Pesti Hírlap, 1916. július (38. évfolyam, 181-211. szám)

1916-07-01 / 181. szám

veszi sorra, h­ogy veszteség-statisztikáját túlzásait kimutassa. Az első orosz állítás, hogy tizennyolc nap alatt 4031 tisztünk, köztük tábornokok és katonaorvosok és ~194.041 közemberünk esett fogságba. A sajtóhadiszállás a tisztek­re vonatkozó adatra nem reflektál külön, de az orosz jelentésből is kitűnik, hogy ez a szám­, amely a foglyul ejtett közkatonák számához képest szokatlanul magas, nem vonatkozik pusztán tisztjeinkre, hiszen pél­dául az oroszok az orvosokat is tisztekként számolják. A gorlicei áttörést követő első hónapban, Hindenburg foglyait is beleszá­mítva, 300.000 foglyot ejtettünk s köztük is mindössze 1000 tisztet. Viszont az oroszok­nál az altiszti és tiszti rang között nincs annyi fokozat, mint nálunk s továbbá azt is figyelembe kell venni, hogy az oroszoknál tavaly még a nagy tiszthiányra való tekin­tettel egészen más volt a szellem, mint most, mikor az oroszok tiszti veszteséglajstromá­ban eddig 23 orosz tábornok szerepel halott­ként és sebesültként. A sajtóhadiszállásról azt jelentik, hogy most már pontosan meg lehet állapítani veszteségeinket. S mivel modern harcban a­­25 százalékot meghaladó összes veszteség egyáltalán nem tartozik a kivételek közé: az a megállapítás, hogy háromheti súlyos küz­delem folyamán halottakban, sebesültekben és foglyokban 12, de legfölebb 20 százalékot vesztettünk, bizonyára nem ad okot a nyug­talanságra. A sajtóhadiszállásról tehát ez a visszhang­ érkezik a magyar képviselőház­ban elhangzott s nem kis nyugtalanságra valló megjegyzésekre. Már most az a kérdés, mennyit tesz ki ez a 12—20 százalék az orosz adathoz viszo­nyítva. A sajtóhadiszállás közleménye csak indirekte felel erre a kérdésre. Azt írja, hogy ha igazán 200.000 embert vesztettünk volna foglyokban, akkor — hozzászámítva a véres veszteségek megfelelő quotáját — sem Vol­hyniában, sem pedig a Dnyeszteren egyetlen katonánk sem maradt volna. A véres vesz­teségek quotája tudvalevően kétszerese a foglyokénak. Az oroszok szerint tehát össze­sen foglyokban, halottakban és sebesül­tekben — 600.000 embert kellett volna vesz­tenünk! Képtelen szám , ha a sajtóhadiszál­lás egyrészt azt írja, hogy ily körülmények közt egyetlen emberünk sem maradt volna, másrészt, hogy 12—20 százalékot tett ki összes veszteségünk, akkor ennek a két adat­nak egybevetéséből kikerülő szám — vagyis 600.000 ember 12—20 százaléka — nem 200.000 foglyot jelent, hanem 12 százalékkal számítva 72.000 főnyi, 20 százalékkal szá­mítva pedig 120.000 főnyi összes vesztesé­get. Arra, hogy Bruszilov a foglyok összege­zésénél rosszhiszeműen dolgozik s a sebesül­ten fölszedetteket is a foglyok tömegéig­ sorolja, az entente-sajtó is rámutatott. De a 120.000 főnyi veszteségből még akkor is le kell vonni a halottakat s a maradék azután tényleg a foglyokat jelenti, csakhogy orosz kézbe jutott sebesültjeinkkel együtt. Most térjünk át a zsákmánystatiszti­kára. Gorlice után egy hónapra 251 löveg és 576 gépfegyver volt, a mi zsákmányunk. Az orosz vezérkar a Bruszilov offenzíva első tizennyolc napjáról 219 löveget és 644 gép­fegyvert jelent. A sajtóhadiszállás ezzel szemben megállapítja, hogy modern szerke­zetű lövegekben 36 darab jutott az ellenség kezére, az is szétrobbantott állapotban; ezen kívül csak kevéssel több olyan löveg, amely be volt építve és körülb­elül szintén ennyi régibb mintájú, össze-vissza tehát nem 219, hanem talán csak feleannyi löveget vesz­tettünk. Ami pedig a gépfegyverek számát illeti, a sajtóhadiszállás megállapítja, hogy ebből a fegyverből tábori formációinknak küldött pótlás a hatodrészét sem teszi ki az oroszok által jelentett 644-nek, vagyis a tábori formációink mindössze kerek szám száz gép­fegyvert vesztettek. Mindezek után a sajtóhadiszállás kon­statálja, hogy az oroszok költői túlzásba es­tek. * A próza, amit már föntebb említet­tünk, hogy­ Kutytól északnyugatra Pisti­nél az oroszok csütörtökön folytatták táma­dásaikat s túlerejükkel elérték, hogy a Kolo­meától nyugatra és délnyugatra fekvő terü­letre vontuk vissza csapatainkat. Obertyn­től északra azonban több orosz lovastámadás ismét összeomlott és nem tudtak az oroszok előbbre jutni Kirlibabától északkeletre sem. A helyzetről ezek után ezt a képet raj­zolhatjuk: Az oroszok legdélibb szárnya Jakobeny előtt áll, az a hadoszlopuk pedig, mely a Szucsava völgyében nyomult előre, Izvoron át elérte a Kirlibabától északkeletre emelkedő hegyeket. A Cseremos és a Dnyeszter között Kutytól Niezviskáig az oroszoknak sikerült az Obertyn—Kolomea— Pistyn vonalat hátranyozniok. Niezviská­tól Przevlokáig a front még a régi és a Strypa középső folyását is tartja Bothmer. A Kolomeától nyugatra és délnyugat­ra eső terület, ahova csapatainkat vissza­vontunk, már a Kárpátok nyúlványai. Az oroszok Kolomen felől nyilván meg fogják kísérelni, hogy tovább nyomuljanak a Pruth völgyében egyrészt Nadvorna, más­részt a jablonicai hágó irányába. De míg észak felől Obertyn és a Dnyeszter közt s még tovább északra Przevlokánál helyt ál­lunk, ez az előnyomulás könnyen kétélű­vé válhatik. Ezért nagyon valószínű, hogy, az oroszok most már a Bothmer-front ellen újra megkezdik akciójukat. is Az olasz front eseményei még mindig nem mutatnak tiszta képet. Cadorna június 28-iki jelentéséből arra lehet ugyan követ­keztetni, hogy az Etsch és Brenta közötti fronton az ellenség nem készül nagyobb­szabású offenzívára, de ez a következtetés egyelőre nem támaszkodik más adatra, mint az olasz jelentés ama passzusára, hogy „az ellenség ellenállása előrehaladásunk lökő­erejével szemben élénkségben és szívósság­ban fokozódik, a védelemre erősen kiépített állásokra támaszkodva." Minthogy itteni harcvonalunkon június 25-én kezdtük meg az egy héttel előbb előkészített visszavonu­lást, természetesnek lehet találni, hogy erős védelmi vonal várta haderőinket. Hogy ez a védelmi vonal milyen területen keresztül húzódik, általánosságban már közölte a ve­zérkar és erre vonatkozólag közelebbi tá­maszpontokat adnak Cadorna jelentései is. A karintiai és a Doberdo-fronton­ na­gyobb az ellenség; úgy látszik, itt készül Cadorna mozgalmasabb akciókra, ami kü­lönben természetszerű is. Emlékezetes még, hogy az Etsch és Brenta völgye között való előnyomulásaink napjaiban milyen élénken és nyugtalanul nyilvánultak meg az ententy. PESTI HÍRLAP 1916. július 1., szombat.

Next