Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)

1914-11-01 / 273. szám

1914. november 9., vasárnap. PESTI HÍRLAP A Donez ágyúnaszád elsü­lyesztése. Majna-Frankfurt, okt. 81. A Frankfurter Zeitung jelenti Londonból. Lloyd távirat szerint több török torpedó­naszád, amelyeknek nevét nem ismerik, megtá­madta Odesszát és a kikötő bejárójánál elsülyesz­tette a Donez nevű orosz ágyúnaszádot. A hajó le­génységének egy része elsü­lyedt, többen a tüzelés folytán életüket vesztették vagy megsebesültek. Három orosz és egy francia gőzös megsérült. A la­kosság közül többen életüket vesztették, mások megsebesültek. Perzsia háborúja is küszöbön van. Konstantinápoly, okt. 31. Ideérkezett perzsa lapok szerint Orosz­ország Perzsiából visszavonja csapatait, hogy Lengyelországba vihesse azokat, de nem köte­lezi magát arra, hogy nem fogja azokat Per­zsiába visszaszállítani. Az Oroszország elleni izgalom még mindig tart. Az oroszok megtá­madták Targuesar és Marguesar városok la­kosságát, mire perzsa lovasok megtámadták az oroszokat. Mintegy száz orosz megsebesült vagy meghalt. Az ispahani orosz konzul az utóbbi idők izgalmai következtében hirtelen meghalt. Salar­ed Dauleh megegyezést kötött Mufaham emirrel, a baditiárok vezérével. Kiáltványt tettek közzé, amelyben felszólítják a törzseket, hogy szabadítsák meg az oroszok­tól. Ezenkívül alakult egy bizottság a Kauká­zus felszabadítására. Konstantinápoly, okt. 31. A szultán külön kihallgatáson fogadta Perzsia volt képviselőjét, Mirza Riza khánt. Anglia annektálja Egyiptomot. Bécs, okt. 31. A Neues Wiener Tagblatt jelenti Amster­damból. A Courant londoni jelentése szerint egy angol minisztertanács szerdán minden formá­ban elhatározta, hogy Egyiptomot angol gyar­matnak jelenti le és annektálja. Nyomban a parlament összeülése után proklamálják az an­gol szuverenitást Egyiptom felett. A beduinok betörtek Egyiptomba. Athén, okt. 31. Ide érkezett jelentések szerint 3000 beduin Suezen át betört Egyiptomba. Konstantinápoly tüntet a háború mellett, Konstantinápoly, okt. 31. A mai bajrám-ünnep alkalmából Konstan­tinápolyban már a kora reggeli órákban háborús tüntetések voltak. Több ezer főnyi tömeg bejárta a város utcáit és örömének adott kifejezést a tö­rök flotta győzelmén. A német és az osztrák és magyar nagykövetségek előtt hatalmas barátsá­gos tüntetések játszódtak le. Konstantinápoly, okt. 30. A tegnapi fekete-tengeri ütközet, amelyről a közönség csak ma értesült, az egész városban nagy szenzációt keltett. Törökország fegyverbarátsága. Berlin, okt. 30. Ma este nagy tüntetések voltak itt Törökor­szág mellett. Este fél kilenckor a potsdami téren több kocsi hajtatott keresztül német­re török zász­lókkal diszítve. Az egyik kocsiban Jusszef Ivic bég, török rendkívüli követ ült. Ez beszédet intézett az egybegyűlt óriási közönséghez, melyben kifejtette, hogy elérkezett az idő, hogy leszámoljanak az islám elnyomóival. A mohammedánok még emlékeznek Vilmos császárnak Saladin szultán sírjánál tett ki­jelentésére a 300 millió mohammedán iránti baráti érzelmeiről. A törökök tudják, mit jelent Német­ország a kulturvilág számára és hogy mit köszönhet Törökország a németeknek katonai, gazdasági és társadalmi téren. Ma, amikor Németország az irigy­ség egész világával áll küzdelemben, Törökország az oldala mellé áll. A padisah hivő szava el fog in­dulni a legmesszebb országokba és a legtávolabbi tengerekig; felszólítás lesz ez az együttharcolásra, hogy győzedelmeskedjék az igazság, melyet Német­ország képvisel. Jusszuf beszéde végén a német és osztrák­-ma­gyar hadseregeket, valamint Vilmos császárt, I. Fe­renc József császárt és királyt és a török szultánt éltette. A menet ezután a török nagykövetség elé vo­nult, ahol Tschepel követségi tanácsos megjelent a palota erkélyén és nagy lelkesedéssel beszélt a tö­rök-német-osztrák-magyar fegyverszövetségről. Ez­után Muktar pasa követ rövid beszédében rámutatott arra a kölcsönös szimpátiára, amely Törökország és Németország között fennáll és kijelentette, hogy a mai tüntetés igen szívélyes visszhangra fog találni Törökországban és még szorosabbra fogja fűzni a két állam egy­máshoz való viszonyát. A nagykövet beszédét a tömeg nagy lelkesedéssel fogadta. A török-orosz háború hatása Olaszországban. Róma, okt. 31. Általános meglepetést keltett a törökök megjelenése a háború színterén. Senki sem tudja e pillanatban, hogy miképen fogja ez befolyá­solni az európai helyzetet. A Giornale d'Italia így vélekedik: Rómá­ban senki sem ismeri a különböző Balkán-álla­mok igazi politikai céljait és legközelebb elfog­lalandó magatartásukat, mert hiszen mind a két nagyhatalmi csoport valamennyi állama befolyá­solja őket. Minden szem, Szófia felé fordul. Oroszország készen áll arra, hogy nagy csapat­testeket vonultasson fel Konstantinápoly ellen , egyszers mindenkorra a saját érdekében oldja meg a Dardanella-kérdést. Ennek következtében Olaszországnak meg kell őriznie hidegvérét és Olaszország semlegességének nemcsak résen kell lennie, hanem lehetőleg erősen felfegyverkezve is. A Tribuna vezércikke ezt fejtegeti: Annyi bizonyos, hogy Törökországnak a harctéren való megjelenése csak az európai háború szín­terén kívül éreztetheti befolyását, a Kaukázus­ban aligha, inkább még a Suezi-csatornában. Mind a két esetben Anglia is, Oroszország is kénytelenek lesznek nagy haderőket elvonni Európából. Törökország beavatkozása. Ezen a cimen gróf Andrássy Gyula cikket ir a Magyar Hirlap szombat esti számában. Nagyérté­kü és mély fejtegetéseiben a többek között ezeket írja: — Ránk nézve mindenesetre nagy haszonnal jár Törökország beavatkozása. Hogy mennyi erőt fog közvetlenül elvonni a lengyelországi harctérről, azt természetesen meg­ítélni képtelen vagyok, mert nem tudom, hogy mennyi erő áll most az oroszok rendelkezésére a tö­rök határ mellett. A török háború azonban minden­esetre biztosítja azt, hogy az eddig délnyugatázsiai határon levő orosz erők nem szabadulnak fel és nem lesznek ellenünk irányíthatók. Nem tudom azt sem, hogy a török hadsereg mennyire heverte ki a múlt háború sebeit, azonban azt hiszem, hogy német irányítás és tanács mellett visszanyerte azt a régi erejét, amelyet csak kedvezőtlen politikai helyzet, politikai válságok, a hadseregekkel történő experimentumok, a hadsereg politizálása gyengített meg an­nyira a múlt háború előtt. Hiszem és remé­lem­, hogy újra komoly faktorrá vált a­z ozmán had­sereg és bizonyítani fogja, hogy a régi vitézség nem fogyatkozott meg az ozmánkiban. Nagyon veszélyzetetni fogja a török haderő Angliát is. A szuezi kanális az angol birodalom életére. Az köti össze Indiát az anyaországgal. A török vitézség könnyen elvághatja ezt az összekötő vonalat. India "belső békéjét is veszélyeztetni fogja a mu­zulmánok h­arca az angollal, különösen, ha, amire számítani lehet, Perzsia és Afganisztán is követik: Törökország példáját, amelyek sorsa felett szintén dönteni fog a mostani világháború. Döntő eseménynyé nőhetné ki magát Török­ország beavatkozása, ha Bulgária és Románia is kő­ Egy kém története. Irta: SZOMAHÁZY ISTVÁN. A fordítás joga fentartva. 4. A Saint-Michel grófok. A kastély portásfülkéje előtt, a nagy csarnokba vezető folyosó végén, egy farkas­bundás fiatal­ember jelent meg, aki mindenek­előtt gondosan megtisztogatta hegyi kristály­ból készült pápaszemet, aztán lovaglóostorá­val megkopogtatta a portás üvegablakát. A medvekülsejű, jóképű óriás gyorsan letette ke­zéből az almát, melyet a vörösen izzó kályha rostélyán megsütni készült. — Uram! — mondta barátságosan, mi­közben sietve feltárta a fülke üvegajtaját. A fiatal­ember jókedvűen fordította pápa­szemet az óriás felé. — Ghampfleury kapitány vagyok és be­vonulóban vagyok az ezredemhez, de a kocsim útközben elakadt. Kocsisom segítségért ment a faluba, de hajnal óta hiába várom vissza, s attól tartok, hogy valami baj érte. Ez a kas­tély ugyebár a Saint-Michel grófoké? — Úgy van, uram. — A gróf itthon tartózkodik? — A gróf úr nyolcvanhatéves s negyed­század óta nem mozdult ki a kastélyából. — Egyedül él itt? — A leányával él, aki Le Rosier tenger­nagy özvegye. Le Rosier-é, akit pár évvel ez­előtt Brest körül az a nagy szerencsétlen­ség ért. — A tenger­alatt járó hajón pusztult el, ugye? — Igen, uram. — Le Rosier-né még fiatal asszony? — Harmincöt esztendős. Tizennégy éves leánykája van, akit a toursi apácák nevelnek. — Saint-Michel grófnak ő az egyetlen gyermeke? — Egy fia is van, aki kapitány az urbiá­nusoknál. Roger úr két héttel ezelőtt vonult háborúba az ellenség ellen. A fiatal­ember, aki Ghampfleury kapi­tánynak mondta magát, de akibőn mi ép úgy felismerhetjük a berlini vezérkari tisztet, mint a határszéli elektrotechnikust, nyájasan meg­veregette a medvekucsmás óriás vállát. — Kedves barátom, ön szíves lesz intéz­kedni, hogy névjegyemet az úrnőjéhez juttas­sák, mert őszintén szólva, éhes és fáradt va­gyok, s kénytelen vagyok igénybe venni Saint-Michel gróf vendégszeretetét. A portás csöngetett egy inas után, át­adta Ghampfleury kapitány névjegyét, aztán udvariasan mutatott a hatalmas csarnok felé, melynek kandallójában óriási cserfahasábok lobogtak. — Foglaljon helyet kapitány úr a vesz­tibülben, ahol melegebb és világosabb van, mint itt. A dohányzóasztalon szivart és cigaret­tát is fog találni . . . Champfleury kapitány átsétált a csar­nokba, melyből faragott márványlépcsők ve­zettek fel az emeletre, s ámulva állt meg az óriási kandalló előtt, melyben egy egész cser­fatörzs égett. A középkori várurak mele­gedhettek ilyen módon a bástyáik között, m­ialatt odakünn, a tornyokon és felvonóhidakon túl, százfe­hér hópalást borult a didergő min­denségre. Ez a romantikus kastély, melynek falai büszke fenséggel tekintettek az alattuk zöldelő völgyekre, különben is a közép­kort juttatta az ember eszébe, a ke­gyetlen és regényes királyok korát, amikor a Saint-Michel grófok még mint egyszerű zsoldos katonák vonultak hadba a ke­resztért és a fejedelmi koronáért. A várnak — ezt már tudta a Baedeckerből — Szent Fülöp idejében rakták le az alapkövét, s a royalista grófok, akik most már merített angol papíron leveleztek a trónpraetedenssel , farsangonként dekollerált asszonyokat gyűjtöttek párisi palo­tájukba, itt, az ősi várban, nagybajuszon és üvegszemű despotákkal néztek farkasszemet, akiknek képe évszázadok óta ott függött a folyo­sók és a toronyszobák falán. Ezekhez a finom, előkelő, kényes és érzékeny nagyurakhoz, akik vörösrézkupa helyett már metszett kristálypo­harakat tétettek az ebédlőjük asztalára, és oly kevéssé illett a regényes várkastély milienje, mint a sisak, a páncél és a bőrcsizma, amit vér­szomjas ükapáik viseltek. A fiatal német kissé gúnyos mosolylyal nézte a drága szőnyegeket, melyek a nyílt márványlépcsőt elborították, a telefon ezüstkagylóját, mely a sötét bútorok kö­zül kicsillogott, s a nehéz tölgyfaasztalokon he­verő francia és angol revue-ket, melyek egy mű­velt és gondolkodó asszony közellétére vallottak. Itt még minden a brutális ősök arányaihoz volt mérve, de a puhaság és a kényelem, mely az év­százados kövek közt tanyát vert, már az utódok megfinomult ízlését mutatta. A fegyvereket, me­lyek a falakon függtek, még a spanyol háborúk­ 3

Next