Pesti Hírlap, 1912. november (34. évfolyam, 272-284. szám)
1912-11-24 / 279. szám
1912. november 24., vasárnap Pesti Hírlap_____ A jegyzők illetményrendezési küzdelme. Azok között a fizetésemelési mozgalmak között, amelyeket az utóbbi években a különböző tisztviselőkranche-ok indítottak és folytattak több-kevesebb eredménynyel, egyike a legjogosabbak és legszimpatikusabbaknak a magyar jegyzői és segédjegyzői kar küzdelme. A küzdelem, mondhatni, már a jegyzői és segédjegyzői javadalmazás legutóbbi megállapítását magába foglaló 1904. évi XI-ik.c. megalkotásakor indult meg. Ennek a rendezésnek 1600 koronás (5 évenkénti 100 koronás emelkedéssel) illetve segédjegyzőkre nézve 1000 koronás (semmiféle emelkedés) fizetési minimuma már akkor sem volt az a fizetési mérték, amelylyel a jegyzői és segédjegyzői kar megelégedett volna. Ám azért 1909-ig komolyabb formában nem tett lépést a jegyzői kar a törvény revíziója érdekében. Az 1909-ben megindult általános fizetésemelési mozgalmak azonban mihamar cselekvésre szólították a jegyzői elégedetlenséget és innentől kezdve nem múlt el év, nem volt jegyzőgyűlés, amely a jegyzők kormányhatósághoz intézett memorandumainak számát ne gyarapította volna. Ezenközben a drágaság egyre nyomasztóbbá vált, a pénz vásárló ereje egyre csökkent és a kormányzat majdnem esztendőről-esztendőre gondoskodott arról, hogy a jegyzői magánmunkálatokból egy-egy jövedelmező kört (anyakönyvi díjak, kivándorlási magánmunkálatok) kiszakítson. Viszont a jegyzői kívánalmakat illetőleg, míg egymás után vette programmjába és oldotta meg a városi, vármegyei tisztviselők illetményrendezését, a jegyzői kar deputációinak, feliratainak rendszeresen kitérő választ adott. A jegyzői kar efeletti mérhetetlen aggodalma, szülte meg a f. évi országos jegyzőkongresszust, amely ötezernyi résztvevőjével határozott formába öntötte a kormánynyal szemben táplált igényeit. Jobb fizetést, modern fegyelmi törvényeket és a hivatali helyzet javítását kívánják a kongresszusi határozatok. Nyílt választ, határozott terminust várt e kérelmére a jegyzői kar, de a kormány ismét csak diplomatikus választ adott: el fogja rendelni az adatgyűjtést. Nem is csoda, hogy a jegyzők őszi gyűlése Kolozsvárott nem elégedett meg a kétséges értékű ígérettel és kimondotta, hogy ha a jövő év január elejéig pozitív kormányhatósági ténykedést nem tapasztal kívánalmait illetőleg, akkor passzív rezisztenciát és kultúrsztrájkot kezd. Itt áll ma a jegyzői kar küzdelme. Kevéssé gondolkodóba esik az ember, vajon nem az-e a nehézsége a kormányhatósági ténykedésnek, hogy a jegyzői kar összes sérelmeit egyszerre, közöttük különbséget nem téve, kívánja orvosoltatni, de viszont a kormányzat, valahányszor jegyzői feliratra élőszóval nyilatkozott, mindig az összes kérdések együttes, radikális megoldását ígérgette; és ha csupán a kívánságok szétválasztásán és nem a kormány cselekvő szándékának hiányán múlt volna a jegyzők felsegítése, módjában lett volna a kormánynak a kérelmek közül a legégetőbb fizetésrendezési kérdést kiemelni és megoldani úgy, hogy egyelőre legalább a legfájóbb anyagi sebek enyhülést találjanak. Pedig soha kérést méltányosabb formában kormányzat elé nem terjesztettek. A jegyzői kar már a túlságig is menő belátással módosította két ízben is kívánalmait úgy, hogy ami a módosítások után megmaradt, nem fizetésrendezés, de alamizsna, nem a munkásság megfelelő jutalmazása, de segély lenne csupán. A jegyzői kar ugyanis kongresszusán a fizetési osztályba sorozást leérte: a jegyzők részére a X—VIII., a segédjegyzők részére a XI—X. osztályokat. Pár hónapra rá lemondott a jegyzők összességét képviselő vezetőség az osztálybasorozásról és a korpótlékos rendszerre tért át, a jegyzőknek 2400 korona törzsfizetést és ötévenkénti 400 korona korpótlékot, a segédjegyzőknek 1600 korona törzsfizetést és 200 korona ötödéves pótlékot kérve. Ma már 2400 koronás létminimummal is megelégednék a jegyzői kar, csak hogy kapjon valamit. Ámde a kormánynak ez időszerint nincs szándéka még erre se, nincs fedezete még a létminimumos megoldás egy-két milliójára se. Méltatnunk kell itt azt az akciót is, amely a vármegyei törvényhatóságok körében folyamatban van a jegyzői kar felsegítésére. Egyik vármegye 2400, illetőleg 1600 koronára emelteti fel községeivel a jegyzői, illetőleg segédjegyzői javadalmat, másik 30 százalékos drágasági pótlékot ad át, ismét másik jóváhagyást ígér a jegyzői fizetést felemelő községi határozatok számára. Ennek az akciónak nem az a legnagyobb baja, hogy egységtelen, decentralizált, de az, hogy kivételszerű. Az egész akció alig fog a kezdeményező vármegyéken túl terjedni. Torontál megye, Bács megye tehetős községeiben, ahol úgyis jobb a jegyző megélhetése, könynyen megy a dolog, de a szegényebb vármegyék nyomorúságos viszonyok között élő jegyzői, akiknek érdeke a legfontosabb lenne a kérdésben, minden bizonynyal kimaradnak a fizetésjavításból. Az lenne a mozgalom legpikánsabb csattanója, ha a 20 százaléknál nagyobb pótadójú községekre nézve a belügyminiszter sorra feloldaná a törvényhatóságok oktroj-határozatát. Még egy kérdés volna tisztázandó: a jegyzői magánmunkálat jövedelmezősége. A kormánykörök és a nagyközönség egy részének felfogása ugyanis az, hogy a jegyzői kar a magánmunkálatokból általában igen tetemes jövedelmet húz. Ha ez az ütközőpontja a jegyzői törekvések érvényesülésének, könnyen lehetne tabula rasa-t csinálni. Mert valóság ugyan, hogy a jegyzői kar egyes tagjai közgazdasági tevékenységük folytán vagyont szereztek; megengedjük, hogy egyes gazdagabb, nagyobb ingatlanforgalmú községek jegyzői a magánmunkálatokból tisztes megélhetést biztosítanak maguknak, de ez csupán szórványos, igen ritka jelenség és bizony a jegyzői kar mérhetetlenül nagyobb hányada, a segédjegyzői kar pedig kivétel nélkül, munkával agyonterhelve, nyomorúságos viszonyok között él, családját társadalmi állásához méltóan eltartani, gyermekeit neveltetni, sőt tisztességesen ruházni sem képes. Így fest a valóságban a magánmunkálkodás, amelyről — a barsi jegyzők határozata kész tanúbizonyság — egy jó fizetésrendezésért bármely percben kész lemondani a jegyzői kar többsége. Úgy látszik tehát, hogy a kormánynak nincs is szándékában a jegyzői sérelmek orvoslása vagy csak komoly lépés is ez irányban, nem marad más hátra, mint az, hogy a jegyzői kar beváltsa fenyegetését és a passzív rezisztencia és kultursztrájk útjára lépjen. De ha valaki azt gondolja, hogy a jegyzői karnak e sztrájkszerű demonstrációja aggreszszív, erőszakos lesz, bizony nagyot csalódik. Ó, nem, lassú magába zárkózása lesz egy igen értékes tisztviselőelemnek; a közélet e lelkes munkásai belátva azt, hogy munkásságuk, törekvéseik semmiféle értékelésre nem találnak, csendesen elvonulnak a közélet színteréről a rideg büróba; kedvetlen, elfáradt emberekké válnak, akik megpróbálnak beletörődni a lekicsinylésbe és méltatlan bánásmódba. Nem helyes ez a rezignáló álláspont — egy egyesületnek sohasem szabad "felhagyni a küzdelemmel , de olyan emberi, olyan érthető. Hogy pedig mindezeknek a köz issza meg a levét, arról aztán már azok adjanak számot, akik a jegyzői karnak e szomorú temetkezését előidézték . . . Molnár Béla: Valódi perzsa szőnyegek ,e bnlom dolga! fő, hogy azt csakis #40 szolid cégnél vásárolja! Olcsó, szabott árak! Nagy választék ! Polgár Hugó és Emil Budapest,VM Erzsébet-tér 18.(Sas-utca sarok.) 1UH0PLAST100H Andrássy-út 3. A kinema szenzációja. Minden előadásban éneklő, beszélő és színesen vetített plasztikus képek. 10 elsőrendű mozi-sláger! 15337 Minden hétfőn és csütörtökön új műsor. Délután 5, 7, 9 és 11 órakor előadás. Vasárnap d. e. 11 órakor ifjúsági előadás. Ki akar napközibe? A mi iskolánk idekünn van a kültelken, olyan messzire, ahová a koldusok is csak vicinálison járnak el, a katonák meg lovon. Ámbár a koldulás sem fizetődik ki, ha ily sokáig kell várakozni a vicinálisokon. Mi magunk kapunk is útiköltségre vagy ötven forintokat a várostól s még jó pár száz forintot megérne az is, amit rágyalogolunk. Hát kihirdettetődik, hogy össze kell írni azokat a gyerekeket, akik napközi otthonba jelentkeznek, de egy osztályból legfölebb csak ötöt, mert többnek nem jut leves, talán még ennyinek sem. Bemegyünk az első elemibeliekhez. Amolyan tottyos kicsi legények, kicsit játékos kedvűek, már amilyen hat éves korában az ember. — Hallgassatok ide. Álljanak fel azok a gyerekek, akik a napközibe szeretnének. Csak azok álljanak fel, akiknek a papája, de még a mamája sincsen otthon egész napon át, akik délben nem kapnak otthon ebédet s akiknek a lakása egész nap hideg. , Egyszerre felállanak az ötvenből vagy huszonketten. És ezek még mind csak hat évesek. Megszólítok egyet közülök. Nyári kék mosóruha van rajta, az is kopott, pedig most november közepe van. — Mi a te papád? — Kőmives. — Hát az édes anyád nől van egész nap? — Téglát hord. — Hányan vagytok testvérek? — Négyen. Egy még kicsike, azt az anyám felköti az ölébe. — Mit esztek délben, ha hazamentél innen? — Kenyeret. Meg a nénikém szalonnát pirít hozzá a szomszédéknál a tűzhelyen. — Jó a szalonna? — Jó. — Mekkora leány a nénikéd? — Ide jár a negyedikbe. — Mikor esztek levest? — Vasárnap. — Máskor soha? — Soha. Megszólítok most egy másikat. — Mi a te papád s hova jár az édesmamád egész napon át? — Édesapám kocsis, a mama mosni jár be a városba. • — S mit eszel ebédre, ha haza fogsz menni délben ? — Pénzt hagy hátra — suttogja nagy titokban. — Veszek kenyeret, meg kolbászt. — Jó-e az a kolbász, te? — Jó. Az ize olyan, mint a krumplinak. Oszt paprika van benne. — Mikor megy a papád munkába, reggel? — Nem tudom. — Látod, milyen jó papád is van neked. Olyan korán elmegy hazulról, mikor még aluszol, hogy nektek kenyeret keressen — mondom neki elérzékenyedve. — Aztán mikor jön haza este? A gyermek erre különösen néz fel, a hangja szinte neheztelő lesz. — Nem jön haza, mert részeg — Hát tégedet hogy hívnak? — kérdezek meg egy másikat. — Milanek Jócó. — És az édesapádnak mi a neve? — Szőke Ferenc. — Az lehetetlen. Ide az van beírva a nagy könyvbe, hogy a te apád Kalugyer Dávid. — Ő is a papám most. Van még egy harmadik apám is, de az oda van Amerikába. A nénémmel ment oda. Heten vagyunk testvérek. A néném is testvérem a legelső anyámról, aki volt. — — ■ ni —i - - . . . -------------— és szép ékszerek, esküvői ajándéktárgyak, jegygyűrűk stb. SCHONWALD IMRE legnagyobb óra-, ékszer-, arany-, ezüst- és látszerészeti árukelepe. 16087 Országos központi üzlet: Törzstelep Budapest, Deák Ferenc utca 21. PÉCS. Telefon 157—73.