Pesti Hírlap, 1940. július (62. évfolyam, 147-172. szám)

1940-07-31 / 172. szám

ARATUNK... Megkezdődött az aratás, a ma­gyar föld termését betakarítják a magyar kezek. Az aratás min­den időkben a nemzeti munka egyik legnagyszerűbb erőfeszí­tése volt, de kétszeresen az ma­napság, amikor azt példázza, hogy a magyar akkor is hazájáért dol­gozik, amikor a munka békés fegyverét tartja kezében. És pél­dázza azt is, hogy mint a magyar föld, úgy a magyar lélek vetése is megérik a maga idején, mert semmiféle hit és reménység mag­­vai nem hullanak nálunk meddő talajba. Érik kenyerünk, érik igazsá­gunk, egyik a test, a másik a lé­lek tápláléka és amíg aratóink a hullámzó gabonaföldek kincsét aratják és takarítják be, addig a nemzet minden egyes fia készen áll arra a másik nagy aratásra, amely reménységeink érett ter­mését köti majd arany kévékbe az eljövendő nagy és boldog Magyarország számára. „Learatjuk a termést és a ma­gyar igazság győzelmét is“ — mondotta gróf Teleki Mihály földmivelésügyi miniszter rádió­beszédében, amelyben a nemzetet arra a közös nagy erőfeszítésre hívta fel, amely szükséges ahhoz, hogy a magyar föld termését be­takaríthassuk. Ezekben a lángolóan szép nyári napokban, amelyek a hosszú és kegyetlen tél, a már-már re­ménytelennek tetsző esős időszak után ránk virradtak, mintegy jel­képét láthatjuk annak, hogy akármi is történik a magyarral, a megpróbáltatások, megalázta­tások hosszú türelempróbája egy­szer mégis véget ér és ahogy a magyar föld, az idők minden vi­szontagságai ellenére is megérleli a maga drága kincsét, úgy a ma­gyar sors könny- és véráztatta televénye is megérleli a jobb, szebb, boldogabb és szabadabb élet termését. Aratni készül most a magyar. És ha Isten is úgy akarja, mire friss kenyér lesz az új búzából, már ama másik nagy aratás ke­nyerét is megszeghetjük. Megkezdődött az aratás Alsó kép: a tűző napsütésben jólesik a hideg víz. Egy kis pihenő. Alsó kép: a betakarítás is folyik.

Next