Pesti Hírlap, 1940. április (62. évfolyam, 73-97. szám)

1940-04-02 / 73. szám

Egy l­­­táratlim kérdés írja Ajttay József Molotov külügyi népbiztos legutóbb elhangzott beszédének egyik igen nagy feltűnést keltő része a Szovjetuniónak Romániához való mostani viszonyát is­mertette. Erről a viszonyról a legkü­lönbözőbb feltevések és találgatások láttak napvilágot azóta, hogy Délkelet- Európa a nemzetközi érdeklődés elő­terébe került. A szovjet-román­ viszony alakulása felé terelődött a figyelem már a múlt ősszel annak következté­ben, hogy a Szovjetunió uralma alá ke­rültek Lengyelország keleti részei, a túlnyomórészben ukránok által lakott területek és most már Románia nem­csak Keletről, hanem Észak felől is határos lett Szovjet-Oroszországgal, amelynek birtokába került a Besszará­­biát határoló Dnyeszternek és Prutnak stratégiai szempontból fontos felső fo­lyása, illetve forrásvidéke. Románia ettől az időponttól kezdve messzemenő katonai intézkedéseket tett a Szovjet-Oroszország felé eső határai­nak biztosítására és diplomáciai téren is román részről nagy erőfeszítések tör­téntek a besszarábiai kérdés felvetődé­sének elhárítására. A román kormány a háborúskodó felek mindenikét igye­kezett megnyerni a veszélyeztetettnek mutatkozó területi status quo érintetlen fenntartása érdekében. Az egymást kö­vető és ellentmondó hírekből eddig nem lehetett megállapítani a való helyzetet az orosz-román viszony jelenlegi álla­potát illetőleg. Molotov nyilatkozata ebben a vonat­kozásban sok homályt oszlat el és vilá­gossá teszi, hogy Moszkva — ellentét­ben bizonyos célzatos hírekkel — vál­tozatlanul elintézésre váró ügynek te­kinti a besszarábiai kérdést, bár annak rendezését most nem kívánja szőnyegre hozni. A Szovjetunió külügyi népbizto­sa előrebocsátotta, hogy Szovjet-Orosz­­országnak megnemtámadási szerződése van két déli szomszédjával: Törökor­szággal és Iránnal (Perzsiával) és ennek kapcsán szükségesnek látta kiemelni, hogy harmadik déli szomszédjával, Ro­mániával a Szovjetuniónak nincs ilyen megállapodása. Ezt azzal magyarázta — és­ dél-keleteur­óp­ai vonatkozásban ez a Molotov-beszéd szenzációja —, hogy Románia és a Szovjet között tisz­tázatlan, vitás kérdés van: a besszará­biai probléma, amelynek Románia ré­széről való annektálását a Szovjetunió soha sem ismerte el, bár katonai érte­lemben nem vetette fel Besszarábia visszacsatolásának kérdését. Íme, egy újabb súlyos probléma, amelynek ere­dete szintén a békeparancsok önkényes területi rendelkezéseiben keresendő és amely az európai ügyek háború utáni rendezésénél okvetetlenül megoldásra vár. Besszarábia csupán a XVIII. és XIX. század folyamán kezdett szerepelni az európai politikában. Előzően ez a Prut, a Dnyeszter, a Duna-delta kiliai ága és a Fekete-tenger közötti földrész a népek vándorlása által állandóan nyugtalaní­tott, túlnyomóan puszta terület (terra deserta) volt, amelynek birtokáért a XVIII. század folyamán a cári Orosz­ország több háborút viselt Törökország­gal, amelynek fennhatósága alá tarto­zott nemcsak ez a terület, de a vele szomszédos két oláh vajdaság: Moldova és Havasalföld is. Az 1812-ben kötött török-orosz béke végre Oroszországnak juttatta ezt a majdnem ötvenezer négy­szögkilométernyi területet. Utóbb en­nek déli részét, az egésznek egyötödét a krími háború után létrejött párisi béke Moldovához csatolta, amely akkor még török hűbéri fennhatóság alatt állott. Az 1878. évi berlini kongresszus azonban ezt a déli részt újra vissza­adta Oroszországnak, míg az akkor megalakult Románia kárpótlásul Dob­rudzsát kapta. A világháború végén, 1918 folyamán Románia — felhasználva az oroszországi forradalmi zavarokat — birtokába vette Besszarábiát és ezt­ a foglalást a bolsevistaellenes békekonfe­rencia jóváhagyta. Azóta a bukaresti kormányok ismé­telten megpróbálták diplomáciai után a besszarábiai kérdés végleges rendezé­sét, de nem sikerült rábírni a Szovjet­uniót erről a területről való önkéntes lemondásra. Románia épp úgy, mint Oroszország, történeti jogra és a lakos­ság nemzetiségi összetételére hivatkoz­va, tart, igényt a besszarábiai területre, amelynek déli része igen termékeny és lakossága az utolsó évtizedekben roha­mosan szaporodott. A Duna torkolatá­nak (Duna-delta) és a Fekete-tengeri partvidéknek szempontjából mindkét országra nézve nagy stratégiai jelentő­sége is van ennek a területnek. A la­kosság száma ma már meghaladja a három milliót, amelynek viszonylagos többsége Moszkva szerint a rendkívül szapora fajrokon ukránoké, ennél vala­mivel kevesebb a román elem, amely viszont a román statisztika szerint va­lamivel több, mint az ukránok száma. Jelentékeny számban laknak még ezen a területen bolgárok, német telepesek, tatárok, görögök, cigányok, sőt régebbi időben magyarokról is történt említés A bukaresti kormány és a román közvélemény tisztában van a besszará­biai kérdés súlyos voltával és így ért­hető, hogy Molotov beszéde — amint ezt az olasz lapok jelentik — nagy iz­galmat keltett Romániában. Felszólítás a magyarországi németekhez Bukarest, ápr. 1. A „Kronstädter Zei­tung“ foglalkozik gróf Teleki Pál kas­sai beszédével és azt írja, hogy rendkívül nagy figyelmet szentel minden olyan ese­ménynek vagy megnyilatkozásnak, amely a Magyarországon élő közel 700 ezer né­metajkú magyar állampolgár helyzetét érinti. A lap nem fogadja el a magyar miniszterelnöknek azt a formuláját, hogy magyarnak tekintendő minden olyan magyar, szlovák vagy ruszin, aki együvétartozónak érzi magát a magyar állami­­ eszmével és felszólítást is intéz a magyarországi néme­tekhez, hogy féltő gonddal vigyázzanak anyanyelvükre, német szívükre és­ német érzésükre s azt teljes egészében őriz­zék meg. Herceg: Odescalchi Boldizsá­ré meghalt XII. Pius pápa áldásával, a halálra tiszta lélekkel felkészülve, elköltözött az ősi római Odescalchi palotából egy nyolc­vanhároméves, fehérhajú hölgy, özvegy herceg. Odescalchi Boldizsárr­é született Rucellai Emilia grófnő,­­hajdan egyik leg­nagyobb magyar hitbizomány, a szerémi hercegség úrnője. Az ősi Rucellai grófi család házasságok révén a Medici, Strozzi, Macchiavelli, Pitti, Pazzi és más családokkal rokon, egyike a legrégibb és leghatalmasabb firenzei arisztokrata családoknak. A palo­ta, ahol Odescalchi Boldizsárné született, mint Rucellai palota, minden művészettör­téneti könyvben szerepel. Édesapja gróf Rucellai János, Toscana nagyhercegének kamarása volt. Nagyapja József-Horác Mária Lujzának, Franciaország császárné­jának főudvarmestere, testvérbátyja pedig, József, a monacói uralkodóherceg major­­domusa volt. A nagyműveltségű, rendkívüli szépségű Emíliát magyar mágnás vette feleségül: herceg Odescalchi Boldizsár, Szerém me­gye örökös főispánja és a magyar főrendi­ház tagja, egyben azonban Itália leggazda­gabb arisztokratája, a szerémi, braccianói, ceri és bassanói hercegi hitbizományok együttes birtokosa, később az Egyesült Itá­lia szenátora és képviselője, a kiváló író. Amíg férje élt, nagy házat vittek Rómá­ban. Vendégeik közt volt az egész olasz királyi család, számos tábornok, valamint az akkori politikai életnek szinte vala­mennyi vezéregyénisége, pártokra való te­kintet nélkül. Római tartózkodása idején megfordult a palotában Erzsébet magyar királyné is, aki reggelenkint együtt lova­golt a Pinción Odescalchi Boldizsárral. Odescalchi Boldizsárnak 1909-ben bekö­vetkezett halála óta özvegye visszavonult a társadalmi élettől. Az ősi palota első emeletéről felköltözött a második emeleti lakosztályba és csendes, derűs, jótékony életet élt egész hosszú özvegysége idején. Fia, Odescalchi Ince, Szerémség hercege és ennek családja, valamint leányai: her­ceg Rospigliosi Jánosné, herceg Lucedio Ferencné és őrgróf Patrizi Patrizioné gyá­szolják. Erba Odescalchi Sándor. ­ A román gátak átvágása okozta a Tisza-Szamos -köz pusztulását Mi történt a trianoni határon? — A Pesti Hírlap kiküldött munkatársának tudósítása —* Fehérgyarmat, ápr. 1. Magyarország ke­leti részében, Szatmár megyében öt nap óta közel 75.000 hold föld fekszik viz alatt. Ezen az óriási területen 60 millió köbméter mennyiségű víz pusztít és rombol. Szatmárnémetitől nyugatra, Románia te­rületén hatalmas gátak szabályozzák a Szamos folyását. A Szamostól északra a trianoni határig Dara, Pusztadaróc, Lá­zári, Nagy- és Kisperecske, Szárazberek községek színtiszta magyar lakossága me­zőgazdasági termeléssel foglalkozik. A szokásos tavaszi áradások alkalmával a Szamos mentén úgy magyar, mint ro­mán részen az árterületen levezették a megduzzadt folyó vizét. A magyar terü­leten az árvizek már több alkalommal okoztak kisebb-nagyobb bajt, azonban a Tisza-Szamosközi Ármentesítő Társulat megfelelő szabályozásai folytán a vízkárok évről-évre csökkentek. Minden esztendő­ben kétszer magyar-román vegyes vízügyi bizottság ül össze, amely megtárgyalja a határmenti vizek helyzetét A magyar bizottság több alkalommal felkérte a román delegátusokat hogy a megszállt területekről Magyarország­ra folyó vizek helyzetéről állandó je­lentést adjanak. Az illetékes román körök ezt minden egyes alkalommal meg is ígérték, azonban az ígéretek ellenére sem adtak jelentése­ket és így a határmenti magyar hatóság és ármentesítő társulat kizárólag a saját észleleteire van utalva. Az első riasztó hír Március közepén a jégtorlaszok és az ol­vadások következtében a Tisza, a Szamos és a Túr megáradt. A helybeli ármentesítő társulat vezetői a megejtett mérések alap­ján bíztak abban, hogy a víztöbbletet az árterületek keretein belül le tudják ve­zetni.­­ ■ Március 24 én éjszaka érkezett az­ első riasztó hír, a fehérgyarmati központba, hogy a trianoni határon hatalmas víz­­mennyiség ömlik magyar területre. A román részről a Nagyeger patak med­rén egyetlenegy helyen 24 óra alatt másfél­millió köbméter víz zúdult a közeli ma­gyar Méhtelek községre. A megszállt te­rületről most már hetedik napja szakadat­lanul tart a vizek beáramlása a Szamos- Tisza közére. A magyar hatóságok sürgő­sen kérdést intéztek a román Vízügyi szol­gálat vezetőihez, hogy mi történt a Szar­mos román szakaszán. A kérdésre azonban válasz nem érkezett! Az ármentesítő tár­sulat közegei megállapították, hogy a megáradt Szamos védgátjait a román hivatalos közegek — felsőbb utasításra — közel húsz helyen átvágták, mit sem törődve a nemzetközi vízjoggal és azzal a körülménnyel, hogy az ottani megszállt területen hat színmagyar község és annak határa víz­ alá kerül, de nem tö­rődtek azzal sem, hogy ez a hatalmas víz­tömeg, melyet erre a területre zúdítottak, átlép a határon és Magyarország egyik leg­termékenyebb részét, Szatmár vármegyét elönti. Az árvízvédelmi társulat munkája közel tizenhatórai utazás után vasárnap hajnalban, mikor Fehérgyarmatra érkez­tünk, hatalmas teherautók, terepjáró gép­kocsik, motorkerékpáros küldöncök, ka­tonaság és közszolgálatosok százai nyü­zsögnek a községben. A vezérkar a Tisza- Szamosközi Ármentesítő Társulat helyisé­gében székel. A mentési munkálatok ve­zetője, dr. báró Kaas Albert kormánybiz­tos, a műszaki munkálatokat Schick Jenő igazgató-főmérnök és Nyisztor Sándor, a honvéd műszaki csapatok parancsnoka irá­nyítja. A társulat helyiségeiben a telefo­noknál tisztviselők, katonák percenként ve­szik és adják tovább a jelentéseket. A mérnökök hatalmas térképek és gra­fikonok fölé hajolva Szatmár és Ung megye vízállásának minden mozzanatát rögzítik. Az egyik szobában a katonaság dolgozik távíróval és rádióval. A levegőn keresztül állandó összeköttetésben állnak a védelmi vonalakon­­ dolgozó különböző csapattes­tekkel. Száró Haas kormánybiztos nyilatkozata Báró Kaas Albert kormánybiztoshoz for­dulunk, aki a Pesti Hírlapnak a következő érdekes tájékoztatót mondja: " A Tisza - Szamosközi Ármentesítő Társulat egyike azoknak a társulatoknak, amelyeknek nemcsak a vízzel kell meg­küzdenie, hanem megalakulásától kezdve sorozatosan sújtották a politikai viszonyok is. A trianoni diktátum háromfelé sza­kította területét. Át kellett alakítania mű­szaki területeit és minduntalan közvetle­nül kellett tárgyalni a kormány nemzet­közi szakszervei útján a csehekkel és ro­mánokkal. A cseh­ kérdés megoldódott, mert Kárpátaljával a­ cseh­ rész visszake­rült a magyar uralom alá. De román viszonylatban az áldatlan helyzet megvan, sőt romlott. A Társulat megosztásakor egyezmény jött­ létre, melynek értelmében a Szamos és Túr között a határon át folyó mű­vizeket, főképpen a Nagyeger vizét a társulat ve­zeti le. A román műszaki adatok helyte­lenek. A magyar műszaki bizottság ismé­telten sürgette s a románok megígérték, hogy­ legalább a szomszédos vízgyűjtő­­medence helyes műszaki adatait és vízle­vezető terveit megcsinálják és velünk kö­zölni fogják, de nem tették meg. Még a szamosi víz­mércék adatait sem köztik, úgyhogy­ az áradásokról csak akkor értesülne- LÁTOGASS­Ulf MEG* A MILÁNÓI MINTAVÁSÁRT 1940 ÁPRILIS 12-28. VASÚTI FELVILÁGOSÍTÁST NYÚJT: KEnVFZMFNYFifa A Milánói Nemzetköz­! Áruminta vásár magyarországi főraegWaottja. Olasi-Ma­mfeWV­eCp­V«*tH 1­U Kereskedelmi Kamara. Budapest V.; S­orottya­ utca 9., Fiera Il Milano. Ufficii, Magyarországon 25 33%, Jugoszláv Propaganda. Milano (Haha), Via Domodossola, Bate Provincialé per il Tariamo, viában 25% és az olasz területen 50% Milano (Italia)..­­ _­­ ...... ........ . ............... MÉG NEM KÉSŐ! Szomba­ton kezdődnek az osztálysorsjáték hozásai Vegyen ön la egy sorsjegyet bármelyik főárusítónál! Az. I. osztályú. ..sorsjegyek ára Vi = 28 P V. = 14 P v* = 7 P Vs = 3% p Minden s­o­r * j­e­g­y­n­e­k rgyznlö m Nyerési esélysf

Next