Pesti Hírlap, 1922. május (44. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-14 / 109. szám

szarka, de alattomos és vérszomjas, mint a görény. Mire lejutottak a völgybe, régen eltűnt már Szemük elöl a kardos asszony. Vagy félóráig jártak a mocsár partján, azután a nád közé kanyarodott ösvényük. Egy órai bandukolás után azt mondta Jeromos testvér: — ahol a Szárcsa vár. Ott laknak édesanyámék. . . 16. .. Nos, ha ez is vár, akkor a legfurcsább vár, amit pölöskei ember valaha is látott kerek szigeten áll, békanyálas tó közepén. Olyan kicsi, az ember azt hihetné: egy szakajtóval le lehet borítani. • Egyetlen bástyatornyának aránytalan magas zsindelyteteje van, mintha egy kis gyerek a fejébe nyomta volna nagyapó téli süvegét. A háztetőn gólyapár kelepel; az eresz alatt sok száz fecskecsalád fékkel, — a madarak most is sűrü rajokban cikáznak a viz fölött; a tornyot a szélkakasig befutotta a csipkerózsa és a vadkomló; réz ablakrések, még a padlásablakok is, teli vannak virággal. Mindez persze nem teszi épen harciassá a Szárcsa várat. De az erkély fölött két emberfejet tűztek ki. — Teringettél, hiszen itt vitéz emberek laknak! — mondta a huszár. — Itt csak asszonyok laknak, édesanyám és két húgom. A fieket pedig tökből csinálták a leányok. Ijesztésül szokták kitűzni. A tó partján járva megkerülték a körfalat, míg elérték a hidat Sok lábú padló volt, az utolsó tagja láncra járt. A megmentett Jelika békésen legelészett a bástya tövében. A fal tetejéről pedig öt-hat borjunyi nagy komondor ugatta az utasokat, ők voltak a várőrség. De ekkor az utasok megpillantották a kardos asszonyságot aki délután a cigánnyal kergetődzött. Most fenn ült a tetőgerincen és a zsindelyfedelet tatarozta. Így közelről nézve még mordabb volt, mint lóháton, mert a kemény vágású szája fölött kis bajusza nőtt. — Tyúki, — ijedezett Jeromos testvér, — most szépen vagyunk! Ez Ráchel néne Egerből, az édesapám huga. És igen alázatosan átköszönt a békanyálas vizén: — Dicsértessék a Jézus, édes Ráchel néném ! A néne azonban feleletül lekiáltott a házba. — Hé, eresszétek ki a kutyákat! Ez nem volt épen atyafiságos fogadtatás. — Én vagyok, édes asszony néném, a kegyelmed Gábor öccse! — fuvolázta Jeromos édesen. — Nekem semmiféle koldulóbarát nem öcsém! — tiltakozott az asszonyság a háztetőn. — Eressze le kegyelmed a hidat, majd megmagyarázom, mért kell nekem papi ruhában járnom! — Nem vagyok kiváncsi a hazudozásodra, a várba pedig hiába is jönnél, mert ami itt ellopható volt, azt te már régen elhordtad. Jeromos szemmel láthatóan restelkedett Molnár Palkó előtt, aki nem tudta, milyen arcot csináljon és némán és peckesen állott mellette. — Édes asszonnyéném, egy úri barátom van velem. —• kezdte megint Jeromos az alkudozást. — Jóféle mákvirág lehet, ha ilyen országjáró koszperddel barátkozik! Hogy, hogy nem, Jeromosban ekkor fölforrt a méreg. — Már ilyet ne mondjon kegyelmed, az én, barátom híres vitéz a végekről! Ráchel néne a szúrós szemével Molnár. Palkó felé döfött és szárazon mondta: — Nem hinném, hogy török fejeket vág, talán inkább erszényeket a vásáron? Molnár huszár azt hitte, szégyenében fejest kell ugrania a békanyálas tóba, Jeromos azonban nem adta még föl a reménységet, hogy bejuthat a várba. . . , i . i J. i lé. i ) 1 Trombitát csinált a két tenyeréből és hangosan kiáltotta: — Édesanyámé Édesanyám! Gábor fia szóritja kegyelmedet. •— Annak ugyan kiabálhatsz, amíg meghallja, mert Egerszegben van. — szólt a tetőn ülő fasszonyság. f-— Mikor ment be? —--Tavaly ősszel. — Mit csinál ott olyan sokáig?. •— Nem csinál szegény semmit, s csak fekszik fa pinteremben, két singnyire a gyep alatt. Jeromos arca lassan elfakult !—Meghalt? •— dadogta. •— Meg és eztokosan tette, most már nem hozhatsz több gyalázatot a fejére. Az ifjú nem válaszolt semmit, csak leült aparti fűzfák alá, átfogta a két térdétés sokáig nézte a zöld Vizet. Ráchel néne pedig kaján buzgalommal kalapált odafenn. Végül mégis megszólalt Jeromos, Halkan kérdezte: — És Kata, Cicelle húgaim hol vannak. 9 Az asszonyság haragosan csattant föl." — Két évig nem törődtél velük, hát most mi közöd hozzájuk? Az ifjú lehajtotta a fejét. — Hoztam nékik valamit, — motyogta. — Te!? — kacagott föl haragos vésitássala néne. — Te innen csak vinni szoktál, de hozni: még nem hoztál semmit! Molnár Palkónak épen elég volt Azt mondta? — Én innen elmegyek, Jeromos. Ha itt maradsz, akkor jó egészséget! — Veled megyek, — szólt a testvér és fölkelt a gyepről. Előbb azonban megnyitotta a hátizsákját és "három pár csizmát állított a partra. Hegyes orrú, habkönnyű asszonyi csizmák voltak, amilyeneket csak a török csizmadia tud varrni. Az első hajnalpiros, a második aranysárga, a harmadik pávakék , v Ji. ' ! i' !t , I j. ! Itt figyelmeztettem Brantingót arra, hogy a magyar kormány eddig még mindig hiába tett lépéseket az elszakadt területen élő magyarság védelme érdekében s ebből a szempontból új helyzetünk" annál nehezebb, mert a békeszerződés értelmében a Népszövetség őrködik a kisebbségi jogok fölött, Magyarországot pedig még mindig nem vették föl a Népszövetségbe. — A múlt ősszel megtörténhetett volna Magyarország fölvétele, — felelte Branting, — ha a Habsburg-puccs nem jön közbe. Érdekelt volna, hogy ebben a tekintetben bővebben megismerjem a svéd miniszterelnök nézetét. Brantingnak azonban közvetlenül az elutazását megelőző órákban még sok fontos teendője volt, egy úr, aki messziről már régen türelmetlen öremmel nézte a hosszura nyúlt társalgást, közbelépett s igy magszakadt ez a különösen érdekes beszélgetés. * Benda Jenő. mn HTKra HSASAASEZSSAASAS 1322. th'apM 14., vSSE * J A talárakártalanulási illeték. —• A gummikeztyüpótlék. — Az osztályfőnök és a zsoldo séket sem Genovában ezen a téren nem is érnek el eredményt, legalább a tárgyalások megszakítását el tudjuk kerülni. Én a magam részéről meg leszek elégedve, ha bizottságok kiküldésével vagy más módon sikerül itt biztosítani az oroszokkal való tárgyalások továbbfűzését s a velük való érintkezés folytonosságát, hogy így keressék a kétféle rendszer között a kiegyenlítést. A háború után az oroszok és a németek először kaptak alkalmat arra, hogy hivatalos tárgyaláson teljes egyenjogú fél gyanánt szerepeljenek s meg vagyok győződve róla, hogy ez jó eredménnyel lesz a jövőre nézve. Az embereknek alkalmuk nyílik arra, hogy jobban megismerjék egymást, mint azelőtt. Nem méltóztatik gondolni, hogy a konferencia az orosz kérdés előnyomulásával eltért tulajdonképeni céljától, hiszen eredetileg arról volt szó, hogy itt megoldást találjanak a világ gazdasági nyomorúságára s Középeurópa sanyarú helyzetére? — Ez szükségképens következménye volt a cannes-i határozatoknak, amelyek ezeknek a problémáknak a tárgyalását kizárták, amikor azt a hivatalos álláspontot foglalták el, hogy a békeszerződések és szerződésekben rendezett kérdések érinthetetlenek. Ez nagy nehézség és abban a tekintetben most már az egész világ közvéleménye megegyezik, hogy a konferencia minden megbeszélése meddő marad, ha a békeszerződések bizonyos intézkedéseit nem lehet megváltoztatni. Itt hivatkoztam arra, hogy Bransina nevét a nemzetiségi kisebbségek védelme érdekében kifejtett működése tette Magyarországon ismeretessé. Megemlítettem, hogy a trianoni béke az önrendelkezési jog megcsúfolásával akaratuk ellenére Csehországhoz, Romániához és Jugoszláviához csatolta a magyarság millióit és megkérdeztem tőle, tudja-e azt, hogy ezeket a magyarokat az utódállamok sokkal szörnyűbb és keservesebb elnyomás alatt tartják, mint amilyet nemzeti kisebbségnek valaha is alkalma volt elszenvednie?. — Ezt a kérdést részleteiben nem ismerem annyira, hogy hozzászólhatnék — felelte Branting. — Voltak, akik ebben az irányban igyekeztek fölvilágosítani s olyan térképeket juttattak el hozzám, amelyek azt bizonyítják, hogy önök a békeszerződésben sok hátrányt szenvedtek s nagyon szigorúan bántak el önökkel. Erről azonban ma még nem nyilatkozhatom, mert meg akarom őrizni a tárgyilagosságomat. Természetesen igyekszem minél jobban megismerni ezt a helyzetet, amelyben különben nagyon nehéz eligazodni. A háború előtt tudtunk azokról a nemzetiségekről, amelyeket önöknél elnyomtak, most azután jön ennek a reakciója. S a régi bűn reakciója most ugyanolyan bűnt követ el és talán még nagyobb mértékben szenvedtet másokat. De ezt a helyzetet csakis a békeszerződésben a kisebbségek javára kikötött védelmi intézkedések alapján lehet megoldani. Bécs, május. Tudór akár talanítusi illeték: ez a szó, amely sok ilyelvre aligha fordítható át, az új Ausztria közalkalmazottainak kitalálása. Amióta a szociáldemokraták a nagy átalakulás óta a maguk szociálpolitikai céljait akadálytalanul megvalósíthatták és ebbena szegény, a munkára annyira rászorult országban a munkaidőt is megrövidíthették, az állami szolgálatban több ízben szüksége merült fel a túlórázásnak. Az állami alkalmazott minden túlóráért állásához képest négyszáz-ezernyolcszáz koronátkap. Most egyszerre kiderült, hogy majdnem minden állami alkalmazott szívesen dolgozna többet és azok, akiknek a túlórázásra kevés alkalmuk van, hátrányos helyzetben érzik magukat. Ennek következményeképen minden közalkalmazottnak megadták a jogot havi» harminc túlórára és arra az esetre, ha valamely hivatalnok minden szorgalma ellenére sem volt abban a helyzetben, hogy túlórákon dolgozhassák, havi harmincötezer korona átalányt fizettek neki Überstundenentfallentschwigungsgebühr címen. A túlórázások elviselhetetlen rendszerét most már a közalkalmazottak minden kategóriája nagymértékben alkalmazza, sőt néhány miniszterről is határozottan állítják hogy túlórákat számít fel. Megtörtént az a hihetetlen eset is, hogy olyan tisztviselők, akik beteget jelentettek, nyugtázták és fel is vették a fentebb említett illetéket. Még humorosabb dolog azonban az, hogy:Egy tisztviselő, aki valószínűleg elfelejtett a naptárba tekinteni, február 29. és 30-ára is felvette a túlórai illetékét, amit a számvevőség csak hetekkel később vett észre. Noha a túlórázásokban a hivatalnokoknak minden rangosztálya részt vesz- természetesen az alsóbb fokozatokban levők a legmohóbbak ebben a tekintetben is, mint ahogy általában minden fizetésemelésben nekik jutott az oroszlánrész. Mert míg a magasabb rangosztályú tisztviselők — mind szellemi munkások — ma általában békebeli fizetésüknek csak kétszázhúszszorosát kapják, addig az alacsonyabb kategóriák, akik nagyrészben kézi munkások, ezernyolcszázszorosra emelkedett fizetésükkel már az ezerhatszázharmincszoros aranyparitást is átlépték. A forgalmi alkalmazottak körében megtörtént, hogy a kerekszámban nyolcvannégyezer alkalmazott közül mindössze nyolcan — mind magasállású tisztviselők — nem számították fel a túlórát és az átalányilletéket sem akarták felvenni, mert sohasem túlóráztak. Általános kivételképen állanak a bécsi ibizák, akik az állam legrosszabbul fizetett alkalmazottai és noha a bűnesetek mindjobban növekvő száma miatt egy-egy aktának tanulmányozása a hivatalos időn túli órákat is igénybe veszi- mégsem tartanak igényt a túlóra illetékére. Ezzel szemben azonban megtörtént, hogy más resszortokban a fontosabb előadásokkal megbízott hivatalnokok az aktáknak otthon való tanulmányozása címén napi tizenkét órai túlórázást számítottak fel. A forgalmi alkalmazottak számára, akik erős szervezetben tömörültek a nagy befolyású Tomschik és Zelenka szocialista képviselőkkel az élén, a kormány a teljesítményi jutalmakat rendszeresítettehogy ezeket az alkalmazottakat, akiknek elégedetlensége — vasúti, posta, telefonsztrájk, stb — súlyos következményekkel járna, munkakedvben tartsa. Ezek a jutalmak a havi jövedelem harminc százalékát is túlhaladják úgy, hogy az alkalmazottaknak ez a kategóriája kerek számban ötven százalékkal magasabb fizetést kap, mint a többiek Ez természetesen a hátrányosabb helyzetben levők között újabb elégedetlenséget újabb követeléseket vált ki, mire ebben az örökös circulus vitiosusban a forgalmi alkalmazottak is ugyanazt a fizetésemelést kívánják, mint amit más alkalmazottak megkaptak. Ezeknél a teljesítményi jutalmaknál is háttérbe szorul a szellemi munka a testi munka mögött. Az osztályfőnök, aki egy egész ügyosztályt vezet, nem kap jutalmat, de kap az a szolga, aki az aktákat az ő íróasztalára teszi. Valóban vígjátékba való téma az úgynevezett gummakertyű-pótlék bevezetése. Mindössze talán husz—huszonöt szerelőnek van szüksége a nagyfeszültségű villamosárammal való foglalkozás köz-ben erre a költséges ruhadarabra, az egyszerűség kedvéért azonban ennek az osztálynak minden alkalmazottja, mintegy ötezer ember, megkapta ezt, a gummikertyűk árára való tekintettel meglehetősen magas pótlékot. Megkapta úgy az osztályfőnök, aki bizonyára sohasem fogott még meg a saját kezével áramvezetőt, mint az a szolga is, aki a beérkezett postáit osztja szét. Amikor az intéző körök egy szép napon úgy határoztak, hogy azoknak, akiknek a gummikertjükre tényleg szükségük van, ezt természetben szolgáltatják ki, ezek az alkalmazottak megrövidítetteknek érezték magukat a többiekkel szem- ,ben és csak akkor nyugodtak meg, amikor a keztyűt is, és a pótlékot is megkapták. Sokat beszélnek Ausztriában a hivatalnokok számának csökkentéséről, de a kormány és a nemzetgyűlés tárgyalásai csak lassan haladnak előre. Ez érthető is, hiszen a hivatalnokok jelentékeny részét alkotják a választópolgároknak.