Pesti Hírlap, 1924. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1924-02-01 / 27. szám
ipfofoli ttftLAP 1924. február 1., péntek. Ujabb mozgalom Eőri-Szabó körül. A földnovella részletes vitája lassan halad előre, mert az ellenzék annyira tevékenykedik, hogy minden kikezdéshez a képviselők egész légiója szólal fel, így aztán egy-egy nyolc órás ülésen jó, ha egy szakasszal végeznek. Az ülés végén derűs körülmények között tisztázódott Eörs-Szabó két tehenének az ügye. A délelőtti ülést Scitovszky Béla elnök nyitotta meg. A napirend előtt Lendvai István ünnepélyesen megkövette a Házat szerdai magaviseletéért. Felszólalásában azzal okolta meg rendzavaró magatartását, hogy az Eskütt-ügyben elmondott interpelláció szenvedélyessége magával ragadta. A földreform végrehajtásáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása során egész sereg módosítással vonultak föl a képviselők. Gaál Gaszton: Egy új pont felvételét kéri, amelyben világosan kimondják, hogy nemzetgyűlési képviselők, aktív katonatisztek és közalkalmazottak földhöz semmi ebeben nem juthatnak. (Zajos helyeslés a baloldalon, a szélsőbaloldalon és középen.) Nagyatádi Szabó István miniszter: Kijelenti, hogy a földmivelésügyi minisztérium tisztviselői közül senki sem kapott földet. (Dénes István: Kis volt földmivelésügyi tisztviselő?) Az sem áll, hogy ezek az elővásárlási joggal megszerzett földterületekből jutottak volna földhöz. A/, elővásárlási joggyakorlás fölött végső fokon az Országos Földbirtokrendező Bíróság intézkedik Ellenzi azt, hogy nemzetgyűlési képviselők ne igényelhessenek földet. Rámutat arra, hogy vannak többen a kisgazda képviselők közül, akik igenis beletartoznak az elsősorban földhöz juttatandók kategóriájába. Egy hang a jobboldalon: Ez a demokrácia? Ralsay Károly: Mi köze van a demokráciának a panamához? Szabó István miniszter: Nem csinál pártkérdést a szavazásból, de rámutat arra, hogy ha képviselőket a rendes igényléstől elzárják, ez bizonyos mértékig a kisgazda képviselők kizárására vezet. (Rupert Rezső: Aki földet igényel, mondjon le a mandátumáról! Drózdy Győző: A legnagyobb erkölcstelenség!) Fölhívja a Ház figyelmét arra, hogy ez a kérdés komoly megfontolást igényel. Nem tartaná helyesnek, hogyha a javaslatot ilyen rideg formában elfogadják. Dénes István: Elfogadja Gaal Gaszton indítványát és szóvá teszi, hogy a választások után egy főispán úgy látszik, fájdalomdíj fejében hatszáz holdas középbirtokot kapott. (Zaj az ellenzéken.) Szabó István földmivelésügyi miniszter: Ki volt az? Dénes István (miután minden oldalról kérdezik, hogy ki volt a megajándékozott főispán): Majd a folyosón megmondom a földmivelésügyi miniszter úrnak és fölkérem arra, hogy hozza a nemzetgyűlés tudomására, kik kaptak eddig középbirtokokat? Farkas István és Csik József magukévá teszik Gaal Gaszton indítványát, míg Csontos Imre a módosítás ellen beszél. Neubauer Ferenc, Vasady-Balogh György, Szakács Andor, Rupert Rezső, Wolff Károly Gaal Gaszton indítványa mellett szólalnak föl. Rácz János azt javasolja, hogy képviselők, közalkalmazottak és aktív katonatisztek csak házhelyet kaphassanak, köztisztviselők legfölebb egy hold földet, a nincstelenek pedig legfölebb háromtól tizenöt holdig. Sokorópátkai Szabó István: Nem tartja helyesnek ezt az alamizsnaszerű pótlást és Gaal Gaszton indítványát fogadja el. Beszél az ő birtokáról, amelyet bérlet alakjában ötven holdra egészítettek ki. Horváth Zoltán: Mennyi volt eredetileg a birtok? Sokorópátkai Szabó Istvánt ötvenre egészítették ki. Horváth Zoltán: De azt mondja meg, hogy mennyiről? Sokorópátkai Szabó István: Mi köze hozzá? Ha nem lettem volna képviselő . . . Fölkiáltások a baloldalról: Akkor nem kapott volna ötvenholdas bérletet! Gaal Gaszton: Visszavonja az igényjogosultak sorrendjére vonatkozó indítványát s ehelyett Rácz János indítványát teszi magáévá. Gaal Gasztonnak a földigénylő képviselőkre vonatkozó indítványa mellett az ellenzék, a szocialisták, a liberálisok, a jobbközép, a fajvédők és a keresztény gazdasági párt szavaznak. Sokorópátkai Szabó, Halász Móric, Reischl Richard kormánypárti képviselők az ellenzékkel szavaznak. Az ellenpróbánál a kormánypárt áll föl, amellyel együtt szavaz Dénes István, Meskó Zoltán és Szakács Andor, többség ezen az oldalon van s igy Gaál Gaszton indítványát elvetik. Rácz János módosítását viszont a Ház egyhangúlag elfogadja. Eőri-Szabó Dezső kér ezután szót személyes kérdésben. Nem szándékom — úgymond — a szenvedélyeket felkavarni, s remélem, hogy nyugodtabb és méltóságteljesebb atmoszférában fog meghallgatni a t. Ház, mint tegnap. (Zaj jobbról: Maga csinálta!) Képviselői kötelességemnek tettem eleget, mikor egy országos, sőt világraszóló panamaügy kivizsgálását sürgettem, s ezért a személyes invektívák egész orkánja zúdult fel. Hedry Lőrinc: Jogosan! Megérdemelte! Eőri-Szabó: Különösen pedig azért, mert egy hirlapban megjelent vádat itt felolvasni bátorkodtam. Abban az esetben, ha a megvádoltak a vádaskodó ellen eljárást indítottak volna, akkor talán jogosan vádolhattak volna engem bizonyos illojális magatartással. Dinich ödön: ön vádolt! Magáévá tette azt, amit mások mondottak! (Nagy zaj.) Eösi-Szabó: Mindnyájunkat megvádolhatnak hírlapban alaptalanul. Én csak arra mutattam rá, hogy három hónap óta nem történt bűnvádi feljelentés ilyen borzasztó vádiak dolgában. (Zaj jobbról: Ez hivatalból üldözendő!) Olyan borzasztó sérelem volt , az, hogy azt a vádat itt felhoztam? Nagy zaj jobbról.) Hedry, Lőrinc: Botrányhajhászat volt! Eőri-Szabó: Semmi esetre sem érdemeltem meg azokat a borzasztó invektívákat. Szeder Ferenc: Hát a panama nem volt borzasztó? Erdőhegyi Lajos: Fogja be a száját! (Szeder: Fogja be maga! Nagy baj a Ház minden oldalán.) Bónai Istvánnés Csik József felszólalása után az elnök az illerkei után négy óráig felfüggeszti. A délutáni ülésen Huszár Károly elnökölt. A Ház folytatta a 2. §. tárgyalását. A vita rendkívül vontatott, mert az ellenzék szinte mondatonként szól hozzá a szakaszokhoz és minden bekezdésnél széleskörű vitát indít. Nagyatádi Szabó földmivelési miniszter megígérte, hogy az iparigazolvánnyal bíró kisemberek ügyét a végrehajtási utasításban igyekszik megvédeni az Ofb-vel egyetértőleg. Hogy azok a kisgazdák, akik birtokaikat kiegészíteni akarják, ne jussanak rosszabb helyzetbe, mint azok az egyének, akik középbirtokhoz akarnak jutni. Rubinek István indítványára kimondották, hogyha kellő fölszereléssel rendelkeznek és a nekik juttatott föld vételárának legalább 30%-át birtokbavétel előtt ki tudják fizetni a földhöz juttatandók. Mint az eddigi tapasztalat mutatja, a földbirtokosok az igénylőket a községtől a lehető legtávolabb eső birtoktestekből elégítik ki. Dénes István most új bekezdésként imperative ki akarta mondatni, hogy a községhez legközelebb eső földekből kell, hogy ez történjék. A kérdés felett nagy vita volt s végre is Gaal Gaszton közvetítő indítványát fogadták el, amely arra indítja az OIb-t, hogy lehetőleg a község közelében iparkodjék őket kielégíteni. A minisztert, aki a legnagyobb jóakarattal kezelte a kérdést, zajosan megéljenezték ellenzéki részről is. A 3. §-nál szintén terjedelmes vita indult meg, amelyet pénteken folytatnak, mert az Elnök fél 8-kor félbeszakította a tanácskozást. Lendvai Istvánt a mentelmi bizottság a szerdai ülésen tanúsított magaviselete miatt a Ház ünnepélyes megkövetésére ítélte és konstatálta, hogy Lendvai már délelőtt, önként bocsánatot kért a Háztól. Rothenstein Mór: Tessék rendreutasítani! (Nagy zaj balról.) Elnök: Meg fogom állapítani, hogy mi történt. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Eőri-Szabó: Azoknak a képviselő uraknak, akik a többség brachiális erejére támaszkodva, megengedték maguknak velem, úgyszólván teljesen védtelen emberrel szemben (baj jobbról: Szegény!) a gyalázkodó, borzasztóan förtelmes invektivákat, azt mondom: ha nem mernek invektivájukkal úgy előhozakodni, hogy ezért őket akármilyen formában felelősségre vonhassam, akkor eljárások magán viseli a gyávaság bélyegét. (Nagy zaj jobbról. Elnök csenget.) Héjj Imre: Az volt a csúnya gyávaság, amit tegnap csinált, ön sem ment olyan helyre, ahol felelősségre vonhatták volna! Itt mondta el! (Zaj.) Rupert Rezső: Abban igaza van, hogy a sajtópert meg kell indítani! (Nagy zaj.) Lőri-Szabó: Tessék ott elmondani ezeket, ahol felelősségre vonhatom a képviselő urakat. Héjj Imre: Tessék a tegnapi vádat olyan helyet elmondani, ahol felelősségre vonhatják érte! Azok a bizonyos tehenek. Eőri-Szabó: Hogy hogyan dolgoztak velem szemben bizonyos urak, elég, azoknak a bizonyos teheneknek ügyére hivatkoznom. (Zajos derültség minden odalon.) Hírlapi nyilatkozatok is megjelentek erről. Berki Gyula mondta: Eöri-Szabó rekriminál. Általános hahotába fullad az ügy, osztrák volt is, a lelke széles körben szárnyalt és jósága kozmopolit volt. Ebből a szempontból az az ítélet, amelyet Friedjung osztrák történetíró mondott róla, revízióra szorul. Ez a szkeptikus lélek 1919 nyarának a vége felé ezt mondta: ,,Két cselekedet ad szánalomraméltó példát az uralkodó kormányzásából, az egyik 1859-ben Piemontnak, a másik pedig az 1914 áprilisában Szerbiának küldött ultimátum. Ez a két intézkedés kivonatosan magában foglalta Ferenc József egész politikáját, azt a vakondok-politikát, amely mindent a maga vakságának a szögletéből itélt meg, mindent torz formában látott s evvel a birodalmat végromlásba sodorta." Ez nagyon is kényelmes véleménymondás volt, nagyon is hirtelen ítélkezés, amely még a legszigorúbb mértékkel mérve is csak az osztrák-magyar diplomáciára vonatkoztatva állta meg a helyét. A diplomácia gyengéit azonban a császár jobban látta, mint akárki más. Igazságtalanság volna azt mondani, hogy Ferenc József rábízta magát erre a diplomáciára, csak beletörődött a működésébe. Tagadhatatlan, hogy ez a diplomácia soha, egyetlen egy pillanatra sem állt hivatása magaslatán. Az egyetlen dolog, amit a mentségére föl lehet hozni, az, hogy azok a problémák, amelyekkel szembekerült, túlságosan bonyolódottak voltak. Azonban még ebben az esetben is a minisztereknek és a követeknek tisztában kellett volna lenniük azzal, hogy a monarchia milyen katonai erővel és egyéb segélyforrással rendelkezik. Mindezeket a tényezőket ismerni kellett volna, hogy adott pillanatban a diplomáciai lépések erőre és pedig önmagában bízó erőre támaszkodhassanak. A császár képviselői soha sem emelkedtek erre a fokra. Mindez világosan kitűnik azokból a sorokból, amelyeket Montenuovo herceg, Ferenc József utolsó, érdemes udvarmestere intézett hozzám a háború után: „Már jó régen arra a megingathatatlan meggyőződésre jutottam, hogy a mi diplomáciánk olyan helyzetet teremtett, amelynek a labirintusából egyetlen,egy kivezető út volt: a háború.. . . világháború. Mindaddig, amíg csillaga fölragyogott, Hohenberg Zsófia hercegasszony szívesen ismételgette azt a jóslatot, amely nem kevés önteltséget árult el, hogy a gondviselés különös rendeltetést tartott fönn neki a kettős monarchia népeinek a történetében. Maga sem tudta, mennyire igaza van és milyen jó jósnő, amikor ezt mondja. Az események teljes megerősítését hozták magukkal az ő szavainak, bárha egészen más értelemben. Hohenberg hercegnő volt az, akitől származott az a szikra, amely a puskaporos hordót fölrobbantotta és föllángoltatta annak a nagy világkatasztrófának a tüzét, amelyben összeomlott a Habsburgok birodalma. Ferenc Ferdinánd és felesége temetését a hercegasszony alacsonyabb rangja következtében, a ceremónia rendjének megállapítását illetőleg, kínos hercehurcák előzték meg, maga aszertartás pedig sokkal kevésbbé volt pompás és ünnepélyes, mint amilyen lett volna más körülmények között. Miután a temetés Bécsben lezajlott, Ferenc József császár kis kíséretével együtt visszatért Ischlbe. Újra kezdődött a mindennapi élet, de csak látszólag, mert rendkívüli élénk sürgönyváltás kezdődött az uralkodó, továbbá a kormány különböző tagjai és a hadsereg között. Az uralkodóval sürgönyöket váltó személyiségek többek között a következők voltak: gróf Berchtold külügyminiszter, Krobatin tábornok, hadügyminiszter, Conrad, a nagy vezérkar főnöke. Ezekben a lázas tanácskozásokban föl lehetett fedezni a küszöbön álló fontos elhatározások előszelét. Az uralkodó környezetében hire terjedt, hogy nagy összeesküvést fedeztek föl Ferenc Ferdinánd élete ellen és miután abban a meggyőződésben vannak, hogy a szerb kormány játszotta a fölbujtó szerepét, Belgrádban számon fogják kérni a gyilkosságot. Eddig fejlődtek a dolgok, amikor 1914 július 20-án reggel aróf Paar átolvasás céljából ideadta nekem annak a jegyzéknek a kivonatát, amelyet, aztán három nappal később adtak át Belgrádban, avval a hozzáadással, hogy huszonnégy óra alatt választ kérünk rá. A kivonat olvasása rögtön azt az érzést keltette bennem, hogy ezekben a sorokban olyan túlzó szigor nyilatkozik meg, amelynek minden valószínűségi számítás szerint a háborúban kell kilyukadnia. Véleményemet nem tiloltam el gróf Paar előtt, és azt a meglepetésemet sem, amelyet akkor éreztem, amikor értesültem róla, hogy azt hiszik, ezt az „ultimátum"-ot el tudják fogadtatni a császárral. A magam részéről az első pillanattól kezdve ultimátumnak neveztem ezt a diplomáciai okiratot, amelyet később is ezen a néven emlegettek, bárha szigorúan véve a jegyzék, amely a vég felé némiképen enyhített a következtetésein, formája szerint nem érdemelte meg az ultimátum elnevezést. Az egyik oldalról tisztába voltam avval, hogy az öreg uralkodónak semmi sem drágább, mint a béke fönntartása, másrészről pedig kétségtelennek tartottam, hogy az uralkodó békés szándékait teljesen kompromittálják azok a követelések, amelyeket a belgrádi kormány elé akarnak terjeszteni. Gróf Paar nem osztozott a nézőpontomban; szerinte a jegyzék nem volt töltött pisztoly, mert a császár éppen ellenkezőleg kikötötte, hogy az osztrák-magyar közbelépésnek csak megszabott keretek határai között szabad mozognia. Az öreg tábornok felvilágosításai szerint az uralkodó kifejezetten arra utasította Berchtoldot, hogy kímérje Szerbiát és arra az esetre, ha a bécsi kormány követeléseit visszautasítanák, hagyjon nyitott ajtót a későbbi tárgyalások számára. Gróf Paarnak ez a két állítása pontos volt, és bizonyítja, hogy az öreg uralkodó még akkor is, amikor a tanácsosai falhoz szorították, a rendelkezésére álló gyenge hatalmi eszközökkel az utolsó pillanatig mindent elkövetett arra, hogy legalább enyhítse annak az intézkedésnek a hatását, amelynek a komolysága nem kerülte el a figyelmét .Folytatjuk.