Pesti Hírlap, 1912. május (34. évfolyam, 104-129. szám)
1912-05-01 / 104. szám
1912. május 1, szerda._______________ Pesti Hírlap, fejtegetései némi kritikát provokáltak a delegációban, részint a trialista mozgalmak miatt, melyeknek Sarajevóban van egyik fészkük és részint Bilinski vasúti és gazdasági politikája miatt, amely a magyar gazdasági érdekekre nincs kellő tekintettel. Ez a kérdés különben a magyar kormány és parlament ügykörébe tartozik s igy ezen a téren kell majd gondoskodni a magyar érdekek kellő megóvásáról. Feltűnést keltett a magyar delegáció négyes albizottságában Windi Schgmetz herceg beszéde, mely Olaszország ellen irányult. Ez a beszéd felszólalásra birta Berxericzy Albertet, majd gróf Tisza Istvánt is, akik mindketten szembehelyezkedtek Windischgraetz olasz-ellenes fejtegetéseivel. Különösen pikáns volt gróf Tisza István fölszólalása, mely elismeréssel adózott Berchtold expozéjának, majd a kritika hangján szólott Bilinski beszédéről, de egy hanggal sem reflektált Auffenberg nyilatkozatára. Csupán fölszólalása elején jegyezte meg Tisza István általánosságban azt, hogy a közös miniszterek politikájának és eljárásának kritikájára most még nem érkezett el az idő, hanem annak ideje akkor lesz, amikor a végleges közösügyi költségvetés kerül majd a delegációban tárgyalás alá. Ily előzmények után szavazta meg a négyes albizottság a hat hónapi provizóriumot. A magyar delegáció szerdán délelőtt teljes ülést tart s itt nyilván szóba kerülnek a horvátországi viszonyokba való illetéktelen beavatkozások is. Minden valószínűség szerint csütörtökre már vége lesz a delegációs ülésszaknak és ekkor aztán mi sem áll útjában Lukács Lászlónak, hogy a magyar válság elintézése ügyében elhatározó lépéseket tegyen. Valószínűleg már a hét utolsó napjaiban a miniszterelnöknek újabb közvetlen tanácskozásai lesznek az ellenzéki pártvezérekkel. A jövő héten pedig a képviselőházban indul meg a vita a kormányprogramja fölött, amikor is hamarosan teljesen tisztázódnia kell a helyzetnek, főképen pedig annak, vajon sikerülhet-e, hogy Lukács a mai parlamentben békés után helyreállítsa a normális viszonyokat, vagy pedig a rend helyreállítása érdekében más eljáráshoz kell-e folyamodni. voltak a közös minisztériumok részéről gróf Berchtold Lipót közös külügyminiszter, Auffenberg Móric lovag közös hadügyminiszter, Bilinski Leó lovag közös pénzügyminiszter és gróf Montecuccoli tengerészeti parancsnok; a közös külügyminisztérium részéről gróf Wickenburg Márk v. k. t. t. osztályfőnök, gróf Szapáry Frigyes osztálytanácsos és Kánia Kálmán, a sajtóosztály vezetője; a közös hadügyminisztérium részéről Ganzl Antal altábornagy és Lustig őrnagy, a sajtóosztály vezetője; a közös pénzügyminisztérium részéről Thallóczy Lajos v. k. t. t. osztályfőnök és Beigl osztálytanácsos. A tengerészeti parancsnok kíséretében Lucich korvettkapitány jelent meg. Gróf Zichy Ágost elnök meleg szavakban emlékezik meg gróf Rebrenthal elhunyt közös külügyminiszterről, akinek emlékét az elnök indítványára az országos bizottság jegyzőkönyvben örökíti meg. Felolvassák ezután báró Burián volt közös pénzügyminiszter levelét, melyben bejelenti közös pénzügyminiszteri állásáról történt felmentését, amit az országos bizottság a távozó pénzügyminiszter érdemeinek méltánylása mellett tudomásul vesz. Az elnök ezután bejelenti, hogy az elhunyt Szivák Imre és a külügyminisztérium osztályfőnökké kinevezett gróf Wickenburg Márk helyett Zakó Milán és Sipeky Sándor póttagok hivattak be. Gróf Berchtold közös külügyminiszter: T. országos bizottság! A közös minisztérium nevében van szerencséim a május 1-étől október 31-éig felmerülendő közös költségek megállapítása tárgyában előterjesztést benyújtani és ennek szíves elfogadását ajánlani. Nyegre László jegyző felolvassa a közös külügyminiszter előterjesztését a hat hónapos indemnitásra vonatkozólag, amelyet a bizottság előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az albizottsághoz utasított. Elnök indítványozza, hogy az országos bizottság legközelebbi nyilvános ülését szerdán délelőtt 11 órakor tartsa, amihez a bizottság egyhangúlag hozzájárul. A nyilvános ülés ezzel véget ért. A magyar delegáció: Bécs, ápr. 30. A magyar delegáció ma délelőtt kezdte meg rövid ülésezését, hogy újabb hathónapos indemnikust szavazzon meg a közösügyi kiadásokra. A rövid ülésszakra is tekintélyes számmal gyűltek egybe a magyar delegátusok s már korán megjelentek a magyar házban. A gyöngélkedő báró Láng Lajos helyett gróf Zichy Ágost elnökölt a plenáris ülésen, aki azonban maga is annyira meghalt, hogy szavát csak nehezen lehetett megérteni rekedtsége miatt. A delegációk külső képén is meglátszott az a nagy változás, amely a legutóbbi ülésezés óta a közös és magyar minisztériumban végbement. Új ember a delegátusok előtt gróf Berchtold közös külügyminiszter, akinek karcsú, elegáns alakját a karzat előkelő hölgyközönsége is érdeklődéssel nézte. A külügyminisztérium tisztviselői sorra bemutatták neki a magyar delegátusokat, akikkel hosszan elbeszélgetett. Később Lukács László miniszterelnökkel konferált. Azután érkeztek Auffenberg hadügyminiszter, Bilinski közös pénzügyminiszter és gr. Wickenburg Márk külügyi osztályfőnök, akit volt kollegái a magyar képviselőházitól szívélyesen üdvözöltek. A magyar miniszterek padján is új emberek ültek: Lukács László miniszterelnök és Teleszky János pénzügyminiszter. Lukácscsal hosszú ideig konferált gróf Tisza István.A hadügyminiszter megmutattatta magának Bély Zoltánt, akiről már az ülés elején hire terjedt, hogy bizalmatlansági indítványt nyújt be Auffenberg ellen. A teljes ülés. Tizenegy órakor nyitotta meg gróf ZichyÁgost elnök a magyar delegáció teljes ülését. Jelen A külügyi expozé. Gróf Berchtold közös külügyminiszter tartotta meg ezután expozéját, amelyet a következő magyar szavakkal vezetett be: T. négyes albizottság! Midőn most először van szerencsém a t. albizottság előtt szólani, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet egy kéréssel kezdjem meg. A magyar nyelvet csak felnőtt koromban kezdtem elsajátítani és ma még nem bírom olyan nagy mértékben, mint ahogy a kölcsönös megértés szempontjából kívánatos volna. Elnézésüket kérem tehát, ha bátorkodom fejtegetéseim során szíves engedelmükkel a német nyelvet használni. Hivatása köréből oly korán elszólított hivatali elődöm a múlt év december havának utolsó napjaiban röviden ecsetelte a tisztelt országos bizottság előtt a külügyi helyzet akkori képét. Abban az előterjesztésben gróf Rebrenthal nem foglalkozott azzal, hogy politikájának nagy irányelveit kifejtse; ez elvek gyakorlati érvényesítésükben és csak részben jutottak ott kifejezésre. De ismerte a tisztelt országos bizottság ez irányelveket a miniszter korábbi nyilatkozataiból és azokat ez alkalommal újra helyeselte. Ugyanez az irányítás fog további politikánk zsinórmértékéül szolgálni, annak a folytonosságnak szellemében, amely minden, egészséges külpolitika alapját kell hogy képezze. Nem mintha tétlen mozdulatlanságban akarnánk egy adott helyen megmaradni, hanem azért, hogy a megkezdett után nyugodt öntudattal tovább haladjunk. A kapcsok, melyek bennünket a szövetséges hatalmakhoz fűznek, lehetőleg megerősítendői; a jó viszony az államokhoz, amelyekkel barátságban élünk, kialakítandó és bensőbbé teendő. E mellett az lesz feladatunk, hogy jogos érdekpolitikát kövessünk, amelynek a külpolitikai életben megingathatatlan előfeltétele a szilárdan megfázható lojalitás szövetségeseinkhez és barátainkhoz és rendeltetése jogos igényeinknek céltudatos érvényre juttatása. — A hármas szövetség. — Mint az európai államrendszer szilárd, az idők és események során kipróbált és bevált alapja maradt reánk politikai örökségként a hármasszövetség, amely mellett hűségesen meg akarunk, maradni; kiven annak szövegéhez, kiven szellemének s mindenekelőtt kiven ahoz a magasztos békeeszméhez, amelynek a fenköltlelkü uralkodók szándéka szerint, kik azt kezdeményezték, szolgálatában áll ez a szövetség. A hármas szövetségen belül viszonyunk a Németbirodalommal változatlanul a legbensőbb egyetértés jegyében áll. Annak folytán, hogy évtizedek óta együtt járunk és összetartunk, e viszony a legbensőbb érdekazonosság tudatává fejlődött és legmagasztosabb biztosítékát nyerte a két uralkodó törhetetlen barátságában. Ezt az örvendetes tényt Vilmos császár ő felsége legutóbbi látogatása uralkodónknál Schönbrunnban újra nyilvánvalóvá tette és egyúttal alkalmat nyújtott a szövetséges uralkodóknak, hogy újra megállapítsák és megerősítsék a két centrális nagyhatalom régi tradíciókban gyökeredző és egyenlő végcélokra törekvő külpolitikájának megegyezését. Olaszországhoz való viszonyunk szintén változatlanul a szoros szövetség jellegével bír. Az a melegség, amely marchese di San Giulianonak részvétnyilatkozatában hivatali elődöm elhunyta alkalmából kifejezésre jutott, bizonyságot tett arról, hogy mily nagyra becsülték Rómában gróf Aehrenthalnak odairányuló lojális törekvéseit, hogy a szövetséges viszonyt lehetőleg bizalomteljessé fejleszsze. Nem mulasztottam el az olasz államférfiú nyilatkozatára szívélyesen válaszolni és őt arról biztosítani, hogy a beállott személyváltozás semminemű irányváltoztatást sem idézett elő politikánkban. Az a hosszadalmas háború, melyet szövetségesünk folytat, sajnos, eddigele még nem nyert befejezést. Élénken óhajtjuk, hogy a vérontás mielőbb véget érjen. E szándékból, úgy mint eddig, ezúttal is készek vagyunk a szem előtt tartott neutratitán keretében minden akcióhoz csatlakozni, amely alkalmasnak mutatkozik, hogy kielégítő kiegyezést létesítsen. — Viszonyunk a többi hatalomhoz. — Gondosan akarjuk ápolni viszonyunkat Oroszországhoz. A tisztelt országos bizottságnak bizonyára nem kerülte el figyelmét a hivatalba lépésem alkalmával köztem és a vezető orosz politikusok közt történt táviratváltás, melyben mindkét részről a béke szolgálatában való párhuzamos működésre irányuló szándék jutott kifejezésre. Az úgy nálunk, mint Szentpéterváron is egyaránt fennálló akarat igen pregnánsan jutott kifejezésre legutóbb Lazonov úrnak az orosz birodalmi dumában tett nyilatkozatában. Részünkről megelégedéssel vehetjük tudomásul az orosz miniszter idevonatkozó fejtegetéseit és teljesen magunkévá tehetjük azt a gondolatot, hogy a kölcsönös vonatkozások további barátságos kialakulására értékes zálogot nyertünk. Kiváló jó viszonyunk Franciaországgal abban az örvendetes körülményben találja lényegét és tartalmát, hogy semmi néven nevezendő érdekellentét köztünk és Franciaország közt nem forog fönn. Ezen tény különösen keleti politikánknak válik javára, ahol a francia politika, a mienkkel egyezőleg, szintén konzervatív szellemben érvényesül s befolyása által odahat, hogy ama viharrészekben vészterhes felhők ne képződjenek. Mi kellőképen tudjuk méltányolni a békés törekvések ez egyöntetűséget és aktív tétel gyanánt iktathatjuk azt be politikai számvetésünkbe. Komoly törekvésünk tárgya lesz, hogy Angliával továbbá is a hagyományos jó viszonyt ápoljuk. A londoni kabinet részéről a legutóbbi évek folyamán ismételten elhangzott nyilatkozatok nem hagynak fenn semmi kétséget az iránt, hogy azok a félreértések, amelyek az annexiós válság idején a két kormány közt átmenetileg fölmerültek, a múltra tartoznak. Remélni akarjuk, hogy az Ausztria-Magyarország politikájában és Nagybritannia politikájában fölmerülő érintkezési pontok mindkét részen mindenkor helyesen fognak fölismertetni és megfelelőkig méltányoltatni. — A Balkán államok. — Ausztria-Magyarország külpolitikájában érdekünket elsősorban Törökországhoz való viszonyunk köti le. Monarchiánk politikájának az idők folyamán mindenkor egyik sarkalatos elve volt, egészen a szisztovai békéig tekinthetünk vissza, hogy a török birodalommal barátságos szomszédi viszonyt, tartsunk fenn s lehetőleg elhintsünk, adott esetben pedig, lehetőleg korlátozzunk minden oly bonyodalmat, mely Törökország sorsára káros hatással lehetne. Ez a politika, melynek kiválóan konzervatív jellege a béke fentartását kívánó összes tényezőkhöz való viszonyunkat illetőleg ma is mérvadó és irányt adó. Ezen alapvető felfogásnak úgyszólván csak logikai következménye, ha őszintén kívánjuk, hogy a harc, mely jelenleg a tripoliszi partokon nyer elintézést, mielőbb véget érjen. A közeli kelet békéjének fentartására irányuló diplomáciai tevékenységben hű munkatársunk Románia, mely országnak királyát felséges uralkodónkkal sok éves személyes barátság és az azonos célokra irányuló tetterős együttműködés fűzi össze. Azon leszünk, hogy az ezzel a szomszéd állammal fennálló szívélyes viszonyt lehetőleg ápoljuk és erősítsük. Hogy mennyire óhajtjuk a jó viszonyt a Balkán államokkal, azt alig kell külön megokolnom. Élénk rokonszenvvel kísérjük ezen államok belső megerősödését és gazdasági gyarapodásai. Élénkebb kölcsönös kereskedelmi forgalmat szándékoznak létesíteni ez államokkal, mindenekelőtt a Szerbiával és Montenegróval kötött kereskedelmi szerződések. Azóta, hosszabb tárgyalások után, Bulgáriával is sikerült kereskedelempolitikai megálapodásra jutnunk, mely szerződés még alkotmányos tárgyalás előtt áll. Igen örvendetes, hogy ezzel előmozdítjuk gazdasági összeköttetéseinket Bulgáriával, annál is inkább, mert ez ifjú királyság gazdasági föllendülése és ezen alapuló konzervatív politikája értékes tényezőjét képezi a A négyes albizottság ülése. A plenáris ülés utáni nyomban tszeült a négyes albizottság. Pap Géza előadó előterjesztette a közös minisztérium kérelmét hat hónapos indemnitás megszavazása iránt. ..............................3