Pesti Hírlap, 1940. április (62. évfolyam, 73-97. szám)
1940-04-02 / 73. szám
Egy ltáratlim kérdés írja Ajttay József Molotov külügyi népbiztos legutóbb elhangzott beszédének egyik igen nagy feltűnést keltő része a Szovjetuniónak Romániához való mostani viszonyát ismertette. Erről a viszonyról a legkülönbözőbb feltevések és találgatások láttak napvilágot azóta, hogy Délkelet- Európa a nemzetközi érdeklődés előterébe került. A szovjet-román viszony alakulása felé terelődött a figyelem már a múlt ősszel annak következtében, hogy a Szovjetunió uralma alá kerültek Lengyelország keleti részei, a túlnyomórészben ukránok által lakott területek és most már Románia nemcsak Keletről, hanem Észak felől is határos lett Szovjet-Oroszországgal, amelynek birtokába került a Besszarábiát határoló Dnyeszternek és Prutnak stratégiai szempontból fontos felső folyása, illetve forrásvidéke. Románia ettől az időponttól kezdve messzemenő katonai intézkedéseket tett a Szovjet-Oroszország felé eső határainak biztosítására és diplomáciai téren is román részről nagy erőfeszítések történtek a besszarábiai kérdés felvetődésének elhárítására. A román kormány a háborúskodó felek mindenikét igyekezett megnyerni a veszélyeztetettnek mutatkozó területi status quo érintetlen fenntartása érdekében. Az egymást követő és ellentmondó hírekből eddig nem lehetett megállapítani a való helyzetet az orosz-román viszony jelenlegi állapotát illetőleg. Molotov nyilatkozata ebben a vonatkozásban sok homályt oszlat el és világossá teszi, hogy Moszkva — ellentétben bizonyos célzatos hírekkel — változatlanul elintézésre váró ügynek tekinti a besszarábiai kérdést, bár annak rendezését most nem kívánja szőnyegre hozni. A Szovjetunió külügyi népbiztosa előrebocsátotta, hogy Szovjet-Oroszországnak megnemtámadási szerződése van két déli szomszédjával: Törökországgal és Iránnal (Perzsiával) és ennek kapcsán szükségesnek látta kiemelni, hogy harmadik déli szomszédjával, Romániával a Szovjetuniónak nincs ilyen megállapodása. Ezt azzal magyarázta — és dél-keleteurópai vonatkozásban ez a Molotov-beszéd szenzációja —, hogy Románia és a Szovjet között tisztázatlan, vitás kérdés van: a besszarábiai probléma, amelynek Románia részéről való annektálását a Szovjetunió soha sem ismerte el, bár katonai értelemben nem vetette fel Besszarábia visszacsatolásának kérdését. Íme, egy újabb súlyos probléma, amelynek eredete szintén a békeparancsok önkényes területi rendelkezéseiben keresendő és amely az európai ügyek háború utáni rendezésénél okvetetlenül megoldásra vár. Besszarábia csupán a XVIII. és XIX. század folyamán kezdett szerepelni az európai politikában. Előzően ez a Prut, a Dnyeszter, a Duna-delta kiliai ága és a Fekete-tenger közötti földrész a népek vándorlása által állandóan nyugtalanított, túlnyomóan puszta terület (terra deserta) volt, amelynek birtokáért a XVIII. század folyamán a cári Oroszország több háborút viselt Törökországgal, amelynek fennhatósága alá tartozott nemcsak ez a terület, de a vele szomszédos két oláh vajdaság: Moldova és Havasalföld is. Az 1812-ben kötött török-orosz béke végre Oroszországnak juttatta ezt a majdnem ötvenezer négyszögkilométernyi területet. Utóbb ennek déli részét, az egésznek egyötödét a krími háború után létrejött párisi béke Moldovához csatolta, amely akkor még török hűbéri fennhatóság alatt állott. Az 1878. évi berlini kongresszus azonban ezt a déli részt újra visszaadta Oroszországnak, míg az akkor megalakult Románia kárpótlásul Dobrudzsát kapta. A világháború végén, 1918 folyamán Románia — felhasználva az oroszországi forradalmi zavarokat — birtokába vette Besszarábiát és ezt a foglalást a bolsevistaellenes békekonferencia jóváhagyta. Azóta a bukaresti kormányok ismételten megpróbálták diplomáciai után a besszarábiai kérdés végleges rendezését, de nem sikerült rábírni a Szovjetuniót erről a területről való önkéntes lemondásra. Románia épp úgy, mint Oroszország, történeti jogra és a lakosság nemzetiségi összetételére hivatkozva, tart, igényt a besszarábiai területre, amelynek déli része igen termékeny és lakossága az utolsó évtizedekben rohamosan szaporodott. A Duna torkolatának (Duna-delta) és a Fekete-tengeri partvidéknek szempontjából mindkét országra nézve nagy stratégiai jelentősége is van ennek a területnek. A lakosság száma ma már meghaladja a három milliót, amelynek viszonylagos többsége Moszkva szerint a rendkívül szapora fajrokon ukránoké, ennél valamivel kevesebb a román elem, amely viszont a román statisztika szerint valamivel több, mint az ukránok száma. Jelentékeny számban laknak még ezen a területen bolgárok, német telepesek, tatárok, görögök, cigányok, sőt régebbi időben magyarokról is történt említés A bukaresti kormány és a román közvélemény tisztában van a besszarábiai kérdés súlyos voltával és így érthető, hogy Molotov beszéde — amint ezt az olasz lapok jelentik — nagy izgalmat keltett Romániában. Felszólítás a magyarországi németekhez Bukarest, ápr. 1. A „Kronstädter Zeitung“ foglalkozik gróf Teleki Pál kassai beszédével és azt írja, hogy rendkívül nagy figyelmet szentel minden olyan eseménynek vagy megnyilatkozásnak, amely a Magyarországon élő közel 700 ezer németajkú magyar állampolgár helyzetét érinti. A lap nem fogadja el a magyar miniszterelnöknek azt a formuláját, hogy magyarnak tekintendő minden olyan magyar, szlovák vagy ruszin, aki együvétartozónak érzi magát a magyar állami eszmével és felszólítást is intéz a magyarországi németekhez, hogy féltő gonddal vigyázzanak anyanyelvükre, német szívükre és német érzésükre s azt teljes egészében őrizzék meg. Herceg: Odescalchi Boldizsáré meghalt XII. Pius pápa áldásával, a halálra tiszta lélekkel felkészülve, elköltözött az ősi római Odescalchi palotából egy nyolcvanhároméves, fehérhajú hölgy, özvegy herceg. Odescalchi Boldizsárré született Rucellai Emilia grófnő,hajdan egyik legnagyobb magyar hitbizomány, a szerémi hercegség úrnője. Az ősi Rucellai grófi család házasságok révén a Medici, Strozzi, Macchiavelli, Pitti, Pazzi és más családokkal rokon, egyike a legrégibb és leghatalmasabb firenzei arisztokrata családoknak. A palota, ahol Odescalchi Boldizsárné született, mint Rucellai palota, minden művészettörténeti könyvben szerepel. Édesapja gróf Rucellai János, Toscana nagyhercegének kamarása volt. Nagyapja József-Horác Mária Lujzának, Franciaország császárnéjának főudvarmestere, testvérbátyja pedig, József, a monacói uralkodóherceg majordomusa volt. A nagyműveltségű, rendkívüli szépségű Emíliát magyar mágnás vette feleségül: herceg Odescalchi Boldizsár, Szerém megye örökös főispánja és a magyar főrendiház tagja, egyben azonban Itália leggazdagabb arisztokratája, a szerémi, braccianói, ceri és bassanói hercegi hitbizományok együttes birtokosa, később az Egyesült Itália szenátora és képviselője, a kiváló író. Amíg férje élt, nagy házat vittek Rómában. Vendégeik közt volt az egész olasz királyi család, számos tábornok, valamint az akkori politikai életnek szinte valamennyi vezéregyénisége, pártokra való tekintet nélkül. Római tartózkodása idején megfordult a palotában Erzsébet magyar királyné is, aki reggelenkint együtt lovagolt a Pinción Odescalchi Boldizsárral. Odescalchi Boldizsárnak 1909-ben bekövetkezett halála óta özvegye visszavonult a társadalmi élettől. Az ősi palota első emeletéről felköltözött a második emeleti lakosztályba és csendes, derűs, jótékony életet élt egész hosszú özvegysége idején. Fia, Odescalchi Ince, Szerémség hercege és ennek családja, valamint leányai: herceg Rospigliosi Jánosné, herceg Lucedio Ferencné és őrgróf Patrizi Patrizioné gyászolják. Erba Odescalchi Sándor. A román gátak átvágása okozta a Tisza-Szamos -köz pusztulását Mi történt a trianoni határon? — A Pesti Hírlap kiküldött munkatársának tudósítása —* Fehérgyarmat, ápr. 1. Magyarország keleti részében, Szatmár megyében öt nap óta közel 75.000 hold föld fekszik viz alatt. Ezen az óriási területen 60 millió köbméter mennyiségű víz pusztít és rombol. Szatmárnémetitől nyugatra, Románia területén hatalmas gátak szabályozzák a Szamos folyását. A Szamostól északra a trianoni határig Dara, Pusztadaróc, Lázári, Nagy- és Kisperecske, Szárazberek községek színtiszta magyar lakossága mezőgazdasági termeléssel foglalkozik. A szokásos tavaszi áradások alkalmával a Szamos mentén úgy magyar, mint román részen az árterületen levezették a megduzzadt folyó vizét. A magyar területen az árvizek már több alkalommal okoztak kisebb-nagyobb bajt, azonban a Tisza-Szamosközi Ármentesítő Társulat megfelelő szabályozásai folytán a vízkárok évről-évre csökkentek. Minden esztendőben kétszer magyar-román vegyes vízügyi bizottság ül össze, amely megtárgyalja a határmenti vizek helyzetét A magyar bizottság több alkalommal felkérte a román delegátusokat hogy a megszállt területekről Magyarországra folyó vizek helyzetéről állandó jelentést adjanak. Az illetékes román körök ezt minden egyes alkalommal meg is ígérték, azonban az ígéretek ellenére sem adtak jelentéseket és így a határmenti magyar hatóság és ármentesítő társulat kizárólag a saját észleleteire van utalva. Az első riasztó hír Március közepén a jégtorlaszok és az olvadások következtében a Tisza, a Szamos és a Túr megáradt. A helybeli ármentesítő társulat vezetői a megejtett mérések alapján bíztak abban, hogy a víztöbbletet az árterületek keretein belül le tudják vezetni. ■ Március 24 én éjszaka érkezett az első riasztó hír, a fehérgyarmati központba, hogy a trianoni határon hatalmas vízmennyiség ömlik magyar területre. A román részről a Nagyeger patak medrén egyetlenegy helyen 24 óra alatt másfélmillió köbméter víz zúdult a közeli magyar Méhtelek községre. A megszállt területről most már hetedik napja szakadatlanul tart a vizek beáramlása a Szamos- Tisza közére. A magyar hatóságok sürgősen kérdést intéztek a román Vízügyi szolgálat vezetőihez, hogy mi történt a Szarmos román szakaszán. A kérdésre azonban válasz nem érkezett! Az ármentesítő társulat közegei megállapították, hogy a megáradt Szamos védgátjait a román hivatalos közegek — felsőbb utasításra — közel húsz helyen átvágták, mit sem törődve a nemzetközi vízjoggal és azzal a körülménnyel, hogy az ottani megszállt területen hat színmagyar község és annak határa víz alá kerül, de nem törődtek azzal sem, hogy ez a hatalmas víztömeg, melyet erre a területre zúdítottak, átlép a határon és Magyarország egyik legtermékenyebb részét, Szatmár vármegyét elönti. Az árvízvédelmi társulat munkája közel tizenhatórai utazás után vasárnap hajnalban, mikor Fehérgyarmatra érkeztünk, hatalmas teherautók, terepjáró gépkocsik, motorkerékpáros küldöncök, katonaság és közszolgálatosok százai nyüzsögnek a községben. A vezérkar a Tisza- Szamosközi Ármentesítő Társulat helyiségében székel. A mentési munkálatok vezetője, dr. báró Kaas Albert kormánybiztos, a műszaki munkálatokat Schick Jenő igazgató-főmérnök és Nyisztor Sándor, a honvéd műszaki csapatok parancsnoka irányítja. A társulat helyiségeiben a telefonoknál tisztviselők, katonák percenként veszik és adják tovább a jelentéseket. A mérnökök hatalmas térképek és grafikonok fölé hajolva Szatmár és Ung megye vízállásának minden mozzanatát rögzítik. Az egyik szobában a katonaság dolgozik távíróval és rádióval. A levegőn keresztül állandó összeköttetésben állnak a védelmi vonalakon dolgozó különböző csapattestekkel. Száró Haas kormánybiztos nyilatkozata Báró Kaas Albert kormánybiztoshoz fordulunk, aki a Pesti Hírlapnak a következő érdekes tájékoztatót mondja: " A Tisza - Szamosközi Ármentesítő Társulat egyike azoknak a társulatoknak, amelyeknek nemcsak a vízzel kell megküzdenie, hanem megalakulásától kezdve sorozatosan sújtották a politikai viszonyok is. A trianoni diktátum háromfelé szakította területét. Át kellett alakítania műszaki területeit és minduntalan közvetlenül kellett tárgyalni a kormány nemzetközi szakszervei útján a csehekkel és románokkal. A cseh kérdés megoldódott, mert Kárpátaljával a cseh rész visszakerült a magyar uralom alá. De román viszonylatban az áldatlan helyzet megvan, sőt romlott. A Társulat megosztásakor egyezmény jött létre, melynek értelmében a Szamos és Túr között a határon át folyó művizeket, főképpen a Nagyeger vizét a társulat vezeti le. A román műszaki adatok helytelenek. A magyar műszaki bizottság ismételten sürgette s a románok megígérték, hogy legalább a szomszédos vízgyűjtőmedence helyes műszaki adatait és vízlevezető terveit megcsinálják és velünk közölni fogják, de nem tették meg. Még a szamosi vízmércék adatait sem köztik, úgyhogy az áradásokról csak akkor értesülne- LÁTOGASSUlf MEG* A MILÁNÓI MINTAVÁSÁRT 1940 ÁPRILIS 12-28. VASÚTI FELVILÁGOSÍTÁST NYÚJT: KEnVFZMFNYFifa A Milánói Nemzetköz! Áruminta vásár magyarországi főraegWaottja. Olasi-MamfeWVeCpV«*tH 1U Kereskedelmi Kamara. Budapest V.; Sorottya utca 9., Fiera Il Milano. Ufficii, Magyarországon 25 33%, Jugoszláv Propaganda. Milano (Haha), Via Domodossola, Bate Provincialé per il Tariamo, viában 25% és az olasz területen 50% Milano (Italia).. _ ...... ........ . ............... MÉG NEM KÉSŐ! Szombaton kezdődnek az osztálysorsjáték hozásai Vegyen ön la egy sorsjegyet bármelyik főárusítónál! Az. I. osztályú. ..sorsjegyek ára Vi = 28 P V. = 14 P v* = 7 P Vs = 3% p Minden sor * jegynek rgyznlö m Nyerési esélysf