Pesti Hírlap, 1926. október (48. évfolyam, 223-249. szám)

1926-10-01 / 223. szám

r­ sadalom segítségét igénybe vegye. Féltik az illetőségüket, amit pedig senki sem érint.­ A hi­vatalos hatalomnak pedig, mely drága kőszén­nel fűt, mindig örülnie kellene, ha a népsze­rűség vitorlája is segíti előrehaladásában. A Pesti Hírlap már évekkel ezelőtt meg­mutatta többnyelvű lap kiadásával és egyéb akcióival azt az utat, amelyen együttesen kel­lene haladni. De­ az erők egyesítésére senki sem törekedett. Külön-külön akciók pedig csak a fellobbanó lidércfény szerepét játsszák. Rend­szeres stratégiát kell megállapítani a kül­földi közhangulat megostromlására. Mosryaror-­­szágnak vannak olyan értékes kincsei, ame­lyek a hotelesek érdekkörén tilt, másokat is érdekelnek. Ezeket fel kellene kutatni és ide­­­gen nyelveken ismertetni. A külföldi gazdasági közvélemény csak azt tudja rólunk, hogy na­gyon költségesen adminisztrált, igen sok ban­kunk van. De, azt nem tudják, hogy milyen sok értékes reális vállalat van ezek háta mö­gött, amelyeknél csak a forgótőke hiányzik. Az a baj nálunk Magyarországon, hogy minden­féle pénz bankcsatornákon keresztül folyik szét az országban. És sok bankcsatorna lyukas. Gazdasági életünk belső értékét, szolidsá­gát és megbízhatóságát kell bebizonyítanunk a kézzelfogható vagyonnal bíró vállalatok is­mertetésével. A másik rendszeres ismertetés pedig kultúránk, tudományos életünk, irodal­munk és művészetünk kincseit kellene hogy is­mertesse. Kis nemzeteket naggyá tett már a külföld előtt egy pár nagy írójuknak idegen nyelveken való ismertetése. Búzánk elsőrendű exporttermés, de jó színdarabjaink és regé­nyeink exportja még több dicsőséget hozott. A szellemi propagandával kellene a mostani­hoz hasonló, mulatós propagandákat kiegészt­eni. alakult et, francia, belga emburgi vaskartell. 1. szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának­émetrország, Franciaország, Tielgium és ezött ma létrejött a vaskartel. A belga­­lakozással kapcsolatban hangoztatott ind érvényesíteni tudták­ a kormányválság évét. Párizs, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának virata.) A kisebb városok küldöttségének mai fo­gadása alkalmával Poincaré miniszterelnök a kor­mányválság lehetőségére is utalt. A kormány ezért hír szerint október közepe helyett csak novem­ber elejére akarja összehívni a parlamentet. Az igaz 'eügyi reformot erre az időre végrehajtják úgy,­­ a kamara már fait accompli il­it fog állani. Róma, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Mussolini a mára hirdetett minisztertaná­csot tegnap este váratlanul bizonytalan időre elhalasz­totta. A hivatalos távirati ügynökség csupán a mai reggeli órákban adott ki rövid jelentést, amelyben Mussolininek Livornoba való elutazását — ahová már tegnap este megérkezett az angol külügyminiszter — tudtul adja. A két államférfiú között már régóta ter­vezett találkozás ma reggel vált valóra a livornoi öböl­ben, a Giuliana olasz jachton, teljes elzárkózás mel­lett. A találkozásról semmiféle hivatalos értesítést nem adtak ki. A sajtó csupán Chamberlain külügyminisz­ternek és családjának Livornoba érkezéséről és Musso­lini látogatásáról ír Chamberlain tegnap délelőtt Bastiánból jövet, érkezett a Delphine angol jachton Livornoba. Ebéd után automobil-sétát tett a városon át. A Livornoban lévő olasz hatóságokkal tegnap éjjel távirati úton közölték Mussolini megérkezésének pontos idejét. A rendőrség szigorú utasítást kapott a közbiztonság és a rend fentartására. Az angol külügyminiszter hajó­ja körül motorcsónakok cirkáltak, hogy minden kel­lemetlen idegen közeledését megakadályozzák. Mussolini Rómából különvonaton utazott el. Grandi alállamtitkáron kívül Paul Lucci titkára és gróf Torre sajtófőnök volt a kíséretében. A miniszter­elnök vonata Vada községben megállt és Mussolini a hálókocsijában itt töltötte az éjszakát. A különvo­nat reggel nyolc órakor érkezett Livornóba, ahol a pályaudvaron a prefektus fogadta. Mussolini autóba szállt és a városon keresztül a kikötőbe ment, ahon­nan motorcsónak vitte a yachthoz. Mussolini megér­kezésének hírére Livorno zászlódíszt öltött A történelmi jelentőségű beszélgetés a jacht parancsnoki hídján folyt le. A tanácskozásról eddig semmiféle autentikus információ nincs. Az olasz főváros diplomáciai és politikai kö­reiben nagy figyelemmel kísérték a találkozást, amelynek az európai politika, valamint a gyarmati és a középtengeri kérdés további fejlődése szempont­jából nagy jelentőséget tulajdonítanak. A lapok ar­ról írnak, hogy Anglia az alakulóban levő közép­európai blokk ellen, amelynek vezetése Németország és Franciaország kezében volna, a támogatását ígérte Olaszországnak. Az olasz lapok szerint az angol-francia viszonyban az utóbbi években látható elhidegülés következett be. Anglia most Olaszország felé fordult, amely­nek állását Európában teljesen&irányolja. Anglia a francia-német közeledéssel szemben Olaszországot akarja a saját tervei számára meg­nyerni. Ez azonban nem jelenti azt, mintha Anglia ellenséges magatartást akarna akár Németország­gal, akár Franciaországgal szemben elfoglalni. Anglia ép úgy, mint Olaszország, csupán azt akar­ja megakadályozni, hogy Európában olyan hatal­mas blokk keletkezhessék, amely bármely szomszéd­ja ellen agresszív szándékot forralhat agyában. Az olasz sajtó a találkozásról. Róma, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) A római fascista sajtó kiemeli a ta­lálkozásnak nagy jelentőségét és horderejét. A Tri­buna azt írja, hogy ez a találkozás nem hasnlítható Briand és Stresemann összejöveteléhez. A Giornale d'Italia szerint a két államférfiú találkozása csupán epizód Anglia és Olaszország szívélyes viszonyá­ban. Ez a találkozás Thoiry nélkül is létrejött vol­na. A két államférfiút a szimpátiának és a kölcsö­nös nagyrabecsülésnek köteléke oly erősen fűzi egymáshoz, hogy egészen természetes dolog, hogy Chamberlain az olasz tengeren való utazását fel­használta a Mussolinivel való találkozásra, annál inkább, mert Mussolini, aki több tárcának ügyeit kénytelen ellátni, nem igen m­ehet tárgyalások vé­gett Genfbe. Olaszország és Anglia — írja az emlí­tett újság — minden európai és Európán kívüli kér­désben teljesen szolidárisan jár el. Mussolini és Chamberlain a tanácskozás után rövid látogatásra a Tigre olasz torpedóra szállt, amely Livorno kikötőjében horgonyozva megadta a magas vendég tiszteletére az előírásos ágyúlövé­seket. Mussolini miniszterelnök ma este visszauta­zott Rómába. A francia sajtó nem tulasztonít a találkozásnak jelentőséget. Párizs, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) A francia sajtóban és a politikai kö­rökben élénken foglalkoznak Chamberlain és Mus­solini mai tanácskozásáról, de általában meg van­nak győződve arról, hogy ennek a találkozásnak semmiféle politikai jelentőséget nem lehet tulajdo­nítani. Udvariassági aktusról van szó csupán, és a kezdeményezés semmiesetre sem angol részről indult ki. A két államférfiú találkozását célzó olasz kívánság elől azonban Chamberlain udvariassági okokból nem vonhatta ki magát. Visszalép a fascista milícia parancsnoka. Róma, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) A fascista nemzeti milícia főnöke, Gonzaga tábornok, hír szerint visszalép. A milicia parancsnokságát előreláthatóan maga Mussolini veszi át, úgyhogy a jövőben az ország egész had­erejének intézése az ő kezében összpontosul. Olaszországban megkétszerezik a rendőrügynökök számát. Róma, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A politikai rendőrügynökök számát tizen­ötezerről harmincezerre emelik. Az erre a célra szük­séges másfélmilliárdot a legközelebbi miniszterta­nács fogja a költségvetésbe beiktatni. Chamberlain és Mussolini találkozása Livornóban. A megbeszélésekről nincs hivatalos információ. Állítólag angol-olasz blokk készül a francia-német blokk ellen.­ ­ Hasztalan jártak debreceni hadifőbiztostól­­ kancelláriáig, Löwenburg gróftól nádoris­ig, nem segített semmit. Torontál vármegye be­agadt Békésbe, mint kuvaszba a kullancs. Sziv­a vérét irgalmatlanul. Közben fölszabadult az igazi Torontál is, lett tőle határőrvidék, de a békésiek csak fizették a­­lös négy portára szabott porciót. Azonfölül Tol­ay koma utazásai is elnyeltek 282 forint 16 dé­árt, ráadásul a két fácányra. Izzadt a misera­bels contribuens és helyette káromkodott a nemes rmegve. Végre is ifjabb Komáromi Csipkés György lispán ur gondolt egyet. Ha tisztviselőért mehet­ek a békésiek Biharba, miért ne lehetnének a hozzátartozó ész dolgában is? Előterjesztette hát a csomós ügyet sok tapasztalatu atyja urának, a bi­hari alispánnak. — Oh, te bikfkc! — nyájaskodott vele kedé­lyesen az öreg. — Annyit értesz a közigazgatáshoz, mint a hajdú a harangöntéshez. Mindég a lábakhoz fordulsz, nem a fejhez. — De hát melyik az a fej? — Az a fej, fiam, a bécsi kancellár nyakán ül. Avval beszélj. Ám ne feledd a régi jó mondást: pénz beszél, kutya ugat. Ühüm! Erre ugyan magától is rájöhetett volna. Egy hét sem telt belé és Békés vármegye rend­kívüli közgyűlése szép summa aranyakat szavazott meg a kegyelmes kancellár úr részére, mappa-ki­igazítás céljából. Főjegyző uram pennája is meg­tette kötelességét, takaros előterjesztést kanyarít­ván, azt azután aláírta az egész megyei képviselet, még a két esküdt is rábiggyesztette a keresztvoná­sát. Az alispán pedig vitte lóhalálában Bécsbe, a megszavazott aranyakkal egyetemben. És a körmöci csikók aztán beszéltek. Olyan ékesen szólottak rekedt hangjukon, hogy egyszeri­ben elénekelték a bitangságba veszett Torontál vár­megyét. Tudós jezsuvita, Timon Sámuel páter egy­kettőre kiderítette hollétét, fülönfogta, levakarta Békés vármegye corpusáról és akkurátusan oda­plántálta a maga megillető helyére. Még most is ott van, ha ugyan azóta el nem lopták a rácok, meg a mócok. Az ezüst herceg. Irta: Aleacf­­lorixtoj. 28 És az opricsnyik valóban m­ár fel akart he­lyéről emelkedni, de Vlasemskij erős kézzel vissza­nyomta őt székébe. — Csak merj­ még egyet moccanni! — mordult rá haragosan. — Szivedbe szúrom ezt a kést itt! — Ohó, most még fenyegetődzni is kezdel! — kiáltott az opricsnyik, dühösen felugorva. — Hát ilyen vagy te! Mindig mondtam, hogy nem lehet bennetek bizni! Látszik, hogy te sem vagy közülünk való! Ti hercegek és bojárok csak elpocsékoljátok a mi szép zsoldunkat! Várj, majd mindjárt meglát­juk, ki az erősebb kettőnk közül! Félre a kaftánok­kal, elő a páncélingeket! Ki a kardot! Hadd lássuk hogy ki húzza a rövidebbet! Ugyan bizonytalan hangon beszélt és nagy volt a lárma, de Szerebranij mégis meghallott belőle valamit és ez felkeltette a figyelmét. Morozoff nem hallott semmit, csak annyit lá­tott, hogy vendégei közöt egy kis civódás támadt. — Kedves jó vendégeim! — mondotta, meg­bontva az asztalt. — Künn már sötét az éjszaka! Nem ideje lenne már, hogy mi is nyugovóra tér­jünk? Mindnyájatok számára készíttettem néha fekvőhelyet! Az opricsnyikok feltápászkodtak, köszönetet mondtak a házigazdának, elbúcsúztak és szétszéled­tek a számukra kijelölt szobákba. Szerebranij is búcsúzni akart. Morozoff azonban visszatartotta őt. — Herceg, — mondta neki halk hangon — várakozz­ott rám! Szerebranij tehát egyedül maradt a teremben, mit Drusina Andrejevics felment a feleségéhez. TIZENHATODIK FEJEZET. A szöktetés. A lakoma alatt Morozoff házának közelében különös dolgok történtek. Az alkonyat beálltával egyre több és több opricsnyik tünedezett fel, hol a kerítésnél, hol az udvart környező falnál, sőt aztán már magában bent az udvaron is. Morozoff emberei már nem is törődtek velük. Mire egészen besötétedett, az egész házat oprics­nyikok vették körül. Vlasemskij csatlósa közben eltávozott a terem­ből, mintha gazdájának lovát akarná megitatni; de nem ment ki az istállóba, hanem künn az udvaron óvatosan körülnézett minden irányba, elosont egé­szen a kapuig és ott különös, halk módon füttyen­tett. Valahonnan lopva előbukkant és odasettenke­dett egy alak. — Mindnyájan itt vagytok? — kérdezte a csatlós. — Mindnyájan! — hangzott a felelet. — Hányan vaerytok? — ötvenen! — Jó, akkor hát várjatok a jelre! — Soká kell még várni? Ez a hosszú vára­kozás nagyon unalmas dolog. — Efölött majd a herceg fog határozni. Kü­lönben vedd tudomásul, Homjak a herceg szigo­rúan megtiltotta, hogy kiraboljátok a házat, külö­nösen hogy felgyújtsátok! — Szigorúan megtiltotta? No, ez nagyszerű! Hát talán a gazdám e nekem? — Igen, ma ő a gazdád, mert Skuratoff a ren­delkezésére bocsátott téged! — Hiszen különben is engedelmeskedtem vol­na neki, csakhogy én őneki akarok szolgálatot ten­ni, nem pedig Morozoffnak! Segítségére leszek, hogy a kojarinját elszöktethesse, a többit azonban, csak bizza rám! — Vigyázz magadra, Homjak, a herceg nem érti a tréfát! — Ugyan, ugyan! — felelte Homjak és gono­szul nevetett. — A herceg törődjék csak a maga dol­gaival és ne rontsa az én mulatságomat! * Mikor ez a párbeszéd a sötétben elhangzott, ugyanakkor hagyta magára Morozoff Szerebranijt és felment a feleségéhez. A kojarinja még nem feküdt le. A kokosnikai 4 I PESTI HÍRLAP 1926 október 1. péntek.

Next