Pesti Hírlap, 1912. június (34. évfolyam, 130-154. szám)

1912-06-01 / 130. szám

A Pesti Hírlap 1912. j uni­ós Tv szomnal. Jóan tűnt ki, milyen agitacionális szédelgés volt a Justh-párt részéről, amikor az „általános, gyenge, titkos“ szent siboletlijével magát a de­mokrácia és népbarátság kizárólagos bizomá­nyosának hirdette és mindenki mást a népelle­­nes reakció bélyegével jellegzett. Láthatjuk, hogy ebben a kérdésben majdnem minden ma­gyar pártnak közös alapelveik vannak. De rész­letekre kiterjedő ultimátumokkal itt dolgozni nem lehet. Még ha a kormánynyal ilyen részle­tes megállapodást nyélbe lehetne is ütni, sohase higyyék, hogy az a magyar közvélemény, amely­nek aggodalmas érzékenysége a legnagyobb mértékben fel van kültve, egyszerűen betömeti a száját. Sok víz fog még lefolyni a Dunán, míg a választójogi reform törvénye napirendre kerül és addig a paktumos kukták megérhetik, hogy amit oly gondosan főztek, a töltött káposzta zsírjába penészedik és melegítve sem lesz föltá­lalható. Még kétesebb világításba helyezi ezt az ellenzéki megegyezést a véderőjavaslatot illető pontja.. Egyszerűen magukévá tették a Justh­­párt hírhedt arkánumát, az öt-hat évre szóló provizóriumot, melyben a megfelelő létszám­­emelésért katonai részről semmi vagy csak a legkevesebb új engedmény járna. Parlamenti békeajánlatnak ez a formula aligha lehet szán­va, mert a dolgok jelen állásában a kormány bizonyosan nem vállalja. Még azt lehetne hinni, hogy Bécsben akarnak vele hatást elérni, mert ott az ó-osztrák militarizmus törzskara épen úgy szeretné, hogy az első öt év után a katonai szervezetet sokkal nagyobb dimenziókban lehet­ne fejlesztenie. Bezzeg Justhék csodálatos su­­galata is akkor pattant ki ezzel a provizóriu­­mos megoldással, amikor a bécsi hadügyérség titkos vágyának elősegítéséért ki kellett Pro­gramm­­ókból csempészni a priusz követelés eredeti formáját. Kossuthék pedig — úgy mondják — azért fogadják el ma ezt a formulát, mert ezen a módon kikerülhetnék a felségjogra vonatkozó követelést, amelynek oly drasztikus következései a Khuen-kormány gyászos végét okozták. Béke vagy harc gondolata-e ez? Olyan színben játszik, mintha harcot jelentene a Lu­kács-kormány ellen, de lehet a béke hídja — egyenest Bécs felől? Minden előítélettől, pártelfogultságtól menten ítélve meg a helyzetet, egyet merünk biztonsággal megállapítani. Az eddigi obstruk­­ciónak oly tökéletes csődje után, amilyent épen ez az ellenzéki egyezkedés nyilvánvalóvá tesz, annak, aki még harcot akar kezdeni, az el­vek erős vértjével, nemzeti eszmék és nemzeti érdekek teljes fegyverzetével fölszereltnek kell lennie. Akik korábbi együgyű fondorlataikkal hitelvesztettekké váltak, hiába akarnák új taktikai fogásokkal és paktumos reszelésekkel a nemzet új hitét fölkelteni. A nemzet háború­ját csak a nemzet igaz és teljes közérzésére lehet fektetni. —­ Kóbikám, vagy tíz méter mázsa zabra volna szükségem. Kóbi készséggel ajánlkozott, hogy né­hány hétre kisegíti az excellenciás urat, csu­pán — a rend kedvéért — írást kért a k­ölcsön­­zabról, melyet, a kegyelmes úr, ósdi betűivel, annak rendje és módja szerint, nyomban ki is állított. Délre már a Kubi zabját ropogtat­ták a jókedvű táltosok. Múlt az idő, a kitűzött határnap régen letelt, ám Schwarz Jakab még nem kapta visz­­sza a zabját. Talán egy esztendő is leforgott már, midőn egy alkalommal véletlenül ő szo­rult meg zab dolgában s minthogy hiába for­dult ismételten az ispánhoz, egy szép napon beállított az öreg úrhoz: — A zab miatt jönnék, kegyelmes uram, — mondotta. Almásy István összeráncolta bozontos szemöldökeit s csodálkozva kérdezte: — Miféle zab miatt?­­ — A miatt a tiz mázsa miatt, amit most egy esztendeje kölcsönöztem a kegyelmes úrnak. — Nekem kölcsönzött tiz mázsa zabot? Meg van bolondulva, Schwarz úr. A dúsgazdag Almásy István csak nem kölcsönöz tiz mázsa zajtot Schwarz Jakabtól? — Istálom, kegyelmes uram, — szólt a bérlő, — írást is tetszett adni róla. —Én írást? No azt már csakugyan lát­ni szeretném. Schwarz Jakab elővette nagy pénztárcá­ját, jó ideig kotorászott benne s végre kiha­lászta belőle az elismervényt és átnyújtotta az öreg úrnak. Ez nagy figyelemmel végigbetűzte, majd megforgatta, alaposan szemügyre vette minden oldalról s némi gondolkozás után így szólt:­­ A­ddig rendben van. A képviselőház ülése. A képviselőhöz szom­baton délelőtt tíz órakor ülést tart. Napirend: a véderőj­avasl­at általános tárgyalásának folytatása és interpellációk. A kultuszminiszter Bécsben. Gróf Zichy Já­nos vallás- és közoktatásügyi miniszter pénteken délután Bécsbe utazott, a Teréziánum meglátoga­tására. Vámpolitikai értekezlet: Bécsből Jelentik: Egyes függő váralak­iális kérdések rendezése ügyében Ausztria, Magyarország és Németország delegátusai gróf Wickenburg osztályfőnök elnök­lésével a külügyminisztériumban tanácskozást tar­tottak. Német részről lovag Stockhammern követ­­ségi tanácsos és Frisch miniszteri titkár vettek részt. A bosnyák helyzet, Rohonyi Gyula, az orszá­gos főnökhelyettese, bemutatkozó látogatása alkal­mával, mint Szerajevóból jelentik, hosszasabban értekezett Potior­ek táborszernagy országos főnök­kel a helyzet felől. A tartománygyűlés munkaké­pessége érdekében szükséges tárgyalások csak Bi­­linsky közös pénzügyminiszter megérkezése után fognak megindulni. A pénzügyminiszter szombaton érkezik Szerajevóba és első dolga lesz a bosnyák or­szágos tanács tagjaival érintkezésbe lépni, hogy nekik a beruházási, programra és a tartománygyűlé­­si válság ügyében hozzáintézett memorandumra a választ személyesen megadja. Minden jel arra vall, hogy e tárgyalásoknak nem lesz meg a megkívánt eredménye. A horvátok legutóbb Banjalukában gyű­lést tartottak, amelyben elhatározták, hogy a hor-Azzal csengetett s az inasának kiadta a rendeletet, hogy a Schwarz Jakab szekerére rakjanak fel tiz mázsa zabot. Schwarz Jakab alázatos köszönéssel tá­vozott. Mikor betette maga mögött az ajtót, Al­­másy István ily szavakkal fordult az öccséhez: — Mit szól, uramöcsém? A gazember el­tette az írást! Az öccsével, bár együtt éltek már vagy negyven esztendeje, állandóan hadilábon volt, szüntelenül ingerelte, csipkedte, ahol csak mód­ját ejthette. Ez bölcs megnyugvással viselte sorsát s csak akkor jött ki a sodrából, ha a bátyja a kanáriját becsmérelte, melyhez agg­legényszivének egész melegével ragaszkodott. Ám a feszültség soha sem volt tartós s egy-egy jó szó István részéről teljesen elegendő volt an­nak eloszlatására. Almásy Istvánnak, többek között, egyik rögeszméje az volt, hogy tisztességes fiatal em­ber csak az lehet, aki korán kel. Egy távoli ro­konának a fia, aki mint hadnagy szolgált, min­den esztendőben néhány hétre vendége volt az öreg úrnak. Korhely, könnyelmű, lumpfráter. Reggelig ivott, kártyázott a szomszédban, de öt órára mindenkor pontosan hazatért s a kastély előtt sétálgatott. Ebben az időben ugyanis az öreg úr rendesen kinézett az ablakon, meg­elégedéssel szemlélte a sétálót, majd leszólt hozzá: — Már ilyen korán talpon, kedves öcsém? — Ma kissé meg is késtem, — mentege­­tődzött a ravasz rokon. Mire az öreg úr visszafeküdt az ágyába s a hadnagy is hasonlóan cselekedett. A fiatal embernek ez a taktika évente né­hány ezer forintot jövedelmezett. Mert Almásy István, ha épen kellett, tudott nagylelkű és hő­sz ellenzéki pártok pénteken folytatták és be is fejezték megegyezési tárgyalásaikat. Mi­után csütörtökön este egyöntetű megállapodás­ra jutottak a választójogi tervezetre nézve, a pénteki tanácskozásuk már csak a véderő, va­lamint a taktika ügyében való megállapodás volt hátra. A véderőre vonatkozólag az ellenzéki pár­tok abban egyeztek meg, hogy a végleges véd­erőref­ormot nem lehet tárgyalni, hanem ahe­lyett egy négy-öt évre szóló véderőprovizórium kerüljön napirendre, amelyben azonban benne kell hogy foglaltassanak a végleges véderőre­form szociális előnyei is, köztük elsősorban a kétéves katonai szolgálat. Ezt a négy-öt éves véderőprovizóriumot pedig csak abban az eset­ben engedik elintézni, ha együttesen kidolgozott választójogi tervezetük alapján meg tudnák egyezni a kormánynyal és a munkapárttal. A taktika ügyében a következő megálla­podásokról hallottunk: Az ellenzéki pártok kö­telezően megállapodtak egymás között, hogy csakis együttesen folytatnak béketárgyalások­ a kormánynyal és csakis együttesen egyezhet­nek meg a kormánynyal. Vagyis: egyik párt a másik nélkül nem köthet megegyezést. Abban az esetben, ha a kormánynyal folytatandó bé­ketárgyalások eredménytelenül végződnének az ellenzéki pártok kölcsönösen erkölcsi köte­lezettséget vállaltak arra, hogy a technikai ob­­strukció minden fegyverével is folytatják e harcot a kormány ellen és a véderőreform meg­akadályozására­ kezd is tenni. A végrendeletében is bizonyára meg fog emlékezni koránkelő rokonáról. Az öreg úr, minden esetleges fogyatko­zásai dacára, tőről metszett, eredeti, érdekes egyéniség volt. Ennek köszönhette, hogy már katonakorában bizonyos nevezetességre tett szert bajtársai körében. Ötletes kiszólásait szél­tében kolportálták. Egyszer, kapitány volt akkoriban, egy újonan kinevezett hadnagy jelentkezett nála, kinek a fülei meglepő terjedelműek voltak. Al­­másy István meghallgatta a hadnagy jelentését, majd így szólt: — Gratulálok a szakaszának nyárára. A hadnagy nem tudta mire vélni e meg­jegyzést, melynek jelentősége felől azonban nem maradt sokáig kétségben, mert a kapitány nyomban megadta a magyarázatot is: — A szakasza nyáron füleinek árnyéká­ban fog harcolni. A hadnagy nem hagyta annyiban a dol­got, provokáltatta a kapitányát s meg is vere­kedett vele. S hogy az árnyék ne legyen túlsá­gosan nagy, Almásy István egy jókora dara­bot leszelt a hadnagy egyik füléből. Talán azért, nehogy elpuhuljanak a lovasai. Az öreg urat nagyon bántotta, hogy Al­másy Báli, akinek katonai pályafutásához annyi nagyratörő reményt fűzött, oly korán megvált a szolgálattól. Azontúl, ha Pali egy­kori bajtársainak előléptetését olvasta a la­pokban, a komornyikját ilyen üzenetekkel küldte át a kis kastélyba: — Hohenstein alezredes lett. — Vagy: — Greifenstein a Lipót-rendet kapta. Délután egy cédulán, sajátkezű írásával, kérdezősködött: — Milyen rangban volnál, ha szolgálnál? Ha megtudta, hogy Pali megint nagyot ivott, ilyen üzenetet írt egy papírlapra. Belpolitikai fairek. vát képviselőknek ragaszkodnak kell a vasútépí­tések ügyében már előzőleg megállapított állás­ponthoz. A helyzet: Békealap, mely harcra számít. Az ellenzék végleges megállapodásai. A kormány tárgyalásokba bocsátkozik az ellenzékkel. Taktikázás a felelősség kérdése körül.

Next