Pesti Hírlap, 1921. november (43. évfolyam, 244-269. szám)
1921-11-25 / 265. szám
Budapest,921. ELŐFIZETÉSI ÁRAK! Szász évre .......... 060 K Félévre 340 „ Negyedévre .......... 170 „ , Egy hóra 60 j! Egye a szám ára helyben, vidéken és pályaudverrokon 3 Kj Hirdetés és apróvirdetta 1 3$szabáa szerint. flISU Ára 3 265. (14,885.) szám. no Péntek, november 25. KiadótulajdonosoklégrÁdy testvérek SZERKESZTŐSÉG KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: Budapest, Vilmos császár út 78. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Ersébeti körút 1. m. ••IIII. •1 u. p. Biharkeresztes. Irta: Urbánczy Nándor• Két kupersifcét olvastam a lapokból. Belém akaszkodtak, mint az útszéli tövis. Az egyik tulajdonképen nem is hir, hanem hirdetmény. A magyar-oláhhatármegállapító bizottság hirdetménye. Az vala benne, hogy 2250 határkőre van szüksége. Vasbetonból gyártva, hogy örökkön-örökké tartson. Tíz százalék bánatpénz, stb. És a végén: Nagyvárad, n. p; Biharkeresztes. " Az ember elgondolkozik, hogy valóság-e, igaz-e, amit olvas, vagy bolondgomba az egész. A másik híkrecske már inkább érthető. Úgy szól, hogy a pártok kebelében kifejezésre jutott az általános óhaj, hogy a kormányválság során a politikai államtitkári állások is töltessenek be. Találóbb két hirecskét nem lehet hamarjában egymás mellé állítani. Hűséges fotográfiái mai helyzetünknek. Nagymagyarország koporsószegeit rendelik meg vasbetonból és Csonkamagyarországon az izgatja a követeket, az a pártok kívánsága, hogy a politikai államtitkári állásokat is töltsék be. Nincsen ez így jól semmikép. Valami rettenetes méreg került szervezetünkbe. Züllés, bomlás, lelketlenség és lelkiismeretlenség, közöny, tudatlanság és mindenekfelett egyéni érdekek előtérbe helyezése jellemzi közéletünket országunk kétharmad része rabságban. Barbárok pusztítják nemzeti és kulturális értékeinket. Itt bent a csonka országban alig elviselhető már a folyton fokozódó drágaság. Az uzsora, árdrágítás szabadon dühöng. Kormányintézkedésekkel is fokozzák a drágaságot. És a fórumon vásári veszekedés folyik. Máskor is voltak nyavalyáink, nemzeti gyöngéink és emberi gyarlóságaink. De akkor nem jártak azzal a veszéllyel, amivel most akkor megvolt nemzeti, állami és gazdasági egységünk." Most kicsinyek és nagyok elvesztették józan ítélőképességüket. Csak gyűlöletet, elfogultságot, személyi torzsalkodást látunk mindenütt. Mintha szándékosan dolgoznának végromlásunkon. Szeretnék korbácsot venni a kezembe. Soha nem vágytam a hatalomra. Most igen! Idegenkedtem tőle. Főleg azért, mert a hatalmat a múltban meggyőződés és elvek feladása ellenében adták csak. És legtöbbször nem a nemzet, érdekében, hanem az ellen kellett vele élni. De most vágyom utána, mert határkövekre írtak ki úrlejtést. És ha tovább tart a mostani züllés és bűnös civódás, azok a határkövek bemohásodnak a demarkáción. Márpedig a Mindenható annak idején nekünk más határköveket készíttetett. A Tátrát, a máramarosi havasokat, a csíki hegyeket, a Bucses, Negoj, Retvezát sziklafalait. Ellenben politikai államtitkárokat nem gyártott. Legalább is a bibliában és a teremtés történetében ilyenekről nincs megemlékezés. Árpád fejedelmet sem kisérték politikai államtitkárok honfoglalási vállalkozásában. A Névtelen jegyző sem tud róluk. Urak, Urak, megválasztott Urak! Törtető, veszekedő Urak! Nem torzsalkodásra, hanem becsületes és bátor magyar politikára van szükségünk. Négy elrabolt országrészünkért fájjon a fejetek. Ne rongyos államtitkári állásokért. Éjjel, nappal az a gondolat izgasson és tüzelje véreteket, hogy Kanizsán túl nem jár magyar gőzös, hogy az ország házától északra, egy ágyulövésnyire csehek parancsolnak a magyarnak, s hogy Nagyvárad felé Biharkeresz-Ltoasa utolsó posta. —— Gróf Bethlen István dezignált miniszterelnök. Programmja az egységes párt, a kisgazdákból, disszidensekből és kereszténypártból. — „Nemzeti Egység Pártja- Közjogi alapja az 1920. és a detronizációs törvény. — Bethlen ma este tárgyalt a pártvezérekkel. — Szombaton terjeszti a pártok elé programmjáit A mai napon megtörtént az első lépés a válság megoldására: a kormányzó miniszterelnökké dezignálta gróf Bethlen Istvánt és megbízta a kabinet megalakításával. Bethlen a déli órákban kihallgatáson jelent meg a kormányzónál és ezen az audiencián történt meg a dezignálás. A pártokban már napok előtt tudták, hogyújra ő kap megbízatást kormányalakításra, mert a dezignálást megelőző kihallgatások gróf Bethlen István kibontakozási plattfomja, az egységes párt jegyében folytak le. Bethlen István ezúttal is gyorsan akar túlesni a kormányalakítás nehézségein, s dezignálása után rögtön hozzáfogott a pártokkal való tárgyalásaihoz. Már a délelőtt folyamán "volt egy szűkebb körű tanácskozás nála, amelyen a kormányt támogató csoportok képviselői vettek részt, a hivatalos tárgyalások azonban délután kezdődtek meg, amikor a miniszterelnök sorra megbeszélést folytatott azoknak a pártoknak vezéreivel, mely pártok támogatását kormánya számára biztosítani kívánja. Ezek a pártok: a kisgazda, és földművespárt, a keresztény nemzeti egyesülés és a disszidens-csoport. Este fél hat órakor megjelentek a miniszterelnökségen a kisgazdapárt vezetői közül: Gaal Gaszton, a nemzetgyűlés elnöke, nagyatádi Szabó István, Mayer János és Rubinek Gyula, akikkel mintegy két óra hosszat tárgyalt gróf Bethlen István. Nyolc órakor a keresztény egyesülés vezető politikusai jöttek el hozzá: Vas* József, •• Huszár Károly, Ernszt Sándor és Haller István, este félti* órakor pediig adisszidensek képviseleteiben gróf Klebelsberg Kuró, Gyömörey György és Fáy Gyula jelentek meg. Mindhárom párt képviselőivel közölte gróf Bethlen István, hogy a kormányzót miniszterelnökké dezignálta és megbízta azzal, hogy kormányának megalakítása és a kormányzatnak szilárd parlamenti alapra való helyezése céljából lépjen érintkezésbe a pártokkal, ő az eredményes kormányzás, a komoly alkotó munka végzésének előfeltételéül, egy egységes párt megteremtését tekinti, amely a spas zilált, ingadozó pártviszonyok helyett a kormányzatnak igazi támaszául szolgálna és a parlament munkaképességét tartósan biztosíthatná. • Az egységes pártnak nem lenne osztályjelllege, programmja felölelné mindazt, amit a mai többségi pártok politikai programmjukban felállítottak, s így hivatva volna arra, hogy a nemzet összes értékes erőit magában egyesítse. Az új párt elnevezéseül a „Nemzeti Egység Pártja" nevet ajánlja. Az a kívánsága, hogy az uj párt a kisgazda és földmivespártból alakuljon ki, ez legyen a gerince, anélkül, hogy ezzel az átalakulással bár* mi is csorbát, szenvedne mindabból, amire a lei*, gazda programmal megválasztott képviselők választóik előtt kötelezettséget vállaltak. A kiszélesített kisgazdapártba kellene belépniök a keresztény egyesülés pártainak és a kisszidenseknek. Az új párt közjogi alapját mindenkinek, aki oda belép, fentartás nélkül el kell fogadnia. Alkotmányjogi kérdésekben az új párt nemcsak az 1920. évi I. tc., de hangsúlyozottan az 1921. 47. t.-c. alapján is áll, amely tudvalevőleg a Habsburg-ház trónvesztettségét iktatta törvénybe. Ezenkívül részletesen kidolgozott programmja van a miniszterelnöknek az állami élet mindenrén. A sürgős feladatokon (általános választójog , revíziója, törvényhatósági és községi reform) kívül kiterjeszkedik a programam a gazdasági és pénzügyi helyzet múlhatatlanul sürgős szanálására, a tisztviselői nyomor enyhítésére, a középosztály helyzetének javítására stb. A kisgazdapárt vezetői a miniszterelnöktől a pártkörbe jöttek, ahol beszámoltak Bethlen terveiről. Bizalmas tanácskozásokon vitatták meg a legfontosabb kérdést, amiben a pártnak rövid időn belül határoznia kell: az egységes párt dolgát. Ebben még mindig megoszlanak a vélemények; egy része a pártnak helyesli, másik része inkább pártszövetséget kiván, de kapacitálásra hajlandó és úgy látszik, hogy a programmban bizva, ezen a téren hajlandó engedményeket tenni. ! Náni. Irta: Bunda Jenő. Apró, kisfiú koromban ismertem meg a Nánit. És Náni már akkor is öreg, nagyon öreg asszony volt. Nevezetes ünnepi nap találkoztunk először: költözködtünk. A faluról behurcolkodtunk a városba. Apámnak, anyámnak tömérdek munka, igen sok gond. Nekünk, gyerekeknek nagyszerű majális. Odakünn, a nagy kertes falusi házban már két héttel előbb kezdődött a mulatság. Nagy ládákat hoztak le a padlásról. Rejtett helyekről mázsaszámra került elő az újságpapiros. Az apám már évek óta félretétetett minden, lapot: „Jó lesz majd, ha költözködjek!" Hegyek közé elzárt kis faluba szorult tisztviső családban hosszú idő óta ez volt az álmok álma: áthelyezés a városba. Végül megjött a hivatalos irás, kinevezés, nagyobb állás, ötven, vagy hatvan forinttal tlibb havi fizetés és mindenek tetejében: a város! A város, ahol aszfaltjárda van, nem dagasztja az ember bokáig a sarat. A város, ahol villanyvilágítás van,nem kell piszkolódni a rossz szagú petróleumlámpákkal. A város, ahol iskola van, a fiukat nem kell drága pénzen kiadni messze idegenbe. Mindez öröm volt, nagy szerencse. Az apám jókedvűen fütyörészett, amikor a padlásról a nagy ládákat lehozták. Az anyám ragyogó arccal látott hozzám a pakolásnak. Vastag szalmaréteg a nagy láda fenekére. A szalmára egy sor újságpapirosba ,vastagon begöngyölt üveg és porcellán. Megint szalmaréteg, megint egy csomó Csésze, tányér, finom borospohár. Így ment ez tovább, amíg megtelt a láda. Azután az első láda után jött a többi: — hihetetlen, mennyi holmi van egy ilyen vidéki háztartásban! Az ágynemű, a konyhaedény, a sok külső szerszám. Végül a bútorok: vadonatúj gyékénnyel göngyölnek be minden egyes darabot. A törékeny éleket összesodort szalmával bontják, az egészet kötéllel jó feszesre szorítják: Jaj Istenem! Rázós szekeren, kapaszkodós hegyi utakon bajuk ne történjék! Az utolsó este három hatalmas szekér indul útnak vízhatlan ponyvával gondosan letakargatva. Reggelre a városban lesznek. Csak esőt nem kapjanak! De biztatóan csillagos a szép júliusi éjszaka. Harmadik szekérre, a kocsis mellé fölkapaszkodik egy hivatalszolga. Vigyázzon, János! valami baj ne legyen, Jánosi Minden rendben lesz, tekintetes úr! Ne tessék aggódni, tekintetes asszony! Gyüre! Haji Nehéz súly alatt nyikorog, nyög, recseg a kerék. Csak a tengely kitartsa ! Vigyázzanak Kuzi mellett a kapaszkodón ! Nem lesz semmi baj, tekintetes úr! Az éjszakát idegenben töltjük. Hajnalban indul velünk a kocsi. Nyolc óra felé már megéhezünk, országút szélén megállunk. Margarette-virágok fehér csillagával teleszórt hegylejtő meredek oldalához simul a kocsi, tisztaságtól szagló tarka szervétáról csirkecombot eszünk, friss fostásvizet iszunk utána. Madárcsicsergés adja hozzá a kisérő muzsikát. Milyen szép ez: Majális! Majális! Dél felé érkezünk be a városba. Jövendőbeli lakásunk előtt rendben, szép sorban ott várakoznak már a bútoros szekerek. Akkor ismerkedtünk meg a Nanival. Ott állt a vasliliomokkal és vaspántokkal kivert, öreg, bolthajtásos kapu előtt, amikor megérkeztünk. Hajlott hátú, kis, öreg személy, a ruhája kopott, idegen színekkel foltozott perkály, de rendes és tiszta. A feje fekete kartonkendővel bekötve. A kendő alól elszabadult fehér hajtincsek kandikálnak ki, a szája fogatlan, az ajka beesett, hegyes, sovány álla előre hajlik. Olyan volna, mint egy kis összetöpörödött Vasorrú Bába, de az arcán nincs semmi gonoszság. Gyönyörű szép, nagy, kék szeme van, szelíd, mo