Pesti Hírlap, 1926. október (48. évfolyam, 223-249. szám)
1926-10-01 / 223. szám
r sadalom segítségét igénybe vegye. Féltik az illetőségüket, amit pedig senki sem érint. A hivatalos hatalomnak pedig, mely drága kőszénnel fűt, mindig örülnie kellene, ha a népszerűség vitorlája is segíti előrehaladásában. A Pesti Hírlap már évekkel ezelőtt megmutatta többnyelvű lap kiadásával és egyéb akcióival azt az utat, amelyen együttesen kellene haladni. De az erők egyesítésére senki sem törekedett. Külön-külön akciók pedig csak a fellobbanó lidércfény szerepét játsszák. Rendszeres stratégiát kell megállapítani a külföldi közhangulat megostromlására. Mosryaror-szágnak vannak olyan értékes kincsei, amelyek a hotelesek érdekkörén tilt, másokat is érdekelnek. Ezeket fel kellene kutatni és idegen nyelveken ismertetni. A külföldi gazdasági közvélemény csak azt tudja rólunk, hogy nagyon költségesen adminisztrált, igen sok bankunk van. De, azt nem tudják, hogy milyen sok értékes reális vállalat van ezek háta mögött, amelyeknél csak a forgótőke hiányzik. Az a baj nálunk Magyarországon, hogy mindenféle pénz bankcsatornákon keresztül folyik szét az országban. És sok bankcsatorna lyukas. Gazdasági életünk belső értékét, szolidságát és megbízhatóságát kell bebizonyítanunk a kézzelfogható vagyonnal bíró vállalatok ismertetésével. A másik rendszeres ismertetés pedig kultúránk, tudományos életünk, irodalmunk és művészetünk kincseit kellene hogy ismertesse. Kis nemzeteket naggyá tett már a külföld előtt egy pár nagy írójuknak idegen nyelveken való ismertetése. Búzánk elsőrendű exporttermés, de jó színdarabjaink és regényeink exportja még több dicsőséget hozott. A szellemi propagandával kellene a mostanihoz hasonló, mulatós propagandákat kiegészteni. alakult et, francia, belga emburgi vaskartell. 1. szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójánakémetrország, Franciaország, Tielgium és ezött ma létrejött a vaskartel. A belgalakozással kapcsolatban hangoztatott ind érvényesíteni tudták a kormányválság évét. Párizs, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának virata.) A kisebb városok küldöttségének mai fogadása alkalmával Poincaré miniszterelnök a kormányválság lehetőségére is utalt. A kormány ezért hír szerint október közepe helyett csak november elejére akarja összehívni a parlamentet. Az igaz 'eügyi reformot erre az időre végrehajtják úgy, a kamara már fait accompli ilit fog állani. Róma, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Mussolini a mára hirdetett minisztertanácsot tegnap este váratlanul bizonytalan időre elhalasztotta. A hivatalos távirati ügynökség csupán a mai reggeli órákban adott ki rövid jelentést, amelyben Mussolininek Livornoba való elutazását — ahová már tegnap este megérkezett az angol külügyminiszter — tudtul adja. A két államférfiú között már régóta tervezett találkozás ma reggel vált valóra a livornoi öbölben, a Giuliana olasz jachton, teljes elzárkózás mellett. A találkozásról semmiféle hivatalos értesítést nem adtak ki. A sajtó csupán Chamberlain külügyminiszternek és családjának Livornoba érkezéséről és Mussolini látogatásáról ír Chamberlain tegnap délelőtt Bastiánból jövet, érkezett a Delphine angol jachton Livornoba. Ebéd után automobil-sétát tett a városon át. A Livornoban lévő olasz hatóságokkal tegnap éjjel távirati úton közölték Mussolini megérkezésének pontos idejét. A rendőrség szigorú utasítást kapott a közbiztonság és a rend fentartására. Az angol külügyminiszter hajója körül motorcsónakok cirkáltak, hogy minden kellemetlen idegen közeledését megakadályozzák. Mussolini Rómából különvonaton utazott el. Grandi alállamtitkáron kívül Paul Lucci titkára és gróf Torre sajtófőnök volt a kíséretében. A miniszterelnök vonata Vada községben megállt és Mussolini a hálókocsijában itt töltötte az éjszakát. A különvonat reggel nyolc órakor érkezett Livornóba, ahol a pályaudvaron a prefektus fogadta. Mussolini autóba szállt és a városon keresztül a kikötőbe ment, ahonnan motorcsónak vitte a yachthoz. Mussolini megérkezésének hírére Livorno zászlódíszt öltött A történelmi jelentőségű beszélgetés a jacht parancsnoki hídján folyt le. A tanácskozásról eddig semmiféle autentikus információ nincs. Az olasz főváros diplomáciai és politikai köreiben nagy figyelemmel kísérték a találkozást, amelynek az európai politika, valamint a gyarmati és a középtengeri kérdés további fejlődése szempontjából nagy jelentőséget tulajdonítanak. A lapok arról írnak, hogy Anglia az alakulóban levő középeurópai blokk ellen, amelynek vezetése Németország és Franciaország kezében volna, a támogatását ígérte Olaszországnak. Az olasz lapok szerint az angol-francia viszonyban az utóbbi években látható elhidegülés következett be. Anglia most Olaszország felé fordult, amelynek állását Európában teljesen&irányolja. Anglia a francia-német közeledéssel szemben Olaszországot akarja a saját tervei számára megnyerni. Ez azonban nem jelenti azt, mintha Anglia ellenséges magatartást akarna akár Németországgal, akár Franciaországgal szemben elfoglalni. Anglia ép úgy, mint Olaszország, csupán azt akarja megakadályozni, hogy Európában olyan hatalmas blokk keletkezhessék, amely bármely szomszédja ellen agresszív szándékot forralhat agyában. Az olasz sajtó a találkozásról. Róma, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A római fascista sajtó kiemeli a találkozásnak nagy jelentőségét és horderejét. A Tribuna azt írja, hogy ez a találkozás nem hasnlítható Briand és Stresemann összejöveteléhez. A Giornale d'Italia szerint a két államférfiú találkozása csupán epizód Anglia és Olaszország szívélyes viszonyában. Ez a találkozás Thoiry nélkül is létrejött volna. A két államférfiút a szimpátiának és a kölcsönös nagyrabecsülésnek köteléke oly erősen fűzi egymáshoz, hogy egészen természetes dolog, hogy Chamberlain az olasz tengeren való utazását felhasználta a Mussolinivel való találkozásra, annál inkább, mert Mussolini, aki több tárcának ügyeit kénytelen ellátni, nem igen mehet tárgyalások végett Genfbe. Olaszország és Anglia — írja az említett újság — minden európai és Európán kívüli kérdésben teljesen szolidárisan jár el. Mussolini és Chamberlain a tanácskozás után rövid látogatásra a Tigre olasz torpedóra szállt, amely Livorno kikötőjében horgonyozva megadta a magas vendég tiszteletére az előírásos ágyúlövéseket. Mussolini miniszterelnök ma este visszautazott Rómába. A francia sajtó nem tulasztonít a találkozásnak jelentőséget. Párizs, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A francia sajtóban és a politikai körökben élénken foglalkoznak Chamberlain és Mussolini mai tanácskozásáról, de általában meg vannak győződve arról, hogy ennek a találkozásnak semmiféle politikai jelentőséget nem lehet tulajdonítani. Udvariassági aktusról van szó csupán, és a kezdeményezés semmiesetre sem angol részről indult ki. A két államférfiú találkozását célzó olasz kívánság elől azonban Chamberlain udvariassági okokból nem vonhatta ki magát. Visszalép a fascista milícia parancsnoka. Róma, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A fascista nemzeti milícia főnöke, Gonzaga tábornok, hír szerint visszalép. A milicia parancsnokságát előreláthatóan maga Mussolini veszi át, úgyhogy a jövőben az ország egész haderejének intézése az ő kezében összpontosul. Olaszországban megkétszerezik a rendőrügynökök számát. Róma, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A politikai rendőrügynökök számát tizenötezerről harmincezerre emelik. Az erre a célra szükséges másfélmilliárdot a legközelebbi minisztertanács fogja a költségvetésbe beiktatni. Chamberlain és Mussolini találkozása Livornóban. A megbeszélésekről nincs hivatalos információ. Állítólag angol-olasz blokk készül a francia-német blokk ellen. Hasztalan jártak debreceni hadifőbiztostól kancelláriáig, Löwenburg gróftól nádorisig, nem segített semmit. Torontál vármegye beagadt Békésbe, mint kuvaszba a kullancs. Sziva vérét irgalmatlanul. Közben fölszabadult az igazi Torontál is, lett tőle határőrvidék, de a békésiek csak fizették alös négy portára szabott porciót. Azonfölül Tolay koma utazásai is elnyeltek 282 forint 16 déárt, ráadásul a két fácányra. Izzadt a miserabels contribuens és helyette káromkodott a nemes rmegve. Végre is ifjabb Komáromi Csipkés György lispán ur gondolt egyet. Ha tisztviselőért mehetek a békésiek Biharba, miért ne lehetnének a hozzátartozó ész dolgában is? Előterjesztette hát a csomós ügyet sok tapasztalatu atyja urának, a bihari alispánnak. — Oh, te bikfkc! — nyájaskodott vele kedélyesen az öreg. — Annyit értesz a közigazgatáshoz, mint a hajdú a harangöntéshez. Mindég a lábakhoz fordulsz, nem a fejhez. — De hát melyik az a fej? — Az a fej, fiam, a bécsi kancellár nyakán ül. Avval beszélj. Ám ne feledd a régi jó mondást: pénz beszél, kutya ugat. Ühüm! Erre ugyan magától is rájöhetett volna. Egy hét sem telt belé és Békés vármegye rendkívüli közgyűlése szép summa aranyakat szavazott meg a kegyelmes kancellár úr részére, mappa-kiigazítás céljából. Főjegyző uram pennája is megtette kötelességét, takaros előterjesztést kanyarítván, azt azután aláírta az egész megyei képviselet, még a két esküdt is rábiggyesztette a keresztvonását. Az alispán pedig vitte lóhalálában Bécsbe, a megszavazott aranyakkal egyetemben. És a körmöci csikók aztán beszéltek. Olyan ékesen szólottak rekedt hangjukon, hogy egyszeriben elénekelték a bitangságba veszett Torontál vármegyét. Tudós jezsuvita, Timon Sámuel páter egykettőre kiderítette hollétét, fülönfogta, levakarta Békés vármegye corpusáról és akkurátusan odaplántálta a maga megillető helyére. Még most is ott van, ha ugyan azóta el nem lopták a rácok, meg a mócok. Az ezüst herceg. Irta: Aleacflorixtoj. 28 És az opricsnyik valóban már fel akart helyéről emelkedni, de Vlasemskij erős kézzel visszanyomta őt székébe. — Csak merj még egyet moccanni! — mordult rá haragosan. — Szivedbe szúrom ezt a kést itt! — Ohó, most még fenyegetődzni is kezdel! — kiáltott az opricsnyik, dühösen felugorva. — Hát ilyen vagy te! Mindig mondtam, hogy nem lehet bennetek bizni! Látszik, hogy te sem vagy közülünk való! Ti hercegek és bojárok csak elpocsékoljátok a mi szép zsoldunkat! Várj, majd mindjárt meglátjuk, ki az erősebb kettőnk közül! Félre a kaftánokkal, elő a páncélingeket! Ki a kardot! Hadd lássuk hogy ki húzza a rövidebbet! Ugyan bizonytalan hangon beszélt és nagy volt a lárma, de Szerebranij mégis meghallott belőle valamit és ez felkeltette a figyelmét. Morozoff nem hallott semmit, csak annyit látott, hogy vendégei közöt egy kis civódás támadt. — Kedves jó vendégeim! — mondotta, megbontva az asztalt. — Künn már sötét az éjszaka! Nem ideje lenne már, hogy mi is nyugovóra térjünk? Mindnyájatok számára készíttettem néha fekvőhelyet! Az opricsnyikok feltápászkodtak, köszönetet mondtak a házigazdának, elbúcsúztak és szétszéledtek a számukra kijelölt szobákba. Szerebranij is búcsúzni akart. Morozoff azonban visszatartotta őt. — Herceg, — mondta neki halk hangon — várakozzott rám! Szerebranij tehát egyedül maradt a teremben, mit Drusina Andrejevics felment a feleségéhez. TIZENHATODIK FEJEZET. A szöktetés. A lakoma alatt Morozoff házának közelében különös dolgok történtek. Az alkonyat beálltával egyre több és több opricsnyik tünedezett fel, hol a kerítésnél, hol az udvart környező falnál, sőt aztán már magában bent az udvaron is. Morozoff emberei már nem is törődtek velük. Mire egészen besötétedett, az egész házat opricsnyikok vették körül. Vlasemskij csatlósa közben eltávozott a teremből, mintha gazdájának lovát akarná megitatni; de nem ment ki az istállóba, hanem künn az udvaron óvatosan körülnézett minden irányba, elosont egészen a kapuig és ott különös, halk módon füttyentett. Valahonnan lopva előbukkant és odasettenkedett egy alak. — Mindnyájan itt vagytok? — kérdezte a csatlós. — Mindnyájan! — hangzott a felelet. — Hányan vaerytok? — ötvenen! — Jó, akkor hát várjatok a jelre! — Soká kell még várni? Ez a hosszú várakozás nagyon unalmas dolog. — Efölött majd a herceg fog határozni. Különben vedd tudomásul, Homjak a herceg szigorúan megtiltotta, hogy kiraboljátok a házat, különösen hogy felgyújtsátok! — Szigorúan megtiltotta? No, ez nagyszerű! Hát talán a gazdám e nekem? — Igen, ma ő a gazdád, mert Skuratoff a rendelkezésére bocsátott téged! — Hiszen különben is engedelmeskedtem volna neki, csakhogy én őneki akarok szolgálatot tenni, nem pedig Morozoffnak! Segítségére leszek, hogy a kojarinját elszöktethesse, a többit azonban, csak bizza rám! — Vigyázz magadra, Homjak, a herceg nem érti a tréfát! — Ugyan, ugyan! — felelte Homjak és gonoszul nevetett. — A herceg törődjék csak a maga dolgaival és ne rontsa az én mulatságomat! * Mikor ez a párbeszéd a sötétben elhangzott, ugyanakkor hagyta magára Morozoff Szerebranijt és felment a feleségéhez. A kojarinja még nem feküdt le. A kokosnikai 4 I PESTI HÍRLAP 1926 október 1. péntek.