Pesti Hírlap, 1921. május (43. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-05 / 97. szám

Budapest, 1921. ELŐFIZETÉSI ÁRAK! Egena évre . t t , t , . 440 K Félévre ...«­«*•• 220 m Negyedévre « * i­­ t . 210 tf Egy bóra ...uhi 40 „ Egyes szám ára helyben, vi­déken és pályaudvarokon 2 K Hirdetés és apeóhirdetés dSJ-szabás szerint. XLIIl. évfolyam, 97. (14,517.) iM f^tj 5. ^ Csütörtök, május 5. Kiadótulajdonosok t 'lÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA, Budapest, Vilmos császár­ út 78. FIÓKKIADÓHIVATAL, Budapest, Erzsébet­ körút L Gazdasági programm. Bethlen miniszterelnök egy interpelláció­ra adott válaszában kiegészítette a kormány beköszöntő programmját némi gazdasági rész­szel, melyben főként a tervezett közmunkákat sorolta föl s főbb irányát jelölte m­eg a gazda­sági politikának. A miniszterelnök minden be-és kijelentését örömmel üdvözöljük. Helyesel­jük célzatait és eszközeit. Csak kiegészíteni akarjuk azokat. Bethlen is jelezte, hogy a kor­mány közgazdasági politikája a maga teljes­ségében a költségvetési vita során fog kidom­borodni. Mi azt szeretnénk, ha a­­praktikus életben érvényesülne mihamarább. Kiszámíth­atatlan milliárdokat vesztett az ország azzal, hogy a termelő munkának s a normális gazdasági életnek megkezdését évekig halogatták azok, akik Magyarország politikáját intézték ez idő alatt. Ha statisztikát csinálná­nak az el nem végzett munkában vesztett mil­liókról, ha kiszámítanák,­ hogy mi kár háram­lik az országra, ha nem zakatolnak a gépek, ha nem füstölögnek a gyárkémények s ha pihen­nek a munkáskezek, elijesztő volna az eredmény Közgazdasági éretlenségnek nevezhetnénk azt a betegséget, amiben vezetőink nagy része szen­vedett az utóbbi évek alatt, melyeket meddő politizálással s gyűlölködéssel töltöttünk el S nemcsak az állam nem foglalkozott intenzív gazdasági politikával, hanem olyan volt az irány és a hangulat, hogy a magántevékenysé­get is teljesen megbénította. Pedig a kormány helyes gazdasági politikájának nemcsak azzal kell foglalkoznia, amit az állam a maga hatás­körében a­ maga pénzén csináltat, hanem föl­kelteni, irányítani és segíteni kell a magánvál­lalkozást is. A háború és az utána jött korszakok alap­jában megrontották az egész gazdasági életet. A könnyű nyereségek és illegitim hasznok in­ficiálták a társadalom minden rétegét és háttér­be szorították vagy megkárosították a keres­kedelem és ipar legtisztességesebb elemeit S az utóbbi időben a gazdasági élet nagy része a börzespekulációban és a láncolásban merült ki, mert ez sokkal nagyobb jövedelmet nyújtha­tott, mint a becsületes munka s a tisztességes gazdasági vállalkozás. Most, hogy a börzespe­kuláció és a láncolás kedvező esélyei hanyatla­nak és sok ember nem tud többé ezekből meg­élni, a normális gazdasági élet visszaállításá­nak szüksége is, lehetősége is beállott. Ehhez azonban minden szakmára kiterjedő, minden érdekkört átfogó, jól átgondolt, szakemberek­kel megtárgyalt rendszeres gazdasági politiká­ra van szükség. Helyes, hogy az állami üzemekben beru­házásokat eszközölnek s igy a munkaalkalmai­kat szaporítják. De ez magában véve szűkkörű s egyoldalú. Csonka-Magyarország számára új gazdasági politikát kell teremteni, mely szám­ba veszi az új lehetőségeket és új szükséglete­ket, a meglevő és a hiányzó anyagokat s ez alapon osztja be az állami és magántőke mun­kálkodását. Hiteles statisztikai adatokra fekte­tett tervre van szükség, mely megszabja, hogy mire van szükségünk és mink van, hogy a ma­gánvállalkozás is irányítható legyen. Helye­seljük, hogy Bethlen hangsúlyozta a fesz­szállítási szabályok megtartását, amit mi rég sürgetünk. A legszigorúbb becsületes­ség és takarékosság nélkül csődöt mond min­den gazdasági politika. Nincs többé annyi vagyonunk, hogy abból még lopni is lehetne. A közszállítások körüli korrektség majd vis­szaállítja a magánvállalkozásokba is a szolid­ságot. E kettő nélkül erkölcsi és anyagi csődbe kerülünk Kereskedelem, ipar és mezőgazda­ság terén egyaránt be kell hozni a többterme­lést. Éhen halunk, ha folyton importra szoru­lunk s nem tudunk semmit exportálni. Valu­tánkat se javíthatjuk így meg. Tehát a kor­mánytól oly gazdasági politikát kérünk, mely szélesebb körre terjed ki e gyorsabb tempóban farvtortozik. Május 9—25-ig cserélik ki a bankjegyeket. A hivatalos lap csütörtöki szám­a közli a pénz­ügyminiszter rendeletét a tízezer, ötezer, ezer, öt­száz és száz koronáról szóló dillamjegyek forg­a­lombahozataláról. A rendelet szerint a m. kir. álla­mi jegy­intézet működését későbbi megállapítanodó idő­pontban fogja megkezdeni, a szénzforgalom rendjé­nek biztosítása érdekében azonbelül a pénzügy­miniszter a tízezer, ötezer, ezer, ötszáz és száz koronáról szóló állam­jegye­ket már most kibocsátja. A kibocsátás kizárólag az osztrák-magyar bank felülbélyegzett tízezer és ezer koronáról szóló jegyeinek kicserélése végett történik. A kicserélést az osztrák-magyar bank budapesti főintézete és ma­­gyarorszá­gi fiókintézetei, külföldön és a megszál­lott területeken pedig a pénzügyminiszter által kü­lön intézkedéssel megjelölendő helyek végzik. A bankjegyeket teljes névértékben, minden levonás nélkül cserélik ki államjegyekre. A kicserélés határideje május 9-től május 25-ig terjed. Ugyanennek a rendeletnek függeléke szerint a kibocsátásra kerülő állam­jegyek leírása a következő: A tizenöt koronás állatot egy képe Magyarország védasszonyáinak mellképét ábrázolja, dicsfénytől övezett fején a magyar szent koronával, vállán Szent István palástjával és jobb kezében az ország jogarával; bal karján a dicsfénytől övezett Isteni kisdedet tartja, aki jobb kezét áldásra emeli, bal kezével pedig az országal­mát tartja. Az ötezer koronás álla­mjegy rajza Hungáriai mellképét ábrázolja, fején a magyar szent koronával és Vállán palásttal. Az ezer koronás államjegyen Szent Ist­­­ván királynak mellszobra látható; a király fején koro­nát, vállán palástot visel, feje körül dicsfény sugárzik. Az ötszáz koronás államjegy a honalapító Árpád fejede­, term mellképét viseli. A száz koronás államjegyet Má­tyás király mellképe diszíti. Ugyancsak a hivatalos lap csütörtöki száma közli a pénzforgalom ideiglenes szabályozásáról szóló 1921. évi XIV. törvénycikket, közli továbbá a kormány rendeletét, amely szerint a törvény az L. szakasz kivételével május 5-én lép életbe. Az 1. szakasz a következőkép szól: „Pénzjegyek kibocsá­tását a törvényhozás további intézkedéséig az ál­lam kizárólag magának tartja fenn." E szakasz életbelépésének napját külön rendelet fogja meg­állapítani. Németországnak május 12-ig válaszolnia kell. A birodalmi kabinet lemondott. — Briand helyzete is megrendült. Németországnak május 12-ig válaszolnia kell a szövetségesek jegyzékére, amely legkésőbb e hé 6-ig Berlinben lesz. A választ már nem fogja a Fernbach-kormány megadni, mert, mint Berlinből jelentik, a birodalmi kormány elhatározta lemon­dását. Az új kormány valószínűleg gyorsan fog válaszolni az entente-ultimátumra, hogy megaka­dályozza a büntető szankciók végrehajtását. A lon­doni konferenciának azonban nemcsak a német kor­mány lesz az áldozata, hanem valószínűleg Briand is, aki az angol fővárosban kénytelen volt merev állás­pontjától eltávolodni és ezt most Párisban na­gyon rossz néven vesszik tőle. Mai távirataink a következők: Berli­n, máj. 4 (Wolff) A birodalmi kor­mány az Egyesült­ Államok válaszjegyzéke által teremtett politikai helyzetre való tekintettel ma egyhangúlag elhatározta lemondá­sá­t. A kancellár fölkereste a birodalmi elnököt és közölte vele a kormány elhatározását. Az elnök arra kérte a kormányt, hogy egyelőre vezes­sék tovább az ügyeket. A kabinet ehhez hoz­zájárult. .­Berlin, máj. 4. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Parlamenti körökben erősen propagálják azt a kabinetet, amelynek dr Stresemann, a német néppárt vezetője is tagja volna, akár mint birodal­mi kancellár,­ akár mint külügyminiszter. Strese­mann hír szerint hajlandó a kormányvállalás után az ultitriátumot elfogadni. Dr Stresemann köréből eredő hírek szerint az angolok részéről olyan jelen­tések érkeztek, hogy Angliában szívesen látnák a Stresemann-kabinetet, mert a német néppárt a német nagyiparosoknak a pártja é­? a jóvátételi kötelezett­ségek végrehajtását leginkább egy olyan kabinet biz­tosíthatná, mely mögött a nagyipar ál. A birodalmi gyűlésen mindinkább növekszik azoknak a pártja, ak­ik az ultimátum elfogadása mellett vannak. London, máj. 3. (Reuters) A legfelsőbb tanács ötórás ülésben teljes megegyezésre jutott a Német­országba küldendő közlés dolgában. A szerkesztő­bizottság ma éjszaka ülést tart a jegyzőkönyv meg­szövegezésére. Szerdán délután a legfelsőbb tanács újra összeül. A jegyzőkönyvet legkésőbb május 6-án elküldik. Németországnak e hónap 12-ig válaszol­nia kell. Németországnak évente 100 millió font sterlinget és azonkívül kivitele u­tán 25 százalékos ,tarifát kell fizetnie. Hatszáz millió font sterlingre szóló bon azonnal, 1900 mllió font sterlingre szóló­­bon novemberben kerül kibocsátásra. Ez együttvétve Napoleon, halálának századik évfordulóján. Ma, május 5-ikén van szó?"Esztendeje, hogy Napoleon elhalálozott. S a „vi**, amely személyéről már életében keletkezett, nem jutott nyugvópontra a mai napig. Az orkán, mely haldoklása órájában a viharos Szent Hana fensíkján tombolt, szinte szim­bóluma annak a heves küzdelemnek, amely a fölött a kérdés fölött folyik, hogy ki volt voltakép ez a férfiú ? hol van a történelmet mozgató alakok kö­zött a helye ? Bámulói ma is az emberiség leg­tökéletesebb alakját látják benne, ellenségei a leg­nagyobb vérszopót. Amazok ítélete szerint nemcsak a legzseniálisabb hadvezért kell tisztelnünk személyé­ben, de a legzseniálisabb törvényhozót is, az utol­érhetetlen állam-kormányzót is, az ipar, a művészet és a tudomány felvirágoztatóját, aki hazájának nagy­ságát évszázadokra megállapította, s akinek alkotásai elevenen élnek ma is. Gyűlölői pedig csak nagy nyakmetszőnek tekintik, aki nagy méretekben foly­tatta mesterségét, aki millió életet áldozott hiúságá­nak, akiben nem lakozott kegyelet, m ahd kíméletle­nül gázolt keresztül a humanizmusnak minden meg­szentelt érzésein. Hol itt az igazság ? Bizonyára ott középütt valahol a két szélsőség között, ahogy az hasonló hevességű nézetkülönbségek esetén mindig történni szokott. Kétségtelen, hogy túlzás neki tulajdonítani minden nagy reformot, amely az ő nevével van összekötve. A Code Napoleon, idejének legtökélete­sebb törvénykönyve, nem az ő szellemének műve, s"alig van benne néhány szakasz, melynek gor­dolata tőle származott; ő valósította meg a bámulatos francia adminisztrációt, mely életben van ma is, de amelynek szerzője szintén nem ő; a francia bankot is alapította, a francia tudományt is ő központosí­totta a párisi egyetemen, de az érdem nagyobb­­ fele mindezekben a munkatársait illeti. Azonban kétség­telenül tévednek ócsárlói, mikor el akarják tőle tagadni ezekben is azt a részt, amely az övé; azt tudniillik, hogy e nagy reformokat a zseniális ter­vezők az ő segítsége nélkül sohase tudták volna megoldani. A nagy kormányzóknak egyik legnagyobb tulajdonsága abban nyilatkozik meg, hogy helyesen választják meg munkatársaikat. Minden feladat élére azt a férfiút állítják, aki azt leghelyesebben tudja megoldani. S ezzel a tulajdonsággal Napóleon a legtelj­esebb mértékben bírt. Igaza van az ócsár­lóknak abban, hogy a modern Franciaország nem Napóleon szellemi műve, hanem az eszes férfiak egész sorozatáé, de elfelejtik, hogy amit ezek, mint szerzők koncipiáltak, azt eleven valóság gyanánát Napóleon ültette át az életbe. Azok a túlzott békebarátok, mai nyelven defe­tisták, akik a háborúban nem a szükséges rosszat látják, nem az ultima rációt, amelyhez az emberiség­nek — fájdalom — évszázadok múlva is hozzá kell nyúlnia, hanem az emberi cselekvésnek legirtóz­a­tosbikát, — azok Napoleonnak minden nyers nagy ütközeteit természetesen az ő bűneinek rovására fogják írni. A Horatius-féle „bella matribus dete­stata" — az anyák által megátkozott csaták — az ő szemeikben semmikép sem lehetnek az em­beri nagyságnak bizonyítékai. Marengo vagy Austerfitz csak egy nagy mészárlás az ő felfogásuk szerint, amelyben csak a kegyetlenség magas foka nyilatkoz­hatik meg, de semmikép­pe az emberi nagyságnak valamelyes formája. Azonban az így ítélkezőknek is meg kellene annyit gondolniok, hogy egy nagy had­vezér lelki kialakultsága igen sok tényezőről van feltételezve. Egyes csatákat véletlenből, vagy ellen­ségei hibájából is nyerhet egy hadvezér, de az, aki állandóan mesternek bizonyul a harcok zajában, kell hogy nagy elsőrangú kvalitásokkal rendelkezzék.

Next