Pesti Hírlap, 1936. április (58. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-01 / 76. szám

2 agressziónak nevezzék azt a tényt, hogy Kölnt, a híres régi német várost megszállta két század német katona." S mi hozzátehetjük Lloyd George szavaihoz, hogy a Millerand-féle kísérőlévéltől kezdve végig minden szerződéses megállapodást, amennyiben a nyomorúságos magyar sorsot enyhítette volna, rongyokká téptek már anélkül, hogy francia részről a legenyhébb rosszalapt kifejezték volna. Tegyünk hát félre minden álszemérmét, mondjuk meg őszintén, most sem a német szerződésszegésről van szó, hanem az a látvány háborítja fel Franciaországot, hogy Németország immár kibújt a bilincsekből, önállóan él és cselekszik s az a rendszer, melyet Clemenceau épített ki, nincs többé. Franciaország új helyzet előtt áll! Mi lesz a megoldás? Van-e megoldás egyáltalában? Az angol külügyminiszter úr minden reményét láthatólag a "Népszövetségbe veti. Én nem osztom, sajnálatomra, ezt a bizalmat. A Népszövetség eljárási szabályaival úgy összekötözte a saját kezét,lábát, hogy nagy dolgokban eredményes eljárásra már képtelen. A népszövetségi politika fejlődése csak megerősíti ezt a tételt. A Népszövetség a wilsoni elvekből született, eredetéhez és célkitűzéseihez híven, sokfélét kitervelt, szépeket álmodott, azután elkezdett dikciózni és eljárt felette az idő. E wilsoni szólamok közepette pedig Franciaország haladt a maga utján és cselekedett Clemenceau szellemében. Sok teória született meg Genfben, de nagyon kevés valóság származott belőle. A Népszövetség szertartásosan kijelölte a követendő eszményi elveket, az események s a dolgok kifejlődése pedig rohant rendületlenül az ellentétes irányban. Azt olvasom, hogy a népszövetségi vezető férfiak úgy jártak el, ,»Qiin,tha, ngm is ji Teremtő ihletett szelleme szólította volna őket a világszinpadra, hanem Bernard Shaw lombikjában főztékvolna ki őket gyanús szociológiai és n*okrajnai gőzökben«. Elandalítani, elititani, tatarozni, kivenni hasznos és veszélyes megmozdulásokból egyaránt a lendületet, erre alkalmas a Népszövetség, de bátor koncepcióval új, becsületes rendet teremteni a világon, ezt ne várja tőle ma mársenki! Maradna még egy fórum, a kiváló és nagytekintélyű hágai nemzetközi törvényszék, mely konkrét jogesetek megfelelő elrendezésére valóban alkalmas. Ily mélyenfekvő politikai bajok megszüntetésére azonban, melyek az európai élet szerkezeti hibáiból táplálkoznak és ezért állandóan kiújulnak, ez a bírói testület nem lehet alkalmas. Nincs orvos ma, aki a beteg Európa meggyógyitására vállalkozni tudna s csak annyi bizonyos, hogy az eddigi vágányokon a világ sokáig már nem mehet tovább. De van egy követelés, mely minden nemzet lelkéből már kitört és azt kiáltja, hogy egyszer mégis csak be kell már fejezni a háborút! Clemenceau rendszerének bukásával együtt ezt követeli egyre hangosabban a világ: el kell temetni a háború fúriáit és vissza kell térni a wilsoni elvekhez, melyek kodifikálták a békét s ha egyszer végre is hajtanák őket, egy csapással megnyugtatnák a világot. Elemi szükségletté vált Európa számára az az uj békekonferencia, melyet Hitler felajánlott, melyet Anglia szívesen látna, s melyért a világ minden népe, maga a békeszerető francia nemzet is szivében őszintén lelkesedik. Ez a békekonferencia talán utolsó reménysége földrészünknek éppúgy, mint nemzetünknek s oda úgy kell majd elmenni, hogy minden megkötöttséget, minden szövetséget otthon kell hagyniok a tárgyalóknak. Szabad népek egyenjogú megegyezését kell előkészíteni s ennek a konferenciának kell Európa két fő ütőerének, annak és a Dunának vérző sebeit begyógyítani. Ezt a békekonferenciát várja Clemenceau legigazságtalanabbul megcsonkított PESTI HÍRLAP 1936. április 1. szerda- SS! áldozata: a trianoni Magyarország. S meg a mi sorsunk volt a legigaztalanabb, a mi rehabilitációnknak kell a legfényesebbnek lennie. A magyar kormánynak meg kell tennie minden lépést, mely a magyar kérdést a maga egészében a világ ügyeinek felelős intézet előtt feltárja. A magyar társadalomnak pedig még fokozottabb céltudatossággal kell dolgoznia ezért a nemzeti, de egyben egyetemes ideálért. Az idők járása meggyorsult, késlekedésnek vagy halogatásnak nincs többé helye. A trianoni határokon túl szenvedő testvéreink is fokozódó szorongattatásaik közben ezt várják egyre türelmetlenebbül tőlünk! A locarnói egyezmény felbontása és a franciák. Párizs, 1930 március. (A Pesti Hírlap tudósítójától.) Nehéz lenne ma még előrelátni a locarnói egyezmény felbontásának összes következményeit. De az túlzás nélkül máris megállapítható, hogy új korszakot nyit még az európai politikában. A versaillesi béke a negyvenmilliós Franciaországnak feltétlen hatalmi fölényt biztosított a hatvanhétmilliós Németországgal szemben. Ez a helyzet lényegesen módosult, midőn Németország tavaly visszaállította a hadkötelezettséget, teljes katonai egyenjogúságának kimondásával pedig végleg felborult, mert a jogegyenlőség érvényesítése katonai téren német túlsúlyt jelent. A rajnai határvidék hadmentességének megszüntetése Franciaországot szintén egy jelentős katonai és diplomáciai előnytől fosztja meg. Bizonyos, hogy amíg a Maginot-féle erődvonallal szemben a német határ úgyszólván védtelenül állt, Franciaország nemcsak magát érezhette nagyobb biztonságban, hanem nagyobb mértékben biztosíthatta keleti szövetségeseinek biztonságát is, mint akkor, hogyha Németország hatalmas erődművekkel zárja el rajnai határát. Nyilvánvaló, hogy azontúl nem teljesítheti többé ugyanoly hatályossággal szerződéses kötelezettségeit egy Csehszlovákia, Szovjet-Oroszország, vagy Lengyelország ellen irányuló német támadás esetén. Ez a legfőbb oka annak, hogy a francia kormány továbbra is mindenáron érvényben akarja tartani a Rajnavidéken az erődítési tilalmat, melyre sokkal nagyobb súlyt kel, mint a katonamentesség kérdésére. A francia biztonsági politika eddig kát sikon mozgott Egyfelől a kollektív, biztonsági rendszerre igyekezetttámaszkodni, másfelől ennek a rendszernek fogyatékosságait katonai egyezményeken nyugvó szövetségekkel pótolta. Végeredményben a francia elgondolás tengelyében a Népszövetség állott, legfőbb pillére pedig a locarnói egyezmény volt, melynek a hivatalos francia értelmezés szerint nemcsak egy német támadás, hanem a hadmentes zóna megszállása esetén is automatikusan Franciaország oldalára kellett volnaállítania Angliát. Ehelyett azonban az történt, hogy Anglia közvetítő szerepet igyekezett betölteni Franciaország és Németország között a fölmerült ellentét kiegyenlítésére. Az angol magatartás következtében a Népszövetség tanácsa tizenkét nappal a locarnói egyezmény megszegése után csak annyira jutott el, hogy ezt a tényt megállapítsa s aztán bizonytalan időre elnapolta magát, anélkül, hogy a szerződés értelmében döntött volna a fesekhez intézendő ajánlásokról. Ez a helyzet érthető csalódást okozott Franciaországban és súlyos csapást mért a népszövetségi politikára. A történtek után nehéz lesz a francia közvéleményt a Népszövetségen felépülő biztonsági rendszer hathatósságáról meggyőzni, jellemző, hogy maga a félhivatalos te Temps is leplezetlenül rámutat a franciák csalódására, mely szerinte az egész Népszövetséget veszélybe sodorta. A bizalom egyelőre alaposan megingott a genfi intézményben és hgesak váratlan fordulat nem áll elő, francia részről a szövetségi politika erősödésére lehet számítani. De Franciaország lehetőségeit e tekintetben korlátozni fogja az Angliával való együttműködés szükségessége és Németország katonai erejének növekedése. Anglia jelenleg cseppet sem népszerű Franciaországban. A franciák annál inkább neheztelnek az angolokra a német szerződésszegéssel szemben való lanyha állásfoglalásuk miatt, mert tudják, hogy Angliával mindenképpen jó viszonyban kell maradniuk, mert semmi sem helyettesítheti az ő garanciáját keleti határaikon. Biztosra veszik, hogy amíg Anglia segítségére számíthatnak, nem kell német támadástól tartaniuk. Legfőbb igyekezetük a békekötés óta, hogy garanciaszerződést kössenek vele. Anglia azonban kitart hagyományos egyensúly-politikája mellett és nem hajlandó magát egyoldalúan lekötni a franciák mellett." Ennek köszönhetjük minden valószínűség szerint, hogy ezúttal sikerült elkerülnünk egy háborús összeütközést. Egyes értesülések szerint a francia kormány tagjai közül többen az erélyes fellépés mellett kardoskodtak. Elegendő lett volna egy háborús veszély felidézésére az, hogy Anglia magáévá tegye a pénzügyi és gazdasági szankciókra vonatkozó francia javaslatokat. Bosszantja a franciákat az is, hogy érdekeik és érzelmeik dacára belementek az Olaszország elleni szankciókba, abban a reményben, hogy Anglia ennek ellenében a németekkel szemben fog oldalukra állni és most nem kapták meg a várt ellenszolgáltatást. A Sarraut-kormánynak, mely a szankciós és fasisztaellenes radikálisokra és szocialistákra, sőt a kommunistákra istámaszkodik, még csak azzal sem áll módjában az angolokra nyomást gyakorolni, hogy Olaszországhoz közeledjék és a szankciók ellen lépjen akcióba. Különösen lehetetlen volna ez a népi arcvonal jegyében előkészített választások előtt, hiszen a népi front egyik külpolitikai alaptétele a Szankciós politika kérlelhetetlen folytatása Olaszország teljes "kudarcáig..." Máskép állna a dolog, ha Laval maradt volna hatalmon. I . Ezek a külpolitikai események a választásokra sem lesznek hatás nélkül. Általános vélemény szerint a baloldali pártok kilátásait csökkenti, a locarnói szerződésbe és a Népszövetségbe vetett hit megrendülése. Bizonyos, hogy sajátságos helyzetbe kerültek a baloldali pártok, melyek röviddel ezelőtt a Népszövetségre és az angol barátságra esküdve követelték Olaszország megbüntetését, most pedig egy Franciaországot közvetlenül érdeklő esetben kénytelenek beismerni a Népszövetség tehetetlenségét és a franciaangol nézeteltérést. Honfi Ferenc. József királyi herceg emlékbeszéde Horatiusról és Berzsenyiről. A Magyar Tudományos Akadémia előkelő közönség részvételével összes ülést tartott. Ezt megelőzően a nyelv- és kreatudoipányi osztály ülésezett, amelyen Poliorp Ferenc levelező tag tívulai Bálrólértekezett. Az összes ülésen József király herceg, az Akadémia elntéke," megnyitó beszédében "megemlékezett Horatiusról ésBerzsenyiről. ..;t . v . zsűri .tt Horatius születésének kétezeréves fordulóját tavaly fnnepelte a műveit világ, mondotta a királyi herceg. — E kétezeréves dicsőség — mondhatnám — szinte egyenlő a megvalósult halhatatlansággal. Horatius költészete átsugárzott a középkoron, olvasta és szerette Petrarca, nálunk Petőfi tölténytáskájában hordta zsebkiadását. Itt találta meg a vele legrokonabb költői lelket Berzsenyiben. Méltó tehát, hogy kettőjüket együtt ünnepeljük. A továbbiakban József királyi hercegmegállapította, hogy a magyar és a római jellem, között van valami rokon, erőteljes vonás s ez is közel hozza őket egymáshoz, majd így folytatta: — Mégis nagyon különbözik Berzsenyi költészete még akkor is, ha Horatius alapeszméit követi. Ő sohasem puszta másolója Horatiusnak, mert még a hozzá közelebb álló ódáiban is megtaláljuk sajátos eredetiségét és egyéniségét. Hogyha azt kérdeznék tőlem, hogy Horatius, vagy Berzsenyi áll e közelebb lelkemhez, minden habozás nélkül azt felelném, hogy Berzsenyi. Horatius Ugyan gazdagabb eszmékben, több érzéke van érzelmesség, finom gúny iránt és szinte érezni lehet — költeményeit olvasva —, hogy mennyire élvezi az élet gyönyöreit. Ezzel szemben Berzsenyi melegszívű, mélyen érző ember, ízig-vérig hazafi. Megkapó pátosza erősebb, szenvedélyesebb, lángoló hév lobog költeményeiben, amely magával ragadja az plvasót; hullámzó kedélye tiszta és rokonszenves, ő maga pedig mindenekelőtt igaz magyar! A díszes közönség hosszasan ünnepelte József királyi herceget emlékbeszédének elhangzása után, majd Császár Elemér, az Akadémia rendes tagja, „Berzsenyi Dániel jelentősége" címről tartott előadást, megemlékezve arról, hogy most száz éve, 1936 ban halt meg a nagy költő. Huszti József levelező tag „A kétezeréves Horatius" címmelolvasott fel tanulmányt. Az előadóknak József királyi herceg mondott köszönetet. Az összes ülés után zárt ülésben folyó ügyeket tárgyaltak Voinovich Géza főtitkár előterjesztésében. ■ Megszakadtak a lengyel-román gazdasági tárgyalások. Bukarest, márc. 31. A lengyel-román gazdasági tárgyalások a tárgyalófelek hajthatatlan magatartása miat megszakadtak...