Pesti Hírlap, 1912. május (34. évfolyam, 104-129. szám)

1912-05-01 / 104. szám

1912. május 1­, szerda._______________ Pesti Hírlap, fejtegetései némi kritikát provokáltak a delegá­cióban, részint a trial­ista mozgalmak miatt, me­lyeknek Sarajevóban van egyik fészkük és ré­szint Bilinski vasúti és gazdasági politikája miatt, amely a magyar gazdasági érdekekre nincs kellő tekintettel. Ez a kérdés különben a magyar kormány és parlament ügykörébe tar­tozik s igy ezen a téren kell majd gondoskodni a magyar érdekek kellő megóvásáról. Feltűnést keltett a magyar delegáció né­gyes albizottságában Windi Schgmetz herceg be­széde, mely Olaszország ellen irányult. Ez a beszéd felszólalásra birta Berxericzy Albertet, majd gróf Tisza Istvánt is, akik mindketten szembehelyezkedtek Windischgraetz olasz-elle­nes fejtegetéseivel. Különösen pikáns volt gróf Tisza István fölszólalása, mely elismeréssel adózott Berchtold expozéjának, majd a kritika hangján szólott Bilinski beszédéről, de egy hanggal sem reflektált Auffenberg nyilatkoza­tára. Csupán fölszólalása elején jegyezte meg Tisza István általánosságban azt, hogy a közös miniszterek politikájának és eljárásának kri­tikájára most még nem érkezett el az idő, ha­nem annak ideje akkor lesz, amikor a végleges közösügyi költségvetés kerül majd a delegáció­ban tárgyalás alá. Ily előzmények után szavaz­ta meg a négyes albizottság a hat hónapi pro­vizóriumot. A magyar delegáció szerdán délelőtt tel­jes ülést tart s itt nyilván szóba kerülnek a horvátországi viszonyokba való illetéktelen be­avatkozások is. Minden valószínűség szerint csütörtökre már vége lesz a delegációs ülésszaknak és ek­kor aztán mi sem áll útjában Lukács László­nak, hogy a magyar válság elintézése ügyében elhatározó lépéseket tegyen. Valószínűleg már a hét utolsó napjaiban a miniszterelnöknek újabb közvetlen tanácskozásai lesznek az ellenzéki pártvezérekkel. A jövő héten pedig a képvise­­lőházban indul meg a vita a kormányprogramja fölött, amikor is hamarosan teljesen tisztázód­nia kell a helyzetnek, főképen pedig annak, va­jon sikerülhet-e, hogy Lukács a mai parlament­ben békés után helyreállítsa a normális viszo­nyokat, vagy pedig a rend helyreállítása érde­kében más eljáráshoz kell-e folyamodni. voltak a közös minisztériumok részéről gróf Berch­­told Lipót közös külügyminiszter, Auffenberg Mó­ric lovag közös hadügyminiszter, Bilinski Leó lovag közös pénzügyminiszter és gróf Montecuccoli ten­gerészeti parancsnok; a közös külügyminisztérium részéről gróf Wickenburg Márk v. k. t. t. osztály­főnök, gróf Szapáry Frigyes osztálytanácsos és Kánia Kálmán, a sajtóosztály vezetője; a közös hadügyminisztérium részéről G­anzl Antal altá­bornagy és Lustig őrnagy, a sajtóosztály vezetője; a közös pénzügyminisztérium részéről Thallóczy Lajos v. k. t. t. osztályfőnök és Beigl osztálytaná­csos. A tengerészeti parancsnok kíséretében Lucich korvettkapitány jelent meg. Gróf Zichy Ágost elnök meleg szavakban emlékezik meg gróf Rebrenthal elhunyt közös kül­ügyminiszterről, akinek emlékét az elnök indítvá­nyára az országos bizottság jegyzőkönyvben örökíti meg. Felolvassák ezután báró Burián volt közös pénzügyminiszter levelét, melyben bejelenti közös pénzügyminiszteri állásáról történt felmentését, amit az országos bizottság a távozó pénzügyminisz­ter érdemeinek méltánylása mellett tudomásul vesz. Az elnök ezután bejelenti, hogy az elhunyt Szi­vák Imre és a külügyminisztériu­m­ osztályfőnökké kinevezett gróf Wickenburg Márk helyett Zakó Mi­lán és Sipeky Sándor póttagok hivattak be. Gróf Berchtold közös külügyminiszter: T. országos bizottság! A közös minisztérium nevében van szerencséim a május 1-étől október 31-éig fel­merülendő közös költségek megállapítása tárgyában előterjesztést benyújtani és ennek szíves elfogadá­sát ajánlani. Nyegre László jegyző felolvassa a közös kül­ügyminiszter előterjesztését a hat hónapos ind­em­­nitásra vonatkozólag, amelyet a bizottság előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az albizottsághoz utasított. Elnök indítványozza, hogy az országos bi­zottság legközelebbi nyilvános ülését szerdán dél­előtt 11 órakor tartsa, amihez a bizottság egyhangú­lag hozzájárul. A nyilvános ülés ezzel véget ért. A magyar delegáció: Bécs, ápr. 30. A magyar delegáció ma délelőtt kezdte meg rövid ülésezését, hogy újabb hathónapos indemniku­st szavazzon meg a közösügyi kiadá­sokra. A rövid ülésszakra is tekintélyes szám­mal gyűltek egybe a magyar delegátusok s már korán megjelentek a magyar házban. A gyön­gélkedő báró Láng Lajos helyett gróf Zichy Ágost elnökölt a plenáris ülésen, aki azonban maga is annyira meghalt, hogy szavát csak ne­hezen lehetett megérteni rekedtsége miatt. A delegációk külső képén is meglátszott az a nagy változás, amely a legutóbbi ülésezés óta a közös és magyar minisztériumban végbement. Új ember a delegátusok előtt gróf Berchtold kö­zös külügyminiszter, akinek karcsú, elegáns alakját a karzat előkelő hölgyközönsége is ér­deklődéssel nézte. A külügyminisztérium tisztvi­selői sorra bemutatták neki a magyar delegá­tusokat, akikkel hosszan elbeszélgetett. Később Lukács László miniszterelnökkel konferált. Azután érkeztek Auffenberg hadügyminiszter, Bilinski közös pénzügyminiszter és gr. Wicken­­burg Márk külügyi osztályfőnök, akit volt kol­legái a magyar képviselőházitól szívélyesen üdvözöltek. A magyar miniszterek padján is új emberek ültek: Lukács László miniszterelnök és Teleszky János pénzügyminiszter. Lukács­csal hosszú ideig konferált gróf Tisza István.­­A hadügyminiszter megmutattatta magának Bély Zoltánt, akiről már az ülés elején hire terjedt, hogy bizalmatlansági indítványt nyújt be Auffenberg ellen. A teljes ülés. Tizenegy órakor nyitotta meg gróf Zichy­­Ágost elnök a magyar delegáció teljes ülését. Jelen A külügyi expozé. Gróf Berchtold közös külügyminiszter tar­totta meg ezután expozéját, amelyet a következő magyar szavakkal vezetett be: T. négyes albizott­ság! Midőn most először van szerencsém a t. albi­zottság előtt szólani, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet egy kéréssel kezdjem meg. A magyar nyel­vet csak felnőtt koromban kezdtem elsajátí­tani és ma még nem bírom olyan nagy mértékben, mint ahogy a kölcsönös megértés szempontjából kívána­tos volna. Elnézésüket kérem tehát, ha bátorkodom fejtegetéseim során szíves engedelmükkel a német nyelvet használni. Hivatása köréből oly korán elszólított hivatali elődöm a múlt év december havának utolsó nap­jaiban röviden ecsetelte a tisztelt országos bizott­ság előtt a külügyi helyzet akkori képét. Abban az előterjesztésben gróf Rebrenthal nem foglal­kozott azzal, hogy politikájának nagy irányelveit kifejtse; ez elvek gyakorlati érvényesítésükben és csak részb­en jutottak ott kifejezésre. De ismerte a tisztelt országos bizottság ez irányelveket a miniszter korábbi nyilatkozataiból és azokat ez alkalommal újra helyeselte. Ugyanez az irá­nyítás fog további politikánk zsinórmértékéül szolgálni, annak a folytonosságnak szelle­mében, amely minden, egészséges külpolitika alap­­ját kell hogy képezze. Nem mintha tétlen moz­dulatlanságban akarnánk egy adott helyen meg­maradni, hanem azért, hogy a megkezdett után nyugodt öntudattal tovább haladjunk. A kapcsok, melyek bennünket a szövetséges hatalmakhoz fűz­nek, lehetőleg megerősítendői; a jó viszony az ál­lamokhoz, amelyekkel barátságban élünk, kialakí­tandó és bensőbbé teendő. E mellett az lesz felada­tunk, hogy jogos érdekpolitikát kövessünk, amely­nek a külpolitikai életben megingathatatlan elő­feltétele a szilárdan megfázható lojalitás szövet­ségeseinkhez és barátainkhoz és rendeltetése jogos igényeinknek céltudatos érvényre juttatása. — A hármas szövetség. — Mint az európai államrendszer szilárd, az idők és események során kipróbált és bevált alapja maradt reánk politikai örökségként a hármasszö­vetség, amely mellett hűségesen meg akarunk, ma­radni; k­iven annak szövegéhez, k­iven szellemének s mindenekelőtt kiven ahoz a magasztos békeesz­méhez, amelynek a fenköltlelkü uralkodók szán­déka szerint, kik azt kezdeményezték, szolgálatá­ban áll ez a szövetség. A hármas szövetségen belül viszonyunk a Németbirodalommal változatlanul a legbensőbb egyetértés jegyében áll. Annak foly­tán, hogy évtizedek óta együtt járunk és össze­tartunk, e viszony a legbensőbb érdekazonosság tudatává fejlődött és legmagasztosabb biztosítékát nyerte a két uralkodó törhetetlen barátságában. Ezt az örvendetes tényt Vilmos császár ő felsége legutóbbi látogatása uralkodónknál Schönbrunn­­ban újra nyilvánvalóvá tette és egyúttal alkalmat nyújtott a szövetséges uralkodóknak, hogy újra megállapítsák és megerősítsék a két centrális nagy­hatalom régi tradíciókban gyökeredző és egyenlő végcélokra törekvő külpolitikájának megegyezését. Olaszországhoz való viszonyunk szintén változat­lanul a szoros szövetség jellegével bír. Az a meleg­ség, amely marchese di San Giulianonak részvét­­nyilatkozatában hivatali elődöm elhunyta alkal­mából kifejezésre jutott, bizonyságot tett arról, hogy mily nagyra becsülték Rómában gróf Aehren­­thalnak odairányuló lojális törekvéseit, hogy a szövetséges viszonyt lehetőleg bizalomteljessé fej­­leszsze. Nem­ mulasztottam el az olasz államférfiú nyilatkozatára szívélyesen válaszolni és őt arról biztosítani, hogy a beállott szem­élyváltozás sem­minemű irányváltoztatást sem idézett elő politi­kánkban. Az a hosszadalmas háború, melyet szö­vetségesünk folytat, sajnos, eddigele még nem nyert befejezést. Élénken óhajtjuk, hogy a véron­tás mielőbb véget érjen. E szándékból, úgy mint eddig, ezúttal is készek vagyunk a szem előtt tar­tott neutratitán keretében minden akcióhoz csatla­kozni, amely alkalmasnak mutatkozik, hogy kielé­gítő kiegyezést létesít­sen. — Viszonyunk a többi hatalomhoz. — Gondosan akarjuk ápolni viszonyunkat Orosz­országhoz. A tisztelt országos bizottságnak bizo­nyára nem kerülte el figyelmét a hivatalba lépé­sem alkalmával köztem és a vezető orosz politiku­sok közt történt táviratváltás, melyben mindkét részről a béke szolgálatában való párhuzamos mű­ködésre irányuló szándék jutott kifejezésre. Az úgy nálunk, mint Szentpéterváron is egyaránt fennálló akarat igen pregnánsan jutott kifejezés­re legutóbb Lazonov úrnak az orosz birodalmi du­mában tett nyilatkozatában. Részünkről megelé­gedéssel vehetjük tudomásul az orosz miniszter idevonatkozó fejtegetéseit és teljesen magunkévá tehetjük azt a gondolatot, hogy a kölcsönös vonat­kozások további barátságos kialakulására értékes zálogot nyertünk. Kiváló jó viszonyunk Francia­­országgal abban az örvendetes körülményben ta­lálja lényegét és tartalmát, hogy semmi néven nevezendő érdekellentét köztünk és Franciaország közt nem forog fönn. Ezen tény különösen keleti politikánknak válik javára, ahol a francia politi­ka, a mienkkel egyezőleg, szintén konzervatív szel­lemben érvényesül s befolyása által odahat, hogy ama viharrészekben vészterhes felhők ne képződ­jenek. Mi kellőképen tudjuk méltányolni a békés törekvések ez egyöntetűséget és aktív tétel gya­nánt iktathatjuk azt be politikai számvetésünkbe. Komoly törekvésünk tárgya lesz, hogy Angliával továbbá is a hagyományos jó viszonyt ápoljuk. A londoni kabinet részéről a legutóbbi évek folya­mán ismételten elhangzott nyilatkozatok nem hagynak fenn semmi kétséget az iránt, hogy azok a félreértések, amelyek az annexiós válság ide­jén a két kormány közt átmenetileg fölmerültek, a múltra tartoznak. Remélni akarjuk, hogy az Ausztria-Magyarország politikájában és Nagybri­­tannia politikájában fölmerülő érintkezési pontok mindkét részen mindenkor helyesen fognak fölis­mertetni és megfelelőkig méltányoltatni. — A Balkán államok. — Ausztria-Magyarország külpolitikájában ér­dekünket elsősorban Törökországhoz való viszo­nyunk köti le. Monarchiánk politikájának az idők folyamán mindenkor egyik sarkalatos elve volt, egészen a szisztovai békéig tekinthetünk vissza, hogy a török­ birodalommal barátságos szomszédi viszonyt, tartsunk fenn s lehetőleg elhintsünk, adott eset­ben pedig, lehetőleg korlátozzunk minden oly bo­nyodalmat, mely Törökország sorsára káros hatás­sal lehetne. Ez a politika, melynek kiválóan kon­zervatív jellege a béke fentartását kívánó összes tényezőkhöz való viszonyunkat illetőleg ma is mérvadó és irányt adó. Ezen alapvető felfogásnak úgyszólván csak logikai következménye, ha őszin­tén kívánjuk, hogy a harc, mely jelenleg a tripo­­liszi partokon nyer elintézést, mielőbb véget érjen. A közeli kelet békéjének fentartására irá­nyuló diplomáciai tevékenységben hű munkatár­sunk Románia, mely országnak királyát felséges uralkodónkkal sok éves személyes barátság és az azonos célokra irányuló tetterős együttműködés fűzi össze. Azon leszünk, hogy az ezzel a szomszéd állammal fennálló szívélyes viszonyt lehetőleg ápoljuk és erősítsük. H­ogy mennyire óhajtjuk a jó viszonyt a Balkán államokkal, azt alig kell külön megokolnom. Élénk rokonszenvvel kísérjük ezen államok belső megerősödését és gazdasági gyarapo­dásai. Élénkebb kölcsönös kereskedelmi forgalmat szándékoznak létesíteni ez államokkal, mindenek­előtt a Szerbiával és Montenegróval kötött keres­kedelmi szerződések. Azóta, hosszabb tárgyalások után, Bulgáriával is sikerült kereskedelempoliti­kai megálapodásra jutnunk, mely szerződés még alkotmányos tárgyalás előtt áll. Igen örvendetes, hogy ezzel előmozdítjuk gazdasági összekötteté­seinket Bulgáriával, annál is inkább, mert ez ifjú királyság gazdasági föllendülése és ezen alapuló konzervatív politikája értékes tényezőjét képezi a A négyes albizottság ülése. A plenáris ülés utáni nyomban tszeült a né­gyes albizottság. Pap Géza előadó előterjesztette a közös mi­nisztérium kérelmét hat hónapos indemnitás meg­szavazása iránt. ..............................3

Next