Pesti Hírlap, 1926. március (48. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-04 / 51. szám

A I Az elhanyagolt Ró­mai fürdő. Naponta 160 ezer hektóliter héviz folyik el - Lunapark a Római fürdőben ? Ei* a Nemzeti Stadion igazi helye — A lehetettest közlekedés. — Jíre lesz a fel­szabadult dunai pálya . Budapest egyik legszebben fekvő, legfestőibb, istenáldotta része a budai Római fürdő. Az Isten megáldotta, de az emberek s különösen a főváros vezetősége vajmi keveset törődnek vele. Ezelőtt 30 évvel Ringer Jakab (a Ringer-fürdődinasztia őse) 90 ezer négyszögölnyi telket hasitott ki itteni bir­tokából s ezen épült, 116 villatelekkel, a régi erdő tövében, a mai r­ómaifürdői telep. Maguk a vulka­nikus hőforrások a telep és a szentendrei országút közötti szép erdő tavában fakadnak, honnan két patakmedren s a rómaifürdői csatornán át ömlenek a Dunába. A kilátás itt fejedelmi. A Duna partja tengeröbölnek tetszik, ahonnan a váci hegyek kék láncolatáig lát el az­ ember. Minden együtt van itt. Keletről a fejedelmi Duna, az erdős palotai és újpesti szigetekkel, nyu­gatról a pilisi hegyvidék festői panorámája, hon­nan a százezer holdas erdők hegyi levegője árad le, e hegyek közül büszkén mered ki a Nagy-Ke­vély, ez a Vezúvra emlékeztető vulkán és mellette a Kis-Kevély kúpja. Északon a váci hegylánc kék­lik és a telep fölött a Bivalyos-erdő. Délen a Hár­mas határhegy, a budai és kiscelli vár fejezi be a látkép körét. Ez az istenadta „fekvés" De aztán készen is vagyunk, mert egyébként itt minden alszik. A dú­san fakadó vulkanikus hőforrások valósággal ont­ják az áldott vizet, mely állandóan 22 Celsius fok meleg s amelyből naponta 160 ezer hektoliter öm­lik a Dunába. De hát, ha van belőle elég, miért ne ömlenék?! Valami mégis csak elhasználódik belőle. Uszoda van a tó partján vagy ötven kabinnal. A R­inger-család próbált nagyobb szabású dolgot csi­nálni, talán túl nagy szabásút, mert vala­hogyan sohase sikerült a dolog. Ezalatt a szomszédos Csillaghegyen egy kis hegy­oldali bazinból valóságos világfürdőt rögtönzött az élelmes vállalkozás. A Rómaifürdőben százezer főnyi tömeg számára lehetne kiépíteni két hatalmas tó­ területet, zuhatag­ fürdővel és a tavakat szegé­lyező fenyvesek közé beállított családi kapanákkal, a fő­fürdő részben óriási szállodával, melynek tá­gas terrasza alatt több eze­r vetkőzőhely helyez­hető el. Télen nagyszerű korcsolyázó­pálya volna itt. Ehelyett újabban azt tervezték, hogy a római­forrást és erdőt körüldrótozzák és Lunaparkot csi­nálnak belőle, ahol egész nyáron fü­rdő-toiletticen élhetne és táncolhatna az ember. És ezt körülbelül 15 milliárd befektetéssel tervezték. De csak luna­tikus álom maradt. T­jwuiahban egy másik nagyszabású akció kezdődik a Rómaifürdő életében. A Nemzeti Sta­dion itteni fölépítése! Ez az, amire rögtön gondolni kellett volna, óriási beépítetlen térség áll rendel­kezésre, egy része kincstári tulajdon, ami ingyen te­rületet jele­nt a­ Stadion építésére, eltekintve attól, hogy tíz percnyire van az újlaki téglagyár tégla- és palatelepe s a kissinypusztai homokbányák, túl­oldalon a Duna, tetszés szerinti kavicsmennyiség­gel. Két évig keresték a városban a drága helye­ket. Nagy- és kisvasút, autóút és hajóállomás érinti e helyet. És itt együtt lehet a Stadion versenypályája az úszóstadionnal. Ne felejtsük még itt a Dunát se, melyen pár év óta angolos méretekben fejlődött ki az evezősélet. Majdnem tíz csónak-garázs ezernyi csónakkal várja az evezősöket és egy-egy nyári vasárnapon 50 ezer ember élvezi a vízi életet. Ez mindjárt a Stadion nemzetközi evezőversenyeinek megtartását is lehetővé teszi. Komolyan csakis erről a helyről lehet szó, ha a nemzetiközi Stadiont valaha felépítik. Megemlíthetjük itt mindjárt azt is, hogy a „Budapest Fürdőváros Egyesület" által kiírt római­fürdői eszmei pályázat az egyik 10 holdas kincstári területen II. Balogh Lóránt építész érdekes sport­telep-tervezetét tünteti fel, mely alapjául szolgál­hatna a Stadion-építkezésnek. • Beszélhetünk arról is: miért nincs még a Rómaifürdőtelepen gáz- és vízvezeték? Holott fél­kilométernyire van a gázgyár és a vízvezeték. Sze­rencse, hogy a telep alapítói csatornázást és pompás 2181 Ilyen az igazi csomagolása a legkiválóbb fájdalomcsillapí­tó­i Bosírt-féle Aspirin tablettáknak. Ügyeljünk a zöld papírszal­agral a l­é­ get kiegészíti még a folyamőrség, melynek létszáma 1895 ember az előirányzat szerint. A belügyminisz­térium bevétele a közel 94 millió pengőt kitevő ki­adással szemben mindössze 1,588.180 pengő. Meg­tudjuk még az előirányzatból, hogy a 25, részben egész, részben csonka vármegyéből álló Magyaror­szágnak 29 főispánja van, akik 321.520 pengőbe ke­rülnek évenként. A nemzetgyűlési választási költ­ségekre erre az évre 240.000 pengő van felvéve. Ha­talmas összeggel járul hozzá az állam az önkor­mányzatok alkalmazottainak illetményeihez; ez az uj költségvetési évben 6,627.190 pengő. A községi, köz- és segédjegyzők illetményeire az állam 4,640.721 pengőt fordit. PESTI HIRLAP 1926 március 4. csütörtök. Nagy botrányok és tumultus közben tárgyalta a bukaresti kamara a választó­jogi javaslatot Éles ellenzéki támadás a kormány ellen a községi választások miatt. Bukarestből jelentik: A kormány a kamarában beterjesztette az új választójogi törvényjavaslatot, amelyet a bizottságok elé utaltak. Mihalache, a pa­rasztpárt vejére olvasta fel ezután az egyesült ellen­zék deklarációját, amelyben szóvá tette a legutóbbi községi választások alkalmával elkövetett kormány­zati erőszakosságokat és szemére vetette a kormány­nak, hogy politikája az ország gazdasági romlására vezetett. Szerinte a most lefolyt községi választások a kor­mány határozott vereségét jelentik, mert a kormány nem csupán Bukarestben bukott meg, hanem az or­szág történelmi székhelyein is, mint Jasoy-ban, Cser­novitzban, Kolozsváron, Nagyváradon, Temesváron, azonkívül Galac, Braila és Konstanta kikötővárosok­ban. Anal vádolja a kormányt, hogy a választások­ról hamis statisztikát tett közzé, a választásokat ha­mis választási lajstromok alapján tartották meg, az ellenzéki lajstromokat különböző ürügyek alatt meg­semmisítették, választási elnökökké pedig a kormány politikai ügynökeit tették meg, akik mindenféle erő­szakosságot követtek el, sőt a presszió terén oly messze mentek, hogy az­ sok helyütt egyes választók életébe került. Az ellenzék e szavaknál kórusban kiabálja: Gyilkosok! Mihalache ezután kijelenti, hogy míg a mező­gazdasági kamarai választások során a falvak népe foglalt állást a kormány ellen, most a városi lakosság is megvonta tőle bizalmát. Constantinescu Sándor földmívelésügyi minisz­ter a kormány nevében akar válaszolni a deklará­cióra. Az ellenzék azonban viharosan tiltakozik az ellen, hogy a deklarációra egy resszortminiszter vá­laszoljon. Különösen Dobrescu és Diaconescu képvise­lők csapnak nagy zajt. Dobrescu állandóan ezt kiáltja a miniszternek: Disznó! Disznó! (Ennek az a magya­rázata, hogy Constantinescu miniszternek közismert gúnyneve: Porcu, ami disznót jelent.) Emiatt nagy felzúdulás támad. Manolescu-Strungiui háznagy, va­lamint Mihailescu és Gelea képviselők Dobrescuhoz rohannak és meg akarják verni. Nagy tumultus ke­letkezik. Több ellenzéki képviselő Dobrescu köré cso­portosul, aki erősen megüti Manolescu háznagyot. A többségi képviselők Manolescu védelmére sietnek. Óriási kavarodás támad, mire az elnök az ülést fel­függeszti. Az ülés újból való megnyitása után a fegyelmi bizottság előadója bejelenti, hogy Diaconescu és Dob­rescu képviselőket húsz ülésnapra kizárták. Diaco­nescu képviselő távozóban ezt kiáltja a többség felé: Tolvajok vagytok! Az ülés ezzel véget ért. Módosították a román választójogi javaslatot. Bukarest, márc. 3. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A kamara választójogi bizottsága mai ülé­sén újból megváltoztatta a választójogi tervezetet. A módosítás szerint többségi pártnak az számít, amely az egész országban a leadott szavazatoknak legalább 33 százalékát megkapta. Ez a többségi párt a mandá­tumok ötven százalékát kapja. A többi mandátumot a szavazatok arányszámában osztják fel Ha a több­ségi párt a leadott szavazatok 33 százalékánál töb­bet kapott, úgy a proporcionális felosztásnál még 33 százalékot hozzászámítanak a kapott szavazatokhoz, utakat építettek és hogy a székesfővárosi elektromos művek Deutsch Lajos vezérigazgató előzékenysége folytán a villanyvilágítást jól ellátják. Mindennek dacára a telepen az üres telkektől hemzsegő utcákat látjuk. Mi ennek az oka? A lehetetlen közlekedés. A székesfőváros villamosvasutain, a B. Sz. K. R. vonalain Kőbányától Rákospalotáig vagy Új­pesttől Budafokig és a Városligettől a Hűvösvölgy­ire utazhatott az ember egyszerű átszállójeggyel s ugyanekkor a III-ik kerületi hajógyártól a III. ke­rületi Rómaifürdőbe jóval drágább vicinálisan kel­lett utazni 60—80 perces időközökben. Jó közleke­dés nélkül nincs fejlődése egy-egy vidéknek vagy városrésznek. És itt lehetetlen közlekedés volt. S ha mégis ezerszámra épülnek azóta a vonal men­tén az apró családi házak,­­ nem intő jel­e ez a fővárosnak, hogy a nagyszerű fekvésű vidék vonzza az embereket!? A rossz közlekedésért mindig a Helyiérdekű Vasutakat szidta a budai Pálffy­ tértől Szent Endré­ig az egész vidék. Tartozunk az igazságnak vele, hogy e rossz közlekedés legfőbb oka a Máv­ császárfürdői vonala volt, ez az egé­szen tizedrangú személyszállítást szolgáló vo­nal, mely a Nyugati pályaudvar—Esztergom közöt­ti vonal pótvonalát képezte. Mint teheráruszállítás (a malmok és a Ganz-gyárra való tekintettel) éjjeli forgalommal helyes ez a beállítás,­­ de a csekély személyforgalmát fölösleges volt ideirányítani. A Máv. nem engedte itt a rendes helyi forgalom kifej­lesztését a Hév.-nek s igy a Máv. akadályozta meg a Rómaifürdőn át Szentendréig terjedő vonalrész fejlődését. Most, — hála Istennek, — a Máv. is be­látta e vonalrész életképtelenségét és kiépített Du­naparti pályáját, a Pálffy-tértől a Gáz-gyárig, illet­ve Filatori-gátig átadja a helyi forgalomnak. Már folynak a penge-jog-tárgyalások a Ke­resk. minisztériumban. S az egész vonalrész élén­ken várja az eredményt. Mert kérdés: a B. Sz. K. R. veszi-e át ezt a Duna-parti pályát és építi ki tovább e vonalat a Rómaifürdőbe? Sajnos, a B. Sz. K. R. többet igér, mint épít. És egyelőre megelégszik az­zal is, hogy az óbudai Főtértől a Filatorigátig ter­jeszkedik. Ha viszont a Hév­ kapja meg a Dunai­pálya használatát, rögtön megkezdheti az élénkebb, sűrűbb, éjfélig tartó és talán olcsóbb közlekedést is. Megadhatná azt a kedvezményt is, hogy az állandó kiinnlakók részére olcsóbb családi füzetjegyeket ad ki. A nagyvonatokhoz való csatlakozás és a kultur­élet szempontjából pedig okvetlenül szüksé­ges az éjféli utolsó járat. A fő, hogy ezen a téren, minél előbb, gyöke­res javulást vár minden vicinális polgári. Kézdi-Kovács László: 4 csattanó. (Történik egy filmkölcsönző vállalat irodájában. Jelen vannak a direktor és a dramaturg. Éppen azon vitatkoznak, hogy mit kellene az amerikai filmből kivágni. A direktort már fojtogatja a düh, legjobban szeretné magát a dramaturgot kivágni. Természete­sen, a dramaturg a heves vitában ügyesen ki is vágja magát.) DIREKTOR: Megértette? DRAMATURG: Tökéletesen. DIREKTOR: Szóval a film marad úgy, ahogy van, csupán az eleje jön a végére, a vége jön a köze­pére és a közepe az elejére. Vigyázni kell, nehogy összefüggést találjon a közönség a szétvagdalt mesé­ben, mert az veszélyeztetné a morális érzéket. Képzel­heti, milyen jól fog hatni, ha a hősnőnek előbb gye­reke születik és csak azután csókolja őt meg gyerme­kének apja . . . DRAMATURG: Valóban. DIREKTOR: És ki kell vágni azt a jelenetet is, ahol a­ herceg adósságai elől a halálba menekül. Ez nagyon közönséges valami . . . DRAMATURG: Nem volna jobb, ha a herceg ezerfrankosokat hamisítana? Legalább hazafias do­lognak tűnne föl . . . DIREKTOR: Lássa, elra­dlta. De törölni kell azt is, ahol a vádlott úgy viselkedik, mintha csakugyan elkövette volna a terhére rótt bűncselekményt. Az ilyesmi csak Amerikában lehetséges . . . DRAMATURG: De hiszen a vádlott csakugyan bűnös. DIREKTOR: Mindegy. A vádlott tagadjon, a vádlott ordítson, a vádlott vádoljon, a vádlott hir­desse ki az ítéletet . . . DRAMATURG: És akassza fel természetesen ... DIREKTOR (közbe): Magát? DRAMATURG: Dehogy. A­­ kabátját, illetve a kényszerzubbonyt, amellyel a földi igazságszolgálta­tás felruházta őt. Egy vádlott nem ülhet a villamos­székbe . . . DIREKTOR: Úgy van, üljön inkább az elnöki székbe. És arról sem lehet szó, hogy az egyik szerep­lőt az utcán, fényes nappal, minden ok nélkül arcul­essék . . . DRAMATURG: De hi az illető véletlenül liberá­lis képviselő? DIREKTOR: Az más. Akkor nem bánom. És ez­zel aztán be is volna fejezve a dolog. DRAMATURG: De hol maradna a csattanó? DIREKTOR: Na hallja, hát kell ennél szenzá­ciósabb csattanó? DUMI, I.

Next