Pesti Hírlap, 1925. január (47. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-01 / 1. szám
BUDAPEST, 1925. ELOFIZETESI APRKL Egy hóra 40.000 korona, negyedévre 120.000 kor. Egyes szám ára helyben, vidéken és a pályaudvarokon 8000 kor., vas.-nap 8000 korona. Külfoldon kétszeres az előfizetőd ás. mm.! XLVII. ÉVFOLYAM, 1. (15.585) SZÁM 1924 URi és?WiJI PESTI HÍRT. IRTOK, JANUM, A LÉGRADY TESTVÉREK kiadása Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda Budapest, V. ker., Vilmot császár út 78. szám. Telefon 122—91. Fiókkiadóhivatal : Budapest, VII. ker., Erzsébet-körút I Mai „BÍRÓI A" rendszerű képeink: Jelenetek Szilveszter éjszakájából. — Louis Dervais. — Balassa Erzsébet paktum a kormány és a szocialisták között. Már a legutolsó képviselőválasztások idején beszélték, hogy a kormány paktumot kötött a szociáldemokrata párttal és ennek tulajdonítható, hogy több szocialista képviselő került a nemzetgyűlésbe s hogy eleinte a párt fellépése a kormánnyal szemben kevéssé agresszív volt. Ma aztán a szocialisták közzéteszik a paktumos megállapodás hivatalos szövegét és ezzel bepillantást nyerünk a magyar politika kulisszatitkaiba. Elvi szempontból nem lelkesedünk semmiféle pakum iránt, mert ez rendesen eszmék és elvek elhomályosítására vagy félretételére vonatkozik. De amikor éles ellentéteket kell kiegyenlíteni, harcokat kell leszerelni és viszsza kell adni az ország nyugalmát, akkor a szükség kényszerének vitája alatt megengedhetőnek tartjuk a paktumrendszert is. Csak az a fő dolog, hogy valóban az ország érdekeit szolgálja az a paktum, hogy becsületes szándékkal kössék azt a felek és ép ily becsületességgel meg is tartsák. E szempontoktól azonban már némi kifogás alá eshetik a kormány és a szocialisták paktuma. Hogy tárgyilagosan meg tudjuk ítélni e szeregvetést, vissza kell mennünk arra az "v-ri-'í-ór"'...kú^zc-lt hogy !.p. :gí.ri jár,iaduk'r'r v'bekinjon a raj-rv'&i^ munkássággal, amelynek egy része •elősegítette a proletárdiktatúrát. A polgárság és munkásság, a kapitalizmus és szocializmus közötti békés viszony minden államnak és társadalomnak érdeke. A kormány nem akarta útját állni annak, hogy a munkásság képviselői törvényes alapon tagjai legyenek a törvényhozásnak és minden osztály követelései a legilletékesebb fórumon képviselve legyenek. Jelét akarta adni továbbá a kormány a külfölddel szenten annak, hogy nem ellensége a szociáldemokrácia törvényes érvényesülésének. Másrészt a szociáldemokrata párt érezte, hogy a közvélemény neheztel reá a proletárdiktatúra támogatása miatt és ezért a pallummal több hazafias munkára vállalkozott, az ország érdekében. Például arra, hogy nemzetközi érintkezései révén Magyarországnak igyekszik külföldön minél több barátot szerezni és a rólunk elterjesztett rossz híreket e célból megcáfolni. Az a baj azonban, hogy a szociáldemokraták ez írásban adott kötelezettségüknek nem feleltek meg. A polgári közvéleményre nézve nem fontos, hogy pontos mérleget csináljon arról, hogy a paktumban vállalt kötelezettségekből hányat nem teljesített a kormány és hányat hanyagolt el a szociáldemokrata párt? Egyik felet sem fogjuk védelmünkbe venni, ha a másik szidja. Mert mindkét fél hibákat és mulasztásokat követett el. Másrészt sok olyan pontja van a paktumszerződésnek, amelyet minden paktum nélkül végre kellett volna hajtania annak a félnek, amelyikre tartozott. A kormány a paktumban foglalt több kívánságnak eleget, tett. Így például fokozatosan beszüntette az internáló tábort és megkezdette az összes kivételes rendelkezéseknek, a gyorsított bírói eljárásnak stb. megszüntetését. Több szabadságot adott a szakszervezetek működésének és rátért a munkásság gazdasági ügyeinek rendezésére. A politikai gyülekezési jogot azonban törvényesen nem rendezte. A sajtószabadságot a régi béklyókból kiszabadította ugyan, de nincs köszönet benne, mert most készül új bilincseket rakni rá. Legfeltűnőbb azonban, hogy a kormány kikötötte, hogy a szociáldemokrata párt belpolitikai téren szakít a liberális blokkal és a polgári demagógia és az oktobrista elemek támogatásától, tartózkodik. Ez már ugyanis pártpolitikai érdeket érint és taktikai fogás, amely nem méltó a kormányhoz. A szocialisták követelték az általános amnesztiát, és ezt nem kapták meg. Mi általában nem helyeseljük az általános amnesztiákat a lezajlott zavaros időkre és ennélfogva nem helyeselhetjük, hogy a kormány erre ígéretet tett. Viszont azonban az helyes volt, hogy kikötötte a szociáldemokrata párttal szemben, hogy külföldön a magyar álláspontot teszi magáévá és felhasználja összeköttetéseit a külföldi mérsékelt szociáldemokrata körökkel arra, hogy a Magyarországról terjesztett alaptalan terrorhíreket megcáfolja. Megbocsáthatatlan hiba azonban, hogy a paktumnak e kötelezettségét a szociáldemokraták nem tartották meg. Szomorúan jellemző azonban az egész paktumra és a szociáldemokrata pártra az a nyilatkozat, amit a pártválasztmányi ülésen Farkas István tett, midőn kijelentette, hogy „jóltudja a szociáldemokrata párt minden fóruma és az elvtársak tömegei is, hogy a pártvezetőség soha egy pillanatig sem tartotta magára nézve kötelezőnek ezt a paktumos jegyzőkönyvet". Miután ez a kommunista ízű nyilatkozat minden ellentmondás nélkül hangzott el és jelent meg a szociáldemokrata párt közlönyében, nyilvánosan azt bizonyítja, hogy a szociáldemokrata párttal nem lehet és nem szabad semmiféle megegyezést, szerződést vagy jegyzőkönyvet aláírni, mert a szociáldemokraták azzal az előre megfontolt, de eltitkolt szándékkal kötnek polgári elemekkel megállapodásokat, hogy azt megtartani nem fogják. Kérdezzük tehát ezután, mi különbség van a szociáldemokrata párt és a kommunisták között?Őszintén szólva, bizonyos kárörömmel nézheti a tárgyilagos közvélemény azt, hogy a kormány és a legszélsőbb ellenzék miként nem tartják meg egymással szemben vállalt kötelezettségeiket. Csináljanak ők maguk között saját külön mérleget, hogy melyik félnek mennyit használt ez a paktum. Minket az érdekel, hogy itt sok országos érdek fölött paktáltak és nem jártak el kellő lelkiismeretességgel sem a kötelezettségek vállalásánál, sem azoknak teljesítésénél. A nemzet elvárhatnál úgy a kormánytól, mint az összes pártoktól, hogy külön biztosított pártpolitikai előnyökön és párttaktikai fogásokon felül is becsületesen szolgálják az ország érdekeit, hiszen erre kaptak megbízást a választóközönségtől. Harminchárom mUlmrdba került Magyarországnak a katonai ellenőrzése.• hántom. és f f év alatt. ..n 23S tag*.- ‚V ‹nui da(..tf'idiót tiéfésürtkira 32 sattra csökkentették. — Mz angolok •toéitxisaitvtLC*.^ gukat a agkiseSin t/dmnmf. - 38 millió egy angol alezredes havi timtetet ada, esőteg havonta 663 milióba került az eltörténtés. — Mit kapott ? ^ a „magyar tengeri hadseret" leszerelő bizottság 7 szövetségközi katonai ellenőrzés! Ez a fogalom is a trianoni békfe szomorú „vivmányaival" került bele katonai és diplomáciai szótárunkba. Jelenti pedig azt, hogy Magyarország a megállapított kis létszámú hadseregétől eltekintve, nemcsak katonát nem tarthat, de fegyvert, hadianyagot és mindent, ami a hadviselés eszközeihez tartozik, köteles kit szolgáltatni az antantnak, amely ennek ellenőrzéséére katonai bizottságot küld ki Magyarországra. Az ellenőrzés költségeit Magyarország viseli és ezek a terhek deficites államháztartásunknak évek óta egyik jelentékeny tételét teszik. Vén cigány. Irta : IMXOV István. Az öreg cigány,merengve tilt a faluvégi putri ajtajában, tenyerébe fektette ráncos arcát és a földet nézte, mintha a mélyébe akart volna tekinteni, hogy hol feküsznek azok, kik hajdanában az ő muzsikája mellett vigadoztak. Hová lett az idő, amikor még fzerettük a fiak? Amikor egyvégben három nap s három éjszaka muzsikált a régi uraknak, kik arannyal fizették nótáit s széles jókedvükben nagybankókkal verdesték pofon! Sirba szálltak már az igazi urak, elmúltak a pohárcsengéses, vidám éjszakák, csak ő maradt meg belőlük emléknek, hogy álmodozzék a múltról, amikor még becsülete volt a szegény cigánynak. Hetvenöt esztendő nyomja már a vállát, háta meghajlott az élet terhe alatt s haja-szakára,kifehéredett, mint a tilolt kender. Csak a szive a régi.. Most is ugy ég a nóták tüzében, mint hajdanában, amikor szép lányok s gyönyörű asszonyok virágos ablaka alatt zengette éjszakánként muzsikáját az elmúlt szerelmek biborcsókos hajnalin ... A napszámadati fény , szétfolyt a hegyeken. Mindjárt sötétség lesz a földön. Belenézett a nap szentséges korongjába s megnedvesedett a szeme. Evvel a nappal is jobban elfelejtik, hogy ő is élt és muzsikált valaha. Új nemzedék nőtt fel a régi nyomán, uj" birtokosok ülnek a nemesi kúriákban, nem kell a nóta senkinek s ha mulat is valaki egyet néhanapján, uj cigánnyal muzsikáltatja magát, kinem ismeri a régi nótát, hanem azokat a silány, uj dalokat húzza, melyeket a nagyvárosok felöl hömpölyget az idők szele, Alápergő könnyét szétmorzsolta kérges tenyerével s nagyot sóhajtott; fölkelt törpe buzaszékéről s kihozta putrijából az öreg jávormizsikát. Magasra emelte, végignézett rajta és az egész multat látta. A vármegye legdrágább kincsét belepte a por... letörölgette s álla alá fogta az árva hegedűt, aztán a tépett vonót ráfektette s „Zewla, Devvla, szote kergyom..." húzni kezdte a cigány ésa melódiát, aztán a keze más nótára tévedt. A hurzengésben régi fájdalmak és örömök éledeztek, világos, hangos éjszakák, aranyködös napok, melyeket a nemzetes urakkal keresztülszenvedett-örvendett , az öreg cigány. De kinek kellenek a régi, kedves nóták? A nyirettyűje megállt. Hóna alá fogta az elárvult hegedűt s csendesen, mélán pengetett valami édes-bús ábrándot, amilyet csak a cigány álmodik, majd leszállt a skálán s reszkető ujjai alól kizendült a régi országos vásárok kupecdala, mely nemes és nemzetes Bogháthy. Tóni úri kedvenc nótája volt valaha: „Vásárokból vásárokba járok írt, Serrel-borral, paprikással élek én. Bor előttem, karjaim közt a babám, Hátam megött vigan húzza a cigány..." Bólogatott ősz fejével s rekedten dúdolgatta a húrután. Ezt szerette Tóni úrfi! Az ózdi-szentpéteri országos nagyvásáron, a lacikonyhában, ott a dombon ugy énekelte, hogy rengett a piac. Nyolc csikót adott el akkor és mind otthagyta az árát. Nem volt olyan legény Erdély országában Várjon él-e még? Mert ha él, akkor van íjség egy ember ezen a világon, akinek kell még az ő nótája! Tóni úrfit olyan végből szőtték, hogy a szive mégmost is fiaival... Erős volt, mint a vas, fogával kocsmaasztalokat és Ötvedre» hordókat emelgetett, az ilyen legény pedig neki halhat i meg száz esztendőn alul. Én azt mondogatta volt annak idején: Ne husulj, Saláta,amig én élek! A szava mindig szent volt s ha él, akkor, nem is hagyja el az ő választott cigányát késő vénségében... Ujjongó hangok pattogtak ki az öreg cigány ujjai alól, egymásután húzta Tóni úrfi nagytáros nótáit. Hogy verte fejével az icjőben A lacikonyha