Pesti Hírlap, 1923. január (45. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-31 / 24. szám
BUDAPEST, 1 KtCfIZETÉS! AZ egy hóra Egyes számára vidéken és a kon 20 korona, kétszeres aa Hirdetónak dijszabás azahirt. . EVFOLYAlfl, 24.15.i al.rRDA, JAN Kiadótulajdonosok ! LÉGRÁDY TESTVÉRI SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ HIVATAL ÉS NYOMDA! Bprt, Vilmos császár-ut 78.1 FIÓKKIADÓHIVATAL | Bartapest, Ensébet-körút X. Uj veszedelmek. A nemzetgyűlés egyhangúkig helyeselte és törvénybe iktatta azt a tényt, hogy Magyarország belépett a nemzetek szövetségébe. A belépés a miszámunkra kötelességet jelent; fogadalmat arra, hogyjogos érdekeink kielégítését kalandos vállalkozások helyett az összes külföldi nemzetekkel egyetértve igyekezünk elérni. A nemzetgyűlés egyhangú szavazata szerint a magyar parlament pártpolitikai különbség nélkül vállalja és elfogadja ezt a kötelezettséget. Atlaszra vár azonban egy másik kérdés: várjon a nemzetek szövetsége viszont a maga részéről vállalja-e és tudja-e teljesíteni azokat a kötelességeket, amelyek Magyarország befogadásával hárultak reája? A nemzetek szövetségének alapvető okmánya szerint a nemzetek szövetsége tagjait megvédelmezi minden erőszakos támadás ellen. Egész Európa tudja: ma Magyarországot ilyen erőszakos támadás, veszélye fenyegeti. A trianoni béke rendelkezése szerint a magyar hadsereg mindössze harminckétezer ember. Ezzel szemben a kisantant félmillió katonát tart állandóan fegyverben. Kétszer annyit, mint három esztendővel ezelőtt, amikor még nem írtuk alá a trianoni szerződést és nem állt köztünk hivatalosan helyre a békeállapot. Tőlünk gondosan elkoboztak minden fegyvert. Ők ellenben gyűjtik és csináltatják a hadiszereket. A mi népünk összesen nyolcmillió ember Csonka-Magyarország területén. Ők olyan véderőtörvényeket szavaztak meg a háború befejezése óta, amelyek lehetővé teszik, hogy egy mozgósítással hat és félmillió katonát állítsanak velünk szemben. A kisantant páncélgyűrűjében mit tehet ez a szegény, meztelenre levetkőztetett Csonka-Magyarország? Ha a szíve mélyén mást is óhajtana, nem tehet egyebet: békét akar, nyugalmat akar, hogy kiheverje a háború okozta sebeket. Sőt ennél is többet: felejteni akar. Elfelejteni mindazt a gonosz méltatlanságot, amelyet a szomszédai elkövettek ellene. A nyugati államok kívánsága szerint közeledni azokhoz, akik megcsonkították és megalázták. De kérdezzük gróf Apponyi Alberttel együtt, aki bölcs mérséklettel maga is sürgeti a kisantanttal való megértést, akármennyi bennünk a jó hajlandóság, alkalmas-e erre a mai idő, amidőn rossz szomszédok kötekedő kedvvel lesik az alkalmat, mikor márthatják oldalunkba a bajonettet? Mert erről van itt szó. Ellenségeink csak az alkalmas ürügyet várják, hogy nekünk támadjanak. Mondjuk, Magyarország fölosztását vagy legalább is megszállását tervezik. És ehhez igyekeztek megnyerni a nagyantant hozzájárulását. Eddig hiába. Első kísérletük, az ügyetlenül hazudott, határincidensekkel nem sikerült. Az esetlen vád a nevetségbe fult. De Románia még mindig ott tartja határainkon az ellenünk mozgósított csapatokat. Kérdezzük, milyen céllal? És a kisantant kormányaihoz közelálló lapok újabb akciókat és újabb demarsokat helyeznek ellenünk kilátásba. Kérdezzük: milyen hátsó gondolattal? Mi itt állunk igazunk tudatában fegyvertelenül. A nemzetek szövetségének volna a kötelessége az, hogy az alapokmány ígérete szerint megvédelmezzen bennünket. Nincsenek illúzióink. A nemzetek szövetsége nem rendelkezik fizikai erővel. Szuronypajzst nem tud fölállítani Csonka-Magyarország határain. Lehetetlent nem várhatunk tőle. Elvárhatjuk azonban és el is várjuk tőle, hogy megtegye azt, ami lehetséges és ami kötelessége, hogy a mi igazunkat ország, világ előtt megállapítsa és egész erkölcsi presztízsét mellénk állítsa. A többi a mi dolgunk. Akármilyen súlyos is a helyzetünk, nem veszítjük el a reményünket. Az igazságnak is van 11 ereje. És a kétségbeesésnek is. Csonka-Magyarország még mindig kemény dió akárki számára. Bernes a Magyarországhoz való viszonyról Még mindig katonai intézkedésekről beszél. — Nem tart komoly konfliktustól. — Téves gyanúsítások a magyar kormány ellen. — 31 két állam viszonyában mégis javulást lát. Benes külügyminiszter ma elmondotta a külügyi bizottság ülésén expozéját, amelyről már előre beharangozták, hogy foglalkozni fog a magyarországi viszonyokkal is. Ez csakugyan meg is történt. Újat azonban Benes nem mondott. Elfújta még egyszer azt a nótát, amelyről a budapesti demars után kisült, hogy a leghamisabb kompozíciók egyike, amelyet valaha gyártottak a kisantant propaganda-műhelyeiben. A cseh külügyér különben, miután minden rosszat feltételez rólunk, végül megállapítja, hogy mégis a két állam viszonyában haladás észlelhető. Komoly konfliktustól sem tart Benes. Ebben egyetértünk vele, legalább is abban az értelemben, hogy a mi részünkről senki sem gondol a béke megbontására. Mi nem nyúlunk katonai rendszabályokhoz, nincs is mivel. Vajon a kisantant államai elmondhatják-e ugyanezt magukról? Prága, jan. 30. Benes külügyminiszter a parlament külügyi bizottsága előtt kifejtette a nemzetközi helyzetről szóló expozéját. Bevezetésül a legutóbbi ruhrvidéki eseményekkel és a jóvátételi probléma fejlődésével foglalkozott. Aztán a magyarországi, helyzetről így nyilatkozott: — A magyarországi események az utóbbi időben némiképen komoly jelleget öltöttek, úgy, hogy a kis- és nagyatlani együttes közbelépésére vezettek. Arra irányuló törekvésünk ellenére, hogy Magyarországhoz való viszonyunkat úgy szabályozzuk, hogy az tartós, megfelelő és korrekt legyen, Magyarország és szomszédai közt időről-időre viszálykodás és incidensek támadnak, amelyek a jó szomszédi viszony konszolidálódását zavarják, így az elmúlt esztendőben tekintélyes számban történtek határincidensek, a határmenti lakosság és tisztviselőink ellen többé-kevésbbé felelőtlen fegyveres bandák részéről támadások, továbbá Magyarországon állampolgáraink jogosulatlan letartóztatása és fogvatartása, legitimista üzelmek, rendszeres uszítás a békeszerződés ellen nyilvános gyűléseken, nyilvános és titkos irredenta szervezetek különféle akciói, amelyeket a legutóbbi időben Magyarországon végrehajtottak és végül a magyar kormány részéről bizonyos katonai természetű intézkedések (?) amelyek a trianoni békeszerződés szövegével és szellemével is ellentétben állanak s amelyek ellen nekünk tiltakoznunk kell. Nem fogom ezeket a számos panaszokat egyenként felhozni, noha megvan erre vonatkozóan a részletes anyagom. Csak azt hangoztatom, hogy legutóbbi közbelépésünk, amely tiltakozás volt mindezek ellen a magyarországi dolgok ellen, mindenekelőtt arra szolgált, hogy biztosítsa a nyugalmat a román határon, mert ezek az akciók az utóbbi időben kiváltképen Románia ellen irányultak.— Mindezeket mi Magyarországon igen pontosan szemmel tartjuk. Nem engedhetjük meg, hogy fegyverkezés és katonai intézkedések terén valami is történjék, ami a békeszerződésben foglalt kötelezettségek ellen irányul. Egészben véve a dolgok nem olyan természetűek, hogy most valami komoly konfliktus fenyegetne. De a némiképen feszült általános helyzet arra kényszerít minket, hogy minden irányban éberséget tanúsítsunk. Általánosan tudott dolog, hogy a mostani magyar kormánynak, bármennyire hangoztatja is békeszeretetét, nincs elegendő hatalma a különféle nyilvános és titkos szervezetek akcióinak meggátlására. Magyarország belsejében sem kielégítő a közbiztonság, amit bizonyít az a sok erőszakos cselekedet, amelyeket a nagy nyilvánosság előtt követnek el. Magában a magyar parlamentbenis nyilvánosan megállapították ezeknek a karhatalmi alakulatoknak fennállását. A nyugatmagyarországi bandatevékenység is eléggé ismeretes, s megtörténhetnék, hogy a kormánynak nem lenne elegendő ereje és elszántsága, hogy hasonló vállalkozásokat más helyeken megakadályozzon. Mindez nem jelenti azt, hogy e pillanatban valamire el kellene magunkat határoznunk. Ellenkezően, az a sok szóbeszéd, amely a mi részünkről tett katonai készülődésekről szólnak, merő híresztelések, amelyeket talán szándékosan és tendenciózusan terjesztenek. Csak felhívom a figyelmet ezekre az állapotokra, hogy lássák belőle, hogy mi azt az ügyet figyelemmel kísérjük és hogy ha valami veszedelem fenyegetne, mint ahogy ez nemrégen a román határon megesett,a mi kisantantbeli barátainkkal egyetértően azonnal erélyesen közbelépünk. Az is szükséges, hogy állandóan appelláljunk a nemzetközi nyilvánosságra, amellyel Magyarország sem helyezkedhetekezembe. Hogy a mi részünkről megvan a legnagyobb jóakarat arra, hogy Magyarországhoz való viszonyunkat megszilárdítsuk és azt korrekt formákba öltöztessük, kitűnik abból, hogy már az elmúlt év végén kereskedelmi szempontból fontos egyezményt, továbbá a határforgalomra és közös határállomások létesítésére vonatkozó egyezményt kötöttünk. Mi a fenntemlített időleges konfliktusra való tekintet nélkül folytatjuk tárgyalásainkat, hogy végül a két állam egymáshoz való viszonyában kedvező atmoszféra legyen. Minden nehézség ellenére is megállapítható a két állam viszonyában bizonyos haladás. Mi nem kívánhatunk mást, mint nyugalmat és józan együttműködést a megkötött szerződések alapján. A pártélet reformja az egységes pártban. Miért szavazták le az egységes párt liberális tagjai a numerus clausus megváltoztatását? — Fajvédelmiek és liberálisok az egységespártban. — Nagy Emil Indítványát elfogadták. A numerus clausus ügyében lezajlott parlamenti szavazás ismét felszínre hozta azokat a világnézleti ellentéteket, amelyek a kormány mögött álló többségi pártban kétségkívül megvannak. A fajvédelmi koncentráció hívei nem minden kérdésben haladnak egy után a mérsékelt álláspontot képviselő kisgazdákkal és a liberális színezetű volt munkapártiakkal és függetlenségiekkel, s bár az egységes pártnak ez a szélsőségektől távol álló — számbelileg tekintélyesebb — mérsékelt része a pártegység érdekében igyekszik mindent elkerülni, ami a harmóniát zavarná, a nagy felfogásbeli különbségek többé nem palástolhatók el. Ma még nincs szó arról, hogy a dolgok a konzekvenciák levonásáig fejlődjenek, de a közeljövőben kétségkívül várható az álláspontoknak megütközése, ami végeredményben a helyzet tisztázásához és a párt kialakuló irányának megerősödéséhez fog vezetni. Az egységes párt ugyanis ma esti értekezletén hozzájárult ahoz, hogy a politikai kérdésekmegvitatása végett ezentúl gyakran tartsanak összejöveteleket és eszmecseréket. A pártértekezleten a kormány részéről gróf Bethlen István miniszterelnök és Rakovszky Iván belügyminiszter jelentek meg. A numerus clausus ügyében történt szavazás ebben a formában nem került szóba, épen arra való tekintettel, hogy rövidesen megkezdődnek a párt vitaestéi, de gróf Bethlen miniszterelnök kérte a képviselőket, hogy ezentúl nagyobb számmal vegyenek részt a parlament ülésein, hogy a kellő alkalmakkor a párt teljes súlyával léphessen föl. Ugyanerre kérte a képviselőket Magyar János pártelnök is. Főleg adminisztratív és belső ügyeket tárgyalt az értekezlet, továbbá a sajtó és a sajtóinformálás kérdéseit, s ezekkel kapcsolatban volt egy-két élesebb felszólalás is, ami rávilágított azokra a lappangó ellentétekre, amelyekről föntebb szóltunk. Heves összecsapás volt az értekezleten a konzervatív liberális kisgazdák egyik képviselője, Berky Gyula és a fajvédelmi csoport vezére, Gömbös Gyula között. A vélemények ez éles szembekerülésének azonban különösebb folytatása nem várható. Az egységes párt értekezlete egyébként Nagy Emil képviselőnek a pártélet megreformálására vonatkozó indítványát tárgyalta, amely azt javasolja, hogy hetenként többször tartsanak eszmecseréket és vitákat a napirendre kerülő fontosabb kérdésekről. A párt az indítványhoz hozzájárult és elhatározta, hogy a közgazdasági, földművelésügyi és pénzügyi bizottságok e szakkérdések megvitatása végett a szükséghez ki.