Pesti Hírlap, 1912. május (34. évfolyam, 104-129. szám)
1912-05-01 / 104. szám
A............................ . Pesti Hírlap ......... 1912.. május 1., szerda. béke fentartásának a Balkánon:" A" bolgár azérlődéshez, a Balkán-államokkal létesített kereskedelmi egyezményeink végsőláncszeme gyanánt, sorakoznék a Görögországgal ez idő szerint még csak tervbe vett kereskedelmi szerződés. Remélhető, hogy kereskedelempolitikai viszonyunknak rendezése ez államokkal politikai vonatkozásainkra is kedvező visszahatással lesz. Az elmondottakban bátor voltam azon helyet megjelölni, melyet mi az európai államrendszer keretén belül elfoglalunk, vonatkozással a hatalmak jelenlegi csoportosulására és tekintettel a kívül álló,, de a keletipolitika szempontjából figyelembe veendő államokra. Amikor ehez még hozzáteszem, hogy a többi európai és Európán kívüli állammal is barátságos viszonyban állunk, úgy ezen körülménynek bizonyára nagy ,fontossága van, ha figyelembe veszszük külkereskedelmünk rendkívüli fejlődésképességét és azokat a messzemenő célokat, melyeket kereskedelmünk joggal tűzhet maga elé. Ezek után térjünk át azon, a mi érdekeinket is közelebb érintő események vázolására, melyek az utóbbi időben fokozottabban kötötték le a diplomácia figyelmét. ..Az olasz-török háború. — Az elősbérben„még mindig az a nehéz probléma áll, miként volna..lehetséges az olasz-török konfliktus elintézésére megfelelő alapot találni. Az eredetileg hivatali elődöm részéről tett ide irányuló indítvány alapján biztosítva lett az öt neutrális nagyhatalom elvi hajlandósága a részvételre egy közös békeakcióban. Ez a hajlandóság konkrét alakot öltött a rövid idő előtt a szentpétervári kabinet kezdeményezésére tett békeközvetítési kísérletben, mely úgy Rómában, mint Konstantinápolyban barátságos fogadtatásra talált. Ha a hadviselő felek által érvényesíteni szándékolt követelések közötti eltérés nem is nevezhető csekélynek, mégsem kell letennünk arról a reményről, hogy a hatalmak folytatólagos fáradozásai eredményeképen végre mégis csak sikerülni fog egy mind a két fél által elfogadható megoldást találni. Az ilyen megoldás bizonyára nemcsak a két hadviselő félnek áll érdekében, hanem hivatva van arra is, hogy elhárítsa a Balkán-félsziget békéje megzavarásának veszélyét. Az olasz flotta műveletének kiterjesztése az aegei-tengerre és ezzel összefüggőleg a Dardanellák elzárása a török kormány részéről, legújabban élénken foglalkoztatták a közvéleményt. Nem zárkózhatunk el azon felfogás elől, hogy az aggályok, amelyek az olasz-török háború ezen kísérő jelenségeihez fűződnek, bizonyos jogosultsággalbírnak. Az aegei-tengeren végbemenő cselekmények tekintetében azonban utalnom kell arra, hogy az olasz kormány már a török háború kezdetétől fogva kifejezésre juttatta azt az erős szándékot, hogy keleti politikájának alapvető elvéhez, azaz a balkáni statusquo fentartásához, továbbra is ragaszkodni fog. A római kabinettel azóta folytatott érintkezéseinkből kifolyólag alapos okom van abban határozottan bízhatni, hogy Olaszország részéről sem a Balkán-félsziget nyugalmát, még kevésbbé Törökország területi épségét a Balkánon veszedelem nem fenyegeti. Ami pedig a Dardanellák elzárását illeti, nem mulasztottuk el a magas porta figyelmét barátságosan ez intézkedés hajózásunkat kedvezőtlenül, érintő visszahatására felhívni és kifejeztük rememényünket, hogy a zár meg fog szüntettetni, amint a Dardanellák közvetlen veszélyeztetése véget ér. Megállapítottuk, hogy a magas porta tudatában van annak, hogy neutrális hatalmak fontos érdekeire nézve sérelmes a Dardanellák elzárása és megállapítottuk, hogy a magas portának szándéka, amint a körülmények azt megengedik, azonnal intézkedni az átkelés megnyitása iránt. — Marokkó és közgazdaságunk. — "A francia-marokkói protektorátusi szerződéssel folyó évi március hó 30-án Kerben történt aláírása által Franciaország állása a serif birodalmához egy, a spanyol királyság részére biztosítandó érdekterület és Tanger városának nemzetközi különállása fentartásával véglegesen megállapíttatott. Mint ismeretes, a múlt év november 4-én kötött német-francia marokkói egyezmény biztosította a világkereskedelem számára Marokkóban a kereskedelmi szabadságot és gazdasági egyenjogúságot. Ezen egyezményhez való hozzájárulásunk folytán igényünk van arra, hogy a Franciaország részéről tett ígéretek magyar és osztrák alattvalók vagytársulatok Marokkóban folytatott kereskedelmi és közgazdasági tevékenységével szemben beírtassanak. Az akkori hozzájárulási nyilatkozatunkban ez kifejezetten megállapíttatván, semmi okunk nincs kételkedni abban, hogy a kereskedelmünk és vállalataink részére biztosított jogok a protektorátus új regimeje alatt a maguk teljes egészében érvényesülni fognak. — A chinoi események. — Figyelemmel kísértük a Chinában lefolyt legutóbbi eseményeket. Noha az a mozgalom, mely a köztársasági kormányforma behozatalával végződött, nem irányult az idegenek ellen, mindazonáltal megerősítettük a haditengerészeti különtzmépstket, melyek pekingi követségünk és tientsini telepünk védelmének biztosítására szolgálnak; ezenkívül ő felsége hajója Kaiser Franz Josef mély Keletázsiában állomásozik, minden eshetőségre készen állShanghaiban. A köztársaság elismerése kérdésében érintkezésben állunk a többi hatalmakkal és az egyöntetű eljárás ezügyben biztosítva van. Egyébként gondoskodunk róla, hogy érdekeinket, melyek Chinában kizárólag gazdaságitermészetűek, megóvjuk és lehetőleg előmozdítsuk ipari éspénzügyi köreinknek abbeli törekvéseit, hogy Chinával való összeköttetéseiket időszerűen kialakíthassák. — Táltozások a nemzetközi viszonyokban.— Ezek szerint az összkép, melyet külpolitikai helyzetünkről vázolhattam, általában nem mondható kedvezőtlennek. Nehogy azonban ennek nyomán csalódásokba essünk, nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a mélyreható változásokat, melyek a nemzetközi viszonyok rendszerében legújabban érvényre jutottak. Míg a XIX. század végéig a hármasszövetség megalakulásával létesített hatalomcsoportosulás egyszerű és világosan körülírt alakzat jellegét viselte, addig Angliának azóta a splendid Isolation elvéről való letérése. Japánnak európai államszövetsége, az orosz-japán kiegyezési mű létesülése és last not least, egyes európai hatalmaknak . Ázsiában és Afrikában elfoglalt messzeható érdekköre az ugyanazon és különböző hatalmi csoportokhoz tartozó államok közt a megegyezések és megállapodások sűrű hálózatát létesítették, ami a külpolitikai helyzetet kétségkívül lényegesen komplikálja. Nem vonhatjuk kétségbe, hogy ilyen új összeköttetések előmozdíthatják az ellentétek enyhítését és így a békeügyét szolgálhatják. Másrészt azonban nem téveszthető szem elől az akörülmény sem, hogy az újonan alakult érdekkörök, amelyek létesülése, ama külön, megegyezések oltalma alatt vált lehetővé, az érintkezési pontok mellett súrlódási lehetőségeket teremtettek és hogy ekként a nyugtalanság egy oly elemét vitték be a külpolitikába, amelyről idejekorán tudomást vennünk, az eszélyesség parancsa. . — A hadsereg és a flotta fejlesztése. — Politikánk az állandóság és a béke politikája, a létezőnek fentartása, a bonyodalmak és megrázkódtatások elkerülése. Amint e fejtegetések elején jeleztem, e politika jogos érdekeink szolgálatában áll és feladata, hogy ez érdekeket a nemzetközi életben mindig és mindenütt óvja és védje. Nem követünk felforgató politikát, sem agresszív irányzatot, sem terjeszkedési vágyakat. De földrajzilag katonai hatalmak közé vagyunk ékelve, amelyek haderejüket feltartóztatás nélkül fejlesztik és elhatározásaikban mentek minden külső befolyástól. Hogy békepolitikánkat hatással képviselhessük, kénytelenek vagyunk arról gondoskodni, hogy hadseregünk és haditengerészetünk kialakításában ne maradjunk el korunk hadügyi követelményei mögött. A tisztelt országos bizottság elismerendő áldozatkészséggel adott eddig helyt ezen megfontolás kényszerítő logikájának és levonta abból a szükséges következményeket. Ezúttal is szeretnék helyt adni annak a reménynek, hogy a tisztelt országos bizottság a külügyi költségvetés mellett, amelyet szíves elfogadásra ajánlok, a hadügy el nem odázható követelményeitől méltányos érdeklődését el nem vonja. A tisztelt országos bizottság ezzel hazafias munkát végez, mely újabb zálogát teremti erkölcsi és anyagi birtokállományunk védelmének és a béke biztosításának. (Zajos éljenzés és taps.) A hadügyminiszter nyilatkozata. Lovag Ruffenberg közös hadügyminiszter emelkedett ezután szólásra és a következőket mondotta: T. albizottság! A t. orsz. bizottság utolsó ülésezése óta a közös hadsereg alkatában sem anyagi, sem személyi tekintetben változás nem történt és így az akkor mondottakhoz nincs mit hozzáfűznöm. Csupán az altiszti kérdés megoldása volna említésre méltó. Mint tudvalevő, egy erre vonatkozó interpellációra annak idején azt válaszoltam, hogy egy hivatásos altiszti kar megteremtése érdekében okvetlenül kell tennünk valamit. Ezúttal van szerencsém bejelenteni, hogy a kérdés megoldásának módozatait felölelő előterjesztés már megküldetett mind a két kormánynak. Ezeket az alapvető elveket helyeseknek találták és elfogadták. Az itt megállapított elvek és ebből folyó határozmányok egyrészt lényegesen elő fogják segíteni azt, hogy a két évi szolgálati idő eleve, amenynyire ez csak lehetséges, tisztán érvényre jusson, másrészt szociálpolitikai tekintetben is, nevezetesen a kivándorlást illetőleg jótékony befolyást fognak gyakorolni. Ezen alapvető határozmányok alkotása által már azt hiszem, legjobb bizonyítékát adtam annak, mennyire fontosnak tartom és tartottam is mindig a véderőreform életbeléptetését, ami különben természetes is. Különösen hangsúlyozom ezt azért, mert legjobban igazolja, hogy az ellenkező híresztelések helytelenek voltak és helytelenek ma is. Ez alkalommal legyen szabad még külön is kiemelnem, hogy minden előterjesztésemnél és javaslatomnak csak katonai tárgyi, azaz íztechnikai szempontok vezérelnek. Ámde ezek Bosznia ügyei. Rosenberg Gyula kifejti, hogy se az érdekes és szép külügyi expozéra, se a hadügyminiszternek nyilatkozatára reflektálni nem akar, de alkalmat kíván adni a közös pénzügyminiszternek, hogy ő, akivel első ízben találkozik most a delegációban, a Boszniában követendő gazdasági és vasúti politikájáról alapos és beható tájékozást nyújtson. . Gróf Batthyány Tivadar: A délszláv politikáról is! Rosenberg Gyula: Annál szükségesebbnek tartja ezt, mert tudva van, hogy az osztrák delegációban már a múlt tárgyaláson,igen beható, vita folyt erről és ha jól tudja, már ez alkalommal elfogadtak ott egy határozatot, amely utasította az akkori közös pénzügyminisztert, hogy a legközelebbi tárgyalás alkalmával a Boszniában követendő vasúti politikáról, illetőleg e politika múltjáról és jövőjéről, fejődéséről beható és kimerítő jelentést terjeszszen az osztrák delegáció elé. Ébren fognak őrködni afölött, hogy a magyar gazdasági érdekek ott semminemű csorbulást ne szenvedjenek. (Élénk helyeslés.) Bilinslci beszéde. Lovag Bilinski pénzügyminiszter a következőket fejti ki: Nagyon szerencsésnek érezné magát, ha a magyar delegációban mondott első beszédének legalább bevezető szavaiban a magyar nyelvet használhatná, amint a külügyminiszter tette. Miután azonban a magyar nyelvet, nem bírja, engedélyt kér, hogy az előtte szóló delegátusnak németül válaszoljon, és ez alkalommal a követendő boszniai politikának néhány alapvető eszméjét, a delegáció tudomására hozza. Amidőn átvette hivatalát, teljesen tudatában volt annak, hogy nagy koncepciójú államférfiak örökét veszi át, akik magyar származásúak voltak. Kársay elhunyt miniszter nagy, történelmi jelentőségű és érdemteljes működése mélyen hatott rá és ez a hatás él benen mind a mai napig. Tudatában vagyok annak, hogy mint közös miniszternek, az a kötelességem, hogy a közösség elvét a két állam teljes paritásának elvével az összes terrénumokon szem előtt tartsam. (Általános helyeslés.) Már alkalmam volt egy másik területen teljes 9 esztendeig egyközös intézményt vezetni, anélkül, hogy annak az államterületnek, melyhez születésemnél fogva tartozom, valamely speciális érdekét a teljes paritás hátrányára érvényesítettem volna. Továbbra is mindig azon leszek, hogy minden tekintetben s igy gazdasági szempontból is, amennyiben a két állam érdekéről van szó, mindenki figyelemmel legyen arra, hogy Bosznia és Hercegovina a monarchiához tartoznak s hogy ennélfogva fenn kell tartani a teljes paritást- Kötelességem, hogy e népnek s ez országoknak szolgáljak politikai és adminisztratív gazdasági tekintetben. Azt mondottam, hogy politikai tekintetben, mert itt nemzeti képzettel van dolgunk, mely nemzeti egységénél és felekezeti különbözőségénél fogva a közigazgatás kezelésében a legnagyobb nehézségeket vonja maga után. A nehézség abban áll, hogy Bosznia és Hercegovina lakossága a délszláv népcsoporthoz tartozik és hogy egyrészről a monarchia politikájának általános irányánál fogva súlyt helyez a balkáni államokkal való viszonyának ápolására, tehát a délszláv eszme bizonyos ápolására. A boszniai népességről való gondosságból azonban nem szabad következtetni arra, hogy a monarchia struktúrájának tekintetében valamelyes közjogi változtatások vétettek tervbe. (Halljuk! Halljuk!) A 1. bizottság nem csodálkozik a felett, hogy Bosznia és Hercegovina lakossága jövendőbeli közjogi helyzetének bizonyos állandósítására törekszik. Ez már csak azért is érthető, mert az országra a jelenlegi helyzetből különböző gazdasági és politikai hátrányok hárulnak. Ez azonban oly ügy, melynek megoldását, már koromra való tekintettel nem állíthatom feladatul magam elé. Anyit beszélnék, vagy jóban mondva, annyit imák a trializmusról! Hát, t. bizottság, először tisztába kell jönni azzal, hogy mi a trializmus s akkor meg lehet majd állapítani, hogyan kell Boszniában eljárni. A trializmus alatt, a délszláv testület,elnnek azt a politikai tendenciáját értem, hogy a három területből, engedjék meg e szót, hogy „három“, de Bosznia és Hercegovina is egy terület, egy trializmust akarnak teremteni. Én, egész, politikai nevelkedésemnél fogva a dualizmus híve vagyok. (Élénk helyeslés.) A mai közjogi állásponton állok, nem is jut eszembe, hogy e közjogi állapoton változtassak. De, még ha ezt meg is akarnám tenni, eltekintve az utamba gördített sok akadálytól, már azért sem tehetném, mert a legnagyobb akadályt maga Bosznia képezi. A boszniai nép bizonyos politikai önállóságra törekszik, politikailag működni akar. Ezt senki sem veheti rossz néven a néptől, életerejének bizonysága ez. De arra ez a nép nem gondol, hogy egyik vagy másik irányban másokkal egyesüljön. A konzervatív politika, melyet ez a nép követ, minden bizonynyal nem a külföld felé gravitál, ez a nép nem a trializmusra gondol és csal: saját kulturális és gazdasági érdekeinek fejlesztőinek érvényre juttatása a hadszervezet minden főnökének kötelessége.