Pesti Hírlap, 1921. november (43. évfolyam, 244-269. szám)

1921-11-25 / 265. szám

Budapest,­­921. ELŐFIZETÉSI ÁRAK! Szász évre .......... 060 K Félévre 340 „ Negyedévre .......... 170 „ , Egy hóra 60 j! Egye a szám ára helyben, vi­déken és pályaudverrokon 3 Kj Hirdetés és apróvi­rdetta 1 3$­szabáa szeri­nt. flISU Ára 3 265. (14,885.) szám. no Péntek, november 25. Kiadótulajdonosok­­­légrÁdy testvérek SZERKESZTŐSÉG KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA: Budapest, Vilmos császár út 78. FIÓKKI­ADÓHIVATAL: Budapest, Er­sébeti körút 1. m. ••IIII. •1 u. p. Biharkeresztes. Irta: Urb­ánczy Nándor• Két k­upersifcét olvastam a lapokból. Belém akaszkod­tak, m­int az útszéli tövis. Az egyik tulajdonképen nem is hir, hanem hirdetmény. A magyar-oláh­­határmegállapító bizottság hir­detménye. Az vala benne, hogy 2250 határkőre van szüksége. Vasbetonból gyártva, hogy örökkön-örökké t­artson. Tíz százalék bánat­pénz, stb. És a végén: Nagyvárad, n. p; Bihar­keresztes. " Az ember elgondolkozik, hogy valóság-e, igaz-e, amit olvas­, vagy bolondgomba az egész. A másik híkrecske már inkább érthető. Úgy szól, h­ogy a pártok kebelében kifejezésre jutott az általános óhaj, hogy a kormányválság során a politikai államtitkári állások is töltes­senek be. Találóbb két hirecskét nem lehet hamar­jában egymás mellé állítani. Hűséges fotográ­fiái mai helyzetünknek. Nagymagyarország koporsószegeit ren­delik meg vasbetonból és Csonkamagyarorszá­gon az izgatja a követeket, az a pártok kíván­sága, hogy a politikai államtitkári állásokat is töltsék be. Nincsen ez így jól semmikép. Valami rettenetes méreg került szervezetünkbe. Züllés, bomlás, lelketlenség és lelkiismeretlenség, kö­zöny, tudatlanság és mindenekfelett egyéni ér­dekek előtérbe helyezése jellemzi közéletünket országunk kétharmad része rabságban. Barbárok pusztítják nemzeti és kulturális érté­keinket. Itt bent a csonka országban alig elvi­selhető már a folyton fokozódó drágaság. Az uzsora, árdrágítás szabadon dühöng. Kor­mányintézkedésekkel is fokozzák a drágaságot. És a fórumon vásári veszekedés folyik. Máskor is voltak nyavalyáink, nemzeti gyöngéink és emberi gyarlóságaink. De akkor nem jártak azzal a veszéllyel, amivel most akkor megvolt nemzeti, állami és gazdasági egységünk." Most kicsinyek és nagyok elvesztették józan ítélőképességüket. Csak gyűlöletet, elfo­gultságot, személyi torzsalkodást látunk min­denütt. Mintha szándékosan dolgoznának vég­romlásunkon. Szeretnék korbácsot venni a kezembe. Soha nem vágytam a hatalomra. Most igen! Idegenkedtem tőle. Főleg azért, mert a hatalmat a múltban meggyőződés és elvek fel­adása ellenében adták csak. És legtöbbször nem a nemzet, érdekében, hanem az ellen kellett vele élni. De most vágyom utána, mert határkövek­re írtak ki úrlejtést. És ha tovább tart a mos­tani züllés és bűnös civódás, azok a határkö­vek bemohásodnak a demarkáción. Már­pedig a Mindenható annak idején ne­künk más határköveket készíttetett. A Tátrát, a máramarosi havasokat, a csíki hegyeket, a Bucses, Negoj, Retvezát sziklafalait. Ellenben politikai államtitkárokat nem gyártott. Legalább is a bibliában és a teremtés történetében ilyenekről nincs megemlékezés. Árpád fejedelmet sem kisérték politikai államtitkárok honfoglalási vállalkozásában. A Névtelen jegyző sem tud róluk. Urak, Urak, megválasztott Urak! Törte­tő, veszekedő U­rak! Nem torzsalkodásra, ha­nem becsületes és bátor magyar politikára van szükségünk. Négy elrabolt országrészünkért fájjon a fejetek.­ Ne rongyos államtitkári állá­sokért. Éjjel, nappal az a gondolat izgasson és tüzelje véreteket, hogy Kanizsán túl nem jár magyar gőzös, hogy az ország házától északra, egy ágyulövésnyire csehek parancsolnak a ma­gyarnak, s hogy Nagyvárad felé Biharkeresz-Ltoa­sa utolsó posta. —— Gróf Bethlen István dezignált miniszterelnök. Programmja az egységes párt, a kisgazdákból, disszidensekből és kereszténypártból. — „Nemzeti Egység Pártja- Közjogi alapja az 1920­­. és a detronizációs törvény. — Bethlen ma este tárgyalt a pártvezérekkel. — Szombaton terjeszti a pártok elé programmjáit A mai napon­ megtörtént az első lépés a vál­ság megoldására: a kormányzó miniszterelnökké dezignálta gróf Bethlen Istvánt és megbízta a ka­binet megalakításával. Bethlen a déli órákban ki­hallgatáson jelent meg a kormányzónál és ezen az audiencián történt meg a dezignálás. A pártokban már napok előtt tudták, hogy­­újra ő kap megbíza­tást kormányalakításra, mert a dezignálást meg­előző kihallgatások gróf Bethlen István kibonta­kozási plattfom­ja, az egységes párt jegyében foly­tak le. Bethlen István ezúttal is gyorsan akar túlesni a kormányalakítás nehézségein, s dezignálása után rögtön hozzáfogott a pártokkal való tárgyalásaihoz. Már a délelőtt folyamán "volt egy szűkebb körű ta­nácskozás nála, amelyen a kormányt támogató cso­portok képviselői vettek részt, a hivatalos tárgyalá­sok azonban délután kezdődtek meg, amikor a mi­niszterelnök sorra megbeszélést folytatott azoknak a pártoknak vezéreivel, mely pártok támogatását kormánya számára biztosítani kívánja. Ezek a pár­tok: a kisgazda, és földm­űvespárt, a keresztény nem­zeti egyesü­lés és a disszidens-csoport. Este fél hat órakor megjelentek a miniszterel­nökségen a kisgazdapárt vezetői közül: Gaal Gasz­ton, a nemzetgyűlés elnöke, nagyatádi Szabó Ist­ván, Mayer János és Rubinek Gyula, akikkel mint­egy két óra hosszat tárgyalt gróf Bethlen István. Nyolc órakor a keresztény egyesülés vezető poli­tikusai jöttek el hozzá: Vas* József, •• Huszár Ká­roly, Ernszt Sándor és Haller István, este félti* órakor pediig a­­disszidensek képviseleteiben gróf Klebelsberg Kuró, Gyömörey György és Fáy Gyula jelentek meg. Mindhárom párt képviselőivel közölte gróf Bethlen István, hogy a kormányzó­­t miniszterel­nökké dezignálta és megbízta azzal, hogy kor­mányának megalakítása és a kormányzatnak szi­lárd parlamenti alapra való helyezése céljából lépjen érintkezésbe a pártokkal, ő az eredményes kormányzás, a komoly alkotó munka végzésének előfeltételéül, egy egységes párt megteremtését te­kinti, amely a spas zilált, ingadozó pártviszonyok helyett a kormányzatnak igazi támaszául szol­gálna és a parlament munkaképességét tartósan biztosíthatná.­­ • Az egységes pártnak nem lenne osztályjel­l­lege, programmja felölelné mindazt, amit a mai többségi pártok politikai programmjukban felál­lítottak, s így hivatva volna arra, hogy a nemzet összes értékes erőit magában egyesítse. Az új párt elnevezéseül a „Nemzeti Egység Párt­ja" nevet ajánlja. Az a kívánsága, hogy az uj párt a kisgazda és földmivespártból alakuljon k­i, ez legyen a ge­rince, anélkül, hogy ezzel az átalakulással bár* mi is csorbát, szenvedne mindabból, amire a lei*, gazda programmal megválasztott képviselők vá­lasztóik előtt kötelezettséget­ vállaltak. A kiszéles­ített kisgazdapártba kellene be­lépniök a keresztény egyesülés pár­tain­ak és a k­isszidenseknek. Az új párt közjogi alapját mindenkinek, aki oda belép, fen­tartás nélkül el kell fogadnia. Alkotmányjogi kérdésekben az új párt nemcsak az 1920. évi I. t­c., de hangsúlyo­zottan az 1921. 47. t.-c. alapján is áll, am­ely tudvalevőleg a Habsburg-ház trónvesz­tettségét iktatta törvénybe. Ezenkívül részletesen kidolgozott programmja van a miniszterelnöknek az állami élet minden­­­rén­. A sürgős feladatokon (általános választójog , revíziója, törvényhatósági és községi reform) kívül kiterjeszkedik a programam a gazdasági és pénzügyi­­ helyzet múlhatatlanul sürgős szanálására, a tiszt­­­viselői nyom­or enyhítésére, a középosztály helyze­­­tének javítására stb. A kisgazdapárt vezetői a min­iszterelnöktől a­­ pártkörbe jöttek, ahol beszámoltak Bethlen tervei­­­ről. Bizalmas tanácskozásokon vitatták meg a leg­fontosabb kérdést, amiben a pártnak rövid időn­­ belül határoznia kell: az egységes párt dolgát. Eb­­­ben még mindig megoszlanak a vélemények; egy ré­sze a­ pártnak helyesli, másik része inkább pártszö­vetséget kiván, de kapacitálásra hajlandó és úgy látszik, hogy a programmban bizva, ezen a téren hajlandó engedményeket tenni.­ ­ ! Náni. Irta: Bunda Jenő. Apró, kis­fiú koromban ismertem meg a Nánit. És­ Náni már akkor is öreg, nagyon öreg asszony volt. Nevezetes­ ünnepi nap találkoztunk először: költözködtünk. A faluról behurcolkodtunk a város­ba. Apámnak, anyámnak tömérdek munka, igen sok gond. Nekünk, gyerekeknek nagyszerű majális. Odakünn, a nagy kertes falusi házban már két hét­tel előbb­ kezdődött a mulatság. Nagy ládákat hoz­tak le a padlásról. Rejtett helyekről mázsaszámra került elő az újságpapiros. Az apám már évek óta félretétetett minden, lapot: „Jó lesz majd, ha költözködjek!" Hegyek közé elzárt kis faluba szo­­­rult tisztvis­ő családban hosszú idő óta ez volt az álmok álma: áthelyezés­ a városba. Végül meg­jött a hivatalos irás, kinevezés, nagyobb állás, öt­ven, vagy hatvan forinttal tlibb havi fizetés és min­denek tetejében: a város! A város, ahol aszfaltjárda van, nem dagasztja az ember bokáig a sarat. A város, ahol villanyvilágítás van,­nem kell piszkolódni a rossz szagú petróleumlámpákkal. A­ város, ahol iskola van, a fiukat nem kell­ drága pénzen kiadni messze idegenbe. Mindez öröm volt, nagy szeren­cse. Az apám jókedvűen fütyörészett, amikor a padlásról a nagy ládákat lehozták. Az anyám ra­gyogó arccal látott hozzá­m a pakolásnak.­ Vastag szalmaréteg a nagy láda fenekére. A szalmára egy sor újságpapirosba ,vastagon begöngyölt üveg és porcellán. Megint szalmaréteg,­ megint egy csomó Csésze, tányér, finom borospohár. Így ment ez to­vább, amíg megtelt a láda. Azután az első láda után jött a többi: — hihetetlen, mennyi holmi van egy ilyen vidéki háztartásban! Az ágynemű, a konyhaedény, a sok külső szerszám. Végül a bútorok: vadonatúj gyékénnyel göngyölnek be minden egyes darabot. A törékeny éleket összesodort szalmával bontják, az egészet kötéllel jó feszesre szorítják: Jaj Istenem! Rázós szekeren, kapaszkodós hegyi utakon bajuk ne történjék! Az utolsó este három hatalmas szekér indul útnak vízhatlan ponyvával gondosan letakargatva. Reggelre a városban lesz­nek. Csak esőt nem kapjanak! De biztatóan csilla­gos a szép júliusi éjszaka. Harmadik szekérre­, a kocsis mellé fölkapaszkodik egy hivatalszolga. Vi­gyázzon, János! valami baj ne legyen, Jánosi Min­den rendben lesz, tekintetes úr! Ne tessék aggódni, te­kintetes asszony! Gyüre! Haji Nehéz súly alatt nyikorog, nyög, recseg a kerék. Csak a tengely ki­tartsa ! Vigyázzanak Kuzi mellett a kapaszkodón ! Nem lesz semmi baj, tekintetes úr! Az éjszakát idegenben töltjük. Hajnalban in­dul velünk a kocsi. Nyolc óra felé már megéhezünk, országút szélén megállunk. Margarette-virágok fehér csillagával teleszórt hegylejtő meredek oldalához simul a kocsi, tisztaságtól szagló tarka szervétáról csirkecombot eszünk, friss fostásvizet iszunk utána. Madárcsicsergés adja hozzá a kisérő muzsikát. Mi­lyen szép ez: Majális! Majális! Dél felé érkezünk be a városba. Jövendőbeli lakásunk előtt rendben,­­ szép sorban ott várakoznak már a bútoros szekerek. Akkor ismerkedtünk meg a Nanival. Ott állt a vasliliomokkal és vaspántokkal kivert, öreg, bolt­hajtásos kapu előtt, amikor megérkeztünk. Hajlott hátú, kis, öreg személy, a ruhája kopott, idegen színekkel foltozott perkály, de rendes és tiszta. A feje fekete kartonkendővel bekötve. A kendő alól elszabadult feh­ér hajtincsek kandikálnak ki, a szája fogatlan, az ajka beesett, hegyes, sovány álla el­őre hajlik. Olyan volna, mint egy kis összetöpörödött Vasorrú Bába, de az arcán nincs semmi gonoszság. Gyönyörű szép, nagy, kék szeme van, szelíd, mo­

Next