Pesti Hírlap, 1943. január (65. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-01 / 1. szám

Pesti Hírlap 1943 Jan« T, pfelteg Q tmndard rAdin­ gok védelmezője mutatkozott be? És vájjon fölvetődött-e a hallga­tóság lelkében az a kérdés, hogy miféle történelmi jogérzet az, mely egy húszéves elnyomatási rendszerre, mint jogforrásra hi­vatkozik, de nem vesz tudomást arról az ezer esztendőről, mely alatt a magyarság a Délvidéken élt, dolgozott és vérzett. Igaz, annak idején a trianoni békeszer­zők sem vettek tudomást mind­erről, de a világ látta, hová ve­zette Európát ez az ignorancia. Van Benes nyilatkozatának még egy részlete, amely élesen világít­ja meg a szónok csavaros észjárását és elképesztő vakme­rőségét. „Magyarországot és Né­metországot újra kell nevelni és Ugyanazon politikai és erkölcsi forradalmon kell átmenniök." Beszéde más helyen elárulja, mi lenne célja az ő pedagógiai pro­­grammjának. „Oly szociális struk­túrájú rendszert kell meghonosí­tani, mely a magyar népnek megkönnyítené, hogy három szomszédjával, a románokkal, ju­­goszlávokkal és csehszlovákokkal új, szoros kapcsolatba lépjen és egyszer s mindenkorra véget ves­sen a szerencsétlen versengések és területi viták korszakának.“ Teljesen értjük Benest: ő kiha­sítana Magyarország testéből annyi vármegyét, amennyinek „stratégiai“ és „gazdasági“ okok­ból hasznát tudná venni, de az­után egyszer s mindenkorra le­gyen vége a területi viták kor­szakának! Szóval: a magyarokat arra kell nevelni, hogy ne éhez­zenek többé magyarul. Jó volna, ha a londoni liberá­lisok megértenék, hogy a magyar népnek egyéb vágya sincs, mint hogy testvéri egyetértésben él­jen csehekkel, jugoszlávokkal és románokkal, de az országban semmiféle nevelés vagy forrada­lom nem képes felszínre hozni olyan népi réteget, mely apati­­kusan belenyugodnék hazájának földarabolásába. Ilyen jellemte­­len népréteg egyáltalában nincs, nemcsak nálunk, de alkalmasint másutt sincs. Elfelejtette már Benes Eduard, mi volt a magyar­­országi proletárdiktatúra első dolga, miután megszervezte a maga vörös hadseregét? Első dol­­ga volt, hogy kiverte a cseheket a "Felvidékről. Mert a magyar nép minden egyes tagjában él és élni fog az akarat, hogy azt, amit ősi örökségéből fegyverrel vagy csellel el­­gadtak tőle, első alka­lommal visszavegye megint. Ha nem így gondolkodnék, nem is érdemelné meg a nemzet nevet. A mi népünk mindenkor beérte ősei földjével, a Kárpátok ter­­mészet­ alkotta határain sohasem kivánt túlm­enni, de minden ide­gen foglalást jogtalannak, ideig­­lenesnek és átmenetinek tartott. A százötven esztendős török meg­szállás sem tudta kinevelni a népből a nemzeti érzést. Valamit azonban kifelejtett Benes a pohárköszöntőjéből. Nem mondta meg, hogy a kisan­­tant-államok csakis a nagyhatal­mak védelme és támogatása alatt tudták úgy-ahogy az életüket tengetni. Mily világtörténelmi irónia: évszázadokon át, míg a magyarság bírta a Kárpátok ge­rincét, egész Európa természe­tesnek tartotta, hogy a magyar nemzet védőpajzs legyen a ke­leti barbárság­ ellen; mikor azon­ban csehek és románok szállták meg ideiglenesen a magyar ha­tárhegyeket, természetesnek ta­lálták, hogy Európa megvédje őket. Ebből a felfogásbeli kü­lönbségből fakad a magyarság joga, hogy jegesedő tengelye le­gyen a dunavölgyi rendnek és kultúrának. Benes Eduard bebizonyította már, hogy ártani képes a ma­gyarságnak, ez tagadhatatlan, de hogy hasznára tudna lenni akár a saját népének, akár Európának, annak bizonyításával mindmáig adósa maradt a történelem gé­niuszának. A londoni lakoma újabb tanúságtétele annak, hogy az európai kultúrának nincs is nagyobb ellensége, mint az olyan kalandor, aki hasznot kíván húz­ni az emberi szenvedésből és tö­meghalálból. képzett radio­r B­a­r radio­ ­ Tuka válasza Benesnek Pozsony, dec. 31. (Bud. Tud.) A „Magyar Hírlap“ közli Tuka minisz­terelnök válaszát Benes „rádiószóza­tára“, amit a szlovákokhoz intézett. „Benes úr a londoni rádióban kará­csonyi beszédet tartott, amelyben a szokásos együgyüségeket hajtogatta, hogy Németország állítólag kétségbe­esetten könyörög békéért. Benes úr szerint állítólag megbízható híreket kapott arról, hogy Tuka Budapesten tárgyalt Szlovákiának Magyarország­hoz való csatolása ügyében. Amikor 1938-ban Pozsonyban fel­oszlatták és kirámolták a szabadkő­művespáholy okát, ott olyan feljegyzé­seket találtak, amelyek szerint Benes Edét érdemeinek elismeréséül­ „Liba­non hercegévé“ nevezték ki. Libanon hercegének tehát újabb, „terve“ van és pedig az, hogy „Tuka hazaáruló tevékenységének“ leleplezésével zen­dülést szítson Szlovákiában. Mostani tervével Németországot akarja meg­menteni attól, hogy Tuka árulásával a német védelem alól elvonja Szlová­kiát és Magyarországhoz csatolja. Már húsz évvel ezelőtt megkísérelték Benes emberei, hogy a szlovák közvé­lemény elé hasonló mesét tálaljanak fel. Állandóan azt bizonygatta Benes a világnak, hogy Tuka német bérenc, a németek lakója, aki a szlovák népet elárulta a németeknek.“ Raeder vezértengernagy felhívása a német haditengerészethez Berlin, dece. 31. (Német TI) Raeder vezértengernagy, a haditengerészet főparancsnoka az új esztendő alkal­mából felhívást intézett a haditenge­részethez: Végetért­ történelmünknek egy nagy és kemény éve. Egy még keményebb év következik. Büszke si­kerekre tekintünk vissza. A Führer megmutatta nekünk a legmélyebb összeomlásból az új fellendüléshez vezető utat. Bizalommal, bátorsággal és hittel követjük őt ma a győzelem útján. Éljen a Führer. Raeder vezér­tengernagy, a haditengerészet főpa­rancsnoka. Kemény harcok, vis­zavert szovjet támadások Líbiában kölcsönös rohamosztagvállalkozások voltak A német véderő főparancsnoksága közli: A Terek mellett és a Ben vidékén kemény harcokban ellenséges táma­dásokat vertünk vissza. A szovjet csa­patok nagy véres veszteségeket szen­vedtek és ismét sok páncélost vesz­tettek. A német ellentámadás újabb teret nyert. Több helységet rohammal elfoglaltunk. A légi haderő kötelékei hatásosan avatkoztak be az elkeseredett földi harcokba. Ezekben a harcokban , de­cember 29-én és 30-án a keleti arc­vonal déli részében összesen 51 szov­jet páncélos harckocsit semmisítettek meg a repülők bombatalálattal. Szál­­lító-repü­lőkötelékek ellátták az előre­tolt erőcsoportokat. A Don-arcvonalon folyó eddigi súlyos harcokban a „Nagy-Németország“ gyaloghadosztály egyik páncélos százada különösen ki­tüntette magát, Velikije-Lukinál is össze­omlottak a szovjet támadások A középső arc­vonalszakaszon ro­ham­osztagaink sok ellenséges kiserő­­döt romboltak szét. Az előretolt Velikije-Luki támasz­pont ellen a szovjet támadó oszlopok minden oldalról rohamot indítottak. A védekezők megrendíthetetlen maga­tartásán az ellenség minden támadása súlyos veszteségek közepette össze­omlott. Az Umen-tótól délkeletre az ellen­ség megismételte eredménytelen­ tá­madásait, bár kisebb erőkkel, mint előző napokon. A Volchov-arcvonalon az ellenség helyi jellegű támadásait részben­ már a készenléti állásokban szétvertük. Német vadászok december 30-án a keleti arcvonal északi szakaszán szám­beli fölényben levő ellenséggel vívott harcokban 45 szovjet repülőgépet lőttek le. Ebben az eredményben az egyik vadászcsoport 32 légi győzel­mével részesedett. A december 29-én és 26-án lezajlott heves légi harcok­ban az ellenség összesen 117 repülő­gépet vesztett. Légi támadások Kandaleksa és Murmanszk ellen A jegestengeri arcvonalon folytat­ták a Kandalaksa elleni légi támadá­sokat és a pályaudvari berendezésben további rombolásokat okoztunk. Zu­­hanóharci repülőgépek szovjet csapat­­gyülekezéseket ugrasztottak szét. A murmanszki kikötő területét is táma­dások érték éjjel-nappal. Líbiában kölcsönös rohamosztag­­vállalkozások voltak. Német zuhanó­harci repülőkből és könnyű harci re­pülőgépekből álló kötelékek telitalála­tokat értek el ellenséges gépesített oszlopokban. Több páncélos felderítő­­koc­si és gépkocsi pusztult el. Tuniszban megélénkült a tüzérségi harc. Az ellenséget kifüstöltük néhány állásából. Gyors német harci repülők egy el­lenséges légi támaszponton hat több­motoros bombázót pusztítottak el al földön. Az ellenség utánpótlási vona­lait is súlyos csapások érték. Egy né­met távolsági harci kötelék csütör­tökre virradó éjjel rajtaütött a casa­­blancai kikötőn, Nyugat-Afrika ten­gerpartján. A több ledobott repesz- és gyújtóbomba nagy tüzeket okozott amelyek messzire ellátszottak. Német búvárnaszádok újabb sikere Egy német tengeralattjáró a Föld­közi-tenger keleti részében elsüllyesz­tett egy angol rombolót, egy tengeri vontatóhajót és egy átrakodó­ hajót. Ugyanez a tengeralattjáró Bengázi ki­kötője előtt négy nagy hajóból álló angol karavánt támadott meg, ame­lyet hat romboló biztosított és el­süllyesztett három szállítóhajót, ösz­­szesen 22.000 tonna tartalommal. Ellenséges repülőknek a francia nyugati partok ellen intézett nappali támadásai sorén nyolc ellenséges re­pülőgépet lőttünk le. Ezekből hét négy­motoros bombázó volt. Gyors német harci repülők nappal bombázták Anglia déli partjainak be­rendezéseit. A keleti hadszíntér A szovjet arcvonal harcainak súlypontja teljesen a Don középső folyásától délkeletie elterülő tér­ségre terelődött. Ennek oka részben az időjárás, amely rendkívül meg­nehezíti az északabbra eső arcvo­­nalszakaszokon a nagyobb arányú hadi vállalkozásokat. Kétségtelen az is, hogy a szovjet hadvezetőség a nagy Don-térségben elért kezdeti sikerei nyomán elérkezettnek látja az időt, hogy minden erejének fel­vonultatásával olyan helyzetet te­remtsen, amely hadászatilag is ked­vező rá nézve. Semleges forrásokból származó jelentések szerint a szovjet erők támadásai nem csökkenő hevesség­gel folynak tovább a nagy Don­­térség különböző arcvonalszaka­szain, míg a német védelmi taktika változatlanul a rugalmas védekezés eddig jól bevált módszerét követi, ugyanez a német védőtaktika érvé­nyesül a nagy Don-kanyarulatban és attól délre, Kotelnikovo térségé­ben is, ahol a Szál és a Manyics folyók, ■valamint Szalszk város a német védelem fő támaszpontjai. Berlini illetékes katonai helyen is behatóan foglalkoznak a leg­utóbb kiadott moszkvai és londoni helyzetjelentésekkel és megállapít­ják, hogy ezek a jelentések úgy igyekeznek feltüntetni a helyzetet, mintha a szovjet erők egyetlen ösz­szefüggő arcvonalon nyomulnának előre és szállnának meg nagyjelen­tőségű területeket. A német meg­állapítás szerint mindössze annyi történik, hogy egyes előretolt szov­jet ékek hatolnak be az arcvonal hadászatilag nem döntően fontos és éppen ezért kevésbbé védett pontjain és ezeknek a pillanatnyi helyzetét jelentik Moszkvában és Londonban mint győzedelmes elő­renyomulást. A valódi helyzet ez­zel szemben az — mondják Berlin­ben —, hogy a rugalmas védekezés elvének megfelelően minden hadá­szatilag döntő fontosságú támasz­pont változatlanul német kézben van ma is, legfeljebb a Sztálingrád­tól délre elterülő szteppe-vidéken vontak vissza néhány előretolt né­met támaszpontot. Berlini magyarázat szerint a szov­jet arcvonal nem tekintendő kes­keny, alig párszáz kilométeres vé­delmi övezetnek, hanem gyakorlatilag a nagy Don-k­a­­nyarulat egész keleti­ része egyetlen nagy arcvonalszakasz, amelyben azonban minden hadá­szatilag fontos támaszpont válto­zatlanul német kézben van. Ha­sonló a helyzet a Millerovo—Ka­­menszk—Vorosilovgrád térségben is, ahol a szovjet hadvezetésnek most minden igyekezete arra irányul, hogy az utánpótlást biztosító út­vonalakat és vasutakat megszerez­ze, mert anélkül még az eddig elért területi sikerei is alig volnának hu­zamosabb ideig megtarthatók. Észak-Afrika Észak-Afrikában a két arcvonal, a líbiai és a tuniszi hadszíntér, Rommel gyors visszavonulása kö­vetkeztében egyre közelebb kerül egymáshoz. Immár csak rövid idő kérdése, hogy Rommel és Nehring seregei egyesüljenek. Ez előrelát­hatóan valahol Tunisz délkeleti és Tripolisz északnyugati részén kö­vetkezik majd be. Erre mutat az a körülmény is, hogy a légi tévé- Onega-tó .Er finn rj orssAI Helsinki_ Ladoga-tó_ .'olchov —* L^r.ingrád | Jlmen-tó RzsevV—5 y.m Moszkva |Bernent^e­oslO * Kujblsev NAG' ilin in 'ÉSZAKI T Voronyez« A/M. London;­­ Berlin RSZAG Charkov /#*• W. # Mlclerovo v-w?^ • r' Asztrach: 1*4 r­s 1&S AROil^S £ Vlchy .*• ^oui. Ankara SP A* b Clbr. lajjdad RabatyM\ —j^Casabl, ^Marokkó Kréta-----Ciprus Beirut TUNISZ l~^v~ KOVIit • Kairouan Bengázt ,v»rgla • Trlpoliaz iCtrenaici Francia-Észak-Afriká­ban gazdasági titkár­ságokat létesítettek — közli a Német Táv­irati Iroda Londonban hivatalo­san közölték, hogy a brit kormány kebelé­ben egész sor válto­­­­zás történt Nyugat-Franciaország fölött a német légvé­delem rövid idő alatt hét brit repülőerődöt lőtt le Helsinkiben meg­hosszabbították a finn-német kereske­delmi szerződést, — közli a Német TI Giraud és Murphy el­­■­leni merényletterv miatt Algírban 12 sze­mélyt letartóztattak Kairouantól nyugatra meghiúsult a francia csapatok előretörési kísérlete A tengelyhatalmak Medjez el Babtól északkeletre kiigazí­tották állásaikat Pont du Fahsnál a tengely repülői ellen­séges gépesített osz­tagokat szórtak szét A német háborús gaz­dálkodás a legutóbbi hónapokban az összes várakozásokat felül­múlta Az Ilmen-tótól dél­keletre a bolsevisták hatvankét harci ko­csit vesztettek Rzsevtől délre össze­omlottak a bolsevis­ták előretörései A Szovjet a téli of­­fenzíva kezdete óta 9000 harci kocsit vesztett Nagy-Britannia an­karai nagykövete visszatért állomáshel­­yére, közli Istanbul­­ból a Német és Irán és Irak között húsz napra lezárták a határt, — közli a Nemzetközi Sajtó Tudósító Az istanbuli adóhi­vatalokba több mint 5,1 millió török fontot fizettek be vagyon­­dézsma címén Tuniszban a rossz idő­járás miatt csak he­­lyi jellegű vállalko­­zások zajlottak le Német harci repülő­gépek elpusztították az egyik algíri kikö­tőváros katonai be­rendezéseit A Pesti Hírlap beszélő térképe. Az európai és északafrikai háború. Magyarországon kizárólagos joggal. Foglyul ejtett brit ejtőernyős­ csoport Az olasz főhadiszállás közleménye: A Szirte-vidéken előretolt osztagok tevékenysége folyt. Egy magasrangú tiszt vezetése alatt álló angol ejtő­ernyős csoportot foglyul ejtettünk. A tengely légi ereje sikeresen vett részt a hadműveletekben. A líbiai si­vatagban jelentékeny számú gépko­csit, köztük több páncélgépkocsit pusztított el, míg a tuniszi szakaszon alacsony repüléssel felgyújtott hat földön veszteglő kétmotoros repülőgé­pet. Egy ellenséges repülőgép a lég­védelmi ütegek találata következté­ben zuhant le, egy másikat német vadászgépek légi harcban lőttek le. A Földközi-tenger középső részén torpedónaszádaiak, amelyek egyiké­nek Saverio Marotta, másikának Ri­­naldo Ancillotti sorhajóhadnagy volt a parancsnoka, elsüllyesztettek két ellenséges tengeralattjárót.

Next