Pesti Hírlap, 1916. július (38. évfolyam, 181-211. szám)
1916-07-01 / 181. szám
veszi sorra, hogy veszteség-statisztikáját túlzásait kimutassa. Az első orosz állítás, hogy tizennyolc nap alatt 4031 tisztünk, köztük tábornokok és katonaorvosok és ~194.041 közemberünk esett fogságba. A sajtóhadiszállás a tisztekre vonatkozó adatra nem reflektál külön, de az orosz jelentésből is kitűnik, hogy ez a szám, amely a foglyul ejtett közkatonák számához képest szokatlanul magas, nem vonatkozik pusztán tisztjeinkre, hiszen például az oroszok az orvosokat is tisztekként számolják. A gorlicei áttörést követő első hónapban, Hindenburg foglyait is beleszámítva, 300.000 foglyot ejtettünk s köztük is mindössze 1000 tisztet. Viszont az oroszoknál az altiszti és tiszti rang között nincs annyi fokozat, mint nálunk s továbbá azt is figyelembe kell venni, hogy az oroszoknál tavaly még a nagy tiszthiányra való tekintettel egészen más volt a szellem, mint most, mikor az oroszok tiszti veszteséglajstromában eddig 23 orosz tábornok szerepel halottként és sebesültként. A sajtóhadiszállásról azt jelentik, hogy most már pontosan meg lehet állapítani veszteségeinket. S mivel modern harcban a25 százalékot meghaladó összes veszteség egyáltalán nem tartozik a kivételek közé: az a megállapítás, hogy háromheti súlyos küzdelem folyamán halottakban, sebesültekben és foglyokban 12, de legfölebb 20 százalékot vesztettünk, bizonyára nem ad okot a nyugtalanságra. A sajtóhadiszállásról tehát ez a visszhang érkezik a magyar képviselőházban elhangzott s nem kis nyugtalanságra valló megjegyzésekre. Már most az a kérdés, mennyit tesz ki ez a 12—20 százalék az orosz adathoz viszonyítva. A sajtóhadiszállás közleménye csak indirekte felel erre a kérdésre. Azt írja, hogy ha igazán 200.000 embert vesztettünk volna foglyokban, akkor — hozzászámítva a véres veszteségek megfelelő quotáját — sem Volhyniában, sem pedig a Dnyeszteren egyetlen katonánk sem maradt volna. A véres veszteségek quotája tudvalevően kétszerese a foglyokénak. Az oroszok szerint tehát összesen foglyokban, halottakban és sebesültekben — 600.000 embert kellett volna vesztenünk! Képtelen szám , ha a sajtóhadiszállás egyrészt azt írja, hogy ily körülmények közt egyetlen emberünk sem maradt volna, másrészt, hogy 12—20 százalékot tett ki összes veszteségünk, akkor ennek a két adatnak egybevetéséből kikerülő szám — vagyis 600.000 ember 12—20 százaléka — nem 200.000 foglyot jelent, hanem 12 százalékkal számítva 72.000 főnyi, 20 százalékkal számítva pedig 120.000 főnyi összes veszteséget. Arra, hogy Bruszilov a foglyok összegezésénél rosszhiszeműen dolgozik s a sebesülten fölszedetteket is a foglyok tömegéig sorolja, az entente-sajtó is rámutatott. De a 120.000 főnyi veszteségből még akkor is le kell vonni a halottakat s a maradék azután tényleg a foglyokat jelenti, csakhogy orosz kézbe jutott sebesültjeinkkel együtt. Most térjünk át a zsákmánystatisztikára. Gorlice után egy hónapra 251 löveg és 576 gépfegyver volt, a mi zsákmányunk. Az orosz vezérkar a Bruszilov offenzíva első tizennyolc napjáról 219 löveget és 644 gépfegyvert jelent. A sajtóhadiszállás ezzel szemben megállapítja, hogy modern szerkezetű lövegekben 36 darab jutott az ellenség kezére, az is szétrobbantott állapotban; ezen kívül csak kevéssel több olyan löveg, amely be volt építve és körülbelül szintén ennyi régibb mintájú, össze-vissza tehát nem 219, hanem talán csak feleannyi löveget vesztettünk. Ami pedig a gépfegyverek számát illeti, a sajtóhadiszállás megállapítja, hogy ebből a fegyverből tábori formációinknak küldött pótlás a hatodrészét sem teszi ki az oroszok által jelentett 644-nek, vagyis a tábori formációink mindössze kerek szám száz gépfegyvert vesztettek. Mindezek után a sajtóhadiszállás konstatálja, hogy az oroszok költői túlzásba estek. * A próza, amit már föntebb említettünk, hogy Kutytól északnyugatra Pistinél az oroszok csütörtökön folytatták támadásaikat s túlerejükkel elérték, hogy a Kolomeától nyugatra és délnyugatra fekvő területre vontuk vissza csapatainkat. Obertyntől északra azonban több orosz lovastámadás ismét összeomlott és nem tudtak az oroszok előbbre jutni Kirlibabától északkeletre sem. A helyzetről ezek után ezt a képet rajzolhatjuk: Az oroszok legdélibb szárnya Jakobeny előtt áll, az a hadoszlopuk pedig, mely a Szucsava völgyében nyomult előre, Izvoron át elérte a Kirlibabától északkeletre emelkedő hegyeket. A Cseremos és a Dnyeszter között Kutytól Niezviskáig az oroszoknak sikerült az Obertyn—Kolomea— Pistyn vonalat hátranyozniok. Niezviskától Przevlokáig a front még a régi és a Strypa középső folyását is tartja Bothmer. A Kolomeától nyugatra és délnyugatra eső terület, ahova csapatainkat visszavontunk, már a Kárpátok nyúlványai. Az oroszok Kolomen felől nyilván meg fogják kísérelni, hogy tovább nyomuljanak a Pruth völgyében egyrészt Nadvorna, másrészt a jablonicai hágó irányába. De míg észak felől Obertyn és a Dnyeszter közt s még tovább északra Przevlokánál helyt állunk, ez az előnyomulás könnyen kétélűvé válhatik. Ezért nagyon valószínű, hogy, az oroszok most már a Bothmer-front ellen újra megkezdik akciójukat. is Az olasz front eseményei még mindig nem mutatnak tiszta képet. Cadorna június 28-iki jelentéséből arra lehet ugyan következtetni, hogy az Etsch és Brenta közötti fronton az ellenség nem készül nagyobbszabású offenzívára, de ez a következtetés egyelőre nem támaszkodik más adatra, mint az olasz jelentés ama passzusára, hogy „az ellenség ellenállása előrehaladásunk lökőerejével szemben élénkségben és szívósságban fokozódik, a védelemre erősen kiépített állásokra támaszkodva." Minthogy itteni harcvonalunkon június 25-én kezdtük meg az egy héttel előbb előkészített visszavonulást, természetesnek lehet találni, hogy erős védelmi vonal várta haderőinket. Hogy ez a védelmi vonal milyen területen keresztül húzódik, általánosságban már közölte a vezérkar és erre vonatkozólag közelebbi támaszpontokat adnak Cadorna jelentései is. A karintiai és a Doberdo-fronton nagyobb az ellenség; úgy látszik, itt készül Cadorna mozgalmasabb akciókra, ami különben természetszerű is. Emlékezetes még, hogy az Etsch és Brenta völgye között való előnyomulásaink napjaiban milyen élénken és nyugtalanul nyilvánultak meg az ententy. PESTI HÍRLAP 1916. július 1., szombat.