Pesti Hírlap, 1921. április (43. évfolyam, 69-93. szám)
1921-04-22 / 86. szám
Budapest, 192 L ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre minn 440 K Félévre ....»« i • . 220 ,) Hegyedévre ..«««. X10 H Egy hóra ........ 40 , Egyes számára helyben, vidéken és pályaudvarokon 2 K Hirdetés és apróhirdetés •zttbée szerint. Péntek, április 22] Kiadó tulajdonosok ! ' LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDAI Budapest, Vilmos császár út 78. FIÓKKIADÓHIVATAL, Budapest, Erzsébet körút 1. sz. Magyaarország jövője. A triaMai békét ugyanazon a napon tárgyaltak Lymgd ée a francia parlamentben. Az angol parlamenti tárgyalásokról érkező tudósisokban a szemünkbe ötlik egy beismerés és egy fenyegetés. Lássuk először a beismerést. Balfow külügyi államtitkár sajnálatosnak mondja, hogy azok a népek, amelyeket valamikor elnyomtak, szabadságuk visszaszerzése után maguk váltak elnyomókká. A népszövetségtől és a világ közvéleményétől várja azt, hogy ezeket az újsütetű elnyomókat rászorítja a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartására. A magyar igazságért folytatott harcunkban értékes adat lesz Balfourbeismerése, ami azt mutatja, hogy a Magyarország testén osztozó úgynevezett utódállamok elnyomó politikáját most már a nagyvilág is észrevette és számon tartja. Nem csodálkozunk azon, hogy Balfour beszédében visszatér a régi vád és azt állítja, hogy a magyarság rovására kegyetlenkedő és uralkodó népek addig, amíg Magyarországhoz tartoztak, elnyomást szenvedtek. Magyarország ellenségeiévtizedeken keresztül rendszeres és fáradhatatlan agitációval hirdették rólunk azt, hogy elnyomjuk az itt élő nemzetiségeket. Évtizedeken keresztül táplált hazugságok nem oszlanak el egyik napról a másikra. Magyarország megcsonkítása azonban alig kétesztendős. Ez alatt az idő alatt sokkal több bajunk voltidehaza, semhogy komoly gondot fordíthattunk volna a külföld fölvilágosítására. Ha pedig ilyen idő alatt minden agitáció nélkül elterjedt a Ikre a magyarság elnyomásainak, ezt szomorú elégtétellel vehetjük tudomásul, mert az az igazság, ami ilyen gyorsan és a maga erejéből tört utat a világ köztudatához, bizonyára erősebb igazság lehet, mint azoké, akik bennünket rágalmaztak. És most lássuk a fenyegetést, Balfour beszédével egyidejűleg Harmsworth külügyi ali államtitkár"a trianoni béke elfogadását ajánló beszédében igazságosnak és jogosnak mondotta azt, hogy Magyarország teljesítőképességének határáig tegye jóvá az okozott károkat. Itt fölösleges volna "újra kezdeni a vitát "afölött hogy Magyarország mennyire felelős és mennyire nem a" világháborúért. Legjobb meggyőződésünk szerint nem vagyunk felelősek érte, hiszen a magyarság egyetlen képviselője, gróf Tisza István." — az osztrák vörös könyv tarsósága szerint ellenezte a háborút, a többiek pedig, akik rólunk, nélkülünk intézkedtek, nem magyarok, hanem osztrákok és más nemzetiségűek voltak. Ám ha teljes mértékben felelősek is lennénk érte, ha mi lennénk az oka mindannak a bajnak, ami a szomszéd népeket a háború révén érte, eleget fizettünk és eleget megvezekeltünk érte azzal, hogy elvették tőlünk az ország kétharmad részét és tizenegy millió magyar testéből kiszakítottak négy milliót. Mit akarnak még tőlünk? Külpolitikai kérdések intézésében természetesen naivság volna erkölcsöt és igazságot keresni. Azonban nemcsak igazságtalanság, hanem ostobaság volna az, ha Magyarországtól jóvátételt követelnének. Magyarország a maga nyomorék csonkáságában alig tudja tengetni a maga életét. Eddig komoly törekvést árultunk el abban az irányban, hogy talpra álljunk, a magnak erejéből igyekezzünk eltartani magunkat és — némely szomszéd állam módjára, — ne legyünk Európa állandó terhe és veszedelme Ha azonban most a jóvátétel címén újra megrohannak, újra kifosztanak bennünket, ha elragadják tőlünk azt, amit verejtékes munkával teremtettünk, kiölik ebből az országból a munkakedvét, a jobb jövő reményét, Magyarországot visszadobják a káoszba, a reménytelen tengődésbe, újra fölborítják itt a kezdődő konszolidációt, amire nemcsak nekünk van szükségünk, hanem Európának is. Erre gondolt Harmnsworth, amikor azt hirdette, hogy Magyarországra fényes jövő várakozik . Beniczky ügyében a mentelmi bizottság vizsgálatot tart, Szmrecsányi is bejelenti mentelmi sérelmét. — A kisgazdapárt előbb bevárja a mentelmi bizottság döntését. — Betöltik az állami számvevőszék elnöki állását. A kisgazdapártnak a tegnap elfogadott határozati javaslat értelmében ma kellett volna tovább foglalkozni Beniczky Ödön mentelmi jogsérelmével és az ezzel kapcsolatos politikai kérdésekkel, az ügy érdemleges tárgyalása azonban a mai értekezlet napirendjéről elmaradt, aminek az az oka, hogy az ügy illetékes fóruma, a mentelmi bizottság előtt van és nem akarnak külön állásfoglalásukkal prejudikálni a bizottság döntésének. A mentelmi bizottság pénteken délben ül össze és a mentelmi jogsérelem, valamint a király itt tartózkodásának ezzel összefüggő részleteinek földerítése végett ki fogja hallgatni mindazokat, akik az ügyben szerepelnek, elsősorban az eljáró hatóságokat. A tanúkihallgatások már holnap megkezdődnek. Az első ülésre idézést kapott Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter is, aki akkoriban a belügyminisztériumot is vezette. A kisgazdapárt ma esti értekezletén megjelent gróf Bethlen István miniszterelnök is, aki az értekezlet előtt a Beniczky-ügyről megbeszélést folytatott nagyatádi Szabó Istvánnal. Az értekezleten felszólalva a miniszterelnök közölte a párttal, hogy állítólag a bizottság egyes tagjainak az az intenciója, hogy a Beniczky-ügy vizsgálata elhúzódjék. Kéri a pártot, hogy ilyen szándékot ne engedjen érvényesülni a bizottsában, hanem hassanak oda, hogy a vizsgálat minél előbb lefolytatható legyen és a bizottság hozza meg az ügyben a döntését. Arra kérte a pártnak azokat a tagjait, akik a bizottságnak is tagjai, hogy lehetőleg teljes számban vegyenek részt az üléseken. Még egy kérdést hozott szóta a miniszterelnök: az interpellációk ügyét. A nyugodt kormányzás érdekében arra kért mindenkit, hogy az interpellálás jogával csak fontos esetekben éljenek és akkor is állítsanak maguknak egy korlátot, amely abból áll, hogy előbb közöljék az interpelláció tárgyát az illetékes miniszterrel és csak akkor vigyék a dolgot a Ház elé, ha a miniszter fölvilágosítása vagy ígérete nem nyugtatta meg őket. A párt ehez hozzájárult. A kisgazdapárt tudomásul vette gróf Bethlen István miniszterelnöknek föntebb ismertetett ama nyilatkozatát, hogy a kormány még nincs abban a helyzetben, hogy a párt tegnapi állásfoglalása dolgában konkrét nyilatkozatokat tehetne és ezért egyelőre nem foglalkozott tovább a Beniczky-ügggyel. Az értekezlet különben az állami számvevőség elnöki állásának a betöltéséről tanácskozott. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter bejelentette, hogy a kormány a legfőbb állami számvevőszék elnöki állására a hármas jelölést meg fogja ejteni, hogy annak alapján a nemzetgyűlés ez új elnököt megválaszthassa. Polemizált Hencz Károlylyal, aki a nemzetgyűlésen a múltkor azt az álláspontot fejtegette, hogy a nemzetgyűlésnek nincs joga a számvevőszék elnökét megválasztani, miután ez nem törvényhozási, hanem végrehajtási aktus, erről a jogáról az 1920. évi I. t.-c. nem intézkedik, ehez csak akkor lesz joga, ha erről külön törvényt alkotnak. Bottlik József azt fejtegette, hogy a hármas jelöléshez külön törvény nem szükséges. Kovács J. István szintén azt vitatta, hogy külön törvényre nincs szükség, mert az alkotmányozó törvény nem beszél a nemzetgyűlésnek törvényhozási és végrehajtási jogköréről, hanem egyszerűen kimondja, hogy a nemzet teljes szuverenitása rászállt a nemzetgyűlésre, ennélfogva mindent elvégezhet a nemzetgyűlés, amit a régi országgyűlés két háza együttvéve és külön-külön végzett. A miniszter indítványa mellett Lehandl Károly és Haypál István, ellene pedig Dömötör Mihály szólalt föl. A párt elfogadta az igazságügyminiszter javaslatát, egyszersmind Lehandl Károly indítványára kimondta, hogy az igazságügy-miniszternek a legutóbbi válságos időiben tanúsított erélyes magatartásáért és általában működéséért bizalmát fejezi ki. Temesváry Imre bejelentette, hogy sürgős interpellációt fog előterjeszteni a gabona-bevásárlások körül elóforduló visszaélések ügyében. Tankovics János a rekvirálásokkal járó zaklatások miatt panaszkodott és annak a nézetének, adott kifejezést, hogy a szabadforgalom helyreállításával az ellátás körül nem hogy zavarok nem támadnak, hanem sokkal könnyebb lesz az ellátás, mert az állam közegei a reikvirálást annyira diezkreditálták, hogy ilyen úton az ellátatlanok flelmét nem lehet összegyűjteni. Gróf Bethlen István miniszterelnlök kijelentette, hogy ő programmbeszédében lekötötte magát a Szabadforgalom mellett, úgy azonban, hogy föltétlenül biztosítandó az ellátatlanok élelme. Ez úgy, hangzik, mintha ellentét volna a két tétel között, azonban kéri, hogy most még ne várjanak tőle nyilatkozat abban a tekintetben, hogy a szabadforgalom mellett hogyan biztosítják az ellátatlanokat. A párt arról értesült, hogy az ellátatlanoknak szükséges gabonát adó alakjában fogja beszedni a kormánya gazdáktól. Négyessy László a mindszenti kerületből szerzett tapasztalatról számolt be, ahol a pártot veretnség érte. Ezt jórészben a központi vezetés súlyos mulasztásának tulajdonítja. Orbók Attila indítványozta, hogy a párt igazgatói állását egy képviselővel töltsék be. Az indítványt áttették az intéző bizottsághoz. Nagyatádi Szabó István fölmivelésügyi miniszter a földreform és a kishaszonbérletek végre- Szeptember. (Egy agglegény naplójából. Irta: Kürthy György. Kedd. Tulajdonképpen nagyon unalmas és egyforma az élet. Mindennap ugyanazt csinálom és ugyanúgy Pontosan hétkor ébredek, hét óra öt perckor behozza a hetvenhétesztendős, régi gazdasszonyom a mindig egyforma reggelimet és örökké egyforma, megszokott, cseppet sem érdeklődő hangon megkérdezi: — Hogy tetszett aludni ? Azután, mielőtt felelhetnék, felhúzza az ablakfüggönyöket és a paplanomra teszi a reggeli újságomat, amelyet huszonkét éve elolvasok minden reggel és amelyben huszonkét év óta mindig ugyanazok a dolgok vannak. Az öreg azután csöndesen kicsoszog, én pótalvásomat elvégzem régi újságom hasábjainak a keresztülböngészése közben, azután gyorsan hideg fürdőt veszek, megmosdok, bekapom a reggelimet és megberetválkozom. Utána megnézem, mennyit mutat a hő- és a légsúlymérő. Ekkor már félkilenc. És én kényelmesen elsétálok a hivatalomba, ahol igen kellemesen lehet eltölteni az időt beszélgetés, tizóraizás (mindennap sonkászsemlye, vagy pogácsa és egy korsó sör), cigarettázás és körömápolás közben, kilenctől kettőig. A hivatalomban nagyon megbecsülnek, sőt tisztelnek és bizonyos fölényes tekintélyt élvezek a kartársaim körében, — magam sem tudom, hogy miért. Főnökeim mindia mint a lelkiismeretes és pontos munkás mintaképet állítanak a többiek elé, alantasaim pedig nem néznek rám irigy szemmel, ami a legnagyobb szó ezen a pályán. És így (anélkül, hogy valami sokat dolgoztam vagy bármi fontosabb cselekedetet vittem volna végbe) ma már — huszonkét esztendei hivatalnokoskodás után — igazán szép pozíciót értem el, csinos jövedelmet és mindenféle természetbeni kedvezményt élvezek, sőt kocsim is van, hivatalos, állami jármű, saját személyes használatomra, azonkívül a nyugdíjjogosultságom, ami szintén nem megvetendő előny. Kettőkor a rendes vendéglőmbe térek, ahol a rendes asztaltársaságom keretében elfogyasztom a rendes ebédemet: zöldséglevest, sertés-cotelette-et, burgonyával és tésztát; megiszom egy félliter vörösbort, elszívok egy középerős szivart, a feketekávéul mellett, azután hazamegyek és alszom egy órát. Estefelé elnézek a kaszinómba egy piquetpartira, elolvasom az esti lapokat, sétálok egyet a belvárosban, néha benézek egy színházba (rendesen ugyanabba), vagy fölkeresem a barátnőmet, akivel elbeszélgetünk vacsoraidőig. Rendesen a férje is jelen van, de ez nem zavar. Huszonkét esztendeje megszoktam már. Vacsora után hazamegyek és az ágyban a legfjabb detektív-regény húsz oldalát elolvasom, azután, fáradtan és kimerülten, elalszom és alszom egyfolytában, nyugodtan, békésen reggel hétig, amikor újra kezdődik mindez. Unalmas és egyforma az élet. Nincs benne semmi változatosság, semmi új inger, semmi vérpezsdítő szenzáció. Szerda, Senztefman elfelejtettem az életrendembeni-