Pesti Hírlap, 1921. május (43. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-04 / 96. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK t Egész OVT8 . j 4 i . . . 440 j£ Vativta . . t nHtk » 210 Negyedévw « | » , » » 110 g Egy hóra « j­a 4 1 i t k 40 ,1 Egyes szím ára helyben, vi­déken és pályaudvarokon 2 K Hirdetés és apróhirdetés dfr • y » \ li \­mus Budapest, 1921 ATVETTI ^xXLI. évfolyam, 96. (14,516.) szám. / Mftbca szerint. PESTI HÍRLAP • Szerda, május Kiadótulajdonosok­­ LÉ­G­RÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDAI Budapest, Vilmos császár­ út 78. FIÓKKI­ADÓHIVATALI Budapest, Erzsébet­ körút 1- 2 Andrássy és Apponyi a költségvetési vitában. A­ nemzetgyűlés szerdán folytatja a költségve­tés vitáját, amelyen gróf Andrássy Gyula felszóla­lására kerül sor, aki a bel- és külpolitikai kérdése­ket felölelő hosszabb beszédet mond. Alkalmasint pénteken szólal fel gróf Apponyi Albert, aki ez an­gol parlamentben elhangzott nyilatkozatokra fog reflektálni. A gabonarendelet a minisztertanács előtt. A közélelmezési minisztériumban ma délután szakértekezlet volt, amelyen az Om® rész­éről Szé­kács Elemér és Mutschenbacher Emil, a Gazdaszö­vetség képviseletében Matta Árpád, Surányi Ferenc, Fáy Gyula, Reischl Richárd, Ruppritht Olivér és­­Vardsó Gyula, a földbérlők szövetkezete részéről pedig Ir­ácz Sándor vettek részt. Az értekezleten a jövő évi termésről és a termények szabadforgalmá­val kapcsolatos intézkedésekről tanácskoztak. Az érdekképviseletek részéről előterjesztett kéréseket Mayer János közélelmezési miniszter ad referendum vette és közölte, hogy a pénteken tartandó minisz-t tertanács elé terjeszti, amely kizárólag a kiadandó gabonarendelet intézkedésével foglalkozik. Enyhítés a­z­­internálási eljárásoknál. Politikai, körökben ma híre ment, hogy gróf Ráday Germon belügyminiszter, aki gróf Bethlen István st mini­szterelnökkel Zalaegerszegre utazott, az ottani internálási tábor ügyeit felülvizsgál­ja, enyhítő rendszabályokat óhajt alkalmazni az in­ternálási eljárások további tartamára. A belügymi­niszternek ugyanis az az álláspontja, hogy az in­ternálások körül követett eddigi eljárásokat szociá­lis szempontok figyelembe vételével módosítani kell, ami különösen a politikai bűnösökkel szemben jutna kifejezésre, azonban a tábort ez idő szerint még nem kívánja feloszlattatni, mert a politikai veszé­lyek elkerülése végett ez ma még korai volna. Ausztria pénzügyeinek rendezése. Bécs, máj. 3. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A népszövetség pénzügyi bizottságának tagjai mára tervezett elutazásukat péntekig elhalasz­tották. A szövetségi kancellár ugyanis arra kérte a bizottság tagjait, hogy péntekig maradjanak Bécs­ben, mert a pártokkal való tárgyalásokban bizonyos elhúzódás állott be. A delegátusok hajlandóknak nyilatkoztak ennek a kívánságnak eleget tenni, de hangsúlyozták, hogy a pénteki nap a legutolsó határ­idő lesz elutazásukra. A szanálási programm min­den részletében a pártok előtt fekszik, de szükséges­nek tartják, hogy egyes részletkérdésekről még ta­nácskozzanak. Ezek a részletkérdések elsősorban a tervezett intézkedések alkalmazásbavételének idő­pontjára, valamint a megteendő belső és külső intéz­kedések összefüggésére vonatkoznak. A képviselőket táviratilag Bécsbe hívták. A szociáldemokraták klub­ja holnap tart ülést, a nagynémetek és a keresztény­szocialisták pedig csütörtökön délután. Ezeken az üléseken fogják véglegesen megállapítani a hivatalos párt­nyilatkozatot. Bolgár-szerb közeledés, Szófia, május 3. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Politikai körökben Bulgária és­ a dél­szláv állam közeledésének lehetőségéről beszélnek. Dimitroff belügyminiszter belgrádi látogatás­ának az volt a célja, hogy megvizsgálja, vajon alkal­mas-e a talaj az ilyen közeledésre. Kedvező jelek esetén Pasics és Stamimlinsky miniszterelnökök ta­lálkozására kerül a sor. A német komm­unista pártok bomlása. Lipcse, máj. 3. A németországi kommunista pártok felbomlása gyors ütemben halad előre. Na­ponta tömegesen jelentik be a pártiból való kiválásu­kat, még­pedig főleg azokon a vidékeken, melyeket eddig a kommunisták főfészkének tartottak. Bruno Böttge kerületi titkár és tartománygyűlési képviselő, aki egyike volt a legradikálisabb kommunista vezé­reknek, szintén kilépett a pártból. A kilépését meg­okoló levelében tiltakozik a moszkvai diktátorok elleni akik a maguk cárisztikus erőszakos eszközei­vel szétrombolták a pártot. A német kommunista párt — írja levelében — ma már csak egy töredék. — Figyelemre méltó, hogy ezzel szemben ugyan­ebben az időben a keresztény szakszervezetek hallat­lan mértékben meggyarapodtak, különösen a kato­likus vidékeken. A kommunisták ellen az elkesere­dés akkora, hogy a szociáldemokraták és a kommu­nisták a gyárakban nem sokáig fognak megférni .Termániai Egyezség Londonban Németország ellen. Amerika nem közvetít, a Lengyel pucscs Felsőszilézia ellen. A legfelsőbb tanács — mint a Retter-ügynök­ség jelenti — teljes megegyezésre jutott a Németor­szág ellen megindítandó eljárásban. Úgy látszik, Briandnak engednie kellett valamelyest szélsőséges álláspontjából, különösen a büntető szankciók kér­désében. Bár egy Hollandiából érkező táviratunk tudni véli, hogy a francia csapatok már megkezdték a benyomulást a Ruhr-vidékre. Ezt a hírt azonban hivatalosan még nem erősítették meg. Németország­ra óriási hadisarcot róttak, és ha a berlini kormány ezt az újabban megállapított összeget nem vállalná, akkor sorra kerülnének a katonai rendszabályok. Németországnak azonban nem, marad más útja, mint vállalni a képtelen terheket, annál is inkább, mert Amerika elhárította magától a közvetítés hálátlan feladatát. Nagyon bonyolulttá teszi a helyzetet, hogy a lengyelek tényleg beváltották fenyegetésüket és inzurgenseket zúdítottak Felső-Szilézia határkerüle­teire. Ha a nemzetközi csapatok tétlenül néznék az inzurgensek garázdálkodását, akkor a német kor­mány kénytelen lesz maga közbelépni, amint "Ber­linben már előzőleg hangoztatták. Csakhogy ez a közbelépés esetleg nagyon elmérgesítené­ az amúgy is feszült helyzetet, amely Berlin és Varsó között fennáll. Mai távirataink a következők: London, május 3. (Reuters) A legfelső tanács teljes egyetértésben tanácskozott és megegyezésre jutott a Németország elé terjesztendő feltételek kér­désében. Hír szerint abban egyeztek meg, hogy a Németországra rovandó 6600 millió font sterling értékű kötelezettségeket öt százalékos bonok kiadá­sával kell elismerni. Németországnak évenként 100 millió fontot kell fizetnie és ki kell szolgáltatnia kivitele 25 százalékát. Ha ez a százalék többet jö­vedelmezne, mint amennyi a már kiadott bonok ka­matoztatására szükséges, akkor a jóvátételi bizott­ságot felhatalmazzák, hogy további bonok kiadását követelje és ezzel abszolválja a 100 millió font és a 25 százalékos kiviteli adó fizetéséből származó fe­lesleget London, máj. 3. (Reuter.) Hivatalosan jelen­tik: A legfőbb tanács a katonai szakértőkkel, Beatty és Grasset tengernagyokkal megvizsgálta azokat a rendszabályokat, amelyeket szárazon és vizen alkalmaznak abban az esetben, ha Németor­szág kötelezettségei alól kivonná magát. A rendsza­bályoknak egész sorát beszélték meg és jóváhagyták a Ruhr-vidék megszállását. Ha a helyzet megköve­telné, később a flotta is akcióba fog lépni, de ennek a rendszabálynak terjedelmében még nem állapod­tak meg. Washington, máj. 3. (Reuters) Hughes állam­titkár Simons külügyminiszterhez a következő vá­laszt küldte: Az amerikai kormány megkapta a dr Simons által az Egyesült­ Államok megbízottjának április 24-én átadott s a jóvátételre vonatkozó me­morandumot. Az amerikai kormány erre válaszolva kijelenti, hogy lehetetlen arra a végkövetkeztetésre jutnia, hogy ezek a javaslatok elfogadható tárgyalási alapot nyújtanak. Ezeket a javaslatokat nem­ lehet megfontolás tárgyává tenni. Ennek következtében az Egyesült­ Államok kormánya megismételve abbeli őszinte kívánságát, hogy ez az életbevágó kérdés mi­nél gyorsabban szabályozta­ssék, nyomatékosan ajánlja a német kormánynak, hogy a szövetséges kormányok elé haladéktalanul és közvetlenül vilá­gos, pontos és megfelelő javaslatokat terjeszsem, a­melyek minden tekintetben megfelelnek a német kor­mányt jogszerűen terhelő kötelezettségeknek. Berlin, máj. 3. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Holland lapoknak párisi jelentése szerint a francia csapatok előnyomulása a Ruhr-vidékre ma megkezdődött. A had­műveleti zónában különböző csapatrét­szet von­tak össze. Berlin, máj. 3. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Abban a kérdésben, hogy a várható ulti­mátumot elfogadják-e, a birodalmi ülésben megosz­lanak a vélemények. Általában azt tartják, hogy le­hetetlen előrelátni, mi lesz ennek eredménye. Ez idő szerint csak két dolgot lehet előre megállapítani. Először is azt, hogy a független szocialisták az ul­timátum elfogadása mellett, a német nemzetiségiek pedig annak elfogadása ellen fognak szavazni, má­sodszor azt, hogy a többi pártok magatartása bi­zonytalan. Szó van róla, hogy a kormány tagjai az ultimátum megérkezése után tárcájukat a birodalmi gyűlés rendelkezésére fogják bocsátani. Ha a biro­dalmi gyűlés többsége az ultimátum elfogadása mel­lett foglal állást, úgy a kormány valószínűleg hiva­talban maradhat. Nagy nehézséget jelent azonban dr Simons külügyminiszternek az az elhatározása, hogy ha az ultimátum követelései a birodalom tel­jesítőképességének határát meghaladják, föltétlenül visszalép. Ez idő szerint ugyanis a külügyek veze­tésére nagyon nehéz volna alkalmas embert találni. Páris, máj. 3. (A P­esti Hírlap tudósítójának távirata.) A Matin londoni jelentése szerint Francia­ország és Anglia washingtoni nagykövete közölte: Hóvirág. Irta: Lázár István. A szánkó lassan haladt az éjszakában. Hó­fúvás sühögött az erdőn. Fütyölt a szél s verte a fáról a havat. Ködbálványok­­forogtak a sötétben. Csak a hó világított. Fehér mezőben fekete bogár, vergődött a szán, majd hirtelen megállt. — Mi a baj? — szólt ki a posztó csergék alól egy didergő asszonyi hang. — Elakadtunk? — El­­­dümmögte a kocsis. — Verje meg az ál­luja. . — Ne­­káromkodjék, ha Istent ismer . . . — Kocsisnak szabad... Mitévő legyek, tekin­tetes asszony? A lovak szőrén jégvirág csillogott homályosan. A szegény párák gerince szinte füstölt s a horgas­m­uk reszketett. — Itt veszünk ... — Mondottam, hogy ne induljunk neki a hó­viharnak, de nem hallgatott rám a tekintetes asszony. A szél hallgatódzott a szánkó falánál. — Én szívesen feküdnék most jó meleg ágyamban, de a gyermeknek holnap iskolába kell mennie... — Egye meg a fene a falát! — dünnyögte a kocsis. — Én csak két telet jártam iskolába, mégis ember vónék a bakon ... A diákgyerek bágyadtan szunyókált anyja ölében. — Elcsigázta szegénykét a hideg — szánta meg a kocsis. — Csak a szentek kivigyenek innen! — Eressze, ha lehet — szólt a tekintetes asszony félénken. — Eltemet a hó. Omlott nagy dérrel, aprón és szálason s ahogy összeütődött, zirrent, mint az üvegszilánk. Forgata­gok tomboltak a hegyoldalon s tölcsérükben viho­rásztak a láthatatlanok. — Gyil­­ogy az Isten tegyen csudát! — pat­togatott a kocsis. Megvolt a jóakarat a szegény párákban, ma­guk is érezték, hogy bajba jutottak. Csikorgott a vastalp, ám nehezen mozdult, ágyat vert magának a singes hóban. — Mi az, Mihály bá’? — riadt föl a tekintetes asszony. — Valahol farkasok orgonálnak, hogy egye meg a suj — dünnyögte boszosan. — Jól járnánk velük... — Istenem, ha megszimatolnak! — Arról-felől fú a szél — nyugtatta meg asszonyát. — Gyi! Vagy itt dögöltök ... A szélember vihogott a hóbuckák mögött, aztán fekete csönd folyt szét az erdőtisztáson. Ki jár a fák közt? Bokája csont. Karja szárazon zörög, mint a cséphadaró, ahogy a fák csúcsára könyököl... A lovak rémet láttak és a hó öléből kiragadták a szánkót.­­ A vasorr vágta a havat, mint a tejeskását, a talpvas élesen csiszogott a jégbefagyott köveken, csattogott a hámfa s a zökkenőknél tompán döngött a szán, mintha marsot vert volna valaki az oldalán. At nem látszott. Csak hómező mindenütt. A fenyők kétoldalt, mint fehérleples kisértetek, meredeztek s alattuk a hóvillogásban rókatáncot jártak az erdei manók — Segíts ki, Uram s megiszom egy kupa bort... — fohászkodott a bakon. — Huj-hopp! Torkán fagyott a szó. Ugy érezte, mintha árat döftek volna be az orrlyukán, olyképpen hasította a hideg. Bevette magát a vihar­álló báránybőrköd­mönbe, csak a szeme volt kint. A hófúvás ereje nö­vekedett, új litániába fogtak a szelek, a fenyők zúg­tak, a lankák panaszkodtak és nyögtek a hegyek.

Next