Pesti Hírlap, 1913. november (35. évfolyam, 259-270. szám)
1913-11-01 / 259. szám
_______________________ döntését, akkor ugyanez a hatalom elsősorban a sajtót fogja megakadályozni az ügyvédség igazságkereső munkájának támogatásában. A megrendszabályozott sajtóval az igazságszolgáltatás lesz a hatalom prédája, a megrendszabályozott esküdtszékkel pedig a sajtó lesz a hatalom biztos áldozata. S ez a kettős tudat mozgatja meg egyszerre a sajtót is, az ügyvédséget is. Egymást védik, mikor önmagukat védik. És azonfelül az igazságot védik, melyre legjobban haragszik a hoszúállásnak és megfélemlítésnek gyáva kormányzata. Nem lep meg tehát, sőt így tartjuk legtermészetesebbnek, hogy amikor a haragos magyar Jupiter parancsára dr Vulkán Jenő igazságügyi kovácsmester összekovácsolta az esküdtszék és a sajtó lesújtására szánt villámokat, együttes munkára kovácsolta össze egyúttal a sajtót és az ügyvédséget. Sajtó és ügyvédség mindig egy cél szolgálatában állott, de most a cézári gonoszság s a kovácslegényi tudatlanság egyenesen összekovácsolta őket. S ebből baj lesz, meglássa, Vulkán professzor úr. Azok a villámok, melyeket ön a geszti Jupiter haragos követelésére jogi és publicisztikai kovácslegények segítségével gyártott, esetleg hátultöltő villámok lesznek, melyek visszafelé sülnek el és nem azokat ölik meg, akiket velük célba vettek, hanem azokat, akik könnyelműen hozzájuk mertek nyúlni. A sajtót és az ügyvédséget még senki sem üldözhette büntetlenül és ha a hátultöltő villámok trónusáról le találják dobni az ön Jupiterét, hova fog ön akkor szégyelletében sülyedni, Vulkán professzor úr? Egy fentartott professzort ezekbe? Nyugdíjba? Vagy a nevetségességbe? Szegény Vulkán professzor úr, szegény nyomorék kovácsmestere a munkapárt hoszúálló isteneinek... Belpolitikai hírek. A diplomácia köréből. A királi Chudecitzi gróf Czenin Ottokárt, a birodalmi tanács urakházának tagját, a román udvarhoz rendkivül követte és meghatalmazott miniszterré kinevezte és neki a díjak elengedésével a titkos tanácsosi méltóságot adományozta. Nem riasztja vissza a férfiakat, ellenkezőleg: maga is jót nevetne velem együtt, ha látná, hogy este, diner után, mikor végre tisztességesen kiöltözködöm, hány dologtalan fajankó felejti rajtam a szemét a kaszinó asztalai körül. Pedig ez nagy szó, mert itt még a hivatásos honmies á femmes-ok is százszor többet törődnek a játékkal, mint a szép asszonyokkal. Ne vegye silány hencegésnek, de például tegnap egy öreg, angol bácsi (aki valami szörnyű nagy úr lehet, mert az összes honfitársai tisztelegnek nála) annyira elkábult a szép szememtől, hogy a megnyert maximum tételét az asztalon felejtette s csak ismételt sürgetés után volt hajlandó arra az áldozatra, hogy a hatezer frankját behúzza. Ez persze nem nagy dolog, mert én ugratásból teljes tíz percig kacérkodtam vele, de mégis csak azt bizonyítja, hogy nem vagyok épen a legcsúnyább. Van erre még egyéb bizonyítékom is: André, aki az utóbbi hetekben már szinte sértőleg megbízott bennem, pár nap óta rohamosan visszafiatalodik s az ebéd utáni alvást kivéve, egy pillanatra se hagy egyedül. Ezt különben, magának bevallom, drágám, jól is teszi- az a fiatal nábob, akit az előbb futólag említettem, mindenáron nekem akarja ajándékozni a yachtját, mely álmos alamuszisággal alszik a monacói vár alatt. Én persze gőgösen visszautasítottam; először is: sokkal is jobban szeretem Andrát, semhogy hűtlenné tudnék lenni hozzá, másodszor: ennek a fiatal urnak az édesapja valamikor — istenem, de régen volt! — két álló hónapig udvarolt nekem az egyiptomi hotelben és a nílusi dahabijén. Mindenesetre van bennem annyi tisztesség, hogy az apa után nem lennék a fiú barátnője . . . Kedves kislányom (megengedi, ugye, hogy így nevezzem, hiszen vénasszony vagyok magához képest) most kénytelen vagyok búcsút venni magától, mert az a fájdalmas kötelesség vár rám, hogy félóra alatt átöltözzem. Andre ugyanis át akar vinni Nizzába ahol a férjes húga, egy drága és édes kis párisi asszony lakik, aki engem még a fivérénél is jobban szeret, írjon nekem minél előbb egy hosszú levelet, írja meg, jár-e még sétálni a kicsikékkel a várbástyára vagy az egész hosszú napon át csakugyan a sütött kandalló mellől néz-e ki a havas utcákra, melyeken csengős orosz tarantuszok suhannak végig? De főkép a bátyámról ,és a feleségéről írjon meg mindent, erről a bájos, egyetlen teremtésről, akinél Mentone-tól Gannesig se találtam még szebb és elragadóbb aszszonyt ... Isten vele, fagyoskodó kis írónként, gondoljon rám ma éjjel, ha a lámpát eloltotta, aminthogy ugyancsak magára fog gondolni s gondolatban össze-visszacsókolja a maga hűséges és ragszkodó V Mánni Mariskája. Gärtner Irén levele Marie de Vitte Anniy asszalxarlóba. Drága nagysár, elhiheti nekem, hogy kevésszer '«h örömöm az életben, mint ma reg hosszú édes levelét, melyből a Föld. ibolyaillata és napsugara áradt fel * egymásután végigolvastam. A beolinót adták át nekem s én oly átszépantással hajoltam föléje, a sápadt ai * ra kipirult, hogy még a tanár ur i*. .itolya nézett rám, a méltóságos asszonyig tréfásan igy szólott hozzám: — Ejnye, ez nagyon gyanús. -- magát az a hosszú levél ugyancsak kihozva a sodrából. Csak nem valami csinos fiú irta? Zavartan dugtam zsebre a levelet s kijelentettem, hogy egy távoli rokonomtól való, egy öreg asszonyságtól, akit asztmája miatt a délvidékre küldtek, de a méltóságos asszony jókedvű pillantása elárulta, hogy nem igen hisz nekem. Ennek különben nagyon örültem mert hetek óta ez volt az első mosoly, amit az arcán láttam. Rendesen nincs kedve hozzá, hogy tréfáljon, későn kel, félnapokat olvasással tölt el, délutánonkint bezárkózik a szobájába, vagy hosszú gyalogsétákat tesz egyedül. Lujzikát, a régi kedvencét is kerüli s mikor esténkint hazajön, néha még arról is megfeledkezik, hogy a kicsikéit megcsókolja. Pedig bizonyosan tudom, hogy jobban szereti őket az életénél, hiszen akárhányszor épen az ellenkező túlzásba csap át, minden ok nélkül szenvedélyesen magához szorítja őket s egyszer-másszor könnyeket is láttam a szemében, mintha attól tartana, hogy örökre el kell válnia tőlük. Mikor a házba jöttem, maga volt a jókedv, most többnyire mélyen elgondolkodva ül a helyén s ijedten rezzen föl ha a tanár úr hirtelen megszólítja. Valami történt vele, én azt hiszem, hogy az egészsége nincs rendben, hogy az idegei napról-napra rosszabbak, bár az arcszine nem mutat arra, hogy beteg volna. Attól tartok, hogy állapota a tanár urat is aggasztja: ebédnél, vacsoránál néha rajtaka nem, hogy tűnődve néz perceken keresztül a méltóságos asszonyra, esténként arra kényszeríti, hogy egy-két pohár pezsgőt igyék sz eközben úgy dédelgeti, mint valami kisbabát, aki nem akarja bevenni az orvosságot. A méltóságos asszony ilyenkor könnyes szemmel, megindulva néz rá, de vacsora után akárhányszor sietve visszavonul a hálószobájába, anélkül hogy a kicsikéktől elbúcsúznék. A hálószobája a harmadik szoba az enyémtől s mivel én sokszor hajnalig is ott ülök a könyveim mellett (talán tudja, szigorlatra készülök), akárhányszor látom, hogy a világosság még sokkal éjfél- II Pesti Hírlap______ ____________1913. november 1., szombat. Justh Gyula és a makói főispán, Justh Gyula tudvalévően olyan nyilatkozatot tett dr Markovics Manó csanádi főispán egyik bizalmasa előtt, hogy nem szívesen venné a látogatását, mert társadalmi utón sem akarja az érintkezést olyan emberrel, aki presszionálja a közigazgatási tisztviselőket a bizottsági tagválasztások körül. A főispán megbízásából erre báró Urbán Péter és Návay Tamás felvilágosítást kértek Justhtól arra nézve, hogy mi kifogása van Markovics Manó főispán személye ellen. Justh azt válaszolta a megbízottaknak, hogy a főispán magánszemélye ellen kifogása nincs és eljárásának oka a főispán politikai működése volt. Munkapárti liberalizmus. Irta: Gróf Hadik János. A munkapárt, alakulásánál, nem tartotta ugyan opportunusnak fölvenni a szabadelvű nevet, de mégis a régi szabadelvű párt örököse gyanánt lépett föl. Tagjainak első sorában állanak azok, kik mindig mindenben a szabadelvű álláspontot hangoztatták. Most azt látjuk, hogy következetesen és durván vétenek a szabadelvűség ellen. Hatalmuk biztosítására nem riadnak vissza a legridegebb reakciótól sem, úgy, hogy ma már arra kell visszakövetkeztetni, vajon annak idején liberálisok is nem csupán a hatalom kedvéért voltak-e. Talán arra számítanak, hogy örökké szabadelvűeknek fogják őket tekinteni, ha egyes felekezeti kérdésekben azok maradnak? Alább kifejtem, hogy e részleges szabadelvűség sem lehet tartós, mert a felekezeti szabadelvűség szigete csal ideig-óráig állhat meg egy általános reakció tengerében. De tisztázzuk előbb, hogy a munkapárti politika, a Khuen, Lukács és Tisza rendszere mennyire feladta a közélet egész során a szabadelvű álláspontot. Hogy a parlamentarizmus megtörése és meghamisítása, hogy az alkotmánygaranciák megsértése minden inkább, mint liberalizmus, az kétségbe nem vonható. De a Tisza István önkénye nem állt meg a parlamentnél. A parlamenti őrség szervezésénél a parlament szuverenitását alája vetette a katonai hatalomnak, úgy mint már előbb a katonai bűnvádi eljárás új szabályozásánál a polgári szabadságot vetette alá a katonai bíráskodásnak, megtörve azt a szabadságbiztosítékot, hogy polgári személyek fölött csak magyar és polgári hatóság ítélkezhetik. A rendszer egész törvényhozása abban mesterkedik, hogy a polgári szabadságot megkösse, a kormányhatalmat mindenhatóvá tegye. A kivételes hatalomról szóló törvény fölforgatja a büntető, sőt polgári törvénykezés teljes rendjét s azzal, hogy a statáriális eljárás szabályainak megállapítását is a kormányra hagy- ja, a kormány és közegei teljes önkényének szolgáltatja ki a polgárok személyes szabadságát, anyagi biztosságát, sőt életét is. Ami biztosíték a hatalom túlkapásai ellen a bíráskodás függetlenségében foglaltatik, azt megtörte a polgári perrendtartás életbeléptetése és a bírói szervezet módosítása, átmeneti intézkedéseivel megingatván a bírói függetlenséget. A rendszer egész törvényhozása arra irányul, hogy az esküdtszékek intézményét élettelenné tegye. Már az eddigi törvények szűkítették hatáskörét — most beterjesztett reformjavaslata megfosztja függetlenségétől, lényegétől s képmutató játékká teszi. Az esküdtszéknek az volt a rendeltetése, hogy biztosíték legyen az állampolgár számára, ha politikai cselekedetért kerül szembe a hatósággal vagy kormánynyal, hogy biztosíték legyen a sajtó számára, melynek szabadsága nem az újságírók kincse, hanem a nemzeté. Most pedig még az ereje vesztett esküdtszék hatásköre alól is kivették a politikai pörök nagy részét, köztük a sajtópöröket is. S ami szabadságát a sajtónak az előkészítő törvények s az esküdtszéknek úgynevezett reformja meghagyná, azt végkép elkobozni készül a dilettáns sajtójavaslat, mely a sajtóügy rendezése címén ép oly szakavatatlanul, mint ugyancsak képmutatóan a rendőrt teszi a gondolat urává, a tőke kiváltságává teszi az újságírást s még a közönséges bűntetteseknek is biztosított perrendi garanciákat a sajtó munkásai számára jogásziatlan brutalitással forgatja fel. A választási visszaélésekről szóló törvény, melyet a munkapárti parlament zárt körében rögtönöztek, nem nyújt kellő védelmet a hatóságok választási visszaélései ellen, de büntetendő visszaélés gyanánt teszi üldözhetővé a magán- személyek politikai propagandáját. Idestova maga az ellenzékiség is bűntett számba megy s hogy teret ne foglalhasson, arról gondoskodnak a kormány intézkedései, melyek a sajtószabadságot, a gondolatok törvényben biztosított szabad terjeszthetett a hatóságok kegyétől teszik fügővé — gondoskodnak a gyülekezési jogot állítólag megvédő intézkedések, melyek a közszabadságot szolgáltatják ki a hatóságok önkényének. Azzal, hogy a bűntettes helyett már a csupán gyanús egyén ellen is büntető intézkedéseket lehet tenni, visszaélésekre nyílik alkalom az egyéni szabadság ellen. S hogy a társadalom függetlensége is megszűnjék, arról gondoskodik majd a készülő államosítás, az önkormányzat megsemmisítésével, a tisztviselők kortesszolgálatba való állításával. S ahol a tanító is