Pesti Hírlap, 1922. május (44. évfolyam, 99-122. szám)
1922-05-14 / 109. szám
Budapest, 2922. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra ... 100 korona Negyedévre .. 280 korona Félévre ..... 560 korona Egész évre... 1100 korona Egyes szám ára helyben, vidéken, pályaudvarokon 5 K, Hirdetések dijszabás szerint. XLIV. évfolyam, Kiadótulajdonosok: LÉGRÁDY TESTVÉREK BERSŐFESZTÖSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS KUOESDA: Bpest, Vilmos császár ut-78, FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút 1. Amilyen a választási harc, rendesen olyan szokott lenni a nemzetgyűlés. Az új parlament magán viseli születésének minden hibáját. Mikor a régi világban panamás pénzzel vezették a választásokat, mindenre kapható volt a törvényhozás többsége. Őszinte aggodalommal kísérjük tehát a most folyó választási küzdelmeket, melyeknek sok oly tünete van, ami kedvezőtlen prognózist jelent az új nemzetgyűlésre. Már a jelöléseknél sem láttuk érvényesülni azt az országos érdeket, hogy minden párt csak a legkiválóbb embereket léptette volna föl, akikre az országnak szüksége van. E helyett sok olyan jelöltet látni, akiknek szüksége van a képviselőségre. Most pedig az ország különböző részéből tudósítások érkeznek mindenféle választási visszaélésekről, terrorról, izgatásról, fenyegetésről és hivatalos hatalommal való visszaélésről. Mi, akik a pártoktól függetlenül, tárgyilagos szemmel nézzük az eseményeket és nem rajongónk se a kormányzó, se az ellenzéki pártokért, megállapíthatjuk, hogy jobbról is, balról is- követnek el visszaéléseket, s használnak oly eszközöket, amelyek a nemzeti akarat meghamisítására alkalmasak. Mindenféle hamisítást-nemcsak a törvény büntet, hanem a társadalmi felfogás is- diffamálónak tart. Ezt az elítélő véleményt át kellene vinni a politikára is, mert legsúlyosabb bűn a választás meghamisításával a parlament meghamisítása. " Még messze vagyunk a szavazástól, máris annyira felhevültek az indulatok, oly éles hang siint a kerületeken át, hogy félünk az utolsó napok küzdelmeitől. Hiszen nagy veszedelem nélkül már nem fokozódhatik a szenvedély tüze, mely egyes kerülekben lángot vetett. Úgy a kormány, mint az ellenzék jelöltjei és kortesei közül sokan túlmentek azon a határon, amelyet, alkotmányos küzdelemnek lehet még nevezni. A kormánynak egyes közegei és a közigazgatás alkalmazottai néhol visszaélnek hivatalos hatalmukkal, -neki engedik szóhoz jutni az ellenzéki jelölteket; viszont azounaitulap például egyes helyeken azzal izgit az ellenzék, hogy a kormány megmérgezte a királyt,. Jobbról és balról egyaránt mérgezik a közvéleményt, a ennek következménye ki fog törni magán a törvényhozó testületen. Épen azért," mert aránylag az értelmesebb és értékesebb elem sok helyett visszahúzódott a politikai küzdelemtől és nem szerepel se mint jelölt, se mintkortes, kötelessége, elsősorban a kormánynak ügyelnie a választás színvonalára s arra hogysemmiféle hivatalos hatalommal rendelkező közeg se avatkozzék törvényellenesen a választási mozgalmakba. De kötelessége minden pártnakis arra törekedni, hogy maradjon a harc normális keretek között. . . Mértéket kell tartani jobb és baloldalon egyaránt. Olyan korrektséggel kellene a választási küzdelmet megvívni, mint ahogy a párbajokat szokták. A lovagiasság szellemének nem volna szabad kiveszni a magyar politikából. Az egyének és pártok mérkőzését úgy kellene vezetni, hogy végül a felek kibékülhessenek. Hiszen nem szabad, hogy ellenségek gyanánt álljanak egymással szemben, mert így szétdarabolják magát a nemzetet és az izzó szenvedély tüze tovább fog égni a lelkekben akkor is, mikor már a várásatások szalmalángja kialudt. Elvek, és eszmék harcából csak haszna van az országnak, de a szenvedélyek tusájából csak ikára lehet. A Festi Hírlap kiküldött munkatársától. Genova, május. Alkalmam volt arra, hogy közvetlen hazautazása előtt beszéljek Brantinggal, Svédország világhírű miniszterelnökével. Branting egyike volt a szocializmus legelső úttörő harcosainak a hazaijában, ő volt az első szocialista miniszterelnök Svédországban. Közéleti karrierjét mint újságíró kezdte és egészen első miniszterelnöki megbízásáig főszerkesztője volt két svéd szocialista újságnak. Branting neve Magyarországon főképen két irányú szereplése révén ismeretes. Az egyik: a nemzetiségi kisebbségek védelme érdekében kifejtett agitációja. Ezen a téren — sajnos! — megtévesztették azok, akik a magyarországi nemzetiségek elnyomásának a hirdetésével igyekeztek a magyarság ellen a külföldön hangulatot kelteni. Branting nevét másodszor a stockholmi konferencia révén emlegették sokat minálunk. Ennek a nemzetközi szocialista konferenciának tudvalevőleg az lett volna a hivatása, hogy a háború, vége felé a békét visszaadja a világnak. Branting a háború alatt meglehetősen antantbarát magatartást tanúsított; ez az elfogultsága is megnehezítette, hogy világosan lássa Középeurópa problémáit A Népszövetségben első képviselője volt Svédországnak, erről azonban hamarosan le kellett mondania, mert újra forrtosabb feladatra rendelte a sors: ismét és most már másodszor vállalnia kellett Svédországban a miniszterelnöki tisztet s ezzel együtt a külügyminiszteri tárcát. Ebben a minőségében jött el Genovába, mint a svéd delegáció vezetője. Pegliben, a svéd delegáció részére kijelölt szállaton," a Hotel Mediterránék halljában találkoztam vele. "Vacsora utáni idő volt. A svédeken kívül dánok, hollandok, norvégek találtak otthont ebben a szállodában. Mialatt a pincérek a likőröket és a fekete kávékat szervírozták, rontott-németesen hangzó északi nyelvek kerepeltek körülöttem. Szmokingos urak, estélyruhás hölgyek csoportokba verődnek a nádfonatú asztalkák körül. Illatos cigaretták és finom szivarok füstje kavarog a levegőben. Branting a mellettem levő asztalnál egy stockholmi újságíróval tárgyal, mielőtt engem fogadna. Időm van arra, hogy jól szemügyre vegyem. Fekete zsakettet visel, széles vállú, nehézkes mozgása, egészben véve azonban mégis elegáns, érdekes jelenség, sugárzik róla annak az embernek az öntudata, aki maga erdjéből csinálta meg egész tüneményes karrierjét. Szakálltalan arca egészséges, pirospozsgás, deresedő haját fölfelé fésüli, vaskos bajusza egészen ősz. Ahogy csucsorodó ajakkal gyűrűs szivarját szívja, ahogy a likőrös poharat szájához emeli, elárulja, hogy olyan ember, aki élvezni tudja, az élet apró örömeit. Amikor a sikőrjét issza, önkéntelenül eszembe jut, hogy Svédországban alkoholtilalom van s ennek a kiharcolásában része volt Branting vezetése alatt álló szocialista pártnak. Branting végre befejezte a svéd újságíróval való tárgyalását is, átülve én asztalomhoz. A szomszéd teremben ,iftagó-malódiát játszik a zenekar, mialatt, megtárgyaljuk Európa nagy problémáit Első kérdésem hozzá az, hogy most, amikor hazautazik, tt meg van-e elégedve a genovai konferencia erszényével? Brunting nagy, erőteljes kezeivel olyan mozdulatot tesz, amiből arra következtethetek, hogy erre a kérdésre nehéz határozott választ adni, azutóallat felöli: . . • '•.'.'. • '-- Az igazság az, hogy nem tudjuk, mi lesz a konferencia eredménye? Valószínűleg sovány eredmény lesz. Azonban én már azt is a siker nemének tartom, ha itt nem következik be teljes szakítás, ha valamilyen formában tovább lehet folytatni az oroszokkal való megbeszélt (5) " De Jeromos testvér már nem hallotta, ő megint horkolt és most már a rabhuszár volt az, akinek szemére nem jött álom. Reggeli kapunyitáskor kimentek a palánkból. A barát most is vitte a zsákját, amit Szentgyörgy ,óta hozott, a hátán. — Egy kis vásárfiút viszek haza, mert ma éjjel az édesanyám házában, hálunk. . A kötni valónak ez már a harmadik édesanyja! — méltatlankodott magában Molnár Pál. 15. • . Ez aztán a jeles vitéz! — kiáltotta a huszár. --'A hátán pup, & pofája pedig olyan füstös, mint a cigányé.. A süvegén kakastoll, a hasán meg német pléh vért. — Púpos? '— kérdezte Jeromos testvér. — Akkor ez Kolompár, a cigány zsivány. Hogy ezt a mérges pókot még el nem pusztította a vármegye! Egy meredek partu domb tetején hasaltak az utasok. Mélyen alattuk nádas hullámzott a szélbak, azontúl a kéklő messzeségben, megint, dombok emelkedtek. A cigány szürke lován odalenn, anadal partján ügetett A dombhátról nézve" csak akkorának látszott, mint a mézeskalács-huszár. Kötélen egy riskótehenet rángatott maga után, amely semmiképen sem óhajtott versenyt szaladni a lóval - Biztosan úgy lopta! — vélekedett Palkó. Jeromos azonban egyszerre talpra ugrott, dühösen toporzékolni kezdett, és a két öklét rázta. — Hiszen ez az édesanyám tehénkéje! Vakuljak meg, ha nem a Jelika jólt, te fekete lótetü, ezért" lassú tűzön fognak megpirítani! Azonnal a tolvajnak ment volna, ha a part nem lett volna' Olyan 'mágas és a cigány olyan messze. — Kergetik ám a betyárt! — kiáltotta Pál és majd megpukkadt a návfejéstől. Jócsontu, pejkelt egy termetesasszonyság ugratott a cigány 'sarkában.. Széles szablyát tartatt a'kezében, a főköröse pántlikája pedig haragosan csapkolta a'levegőt. — Talán az édesanyád'? — kérdezte Palkó, aki már semmiképen nem vette komolyan Jeromos családi állapotjátt. — Nem az. Nem tudom, kicsoda. Az én édesanyám gyönge asszony, ő nem , merne ilyet. Palkó vidám izgalommal figyelte a kergetődzést. — Hozzá, hozzá! — rikoltotta harciasan . Majd Jeromoshoz fordult: — Fogadjunk, utol fogja érni, mert jobb lovon jár mint a'füstös'. De vajon fejbe fogja-e bólintatni? • • A kövér assicenyill olyan haragosan forgatta a szablyáját, hogy föl lehetett róla tenni ilyen veszedelmes szándékot. De mielőtt még kardhegyre kaphatta volna a tolvajt, Palkó nagy sajnálatára a cigány, a tehén 'és az asszonyság •már' eltűntek a domb kiugró lába mögött .--.Gyerünk! —-, káborda Jeromos testvér nagy tűzzel. — ott a nagy juharnál leereszkedünk a kereskeösvényen és talán még eléje kerülhetünk a beste cigánynak! Futni kezdtek, már amennyire Jeromos a csuhájától, Palkó pedig a békájától tudott, mielőtt azonban elérték volna a juharfát, odalenn már minden szépen eligazodott. AZ. asszonyság csendesen poroszkálva jött visszafelé, a kardja a hüvelyében tolt, a Jelika f előtte cammogott, győzelmi prédául pedig vezetékén hozta a cigány szürkéjét. • — Kolompár kapitány • elvesztette a csatát! — örvendezett'-s huszár. — Ne,röhögj, — szólt rá Jeromos testvér, — mert az igen veszedelmes féreg. Gyáva, mint *