Pesti Hírlap, 1917. június (39. évfolyam, 139-164. szám)

1917-06-01 / 139. szám

­ Régi magyar diákélet. Irta: ABONYI ÁRPÁD.­ ­A professzor problémája. I. Illa.It­­issi­mus dominus Simó Mózes még azétt régi szabású kálomista professzorok közül való volt, kikből idestova hírmondó sem marad ezen a bánatos világon. Zoologiát és filozófiát tanított a kollégiumban. Szigorú, pedáns, zömök termetű ember volt, fényes szellemi tehetségekkel — , doktori" cím nélkül. Elsőrendű tanítómestere a fiatalságnak. Aki még az ő kristálytiszta elő­adásai után is tudatlanságban találtatott — azt nyugodt lélekkel ki lehetett csapni az iskolából, mert az igen szegény lélek volt, igen árva, igen elnyomorodott mens sapiens dolgában,­­ jobb, ha idejében elment a kaptafa, vagy az ekeszarvd mellé. Ilyen árva azonban egyetlen egy sem akadt. Simó Mózes a két legmagasabb klasszis­ban t­ollott, s amig ide fölverejtékezett a régi diák és elérhette a rangos „domine" címet —­ erősen megrostálták az alsóbb klasszisokban. Te­tejébe a hatodik latin osztály végén még egy n. n. rigororumot is ki kellett állania, amely tu­dásbeli tömegesség és izgalmas drukk dolgában talán még az ünnepélyes érettségi vizsgálatok­nál is kritikusabb rostálás volt. Bizonyos, hogy erősen buktattak a professzor urak ezen a két napig tartó rigorozumon, irgalmatlanul kiselej­tezték a fiukat, akiket a két legmagasabb klasz­­­szisra nem tartottak elég éretteknek, — az a huszonkét-huszonhat szál diák azonban­­több igen ritkán maradt állva), akit itt a professzori rigorozitás átbocsátott, jóformán kivétel nélkül mindig becsülettel átment a matúrán. Hallatlan eset volt, hogy valamelyik az eképpen kegyetle­nül megrostált diákok közül az érettségi vizsgá­latokon megbukott volna, Simó Mózes professsor ús nevű különben káplár volt a kollégium diáksága között. Nem­csak katonásan akkurátus, kissé nyers modora miatt, hanem az igazságnak megfelelően is, merthogy csakugyan káplár volt a szabadság­harc viharos napjaiban és érdemtele­­n volt: hatalmas kardvágás nyoma fehérlett koponyáján, oly mély és egyenes, hogy azt csak egy kemény sziklakőnél keményebb kálvinista koponya áll­hatta ki. — „Egy szép magas osztrák vágástól kaptam — szokta mondogatni mosolyogva az öreg úr, ha fejének ez é­ssége szóba került, — azonban rögtön visszaadtam neki az ajándékot." Fölöslegesnek tartotta hozzátenni, hogy a szép magas osztrák vasas katona feje lágyabb volt, mint az övé. Korán maradt özvegyi sorba­n,­­ felesége kiköltözött a csendes tanári kúriáról a­utóig csön­desebb temető akácai alá és nemcsak őt hagyta itt, hanem Gizella nevű­ kis leányát is, akinek fül­nevelése eképpen az ő vállaira nehezedett. Na­gyobb teher volt ez az öreg úr széles vállain, mint akár az egész kollégium, beleértve az egy­házkerület összes kebli ügyeit is, melyeknek évek óta ő volt zsinati referense és egyúttal egyik legerélyesebb vezére is. Meghallgatása nélkül sem a püspök, sem a vil­ági főgondnok nem döntött semmiféle fontosabb ügyben. Igaz, hogy az egy­házkerület neve alá foglalt bonyodalmas szöve­vényben senki nem igazodott el oly kétségtelen biztossággal, mint Ő. Leányával sokkal neh­ezebben boldogult, pedig nagyon csendes, jó ""yennek volt kicsi ko­rában ia ée később, tizenhat-tizenhét esztendőd nagyocska szűz korában ia, k fsk­ér, mint a ki­a tonnái i­om és hajllékony, mint egy friss tavassá, hajtás, finom, kedves arcocskáján és szép kétk­ezemei­ben azonban csal: igen ritkán jelent meg a fia­talság eleven gerjedelme — ajkain nagyon ritkán a mosoly. Azt mondták, hogy édes­anyjára ha­sonlít, — az tök­ ilyen mindig hallgatag, szomor­kodónak látszó, halovány teremtés. Úgy járt-kelt harminc­­ esztendeig a professzori kúrián, mint egy liliomfehér szent, kit halálra lehet ijeszteni egy hangos vagy illetten szóval. Ilyennek indul leánya­i. Sőt nagyrészt már most is olyan. A tanári kertre nyiló fehérre meszelt kis szobát diákszobának Hivt­ák és ki volt adva a kosztosok­nak. Két vidéki fiu volt Valami négy esztendő óta az állandó kosztos és szobabérlő: Dénes Fe­renc és Mátthó Dénes,­­ vagy amint a profesz­szor úr kedélyes nyeresé­ggel mondani szokta: egy, aki elöl Dénes, egy aki hátul. Mind a kettő a kollégiumban végzett és együtt iratkoztak be az egyetemre is. Dénes a medikaira, Márké a jogra. És tovább is hűséges koszitosai maradtak a professzornak, aki egyképpen szerette őket s szinte félt, hogy az egyetemre kerülvén, elsza­kadnak tőle a fiuk. De nem szakadtak el. Engedel­met kértek, hogy továbbra is a diákszobában lak­h­assanak és ott maradhassanak teljes ellátásra, miképpen eddig. Az öreg úr szívére ölelte őket. Derék fiuk! Nem akarnak elválni második apjuktól, kínok védőszárnyai alatt nőttek fel eszes, csinos, ko­moly ifjakká és válnak majd később az életíven keményderekú magyarokká. A fiuk is meg voltak indulva. Szorongatták a professzor kezét­ és ölelgették. Dehogy is­ men­nek el tőle, dehogy! Majd valamikor, négy-öt esztendő múlva, ha ki kell lépniük az éle­tbe, — addig azonban hűségesen itt maradnak. 4 — . m­é­ h háború eseményei. A vezérkar jelentése. (Kiadatott május 31-én délelőtt.')' Keleti és délkeleti harctér. Változatlan. Olasz harctér. Az Isonzo mentén a tegnapi nap folyamán csak tüzérségi h­arcok voltak. Éjjel San Giovanninál, Monfalconetól délnyu­gatra az olaszok két előretörését visszavertük. A vezérkar főnöke. Nemes hivatalos Jelentés. A nagy főhadiszállás közli májust 31-én:­ Nyugati harctér. flüpprecht trónörökös hadc­soport­ja: Az Ypern és a Wytschaete hajló­ban az élénk tüzérs­égi tevékenység tovább tart. A Scarpetól közvetlenül délre több angol századot, amelyek este m­eglepőő előre­törést kíséreltek meg, nagy veszteségükkel vissZMstayítottánk. A tűz rövid fokozását éj­szaka Moneby és Guemappe között is angol tá­madások követték. Nyugat-poroszországi ezre­dek SZÍVÓS közelharcban visszavetették a több ízben előretörő ellenséget. A C­h­e ni­­­n ner Dames hegyhát bok­szában és a Champagne nyugati részén a tü­zérségi harc ismét jelentékenyen erősbödött. Az Aisne déli partján nyugat­rajnai csapatok kiterjedt robbantások u­tán több francia árkot rohammal elfoglaltak és 40 fo­golylyal és néhány géppuskával tértek vissza. Aubérivetől keletre egy felső-rajnai ezred osz­tagai egy felderítő vállalkozást hajtottak végre, amelynek során 50 embert elfogtak. Az éjszaka folyamán a Maas nyugati partján is élénkebb­ lett a tűztevékenység. Albrecht würtembergi herceg hadcsoportja. Nincs újság. Keleti harctér. Az általános helyzet nem változott. Macedóniai arcvonal. Német és bolgár portyázó különítmények a Jaerna-hajlásban és a Vardar nyugati part­ján sikeres előtéri harcokban számos foglyot ejtettek. Luden­dorff első fuszálkismester. Az olasz vezérkar jelentése. (Május 30.) A tegnapi nap folyamán a tü­zérség tevékenysége a trentinoi és a carni arcvo­nalon gyenge volt, ezzel szemben meglehetősen élénk a Jun­-ha­rcvonalon. A Kuk és Vodice közti szakaszon, valamint Görstől keletre rendkívüli hevességre fokozódott. Az ellenség tegnap is meg­ismételte SZÍVÓS támadásait a 652-es magaslaton (Vodi­e) levő sáncok ellen. Három egymást kö­vető erős tüzérségi tűzzel bevezetett támadás teljesen összeomlott. Mintegy 30 foglyot ejtettünk. A Karszton folytattuk vonalaink megerősítését. Az ellenség egy támadási kísérletét Boseomalotól keletre ütegeink tüzelése meghiúsította. Jamiano és a tenger közeli részleges offenzívánkkal kiter­jesztettük a megszállt területet Medeazzától nyu­­gatra. Május 28-án délután repülőink heves légi harc u­tán San Marcotól keletre lezuhanni kény­szerítettek egy ellenséges repülőgépét. Magyar-osztrák offen­sivától i&rí&fi&k az olaszok. Gmf, máj. SL , — IA Pesti ű­irlap iudaasts játét. — Észak-olaszországi jelentések szerint ott általánosan attól tartanak, hogy az olasz offen­siva csúfosan összeomlott és hogy a múlt évi magyar és osztrák offenzíva megismétlésére kell számítani. Az észak-olaszországi városokban nagyfokú idegesség vált érezhetővé. A jómódú családok elhagyják lakóhelyeiket és Dél-Olasz­országba költöznek. A telkek és házak ára erő­sen hanyatlik. A tengeri háború: 21.500 tonna elsülyesztése. Berlin, filáj. 31, tr bitvál-hajósikerek az Évszaki-tengeren: 21",(Ál brutto regisztertonna. Az eternyesztett hajók között van többek között egy angol se­gédcirkáló és két angol gőzös. A tengerészeti vezérkar főnöke. Az öltöntő hadihaj óv©6£ főségei a háború kezdete óta. Berlin, máj. fdl. (A Wolff-ügynökség jelentése?.) A háborít kezdetétől fogva ez évi május 31-ig az entente a JiCvetki, a segítőcirkálók kivételével, 252 hajó és járómű, 897.765 tonna vízkiszorító képességgel. A 2­­2 hajó és járómű­ közül 158 an­g­ol volt, 632.700 ton­na vízkiszorító képességgel. Ezek között volt 12 sorhajó, 27 csata- és páncélos cirkáló, 30 védett cirkáló, 67 torpedónaszád, 28 tengeralattjáró na­szád és 13 egyéb­ ha­djárómál, mint pl. az Arabi­c osztályhoz­­tartozó ,tengeralattjáró naszádok el­len készült­ kelepephajó. Az itt elsorolt hadihajó­kon kívül az entente május 31-ig nem kevesebb, mint 200.000 bruttó regisztertonna kisegítő cir­kálót veszített a központi hatalmak hadi rendsza­bályaitól. Ezek legnagyo­bb része szintén az an­gol flottához tartozott. . A francia élelmezési miniszter az árdrágítókról. —• Parisban a csatornákba dobnak árukat. — Bern, máj. 31. Violete élelmezési miniszter a francia ka­mara tegnapi ülésén az árdrágítókról szóló be­szédében megemlítette, hogy minisztériuma nem­régen tesz­faárut vásá­rolt Marseilleben métermá­zsántént 139 frankért de ugyanezt az árut később Párisban 300 frankért árulták. A különbözetet egy közvetítő vágta zsebre. Most lefoglaltuk Tu­nisz egész olajtermését és átadjuk a francia iparnak. Bon Jean képviselő közbeszól: — Nevetséges, hogy 34 háborús hónap után igy beszél a kormány! Violete azzal folytatta, hogy az olaj szét­osztásaiban szzükség van az ipar támogatására. Ő minden fölösleges közvetítést elhárít és közvetet­lenül az illetékes kereskedelmi személyiségekhez fordul a kereskedelmi, kérdések megvitatásáért. Laudhe közbeszól, hogy a párisi vásárcsar­nokokban a csatornába dobnak árukat, hogy a készlet kisebb legyen és nagyobb árat követel­hessenek. Ez a bejelentés nagy felháborodást idé­zett elő. Violeke elmondta ezután, hogy tapasztalá­sait bejelentette a belügyminiszternek. Nem sza­bad eltitkolnunk, hogy m ilyen, sokféle komoly kérdés megoldásánál az ingadozó és habozó in­tézkedés szinte elkerülhetetlen. Szívesen átengedi a helyét­ annak, aki el akarja foglalni. Violette azzal fejezte be beszédét, hogy a dolgok intézé­sében föltétlenül szükség van tekintélyre. Kell, hogy enyhítő körülményeket is találjanak vei® szemben. Inkább mondják meg neki, hogy nem tudja megállni a helyét, mint hogy alattomosan és burkoltan támadják. Az ország helyzetének komolysága erélyes elhatározásokat és hidegvért követel. • PESTI HÍRLAP 1917. ,jimlos .1., pénte fe

Next