Pesti Hírlap, 1942. november (64. évfolyam, 248-271. szám)
1942-11-03 / 248. szám
Irányi Dániel flSsionalE. ctvenes évfordulója alkalmából Kitember 2-án volt ötven esztendeje, hogy elhunyt Irányi Dániel, az „Országos 48-as párt“ megalapítója és vezére. Egész életét szinte csodálatos odaadással és önzetlenséggel teljesen a közügyeknek szentelte és az eszme mellett, melynek fiatal korában harcosául szegődött, haláláig rendületlenül kitartott. Irányi Dániel az asszimilációnak is szinte klasszikus példája. A Vadregényes Szepesség adta őt az országnak mint Hunfalvi Pált, Grünwald Bélát és a múlt századi magyar tudomány és közélet annyi kiváló emberét. (Családi nevén Habschuh-nak hívták.) Egész fiatalon nagy lelkesedéssel részt vett Pesten a szabadelvű ifjúság mozgalmában és mint a Lipótváros képviselője tagja lett az első népképviseleti alapon megválasztott országgyűlésnek. Tántoríthatatlan híve és legodaadóbb tisztelője volt Kossuthnak, aki saját eszményeinek, politikai céljainak legigazibb képviselőjét őbenne látta. Irányi valóban leghívebb embere volt Kossuthnak. Amikor a kormány áttette székhelyét Debrecenbe, Irányi a felvidéki kormánybiztosságot vette át. De részt vett közben a dereceni politikai életben is és cikkeket irt a Debreczeni Lapokba. A szélsőbaloldali Madarász József-féle körhöz tartozott, amely követelte a trónfosztást. Világos után követte az emigrációba Kossuthot s a kettejük közötti bizalmas és baráti viszony egész életükben rendületlen maradt. Pulszkyval és gróf Teleki Lászlóval, Jósika Miklóssal, Nemeskéri Kiss Pállal és Klapkával együtt az emigráció egyik legtevékenyebb és legbuzgóbb tagja volt. Kossuth Lajos irataiban egész sereg levelet találunk, melyet a nagy száműzött hozzá irt, vagy amelyeket ő intézett hozzá. Viszonyuk teljesen bizalmas volt, ami nagy szó Kossuthnál, aki nem egykönnyen tudott felmelegedni az emberek iránt. Amikor Bismarck a Kossuthféle emigrációt (1866-ban) Ausztria elleni harcában felhasználta, Kossuth Irányi Dánielt küldte külön bizalmas megbízatással Németországba. Igazán nagy és szép szerep a '67-es kiegyezés után várt Irányira és senki sem volt alkalmasabb, mint ő, annak a betöltésére. A 67-es rendszer s a Deák- és Andrássy-féle nagy kiegyezési mű 1875-ben a fúzióval megszilárdult. S kialakult végleg az a párturalom, amely hosszú évtizedeken át szinte rendíthetetlen tekintéllyel kormányzott. Szükség volt erős ellenzéki pártra, amely a 67-es félállamisággal szemben a teljes államiságot s a megcsonkított nemzeti jogokkal szemben azoknak teljességét követelje. Ez a hivatás Irányi Dániel pártjára, az országos 48-as pártra várt Szükség volt azon kívül egy erős ellenzékre már azért is, hogy a sokszor túl lojális s a Béccsel szemben engedékeny kormányzópártot ellenőrizze. Az ország 67 után nagy társadalmi átalakuláson ment keresztül. A nagyszerű magyar középnemesi osztály, amely megvalósította a reformokat, a szabadságharcban pedig a kivívott jogokat megvédelmezte, elszegényedett. Ez az átalakulás nagy hirtelenséggel ment végbe. A valamikor független birtokos középnemesség a számára nyitva álló közhivatalokba tódult és kiszolgálta a párturalom formájában jelentkező államhatalmat. De az idők szelleme is teljesen megváltozott. A nagy eszmék, a nagy szenvedélyek kora elmúlt; a jelszavak, melyek az 1848 előtti nemzedéket lázba hozták, elveszítették varázshatalmukat. A termelés a gazdasági élet, vállalatalapítás és vagyonosodás a kor jelszava. Ez nemcsak nálunk van így, hanem mindenütt egész Nyugat-Európában. Ez a kor a vagyonosodás jelszavát hangoztató manchesteri liberalizmus fénykora. Irányi Dániel rendíthetetlen hittel képviselte a 48-as idők idealizmusát és képviselte egyúttal azoknak az alföldi paraszti tömegeknek nézeteit, amelyeknek zöme sohasem mondott le a függetlenség vágyáról. Kossuth Lajos és Deák Ferenc mellett (akivel Kossuth a közjogi kérdésben nem értett egyet), ő a magyar szabadelvűség legtisztább, legeszményibb lelkű képviselője. Nem szabad őt a világért sem azonosítanunk a liberalizmus napjainkbani nem ok nélkül szidott materialista irányával. Irányi Dániel volt az, aki 1885-ben az országgyűlésen a kötelező munkásbiztosítás törvénybe iktatását indítványozta. Olyan időpontban tette ezt, amikor a szociális gondolatnak még hitehamva sincs Magyarországon. A nagy egyházpolitikai refomot, melyet Deák és Kossuth is úgy tekintettek, mint a 48-iki törvényalkotás logikus betetőzését, voltaképpen már ő pendítette meg elsőnek az 1865—68-iki országgyűlésen. Amikor 1890-ben Csáky miniszter híres elkeresztelési rendelete megjelent, Irányi terjesztett be határozati javaslatot az állami anyakönyvvezetésről és a kötelező polgári házasságról. Ezt a nagy reformot — a szabadelvű korszak legszabadelvűbb alkotását —, Wekerle és Szilágyi Dezső valósították meg a most következő nagy parlamenti harcokban, melyeknek végét Irányi már nevrt érte meg. Irányi Dániel szegény, szerény viszonyok között élő ember maradt, de elveit, meggyőződéseit s erkölcsi függetlenségét fel nem adta. Ritka jellembeli tulajdonságaival kiérdemelte a szobrot, amelyet a fővárostól kapott és azt, hogy, most halálának ötvenedik évfordulóján felelevenítsük emlékét. Balla Antal. „Holtamszanitécek”” Német egészségügyi katonák harca bolsevista páncélosokkal Alfred Halbauer haditudósító írja egy bécsi lapban: Forró napunk volt. A bolsevisták gondoskodtak róla, hogy ne fázzunk. A mieink kemény pörölycsapásokkal éket vertek az ellenség soraiba, mi pedig mentőkocsijainkkal közvetlenül a páncélosok nyomába robogtunk. Az út mentén bolsevisták tetemei hevertek szanaszét. Körül páncélosaink tüze reszketette a levegőt. Napnyugtakor megálltunk végre egy csaknem teljesen leégett és szétlőtt faluban. Piszkosan, porosan, fáradtan nekiestünk az „egytál-vacsorának“. Reggel motoros futár hozta a parancsot. A faluban betegellátó-állomást kell berendeznünk. Délután motorkerékpáros küldöncöt küldtünk a törzshöz, de estig nem tért vissza. Vájjon hová lett? Zsákmányolt gépen másik küldöncöt küldött nyomába főorvosunk. Amikor az sem tért vissza, meglehetős nyugtalanság fogott el bennünket. Parancs nélkül is riadókészültségben virrasztottunk egész éjjel. Ez aztán szankóc Lassan múltak az órák. Végre hajnali két órakor beállított második motorosunk, lóháton. Bőrköpönyege szélesen kigombolva, sisakja tarkóján, csibukja szája szögletében, így kocogott be az udvarra az öreg bajor. Lecihelősödtt a lóról, szabályszerűen jelentkezett és elmondta kalandos útját, — Alig hagytam el a falut, rámesteredett. Teljes gázzal száguldtam a megadott irányba. Jóideig egy lelket sem láttam. Később katonákkal megrakott járművekkel találkoztam. Az út két oldalán pihenő csapatok árnyait láttam imbolyogni. Páncélosok cikáztak föl-alá, így ismét biztonságosan éreztem magamat. Alig hagytam el azonban a pihenő csapatokat, gépem leállt. Hiába noszogattam, toltam, rúgtam, nem akart megindulni. Éppenaz árokpartra akartam vonszolni, hogy kikutassam, mi baja, amikor hirtelen golyózápor süvített el fölöttem. A nyomjelző lövedékek útjából megállapítottam, hogy egy gyors iramban száguldó tehergépkocsi a cél. Mégpedig tisztán láttam, hogy sajátunk volt. Hát már egymásra lövöldözünk? Elfogyott a muszka? — kérdeztem magamban. Amint aztán jobban szemügyre vettem az út mentén lövöldöző alakokat, akkor láttam csak, hogy azok nem is remeték ... Tyür a nemjóját, mondok, hiszen akkor eddig muszkák között forgolódtam . . . meg a páncélosok is muszkák voltak . . ." Hát azok. Most aztán mit tegyek — Így töprengtem. Elfogassam magamat?. Azt már nem! Ahogy jöttem, talán vissza is megyek . . . Még ha gyalog is . . . A sisakot karomon lóbálva, puskám a hátamon, úgy talpaltam el szemtelenül a bolsevisták között. Láttak, de a sötétben eszükbe sem jutott, hogy talán bizony nem közülük való vagyok. . . . Amint kikeveredtem a sűrűjéből, mindjárt jobb kedvem kerekedett Letértem az útról és toronyirányt vettem, így botlottam egy meglehetősen kihalt faluba. Jókor, mert már nagyon megszomjaztam. Egy rozzant viskó mellett végre megpillantottam egy kút káváját és már indultam is feléje, amikor lódobogás közeledett. Az utolsó percben vágódtam le, mert a ház sarkán lovas tűnt fel ... Itt megállt egy percre a beszámolóban az öreg bajor, látszott az arcán, hogy ami ezután következett, nem nagyon volt ínyére. — Egy pillanat, alatt játszódott le az egész jelenet! Én lőttem előbb... s a gazdátlan lovon aztán szapora ügetéssel idáig jutottam... Támad a páncélos Az öreg elbeszéléséből nyilvánvaló volt, hogy bekerítettek bennünket, vagy legalább is elvágtak csapatainktól. Főorvosunk komoran adta ki a szükséges parancsokat. Sietve leszereltük az állomást és becsomagoltunk. Mire a biztosító őröket a faluszéleken felálltottuk, meg is kezdődött a haddelhadd . . . Éppen a falu végén kószáltam s egy düledező kovácsműhely kéménye mögül lestem a távolba, amikor egy harckocsi zúgva, csörömpölve robogott a falu felé. Ugyancsak szedtem a lábamat, de mire főorvosunkhoz értem, a harckocsi is ott állt a falu közepén. A rajta gubbasztó szovjet gyalogosok szöcskemódra ugráltak le róla és eltűntek valamerre a sűrűben. Egyéb komolyabb lőszerszám híján puskával és géppuskával vettük tűz alá a ziháló szörnyet. Mintha simogattuk volna, meg se kottyant neki. A benne ülők sem vették komolyan. Felcsapódott a kupola fedele s egy muszka ugrott rá a toronyból... Ő is nekivetette magát a sűrűségnek, de nem érte el . . . Embereink állandóan tüzeltek, a páncélos gépe éktelen, fülsiketítő zörgéssel járt. A sűrűből csúnyán viszonyozták a tüzet. Néhányanközülünk is megsebesültek. Főorvosunk comblövést topott . . . Nehéz fegyverünk: a benzin Valakinek jó ötlete támadt: ha nincs páncéltörő ágyúnk, jó lesz egy-két tonna benzin is ennek a dühösen prüszkölőszörnynek. A szót tett követte. Egymásután hajigáltuk a benzinesüvegeket az átmelegedett páncélra, de nem sok eredménnyel. Végre egyik emberünk megunta a dobálódzást, odalopakodott a pöffeszkedő harckocsi mellé, benzineskannával a kezében felpattant az oldalára... Lélekzetvisszafojtva figyeltük. Erei kidagadtak a nyakán és homlokán. Karján a benzines kannahirtelen meglódult, aztán bezuhintotta tartalmát a toronynyilásba. Villámgyorsan lepattant, aztán gyufa után nyúlt. . és ekkor egy arc bukkant fel a toronyból, pisztoly meredt rá... A mi emberünk gyorsabb volt... a szovjettiszt összecsuklott... Közben elpárolgott a benzin jórésze s igy a maradék már csak gyengén égett. De merész bajtársunk magával ragadta a többieket. Alorvosunk is előrelendült, még egy tonna benzint zúdított az égő óriásra. Fekete füstoszlop tört a magasba. A páncélos sisteregve lángolt... Pesti Hírlap 1942 nov. 3. kedd 3 Alorvosunk vérszemet kapott és éppen még egy kanna benzinnel akarta nyakonlöttyenteni áldozatunkat, amikor iszonyatos dörrenés rázta meg a levegőt Első magunkhoz térésünkben azt hittük, hogy a páncélos robbant fel, csak később láttuk meg saját páncélosunkat, amely megneszelve a bajba jutott szanitécek szorult helyzetét, berobogott a faluba és közvetlen közelről, mintegy nyolcvan lépésről adta meg a kegyelemlövést a szovjet testvérnek. Körülzárt élcsapatunk rohamutászok segítségével áttörte a bekerítő gyűrűt. Amikor főorvosunk ismét jelentkezhetett parancsnoka előtt, a törzs egyik vezérkari tisztje megjegyezte: „No, ismét itt vannak a mi rohamszanitéceink!“ Azóta rajtunk maradt ez a név és mi büszkén viseljük is. Politikai élet Kállay Miklós miniszterelnök Eger képviselője. Az egri választókerületben, amelynek mandátuma Petró Kálmán elhunyta következtében megüresedett, október 31-re tűzték ki a választást. Amint közöltük, az előírt hattáridő alatt csak Kállay Miklós miniszterelnök ajánlási íveit nyújtották be, ennek folytán a miniszterelnököt Eger város egyhangúan képviselőjévé választotta. A választókerület küldöttsége Budapesten legközelebb átadja a miniszterelnöknek a képviselői megbízólevelet. Nyolcórás üléseken megkezdődik a költségvetési vita. Ezen a héten nem tart érdemleges ülést a képviselőház, csak pénteken lesz formális ülés, hogy a Ház pénzügyi bizottsága beterjeszthesse jelentését a költségvetés letárgyalásáról. Addigra ugyanis a bizottság befejezi munkáját. Kedden délután öt órakor a honvédelmi költségvetés tárgyalása kerül sorra, szerdára a miniszterelnökségi és a kisebb tárcák tárgyalását tűzték ki, ennek befejezése után a pénzügyi és a külügyi költségvetés megvitatása van még hátra. Valószínűen a jövő héten, kedden indul meg a Házban a költségvetési vita, nyolcórás üléseken. A büdzsévita alkalmából mutatkozik be a képviselőházban a kormány két újonnan kinevezett tagja: vitéz nagybaczoni Nagy Vilmos honvédelmi miniszter és Szász Lajos közellátásügyi miniszter. A közalkalmazottak háborús munkaátalánya. A pénzügyminiszter legutóbb bejelentette a Házban, hogy a közalkalmazottak illetményét háborús külön munkaátalány bevezetésével rendezik. Rövidesen összehívják a 42-es bizottságot és az tárgyalja majd a háborús munkaátalányra vonatkozó rendeletet. A felsőházi törvényjavaslat. Szerdán délelőtt a képviselőház közjogi bizottsága a felsőház kiegészítéséről szóló általánosságban elfogadott törvényjavaslat részleteit tárgyalja. A Pesti Hírlog beszélő térképe. A világháború főbb eseményei október 31-én, november 1-én és 2-án ningyearszági kizárólagos joggal.