Pesti Hírlap, 1911. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1911-05-03 / 103. szám
mozgalmat lehetetlenné teszik, követethadás. Magyar történelemben általános volt a pót, amely a hitbizományhoz igen volt. Ez az ősiség, amely ugyanabból a fS rendből származott, mint a hitbizom. A magyar föld kihasználatlanságának, a ország szegénységének, a nemesség züllésének egyik fő oka volt még abban a legyengült, csonka állapotában, is, amint negyvennyolc előttig fönmaradt. Széchényi legdörgőbb villámait szórta ellene. Ha most behoznák a középbirtok hitbizományát és idővel megszaporodnék a közép-hitbizományok, az eladhatlan, megterhetetlen középbirtokok száma, alapjában az az állapot térne vissza, amely a szabadságharc előtt volt. Éskezdődhetnék a magyar történelem elölről. Szép a történelmi nagy családok fénye, szép a középosztály megőrzése, első azonban az ország érdeke. Az ország érdeke pedig nem a hitbizomány megerősítését, reformját kívánja, hanem eltörlését. A közérdek nem az, hogy a latifundiumok megmaradjanak, még tán az sem, hogy középbirtokok legyenek, hanem az, hogy annak a sok százezer embernek, aki ma Amerika felé veszi útját, legalább kis részben föld jusson. A dolgok fejlődése úgysem afelé megy, hogy a föld fölaprózódjék, magától is nagy darabokban áll össze. Minek ezt a sajnos fejlődést törvényekkel még megtámogatni, mikor országos érdek az ellenkezője volna. Azonkívül a hitbizomány gazdálkodása pusztító. Látjuk, hogy a hitbizományok urai földjeiket kizsákmányoló és könnyelmű gazdálkodásnak engedve oda, számítás nélkül, a legnagyobb nemtörődömséggel külföldön költik el százezreiket; ám hatalmukkal kiviszik, hogy a törvényben álló közteherviselés az ő számukra csupán írott betű maradjon és helyettük szegény parasztok fizetik az adót. Ha a hitbizományi törvény reformjáról van szó, ez az uj törvény csak egy mondat legyen, amely igy szól: A hitbizomány, amely káros és igazságtalan és a kornak meg nem felel, eltöröltetik. — Pedig odakünn meztelen fiúk is fürödnek. — Igaz, de azok rögtön beugranak a vízbe, a leányok azonban kinn állingálnak a parton. . . — Lássam, igaz-e? — Salvátor, nyakon ütlek! Bizony isten nyakon ütlek, ha föl mersz kelni. — Nem merek, Mária Immaculata. Inkább úgy teszek, mintha elhinném, hogy a fiúk nem állingálnak a parton, hanem rögtön beleugranak a vízbe. Most különben egyébről akarok veled tárgyalni két-három percig, — mert — fájdalom — itt az ideje, hogy hazautazásunk dolgában tiszteletteljes javaslatot terjeszszek színed elé. — Hazautazásunk dolgában? Már? — Fájdalom, már .. . — Ilyen hamar? — Sajnos. . . Pedig még csak harmadik hete, hogy útban vagyunk. — A pisze Zsófi hat hétig volt oda az urával, Gyárfás Magda két hónapig ... és mi már hazamentünk? — Igen, Budapestre, a Róka-utcába, ahol lakni fogunk. — Hol van az a Róka-utca? — A Józsefváros külső részein, közel a Népligethez. — Olyan messze! — Sajnos. . . Két szoba, egy csöpp elő- szoba, kilátás a szemközt levő óriási tűzfalra és egyébre semmire. Ára négyszázhúsz forint — persze jó magasan a harmadik emeleten, mert negyedik emelet nincs. Még szerencse, hogy a villamos alig félórányira van és így, ha nagyot szaladok, még idejében elérhetem, hogy Elnök Berzeviczy Albert. Az elnöki előterjesztések és irományok bemutatása után áttérnek a földmivelésügyi tárca költségvetésének tárgyalására. Kigdi József a jegelő- és erdőtörvény refrmját sürgeti. Magyarországon elkésve vették észre, hogy a szemtermelés túlságos kiterjesztése milyen káros következményekkel járt. A legelők nagy részeit fölszántották a gabonatermelés érdekében, tekintet nélkül arra, vajon a talaj alkalmas vott-e erre a célra, vagy sem. Az erdősítésnél viszont olyan területeket bemenjek vele a minisztériumba. Az utazás a minisztériumig rövid ötnegyed óráig tart és igy, ha félkilencre hivatalomban akarok lenni, elég, ha reggel félhatkor kelek — Félhatkor ! Hiszen télen ilyenkor még sötét van. — Persze hogy sötét van. — És a havon keresztül kell sétálnoda villamosig? — Igen, térdig érő havon kell rohannom lélegzetvesztve a villamosig akkor is, ha jéghideg orkánok próbálják is leráncigálni rólam a télikabátomat. — De hiszen halálra hűlhetsz! — Meleg trikót húzok. — Az semmit sem ér! Ha kimelegszel, csak annál könnyebben halhetsz meg. Ilyesmibe én sohasem fogok beleegyezni! Még csak az kellene, hogy megbetegedj. Kijelentem neked, hogy nem teszem lábamat abba a csúf nevű Róka-utcába. Ott fogod hagyni azt a lakást és más lakást bérelsz valahol benn a városban, a minisztérium közelében — érted? — Értem, de miből? Látod, édes szívem, most is azért kell hazamennünk, mert már csak 220 lírám van. — Több nincs? — Nincs. A többit elköltöttük. Keveset költöttünk, hisz mindössze ezer lírával érkeztünk Itália földjére, ami bizony nem sok, de hát nem tudtam többet összeszerezni. Az ilyen magamfajta fiatal keszdő fogalmazónak nem igen van még hitele az uzsorások előtt. — Hm. . . erre nem is gondoltam. (Hoszszú szünet.) Mondd csak, kérlek, a papám csakugyan nem adott neked semmit? .— Nem is kértem. És nem is kaptánk !• o i IniKLAP 1911. május 3., szerda. ................-ni..,............................. nini ■MWMMpnMMHIli 1. A földmivelésügyi költségvetés vitája ma is az eddig tárgyalt kérdések körül forgott. Két ellenzéki és két kormánypárti szónok beszélt. Thegdy József többek közt a céltudatos erdőpolitika fontosságát hangoztatta, de ép oly nagy súlyt kíván helyezni arra, hogy különösen az Alföldön rendezzék a legelő-kérdést. Herczegh Sándor igen szomorúnak festette a kisgazdák helyzetét. Élesen megkritizálta, a gazdasági egyesületek működését és mezőgazdasági kamarákat ajánlott helyükbe. Nagy hallgatósága volt a munkapárti Ixxtinovics Pálnak, aki értékes megfigyeléseit jóízű magyaros humorral tette élénkké. Kedélyesen mesélte el, hogy ezer holdas kis pusztácskáját kiadta bérbe kisembereknek. — Nagyon meg vagyok elégedve velük, —• mondta, — pontosan fizetnek, úgy, hogy mindjárt,dől is emeltem a bérüket. Aztán beszélt a lótenyésztésről, szőlőművelésről, a halászatról, a konyhakertészetről, mindvégig nagyon érdekesen, lelkesen megtapsolták beszédét, melyet így fejezett be: — Én nemcsak azt kívánom, amit a franciák nagy királya, IV. Henrik, hogy minden parasztnak tyúk főjjön a fazekában, hanem azt is, hogy pénz legyen a bugyellárisában és vagyonosodjék. Ha ezt teljesítettük, akkor tettünk igazán eleget törvényhozói kötelességünknek. BarossJános azt fejtegette, hogy a jövőben a középbirtokra kellene kiterjeszteni a hitbizomány-alkotás lehetőségét. A vita még egy-két napig eltart. Gróf Serényi Béla földmívelésügyi miniszter a csütörtöki ülésen készül hosszabb beszédben válaszolni az elhangzott felszólalásokra. T. A képviselőház ülése május 2-án is befásították, amelyek legelőknek lettek volna alkalmasak. Az új legelőtörvényben az úgynevezett föltétlen legelőterületek fölszántását el kellene tiltani, sőt az olyan szántótól is újra legelővé kellene termi, amelyeken a szemtermelés nem eredményes. Fölhívja a miniszter ügyelmét ezekre a szempontokra. A költségvetést elfogadja. Herczeg Sándor a gazdasági tudósítói intézmény fogyatkozását fejtegeti. Híve a mezőgazdasági kamarák fölállításának s ez iránt határozati javaslatot is nyújt be. Sürgeti a kötelező állatoltást és ingyen oltóanyag kiosztását az állam részéről, ezenkívül az alsófokú gazdasági oktatás fejlesztés és a DrávaSport szabályozását. Jatinovics Pál mint harmincöt éves gazda gyakorlati tapasztalatait kívánja előadni és ha némi kifogást tesz, azt ne tekintsékrendőrségnek. Keveseli a földmivelésügyi budget emelkedését, mert jobb befektetés nem is lehet finánc-szóvá télve „az adóalanyok nevelését illetőleg“, mint a földmivelésügy istápolása. A gazdatársadalom helyzete folyton súlyosabb, nemcsak a közterhek, hanem a munkáshiány miatt. Azt hiszi, hogy ötven esztendő múlva senki se fog Magyarországon nagybirtokon gazdálkodni, a ksbirtok és a kisbérlet terjedése föltartózhatatlan természetes folyamat. A szónok maga is kiadta apró bérletekbe egyik ezerholdas birtokát s a bérlők nagyon jól fizetnek, ugy hogy rövid idő alatt fölemelhette a bérösszeget. (Derültség.). Fejtegeti a konyhákért őszét nagy jelentőségét, Zombor környékén ezren és ezren élnek kertészkedésből s annyi pénzt keresnek vele, hogy az adót, a sok nikkel- és ezüstpénzt zsákokkal, külön vonaton szállítják, Zomborba. A magyar lótenyésztés érdekeit is jobban fel kellene karolni. A búr háborúban is milyen nagy sikert arattak a magyar lovak. Csuha István: A munkapártot is lóra kell ültetni. Latinovics Pál: Szívesen lóra ülök, magam is huszár voltam. (Derültség.) Kéri a földmivelésügyi minisztert, hogy esetleg diplomáciai után járjon közbe az angol kormánynál, hogy katonai lószükségletét nálunk szerezze be. Utal a konyhakertészet nagy jelentőségére, sajnálja hogy a halászatot nálunk elhanyagolják. Megvédi Bernáth Bélával szemben a homoki szőlőkultúra hasznosságát. A kultúrmérnökök fizetésjavítását sürgeti. A költségvetést elfogadja. Szünet után Baross János a hitbizományok kérdésével foglalkozik. Nem az a baj nálunk, hogy* a hitbizományok elszaporodtak, hanem az, hogy* a földrajzi eloszlásuk ,nem kedvez a nemzeti érdekeknek s az ország közgazdasági és szociális szükségleteinek. Számadatokkal igazolja, hogy Poroszországban sokkal nagyobb százalékot ez a kötött birtok, mint nálunk, de ott ennek káros következéseit ellensúlyozni tudták. Arra kellene törekedni, hogy összeegyeztessük ebben a kérdésben a nemzeti érdekeket a gazdaságiakkal. A reformnak oly módon kell történni, hogy a fölszabadult földből parcellázás, telepítés útján kis- és középbirtokok alakítandók, ami nemcsak gazdaságilag, hanem nemzeti szempontból is jelentős dolog, mert nemzetiségi érdekeken magyar telepek alkotása a nemzetiségek ellen egyik leghat— Nem kértél? — Isten őrizz! Inkább leharaptam volna a nyelvemet, semhogy hasonló nterészségre vetemedjek. Csak nem tehettetek kockára — téged, te drága-----mindenem ... Amikor magad is akárhányszor érzésemre adtad, hogy azonnal ki tudnál belőlem ábrándulni, ha észrevennéd, hogy én is azoknak a hozományvadászoknak rút gárdájába tartozom, kik pénzre aspirálnak és nem házasodnak hozomány nélkül. Apád pedig, mint a félelemény spártai létek, kereken kijelentette, hogy amíg él — nem ad egy krajcárt sem. Lássam, hogy boldogulok. — Igen, a papa ezt mondta . . . — Bánom is én! Majd csak megteszünk valahogy nélküle is. — Ez szép tőled, drágán és én nagyon szeretlek, hogy a papa szigora, nem riasztott vissza. . . érzem, a lelkem súgja, hogy önmagam miatt vettél el és ez büszkédé és boldoggá tesz ... de most már nem egészen úgy gondolkozom, mint ahogy eddig gondolkoztam. — Hát hogyan? — Máskép . . . Főleg, mert,látom, hogy te meet is úgy gondolkozol, mint eddig. Meg kell neked vallanom, hogy titokban égésé, nászúinak alatt figyeltem rád és észrevettem, menynyi geridot okozott neked a pénzhiány ... szinte összerezzentél, ha ezt vagy azt az apróságot meg akartam venni. Derék, kedves, jó fiú vagy, édes kis uram, — szeretsz engen és én imádlak, amiért ilyen vagy — csakhogy ez így mégsem mehet tovább ... Az én szüleim vagyonos emberek és voltaképen nem volt szép tőlük, hogy úgy eresztettek el, mint egy keldust. — Semmi koldus!