Pesti Hírlap, 1943. január (65. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-01 / 1. szám

fattyság Sur Snosefi ezen a szaka­szon, fokozódik. A brit és amerikai repülők mind Libia, mind pedig Tunisz felől egyre nagyobb köte­lékekben támadják ezt a határvi­déket. Viszont a német-olasz va­dászgépek ugyancsak két oldalról, Libia és Tunisz felől szállnak fel, hogy az ellenséget elűzzék. A had­műveletek súlypontja továbbra is a levegőben­ van, nagyobb arányú szárazföldi összecsapások még nem történtek. Bizonyos jelekből mégis arra le­het következtetni, hogy a nagy mérkőzés időpontja már nem lehet távol. Bizonyára mind a német­­olasz haderő, mind pedig az angol­szász sereg arra vár, hogy az idő­járás megjavuljon. Az Észak-Afrikából érkező jelen­tésekben helységnevek nagyon gyé­ren szerepelnek. Ez természetes is, mert e sivatagi vidéken pontosabb helymegjelölésül legfeljebb hágó­kat, vagy dombokat említhetnének, amelyek csak a legrészletesebb tér­képen szerepelnek. A legtöbbet elő­forduló helységnév Medjez el Bab, amelynek környékén állandó elő­őrs-csatározások folynak. A ten­gelyhatalmak Medjez el Babtól északkeletre a legutóbb ismét ki­igazították állásaikat. Közép-Tu­­niszban gyakrabban szerepel Kai­­rouan is, amelytől nyugatra fran­cia csapatok páncélos felderítő osz­tagai hiába igyekeztek előretörni és a németeket előretolt állásaikból visszavetni. Dél-Tuniszban ameri­kai gyorscsapatokra az a feladat vár, hogy a tengerpart felé hatol­janak. Ezek a csapatok jelenleg Gabestől nyugatra hatvanöt kilo­méterre állanak. Változások az angol kormányban Az angol kormány kebelében egész sor változás ment végbe. Az újabb kinevezések és személycse­rék okairól részleteket nem tudunk; az Exchange Telegraph rádiójelen­tése szerint a változások „egyrészt az északafrikai eseményekkel, más­részt a háborút követő tervszerű újjáépítési politika előkészítésével vannak összefüggésben“. Harold McMillant, a gyarmatügyi minisztérium alállamtitkárát Algír székhellyel kabinetminiszterré ne­vezték ki. Az új miniszter a kon­zervatív párt úgynevezett haladó szárnyához tartozik. Az afrikai mi­niszter közvetlenül Churchillnek lesz felelős. Brit részről ugyanaz lesz a szerepe, amelyet Murphy volt amerikai főkonzul tölt be, mint Roosevelt elnök megbízottja. Sir William Jowitt, eddigi kincstári fő­pénztáros, aki a háborút követő újjáépítést készíti elő, megtartja ezt a szerepét, de mint tárcanélküli miniszter. A kincstári főpénztárosi tisztséget lord Cherwell veszi át, aki Oxfordban volt a kísérleti fizi­ka tanára, jelenleg pedig a brit légi haderő kísérleti laboratóriu­mának vezetője. W­ S. Morrison a város és ország­rendezés új miniszteri székét kapta. Morrison már­ kidolgozta a város és országrendezés terveit. H. F. Crookshank kapitány veszi át a postaügyi minisztériumot, aki 1935- től 1939-ig bányaügyi miniszter volt, most pedig a kincstári hivatal pénzügyi titkára. Crookshank rövi­desen az Egyesült Államokba uta­zik, hogy a brit háborús küldött­séget újjászervezze. A kincstári hivatal pénzügyi államtitkárává Ralph Ashetont, a közellátásügyi minisztérium parlamenti titkárává Duncan Sandyst, Churchill vejét nevezték ki. Arthur Hendersont, a volt külügyminiszter fiát, áld. tagja volt az angol parlament magyar­barát képviselőcsoportjának és Bu­dapesten többizben megfordult, a hadügyminisztérium pénzügyi ál­lamtitkárává nevezték, ki. Berlin, dec. 31.­­A Német TI katonai tudósítója a világháború egész helyze­tének beható vizsgálása alapján meg­állapítja, hogy a már 40 hónapja tartó második világháborúban a hármas­egyezményhez tartozó hatalmak két­ségtelen győzelmével zárultak a­ kö­vetkező döntő csaták: A lengyelorszá­gi hadjárat, a Norvégiáért való harc, Hollandia legyőzése, Belgium katonai kiküszöbölése, Franciaország katonai gépezetének szétzúzása, a Jugoszlávia elleni villámháború, a Görögország el­leni és a Kréta elleni hadjárat. A töb­bi nagy csata közül­­ folytatja a ka­tonai tudósító —• szintén a hármas­egyezményhez tartozó hatalmak vitat­hatatlan sikerét jelenti három, a ke­letázsiai térségen lefolyt csata. Ezek­ben az angolok Hongkongtól Burmáig megsemmisítő vereséget szenvedtek, a japánok birtokába kerültek a szigetek Szumátrától a Fülöp-szigetekig, Wa­­ketól az Aleutákig s végül a kelet­indiai és csendesóceáni térségen a japánok kivívták a tengeri és légi uralmat. Anglia eddigi bombázása csak előjáték vett Még hat nagy csata döntése nem következett be és az 1943. esztendő­nek ezek adják meg jellegét. Ezek: 1. Harc Angliáért. E tekintetben feltűnik, hogy Németország e csata folyamán légi fegyverneme bevetésé­nek nemcsak a taktikáját módosította. Beavatott német katonai körökben az angol ipari és az angol gazdasági po­zíciók eddigi bombázását csak előjá­téknak tekintik. 2. Az afrikai csata. Ez a tengely­­hatalmak, illetőleg az angolok javára mutatkozó különféle ingadozások után most, 1942 végén, az amerikaiak és angolok látszólagos, előnyére vezetett. A szicília-tuniszi nagy sorompó azon­ban a tengelyhatalmak kezén van. Ezek szerint ezen a harctéren a Tar­tozik és Követel oldal egyensúlyán van. 3. A Földközi-tengerért folyó csata, amely szorosan összefügg az északaf­rikai harccal, Higgadt megfontolás szerint ez a csata Angliára nézve kedvezőtlenebbül 611, mint valaha. Anglia továbbra sem tudja használni a Gibratárból Szuezbe vezető tengeri utat s ezenkívül ezen a térségen most számolnia kell az arcvonalak szétap­rózódásából eredő összes hátrányokkal. A keleti arcvonalon zajlik le a háború legnagyobb csatája 4. Az európai légi térért való harc. Az ellenséges hatalmak e tekintetben semmiféle előnyt nem tudtak kiküz­­deni. Bár a tengelyhatalmak még nem tették meg a fordulatot a levegőben Anglia felé, leszámolás esetén az Ang­liának okozott kár nyilván nagyobb, mint az a kár, amelyet a brit bombák az európai­ szárazföldön okozni tudtak. 5. A bolsevizmus elleni csata. A há­borúnak ez a legnagyobb csatája, na a területet, az embereket és az anya­got vesszük figyelembe. E harctér helyzetének megítélésében figyelem­be kel vennünk, , hogy Németország és szövetségesei itt olyan területet fog­laltak el és szálltak meg, amely na­gyobb, mint Németország, Franciaor­szág és Anglia együttvéve. A főarcvo­­nal még mindig Petsamónál kiindulva a Murman-vasút mentén a Ladoga­­tóig, Leningrádtól Kalininen, Voro­­nyezsen, Sztálingrádon át egészen a Kaukázus északi lejtőig húzódik. En­nek a nagy csatának eddigi lefolyása már most a tengelyhatalmak teljes győzelmére mutat, amelyek a terület­tel együtt megszerezték azokat a nyersanyagokat és élelmiszereket is, amelyek biztosítják számukra,a hábo­rú fokozódó erejű folytatását a végső győzelemig. Eddig 28 millió tonna angolszász hajóteret süllyesztettek el a németek 6. A világtengereken folyó csata. Kerek számban 28 millió tonna angol­amerikai hajótér elsüllyesztésével a mérleg ezen a hadszíntéren is a hár­­mashatalmak, előnyét mutatja. London és Washington új kereskedelmi hajók építése terén nem tudott lépést tarta­ni azokkal az óriási veszteségekkel, amelyeket a hármas egyezményhez tar­tozó országok tengeralattjárói okoztak nekik. A tengeralattjárók által az el­lenségnek okozott legújabb hajótér­­veszteségek igazolják, hogy ezen a hadszíntéren a csata decemberben sem hagyott alább és 1923-ban sem fog gyengülni. A német tengeralattjárók­kal együtt ugyanis újabban a világ­tengereken is új szerkezetű különleges hajók jelennek meg, köztük olyan mintájú is, amelyet úszó hajójavító­­műhelynek lehet nevezni. Feladata az, hogy a nyílt tengeren megsérült tengeralattjárókat nyom­ban ismét bevetésre alkalmassá te­gye. Egy másik mintájú tengeralatt­járó kizárólag a harci búvárnaszádok ellátását szolgálja. Nem kevésbbé fon­tosak a német tengeralattjáró hajóhad szempontjából azok a különleges tar­tály-tengeralattjárók, amelyek lehető­vé teszik, hogy üzemanyaggal lássák el a künn működő harci tengeralattjáró­kat. Ezek a korszerű utánpótlási egy­ségek és nyílttengeri műhelyhajók 1943-ban támaszpontok és­­ kiindulási bázisok lesznek az ellenséges kereske­delmi hajók elleni harcban minden világtengeren, egészen a fontos ellen­séges kikötők kapujáig. Már negyven hónapja tart a második világháború összefoglaló a világháború helyzetéről.­­ Még hat nagy csata döntése nem következett be Német lap a magyar páncélos­­győzelemről Berlin, dec. 31. (MTI) A „Berliner Lokalanzeiger“ „Magyar páncélos­győzelem a Donnál“ címmel harctéri jelentést közöl a magyar csapatok he­ves elhárító harcairól. A jelentés is­merteti a magyar gyalogsági csapa­tok, vadászrepülők és páncélosok ered­ményes küzdelmeit és megállapítja, hogy a Don nyugati partján, nincsen ellenség, mert a magyar katonák ott vitézül állják az őrséget. A Wilhelmstrasse az év­ A Német TI diplomáciai munka­társa írja: A most végéhez közeledő évet a po­litikai helyzet tekintetében a követ­kező három tényező jellemzi: A szabadságukért harcoló európai hatalmak még erősebb összefogása keletázsiai szövetségeseikkel; az európai térség megszilárdítása s ugyanakkor bizonyos veszélyrejtő köz­pontok felszámolása, egyes államok semlegességének fenntartása, amely ideig-óráig veszély­ben forgott. A német főváros rr mérvadó köreiben a végéhez közeledő évre visszapillant­va, kiemelik azt a szilárd alapelvvé vált felismerést, hogy a hármashatal­mak harca közös, oszthatatlan küzde­lem a közös győzelemért. L­ égi politikai helyzetről továbbra is meg vannak róla győződve, hogy a svéd kormány felismeri e tö­rekvéseket és elkövet mindent, hogy ezekkel szemben fellépjen. Finnországnak és a délkeleteuró­pai országoknak magatartása ebben a mérhetetlen küzdelemben, amely az angolszászok politikai és gazdasági gyámsága alól való felszabadulásáért és az Európát közösen fenyegető bol­sevista veszély végleges elhárításáért folyik, német politikai körökben ma­gától értetődően különös méltatást érdemel most, amidőn az európai sorsközösség tudatát még jobban ki­domborító évből átlépünk a közös küzdelem egy újabb esztendejébe. Hogy ezzel kapcsolatban­ megemlé­keznek az arabság és India szabad­ságharcáról, azt nem is kell jobban részletezni. „Franciaország vagy csatlakozik Európához, vagy történelmi nyom nélkül eltűnik" Az általános politikai helyzet évvé­gi állását tekintve, a Wilhemstrasse megítélése szerint külön figyelmet ér­demel az a körülmény, hogy kiküszö­bölték a francia térségben eddig fenn­állt helyzeti veszélyt, miáltal szét­zúzták Európa ellenségeinek egy fel­vonuló támaszpontját. Franciaország helyzetét e körökben úgy jellemzik, hogy számára a jövőben is a pozitív új európai együttműködésről van szó gazdasági és erkölcsi vonatkozásban. Franciaország válaszúton áll: csatla­kozik Európához, vagy történelmi nyom nélkül eltűnik. A semleges államok helyzete Az európai rend keretében a visz­­szapillantás során Berlinben nem hagyják figyelmen kívül a semlegesek magatartását sem. Az európai semle­ges államoktól — mint mértékadó helyen mondják — Németország egy­általán nem kívánja a semlegesség feladását, csupán annak lelkiismere­tes betartását. Természetesen Berlin előtt sem ma­radt titokban a Skandinávia semleges­sége ellen újabb és újabb rohamot in­téző ellenséges hírverés, úgy hogy a német fővárosban különös érdeklődés­sel követik azokat a kísérleteket, ame­lyeknek célja, hogy a svéd nép töme­geinek­­ lelki befolyásolásával Svéd­országot eltérítsék a tengelyhatalmak iránt szellemi és politikai síkon köve­tett semlegességétől. A J Wilhemstrassen „A háború Spanyolország és Portugália kapuja előtt áll" Ha az ibériai ha­talmak, Spanyol­­ország és Portugália helyzete német megítélés szerint különleges figyel­met érdemel, ez azért történik, mert az angolszászok északafrikai betörése folytán a háború a két ország kapuja előtt áll, amiért a két állam megálla­podott egymással a fenyegető veszély elhárítására való készenlétben. A spanyol külügyminiszter lisszaboni látogatása világosan bizonyítja, meny­nyire értékeli a két hatalom az an­golszászok semlegességi biztosítékait. A kommunizmus és szabadelvűség, te­hát az európaellenes erők elleni kö­zös hitvallás nem hagyhat semmi két­séget Spanyolország és Portugália vi­lágos állásfoglalásáról — jelentik ki a Wilhelmstrassen. Törökország és a délamerikai államok Ami a tengelyhatalmak, főképen pedig Németországnak Törökország­hoz való kapcsolatát illeti, a helyze­tet legvilágosabban azzal jellemez­hetjük, hogy az angol hírszolgálat azt állította, a tengelyhatalmak rossz néven vették a saadabadi szerződés meghosszabbítását, holott sem Berlin, sem Róma nem foglalt állást ebben a kérdésben. Ez a célzatos álhír jól mutatja, mennyire érdeke London­nak, hogy elmérgesítse, a tengelyha­talmak és Törökország baráti kap­csolatait, mert ettől azt a politikai A nemzet együttérzését és A MTI jelenti: Ifj. vitéz nagy­bányai Horthy Miklós rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter a Magyarok Világszövetsége felké­résére az uj esztendő első percében a magyar rövidhullámú rádióban a világ magyarjaihoz beszédet inté­zett: Magyar Testvéreim! Az idő vég­telenségének homokóráján ismét­ le­­pergett egy szem, amelyet a mi véges emberi elménk évnek nevez. Uj esztendő virrad az egész világra és a világon szerteszéjjel élő vala­mennyi magyarra. Ez az esztendő a negyedik háborús évet jelenti az emberiség számára és e sorsdöntő napokban az élet és a halál titok­zatos arca tekint mindnyájunkra. E mepróbáltatások közepette az egész magyar nemzet újévi köszön­tését, együttérzését és szerető ra­gaszkodását tolmácsolom a világ magyarjainak, hogy most, amikor az idők fergetege minden kapcsola­tot megszüntetett , közöttünk, leg­alább ezzel kerüljünk közelebb egymáshoz. A Magyarok Világszövetsége min­den esztendő utolsó napján a rádió hullámain keresztül fordul a világ magyarjaihoz. Az ó­haza, az alma mater szeretetteljes üzenetét küldi azoknak, akik az ország határain kívül élnek és akik más világban más nemzetek között teremtettek maguknak exisztenciát és értékes munkájukkal, tehetségükkel meg­becsülést szereztek magyar szárma­zásuknak. Néhány hónappal ezelőtt még én is az Óceán túlsó partján, Brazíliá­ban képviseltem a magyarság ér­dekeit és amikor visszajöttem, kö­telességemnek tartottam, hogy a Dél-Amerikában maradt magyar­jainknak beszámoljak arról, mikép­pen dolgozik kormányzatunk a nemzet vezetőivel fajtánk megtar­tásán és jövőjének biztosításán. A keresztény civilizáció védelmé­ben ragadtunk fegyvert Az egész világ magyarjaihoz szól­va meg akarom mondani, hogy az elmúlt esztendőben ismét hűek ma­radtunk történelmi múltúnkhoz. A jelen biztonságáért és a jövő re­ménységéért minden erőnket meg­feszítve harcoltunk és dolgoztunk. Mint ezer éven át mindig, úgy most is a keresztény civilizáció védelmé­ben voltunk kénytelenek fegyvert ragadni, hogy szövetségeseink ol­dalán harcba szállva távol tartsuk­­földünktől és annak lakosaitól a bolsevizmus pusztítását és isten­te­­lenségét. Nem engedhettük meg, hogy el­vegyék Istenünket, lerombolják templomainkat, megsemmisítsék ezeréves kultúránkat és mindazt, ami számunkra nemzeti és lelki ér­téket jelent, így most ismét, mint a történelem folyamán annyiszor, ragaszkodását tolmácsolta tanúbizonyságot teszünk hazafas, vallásos és konstruktív eszméink mellett. Tudom, hogy benneteket hazátok és ugyanakkor itthonmaradt hozzá­tartozóitok sorsa érdekel. Meg­nyugtatásul elmondhatom tehát: azt akarjuk, hogy a nemzet minden egyes tagja egyformán vegye ki részét az áldozatokból és hogy or­szágunk épségben jusson el olyan békéhez, amely Isten segítségével a szabad és független Magyarorszá­got jelenthetné és amiért évszáza­dokon át küzdöttünk. A magyarság sorsa a körülmé­nyekhez képest és a többi európai népek életéhez viszonyítva meg­nyugtatóan kielégítőnek mondható. Az ország kormányzatának fő gond­ja, hogy egyrészt a lehetőséghez ké­pest senki se szenvedjen hiányt, másrészt pedig, hogy szociális és kulturális intézmények létesítésével az élet színvonalát emelje, a gondo­kat csökkentse. Még ebben az évben eljöhet a békés építés ideje De a nemzet vezetői nemcsak a vezetésük alatt állók sorsáról gon­doskodnak, hanem szeretettel és el nem múló ragaszkodással gondol­nak azokra is, akiknek a sors nem adta meg, hogy idehaza teremthes­senek maguknak otthont, megélhe­tést és így idegen államokban kénytelenek élni. Tisztában va­gyunk külföldre szakadt véreink értékével. Ismerve fajtánk erényeit, képességeit és hazájához való ra­gaszkodását,­ főleg pedig becsületes jellemét, egy jövendő Magyaror­szág részére e világban szétszórt magyarjaink szükségesek. Szüksé­gességüket nemcsak hazánkra ért­jük, hanem az egész világ békés együttműködésére vonatkoztatjuk. A Magyarok Világszövetsége ne­vében, amely annyi aggódó szere­tettel törődik a világ legkülönbö­zőbb táján elszórtan élő magyarok ügyével, kivánom Nektek, hogy az új esztendő valóra váltsa álmaitokat úgy saját sorsotok kialakulásában, mint azon itthon élők életében, aki­kért a távolból aggódtok. Az 1942-es esztendő már a múlté, az 1943-as év még a bizony­talan jövőt jelenti. De ha bízunk mindennapi imánk meghallgatásá­ban, úgy már ez az esztendő is a magyar remények hajnalhasadását jelenthetné. Még ebben az évben eljöhet az idő, midőn az emberiség a fegyvert a békés építés eszközeivel cserélheti fel. Mint a múltban, úgy most is felhangzik ajkunkon az új­évi könyörgés: „Isten áldd meg a magyart! . .Az ének szárnyalását most ne fátyolozza el reménytelen­ség és csüggedés, hanem bizakodva kérjük a Magyarok Istenét: „Hozz reá vig esztendőt! . . És ne csak énekeljük, de higyjük is, hogy ez a ránk következő esztendő Isten se­gítségével, a magunk áldozatossá­gával, szilárd összefogással és a jó­ban, igazságban való hittel meghoz­za a békét, nemzetünk felemelke­dését, mert: „Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt! . „ Ifj. vitéz Horthy Miklós rádióbeszéde a világ magyarjaihoz sikert reméli, amely eddig Törökor­szág valósággal számoló politikai magatartása miatt el volt zárva előle. Berlinben csak mellékesen utalnak azokra a következményekre, amelyek Amerika politikájából már eddig is Közép- és Dél-Amerikára származtak. Berlinben azzal a tudattal lépik át az új esztendő küszöbét, hogy a kato­nai és a politikai helyzet záloga a végső győzelemnek. Ebben a tudat­ban osztozik Róma, Tokió, valamint a háromhatalmi egyezményhez csat­lakozott, illetve azzal baráti államok valamennyi fővárosa — mondják mértékadó berlini­­körökben. A V. B. az angolszászok eddigi ha­jó­veszteségeiről Berlin, dec. 31. (NST) A „Völkischer Beobachter“ hosszabb áttekintő cik­ket közöl a szövetségesek hajóveszte­ségeiről és megállapításainál az angol és az amerikai kormány hivatalosa­n közölt adataira támaszkodik. Az angol kormány­­eddig a követ­kező hajók elvesztését ismerte el: öt csatahajó, egy monitor, hét repülő­­gépanyahajó, öt nehéz­cirkáló, 22 könnyű cirkáló, öt aknaelhelyező hajó, 101 romboló, 49 búvárnaszád, 64 ak­nakereső és kisérőnaszád, hat folyami ágyúnaszád, 33 segédcirkáló és 151 ki­­­sebb segéd hadiegység. Az Egyesült Államok kormánya a következő hajók elvesztését ismerte be: öt csatahajó, négy repülőgépanya­­hajó, négy nehéz cirkáló, egy aknale­Pesti Hírlap 1943 .jan. 1, péntek­ 11 lakó, 24 romboló, hat búvárhajó, 16 aknakereső kísérőnaszád, négy folya­mi ágyúnaszád, 20 flottasegédhajó és hat kisebb segédcirkáló. Azonkívül pedig az amerikai kormány hivatalos jelentése név nélkül még egy ötödik repülőgépanyahajó elvesztését ismer­te be, úgyszintén egy ötödik nehéz cirkáló elvesztését is bejelentette. Göring napiparancsa Berlin, dec. 31. (Német TI) Göring birodalmi tábornagy, a­­ légi haderők főparancsnoka az újév, alkalmából az alábbi napiparancsot intézte a légi haderőhöz: A légi haderő katonái! Bajtársaim! Midőn átlépünk az új esztendőbe, a győzelemnek ugyanaz a biztos tudata tölt el bennünket, mint amilyen eltöl­tött a birodalmunk szabadságáért és nagyságáért folytatott hatalmas küz­delem első napján. Ti, Bajtársaim az elmúlt esztendőben mindenkor bi­zonyságot tettetek bátorságtokról és harckészségtekről. Büszkén és megha­­tottan mondok Nektek köszönetet mint főparancsnok, de mint az otthon szószólója is. Egy bizonyos: végül a német kard és a szövetségesek hatal­ma úrrá lesz minden sorson és egy szebb világot tár majd fel népeink számára. Éljen Hitler Adolf, a Führer és Hadvezér! A Nagynémet Birodalom táborna­gya és a légi haderő főparancsnoka.

Next