Pesti Hírlap, 1911. november (33. évfolyam, 272-284. szám)
1911-11-16 / 272. szám
111. november 10., csütörtök. __________Pesti Hírlap estinek tartja meghívását, mert üres kasszával és egy megbízhatatlan hadsereggel már ő sem tud más irányt adni az eseményeknek. A pekingi jelentések pedig szomorú képet nyújtanak China pénzügyi helyzetéről. Az államkassza teljesen kimerült és bárhová kopogtat be a chinai kormány kölcsönért, mindenütt zárt ajtókra talál. A felkelők sikerei pedig napilap után nagyobbak lesznek. A császári csapatok ellentállása is a minimumra redukálódott és azok, melyek modern kiképzésben részesültek, már mind ott harcolnak az ellenség táborában. Talán kétesen tudják, hogy épen ezeknek a modern csapatoknak első szervezője Juansikkai volt és hogy ez okozta az ő bukását. Az elhalt özvegy császárné, ki minden reformnak ellensége volt, túl veszélyesnek találta Juansikkai vállalkozását és a még javakorában levő államférfit, aki a legjobb egészségnek örvendett, elküldte száműzetésbe azon a címen, hogy beteg. Mikor a régens a mostani veszélyes helyzet közepette visszahívta Jnansikkait, ez a meghívást azzal utasította viszsza, hogy betegségéből még nem épült fel. Ezt a finom célzást megértették Pekingben és úgy látszik, gondoskodtak róla, hogy Jüansikkai minél előbb felgyógyuljon. Az újabb fejleményekről a következő táviratokat kaptak: A forradalmárok sikere. Sanghai, nov. 15. A japán ellentengernagy, aki a Hankau előtt horgonyzó nemzetközi flotta parancsnoka, tudatta a hankaui konzulokkal, hogy Sah tengernagy három hajója, valamint az összes császári csapatok átpártoltak a forradalmárokhoz, akik elfoglalták a pályaudvart és most lövöldözik a kikötővárost. London, nov. 15. Cain anfu, Santung tartomány fővárosa, továbbá Kaifong, Honan tartomány fővárosa, a felkelők kezébe jutott és így a forradalmárok Pocsik tartomány határáig (ahol Peking van) dominálnak. Csinanfuban már ki is kiáltották Santung köztársaságot és elnökévé Sunpaotsi kormányzót választották meg. Kvantung köztársaság elnöke Huhamnim szerkesztő lett, aki már biztosította is a hatalmakat alattvalóik teljes biztonságáról. Juansikkai miniszterelnök. Peking, nov. 15. utasítja az Összeg provinciák alkírályait és kör Hiányzóit, hogy három vagy öt alkalmas delegátust küldjenek Pekingbe, hogy a dolgok állásáról jelentést tegyenek és tanácsot adjanak. Junhsikkai az özvegy császárnénál és a régensnél audiencián jelent meg. A forradalmi külügyminiszter kiáltványa, Sanghai, nov. 15. , Vutingfang republikánus külügyminiszter az idegenekhez, kiket külföldi barátainak nevez, kiáltványt intézett, melyben rámutat a mandzsu-dinasztia lemondásának szükségességére és ígéri a jogos igények, valamint China külpolitikai kötelezettségeinek hiánytalan teljesítését. Boszu Njinkingért. Sangnai, nov. 15. Két forradalmi ágyunaszád ideérkezett is egyidejűleg tízezer főnyi forradalmár sereg, amely modernül kiképzett tisztek vezetése alatt áll, elindult Nanking felé, hogy véres boszút álljon a mandzsukon. Vucsangból is tekintélyes lázadó had van után Nanking felé. A forradalom terjed , most már Mukden és Chikar között minden város a lázadók kezében van- Idegen beavatkozás, London, nott. 15. Az Exchange Telegraph Company távirata jelenti, hogy Mamiéban két amerikai szállítógőzhajó áll indulásra készen. Ezek a hajók ötezer főnyi amerikai katonaságot fognak szállítani Pekingbe és Tiencsinbe az amerikai állampolgárok védelmére. Az Exchange Telegraph Company pekingi jelentése szerint Vladivosztokból 1500 kozák ment vonaton Pekingbe, hogy megvédelmezzék az orosz alattvalókat. Newyork, nov. 15. A World washingtoni jelentése szerint mihelyt egyes jelek azt mutatják, hogy a forradalmárok, vagy a császári csapatok nem védhetik meg az idegeneket, az Egyesült Államok interveniálni fognak Chinában. Ugyanezen forrásból származó hírek szerint az Egyesült Államok 10,000 embert szállítanak Chinába és egész atlanti flottáját az ottani vizeken vonná össze. Taft elnök és tanácsadói nem aggódnak ugyan, de nem mulasztanak el egy óvintézkedést sem. Brüsszel, nov. 15. gát a tlókdái, nehogy nemzetközi bonyodalom származzék. A chinai kormány csakis akkor számíthat Japánra, ha ez a saját érdekében interveniálhat. A Jnonarchla 63 a matrokkói egyezmény. Pakisból jelentik, hogy a marokkói egyezmény ügyében kiküldött bizottság keddi ülésén De Selves külügyminiszter bejelentette, hogy Ausztria, Magyarország is azok közt az államok közt vám amelyek még nem járultak hozzá a marokkói egyezményhez. Ez a hozzájárulás még nehézséggel jár, mert Ausztria-Magyarország előbb pontosan akarja tudni, hogy a nyitott ajtó politikája milyen gazdasági előnyöket biztosít részére. Toutée tábornok fenyegetődzik. Toutée tábornok, a kelet-marokkói francia terület visszahívott kormányzója, fenyegetődzik, hogy nem engedi ez udsdai visszaéléseket agyonhallgatni. Ha a kormány nem szolgáltat neki elégtételt, akkor elő fog állnni bizonyítékaival, hogy Udsdában a francia közigazgatás hivatalnokai sarcolják a benszülötteket. Arra is bizonyítékokat igér az elmozdított katonai kormányzó, hogy az udsdai vámigazgató letartóztatásakor alantas hivatalnokai ölték meg Meyer helyettes dandárparancsnokot, aki a vámhivatalnokok tzelmeit leleplezte, így akarták megakadályozni, hogy Meyer tábornok ellenük valljon. A spanyol kormány győzelme. Madridi jelentés szerint a most lezajlott községi választások a republikánusok súlyos térségével végződtek. Madridban a községtanácsnak most 29 monarchista tagja van, szemben 22 republikánus és szocialista taggal. Szevillában egyetlenegy republikánus sem került be a tanácsba. Bilbaoban 17 monarchista és 7 republikánus, Saragossában 14 monarchista és 8 republikánus lett megválasztva. A köztársaságiak vereségét a hadsereg ellen intézett támadásoknak tulajdonítják. A romániai liberálisok a kormány ellen. Bukaresti távirat szerint a liberális párt országos nagygyűlést tartott, melyben elhatározta, hogy a legerélyesebb akciót indítja a kormány ellen, hogy az ország ügyeit ismét kezébe vehesse. Pherekyde volt kamarai elnök, Kosztíneszky volt pénzügyminiszter és Djuvara volt külügyminiszter tehetetlenséggel és önkényűvel vádolták a kormányt. Végül felszólalt a liberális párt vezére, Bratianu Jones is, aki a legmesszebb menő propagandát proklamálta a választási reform érdekében. A liberális párt hadüzenetével egyidőben a konzervatív demokrata párt is a legmesszebb menő harcot hirdeti a kormány ellen. A konzervatív párt trót árnyalata közt voltak ugyan tanácskozások, melyek fúzió létesítésére törekedtek, e tárgyalások azonban Take Ionescu, a konzervatív demokrata párt vezérének mereven visszautasított magatartásán hajótörést szenvedtek. Ediktummal a császár megparancsolta Juansikkainak, hogy tekintettel az ország javára, vegye át a miniszterelnökséget. Egy másik ediktum végén már inkább úgy hangzott, mintha egy homéroszi hexameter lett volna. A kis nő kecsesen megbiccentette a fejét. (Olyan huncut frizurája volt, mintha minden kis kacskaringója kacagott volna.)— Jó napot! — csilingelt ki szava a lugasból. — Kit tetszik keresni? — A ... a ... «nagysága ... a nagyságos asszonyt, — nyögte ki nagynehezen Tibi és ugyancsak rajtfelejtette szemét az uzsonnázó tündéren. (Mert Tibi a maga mithológián hizlalt fantáziájával mindjárt tündért látott a különben tagadhatlanul szemre való leányzóban.) — Nincs itthon! — felelte keresetlen egyszerűséggel a tündér és egy hatalmas darabot tört a fehér fesztéból a kalácsból, apró egérfogaival nyugodtan szétmajszolta, ivott rá egy korty kávét, csak azután folytatta: — Horogváron van, de estére hazajön. Ha talán meg tetszik várni, tessék helyet foglalni. ■— Ó köszönöm, ha megengedi, nagysád, . . . egy percre csak, — fogadta el Tibi, némi fejt tartással, a szives marasztalást és leült egy kerti székre, szemközt a leánynyal. (De micsoda nevető kék szeme van, akár csak ama glaukopia Athénének...) — Oh, kérem, én nem vagyok nagysága, — tiltakozott kedvesen a leány, noha közben egy igen hálás és meleg pillantást vetett Tibire, — én csak egyszerű nő vagyok, kérem ... Szolgálhatok talán egy kis uzsonával? Bizonyosan jól fog esni egy kis hideg kávé ebben a nagy hőségben, — fordult ezután hirtelen ötlettel Tibihez és a következő pillanatban már Tokióból azt jelentik, hogy Vantagsie chinai követ azt táviratozta a régensnek, hogy bármilyen nagy legyen is a veszedelem, ő nem hajlandó idegen segítséget kérni. Vantagsio hasonló értelemben táviratozott az összes chinai követeknek és kérte őket, hogy támogassák az ő felfogásürgén föl is ugrott és rithmikus táncléptekkel belibeget a lakásba. Valami kellemesen izgató parfma-illatot vert Tibi felé a suhanó ruhája... — Ez ő! — ujjongott fel az igy magára maradt Tibi. — Ez ő ... Épen olyan, amilyennek a mama rajzolta. Egyszerű, kedves,, házias leány. Lám, a nagysádozás ellen is tiltakozott. Ezután kisasszonynak fogom szólítani... Mennyivel szebben, melegebben is hangzik ez, mint az a hideg, merev „nagysád“... Az öltözete is milyen egyszerű. Budapesten jobbféle szobalánynak nézné az ember. És a mellett bizonyára művelt lélek, a szabad idejét, ime, olvasással tölti. Nini, itt könyvek is vannak! Nézzük csak, kik a kedvenc költői... Az egyik széken cifra fedelű könyvek hevertek, közelebbi megvizsgálásukra azonban már nem volt ideje Tibinek, mert a „kisasszony“ ezenközben visszaérkezett. Egy jókora pohár kávét és egy karaj foszlósbetű fehér kalácsot hozott magával, amit igen szíves és barátságos mosolylyal fűszerezve Tibi elé tett az asztalkára. Tibi nagy hálakodás között hozzálátott a kávéhoz (soha ilyen hideg kávét, amitől egyre hidegebbje lesz az embernek!), a kisasszony is elfogyasztotta a magáét. Kevés beszéd esett ezenközben. Már tudniillik szóbeszéd. Mert a szem beszédben, sőt bizony a vége felé már a lábbeszédben is, ugyancsak szorgalmasan gyakorolták mágukat a fiatalok... A történeti igazság kedvéért itt meg kell jegyeznünk, hogy a tanár úrnak ez alkalommal a tanítvány szerepe jutott, de viszont azt sem hallgathatjuk el, ——rrm—««"W'««”«—hogy igen gyors felfogása és szorgalmas tanítványnak bizonyult. Egy szó, mint száz, mire Tibi az utolsó korty kávéját is kiszürcsölte, teljesen tisztában volt a helyzettel és úgy vélte, hogy most már teljesen fölösleges bevárnia a mama önagyságát Horogvárral. Sőt célszerűbb lesz minél előbb elkallódnia, mert ki tudja, milyen alkalmatlan pillanatban toppanhat be önagysága. Átadta tehát a kisasszonynak a málnaszüretre szóló meghívást és egy hosszú, néma, — de ah, oly sokatmondó! — kézcsókkal távozott. A közeli boldog viszontlátásra . . . Mikor a kapun kívül volt, elégedetten mormogta: — Sohasem hittem volna hogy ilyen könnyű az az édes munká m. "Szidáman, derűsen tartott hazafelé, szinte kellé lépett egy helyett. Ami virág útjába akadt a mezőkön, a réteken, azt mind letarolta és egy egész kévére valóval állított be otthon, mint valami győzelmi lobogóval._ (A virágkévét persze ő neki szánta, a nagy Ö-nek, Sárika kisasszonynak. Mert az bizonyos, hogy holnap eljönnek a málnaszüretre.) Arca sugárzott a boldogságtól, szeméből már messziről ki lehetett olvasni a diadalmas cézári jelszót: láttam, győztem! — Nos, nos? — kérdezte jósejtelemmel és mohó érdeklődéssel a mama. — Rendben vagyunk! — felelte röviden és majdnem gőgösen Tibi — Meghódítottam! ...„3