Pesti Hírlap, 1912. június (34. évfolyam, 130-154. szám)
1912-06-01 / 130. szám
A Pesti Hírlap 1912. j uniós Tv szomnal. Jóan tűnt ki, milyen agitacionális szédelgés volt a Justh-párt részéről, amikor az „általános, gyenge, titkos“ szent siboletlijével magát a demokrácia és népbarátság kizárólagos bizományosának hirdette és mindenki mást a népellenes reakció bélyegével jellegzett. Láthatjuk, hogy ebben a kérdésben majdnem minden magyar pártnak közös alapelveik vannak. De részletekre kiterjedő ultimátumokkal itt dolgozni nem lehet. Még ha a kormánynyal ilyen részletes megállapodást nyélbe lehetne is ütni, sohase higyyék, hogy az a magyar közvélemény, amelynek aggodalmas érzékenysége a legnagyobb mértékben fel van kültve, egyszerűen betömeti a száját. Sok víz fog még lefolyni a Dunán, míg a választójogi reform törvénye napirendre kerül és addig a paktumos kukták megérhetik, hogy amit oly gondosan főztek, a töltött káposzta zsírjába penészedik és melegítve sem lesz föltálalható. Még kétesebb világításba helyezi ezt az ellenzéki megegyezést a véderőjavaslatot illető pontja.. Egyszerűen magukévá tették a Justhpárt hírhedt arkánumát, az öt-hat évre szóló provizóriumot, melyben a megfelelő létszámemelésért katonai részről semmi vagy csak a legkevesebb új engedmény járna. Parlamenti békeajánlatnak ez a formula aligha lehet szánva, mert a dolgok jelen állásában a kormány bizonyosan nem vállalja. Még azt lehetne hinni, hogy Bécsben akarnak vele hatást elérni, mert ott az ó-osztrák militarizmus törzskara épen úgy szeretné, hogy az első öt év után a katonai szervezetet sokkal nagyobb dimenziókban lehetne fejlesztenie. Bezzeg Justhék csodálatos sugalata is akkor pattant ki ezzel a provizóriumos megoldással, amikor a bécsi hadügyérség titkos vágyának elősegítéséért ki kellett Programmókból csempészni a priusz követelés eredeti formáját. Kossuthék pedig — úgy mondják — azért fogadják el ma ezt a formulát, mert ezen a módon kikerülhetnék a felségjogra vonatkozó követelést, amelynek oly drasztikus következései a Khuen-kormány gyászos végét okozták. Béke vagy harc gondolata-e ez? Olyan színben játszik, mintha harcot jelentene a Lukács-kormány ellen, de lehet a béke hídja — egyenest Bécs felől? Minden előítélettől, pártelfogultságtól menten ítélve meg a helyzetet, egyet merünk biztonsággal megállapítani. Az eddigi obstrukciónak oly tökéletes csődje után, amilyent épen ez az ellenzéki egyezkedés nyilvánvalóvá tesz, annak, aki még harcot akar kezdeni, az elvek erős vértjével, nemzeti eszmék és nemzeti érdekek teljes fegyverzetével fölszereltnek kell lennie. Akik korábbi együgyű fondorlataikkal hitelvesztettekké váltak, hiába akarnák új taktikai fogásokkal és paktumos reszelésekkel a nemzet új hitét fölkelteni. A nemzet háborúját csak a nemzet igaz és teljes közérzésére lehet fektetni. — Kóbikám, vagy tíz méter mázsa zabra volna szükségem. Kóbi készséggel ajánlkozott, hogy néhány hétre kisegíti az excellenciás urat, csupán — a rend kedvéért — írást kért a kölcsönzabról, melyet, a kegyelmes úr, ósdi betűivel, annak rendje és módja szerint, nyomban ki is állított. Délre már a Kubi zabját ropogtatták a jókedvű táltosok. Múlt az idő, a kitűzött határnap régen letelt, ám Schwarz Jakab még nem kapta viszsza a zabját. Talán egy esztendő is leforgott már, midőn egy alkalommal véletlenül ő szorult meg zab dolgában s minthogy hiába fordult ismételten az ispánhoz, egy szép napon beállított az öreg úrhoz: — A zab miatt jönnék, kegyelmes uram, — mondotta. Almásy István összeráncolta bozontos szemöldökeit s csodálkozva kérdezte: — Miféle zab miatt? — A miatt a tiz mázsa miatt, amit most egy esztendeje kölcsönöztem a kegyelmes úrnak. — Nekem kölcsönzött tiz mázsa zabot? Meg van bolondulva, Schwarz úr. A dúsgazdag Almásy István csak nem kölcsönöz tiz mázsa zajtot Schwarz Jakabtól? — Istálom, kegyelmes uram, — szólt a bérlő, — írást is tetszett adni róla. —Én írást? No azt már csakugyan látni szeretném. Schwarz Jakab elővette nagy pénztárcáját, jó ideig kotorászott benne s végre kihalászta belőle az elismervényt és átnyújtotta az öreg úrnak. Ez nagy figyelemmel végigbetűzte, majd megforgatta, alaposan szemügyre vette minden oldalról s némi gondolkozás után így szólt: Addig rendben van. A képviselőház ülése. A képviselőhöz szombaton délelőtt tíz órakor ülést tart. Napirend: a véderőjavaslat általános tárgyalásának folytatása és interpellációk. A kultuszminiszter Bécsben. Gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter pénteken délután Bécsbe utazott, a Teréziánum meglátogatására. Vámpolitikai értekezlet: Bécsből Jelentik: Egyes függő váralakiális kérdések rendezése ügyében Ausztria, Magyarország és Németország delegátusai gróf Wickenburg osztályfőnök elnöklésével a külügyminisztériumban tanácskozást tartottak. Német részről lovag Stockhammern követségi tanácsos és Frisch miniszteri titkár vettek részt. A bosnyák helyzet, Rohonyi Gyula, az országos főnökhelyettese, bemutatkozó látogatása alkalmával, mint Szerajevóból jelentik, hosszasabban értekezett Potiorek táborszernagy országos főnökkel a helyzet felől. A tartománygyűlés munkaképessége érdekében szükséges tárgyalások csak Bilinsky közös pénzügyminiszter megérkezése után fognak megindulni. A pénzügyminiszter szombaton érkezik Szerajevóba és első dolga lesz a bosnyák országos tanács tagjaival érintkezésbe lépni, hogy nekik a beruházási, programra és a tartománygyűlési válság ügyében hozzáintézett memorandumra a választ személyesen megadja. Minden jel arra vall, hogy e tárgyalásoknak nem lesz meg a megkívánt eredménye. A horvátok legutóbb Banjalukában gyűlést tartottak, amelyben elhatározták, hogy a hor-Azzal csengetett s az inasának kiadta a rendeletet, hogy a Schwarz Jakab szekerére rakjanak fel tiz mázsa zabot. Schwarz Jakab alázatos köszönéssel távozott. Mikor betette maga mögött az ajtót, Almásy István ily szavakkal fordult az öccséhez: — Mit szól, uramöcsém? A gazember eltette az írást! Az öccsével, bár együtt éltek már vagy negyven esztendeje, állandóan hadilábon volt, szüntelenül ingerelte, csipkedte, ahol csak módját ejthette. Ez bölcs megnyugvással viselte sorsát s csak akkor jött ki a sodrából, ha a bátyja a kanáriját becsmérelte, melyhez agglegényszivének egész melegével ragaszkodott. Ám a feszültség soha sem volt tartós s egy-egy jó szó István részéről teljesen elegendő volt annak eloszlatására. Almásy Istvánnak, többek között, egyik rögeszméje az volt, hogy tisztességes fiatal ember csak az lehet, aki korán kel. Egy távoli rokonának a fia, aki mint hadnagy szolgált, minden esztendőben néhány hétre vendége volt az öreg úrnak. Korhely, könnyelmű, lumpfráter. Reggelig ivott, kártyázott a szomszédban, de öt órára mindenkor pontosan hazatért s a kastély előtt sétálgatott. Ebben az időben ugyanis az öreg úr rendesen kinézett az ablakon, megelégedéssel szemlélte a sétálót, majd leszólt hozzá: — Már ilyen korán talpon, kedves öcsém? — Ma kissé meg is késtem, — mentegetődzött a ravasz rokon. Mire az öreg úr visszafeküdt az ágyába s a hadnagy is hasonlóan cselekedett. A fiatal embernek ez a taktika évente néhány ezer forintot jövedelmezett. Mert Almásy István, ha épen kellett, tudott nagylelkű és hősz ellenzéki pártok pénteken folytatták és be is fejezték megegyezési tárgyalásaikat. Miután csütörtökön este egyöntetű megállapodásra jutottak a választójogi tervezetre nézve, a pénteki tanácskozásuk már csak a véderő, valamint a taktika ügyében való megállapodás volt hátra. A véderőre vonatkozólag az ellenzéki pártok abban egyeztek meg, hogy a végleges véderőreformot nem lehet tárgyalni, hanem ahelyett egy négy-öt évre szóló véderőprovizórium kerüljön napirendre, amelyben azonban benne kell hogy foglaltassanak a végleges véderőreform szociális előnyei is, köztük elsősorban a kétéves katonai szolgálat. Ezt a négy-öt éves véderőprovizóriumot pedig csak abban az esetben engedik elintézni, ha együttesen kidolgozott választójogi tervezetük alapján meg tudnák egyezni a kormánynyal és a munkapárttal. A taktika ügyében a következő megállapodásokról hallottunk: Az ellenzéki pártok kötelezően megállapodtak egymás között, hogy csakis együttesen folytatnak béketárgyalások a kormánynyal és csakis együttesen egyezhetnek meg a kormánynyal. Vagyis: egyik párt a másik nélkül nem köthet megegyezést. Abban az esetben, ha a kormánynyal folytatandó béketárgyalások eredménytelenül végződnének az ellenzéki pártok kölcsönösen erkölcsi kötelezettséget vállaltak arra, hogy a technikai obstrukció minden fegyverével is folytatják e harcot a kormány ellen és a véderőreform megakadályozására kezd is tenni. A végrendeletében is bizonyára meg fog emlékezni koránkelő rokonáról. Az öreg úr, minden esetleges fogyatkozásai dacára, tőről metszett, eredeti, érdekes egyéniség volt. Ennek köszönhette, hogy már katonakorában bizonyos nevezetességre tett szert bajtársai körében. Ötletes kiszólásait széltében kolportálták. Egyszer, kapitány volt akkoriban, egy újonan kinevezett hadnagy jelentkezett nála, kinek a fülei meglepő terjedelműek voltak. Almásy István meghallgatta a hadnagy jelentését, majd így szólt: — Gratulálok a szakaszának nyárára. A hadnagy nem tudta mire vélni e megjegyzést, melynek jelentősége felől azonban nem maradt sokáig kétségben, mert a kapitány nyomban megadta a magyarázatot is: — A szakasza nyáron füleinek árnyékában fog harcolni. A hadnagy nem hagyta annyiban a dolgot, provokáltatta a kapitányát s meg is verekedett vele. S hogy az árnyék ne legyen túlságosan nagy, Almásy István egy jókora darabot leszelt a hadnagy egyik füléből. Talán azért, nehogy elpuhuljanak a lovasai. Az öreg urat nagyon bántotta, hogy Almásy Báli, akinek katonai pályafutásához annyi nagyratörő reményt fűzött, oly korán megvált a szolgálattól. Azontúl, ha Pali egykori bajtársainak előléptetését olvasta a lapokban, a komornyikját ilyen üzenetekkel küldte át a kis kastélyba: — Hohenstein alezredes lett. — Vagy: — Greifenstein a Lipót-rendet kapta. Délután egy cédulán, sajátkezű írásával, kérdezősködött: — Milyen rangban volnál, ha szolgálnál? Ha megtudta, hogy Pali megint nagyot ivott, ilyen üzenetet írt egy papírlapra. Belpolitikai fairek. vát képviselőknek ragaszkodnak kell a vasútépítések ügyében már előzőleg megállapított állásponthoz. A helyzet: Békealap, mely harcra számít. Az ellenzék végleges megállapodásai. A kormány tárgyalásokba bocsátkozik az ellenzékkel. Taktikázás a felelősség kérdése körül.