Pesti Hírlap, 1923. január (45. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-31 / 24. szám

BUDAPEST, 1 KtCfIZETÉS! AZ egy hóra Egyes szám­ára vidéken és a kon 20 korona, kétszeres aa Hirdetónak di­jszabás azah­irt.­­ . EVFOLYAlfl, 24.­­15.i a­l­.r­RDA, JAN Kiadótulajdonosok ! LÉGRÁDY TESTVÉRI SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ HIVATAL ÉS NYOMDA! Bp­rt, Vilmos császár-ut 78.1 FIÓKKIADÓHI­VATAL | Bartapest, Ensébet-körút X. Uj veszedelmek. A nemzetgyűlés egyhangúkig helyeselte és törvénybe iktatta azt a tényt, h­ogy Magyar­ország belépett a nemzetek szövetségébe. A be­lépés a mi­­számunkra kötelességet jelent; foga­dalmat arra, h­ogy­­jogos érdekeink kielégítését kalandos vállalkozások helyett az összes kül­földi nemzetekkel egyetértve igyekezünk el­érni. A nemzetgyűlés egyhangú szavazata sze­rint a magyar parlament pártpolitikai különb­ség nélkül vállalja és elfogadja ezt a kötelezett­séget. Atlaszra vár azonban egy másik kérdés: várjon a nemzetek szövetsége viszont a maga részéről vállalja-e és tudja-e teljesíteni azokat a kötelességeket, amelyek Magyarország be­fogadásával hárultak reája? A nemzetek szövetségének alapvető ok­mánya szerint a nemzetek szövetsége tagjait megvédelmezi minden erőszakos támadás ellen. Egész Európa tudja: ma Magyarországot ilyen erőszakos támadás, veszélye fenyegeti. A tria­noni béke rendelkezése szerint a magyar had­sereg­ mindössze harminckétezer ember. Ezzel szemben a kisantant félmillió katonát tart állandóan fegyverben. Kétszer annyit, mint három esztendővel ezelőtt, amikor még nem írtuk alá a trianoni szerződést és nem állt köz­tünk hivatalosan helyre a békeállapot. Tőlünk gondosan elkoboztak minden fegyvert. Ők el­lenben­ gyűjtik és csináltatják a hadiszereket. A mi népünk összesen nyolcmillió ember Csonka-Magyarország területén. Ők olyan véd­erőtör­vény­eket szavaztak meg a háború befe­jezése óta, amelyek lehetővé teszik, hogy egy mozgósítással hat és félmillió katonát állítsa­nak velünk szemben. A kisantant páncélgyűrű­­jében mit tehet ez a szegény, meztelenre levet­kőztetett Csonka-Magyarország? Ha a szíve mélyén mást is óhajtana, nem tehet egyebet: békét akar, nyugalmat akar, h­ogy kiheverje a háború okozta sebeket. Sőt ennél is többet: felejteni akar. Elfelejteni mindazt a gonosz méltatlanságot, amelyet a szomszédai elkövet­tek ellene. A nyugati államok kívánsága sze­rint közeledni azokhoz, akik megcsonkították és megalázták. De kérdezzük gróf Apponyi Alberttel együtt, aki bölcs mérséklettel maga is sürgeti a kisantanttal való megértést, akár­mennyi bennünk a jó hajlandóság, alkalmas-e erre a mai idő, amidőn rossz szomszédok köte­kedő kedvvel lesik az alkalmat, mikor márthat­ják oldalunkba a bajonettet? Mert erről van itt szó. Ellenségeink csak az alkalmas ürügyet várják, hogy nekünk tá­madjanak. Mondjuk, Magyarorszá­g fölosztá­sát vagy legalább is megszállását tervezik. És ehhez igyekeztek megnyerni a nagyantant hozzájárulását. Eddig hiába. Első kísérletük, az ügyetlenül hazudott, határincidensekkel nem sikerült. Az e­setlen vád a nevetségbe fult. De Románia még mindig ott tartja határainkon az ellenünk mozgósított csapatokat. Kérdez­zük, milyen céllal? És a kisantant kormányai­hoz közelálló lapok újabb akciókat és újabb demarsokat helyeznek ellenünk kilátásba. Kér­dezzük:­ milyen hátsó gondolattal? Mi itt ál­lunk igazunk tudatában fegyvertelenül. A nem­zetek szövetségének volna a kötelessége az, hogy az alapokmány ígérete szerint megvédel­mezzen bennünket. Nincsenek illúzióink. A nemzetek szövet­sége nem rendelkezik fizikai erővel. Szurony­pajzst nem tud fölállítani Csonka-Magyar­ország határain. Lehetetlent nem várhatunk tőle. Elvárhatjuk azonban és el is várjuk tőle, hogy megtegye azt, ami lehetséges és ami köte­lessége, hogy a mi igazunkat ország, világ előtt megállapítsa és egész erkölcsi presztízsét mel­lénk állítsa. A többi a mi dolgunk. Akármilyen súlyos is a helyzetünk, nem veszítjük el a re­ményünket. Az igazságnak is van 11 ereje. És a kétségbeesésnek is. Csonka-Magyarország még mindig kemény dió akárki számára. Bernes a Magyarországhoz való viszonyról Még mindig katonai intézkedésekről beszél. — Nem tart komoly konfliktustól. — Téves gyanúsítások a magyar kormány ellen. — 31 két állam viszonyában mégis javulást lát. Benes külügyminiszter ma elmondotta a kül­ügyi bizottság ülésén expozéját, amelyről már előre beharangozták, hogy foglalkozni fog a magyaror­szági viszonyokkal is. Ez csakugyan meg is tör­tént. Újat azonban Benes nem mondott. Elfújta még egyszer azt a nótát, amelyről a budapesti demars után kisült, hogy a leghamisabb kompozíciók egyike, amelyet valaha gyártottak a kisantant pro­paganda-műhelyeiben. A cseh külügyér különben, miután minden rosszat feltételez rólunk, végül meg­állapítja, hogy mégis a két állam viszonyában ha­ladás észlelhető. Komoly konfliktustól sem tart Benes. Ebben egyetértünk vele, legalább is abban az értelemben, hogy a mi részünkről senki sem gon­dol a béke megbontására. Mi nem nyúlunk katonai rendszabályokhoz, nincs is mivel. Vajon a kisantant államai elmondh­atják-e ugyanezt magukról? Prága, jan. 30. Benes külügyminiszter a parla­ment külügyi bizottsága előtt kifejtette a nemzetközi helyzetről szóló expozéját. Bevezetésül a legutóbbi ruhrvidéki eseményekkel és a jóvátételi probléma fejlődésével foglalkozott. Aztán a magyarországi, helyzetről így nyilatkozott: — A magyarországi események az utóbbi időben némiképen komoly jelleget öl­töttek, úgy, hogy a kis- és nagyatlani együttes közbelépé­sére vezettek. Arra irányuló törekvésünk ellenére, hogy Magyarországhoz való viszonyunkat úgy sza­bályozzuk, hogy az tartós, megfelelő és korrekt le­gyen, Magyarország és szomszédai közt időről-időre viszálykodás és incidensek támadnak, amelyek a jó szomszédi viszony konszolidálódását zavarják, így az el­múlt­ esztendőben tekintélyes számban történtek határincidensek, a határmenti lakosság és tisztviselőink ellen többé-kevésbbé felelőtlen fegyve­res bandák részéről támadások, továbbá Magyaror­szágon állampolgáraink jogosulatlan letartóztatása és fogvatartása, legitimista üzelmek, rendszeres uszítás a békeszerződés ellen nyilvános gyűléseken, nyilvános és titkos irredenta szervezetek különféle akciói, amelyeket a legutóbbi időben Magyarorszá­gon végrehajtottak és végül a magyar kormány ré­széről bizonyos katonai természetű intézkedések (?) amelyek a trianoni békeszerződés szövegével és szel­lemével is ellentétben állanak s amelyek ellen ne­künk tiltakoznunk kell.­­ Nem fogom ezeket a számos panaszokat egy­enként felhozni, noha megvan erre vonatkozóan a részletes anyagom. Csak azt hangoztatom, hogy legutóbbi közbelépésünk, amely tiltakozás volt mindezek ellen a magyarországi dolgok ellen, min­denekelőtt arra szolgált, hogy biztosítsa a nyugalmat a román hatá­ron, mert ezek az akciók az utóbbi idő­ben kiváltképen Románia ellen irá­nyultak.­­— Mindezeket mi Magyarországon igen ponto­san szemm­el tartjuk. Nem engedhetjük meg, hogy fegyverkezés és katonai intézkedések terén valami is történjék, ami a békeszerződésben foglalt kötele­zettségek ellen irányul. Egészben véve a dolgok nem olyan természetűek, hogy most valami komoly kon­fliktus fenyegetne. De a némiképen feszült általános helyzet arra kényszerít minket, hogy minden irányban éberséget tanúsítsunk. Általánosan tudott dolog, hogy a mostani magyar kormánynak, bár­mennyire hangozta­tja is békeszeretetét, nincs ele­gendő hatalma a különféle nyilvános és titkos szer­vezetek akcióinak meggátlására. Magyarország belsejében sem kielégítő a közbiztonság, amit bizo­nyít az a sok erőszakos cselekedet, amelyeket a nagy nyilvánosság előtt követnek el. Magában a magyar parlamentben­­is nyilvánosan megállapítot­ták ezeknek a karhatalmi alakulatoknak fennállá­sát. A nyugatmagyarországi bandatevékenység is eléggé ismeretes, s megtörténhetnék, hogy a kor­mánynak nem lenne elegendő ereje és elszántsága, hogy hasonló vállalkozásokat más helyeken meg­akadályozzon. Mindez nem jelenti azt, hogy e pilla­natban valamire el kellene magunkat határoznunk. Ellenkezően, az a sok szóbeszéd, amely a mi ré­szünkről tett katonai készülődésekről szólnak, merő híresztelések, amelyeket talán szándékosan és ten­denciózusan terjesztenek. Csak felhívom a figyelmet ezekre az állapotokra, hogy lássák belőle, hogy mi azt az ügyet figyelemmel kísérjük és hogy ha valami veszedelem fenyegetne, mint ahogy ez nemrégen a román határon megesett,a mi kisantantbeli baráta­inkkal egyetértően azonnal erélyesen közbelépünk. Az is szükséges, hogy állandóan appelláljunk a nemzetközi nyilvánosságra, amellyel Magyarország sem helyezkedhetek­ezembe. Hogy a mi részünkről megvan a legnagyobb jóakarat arra, hogy Magyar­országhoz való viszonyunkat megszilárdítsuk és azt korrekt formákba öltöztessük, kitűnik abból, hogy már az elmúlt év végén kereskedelmi szempontból fontos egyezmé­nyt, továbbá a határforgalomra és közös határállomások létesítésére vonatkozó egyez­ményt kötöttünk. Mi a fenntemlített időleges konflik­tusra való tekintet nélkül folytatjuk tárgyalásain­kat, hogy végül a két állam egymáshoz való viszo­nyában kedvező atmoszféra legyen. Minden nehéz­ség ellenére is megállapítható a két állam viszonyá­ban bizonyos haladás. Mi nem kívánhatunk mást, mint nyugalmat és józan együttműködést a megkö­tött szerződések alapján. A pártélet reformja az egységes pártban. Miért szavazták le az egységes párt liberális tagjai a numerus clausus meg­változtatását? — Fajvédelmiek és liberálisok az egységespártban. — Nagy Emil Indítványát elfogadták. A numerus clausus ügyében lezajlott parla­menti szavazás ismét felszínre hozta azokat a vi­lágnézleti ellentéteket, amelyek a kormány mögött álló többségi pártban kétségkívül megvannak. A fajvédelmi koncentráció hívei nem minden kérdés­ben haladnak egy után a mérsékelt álláspontot kép­viselő kisgazdákkal és a liberális színezetű volt munkapártiakkal és függetlenségiekkel, s bár az egységes pártnak ez a szélsőségektől távol álló — számbelileg tekintélyesebb — mérsékelt része a pártegység érdekében igyekszik mindent elkerülni, ami a harmóniát zavarná, a nagy felfogásbeli kü­lönbségek többé nem palástolhatók­ el. Ma még nincs szó arról, hogy a dolgok a konzekvenciák le­vonásáig fejlődjenek, de a közel­jövőben kétség­kívül várható az álláspontoknak megütközése, ami végeredményben a helyzet tisztázásához és a párt kialakuló irányának megerősödéséhez fog vezetni. Az egységes párt ugyanis ma esti értekezletén hoz­zájárult a­hoz, hogy a politikai kérdések­­megvita­tása végett ezentúl gyakran tartsanak összejövete­leket és eszmecseréket. A­ pártértekezleten a kormány részéről gróf Bethlen István miniszterelnök és­ Rakovszky Iván belügyminiszter jelentek meg. A numerus clausus ügyében történt szavazás ebben a formában nem került szóba, épen arra való tekintettel, hogy rövi­desen megkezdődnek a párt vitaestéi, de gróf Beth­len miniszterelnök kérte a képviselőket, hogy ezen­túl nagyobb számmal vegyenek részt a parlament ülésein, hogy a kellő alkalmakkor a párt teljes sú­lyával léphessen föl. Ugyanerre kérte a képviselő­ket Magyar János pártelnök is. Főleg adminisztra­tív és belső ügyeket tárgyalt az értekezlet, továbbá a sajtó és a sajtóinformálás kérdéseit, s ezekkel kapcsolatban volt egy-két­ élesebb felszólalás is, ami rávilágított azokra a lappangó ellentétekre, amelyekről föntebb szóltunk. Heves összecsapás volt az értekezleten a konzervatív liberális kisgazdák egyik képviselője, Berky Gyula és a fajvé­delmi csoport vezére, Gömbös Gyula között. A vélemények ez éles szembekerülésének azonban különösebb folytatása nem várható. Az egységes párt értekezlete egyébként Nagy Emil képviselőnek a pártélet megreformálására vonatkozó indítványát tárgyalta, amely azt javasolja, hogy hetenként több­ször tartsanak eszmecseréket és vitákat a napirendre kerülő fontosabb kérdésekről. A párt az indítvány­hoz hozzájárult és elhatározta, hogy a közgazda­sági, földművelésügyi és pénzügyi bizottságok e szakkérdések megvitatása végett a szükséghez ki.

Next