Pesti Hírlap, 1940. szeptember (62. évfolyam, 198-222. szám)

1940-09-01 / 198. szám

A Pesti Hírlap 1940 szept. 1. vasárnap valósított megbékítéséből származó elő­nyöket. Hasonló szellemben foglalkozik a bécsi döntéssel a Hamburger Frem­denblatt is, amely főleg azt hangsúlyoz­za, hogy a tengelyhatalmak cselekede­tében újólag megnyilvánult az európai megbékítés szelleme, ellentétben az an­gol beavatkozási kedvvel és tervekkel a háború kiterjesztésére. Az olasz politikai körö­k véleménye Az olasz illetékes politikai körök né­zete szerint a bécsi döntést a délkelet­európai népek életében lezárja a ver­sengés és az ellentétek korszakát és új korszakot nyit meg, amelyet a termé­keny és építő béke fog jellemezni. Meg­állapítják az olasz illetékes körök, hogy a tengely tökéletesen működött és meg­mutatta, hogy milyen hatalmas politi­kai erőt képvisel. A két érdekelt hata­lom engedékeny, megértő szellemről és nagy felelősségérzetről tett tanúságot. Ami Magyarországot illeti, a tengely­­hatalmak és a Magyarország közötti hagyományos barátságot és megértést csak még jobban megerősítette az a bizalom, amelyet a magyar nemzet a tengelyhatalmak döntése iránt tanúsí­tott. Az olasz és a német sajtó véleményei s az olasz politikai körök véleménye is teljesen megegyeznek abban, hogy az erdélyi magyar határok rendezése tar­tós békeállapot mérföldkövét jelenti. Sikerült mind a két fél megelégedésére megoldani egy rendkívül nehéz és ké­nyes kérdést, még­hozzá úgy, hogy a revízió háború és felfordulás nélkül végbement. Az új világháború évfordulója Az elmúlt év szeptember elsején kez­dődött meg az új európai háború, mely­nek bekövetkeztét már jóval előbb elke­rülhetetlennek tartotta mindenki, aki a nemzetközi politika fejleményeit figyel­te. Ma még, amikor benne vagyunk az események forgatagában, az oknyomozás igazán korai volna. Németországnak az európai szárazföldön aratott győzelmét már előre eldöntötte a példátlanul álló diplomáciai siker: az orosz-német meg­nemtámadási szerződés. Bebizonyoso­dott az az igazság, melyet VII. Edward, Delcassé és Balfour jól látták, hogy Franciaországnak­­ és az Angolországnak csak Oroszország segítségével lehet va­lamelyes kilátása Németország legyő­zésére. Glaise­ Horstenau, a Német Táv­irati Iroda katonai munkatársa, érde­kes visszapillantást vet a háború egy évére. Németország három hét alatt­ le­győzte Lengyelországot, majd egy fél­évi látszólagos pihenés és fáradhatatlan fegyverkezés után alig tíz hét alatt elfoglalta Dániát, Norvégiát, Hollan­diát, Belgiumot, Franciaországot. A pél­dátlan sikernek azt az elfogadható lé­lektani magyarázatát adja, hogy a békeparancsok felébresztettek a német népben olyan erőket, amelyek végül is ledöntötték a mesterséges gátakat. „A Führer és a párt tudatosan szembe­helyezkedve más államok jóllakott pa­cifizmusával, megtanították nemzetün­ket a hősiesség eszméjére és arra az áldozatra, amelyet minden egyes em­bernek meg kell hoznia embertársai és a jövő nemzedékek jólétének­­ érdeké­ben.“ Kifejti a Német Távirati Iroda szak­értője, hogy a hadviselés legfontosabb alapelvei nem változtak ugyan az év­ezredek folyamán, de ugyanúgy nem változott meg a hadviselésnek az a sar­kalatos parancsolata sem, hogy a min­denkor adódó legújszerűbb eszközöket úgy használjuk fel, hogy a legtökéle­tesebb formában eleget tegyünk a meg­változhatatlan sarkigazságoknak. A né­metek győzelmes hadjárataikban min­den fegyvert a maga helyén alkalmaz­tak. A repülőgép, páncélkocsi és a mo­tor diadalmaskodtak a milliós serege­ket befogadó harctereken. Glaise­ Hor­stenau, miután így összefoglalóan is­merteti a ragyogó sikereket s kifejti azoknak okait, rámutat arra, hogy még nagy feladat vár a német népre és vezéreire: ez pedig a brit világbiroda­lom legyőzése. Többször olvastuk német lapokban, hogy most következik az igazi ellenség: „Németország első számú el­lensége*". „Már csak egy ellenségünk állja a küzdelmet — írja a német ka­tonai szakértő­­, Anglia. A többiek a küzdőtéren maradtak ... A megví­vandó tusa nem lesz könnyű, de hogy azt Németország a döntő befejezésig végigküzdi, abban már az elmúlt há­borús esztendőre visszapillantva, sem lehet kételkedni A kormányzó meleghangú kéziratban köszönetét fejezte ki Telekinek és Csákynak A külügyminiszter kitüntetése A hivatalos lap vasárnapi száma a következő legmagasabb kéziratokat közli: Kedves gróf Teleki! A revíziós mozgalom, mely a kegyetlen békediktá­tumok békés úton való megváltoztatá­sát tűzte ki céljául, újabb jelentős sikert ért el Hosszú, kemény munka vezetett e sikerhez. Ebben a munkában ön a magyar igazság győzelmébe vetett fana­tikus hittel huszonkét esztendőn át alapos tudásának, kiváló képességeinek és lankadatlan munkaerejének legjavát adta. Midőn ennek eredményeképpen Kelet-Magyarország és Erdély egy része a Magyar Szent Koronához most vissza­tér, kimagasló érdemeiért hálás köszö­­netemet fejezem ki. Kelt Budapesten, 1940 augusztus hó 31. napján. Horthy s. k. Gróf Teleki Pál s. k. * Kedves gróf Csáky! Az a fá­radhatatlan és engedetlen küzdelem, amelyet ön a magyar igazság diadalra­­juttatása érdekében a m. kir. miniszter­­elnökkel együtt folytatott és amelynek eredményeként Erdély és Kelet-Magyar­­ország egy része a Szent Koronához most visszatér, arra indít, hogy legmelegebb köszönetemet kifejezve, önnek ez alka­lomból a Magyar Érdemrend nagy­keresztjét adományozzam. Kelt Budapesten, 1940 augusztus hó 31. napján. Horthy s. k. Gróf Teleki Pál s. k. -X• A magyar államfő kitüntető elisme­rése a legszebb és legméltóbb formája annak a hálának, amelyet az egész nem­zet érez gróf Teleki Pál miniszterelnök és gróf Csáky István külügyminiszter iránt. Senki a világon nem tud annyit a trianoni szerződéssel kapcsolatos dol­gokról, mint a magyar miniszterelnök, aki már húsz évvel ezelőtt a fejében tartotta az országrontás minden adatát. Ismerte a trianoni határ minden haj­tását, pontosan tudta, miből mi maradt itt, mit kellett átadnunk a testünkön osztozó szomszédoknak, fölmérte a pá­risi bajkeverők minden intézkedésének súlyát, előre megjósolta annak követ­kezményeit, kidolgozta a magyar igaz­ságharc leghasználhatóbb érveit. Az első belvederei döntés idején gróf Te­leki Pál vallás és közoktatásügyi mi­niszter volt, hatásköre messzire esett a Felvidék visszatérését előkészítő po­litikai és diplomáciai munkától. Mégis elvitték Bécsbe, mert ő nélküle nem le­hetett revízióról tárgyalnk Most, a má­sodik belvederes döntés idején csak az érdekelt országok külügyminisztereit hívták Bécsbe. Teleki Pál azonban a szokásos diplomáciai formák félretolá­­sával, mint „megfigyelő“ ismét csak ott volt a külügyminiszterét támogató szak­értők sorában. Ugyanabból az okból, amiért két esztendővel ezelőtt, mert nincsen olyan revíziós tárgyalás, amely nélkülözhetné Teleki Pál tudását és szakszerű tanácsát. Teleki Pál lelkes munkatársa, Csáky István külügyminiszter szintén teljes mértékben megérdemelte a neki jutta­tott magas kitüntetést. Csáky István a párisi béketárgyalás megalázó benyo­másaival kezdte diplomata pályáját. Többek között az is megmagyarázza, minden diplomáciai tevékenységét, mi­ért sugározta be húsz esztendő óta ál­landóan a revízió gondolata. Mindenki tudja azt, aki az elmúlt két évtized alatt vele érintkezett, bármilyen pontra állította őt kormánya rendelkezése, akár a központban ült, akár külső szol­gálatot teljesített, akár sajtófőnök volt, akár a külügyminiszter helyettese, akár maga a külügyminiszter, mindig azt fi­gyelte, hogyan szolgálhatja a magyar igazságkeresés ügyét? A mostani bécsi tárgyalásokon okosan, tapintatosan és áldozatkészen végezte el munkáját, mint mindig, egész pályafutása alatt. Mindenki megérti, hogy az öröm első pillanataiban a kormányzó úr első gesz­tusa az volt, hogy köszönetet mondjon ennek a két férfiúnak nemzetmentő munkájáért szórókat működésbe­­ hozták és ezek a fényszórók valóságos fénysátrat alkottak Budapest felett. A fénykévék egy pontban gyűltek össze a királyi palota felett, hogy ezzel is némán tisztelegjenek Magyaror­szág kormányzója előtt az ünnepi est al­kalmával. Kifejezésre juttatták, hogy a Magyar Szent Koronához tartozó újabb országrész tért ismét vissza. Amikor a magyar államférfiak vonata befutott a pályaudvarra, kigyúltak a fény­szórók és őrt állottak az ünneplő Buda­pest felett. Közel egy óra hosszat tartott a fényszórók „kivilágítása“ és amikor a gépkocsisor a pályaudvarról megindult, a fénykévék megmozdultak, meszelték az eget és végigfutottak a horizonton. Abban a percben, amikor a tömeg a német és olasz követség elé ért, kigyúltak a fény­szórók és amikor a két baráti nemzet kö­vete megjelent az erkélyen, ismét lágyul­tak a fényszórók. A honvédség fényszórói adták jelét annak, hogy amikor mindenütt kigyultak az örömtüzek, a honvédség is együttérez és a honvédek szívét is öröm tölti el a visszatért Erdély miatt. Teleki és Csáky jelentést tettek a kormányzónak iá a bécsi döntésről A MTI jelenti: A kormány tagjai gróf Teleki Pál miniszterelnök elnökletével szombaton délelőtt 10 órakor miniszter­­tanácsot tartottak. Gróf Teleki Pál mi­niszterelnök és gróf Csáky István külügy­miniszter részletesen tájékoztatták a mi­nisztertanácsot a bécsi döntés előzményei­ről és a döntőbírósági okmányban foglalt határozmányokról A minisztertanács fél 12 órakor ért véget. A minisztertanács után,­­ tizenkét óra­kor gróf Teleki Pál miniszterelnök és gróf Csáky István külügyminiszter kihallgatá­son jelentek meg a kormányzónál. A kor­mányelnök és a külügyminiszter jelentést tettek a bécsi döntésről. Összehívták a képviselőházat és a külügyi bizottságokat A képviselőház külügyi bizottsága szep­tember 3-án, kedden d. u. 5 órakor, a fel­sőház külügyi bizottsága pedig szeptember 4-én d. e. 10 órakor ülést tart. Tárgy: Tájékoztató a külpolitikai hely­­zetről Összehívták a képviselőházat is szep­tember 4-én, szerdán déli 12 órára. A honvédség megkezdi a rendkívüli fegy­vergya­­korlatra behivottak fokozatos leszerelését A Magyar Távirati Iroda jelenti: Hivatalosan közlik, hogy a magyar királyi honvédség a rendkívüli fegyvergyakorlatra behívottak fokozatos leszerelését szeptember hó 2-án megkezdi. Egyidőben lesz a magyar és bolgár bevonulás Szófia, aug. 31. (Német TI) A bolgár­­román megegyezéssel kapcsolatban úgy tudják, hogy a bolgárok bevonu­lása Dobrudasába összeesik a magyar bevonulással Erdélybe. Annak idején a románok maguk tették ezt az ajánlatot, de a bolgárok nem fo­gadták el Most azonban, miután a bécsi tárgyaláson meghatározták a magyar bevonulás időpontját, a bolgárok is elfogadták azt. Egy bécsi lap cikke gróf Csáky Istvánról Bécs, aug. 31. (MTI) A „Neues Wiener Tagblatt“ a bécsi megbeszélésekkel kap­csolatban rendkívül meleg szavakban fog­lalkozik gróf Csáky István külügyminisz­ter személyével és a többi között a követ­kezőket Írja: — Gróf Csáky István pályafutásának kezdete a trianoni Magyarország első ne­héz és komor idejébe nyúlik vissza. Az annak idején szerzett politikai benyomások bizonyára maradandó hatást gyakoroltak a fiatal hazafira. Fölfelé ívelő pályafutá­sát az is kedvezően befolyásolta, hogy személyes kapcsolatba lépett a politikai élet vezető személyiségeivel és az utóbbi évek során elődjének, Kánya Kálmán kü­l­ügyminiszter kabinetfőnökeként tájékozva volt valamennyi nemzetközi eseményről Gróf Csáky István külügyminisztert rég­óta a tengelyhatalmakhoz való szoros kö­zeledés őszinte hívének ismerik. A kül­ügyminiszter ennek a vonalvezetésnek lo­­­­­ális követésével döntően hozzájárult ah­hoz, hogy Magyarország ma ismét a neki­járó rangot viseli az európai népek társa­ságában. Román koronatanács a bécsi elöntés után Bukarest, aug. 31. (Német TI) Mint hi­vatalosan közlik, a szombatra virradó éj­szaka Károly király elnöklésével korona­tanács volt. A berlini román köveit is­mertette a bécsi megbeszélések lefolyását A miniszterelnök bejelentette, hogy Né­metország és Olaszország kezességet vál­lalt a román államterület sérthetetlensé­géért A koronatanácson résztvett vala­mennyi tanácstag, a kormány tagjai, va­lamint Maniu Gyula volt miniszterelnök és Bratianu A honvédség fényszórós ala­­kulatainak néma tisztelgése A magyar államférfiak hazatérése alkal­mából rendezett díszkivilágításhoz csatla­koztak a honvédség fényszórós alakulatai is. A fővárost körülvevő légyvédelmi fény­ Ullein-Reviczky Antal nyilatkozata Berlin, aug. 31. (MTI) A „Deutsche All­gemeine Zeitung“ cikket közöl Ullein- Reviczky Antal követségi tanácsosnak, a magyar külügyminisztérium sajtó és kul­turális osztályának vezetőjével folytatott, beszélgetésről. A magyar küldöttség — mondta többek között a sajtófőnök — ab­ban a meggyőződésben jött Bécsbe, hogy semmiesetre sem fog elégedetlenül távoz­ni. Ez a benyomás igazolódott. Magyar­­ország már kezdettől fogva határozottan kifejezte álláspontját a tengelyhatalmak­kal kapcsolatban. Tudta, hogy léte­ szoro­san kapcsolódik a tengelyhatalmak sorsá­hoz és tudta, hogy nem várhat tőlük sem többet, sem kevesebbet, mint amennyit a hatalmak a jogról és szükségességről al­kotott meggyőződésük szerint megadhat­nak. A sajtófőnök ezután szembefordult azokkal a híresztelésekkel, mintha Ma­gyarország revíziós törekvéseinél a törté­nelmi szempont lett volna az irányadó. A német sajtó állásfoglalása Berlin, aug. 31. (MTI) Valamennyi lap vezércikkben foglal állást a bécsi döntő­bírósági ítélet dolgában. Minden cikk hangsúlyozza, hogy ezzel a döntőbírósági ítélettel Anglia végleg kiszorul Európa délkeletér­ő. A Völkischer Beobachter vezércikke a többi között a következőket mondja: Ro­mánia és Magyarország kérték ezt a dön­tőbíráskodást és azt fenntartás nélkül el is fogadták. Most a döntőbírósági ítélet a Magyarországhoz való területcsatolást, amennyire célszerű határmegvonással ösz­­szeegyeztethető volt, néprajzi elvek szerint rendezte. Ez a rendezés azonban nem csu­pán a helyi viszonyok szerint ítélendő meg, hanem mindenekelőtt európai szem­pontból. Olyan kivezető utat kellett ta­lálni, amely lehetővé teszi a békés meg­oldást és kizárja a legközelebbről érde­keltek nyílt viszályát. Az esseni „Nationalzeitung“ vezércikk­ben ezt írja: Egészen világos, hogy sem a nemzetiszocialista Németország, sem a fasiszta Olaszország nem engedhette, hogy az egyik vagy a másik érdekeltnek okta­lansága megzavarja a délkeleteurópai megbékélési munkát Amikor tehát szem­betűnővé vált hogy a többször megkísé­relt tárgyalások nem vezethetnek ered­ményre, Németország és Olaszország elha­tározta, hogy a külügyminiszterek újabb összejövetelével a válságot okozó kérdése­ket — ezúttal végleg és minden időkre — tisztázza. Ez a félreérthetetlen magatartás megfelel annak a szükségességnek, hogy miként más európai nemzetek különböző csoportjai között hosszú időn át lehetsé­ges volt, a Balkánon is állandósuljon a nyugalom és megbékélés. A magyar és a román kormány kérelme a döntőbírósági eljárás megindításáért a tengelyhatalma­kat nehéz feladat elé állította. A néprajzi kérdés és más figyelembeveetődő tényezők bonyolultak. Mindazonáltal Németország és Olaszország nem tértek ki a döntőbí­ráskodásra való felhívás elől. A megho­zott döntés kétségkívül megoldást jelent Magyarország jogos területi igényei és az ezen a területen fennálló néprajzi köve­telmények között A döntésben kifejezés­re jutó megoldás azonban nemcsak nem­zetközi tekintetben hoz megnyugvást Dél­­kelet-Európában, hanem megnyugvást hoz a kisebbségi kérdésben is. Magyarország magára nézve elintézettnek tekinti a magyar-román viszályt Belgrád, aug. 31. (MTI) A Vreme tudó­sítása szerint Budapesten a mostani reví­ziót a müncheni és salzburgi tárgyalások logikus "következményének tartják. Irány­adó politikai helyei­ kijelentették a lap tudósítója előtt, hogy Magyarország ezzel

Next