Pesti Hírlap, 1911. november (33. évfolyam, 272-284. szám)

1911-11-16 / 272. szám

2 PESTI MIRLAP_______ 1911. november 1I., csütörtök. —------ ---— . . ......... ........ in terelnöknek, ugyancsak keserves gondja volt az, hogyan lehetne a mai osztrák parlamenti pártokból olyan munkaképes többséget összezagyválnia, amely a legközvetlenebb állami szükségeknek eleget tegyen. És íme, most a legelső közbevetett alkalomnál, amely a népies agitáció visszhangját is fölidézheti, olyan többségel találja magát szemben, amely a legveszettebb demagógia fegyverét szegzi mellének. Azelőtt az osztrák kormányok, ha egyébként nem igen törődtek is az osztrák parlament többségével és úgymondott akaratával, mégis a benne uralkodó magyarellenes hajszát szíves örömest fölhasználták arra, hogy alkotmányos megkötöttségük látszatával és az osztrák közvélemény legyőzhetlen erejének fitogtatásával a magyar kormányt és az ő állandó többségét hátrányos kényszerhelyzetekbe szorítsák. De most nyilvánvalóan elérkeztünk ennek az örökös csavarpolitikának utolsó határához. Amikor az osztrák parlament egyszerű szerződésszegést követel kormányától, ebből más belátás nem következhetik, mint hogy kormánynak és parlamentnek nem lehet együtt maradniuk. De mondhatjuk, a magyar közvélemény legkevésbbé sem rettenne meg attól az eshetőségtől, hogy az osztrák kormány nagy kínjában ráadja szegény fejét a parlamenti demagógia utasításainak végrehajtására. Hiszen lehet, hogy még ilyen példátlan esetre is bizakodnak a magyar kormány szokott szolgaiságában és különösen az udvari politikának csökönyös előítéletességében. De már ezt a próbát nekünk is föl lehet vennünk, mi következzék akkor, ha osztrák feleink az utolsó szerződéses kiegyezés nyílt megszegésével lépnének föl. A kiegyezési viszony megszűnte után igazán nem kellene sírnunk. Ilyen esetben természetes megtorláskép nem is új törvénynyel, de egyszerű rendelettel kellene a vámsorompókat Ausztria irányában fölállítani és sok körülmény, sok segítség, erkölcsi és anyagi is állna a magyar közvélemény rendelkezésére, hogy ezt a leggyávább kormányától kikényszerítse. De mielőtt ennek a nagy gazdasági processzusnak üdvös gyakorlati eredményeit értékelhetné a magyar közönség, volna a retorziónak egy közvetlenül foganatos módja is. Az osztrákok élvezhetnék a fagyasztott argentínai húst kedvükre, viszont mi biztos No meg azt is be kellett ismernie, hogy a mamának igaza is van némiképen. — Hát jól van, mama, — mondta csendes rezignációval, — megnősülök. Hanem ahoz menyaszony is kellene. — Már van! — jelentette diadalmasan a mama és jóságosan megcirógatta Tibi arcát, úgy, mint diák korában szokta, mikor jó bizonyítványt hozott haza. — Már én gondoskodtam róla, Tibikém. — És ki legyen ő, ha szabad tudnom? — érdeklődött Tibi. — A tiszttartóék Sárikája! — hangzott nyomban a felvilágosító felelet. — De, mama, — bátorkodott megjegyezni Tibi, — először is én nem ismerem Sárika anagyságát, másodszor pedig ő sem ismer engem és harmadszor . . . A mama közbevágott (megint a keményebbik hangján): — Először: igaz, hogy nem ismered, mert csak fél évvel ezelőtt jöttek ide a horgosi pusztára. Másodszor: ez nem tesz semmit, mert ismerem én és majd meg fogod ismerni te is és ő is meg fog ismerni téged. Mi is két hónappal esküvőnk előtt ismerkedtünk össze boldogult édesapáddal. Harmadszor pedig: ő nem Sárika „őnagysága“, hanem Sárika kisaszszony, egyszerűen csak Szabó Sárika kisaszszony. Mert ő nem aféle kényeskedő, rangkórságos — „kívül kincs, belül nincs“ — nagyvárosi hölgyike, hanem egyszerű, házias úri leány, amilyen a te anyád is volt és amilyen a te feleséged is kell, hogy legyen. Aztán a tejbe te ■***» mit «jwätASna ... így — most már is- Belpolitikai hírek. A képviselőház ülése. A képviselőház legközelebbi ülése csütörtökön délelőtt tíz órakor lesz. Napirend. A költségvetés tárgyalásának folytatása. A delegáció összehívása.. Gróf Esterházy Pál külügyminisztériumi osztályfőnök szerdán reggel Bécsből Budapestre érkezett és a Bristol-szállóban szállott meg. Az osztályfőnök délelőtt megjelent a képviselőházban, ahol hosszabb ideig időzött gróf Kbuen-Héderváry Károly miniszterelnöknél. Délután visszautazott Bécsbe. Mint értesülünk, gróf Esterházy külügyi osztályfőnök gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnökkel külügyi folyó kérdésekről és a delegáció összehívásának időpontjáról folytatott megbeszélést. Az igazságügyi bizottságból. A képviselőház igazságügyi bizottsága szerdán délután idősb Erdélyi Sándor elnöklete alatt ülést tartott. Kenedi Géza előadó ismertette Gömör-Kishont és Udvarhely vármegyék és a baksai választókerület kérvényét a képviselőház tárgyalásánál a horvát nyelv használatának a korlátozása tárgyában. Blanár Béla, Váradi Zsigmond és Kelemen Samu hozzászólása után előadó javaslatára elhatározta, hogy mivel a horvát nyelv használatának módozata elnöki enunerációk útján közmegnyugvással elintéztetett, a feliratokat az irattárba helyezi. A főrendiház 1910. évi január 24-én tartott ülésének jegyzőkönyvi kivonatát és az ennek alapján kelt átiratát Kenedi Géza előadó ismertette. Ez ülésen a jelenlegi kormánykinevezésre vonatkozó királyi leiratnak a kihirdetés után a képviselőház által való visszatartása tétetett szóvá és a főrendiház nagy többséggel fogadta el gróf Tisza István javaslatát, melynek értelmében a főrendiház óvást emel a kihirdetett királyi leirat visszatartása, illetve az ellen, hogy azt a képviselőházban való kihirdetés napján nem küldték át a főrendiházhoz és felhívták a főrendiház elnökségét, hogy érintkezésbetéve magát az illetékes tényezőkkel, a jövőre nézve oly eljárási módban állapodjon meg, amely a hasonló és a főrendiház alkotmányos jogkörét sértő eljárás ismétlődésének elejét vegye. A bizottság Kelemen Samu, Darvay Fülöp, Brauár Béla és Váradi Zsigmond felszólalása és Székely Ferenc igazságügyminiszter felvilágosítása után elhatározta, hogy az előadó javaslatát a bizottság tagjai között szétoszlatja és érdemileg később fog az előadói javaslat felett határozni. Az egyes igazságügyi szervezeti és eljárási szabályok módosításáról szóló törvényjavaslatot Váradi Zsigmond előadó ismertette. Szivák Imre kiemeli, hogy a javaslat megfelelő ideiglenes intézkedéseket tartalmaz, de az ügyvédi pálya szociális bajai sokkal nagyobbak, hogy sem a végleges és radikális reform sokáig elodázható lennie. Nem akarja a kevésbbé vagyonos egyéneket az ügyvédi pályától elzárni és ezért nem javasolja a numerus klauzust, de a nyugat mintájára a gyakorlati idő meghosszabbítását már a jogi oktatás hiánya miatt is kívánatosak tartja, mely okból hét évi gyakorlati időt tartana helyesnek. Blanár Béla és Darvai Fülöp indítványára a bizottság elhatározza, hogy a további általános vita mellőzésével áttér a részletes tárgyalásra, melynek során az 1. és 2. §§-nál Darvai Fülöp, Plósz Sándor, Szivák Imre, Kelemen Samu, Mayer Ödön, Blanár Béla, Kenedi Géza és Váradi Zsigmond felszólalásaikban egybehangzóan örömmel üdvözlik az ügyvédi pályára való jutás megnehezítését. A jelzett szakaszok feletti vita félbeszakításával annak folytatása a csütörtöki ülésre halasztatott. A költségvetési és véderővita. A képviselőhöz csütörtöki ülésén felszólal Lukács László pénzügyminiszter és Lzterényi József, aki a költségvetés tárgyalása alkalmából ipari és vasúti kérdésekkel kíván foglalkozni. Szombaton a véderő javaslat tárgyalása alkalmából Karátsony honvédelmi államtitkár beszél. A jövő hét szerdáján Bolgár Ferenc volt államtitkár, szombaton pedig Szterényi József fog felszólalni, aki a véderőjavaslat gazdasági vonatkozású kérdéseivel fog foglalkozni. A bosnyák tartománygyűlésből. Mint Sarajevóból táviratozzék, a bosnyák tartománygyűlés válságában fordulat állott be, amennyiben a két horvát klub elhatározta, hogy a nyelvkérdést leveszik a napirendről és azt az utcafeliratok konfliktusával összefüggésben nem tartják célszerűnek. Remélhető, hogy a mozlim párt is elfogadja ezt az álláspontot, mely esetben a válság megoldása csakis a szerb klub és a Miralem-csoport magatartásától függ. Iíthatnók a magyar közönségnek az olcsó magyar húst azzal, hogy eltiltanák marhánk és vágóállataink kivitelét Ausztriába. Tetszenék ez a csere nagyon. Szinte kedvünk volna megkérni az osztrák kormányt, hajoljon meg az osztrák parlament szuverénül kifejezett akarata előtt és csinálja meg azt a kis szerződésszegést. Ilyen csirából még nemzeteket üdvözítő igazságok is fakadhatnak, mered is valamelyest. A többit majd meglátod a magad szemével és a magad szívével... Mégpedig gyorsan, haladék nélkül. Most azonnal összeszeded magad, fogod a sétapálcád, kimegy Horgosra, bemutatkozol a családnál, üzenetet viszel tőlem a mamának (azt üzenem: megérett a málna és szívesen látom őket holnap egy kis málna-szüretre), udvarolsz a lányának és... szóval megkezded azt a bizonyos édes munkát, a hódítás munkáját... Oh, lehet-e annál édesebb munka, mint egy édes, fiatal leányszív meghódítása... — De, mama, — próbálkozott még egyszer Tibi. — Csitt! — torkolta le a mama. — Egy szót sem akarok hallani többet. Tudom én, mit csinálok. Nincs vesztegetni való időnk. Minden perc veszedelemmel jár. Sárikát ugyancsak ostromolják már. Az ilyen kincs — ne félj! — nem penészedik meg a sutban... Sárikának minden ujjára akad egy kérője. A horogvári patikust máris komolyan emlegetik. De ha te idejekorán föllépsz, biztosan elhódítod előle. Ilát csak, egy-kettő, föl a munkára, drága Tibikém. Az édes munkára ... — Jól van, mama, — rakta le Tibi végleg az ellentál kis fegyverét. Összeszedte magát, fogta a sétapálcáját és a zöld akáclombok mögül fehéren mosolygó horgosi puszta felé vette útját. II. A régimódi, inkább granárium-stílusban épített, tiszttartói lak lényegesen megváltozott azóta, hogy Tibi utoljára ott járt (lehet annak már vagy két éve, még a régi, öreg tiszttartó idejében.) A keshedt, málladozó vakolatú, salétromvirágos falak újra vakolva, szép fehérre meszelve. Az elvadult, torzonborz akác- és gledicia-kerítés szabályosra nyírva. A korhadozó, kidült-bedült deszkakapu helyén vadonatúj, zöldre festett rácsos kapu. Tibit, mikor némi szívszorongások között belépett a kapun, ott is kellemes meglepetés várta. A kis udvari kertben, melyen át a lakásba lehetett jutni, a hórihorgas napraforgók helyén (ama föntemlített salétromvirág mellett ez volt az egyedüli dísze a régi agglegény tiszttartó házatájának) most gondosan ápolt díszbokrok és virágágyak pompáztak. Középütt vadszőlővel befuttatott csinos filagória. — AM, — állapította meg hamarosan Tibi, — meglátszik, hogy leány van a háznál. Még pedig dolgos kezű és poétikus lelkű leány... Ez a kert már bizonyosan a Sárika munkája, — gondolta magában és alighanem még egyebet is gondolt volna, ha ideje lett volna hozzá. Nem volt azonban ideje. A kerti lugashoz érve, fiatal nőt pillantott meg, aki a vadszőlő árnyékában, csinosan megtérített kis kerek asztal mellett, jóízűen habzsolta a tejszínes kávét és kalácsot evett hozzá meg újságot olvasott. Tibi lábai mintha egyszerre gyökeret vertek volna... Megállt, lekapta a kalapját, végigtörölte a verejtékes homlokát (hirtelen nagyon melegje kezdett lenni), valamit dadogott is, ami nyilván bemutatkozásnak indult, de a külpolitikai hírek. A chinai forradalom. A csinai udvar, úgy látszik, nagy reményeket fűz Juansikkaihoz, akit császári dekrétummal kellett arra kényszeríteni, hogy a kormányelnökséget elvállalja. Pekingből ugyan néhány nap előtt azt jelentették, hogy Juansikkai vonakodása nem egyéb udvariassági aktusnál és megfelel a chinai szokásoknak, mert egy jól nevelt chinai a neki felajánlott méltóságot előbb visszautasítja. Ez azonban csak szépítgetése annak, hogy Juansikkai az utolsó pillanatig ellenszegült a császári meghívásnak. Az eddig száműzetésben élő államférfi, úgy látszik, elké