Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-01 / 273. szám
1914. november 9., vasárnap. PESTI HÍRLAP A Donez ágyúnaszád elsülyesztése. Majna-Frankfurt, okt. 81. A Frankfurter Zeitung jelenti Londonból. Lloyd távirat szerint több török torpedónaszád, amelyeknek nevét nem ismerik, megtámadta Odesszát és a kikötő bejárójánál elsülyesztette a Donez nevű orosz ágyúnaszádot. A hajó legénységének egy része elsülyedt, többen a tüzelés folytán életüket vesztették vagy megsebesültek. Három orosz és egy francia gőzös megsérült. A lakosság közül többen életüket vesztették, mások megsebesültek. Perzsia háborúja is küszöbön van. Konstantinápoly, okt. 31. Ideérkezett perzsa lapok szerint Oroszország Perzsiából visszavonja csapatait, hogy Lengyelországba vihesse azokat, de nem kötelezi magát arra, hogy nem fogja azokat Perzsiába visszaszállítani. Az Oroszország elleni izgalom még mindig tart. Az oroszok megtámadták Targuesar és Marguesar városok lakosságát, mire perzsa lovasok megtámadták az oroszokat. Mintegy száz orosz megsebesült vagy meghalt. Az ispahani orosz konzul az utóbbi idők izgalmai következtében hirtelen meghalt. Salared Dauleh megegyezést kötött Mufaham emirrel, a baditiárok vezérével. Kiáltványt tettek közzé, amelyben felszólítják a törzseket, hogy szabadítsák meg az oroszoktól. Ezenkívül alakult egy bizottság a Kaukázus felszabadítására. Konstantinápoly, okt. 31. A szultán külön kihallgatáson fogadta Perzsia volt képviselőjét, Mirza Riza khánt. Anglia annektálja Egyiptomot. Bécs, okt. 31. A Neues Wiener Tagblatt jelenti Amsterdamból. A Courant londoni jelentése szerint egy angol minisztertanács szerdán minden formában elhatározta, hogy Egyiptomot angol gyarmatnak jelenti le és annektálja. Nyomban a parlament összeülése után proklamálják az angol szuverenitást Egyiptom felett. A beduinok betörtek Egyiptomba. Athén, okt. 31. Ide érkezett jelentések szerint 3000 beduin Suezen át betört Egyiptomba. Konstantinápoly tüntet a háború mellett, Konstantinápoly, okt. 31. A mai bajrám-ünnep alkalmából Konstantinápolyban már a kora reggeli órákban háborús tüntetések voltak. Több ezer főnyi tömeg bejárta a város utcáit és örömének adott kifejezést a török flotta győzelmén. A német és az osztrák és magyar nagykövetségek előtt hatalmas barátságos tüntetések játszódtak le. Konstantinápoly, okt. 30. A tegnapi fekete-tengeri ütközet, amelyről a közönség csak ma értesült, az egész városban nagy szenzációt keltett. Törökország fegyverbarátsága. Berlin, okt. 30. Ma este nagy tüntetések voltak itt Törökország mellett. Este fél kilenckor a potsdami téren több kocsi hajtatott keresztül németre török zászlókkal diszítve. Az egyik kocsiban Jusszef Ivic bég, török rendkívüli követ ült. Ez beszédet intézett az egybegyűlt óriási közönséghez, melyben kifejtette, hogy elérkezett az idő, hogy leszámoljanak az islám elnyomóival. A mohammedánok még emlékeznek Vilmos császárnak Saladin szultán sírjánál tett kijelentésére a 300 millió mohammedán iránti baráti érzelmeiről. A törökök tudják, mit jelent Németország a kulturvilág számára és hogy mit köszönhet Törökország a németeknek katonai, gazdasági és társadalmi téren. Ma, amikor Németország az irigység egész világával áll küzdelemben, Törökország az oldala mellé áll. A padisah hivő szava el fog indulni a legmesszebb országokba és a legtávolabbi tengerekig; felszólítás lesz ez az együttharcolásra, hogy győzedelmeskedjék az igazság, melyet Németország képvisel. Jusszuf beszéde végén a német és osztrák-magyar hadseregeket, valamint Vilmos császárt, I. Ferenc József császárt és királyt és a török szultánt éltette. A menet ezután a török nagykövetség elé vonult, ahol Tschepel követségi tanácsos megjelent a palota erkélyén és nagy lelkesedéssel beszélt a török-német-osztrák-magyar fegyverszövetségről. Ezután Muktar pasa követ rövid beszédében rámutatott arra a kölcsönös szimpátiára, amely Törökország és Németország között fennáll és kijelentette, hogy a mai tüntetés igen szívélyes visszhangra fog találni Törökországban és még szorosabbra fogja fűzni a két állam egymáshoz való viszonyát. A nagykövet beszédét a tömeg nagy lelkesedéssel fogadta. A török-orosz háború hatása Olaszországban. Róma, okt. 31. Általános meglepetést keltett a törökök megjelenése a háború színterén. Senki sem tudja e pillanatban, hogy miképen fogja ez befolyásolni az európai helyzetet. A Giornale d'Italia így vélekedik: Rómában senki sem ismeri a különböző Balkán-államok igazi politikai céljait és legközelebb elfoglalandó magatartásukat, mert hiszen mind a két nagyhatalmi csoport valamennyi állama befolyásolja őket. Minden szem, Szófia felé fordul. Oroszország készen áll arra, hogy nagy csapattesteket vonultasson fel Konstantinápoly ellen , egyszers mindenkorra a saját érdekében oldja meg a Dardanella-kérdést. Ennek következtében Olaszországnak meg kell őriznie hidegvérét és Olaszország semlegességének nemcsak résen kell lennie, hanem lehetőleg erősen felfegyverkezve is. A Tribuna vezércikke ezt fejtegeti: Annyi bizonyos, hogy Törökországnak a harctéren való megjelenése csak az európai háború színterén kívül éreztetheti befolyását, a Kaukázusban aligha, inkább még a Suezi-csatornában. Mind a két esetben Anglia is, Oroszország is kénytelenek lesznek nagy haderőket elvonni Európából. Törökország beavatkozása. Ezen a cimen gróf Andrássy Gyula cikket ir a Magyar Hirlap szombat esti számában. Nagyértékü és mély fejtegetéseiben a többek között ezeket írja: — Ránk nézve mindenesetre nagy haszonnal jár Törökország beavatkozása. Hogy mennyi erőt fog közvetlenül elvonni a lengyelországi harctérről, azt természetesen megítélni képtelen vagyok, mert nem tudom, hogy mennyi erő áll most az oroszok rendelkezésére a török határ mellett. A török háború azonban mindenesetre biztosítja azt, hogy az eddig délnyugatázsiai határon levő orosz erők nem szabadulnak fel és nem lesznek ellenünk irányíthatók. Nem tudom azt sem, hogy a török hadsereg mennyire heverte ki a múlt háború sebeit, azonban azt hiszem, hogy német irányítás és tanács mellett visszanyerte azt a régi erejét, amelyet csak kedvezőtlen politikai helyzet, politikai válságok, a hadseregekkel történő experimentumok, a hadsereg politizálása gyengített meg annyira a múlt háború előtt. Hiszem és remélem, hogy újra komoly faktorrá vált az ozmán hadsereg és bizonyítani fogja, hogy a régi vitézség nem fogyatkozott meg az ozmánkiban. Nagyon veszélyzetetni fogja a török haderő Angliát is. A szuezi kanális az angol birodalom életére. Az köti össze Indiát az anyaországgal. A török vitézség könnyen elvághatja ezt az összekötő vonalat. India "belső békéjét is veszélyeztetni fogja a muzulmánok harca az angollal, különösen, ha, amire számítani lehet, Perzsia és Afganisztán is követik: Törökország példáját, amelyek sorsa felett szintén dönteni fog a mostani világháború. Döntő eseménynyé nőhetné ki magát Törökország beavatkozása, ha Bulgária és Románia is kő Egy kém története. Irta: SZOMAHÁZY ISTVÁN. A fordítás joga fentartva. 4. A Saint-Michel grófok. A kastély portásfülkéje előtt, a nagy csarnokba vezető folyosó végén, egy farkasbundás fiatalember jelent meg, aki mindenekelőtt gondosan megtisztogatta hegyi kristályból készült pápaszemet, aztán lovaglóostorával megkopogtatta a portás üvegablakát. A medvekülsejű, jóképű óriás gyorsan letette kezéből az almát, melyet a vörösen izzó kályha rostélyán megsütni készült. — Uram! — mondta barátságosan, miközben sietve feltárta a fülke üvegajtaját. A fiatalember jókedvűen fordította pápaszemet az óriás felé. — Ghampfleury kapitány vagyok és bevonulóban vagyok az ezredemhez, de a kocsim útközben elakadt. Kocsisom segítségért ment a faluba, de hajnal óta hiába várom vissza, s attól tartok, hogy valami baj érte. Ez a kastély ugyebár a Saint-Michel grófoké? — Úgy van, uram. — A gróf itthon tartózkodik? — A gróf úr nyolcvanhatéves s negyedszázad óta nem mozdult ki a kastélyából. — Egyedül él itt? — A leányával él, aki Le Rosier tengernagy özvegye. Le Rosier-é, akit pár évvel ezelőtt Brest körül az a nagy szerencsétlenség ért. — A tengeralatt járó hajón pusztult el, ugye? — Igen, uram. — Le Rosier-né még fiatal asszony? — Harmincöt esztendős. Tizennégy éves leánykája van, akit a toursi apácák nevelnek. — Saint-Michel grófnak ő az egyetlen gyermeke? — Egy fia is van, aki kapitány az urbiánusoknál. Roger úr két héttel ezelőtt vonult háborúba az ellenség ellen. A fiatalember, aki Ghampfleury kapitánynak mondta magát, de akibőn mi ép úgy felismerhetjük a berlini vezérkari tisztet, mint a határszéli elektrotechnikust, nyájasan megveregette a medvekucsmás óriás vállát. — Kedves barátom, ön szíves lesz intézkedni, hogy névjegyemet az úrnőjéhez juttassák, mert őszintén szólva, éhes és fáradt vagyok, s kénytelen vagyok igénybe venni Saint-Michel gróf vendégszeretetét. A portás csöngetett egy inas után, átadta Ghampfleury kapitány névjegyét, aztán udvariasan mutatott a hatalmas csarnok felé, melynek kandallójában óriási cserfahasábok lobogtak. — Foglaljon helyet kapitány úr a vesztibülben, ahol melegebb és világosabb van, mint itt. A dohányzóasztalon szivart és cigarettát is fog találni . . . Champfleury kapitány átsétált a csarnokba, melyből faragott márványlépcsők vezettek fel az emeletre, s ámulva állt meg az óriási kandalló előtt, melyben egy egész cserfatörzs égett. A középkori várurak melegedhettek ilyen módon a bástyáik között, mialatt odakünn, a tornyokon és felvonóhidakon túl, százfehér hópalást borult a didergő mindenségre. Ez a romantikus kastély, melynek falai büszke fenséggel tekintettek az alattuk zöldelő völgyekre, különben is a középkort juttatta az ember eszébe, a kegyetlen és regényes királyok korát, amikor a Saint-Michel grófok még mint egyszerű zsoldos katonák vonultak hadba a keresztért és a fejedelmi koronáért. A várnak — ezt már tudta a Baedeckerből — Szent Fülöp idejében rakták le az alapkövét, s a royalista grófok, akik most már merített angol papíron leveleztek a trónpraetedenssel , farsangonként dekollerált asszonyokat gyűjtöttek párisi palotájukba, itt, az ősi várban, nagybajuszon és üvegszemű despotákkal néztek farkasszemet, akiknek képe évszázadok óta ott függött a folyosók és a toronyszobák falán. Ezekhez a finom, előkelő, kényes és érzékeny nagyurakhoz, akik vörösrézkupa helyett már metszett kristálypoharakat tétettek az ebédlőjük asztalára, és oly kevéssé illett a regényes várkastély milienje, mint a sisak, a páncél és a bőrcsizma, amit vérszomjas ükapáik viseltek. A fiatal német kissé gúnyos mosolylyal nézte a drága szőnyegeket, melyek a nyílt márványlépcsőt elborították, a telefon ezüstkagylóját, mely a sötét bútorok közül kicsillogott, s a nehéz tölgyfaasztalokon heverő francia és angol revue-ket, melyek egy művelt és gondolkodó asszony közellétére vallottak. Itt még minden a brutális ősök arányaihoz volt mérve, de a puhaság és a kényelem, mely az évszázados kövek közt tanyát vert, már az utódok megfinomult ízlését mutatta. A fegyvereket, melyek a falakon függtek, még a spanyol háborúk 3