Pesti Hírlap, 1927. október (49. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-29 / 246. szám

4 A Műcsarnok őszi tárlata. Százhatvannégy művésztől tizenkét teremben 550 műtárgy, ez a Műcsarnok őszi kiállításának anyaga. Ha ezt a számot megkétszerezzük, még mindig akad magyar művész, aki nem szerepel. Szegény kis Csonka-Magyarország, mely eny­nyire tékozol művészi gazdagságban! Melynek mű­vészeti termelése bőségesen kicsordul és szerte fo­lyik a közömbösség szikár talaján! Egy részét fel­szívja a külföld. Ha a távol Amerikába nézünk, ott is lépten-nyomon magyar művészt találhatunk. Ez a túltermelés, és a vele járó pangás,­­ meg is látszik tárlataink színvonalán. Mi lelkesítse a magyar művészt, mi hevítse te­remtő erejét,­­ ha az alkotások legtöbbje vissza­vándorol a műtermekbe­? Művészpártolás nélkül haldoklik a művészet, mint ahogy a természetben is csak kedvező körülmények közt nőhetnek a fák az égig. Az aszály a legszebb csemetét is kiöli. A most kiállított félezer műtárgy között hiá­ba keressük a kimagasló alkotást. Mindenütt a ke­nyérgond leselkedik az aranykeretek mögött. És a sokatig érő, nagyszerű új művésznemzedéken lelki csüggedést, el­fásultságot, sőt néhol meghasonlást látunk. Mintha maguk a művek sírnák el a pa­naszt: miért szülessenek különb testvéreink, mikor mi magunk is hiába jöttünk a világra! •­ Sok festmény,­­ kevés szobor. A festmények sorozatában négy nagyobb s néhány kisebb kollekció. A tárlat jóformán egyetlen kimagasló darab­ja: Orbán Antal „Tavaszi örömök" c. szobort mnve, mely nemzetközi viszonylatban is kitűnő. Egy am­o­rett által vezetett kecskebak, melynek hátán bájos mozdulattal vénusi szépségű női akt ül. Ez a pom­pás dolog a Széchenyi-fürdő tulajdona. A kollekciók közül kiválik Bosznay István gyűjteménye, mely a második nagy termet tölti be A mester 80 műve, néhány szép tanul:­ kisebb vásári jelenet, somogyi parasztok, piac, nagyvásár, fazekasok Jászapátiból, azután kerti uzsonnázok, — de főképen változatos és komolyan megfestett Tájképek, melyek az 1898-ban festett deb­receni nagyerdőrészlettől az 1923-ban készült és nagy aranyérm­et nyert „Alkonyat"-ig, a hangula­tok gazdag skáláját ölelik fel. Kiválnak ezek közt a tiszamenti, szovátai, parádi és tátrai tájrészletek. — Várady Gyula gyűjteményes kiállításán 50 ki­sebb tájkép hirdeti a mester tudását, mely Bosznay széles ecsetkezelésével szemben inkább az intime finomságokat keresi. Művei közt a Szigliget, Táti­ka és a Bakony romantikája, a Csorbai-tó és Gel­lérthegy szerepel érdekes téli hangulatok­kal. Szép a Selmecbányai régi porta udvarát ábrá­zoló müve is. — Burghardt Rezső és Burghardt Jó­zsef kollekciójában a két fivér kiváló arcképei az értékesebbek. — Rezsőtől még friss veneziai, párizsi és tabáni vázlatokat is látunk. — Somogyturi Kunffy Lajos termét a mester somogyi birtokán festett szines müvei­­töltik meg, köztük leg­szebb „Az aratók" c. vászna, friss vázlatokban örökíti meg a „Birkanyirás"-t, a „Krumplisze­dők"-et, a teheneket az istállóban, a bivalyfogatot, a falu cigányait és a vasárnapi ünneplőket. Jó arc­képet festett a mester önmagáról és Edvi Illés Ala­dárról. — Három kisebb kollekcióban szemlélhet­jük: Mérő István olaszföldi vázlatait, szép úti em­lékek Veneziából, a Riviéra és Capri partjairól; Fried Pál igen friss pastelljeit, egy néger-revü tán­cosait és a spanyol bikaviadalon készített vázlatait. Márton Ferenc páratlanul finom rajzonjától Gere mama és a Re­inie házaspár fejeit. A tárlat nagy anyagában feltűnő a sok arc­kép, jele a kenyérkereső művészeinek. Ezekből ki­válik az első teremben Kukán Géza életnagyságú képmása vitéz Horthy Miklós kormányzóról, mely kormányzónkat tengernagyi díszruhájában ábrá­zolja, amint oszlopos csarnokban, kardjára támasz­kodva áll, a háttérben komor viharfelhők; karakter­ben igen erős a mesternek Gách Istvánról festett feje. Értékes itt Kontáromi Kacz Endre Sipőcz pol­gármestert ábrázoló portraitja, rendkívüli élethűsé­gével, Mihalovits Miklós Zarkóczy-képmása, Sár­kány Gyula klasszikusan beállított női arcképe, Márk Lajos gyöngyház-valörben festett több női képmása, Gábor Móric Hadik-portraitja, a többi te­­­remben Tury Gyula Szinnyei-képmása, Szántó La­jostól egy zöld selyembe öltözött finom női portrait, Müller Béla kitűnő „Olasz férfi"-feje, S. Müller Ágota karakter-feje, „Az író" és egy művészi tanul­mányfej-vázlata, Nádler Róbert szép női képmása, Brüll Aladár Szvetenay-feje, Zádor István pompás Keszler József-portraitja, Balló Ede Bódy-képmása, Szánthó Mária frissen festett Kakutayné-arcképe, Kunwald Cézártól néhány igen finom kisebb kép­más, Lengyel Reinfuss Ede Rakovszky-portraitja, Dezséri Bac­ó Istvántól Windischgraetz herceg vas­sisakos képmása, s az arcképek nagy sokaságából említendők még Moldován Béla, Z. Hadzsy Olga gyermekfejei, Hornyánszky Miklóstól dr. Lukács György képmása, Hosszú Márton, Kemény Nándor, Edvi-Illés Aladárné, Győrffy István, Englerth Emil, Rottmann Mozart női képmásai, Szokol Willibald pater-feje, Cserna József, Kézdi-Kovács Elemér, Ki­rályfalvi Kraft Károly, Lám Ilona arcképei, Bar­dócz Dezső és Kallósné H. Adrienne munkái. A figurális művek között két női akt mutatja be Vénus­t. Bednár János erősen érzékiesen, az anyaság felé közeledve, Brüll Aladár a tengerből született Vénust, szinte légiességbe enyésző, túlzott finomsággal, vijjongó sirályok között. Szép a Vas Ferencné női akttanulmánya, drámai erő van Szánthó Mária Cleopatra-aktjában. „Az éj" című misztikus kompozícióban látjuk viszont Vajda Zsig­mondot. „Nymphatánc" címen akt-kompozíciót mu­tat be Páldy Zoltán, élénk piros függöny előtt szép aktot festett Hub­er István. A népies típusokat Eöl­vedy Gachal József kártyavető cigányasszonya, Me­részné Coreth Erzsébet grófnő öreg kanásza, Tor­nyai János „Csizmahúzás"-a jól képviseli. Két élén­ken benépesített keleti témával jelent meg Tornai Gyula, régi orientalista festőnk, egészen újonnan mutatkozik be egy buja, keleties szépséggel Vigh Bertalan, akinek „Tüzek" című képe, könnyed fak­túrájával és ragyogóan üde színeivel, kitűnő új mű­vészi értéket jelent. A tájképek, intérieur- és csendélet-képek kö­zött elsősorban Kárpáthy Jenő két szép tájképét, a „Reggel Zebegényen" és az „őszi hangulat Sze­pesiglón" c. műveit említjük, amazt finom dunai hangulatáért. Udvary Pált is két szép tájképe di­cséri, a „Normandiai tengerpart" és az üde „Kirán­dulás a fontainebleaui erdőbe"; Kiss Kálmán „Az Ipoly Szakainál" c. nagy tájképét meleg effektus, Barkász Lajos, Aldor János László és Szabó Dezső falusi tájrészleteit őszinteség teszi értékessé. Romek Árpád kitűnő vadászcsendélete, Edvi-Illés Aladár „Zalamegyei konyhá"-ja, Szentgyörgyvári Gyenes Lajos klasszikus erejű csendélete, Komáromi Kacz szép műterem-részletei, Komáromi Kaczné friss virágképei, Aradi Idvi-Illés „Sárga szobá"-ja, Nagy Vilmos „Kék szobá"-ja, Koszkel Jenő hatásos pasz­­tellje a pálos barátok régi pesti könyvtáráról,, Klammer Mariska Krisztinavárosi templom­ inté­rieurje, dabasi Kovács Gyula krizantémumja, Do­lányi Benczúr Ida pompás rózsaképei váltakoznak még egy sereg tájképpel. A táj — a legolcsóbb mo­dell. Tornyai János még ezekből is főleg csak az eget és sima földet festi, nagy vásznain, majdnem bádogosan nehéz, drámai egeket, sötét borulások. Viszont színes effektusokat keres Maróthi-Mayer Jenő, elmélyedő finomságokat Sárdy Brutus, élénk tarka olasz motívumokat Gimes Lajos („Bárkék a kikötőben", „Piranói halpiac"), romantikát Mols­vay Krajna János („Sasok temető"-je), misztikus­ságot Kacziány Ödön („Tűz a vár mögött"). Élénk benépesítésükkel kedveltek Pállya Celesztin he­l­vásári jelenetei, Pörpe Gergely fóti és rákospalotai kis tájképei. A grafikai teremben feltűnnek Kö­vesdy Géza vízfestésű friss havasi vázlatai.­­ Takách Béla szép aquarell tájai, Gunscher Kárt­y pasztellje, Pádly Aladár Golgotá­ja, Rubovics Márk csendélete, Wágner Géza pasztellel festett balato­i hangulatai, Károly Andor budapesti látképe. Az állatképek közt kiválóak Szentistványi Gyula lova­­képei és Rainerné Istvánffy Gabriella angora­macskái. A szoborcsarnok anyaga kevés. Sok üres !­. '"• maradt, mert a szobrászok szerint ma „még a gi .-/, is igen drága." Orbán Antal már említett szol •­műve mellett Gách István „Pesthidegkuti hősi P­­lék"-mű­ve kér figyelmet hatásos két vitézével. " -vári János heroikus nagy feje kiáltja az úri­­ „Nem, nem soha!" igéit. Művészi becsű szobort másokat látunk Bory Jenőtől („Prohászka O­ltár", „dr. Wälder Gyula"), Szamosi Soós Vila 161 („Benedek Elek"), Sződy Szilárdtól („dr. K­­nis Gyula"), a kis­plasztikában Astuto hercegnő"•­től Durini di Monza gróf fejét, Csillag István' ' Rákosi Jenő plakett-képmását, Seregély Dezsőtől gróf Csáky és Mussolini plakettjét. Markup Bei­,­ japáni pincs­e és Maugsch Gyula vizslá­ja képviseli itt az állatszobrászatot, Nemes György „Kétségbe­esésbe mindjárt szimbóluma maradhatna a mai ál­lapotoknak. Kézdi-Kovács László: Londoni felvétel Bud János pénzügyminiszterről, lánccsal, omlóshúsú csirkével, nagyszerű kompó­tokkal. Emese gyermeki örömmel és mohósággal evett. Már alkonyult, a hegyek csúcsai kialudtak, a nap útját jelző, lángoló felhők elhalványultak és most érzett először az ősznek hervadt illata a meleg le­vegőben. Emese egyszerre felállott és elővette a hegedű­jét. Megsimogatta a húrokat, megcsókolta a néma fát. A molnár és Juli néni izgatottan várakoztak. Azután játszani kezdett. Úgy, ahogy még sohasem játszott. Itthon volt, előtte a kastély, mö­götte a malom, a temetőben az apja és érezte magán a molnár tekintetét. Paganini szonátáit játszotta, majd Beethoven és Mozart szonátáit, Reményi áb­rándjait .... A hold már feljött, az égen csillagok ragyog­tak s a fák között kékes árnyékok siklottak tova. A kastély és a malom cselédsége, személyzete, a kastély kerítése mögött, ki­.bult ámulattal hallgattak. Az öreg főmolnár, Kaszás János és Péter, a kocsis, a gyepes földön ültek és csöndesen pipázgattak. — És ez a kis muzsikálótündér, a részeges borbély leánya — csóválgatta a fejét János bácsi. A kocsis megnyomkodta kegyetlen, tompa uj­jával pipájában a dohányt és elérzékenyülve só­hajtott: — N­a hallaná most az apja! — Talán hallja, — felelte az öreg főmolnár. — Olyan nagyon szerette, hogy a szelleme bizonyosan itt szállong most valahol. Az asztal mellett a molnár tűnődve nézegette a kisleányt és azon gondolkodott: várjon ki és mi játszik ebben a gyerekben olyan tökéletes, érett,­­ szenvedéyes és finom művészettel? És azon törte a fejét- ki lehet ez a gyerek, honnét jött és milyen sors vár reá? ... És hirtelen eszébe jutott az irigy tündér meséje, amit akkor mondott el a gye­rek neki, ott fenn a kastélyban, amikor először lépte át házának küszöbét. Gondolkodott a mesén és egyszerre megtalálta a gondolatai között. Úgy szól a mese, hogy kétféle ember járkál a földön. Egyiknek nyomán egy lát­hatatlan vörös csillag marad, a szerencse csillaga, míg a másiknak nyomán — egy kereszt. És az irigy tündér azoknak az embereknek rontja el az örömeit, akiknek a nyomán egy láthatatlan kereszt marad . . . — Vájjon mi marad ennek a gyereknek a nyomán? — gondolta most másodszor a molnár. De feje fölött a csillagok, a hold és az egész titokzatos természet, mélyen­­ hallgatott . . . XI. Reggel volt és Emese kinyitogatta a kastély összes ablakát. — Hadd repüljön ki a szomorúság, — kaca­gott boldogan — és hadd jöjjön be a vidámság! — Milyennek képzeled te a vidámságot? — kérdezte a molnár, hogy megállítsa a fiatal leányt, aki fehér reggeli ruhájában, nyakában hosszú kék szalagon egy kék kereszttel, úgy járkált körülötte, mint valami zárdanövendék. Most állt fel a reggeli mellől és fáradhatat­lanul rendezgetett a szobákban. Az évek óta üresen állott drága poharakat tele rakta virággal, ügye­sen megigazította a függönyök redőit, a pohárszéke­ken másként rendezgette a porcellánokat és ezüstöt. A molnár kérdésére, az asztalhoz támaszkodva megállott. — Hogy milyennek képzelem ? Olyannak, mint a madarat. A vidámság, ép úgy, mint a madár, nem töri a fejét azon, hol fog aludni, mit fog enni és lesz-e télire meleg ruhája? A vidámság, mint a ma­dár, fütyörész, dalol, örül az életnek, a napsugár­nak, a mindennapi kis kenyérkéjének és ha jön a zord idő, akkor sem esik kétségbe. Ha megázik, megszárítja magát, ha kisüt a nap boldog, ha fáj­dalom éri, szépen belenyugszik. A molnárnak tetszett a felelet. Csodálkozva hallgatta. — Eszerint, — mondta — a vidámság semmi egyéb, mint a megnyugvás virágos kis kikötője? (Folytatjuk.) PESTI HIRLAP 1927. októb­er 29., szombat. — Meghűlésnél, náthánál a tengeri sót és­ fenyőkivonatot tartalmazó Pilavin-tab- f­lettát rendelik.

Next