Pesti Hírlap, 1912. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1912-02-01 / 27. szám

!" — Le a magyar iskolákkal! Abzug Magyar­­ország! Vesszen a bűn! A nyugalom csak az esti órákban állott hely­re. Az ellenzéki pártok helytelenítik a diákság tün­tetését, mert ez alkalmat ad a kormánynak rend­kívüli intézkedések foganatosítására. Félhivatalos zágrábi tudósítás jelenti: Ma este több diáktüntetés volt. Az egyetemi ifjúság a tartománygyűlés feloszlatása tárgyában való állás­­foglalásra gyűlést hívott össze az aulába. Ezt azon­ban az egyetemi tanács betiltotta és az aulát el­zárta. A diákok erre az egyetem előtti szabad téren akarták gyűlésüket megtartani, melyet azonban a rendőrség betiltott. A rendőrbiztos távozásra szó­lította fel a diákokat s miután ezen felszólítás ered­ménytelen volt, a rendőrök kergették szét a tünte­tőket, akik erre a szemben levő Színház-kávéház­­ban gyülekeztek. A rendőrök itt is távozásra hív­ták fel a diákokat, majd kivont karddal szorítot­ták ki a tüntetőket, miközben ezek közül hárman könnyen megsebesültek. A tüntetők közül ötöt le­tartóztattak. A tüntető diákok ezután kisebb cso­portokban a kormányt abcugolva az államvasúti pályaudvar, a magyar államvasutak üzletvezet­ősé­ge, a magyar isk­ola és egyes állami épületek elé vo­nultak, hogy megismételjék tüntetésüket és az ab­lakokat beverjék, e szándékukat azonban a lovas és gyalogos rendőrök megakadályozták. * A néppárt Zichy János ellen. Az országgyűlési néppárt szerdán este hét órakor gróf Zichy Aladár elnöklésével értekezletet tartott, amelyen állást foglalt a Barkóczy-ügyben. Az értekezletet gróf Zichy Aladár vezette be és rámutatott arra, hogy a pártnak volt régi tagja, kit még az ellentáborban is tisztelnek, olyan lé­pésre szánta magát, amelyen az egész magyar katholikusság felháborodott. Ez a felháborodás olyan elemi erővel nyilatkozott meg, hogy ebből mi is ki akarjuk venni a magunk részét, nem , hogy megváltoztassuk a megtörténteket, hanem­­ hogy elejét vegyük a jövőben a hasonló eseteknek­­ és biztatást nyújtsunk azoknak, akiket ez megfé­lemlített volna. Ezután Molnár János szólalt fel és többek között a következőket mondotta: — Az a gróf Zichy János, aki a keresztény restaurációnak, a néppártnak, élén kezdte meg politikai pályafutását, akit a boldogult emlékű gróf Zichy Nándor akkoriban utódjának szemelt ki, már évekkel ezelőtt veszteni kezdte keménysé­gét és erejét, míg végre most teljesen összeroppant Tőle származik az a szerencsétlen distinkció a po­litikai és a társadalmi katholicizmus között. A néppárt, bár nincs alkalma a parlamentben akciót indítania, legalább itt emel óvást eljárása ellen. A következő felszólaló Szmrecsányi György országgyűlési képviselő volt, aki ismertette a Bar­­kóczy-ügy történetét. A mostani események — mondta — fényesen beigazolták azt, hogy ha a ke­resztény restauráció munkájában valaki farizeusi szemfényvesztés nélkül akar résztvenni, azt csakis oly programmal teheti, amely nem titkos pontok­ból van összeállítva, hanem a kibontott és fennen lobogtatott zászlóra van írva. A pártok köréből. A munkapártban szerdán este a párt tagjai nagy számmal voltak fenn. Hosszabb időt töltött fenn a körben Székely Ferenc igazságügyminiszter, gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter, Hazai Samu honvédelmi miniszter, Návay Lajos, gróf Tisza István, Thutróczy Vilmos, az állami számve­vőszék elnöke, gróf Wickenburg fiumei kormányzó­ké még többen. A Kossuth-párt klubjában a véderőreform tárgyalásáról folyt a vita és a kibontakozással kap­csolatosan várható eseményekről. A vezetőségből jelen voltak Sághy Gyula, Désy Zoltán, Tóth Já­nos, Szentiványi Árpád alelnökök, Mezőssy Béla volt államtitkár és Gál Sándor. Nagy érdeklődéssel várják a párt tagjai gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnöknek a véderőreform folytatólagos tárgyalásának első napjára kilátásba helyezett be­szédét, mert ettől teszi függővé a párt további ma­gatartását, amely természetesen az eddigitől nem lehet eltérő akkor, ha az ország nem nyer teljes biztosítékot azon minimális nemzeti követelések megvalósulására nézve amelyeket a párt a véderő­reformmal kapcsolatosan felállított. Megcáfolták egyes lapoknak azt a közlését, hogy a pártvezető­ség tagjai Kossuth Ferenc lakásos értekezletet tartottak volna. És olyan téves az a híresztelés is, mintha a miniszterelnök a délután folyamán meg­látogatta volna Kossuth Ferencet. A pártvezérek péntekre várják gróf Khuen-Héderváry látoga­tását. A Justh-párt körében nagy számmal fennjárt képviselők a véderőjavaslatok legközelebbi napi­rendre tüzéséről s a tovább folytatatndó nagy harc részleteiről beszélgettek. Örömmel tárgyalták a pártonkivüliek állásfoglalását. Szó volt azután gróf Khuen-H­éderváry miniszterelnök akciójáról szóló hírekről és ezzel kapcsolatban a párt tagjai az utóbbi időben tendenciózus hírekkel szemben meg­állapították, hogy a párt álláspontja az összes ak­tuális politikai kérdésekben ma is változatlanul ugyanaz, mint ami a küzdelem eddigi folyamán volt parancsolok, csak szeretném . . . hogy mond­jam ... nagyon szeretném, ha ezután más len­nél, mint eddig. Tudod . . . szeretném, ha ez­után örülnél, táncolnál, énekelnél. — Én? — Igenis, te. — De hisz én nem tudok énekelni. — Mindenki tud, akinek jó kedve van és én ezt akarom. Azt akarom, hogy ezután örök­ké jókedvű légy. Roppantul szeretném, ha fel­forgatnád az egész házat Viki lelkem, roppan­tul szeretném és tapsolnék örömömben, ha fel­forgatnád az egész házat. — Én tegyek efélét? — Te bizony, Viki! Mert megteheted. A feleségem leszel és tehát mindent felforgat­hatsz, mindent összetörhetsz, lelkem, úgyis a tied lesz minden, amit csak a szived kivan. — Jó tesz, Todorfi bácsi. — Mert ezután élni akarok, Vikit Élni akarok és fogok is, — meglásd! A boltot el­adom és élni fogok. Mert ez a fő­ az élet. A bol­tot egye meg a fene . . . Kínlódjék más. Én nem leszek töbélet szamár. Mert eddig szamár voltam, Viki, de olyan borzasztó szamár, hogy föl szeretném magamat pofozni . . . mikénen lehettem buta fejemmel ekkora szamár! Piha . . . szégyellem és elfog a méreg, ha rágon­­dolok. Verten Viktória csendesen és engedéke­nyen vállat vont erre a soha nem hallott kitö­résre. Azt hitte, hogy most is a láz beszél a szegény bácsikából.­­Todorfi nyomban kitalálta, hogy mit gom­bol róla a leány s ettől még jóban nekiszila­­jodott. — Eszemen vagyok én, lelkem! Nem be­szélek félre. Kézzel-lábbal tiltakozott a gyanúsítás el­len. Soha életében nem beszélt öntudatosabban, mint most Van neki esze — különben nem tudná oly világosan megítélni, mily botozni va­ló, ostoba szamár volt eddig. S hogy azonnal bebizonyítsa, mennyire ura az ép eszének és mily komolyan veszi a tervben levő szent há­zasságot, mely — úgy érzi — nagyon, de na­gyon boldoggá fogja tenni . . . odavánszorgott a kredenchez, kinyitota a középső „sublód“-ot a ruhák, ócska írások és egyéb lim-lom legal­járól kikereste a takarékpénztári könyvecské­jét és nevetésre szélesedett, örvendő arccal, dia­­­dalmasan fölmutatta. — Itt van, telkem, ez a tied lesz! Har­­­­minckétezer pengő forint és ötven krajcár . .­­annyi. Harminckétezer! — Sok pénz, Todorfi bácsi, — bólintott fejével a leány. — Elköltjük, el bizony, egy krajcárig! Azért spóroltam! — kiáltotta az örmény s mi­közben boldogan a leány kezébe nyomta a könyvet, megfogta karját, simogatta és nézte lüktető, éhes, összeszorult tekintettel, mint egy ragadozó. A leányt meghökkentette ez az éhes nézés. Elpirult és ösztönszerűen hátrálni kez­dett. — Mi lelte, Todorfi bácsi? — kérdezte ártatlanul. — Boldog vagyok, Viki . . . — rebegt a nehéz lélegzettel az örmény s még erősebben szorította a szemérmes erőszakkal húzódozó leány karját, — feleségem leszel, az én drága feleségem, Viki ... az bizony . . . megcsókol­lak ... — Nyughasson, bácsi . . . — Meg . . . megcsókollak ... — motyog­ta könyörögve, forró hangon az örmény, s oly ijesztően rút volt szakállas, sovány, majomar­cán a szenvedély eltorzult vonásaival, hogy a megrémült leány ajkairól fölszakadt egy halk kiáltás. Védelmezni akarta magát. Az ember azonban erősen tartotta és megcsókolta. — Ne bántson ... —lehelte siró hangon a leány. Todorfi elbocsátotta és elfulladva, nehe­zen integetett. Ne féljen tőle. — Nem bántalak én, Viki, szeretlek, — mondotta megnyugtatva. Szemei hálásan tapadtak a leányra, szája megvonaglott, beszélni akart — de hiába eről­ködött, hogy kimondja, ami még ajkain lebe­gett Azután egyszer csak megfordult maga kö­rül és leült a földre. Feje előreesett, jobb kar­ja elnehezedve vágódott a kredenc sarkához és nem mozdult többet Mire a leány hozzárohant és melléje térdelve, ölébe emelte sápadt fejét — már nem lélegzett. Mosolygó, vértelen fekete arcán megjelent valami szelíd nyugalom és az örökös megenyhülés, így halt meg szegény szamár Todorfi, boldogan, mint egy ember. Huszár Károly azt követelte, hogy Zichy Já­nost vonják felelősségre. Végül gróf Zichy Aladár pártelnök foglalta össze az elhangzott felszólalásokat. A párttagok még sokáig beszélgettek a Bar­kóczy-ügyben teendő lépésekről * Belpolitikai hírek. A képviselőház ülése. A képviselőház csütör­tökön délelőtt tíz órakor ülést tart Napirenden van az Adria tengerhajózási részvénytársasággal kötött egyezmény becikkelyezéséről szóló törvény­ __________________3 javaslot és a kérvények 4., 5., 6. és 7. sorjegyzé­kére vonatkozó bizottsági jelentés. Burián a királynál, Bécsből jelentik. A ki­rály báró Burián közös pénzügyminisztert szerdán délelőtt egy óra hosszáig tartó külön kihallgatá­son fogadta. Tomasics a miniszterelnöknél. Tomasics volt horvát bán és Chavrak volt horvát osztályfőnök szerdán Budapestre érkeztek és este gr. Héderváry miniszterelnöknél ebédre hivatalosak voltak. A bizottságokból. A V. bíráló bizottság feb­ruár hó 8. napján déli 12 órakor a képviselőház III. számú termében ülést tart, melynek tárgya: Jaross­ Vilmos képviselő megbízólevelének megvizs­gálása. Az interparlamentáris csoport ülése. Az in­terparlamentáris magyar csoport kedden, február 6-án, délután öt órakor a képviselőház elnöki fo­gadótermében ülést tart. Az új szerb főkonzul, Belgrádból jelentik, hogy budapesti szerb főkonzullá Gruics Ede követ­­ségi tanácsost fogják kinevezni. Küldöttségek a földmivelési miniszternél. Gróf Batthyány Tivadar vezetése mellett Szekszárd város küldöttsége tisztelgett gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszternél, hogy a város számá­ra borközraktár felállítását kérje. Gróf Batthyány Tivadar tolmácsolta a szekszárdiak kérelmét. Gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter kijelen­tette, hogy összesen csak tíz borközraktárt lehet egyelőre létesíteni, mert ennyinek a költségét en­gedélyezte a pénzügyminisztérium a költségvetés alapján. Azt hiszi, hogy a közel­jövőben, talán már jövőre is lehetséges lesz Szekszárdon az intézményt létesíteni. Ezután Csernoch János kalocsai érsek veze­tésével a Sárközi Alsó Ármentesítő Társaság kül­döttsége járt gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszternél, akit arra kért, hogy ne engedje meg a vízjogi törvény ellenére a felső ármentesítő tár­saság vizeinek az ő földjeikre való eresztését- A földmivelésügyi miniszter válaszában kijelentette, hogy a kérdést jóakaratú tanulmányozása tárgyá­vá teszi. Ausztriai hírek: Az urakb­áza és Rainer főherceg aranylako­dalma. Bécsből jelentik, hogy az urakháza február 19-én rendkívüli ülést tart, hogy Rainer főherceg­nek és feleségének, Mária főhercegnőnek, házassá­ga 00-ik évfordulója alkalmából rendezendő ün­nepségek ügyében határozzon. Egyelőre nem szán­dékoznak az urak házát rendes ülésre egybehívni, minthogy az érdemleges tárgyalások előtt még a bizottságok fognak összeülni.

Next