtök. titkosság által való becsületessé tételét, de a magyarságnak és a magyar nyelvnek uralmát benne biztosítanunk köteleség. A helyet A bécsi tárgyalások eddigi eredménye. „A magyar államnyelv a katonai perrend egész vonalán.“ A bécsi hangulatkeltő hírekkel szemben mi már szerdai számunkban rámutattunk arra a tényre, hogy a magyar kormány Bécsben járt tagjai az új katonai bűnvádi eljárás körül folytatott tanácskozások során teljes mértékben ragaszkodtak a magyar jogterületen a magyar tárgyaló nyelvhez. Híradásunkat több más lap ellenkező hírével szemben a következő félhivatalos kormánykommüniké erősíti meg: A most lefolyt bécsi tárgyalásokról a budapesti lapokban megjelent közleményekre vonatkozóan a Bud. Tud. illetékes helyről nyert információ alapján kijelenti, hogy ezek a közlemények részben alaptalanok, részben tévesek. Mi sem bizonyítja inkább e közlemények alaptalan voltát, mint az, hogy ezekben a magyar kormányt olyan jogfeladással vádolják, melynek elkövetésére még az osztrák részről tett propozíciók sem nyújthattak volna semmiféle alapot. A most lefolyt tanácskozásokról érdemileg annyit jeleznek irányadó helyről, hogy a magyar államnyelv használata a katonai büntetőeljárás egész vonalán érvényesülni fog és hogy a reform sarkalatos elve a területiség. A két kormány között csupán alárendelt részletkérdésekben merültek fel olyan momentumok, melyek még megfontolás tárgyát képezik és melyeknek tisztázása végett a miniszterelnök közvetlenül a húsvéti ünnepek után ismét Bécsbe utazik. Ezt a félhivatalos kommünikét kiegészíthetjük még a következő pozitív értesüléseinkkel: Az új katonai bűnvádi eljárás két jogterületet fog megkülönböztetni: a magyar állam és az osztrák állam jogterületét. A magyar állam jogterületén a hadbíróságok tárgyalási és jegyzőkönyvi nyelve a magyar lesz. Amelyik vádlott magyarul nem tud, tehát a tót-, román-, szerb- vagy más nyelvű vádlottat, tolmács alján fogják kihallgatni, de a tárgyalási nyelv magyar lesz. Elintézendő differenciák még a körül vannak, hogy mikép szövegeztessék a törvény az olyan magyarul nem tudó vádlottra nézve, aki azonban a hadsereg szolgálati nyelvét, a német nyelvet bírja. Az ilyen vádlottat az egyszerűség kedvéért németül hallgatnák ki, mert hiszen a német szolgálati nyelvet a hadbírók is bírják, de a jegyzőkönyv nyelve ez esetben is magyar volna. Ennyiben regisztrálható a magyar kormány álláspontja, amelyből Kimen engedni nem volt hajlandó eddig és amely álláspontnak eredményesen kell érvényesülnie a még hátralevő részlettárgyalásokon. Ideiktatjuk végül az alábbi osztrák forrásból származó bécsi információt, mely a következőkben állapítja meg a differenciák tartalmát: Az általános reménység, hogy a magyar miniszterelnöknek jelenlegi bécsi tartózkodása alkalmából a két kormány között a katonai törvények függő kérdéseinek tekintetében a megegyezés létrejön, sajnos, nem teljesedett. Gróf Khuen-Béderváry Károly és minisztertársai tegnap délután Budapestre visszatértek, anélkül, hogy megegyezés elére tett s döntés történt volna. A fennálló differenciák kiugró pontja ama katonák büntető eljárásának tárgyalási nyelvére vonatkoznak, akik Magyarországon vannak elhelyezve és sem a német szolgálati nyelvet, sem a magyar államnyelvet nem értik. Ilyen esetekben osztrák részről osztrák szolgálati nyelvet, magyar részről az államnyelvet akarják érvényesíteni. Bécsi politikai körökben kijelentik, hogy az osztrák kormánynak ebben az esetben nem az a törekvése, hogy Magyarország nemzetiségi viszonyaiba beavatkozzék, hanem kizárólag Ausztria nemzetiségi viszonyaira van tekintettel. Ha Magyarországon a büntető eljárásban egy, a magyar s a német nyelvet nem értő katonával szemben má® nyelv érvényesül, mint a szolgálati nyelv, akkor nem lehet megakadályozni, hogy a csehek, szlovének, lengyelek, rutének és románok részére, akik a német nyelvet nem értik, más tárgyalási nyelvet követeljenek Ausztriában, mint a német szolgálati nyelvet. Kétségtelen, hogy Ausztria egyes országaiban használatos tartományi nyelv politikai qualitás és politikai súly tekintetében nem hasonlítható össze a magyar államnyelvnek Magyarországon való politikai túlsúlyával, ennek dacára egész bizonyossággal előre látható, hogy a szolgálati nyelvnek Magyarországon való mellőzése ilyen esetekben, amikor a vádlott sem a német, sem a magyar nyelvet nem érti, ezt a mellőzést Ausztriában is következményképen állítja fel ama vádlottak részére, akik a német szolgálati nyelvet nem értik. E követelmény teljesítése által a nyelvhaos okvetlenül bevonulna a közös hadseregbe is, amelytől a német szolgálati nyelv eddig gondosan távol tartotta. E követelmény elutasítása által pedig új sérelem állana elő, amelylyel minden alkalommal előhozakodnának s amely különösen kedvezőtlenül befolyásolná az új véderőtörvény megszavazását. Ez okból nem jött létre a két kormány közt a még húsvét előttre remélt megegyezés. Ismertetvén mindkét oldalról az álláspontokat, most már be kell várnunk a húsvét utáni újabb tárgyalások eredményét, abban a reményben és alkuvást nem ismerő várakozásban, hogy ezek a tárgyalások meghozzák azt, amit magyar kormány félhivatalos kommünikéje is ígér: a magyar államnyelv érvényesülését a katonai bűnvádi eljárás egész vonalán. * * A horvát bán a honvédségről. Zágráb, ápr. 12. A horvát képviselők mai folytatólagos értekezletén szóba került a honvédségnek Horvátországhoz való viszonya. Tomasics hosszabb beszédben válaszolt a képviselők fejtegetéseire és kijelentette, hogy a honvédségi törvény valóban hiányos a Horvátországhoz való viszony megjelölésében. A maga részéről is helyesnek tartja, ha kívánságaikat a kiegyezési törvény értelmében megszövegezik és azt a regnikoláris bizottságok elé terjesztik. A bán többek közt a következőket mondotta beszédében: — Törvény-sérelemről nem lehet szó, mert sem az 1808: XLI. t.-c., sem az 1890: V. t.-c. nem állapítja meg a honvédség intézményének közösségét. Csak arról lehet szó, hogy a törvények e hiánya a kiegyezésnek megfelelően pótoltassák. Ez azon intézményekkel analóg módon történhetnék, amelyek a honvédséghez hasonlóan Magyarországgal közösek. Nem osztom az előadó nézetét, hogy a honvédeket királyi honvédségnek kell nevezni. Aki a királyi posta és a királyi távírda megjelölés analógiájára hivatkozik, annak tudnia kellene, hogy annak idején zavargások voltak az ország területén és a kérdést nem egyoldalúan megoldani, hanem a regnikoláris küldöttségek határozatára bízni óhajtották. E kérdés megoldásánál ennélfogva azt a megegyezést kell szem előtt tartani, amely, annak idején a kormányok, illetve a regnikoláris küldöttségek jutottak és amelyek szerint mindaddig, míg a regnikoláris küldöttségek meg nem állapodnak, azok a feliratok marnának érvényben, amelyek az egyes intézményeknél és az összes közigazgatási ágazatoknál épen érvényben vannak. A jelenlegi kérdés az én nézetem szerint szintén a regnikoláris küldöttségek által oldandó meg. Nincs jogi alapunk olyan megjelölést követelni, amely a honvédségre vonatkozó törvényben nincs benne, hanem először