Pesti Hírlap, 1913. november (35. évfolyam, 259-270. szám)
1913-11-01 / 259. szám
1995 november 1., szombat. _____ PESTI HÍRLAP______ a főispánnak van alárendelve, ott nyilvánvaló a törekvés, hogy az állam és a társadalom minden intézményét kényszerítsék a kormány párthatalmi politikájának szolgálatába. A társadalomnak nem hagynak meg egyetlen eszközt sem akarata érvényesítésére, sőt szellentyűje sem marad elégedetlenségének. A munkapárt alakulásánál a legfőbb jelszó volt, melyet gróf Khuen-Héderváry adott ki, hogy ők a liberális választójog zászlaja alatt sorakoznak. Ezzel csaltak pártjukba sok szabadelvűen gondolkozó férfiút, sőt a választások érdekében a legszélsőbb törekvésüekkel komoly képpel tárgyaltak, el akarván hitetni velük, hogy az ő eszméiket fogják kormányprogrammá tenni. A kortesfogások beváltak és a végén, amikor korrupcióval, erőszakkal s a liberalizmussal való bolondítás árán megcsinálódott a nagy többség s a sok hatalmi eszközön kivül mindezekkel a vidéken is tudtak a maguk számára hangulatot kelteni, még az a mérsékeltebb, az a liberális választójog se lett meg, mely ma életszüksége a nehzetnek. A Tisza István reformja a jogok gyakorlására érett egész rétegeket hagy kívül az alkotmányon s megnyugvás helyett, ami minden reformnak célja és igazolása, ez izgató problémát továbbra is szőnyegen hagyja. Egy szóval: ma már nincs kormányrendszer, mely saját polgárainak közszabadságaira oly súlyos reakcióval nehezednek, mint a Khuen—Lukács—Tisza-rendszer. S mégis vannak, akik szabadelvűnek tartják. Az ember azt várta volna, hogy e reakció ellen az egész szabadelvű polgárság síkra fog szállani. Sajnos, nincs ist! A közszabadságokat nálunk is polgári szabadságoknak szokás nevezni, — önkéntelen annak jeléül, hogy a polgárság érdeke különösen összeforrott a közszabadságokkal. Az 1848. előtti szabadságküzdelmek előterében legnagyobbrészt a vallásszabadság ügye állott. A 48-adikiban már nem annyira — de ez volt az, mely a magyar polgárságot nagykorúsította és egyenlőségre emelte. Ami 1867-ben és 1895-ben még utána következett: a zsidók emancipálása, a vallás szabad gyakorlata s az izraelita hitfeleket és befogadása, az csak kiegészítése volt a 48-iki törvényhozásnak. Csodálatos, hogy most a magyar polgárság egy nagy része mintha a szabadság dolga iránt főkép és szinte csakis vallási és felekezeti tekintetben volna érzékeny. A magyar protestánsok s kivált hitéletük vezetői nagy időkön át legerősebb védelmezői voltak az alkotmányos szabadságnak. Ma so-i ....................... ....... ■■ ■ *--------- •- • ban közömbösen nézik, vagy egyenesen támogatják az erőszak reakciós rendszerét. A zsidók egy nagy részét pedig a mai rendszernek azzal sikerült félrevezetnie, hogy a reakció jól használható eszközökül zsidó vallású férfiakat is alkalmazott. Ezt úgy tüntették fel, mintha egyes zsidó vallású reakcionáriusnak kitüntetése vagy egyéb jutalmazása az egész zsidó felekezet kitüntetése és jutalmazása és a kormány szabadelvűségének bizonyítéka volna. Nem szeretem, ha a politikában szereplőket felekezet szerint különböztetik meg s beszélnek katholikusról, protestánsról, zsidóról. Csak a mai abnorális helyzet kényszerített erre, mert világosan látható és kézzelfogható, hogy a reakcionárius kormány lelkiismeretlen kortesei a felekezetiséggel nagymértékben visszaélnek. Pedig amint nem demokrácia az, ha a nép soraiból egyik vagy másik kiválasztott egyéniség magas polcra jut, mert hiszen ilyen értelemben a demokrácia mindig megvolt, az elnyomatás legsötétebb korszakaiban is, nem szabadelvűség valamely felekezet egyik vagy másik tagjának kitüntetése vagy jutalmazása azért, mert a kiválasztott egyén jó szolgálatokat tett a reakció ügyének. Főképp megtévesztés okozhatja, hogy a polgárság egy része, sajnos, kormányhatalom korlátozása, független és pártatlan közigazgatás, tiszta közerkölcs, sajtószabadság és a liberalizmus egyéb kérdései iránt kevéssé érzékeny, sőt egy része megdöbbentően érzéketlen. Holott részleges szabadságot csak általános szabadság tud biztosítani. A zsidó-keresztény szükségházasság annak idején megbukott. De a magyar szabadelvűségnek sikerült egy általános liberális rendszeren belül a zsidók számára megszerezni a házassági egyenjogúságot s felekezetük törvényes befogadását. Aki az egyházpolitika küzdelmeiből a szabadelvű eszmék szolgálatában becsülettel kivette részét s Szilágyi Dezső iskolájában tanult liberalizmust, azt nem hiszem, hogy bármily tapasztalat vagy csalódás eltántoríthatná e végiggondolt liberalizmustól, a felekezetitől sem. Engemet semmikép — sőt én azt tartom, hogy mentül kevésbbé becsülik meg az emberek a szabadságot s mentői gyöngébbek ennélfogva a megvédésére, annál inkább intézményekkel kell azt biztosítani. Ha tehát fájdalommal és megdöbbenve mutatok rá érzéketlenségre vagy bátortalanságra, melyvel polgárságunk egy része a most tomboló sötét reakciót támogatja vagy fásultan nézi, azzal nyugtatván meg lelkiismeretét, hogy nem vét a szabadelválság ellen, mert a kormányzat jogtipró ugyan, imHiMimnÉii.i, ..........IIWhíIímérés ift ..........n.... iMÉÉIi hím de felekezeti dolgokban, amint ezt egyes személyi kérdések bizonyítják, tüntetően demokratikus és liberális: e megfigyelés és e fájdalom az én szájamban nem jelent olyasmit hogy: szavazzatok reánk, mert különben antiszemiták leszünk! Nem. Bármennyire ugyanazon szemmel nézek zsidót, mint nem zsidót- az én liberalizmusom nem a zsidók kedvéért lett s nem szűnik meg, ha a zsidóság egy része kevésbbé liberális, mint én. Csak épen még nehezebb lesz a feladatunk. Mert veszedelme a szabadságnak, ha a társadalomszéles rétegei elkedvetlenednek a liberaliztitussal szemben. Márpedig elkedvetlenedést okozna, ha azt kellene észrevenni, hogy a szabadság ügye iránt nem elég kötelességtudók azok, kik a liberalizmusnak köszönhetik polgári és felekezeti szabadságukat. Ne feledjük, hogy sok kiváltságról és hagyományos elfogultságról kellett lemondatni a más felekezetűeket, kiket rábírtak, hogy az addig másodrendben tartott felekezetek vagy rétegek iránt méltányosak legyenek. Meggyőződésükre a leghatalmasabb érv mindig az az örök igazság volt, hogy a közszabadság min lehet részletes és egészen és minden vonatkozásában nagykorúszott, egyenjogúsított és fölszabadított társadalom tud csak helytállani a nemzet szabadságáért és önjogúságáért. Tudom, hogy ezek a témák kényesek és rosszakaratú ferdítéseknek teszi ki megát, aki ezekről beszél. De jai volna a szabadság ügyének, ha egy nagy veszedelméből hallgatnánk, csak mert beszélni róla kényelmetlen. Pedig a megtévesztettek sem tagadhatják, hogy veszedelem következik abból, ha érzéketlenségük vagy bátortalanságuk most megtűri egy teljes jog- és szabadságelnyomó rendszer kiépülését, mely azzal biztosít magának alakuló lehetőséget, hogy korteskedik a felekezeti érzés fölkeltésével. Mert ki áll jót arról, hogy nem jöhet-e idő, melyben a hatalom ezzel az érzékenységgel sem törődik, és mi lesz, ha a hatalomnak esetleges felekezetellenes törekvések számára is rendelkezésére áll majd az elnyomás most kiépülő rendszere? Ki áll jót arról, hogy egy ilyen kiépült gépezettel dolgozó általános elnyomás viszont nem azzal akarja-e majd a társadalom többségét a rabság iránt elnézővé, és türelmessé hangolni, hogy a gépezetet rendelkezésére adja felekezeti féltékenységnek és elnyomásnak törvényes színbe való öltöztetésére? E nagy veszedelemnek nem szabad elkövetkeznie s ha bárkinek hibájából elkövetkeznék, engemet szemben talál. De gondolnunk kell rá, hogy voltak már ilyen esetek a világon, sőt újabban mindig úgy volt, hogy az abszolutizmus radikáliskodó kezdetek után csakhamar felekezetieskedő végletbe csapott át. A felekezeti Szabadságnak és boldogulásnak is, hiába, csak egy biztosítéka van, kijátszhatatlanul és megkerülhetetlenül csak egy,a közszabadság és a közboldogulás, a nemzet önjogúsága, mely az összes polgári szabadságok rendszerének törvényes intézményeire van sziklaszitárban ráépítve. Az ország komolyan liberális elemeinek látniok kell, hogy a munkapárt liberalizmusa nem liberalizmus. A polgárságnak maga iránt tartozó kötelessége liberálisnak lenni és tartani a liberalizmusra, de az igazira s a teljesre. Ez a nemzet nem oly erős, hogy kivárhatná, míg fontos részei saját kárukon tanulják meg, mivel tartoznak az egésznek. Ez a kérdés túlhaladja a pártoké a pillanat keretét , s így nem is azért fordulok hozzájuk, hogy támogassák a mi politikánkat, de igenis azért, hogy ha tovább megmaradnának abban a táborban, legalább kényszerítsék igazi liberalizmusra azokat, akikhez a liberalizmus címén csatlakoztak, után is átszivárog az ajtaja alatt. Nem jól alszik, reggel karikák vannak a szeme alatt, de azért hájasabb és finomabb, mint valaha: ha férfi volnék, már rég halálosan szerelmes volnék bele. Különben nemcsak én vagyok így: a képe előtt, mely most a téli tárlaton ki van állítva, egész délután valóságos csődület van , innenonnan a rendőrség segítségét kell majd igénybe venni, hogy a szerelmes tömeget szétoszlassák. Elképzelheti drága nagyságos asszonyom, hogy szép urom állapota engem ép oly őszinte aggódással tölt el, mint az öreg Lujzikát, hiszen az életben jóformán mindent neki és a tanár urnak köszönhetek s a világ leghálátlanabb teremtése volnék, ha megindító vergődése hidegen hagyna. Már akárhányszor elszántam magamat arra a merészségre, hogy egyenesen megkérdezem tőle, mi a baja, de az utolsó percben mindig visszariadtam ettől a lépéstől, mert attól féltem, hogy tolakodónak tart, így tehát csak távolról figyelem a lelki állapotot, meg lehet győződve róla, hogy ezután is szemmel tartom s végre is rá fogok jönni a titok nyitjára. Istenem, milyen végtelen boldogság lenne, ha Szép úrnőm jóságát legalább eza vadrészben Visszafizethetném . . . A tanár úr — hagyjuk most már ugye, a szomorú dolgokat? — állandóan a régi. Vagyis: állandóan az a kivételes földi lény, aki — mint valaha Szent László — egy egész fejjel kiemelkedik a közönséges halandók közül. Most is bűnnek tartaná, ha munkaidejéből a szórakozásra is elfecsérelne egy félórát, hiszen ő egyedüli hivatásának azt tartja, hogy az emberi fájdalmat és kétségbeesést enyhítse. A harmonikus lelkek boldog nyugalmával jár reggeltől-estig a betegei közt , ha este a felesége és a gyermekei közt ül, minden kívánsága be van töltve, amit az élettel szemben táplál. Nem kell neki több, mint hogy a gyönyörű asszonyát maga mellett tudja, hogy az álmai fölött virrásíthat, hogy a királynők kényelmével és fényűzésével veheti körül. És a vérében van, hogy mindenkit boldoggá tegyen, akit a sors melléje rendelt, még azt az anyátlan kis csavargót is, aki csak gyermekmeséiből ismerte meg a szeretetet. Hisd-e kedves asszonyom, hogy a sápadt kis penészvirág, akit a budai Várban a jóságával elhallgOZOtT s akit ma a bájos levelével megtisztelt, most délutánonként csinosan kiültözködve sürög-forog a nagy ember oldala mellett, mert legújabban az a soha nem álmodott kitüntetés érte, hogy a féle kis magánasszisztens szerepét töltheti be a híres tanár rendelőszobájában. Én fogadom a betegeket, én segédkezem a vizsgálatoknál s nekem diktálja a recepteket is, nem azért, mintha ez a csekély munka a terhére volna, hanem azért, hogy nekem örömet okozzon. Megérti-e, hogy milyen boldog vagyok, s hogy mily édes könnyeket sírok esténkint, mikor a tanár úr arcképével magam előtt, az orvosi könyveimet és jegyzeteimet olvasgatom? Késő van, éjfél elmúlt s én — ha nehezen is — búcsút veszek magától, kedves szép asszonyom, mert félek, hogy a sok irás már a terhére van. A háztetők tele vannak hóval, a hideg fehérség becsillámlik hozzám a függönyön keresztül s én a tavasz csillogó színeire gondolok, melyek a maga szőke fejecskéje köré glóriát fonnak. És ünneplés fogadalmat teszek, hogy tőlem telhetőleg mindig őrködni fogok a két ember boldogsága fölött, akiket annyira szeretünk mind a ketten. Ugye maga is, drágám? Nemde megengedi, hogy a finom, szép kezét millió csókkal halmozza el a maga szegény és örökké hálás isénje. ____________________3 Ausztriai hírek. Than herceg az urakházikiak elnöke. Bécsből jelentik: Wiedlüchgrätz herceg, az osztrák urakházának elnöke, aki fiának a halála óta többé nem viszi az elnökség ügyeit, ezt a jövőben sem szándékozik tenni. Egyelőre nem mond ugyan le formaszerint is a hivataláról, de hire jár hogy ha a cseh helytartóságban változás áll be, Thun herceg lesz Windischgrätz herceg utóda, mert Thun az urakháza jobboldali pártjának az elnöke, az urakháza elnökét pedig ebből a pártból fogják kinevezni.