Pesti Hírlap, 1912. május (34. évfolyam, 104-129. szám)

1912-05-01 / 104. szám

­ A­­............................ . Pesti Hírlap ......... 191­2.. május 1., szerda. béke fentartásának a Balkánon:" A" bolgár azérlő­­désh­ez, a Balkán-államokkal létesített kereskedel­mi egyezményeink végső­­láncszeme gyanánt,­­ sora­koznék a Görögországgal ez idő szerint még csak tervbe vett kereskedelmi szerződés. Remélhető, hogy kereskedelempolitikai viszonyunknak rende­zése ez államokkal politikai vonatkozásainkra is kedvező visszahatással lesz. Az elmondottakban bátor voltam azon helyet megjelölni, melyet mi az európai államrendszer keretén belül elfoglalunk, vonatkozással a­ hatal­mak­ jelenlegi csoportosulására és tekintettel a kí­vül álló,, de a keleti­­politika szempontjából figye­lembe veendő államokra. Amikor ehez még hozzá­teszem, hogy a többi európai és Európán kívüli ál­lammal is barátságos viszonyban állunk, úgy ezen körülménynek bizonyára nagy ,fontossága van, ha figyelembe veszszük külkereskedelmünk rendkívüli fejlődésképességét és azokat a messzemenő célokat, melyeket kereskedelmünk joggal tűzhet maga elé. Ezek után térjünk át azon, a mi érdekeinket is közelebb érintő események vázolására, melyek az utóbbi időben fokozottabban kötötték le a diplo­mácia figyelmét. ..­Az olasz-török háború. — Az­ elősbérben„még mindig az a nehéz problé­­ma áll, miként volna..­lehetséges az olasz-török kon­­­­flikt­us elintézésére megfelelő alapot találni. Az eredetileg hivatali elődöm részéről tett ide irányu­ló indítvány alapján biztosítva lett az öt­ neutrális nagyhatalom elvi hajlandósága a részvételre egy közös békeakcióban. Ez­ a hajlandóság konkrét ala­kot öltött a rövid idő előtt a szentpétervári kabi­net kezdeményezésére tett békeközvetítési kísérlet­ben, mely úgy Rómában, mint Konstantinápolyban barátságos fogadtatásra talált. Ha a hadviselő fe­lek által érvényesíteni szándékolt követelések kö­zötti eltérés nem is nevezhető csekélynek, még­sem kell letennünk arról a reményről, hogy a hatal­mak folytatólagos fáradozásai eredményeképen végre mégis csak sikerülni fog egy mind a két fél által elfogadható megoldást találni. Az ilyen meg­oldás bizonyára nemcsak a két hadviselő félnek áll érdekében, hanem hivatva van arra is, hogy el­hárítsa a Balkán-félsziget békéje megzavarásának veszélyét. Az olasz flotta műveletének kiterjesztése az aegei-tengerre és ezzel összefüggőleg a Dardanel­lák elzárása a török kormány részéről, legújabban élénken foglalkoztatták a közvéleményt. Nem zárkózhatunk el azon felfogás elől, hogy az aggályok, amelyek az olasz-török háború ezen kísérő jelenségeihez fűződnek, bizonyos­­­ jogosult­­­sággal­­bírnak. Az aegei-tengeren végbemenő cse­lekmények­ tekintetében azonban utalnom kell arra, hogy az olasz­ kormány már a török háború kezde­tétől fogva kifejezésre juttatta azt az erős szán­dékot, hogy keleti politikájának alapvető elvéhez, azaz a balkáni statusquo fentartásához, továbbra is ragaszkodni fog. A római kabinettel azóta foly­tatott érintkezéseinkből kifolyólag alapos okom van abban határozottan bízhatni, hogy Olaszország részéről sem a Balkán-félsziget nyugalmát, még kevésbbé Törökország területi épségét a Balkánon veszedelem nem fenyegeti. Ami pedig a Dardanel­lák elzárását illeti, nem mulasztottuk el a magas porta figyelmét barátságosan ez intézkedés hajózásunkat kedvezőtlenül­, érintő visszahatására felhívni és kifejeztük reme­­ményünket, hogy a zár meg fog szüntettetni, amint a Dardanellák közvetlen veszélyeztetése vé­get ér. Megállapítottuk, hogy a magas porta tuda­tában van annak, hogy neutrális hatalmak fontos érdekeire nézve sérelmes a Dardanellák elzárása és megállapítottuk, hogy a magas portának szán­déka, amint a körülmények azt megengedik, azon­nal intézkedni az átkelés megnyitása iránt. — Marokkó és közgazdaságunk. — "A francia-marokkói protektorátusi szerződés­s­­­el folyó évi március hó 30-án Kerben történt alá­írása által Franciaország állása a serif birodalmá­hoz egy, a spanyol királyság részére biztosítandó érdekterület és Tanger városának nemzetközi kü­lönállása fentartásával véglegesen megállapíttatott. Mint ismeretes, a múlt év november 4-én kötött német-francia marokkói egyezmény biztosította a világkereskedelem számára Marokkóban a kereske­delmi szabadságot és gazdasági egyenjogúságot. Ezen egyezményhez való hozzájárulásunk folytán igényünk van arra, hogy a Franciaország részéről tett ígéretek magyar és osztrák alattvalók vagy­­társulatok Marokkóban folytatott kereskedelmi és közgazdasági tevékenységével szemben beírtassa­­­nak. Az akkori hozzájárulási nyilatkozatunkban ez kifejezetten megállapíttatván,­ semmi okunk nincs kételkedni abban, hogy a kereskedelmünk és vál­lalataink részére biztosított jogok a protektorátus új regimeje alatt a maguk teljes egészében érvé­nyesülni fognak. — A chinoi események. — Figyelemmel kísértük a Chinában lefolyt leg­utóbbi eseményeket. Noha az a mozgalom, mely a köztársasági kormányforma behozatalával végző­dött, nem irányult az idegenek ellen, mindazonál­tal megerősítettük a haditengerészeti különtzmé­­pstket, melyek pekingi követségünk és tientsini telepünk védelmének biztosítására szolgálnak; ezenkívül ő felsége hajója Kaiser Franz Josef mély Keletázsiában állomásozik, minden eshetőség­re készen áll­­Shanghaiban. A köztársaság elismeré­se kérdésében érintkezés­ben állunk a többi hatal­makkal és az egyöntetű eljárás ez­­ügyben biztosít­va van. Egyébként gondoskodunk róla, hogy érde­keinket, melyek Chinában kizárólag gazdasági­­ter­mészetűek, megóvjuk és lehetőleg előmozdítsuk ipari és­­pénzügyi köreinknek abbeli­­ törekvéseit, hogy Chinával való összeköttetéseiket időszerűen kialakíthassák. — T­ált­ozások a nemzetközi viszonyokban.—­­ Ezek szerint az összkép, melyet külpolitikai helyzetünkről vázolhattam, általában nem mond­ható kedvezőtlennek. Nehogy azonban ennek nyo­mán csalódásokba essünk, nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a mélyreható változásokat, melyek a nemzetközi viszonyok rendszerében leg­újabban érvényre jutottak. Míg a XIX. század vé­géig a hármasszövetség megalakulásával létesített hatalomcsoportosulás egyszerű és világosan körül­írt alakzat jellegét viselte, addig Angliának azóta a splendid Isolation elvéről való letérése. Japán­nak európai államszövetsége, az orosz-japán kiegye­zési mű létesülése és last not least, egyes európai­­ hatalmaknak . Ázsiában és Afrikában elfoglalt messzeható érdekköre az ugyanazon és különböző hatalmi csoportokhoz tartozó államok közt a meg­egyezések és megállapodások sűrű hálózatát létesí­tették, ami a külpolitikai helyzetet kétségkívül lé­nyegesen komplikálja. Nem vonhatjuk kétségbe, hogy ilyen új összeköttetések előmozdíthatják az ellentétek enyhítését és így a béke­­ügyét szolgál­hatják. Másrészt azonban nem téveszthető szem elől az a­­körülmény sem, hogy az újonan alakult érdekkörök, amelyek létesülése, ama külön, meg­egyezések oltalma alatt vált lehetővé, az érintke­zési pontok mellett súrlódási lehetőségeket terem­tettek és hogy ekként a nyugtalanság egy oly ele­mét vitték be a külpolitikába, amelyről idejekorán tudomást­­ vennünk, az eszélyesség parancsa. . — A hadsereg és a flotta fejlesztése. — Politikánk az állandóság és a béke politiká­ja, a létezőnek fentartása, a­ bonyodalmak és meg­rázkódtatások elkerülése. Amint e fejtegetések ele­jén jeleztem­, e politika jogos érdekeink szolgála­tában áll és feladata, hogy ez érdekeket a nem­zetközi életben mindig és mindenütt óvja és védje. Nem követünk felforgató politikát, sem agresszív irányzatot,­ sem terjeszkedési vágyakat. De föld­rajzilag katonai hatalmak közé vagyunk ékelve, amelyek haderejüket feltartóztatás nélkül fejleszt­­ik és elhatározásaikban mentek minden külső be­folyástól. Hogy békepolitikánkat hatással képvi­selhessük, kénytelenek vagyunk arról gondoskod­ni, hogy hadseregünk és haditengerészetünk kiala­kításában ne maradjunk el korunk hadügyi köve­telményei mögött. A tisztelt országos bizottság el­ismerendő áldozatkészséggel adott eddig helyt ezen megfontolás kényszerítő logikájának és levonta ab­ból a szükséges következményeket. Ezúttal is sze­retnék helyt adni annak a reménynek, hogy a tisz­telt országos bizottság a külügyi költségvetés mel­lett, amelyet szíves elfogadásra ajánlok, a hadügy el nem odázható követelményeitől méltányos ér­deklődését el nem vonja. A tisztelt országos bi­zottság ezzel hazafias munkát végez, mely újabb zálogát teremti erkölcsi és anyagi birtokállomá­­nyunk védelmének és a béke biztosításának. (Za­jos éljenzés és taps.) A hadügyminiszter nyilatkozata. Lovag Ruffenberg közös hadügyminiszter emelkedett ezután szólásra és a következőket mon­dotta: T. albizottság! A t. orsz. bizottság utolsó ülésezése óta a közös hadsereg alkatában sem anyagi, sem személyi tekintetben változás nem tör­tént és így az akkor mondottakhoz nincs mit hoz­záfűznöm. Csupán az altiszti kérdés megoldása vol­na említésre méltó. Mint tudvalevő, egy erre vo­natkozó interpellációra annak idején azt válaszol­tam, hogy egy hivatásos altiszti kar megteremtése érdekében okvetlenül kell tennünk valamit. Ezút­tal van szerencsém bejelenteni, hogy a kérdés meg­oldásának módozatait felölelő előterjesztés már megküldetett mind a két kormánynak. Ezeket az alapvető elveket helyeseknek találták és elfogad­ták. Az itt megállapított elvek és ebből folyó ha­­tároz­mányok egyrészt lényegesen elő fogják segí­teni azt, hogy a két évi szolgálati idő eleve, ameny­­nyire ez csak lehetséges, tisztán érvényre jusson, másrészt szociálpolitikai tekintetben is, nevezete­sen a kivándorlást illetőleg jótékony befolyást fog­nak gyakorolni. Ezen alapvető határozmányok al­kotása által már azt hiszem, legjobb bizonyítékát adtam annak, mennyire fontosnak tartom és tar­tottam is mindig a véderőreform életbeléptetését, ami különben természetes is. Különösen hangsúlyo­zom ezt azért, mert legjobban igazolja, hogy az ellenkező híresztelések helytelenek voltak és hely­telenek ma is. Ez alkalommal legyen szabad még külön is kiemelnem, hogy minden előterjesztésem­nél és javaslatomnak csak katonai tárgyi, azaz íztechnikai szempontok vezérelnek. Ámde ezek­ Bosznia ügyei. Rosenberg Gyula kifejti, hogy se az érdekes és szép külügyi expozéra, se a hadügyminiszternek nyilatkozatára reflektálni nem akar, de alkalmat kíván adni a közös pénzügyminiszternek, hogy ő­, akivel első ízbe­n találkozik most a delegációban, a Boszniában követendő gazdasági és vasúti poli­tikájáról alapos és beható tájékozást nyújtson. . Gróf Batthyány Tivadar: A délszláv politi­káról is! Rosenberg Gyula: Annál szükségesebbnek tartja ezt, mert tudva van, hogy az osztrák dele­gációban már a múlt­ tárgyaláson,igen beható, vita folyt erről és ha jól tudja, már ez­ alkalommal el­fogadtak ott egy határozatot, amely utasította az akkori közös pénzügyminisztert, hogy a­ legköze­lebbi tárgyalás alkalmával a Boszniában követendő vasúti politikáról, illetőleg e politika múltjáról és jövőjéről, fejődéséről beható és kimerítő jelen­tést terjeszszen az osztrák delegáció elé. Ébren fog­nak őrködni afölött, hogy a magyar gazdasági ér­dekek ott semminemű csorbulást ne szenvedjenek. (Élénk helyeslés.) Bilinslci beszéde. Lovag Bilinski pénzügyminiszter a követke­zőket fejti ki: Nagyon szerencsésnek érezné ma­gát, ha a magyar delegációban mondott els­ő beszé­dének legalább bevezető szavaiban a magyar nyel­vet használhatná, amint a külügyminiszter tette. Miután azonban a magyar nyelvet, nem bírja, en­gedélyt kér, hogy­ az előtte szóló delegátusnak né­metül válaszoljon,­ és ez alkalommal a követendő boszniai politikának néhány alapvető eszméjét­, a delegáció tudomására hozza. Amidőn átvette hivatalát, teljesen tudatában volt annak, hogy nagy koncepciójú államférfiak örökét veszi át, akik magyar származásúak voltak. Kársay elhunyt miniszter nagy, történelmi jelentő­ségű és érdemteljes működése mélyen hatott rá és ez a hatás él benen mind a mai napig. Tudatában vagyok annak, hogy mint­ közös miniszternek, az a kötelességem, hogy a közösség elvét a két állam teljes paritásának elvével az összes terrénumokon szem előtt tartsam. (Általános helyeslés.) Már al­kalmam volt egy másik területen teljes 9 eszten­deig egy­­közös­ intézményt vezetni, a­nélkül, hogy annak az államterületnek, melyhez születésemnél fogva tartozom, valamely speciális érdekét a teljes paritás hátrányára érvényesítettem­ volna. To­vábbra­ is mindig azon leszek, hogy minden tekin­tetben s igy gazdasági szempontból is, amennyiben a két állam érdekéről van szó, mindenki figyelem­mel legyen arra, hogy Bosznia és Hercegovina a monarchiához tartoznak s hogy ennélfogva fenn kell tartani a teljes paritást- Kötelességem, hogy e népnek s ez országoknak szolgáljak politikai és adminisztratív gazdasági tekintetben. Azt mondot­tam, hogy politikai tekintetben, mert itt nemzeti képzettel van dolgunk, mely nemzeti egységénél és felekezeti különbözőségénél fogva a közigazgatás kezelésében a legnagyobb nehézségeket vonja maga után. A nehézség abban áll, hogy Bosznia és Her­cegovina lakossága a délszláv népcsoporthoz tarto­zik és hogy egyrészről a monarchia politikájának általános irányánál fogva súlyt helyez a balkáni államokkal való viszonyának ápolására, tehát­ a délszláv eszme bizonyos ápolására. A boszniai né­pességről való gondosságból azonban nem szabad következtetni arra, hogy a monarchia struktúrájá­nak tekintetében valamelyes közjogi változtatások vétettek tervbe. (Halljuk! Halljuk!) A 1. bizott­ság nem csodálkozik a felett, hogy Bosz­nia és Her­cegovina lakossága jövendőbeli közjogi helyzetének bizonyos állandósítására törekszik. Ez már csak azért is érthető, mert az országra a jelenlegi hely­zetből különböző gazdasági és politikai hátrányok hárulnak. Ez azonban oly ügy, melynek megoldá­sát, már koromra való tekintettel nem állíthatom feladatul magam­ elé. Anyit beszélnék, vagy jóban mondva, annyit imák a trializmusról! Hát, t. bizottság, először tisztába kell jönni azzal, hogy mi a trializmus s akkor meg lehet majd állapítani, hogyan kell Bosz­niában eljárni. A trializmus alatt, a délszláv testü­let,elnnek azt a politikai tendenciáját értem, hogy a három területből, engedjék meg e szót, hogy „három“, de Bosznia és Hercegovina is egy terü­let, egy trializmust akarnak teremteni. Én, egész, politikai nevelkedésemnél fogva a dualizmus híve vagyok. (Élénk helyeslés.) A mai közjogi állás­ponton állok, nem is jut eszembe, hogy e közjogi állapoton változtassak. De, még ha ezt meg is akarnám tenni, eltekintve az utamba gördített sok akadálytól, már azért sem tehetném, mert a legna­gyobb akadályt maga Bosznia képezi. A boszniai nép bizonyos politikai önállóságra törekszik, poli­tikailag működni akar. Ezt­ senki sem­ veheti rossz néven a néptől, életerejének bizonysága ez. De arra ez a nép nem­ gondol, hogy egyik vagy másik irányban másokkal egyesüljön. A konzervatív politika, melyet ez a nép kö­vet, minden bizonynyal nem a külföld felé­ gravi­­tál, ez a nép nem a trializmusra gondol és csal: saját kulturális és gazdasági érdekeinek fejlesztői­nek érvényre juttatása a hadszervezet minden fő­nökének kötelessége.

Next