Pesti Hírlap, 1921. december (43. évfolyam, 270-294. szám)

1921-12-04 / 273. szám

Budapest, 1921. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 660 K Félévre 310 „ Negyedévre ......... 170.,­ Egy hóra 60 „ Egyes elám ára helyben, vi­déken és pályaudvarokon 3 K. Hirdetés és apróhirdetés díj­szabás szerint.­­ 1921 0£0. 4 Ilinl. ÁTVETTE m. 211. (H.693.) szám. Vasárnap, december 4. Kiadótulajdonoaok 5 LÉG­R­ÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA: Budapest, Vilmoscsászár-út78. FIÓK KE­ADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút 1. m. r A piszkosak. Irta: Urmányzy Náif « Nem tudok találóbb kifejezést rájuk. Ha azt mondanám, hogy" hitványok, becstelenek, nem fejezném ki hűen gondolatomat. Keveseb­bet mondanék, mint amennyit akarok. Mert a hitvány, a becstelen embernek lehet valamelyes előnyös tulajdonsága is. Lehet eszes, bátor, el­szánt, erős. De ha valakire azt­­mondjuk, hogy piszkos, akkor a legutolsó helyre osztályoztuk. A piszkost már nem is tudjuk gyűlölni, csak megvetni, akire undorral gondolunk. A piszkos jelzőt osztrák szomszédunkra értem. Hetek óta vonulnak befelé a nekik ítélt magyar földre. Mindenki, néhány községet el­foglalnak. Nincs ellenállás. Am­ikor először jöttek, egypár száz el­szánt, fegyveres magyarra bukkantak. És visz­sza­vonultak a piszkosak, ők verekedni nem akarnak. Adják nekik oda a prédát az ajándé­kozó nagyhatalmak. Most megkapták. Vajon hogy érzik magukat ! Vajon ég-e az arcuk a szégyentől? Vajon tudják-e, hogy milyen maradandó gyalázatot vettek magukra. Mert ocsmá­nyabb, alávalóbb szerepre nép m­ég nem vállalkozott soha. Sok százezer magyar katona pusztult el és lett nyomorék az osztrák határok védelmé­ben. Csak­ most történt. És már elfeledték az irtózatos­­magyar véráldozatot. Az ő földjükért véreztünk títáni küzde­lemben s most hálából a mienkre teszik rá a kezüket. A gazságnak, az elvetemültségnek soha nem sejtett, szédületes nagysága ez. Mi pedig, mintha elaltattak volna, vagy érzéktelenitéssel oparálnának, hallgatunk. Nem érzünk fájdalmat. Nem hallok egyetlen felszisszenő jajszót, kitörő átkot. Nem látok egyetlen legördülő könnycseppet, egyetlen ökölbe szoruló kezet. _ Nem zökken ki semmi a kerékvágásból. Mindenki folytatja a maga mesterségét. Egyik mulat, árdrágit, a másik koplal. És a pártok taktikáznak, tanácskoznak. Egyesülés, szövet­ség, programra, határozati javaslat, három pont, hat pont. Ez a jeles politikus így nyilatkozott. A másik meg úgy. Új terv. Legújabb terv. A ku­tya gondol Kismartonra, Felsőőrre. Osztrák perfidiára. Magyar gyalázatra. Legalább szenjünk mi a piszkosoknak. Akiket a letett eskü­ szentsége köt. Akik megfo­gadtuk a Mindenható színe előtt, hogy nem mondunk le a magyar föld egyetlen barázdá­járól sem. Akiknek egyedüli életcélunk hazánk visszaszerzéséért dolgozni, küzdeni. Az a föld, amelyre ráléptetek, ezer esz­tendő óta a mienk. Hasztalan dicső előnyomu­lástok Hasztalan minden próbálkozástok. Az a föld újra a miénk lesz. Laokoon, a trójai pap óva intette a tró­jaiakat az ellenség ajándékától. Rátok is ve­szélyt hoz az elfogradott ajándék. Megismétlő­dik Trója pusztulása. Mert nekünk nem el­­g és nem elégtétel, ha kipucoltok ősi földünk­ről. Nekünk megtorlás is él, hogy so­h­a többé ne támadjon étvágyatok magyar földre. A soproni népszavazás eredményében nem kételkedünk. Becsületesen gondolkodó magyar állarapokár nem szavaz hazája ellen. A szavazás eredményéből vonjátok le a kon­zekvenciát. Híd lesz az, amelyen síppiszerével, ép bőrrel visszavonulhattok. Bizonyos, hogy nem teszitek meg. Pisz­kosak vagytok s majd sopánkodni forrtok, hogy a szava­zás­om volt igazságok. Jobb h, ha maradtok Ha önként kimen­nétek, amilyen buta nagylelkűek vagyunk, ta­lán még megbocsájtanak gaztságtokat. • Csak maradjatok Kismartonban, Nagy­marton­ban. Pinkafőn. Mi respektáljuk Tria­nont. Azon leszünk, hogy minél többen ott ma­radjatok, az utolsó ítélet napjáig. --•'•'•­ra Tzenharmonikát? pénteken. ' a Regény, (11) ír­ta­­ Szenes Béla. — Ilonka meghalt­ . A lélekzetét elfojtotta ez a rettenetes gondo­lat. Rátelepedett a szívére, ólomsúllyal nyomta a tüdejét. — Ilonka meghalt. Nem él. Nincs többé. Hogyan nőtt ki lelkéből ez a fekete virág, ez a rögeszme? Akár­hogyan is erőlködött, nem tudta kitépni talajából, melyből titkos törvények emel­ték ki. A lélek legmélyéig igyekezett, de e rettene­tes gondolat gyökeréig nem tudott lejutni. — Meghalt. Igyekezett a józanság lámpájával bevilágí­tani a lélek mélységei­be. A fényt elnyelte a sötétség. — Meghalt. Nem él. Nem élhet. Miért n­em­ élhet, miért nem él? — nem tudott választ a kérdésekre mást, mint hogy a gyötrő ha­lálsejtések, melyek napok óta kínozták, nem lehet­tek egy ostoba, de mégis ártalmatlan tréfa kísérői. 'Őt nem ez a tréfa sodorta az őrület határáig, hanem valami borzalmas valóság. ' — Meghalt.­­ Lehunyta szemét, látni akarta Ilonka arcát, két tenyerével elzárta fülétől az utca zaját, hallani akarta Ilonka hangját — ravatalon fehér lány fe­küdt néájén, nem tudott­ szab­dulni ettől a kép­től. — Meghalt, meghalt. Eddig, ha Ilonkára gondolt, érezte, hogy az elfutó gondolat célhoz ér, eleven felvevő állomás fo­gadja. Most­ úgy érezte magát, mint egy ember, aki süket telefonba beszél. Igen, egy láthatatlan központ szétkapcsolta­­őket. " Autón ült, a soffőr mellett és az eső vadul ver­te az arcát. Vonaton utazni, háromszor átszállni, órákig várakozni, nem bírta volna. — Gyorsabban, gyorsabban — unszolta a sof­főrt­. A lámpa fénye elsöpörte a sötétséget az autó elől. Egy útkanyarulatnál megálltak. A soffőr a tér­képet nézte. — Hány óra van? — kérdezte aztán. A báró megnézte óráját . — Fél egy lesz öt perc múlva. — Déltájban Pesten leszünk — mondta a sof­főr. — Tizenharmadika és péntek — tűnődött a báró. Tehát itt a félelmetes nap és ő most, ezen a napon, nem a maga életéért remeg. — Tizenharmadika és péntek — ismételte han­gosan. — Tessék? — kérdezte a soffőr megütődve. — Semmi. Siessünk, barátom, siessünk! A báró egy könnycseppet érzett a szeme sar­kában. A könnycsepp lefutott az arcán. Sírt. — Ilonka nem él, meghalt! Úgy jeleint meg életében ez a lány, vakítóin ragyogva,­­mint az autó reflektorának fénye az éjszaka sötétében. Jött, csupa fényesség lett minden és hogy el­tűnt, vigasztalanabb lett az éjszaka. Delet harangoztak. Már több mint egy órája ált ott a Margit­körúti ház falához támaszkodva és­­a szemközti ház kapuját, ablakait lesta. Akit vártfi nem jelent meg, sem a kapuban, sem az ablakban."*" Kétszer-háromszor is átment a kocsiúton, be­fordult az ismerős kapun, de­ a­ lépcsőházig el sem ju­tott. Visszafordult. Félt a bizonyosságtól. Órákig ácsorgott, aztán hirtelen mint az őrült, úgy rohant fel a lépcsőn, hát végezze el, aminek programmját már százszor is elébe tártuk. Követeljük a jogrendet, de nem frá­zisos ígéretekben,­ hanem a valóságban,­ a termelő munka megindítását, a panamák és egyéni akciók kiirtását, a drágaság letörését, a megszűkített vá­lasztójog törvényét, az alkotmánybiztosítékot, a fő­rendiház és a közigazgatás reformját s ezek után becsületes és tiszta választást. Hangzatos program­mokra, nem vagyunk kíváncsiak. Frázisokból nem lehet Magyarországot fölépíteni. Komoly munkát kérünk! Megalakultam m$ Bell­iénTM kormány Há­rom h hónapos munkaprogrammot terjeszt a parlament elé. Az alkotmány­ozó feladatok elvégzésiig esetleg meghosszabbítják a­ nemzetgyűlést. — Nagy elégedetlenség a kisgazdapártban Klebels­ber­g kinevezése miatt. — Az ellenzék és a kisgazdák egy része éles han*cápa készül már* a kormány bemutatkozásánál. Gróf­ Bethlen István végre vokt, meddő tárgyal­­tói pedig azt követeljük, hogy a legsürgősebb mon­datás után megalakította kormányát, mely kedden mutatkozik be a nemzetgyűlésen. Az egységes kor­mánypárt terve megbukott, de, hír szerint, benne lesz az új kormány programj­jában. A kisgazda­párt és kereszténypárt oly ellenségeskedést fejtett ki egymás ellenében, hogy mindkét párt vezető egyéniségei kimaradtak a kabinetből. Nagyatádi Szabó István helyét Máyer János tölti be. A bel­ügyminisztér­iumból távozik ugyan Ráday, de he­lyére nem a kisgazdapártból, hanem a dissziden­sek köréből választott minisztert Bethlen, gróf Klebelsberg Kunót. A pénzügyminisztérium élére Kátay Tiborban szakember kerül. S viszaállítják a közélelmezési minisztériumot, melynek élére Térffy Béla lép. Egyebekben a kabinet a régi marad. Földmivelésügyi államtitkár Schandl Károly, bel­ügyi államtitkár pedig Koszó István lett. Az új kormányt már megszületése pillanatá­ban szürke kabinetnek nevezték el a politikusok. Minket a kormány színe csak annyiban érdekelt, hogy nem látjuk egyszínűnek, nevezetesen nemcsak hogy nem sikerült az egységes párt, hanem még egységes kabinetet sem sikerült csinálni. Mert még a legitimitás kérdésében sem látszik teljes határo­zottsággal egységesnek az új kormány. Azért nem is jósolhatunk neki túlságos hosszú életet. S min­denesetre kínos nlégitipetést kelt, hogy oly hosszú tárgyalásoknak ilyen kis eredménye van, ami iga­zán senkit se elégít ki, se az országot, se a párto­kat, se Bethlent. A politikai bírálatot nem nagyon birja ki a válság egész megoldása, mely nagyon messze esett a parlamentarizmustól. Azért mi redukáljuk igé­nyeinket az új kormánnyal­szerűsen: megelégszünk azzal, na az egyes miniszterek a saját hivataluk­ban becsületesen adminisztrálnak, szakértelemmel dolgoznak és takar­ékoskodnak. Az egész kormány­: Gróf Behlen István miniszterelnök a mai nap folyamán megalakította kormányát. A kormány tagjai a következők:­­ • Miniszterelnök: gróf Bethlen István. Külügy: gróf Bánffy Miklós. Hadügy: Belítska Sándor. Pénzügy: Kállay Tibor. Belügy: gróf Klebelsberg Kunó. Kereskedelemügy: Hegyes­halmy Lajos. hallás- te közoktató ügy: Vass József. Földmivelésügy: Mayer János. Igazságügy: Taracsányi Vilmos Pál. Népjólét: Bernolák Nándor. Közéletnézési ügy, tárca nélkül: Térffy Béla. Az üresedésben levő belügyminiszteri állam­­tt­kári álásra Koszó Istvánt, a földmivelésügyi ál­­lamtitkári állásra Schandl Károlyt nevezték ki. A" közélelmezésügyi minisztert egyidejűleg a közélelmezési tanács elnökségével is megbízták Kánya Kálmán rendkívüli követ és meghatal­mazott miniszter a második fizetési osztálynak meg­felelő rangba lépett elő. Valkó Lajos volt pénzügyi államtitkár ugyan­csak a második fizetési osztálynak megfelelő rang­gal a külügyminisztérium közgazdasági osztályai­nak vezetését veszi át, egyben a pénzügyi és keres­kedelemügyi minisztérium­­részéről külföldön lefoly­tatandó egyes tárgyalások vezetésével is megbízták. A kinevezéseket a hivatalos lap holnapi száma közli.

Next