Pesti Hírlap, 1912. március (34. évfolyam, 65-78. szám)
1912-03-22 / 70. szám
1912. március 22., péntek. _______Pesti Hírlap________ ________________________13 — (Kinevezések a fővárosi közmunkák tanácsánál.) A király Zsigmondy Géza miniszteri tanácsosi címmel és jelleggel felruházott miniszteri osztálytanácsost miniszteri tanácsossá,Jász Dezső és Kisfaludy-Lipthay Ágost miniszteri osztálytanácsosi címmel és jelleggel felruházott műszaki tanácsosokat, valamint dr Zubriczky József miniszteri osztálytanácsosi címmel és jelleggel felruházozott miniszteri titkárt miniszteri osztálytanácsosokká nevezte ki. (Az epilepszia gyógyítása elektromossággal) Az epilepszia gyógyításában eddig a brómsók játszották a főszerepet. A híres francia ideggyógyász rájött arra, hogy a kálium-nátrium és ammónium-bromidok kedvezőbb hatást gykorolnak a betegségre, mint ugyanezeknek a szereknek akármelyik© egyedül. Azonban ezeknek a gyógyító módszereknek a tökéletesítése sem tudta meghozni a rettenetes kórság teljes gyógyulását, amink a krónikora abban maradt, a tünetek megújultak. Most dr Hartenberg tett jelentést a párisi Société de Psychiatrie de Parisban arról, hogy neki sikerült az epilepsziát tartósan kigyógyítani. Több beteget tart megfigyelés alatt, akik több mint egy esztendő óta nem szenvednek rohamokat, bár ez alatt az idő alatt semmiféle kúrát nem tartanak. Dr Haftenberg gyógymódszere az elektromosságot használja fel; a galvanizáló battéria pozitív pólusát egy nyaköv formájában a beteg nyakára, alkalmazzák, a negatív pólus a beteg ülőhelyéül szolgál. Az ötven milliampere erősségű áramot naponta egy félóra hosszáig vezetik át a beteg ember testén. Ilyen kezelés mellett, amelybe a lexóm adagolását, is be lehet illeszteni, a rohamok egyre ritkábbak lesznek és végül tartósan eltűnnek. Dr Hartenberg hangsúlyozza, hogy az ő módszere csak a szorosabb értelemben vett epilepszia eseteiben hatásos, agyrendellenességek, idiotizmus stb. eseteiben előforduló epilepsziához hasonló ‘ rohamok ellen nem ' alkalmazható. — (Uj udvari tanácsos.) A király Hatch Károlynak, a győr—Sopron—Abenfurti'Vasút ügyvezető igazgatójának, a közlekedésügy terén ,szer-zett érdemei elismeréséül, a magyar királyi udvari tanácsosi címet díjmentesen adományozta. .. A.. .. — (A meteorológiai intézetből.) A király da Róna Zsigmond királyi tanácsost, az országos meteorológiai és földmágnességi intézet, aligazgatóját,rezeptíntését igazgatójává nevezték ki..1" ‘1 — (Érdemrend adományozás.) A királyi Szeitler Ferenc , uradalmi főerdésznek, sok évi hű szolgálata elismeréséül, a koronás arany érdemkeresztet, adományozta l. . (Kitüntetett hivatalszolga.) A király Kozma Lajos debreceni törvényszéki hivatalszolgának, nyugdíjazása alkalmából, sok évi hű és buzgó szolgálata elismeréséül az ezüst érdemkeresztet adományozta. (A halott ország.) Egy angol újság sötét, komor színeiben megkapó képét rajzolja azoknak a bányavidékeknek, amelyekben az angol szénbányászok sztrájkjának idejére megszűnt minden: élet és minden munka. Az író, Ernest Townley, bejárta Dél-Wales vidékeit és útjáról a következőket,írja: „Mintha nehéz álomból ébredtem volna: Dél-Wales élőhalálának az álmából. A városok utcáin az emberek, munkások ezrei hatalmas karokkal és izmokkal lézengenek, a kapuk előtt, a hidakon, a falakon üldögélnek munka nélkül. És a hegyeken és a völgyekben ugyanaz az egyhangú kép: sehol semmi élet, a mozdulatlanság, a teljes lethargia mindenütt. A máskor zajos és mozgalmas bányalejárók környékei elnéptelenedtek, a pusztulásnak ettől a képétől és a sivár elhagyatott’ ságnak a benyomásától senki sem tud szabadulni, aki ezt az országot bejárja. Ez a hangulat ránehezedik az agyvelőnkre, háttérbe szorítja minden egyéb gondolatunkat; az,embernek csak egy gondolata és egy vágya van. Úristen! szabadíts ki bennünket erről a halott földről. — (Vámbéry köszönete.) Megkértek a következő sorok közlésére: Nem egy kemény tusában és sok nélkülözésben volt részem, áruig életem pályáján a kolduló dervis sorából mai irodalmi, állásomba jutottam. A szenvedés serlege, amelylyel a sors megkínált, mély volt,és csordulásig telt. De a szerencsekivánatok, amelyekkel nyolcvanadik születésnapom alkalmából barátaim itthon és idegen földről megtiszteltek, oly nagyszámúak, hogy még nagyobb küzdelmet és szenvedést is megjutalmaznának, még az enyémnél viharosabb életnek az alkonyát is megaranyoznák. Szívből mondok tehát mélyen érzett hálát barátaimnak és jóakaróimnak, akik jókívánságaikkal megtiszteltek. Vámbéry 4,'f WrtU .V V • — (A jégkirály szabadulása "a börtönből.) Erősen fölgyúrt kabátgallérral, hogy arcát elfödje a kiváncsiak és a hírlapírók tekintete elől, tartotta bevonulását Newyorkba a napokban, az egykori híres jégkirály és bankár , Charles W. Morse, aki negyedfélév óta volt megfosztva szabadságától. Annak idején a newyorki banktörvények megsértése miatt tizenöt évi szabadságvesztésre ítélte a törvényszék a nevezetes milliomost, akit akkoriban a Georgia államban „levő Auguszta szövetségi fogházba internáltak. Morsenak az amerikai pénzügyi világban való szereplése tüneményes volt; üzleti éleslátása és érzéke oly közmondásosan nagyszerű volt,, mint elhatározásainak kivitele és rendszerének alkalmazása. Bukása kapcsolatos az 1907-ben kitört tőzsdei válsággal. Elítélése előtt kilenc hónappal még tevékeny részt vett az általa létesített vállalatokban, bankokban, légtársaságokban, hajózási vállalatokban, amelyeknek tőkéje meghaladta a 125 millió dollárt. Elítéltetése akkoriban óriási feltűnést keltett a kereskedelmi körökben, mert első ízben történt, hogy egy előkelő bankárt és pénzügyi kiválóságot fogságbüntetéssel sújtottak. Morse akkoriban kijelentette,hogy semmi egyebet nem cselekedett, mint ami minden bankban szokásos és meg is történik. A bankár felesége az ítéletitől kezdve rátörekedett, hogy férjének szabadságát visszaszerezze. Kérvényeket szerkesztett, amelyeket az amerikai üzleti élet és társadalom legkiválóbb egyéniségei írtak alá, de Taft, az Unió elnöke, tudni sem akart a kegyelemről. Csak pár héttel ezelőtt, amikor olyan jelentéseket kapott, hogy Morse halálos beteg és a fogságban rövidesen elpusztul, adta vissza az elítélt szabadságát, mert a hírek szerint hat hónapnál tovább már amúgy sem képes életét meghosszabbítani. A visszatért milliomos, ma már csak árnyéka a régi, erőteljes férfiúnak ;mélyen beesett szeme, lesoványodott arca arra mutat, hogy aligha fogja sokáig élvezni szabadságát.. Az a terve a családnak, hogy Morsét egyelőre Nauheim fürdőjébe viszi, ha aztán itt visszanyeri egészségét, ismét letelepszik Newyorkban, hogy folytassa üzleti munkásságát és boszul álljon azokon, akik oly sokat köszönhettek neki akik szorultsága napjaiban csúnya módon'cserben) ,nagyfák." ‘Moréet megérkezése alkalmával párnák között emelték ki a vasúti kocsiból és hordszéken szállították autójába. Morse asszony, akinek az utolsó évek küzdelmeiben teljesen megfehéredett a haja, bízik benne, hogy férje lábra fog állani, a család orvosa ugyanígy vélekedik és hiszi, hogy a szabad mozgás és a friss levegő helyre fogja állítani a fogház levegőjétől megrongált szervezetet. * .• • j.. . ... Természetesen a pletykák is dúsan burjánzanak ez esettel kapcsolatban Newyorkban. Tudni vélik, hogy Morse nem is oly beteg, mint híresztelik és hogy, Taft elnököt becsapták a szomorú jelentésekkel. — (Tengeri halak.) A budapesti kereskedelmi és iparkamara azzal a kéréssel fordult a kormányhoz, hogy a tengeri halak fogyasztására az egyes minisztériumok felügyelete alatt álló közintézetekben és kórházakban kísérleteket tegyen. A kamara úgy véli, hogy a tengeri hal, mint táplálék, nagyon -'is‘, beválna-•§ a mai húsdrágaság idején ezol■sgálatot tehetne. A kormány ezt a kérelmet az országos közegészségügyi tanácshoz tette át s attól véleményt kért." A tanács előtt foglalkozott ezzel az ügygyel s az eszmét elvileg érdemesnek találja a pártolásra. De persze csak az esetben, ha a tengeri halak szállítása és eltartása körül szükséges óvintézkedéseket megteszik s a halak romlását megakadályozzák. Úgy véli azonban, hogy a kórházakban ilyen kísérletek nem igen tehetők, mert a betegek étrendje individuális, betegség és egyén szerint változó. A tanács attól is fél, hogy a tengeri halaknak a közintézetekben és a kaszárnyákban történő eltartása nagyobbnehézségekbe ütközik és hogy a megromlás ellen biztosító berendezések nélkül a nagyobb arányú kísérletek veszélyesek lehetnének. Ebben a véleményben persze sok az elfogultság is, talán azért,mert nádjunk atengeri hal fogyasztása még mindig nem öltött nagyobb arányokat és mert még messze vagyunk azoktól az állapotoktól, amelyek a tengerhez közelebb eső országokban fennállónak s a halfogyasztás helyessége mellett bizonyítanak. (Betörő a templomban.) Csütörtökre virradóra Káptai Imre negyvenkilenc éves áessegéd aMátyástenplomba betört és, fölfeszítette a per'selj't, ahonnan ' huszonkilenc koronát ellopott. Amikor a sekrestye ablakán meg akart szökni, már ott várta a rendőr, aki észrevette a betörést. Bevitte a főkapitányságra, ahol atemplomfosztogatót letartóztatták. (A mozgóképek ellen.) Ma már kétségtelen, hogy a mozik hódítását megakadályozni nem lehet és pedig sem hírlapi cikkekkel,sem rendőrhatósági intézkedésekkel. A mozgófényképek évrőlévre nagyobb sikerhez jutnak és azokat is a maguk részére nyerik meg, akik bizonyos elfogultságból ma még hadakozni is hajlandók ellenük. A nagy diadalnak, a nagy népszerűségnek persze meg van a maga következménye is és minél inkább növekszik a mozilátogatók száma, annál több kifogás hallatszik az egyes bemutatott képek ellen. Azt immár minden újságolvasó tudja, hogy a detektívhistóriák ellen a tanférfiak épen úgy tiltakoznak, amint a rendőrség teszi, mert azt hiszi, hogy a kisebb, nagyobb csibészeket ezek a látnivalók terelik a rossz útra. De nemcsak a tanférfiak és a rendőri közegek emelnek kifogást az egyes képek ellen, hanem mások is, így például az alkoholellenesek tiltakozni próbálnak az ellen, hogy egyes képeken vidám, jókedvű itókázást mutatnak be, olyan formát tüntetve föl, mintha a lumpolás valami nagyon kedves szórakozás lenne. De nincsenek megelégedve a moziképek némelyikével a tisztelendő urak, meg az erkölcsapostolok sem, mert hát a képek pikáns történeteket is mutatnak, ha mindjárt nem is olyan mértékben, mint egyes színházaink teszik. Legújabban az állatvédő egyesületek indítottak mozgalmat és pedig oly célból, hogy az állatkínzásokat feltüntető galamblövések, kutya-, macska- és kakasviadalok a vászonról lekerüljenek. Az állatvédők úgy vélik, hogy inkább olyan képeket kellene bemutatni, amelyek azt tüntetik föl, hogy az állató, bat kínzó embereket a rendőrök kegyetlenül nyakoncsípik és a börtönbe hurcolják, talán attól sem riadva vissza, hogy a második Mészáros Pál példájára az állatkínzókat kupén üssék. Miután pedig a mozik a jövőben mind nagyobb sikerre tesznek szert és mindinkább több történetet, kalandot mutatnak be, az sem lesz lehetetlen, hogy egyes foglalkozási ágak a mozikat bojkottálják, mert olyan képeket vetnek a vászonra, amelyek őket mélyen sértik. A moziknak tehát sok kisebb és nagyobb harcot kell még megvívniok, hogy ne csak a haszonból, hanem a kellemetlenségekből iskivegyék a maguk részét. Mindez persze :nen -fogja megállítani őket a diadalmas előnyomulás útján. (Menekülés a halálba.) Tragikus körülmények között vált meg az élettől Zentán egy ősjogász. Davidovics Sándor harminckét éves ügyvédjelölt, aki beretvával átvágta a nyakát és mire észrevették, elvérzett. Davidovics fiatal korában szorgalmas volt, de második szigorlata után atyja meghalt és nagy összeget örökölt utána. Davidovics örökségét elmulatta és annyira hozzászokott az iváshoz, hogy állandóan korcsmában tartózkodott. A Székely-féle novella életbeléptetése előtt tanulni kezdett és le akart vizsgázni, de a tanulás sehogy sem ment már az öreg jelöltnek, aki aztán kétségbeesésében öngyilkosságra határozta el magát. Czanek Ferenc huszonegy éves joghallgató, egy előkelő komáromi gyáros fia, Bécsben fejbe lőtte magát s azonal meghalt. A fiatalember egy bécsi színésznőbe volt reménytelenül szerelmes. Csütörtökön délelőtt Berlin határában öngyilkosságot követett el Froboere Willy ,ismert színész, a Lessing Theater tagja. A színész egy vicinális vasút fülkéjében vadászfegyverével lőtte magát agyon, mialatt Berlin környékére vadászatra utazott. A tárcájában érzékeny, hangú búcsúlevelet találtak a feleségéhez és a családjához intézve. Az öngyilkosságnak állítólag egy magában, véve ártatlan, de mégis büntetendő cselekmény volt az oka, mely a napokan játszódott le egy nagy berlini kávéházban. A színész, aki ellen az államügyészség már elővezetési parancsot adott ki, úgy látszik, a meghurcoltatástól és a büntetéstől való félelmében nyúlt a fegyverhez. * . Newyorki palotájában fejbelőtte magát és meghalt Carson Blanche, aki egy sokszoros milliomos fiatal özvegye s vagyonát három millió dollárra becsülik. A holttest mellett a szalonkis asztalkáján szét volt rakva az utolsó patience-játszma, amely nem jött ki. A rendőrség előtt hamarosan rájöttek az öngyilkosság titkára. Carson Blanche legutóbb Európában utazgatott és haza térve, százezreket érő bevásárolt ékszereit eltitkolta a vámvizsgálatnál s az a veszedelem fenyegette, hogy letartóztatják. (Öngyilkosok napja.) Egyszerre három öngyilkosságot követtek el csütörtökön Hajdúböszörményben. Varga György hetvenkét éves ember életuntságból fölakasztotta magát és meghalt. — Szabó Margit tizenhét éves házileány szerelmi bánatában marósúgot ivott és rövid kínlódás után kiszenvedett. — A harmadik öngyilkos ,Szalai Margit, ki szintén marólúgot ivott szerelmi bánatában és most súlyos betegen fekszik a kórházban.