Pesti Hírlap, 1943. március (65. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-02 / 49. szám

Huszonhárom esztendő Március elsején múlt huszonharmadik éve annak, hogy a magyar nemzetgyűlés nagybányai Horthy Miklós fővezért Magyarország kormányzójává választotta. Egyike volt ez a nap a magyar történelem ama sugallatos napjainak, amelyeken a nemzet, jó és rossz sorsának határmesgyéjén, a Gondviselés segítségével, ösztönösen mindig arra az útra lépett, amely jobb jövője felé vezette. Magyarország, e huszonhárom év előtti napokban, történelmének egyik legválságosabb korszakát élte. Megcsonkított testtel, kivérzetten, elgyengült lélekkel állott erősödő szomszédai között és kérdéses volt, hogy a megaláztatásnak ezekből a mélységeiből, az elerőtlenedésnek ebből a kórágyából lehet-e valaha feltámadása. És a nemzet megérezte, hogy fölemelkedésének egyetlen módja az, ha sorsát olyan férfi kezébe teszi le, akinek nemcsak ereje és tekintélye van meg ahhoz, hogy a nemzetet lehullottságából felemelje, hanem aki férfiúi erényeivel mint követendő eszménykép is ragyog a nemzet sorainak élén. Azzal a nappal, amelyen Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává választotta a nemzetgyűlés, megkezdődött Magyarország legújabbkori történelmének az a fejezete, amelynek nemcsak kortársai, hanem ámuló és hódoló tanúi is vagyunk. Ha Magyarország, aránylag rövid idő, alig két évtized alatt nemcsak felemelkedett romjaiból, nemcsak új virágzásnak is indult, hanem ma, a népek és nemzetek nagy megpróbáltatásának idején méltóképpen helytállni is tud, akkor ez vitéz nagybányai Horthy Miklós érdeme. Ő volt az, aki kezdettől fogva lankadatlan erővel, kemény céltudatossággal és mégis fajtája, nemzete iránt érzett atyai szeretettel vezette népét, ő az, akinek bölcsősége és tekintélye visszaszerezte az országnak Erdély, a Felvidék és a Délvidék jelentős részét és ő az, aki úgyszólván a semmiből megteremtette azt a magyar honvédséget, amelynek hősi feladatává lett, hogy a mai világháborúban méltó módon képviselje az ősi magyar hadierényeket. E huszonharmadik évfordulón minden magyar ember mélységes hódolattal, hűséggel és szeretettel fordul Kormányzó Urunk felé, akinek személyében újra és újra a Gondviselésnek az a jósága testesült meg, amellyel válságos időkben, mindig megnyilatkozott a magyar nemzet irányában. Svédországban rádión behívták a tartalékosok egy részét Stockholm, márc. 1. (NST) A svéd tartalékosok egy részét rádió útján behívták. A déli,rádióhírek befejezése után a hadseregfőparancsnok fontos rendeletét olvasták fel, amely szerint mindazoknak a tartalékosoknak, akik „A 1.“ jelzésű fehérszínű mozgósítási parancsot kaptak, azonnal gyorsvonatba kell ülniök és a parancsban megjelölt helyen kell jelentkezniük az írásbeli behívás bevására nélkül. A behívási parancshoz fűzött megjegyzésben rámutatnak arra, hogy a behívások nem a külpolitikai helyzet kiéleződésére vezethetők vissza, hanem az úgynevezett hadosztálygyakorlatokkal állnak kapcsolatban, amelyeket már régebben közölt kormányhatározat alapján, télen és tavasszal tartanak meg. A behívás csak azért történt rádió útján, mert bizonyos kötelékeknél ki akarták próbálni ezt az új behivási rendszert Illetékes helyen úgy nyilatkoztak, hogy nem volna célszerű a behívottak számának közlése. Sauckel: „A háború végéig Európa Németországban dolgozik" Paris, márc. 1. (NST) Sauckel körzetvezető, munkaügyi megbízott a párisi Trocaderóban népgyűlésen beszédet mondott. „Nem csupán a magunk, hanem Európa érdekében kötelességünk felhívást intézni Európához — mondotta a körzetvezető. — Európának munkateljesítményével segítenie kell nekünk, hogy keleten a bolsevizmust, nyugaton pedig a plutokrata molochot megsemmisítsük. A háború legsúlyosabb szakaszába lépett Hogy meddig tart még, nem tudjuk. Egyet azonban tudunk, hogy megvalósul, amit a Führer mondott: Az utolsó zászlóalj a csatatéren német lesz és az utolsó gyárak, amelyek még harci kocsikat és lőszert gyártanak, német gyárak lesznek. Ameddig Európa új rendjét nem biztosították és nem írták alá, addig Európa Németországban dolgozik és addig a németek is ezeken a területeken teljesítik kötelességüket a békéért, a munkáért és Európa rendjéért." Ribbentrop német külügyminiszter Hitler megbízásából Olaszországban tárgyalt Róma, márc. 1. (MTI) Rómában hétfőn délben egy órakor a következő hivatalos jelentést adták ki: A Führer megbízásából a napokban Olaszországba érkezett és február 24- től 28-ig ott tartózkodott Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter. A német külügyminisztert megérkezésekor Bastianini külügyi államtitkár, Rossi miniszterelnökségi és Albini belügyi államtitkár, más magasrangú állami személyiségek, a fasiszta párt és a fegyveres erők képviselői, Mackensen római német nagykövet és a követség tisztikara fogadták. A német külügyminisztert utazására Ritter nagykövet a német külügyminisztériumból, Warlimont tábornok, a Führer főparancsnokságának helyettes főnöke és a német külügyminisztérium illetékes szolgálati főnökei kísérték el. Alfieri berlini olasz nagykövet szintén részt vett az utazáson. Ribbentrop külügyminisztert a megérkezését követő napon a Duce rezidenciáján fogadta és a német külügyminiszter átnyújtotta a Ducénak a Führer személyes üzenetét. Ezután az első megbeszélés következett Bastianini külügyi államtitkár, valamint Mackensen és Alfieri nagykövetek társaságában, amely négy óra hosszast tartott. A megbeszéléseket még ugyanaznap és a következő napokon folytatták. A megbeszélések során megvizsgálták az összes európai problémákat és a háborúnak a háromhatalmi egyezmény államai által való viselésével összefüggő kérdéseket. Az egyik megbeszélésen Bastianini külügyi államtitkáron kívül — aki már külön is hosszú megbeszélést folytatott Ribbentrop külügyminiszterrel — részt vett Ambrozio tábornok, az olasz vezérkar főnöke és Warlimont tábornok, a Führer főparancsnokságának helyettes főnöke is. A megbeszélések, amelyek az élénk szívélyesség légkörében folytak le annak a barátságnak a szellemében, amely a Ducét és a Führert egymáshoz fűzi és ez ahhoz a tökéletes nézetazonossághoz vezetett, amely mindig is fennállt a két ország között és garanciája a sikernek abban a közös harcban, amelyet a két ország Japánnal és szövetségeseivel tökéletes szolidaritásban vív. Miután ismét kifejezésre juttatták a két országnak azt az elhatározását, hogy a háborút minden szükséges energiával egészen az ellenséges erők elpusztításáig és annak a halálos veszélynek a kiküszöböléséig folytatják, amely Európa bolsevizálására ismét megjelent a szárazföld keleti határain, a Duce és Ribbentrop miniszter ismét hangsúlyozták Olaszországnak és Németországnak azt a szilárd akaratát, hogy a végső győzelem kivívása után új rendet teremtenek Európában, amely biztosítja minden európai népnek biztos létét az igazság és az együttműködés légkörében, mentesen minden plutokrata zsidó befolyástól és bátorítva és elősegítve e népeket tevékenységük kifejlesztésében, kölcsönös érdekeik megőrzése mellett, az európai nagy tér biztos határai között munkatársaiból állott A kiséret tagjai között volt Ritter nagykövet, Warlimont altábornagy, aki a külügyi hivatalban különleges feladatok kidolgozását látja el, Jodi, a véderő hadvezetési törzsének képviselője, Dörnberg követ, protokollfőnök," a" két Schmidt követ, egyikük a miniszter kabinetfőnöke, a másik a külügyi hivatal sajtóosztályának főnöke, valamint Ribbentrop törzsének több szakmunkatársa. Ribbentrop a Dacéval folytatott tárgyalásokon kívül megbeszéléseket folytatott Bastianini államtitkárral is, az olasz külügyminisztérium új vezetőjével. A birodalmi külügyminiszter magánlátogatást tett gróf Ciano volt olasz külügyminiszternél, vasárnap délelőtt pedig fogadta a japán ügyvivőt, a spanyol nagykövetet, valamint Finnország, Magyarország, Románia, Horvátország, Szlovákia követeit és a bolgár ügyvivőt. Vasárnap este Ribbentrop elutazott Olaszországból és visszatért Németországba, ahol jelentést tesz a Führernek útja eredményéről. Pabbentrop olaszországi tartózkodását és megbeszéléseit rendkívül szívélyesség és a legteljesebb bajtársiasság légköre hatotta át. Hitler a német Sasrend Aranynagykeresztjével tüntette ki az olasz trónörököst Róma, márc. 1. (Német TI) Hitler Umberto olasz trónörökösnek a német Sasrend Aranynagykeresztjét adományozta. A kitüntetést Ribbentrop birodalmi külügyminiszter olaszországi tartózkodása alkalmával nyújtatta át a trónörökösnek Az olasz uralkodó és a piemonti herceg fogadta Ribbentropot Róma, márc. 1. (MTI) Ribbentrop német birodalmi külügyminisztert olaszországi tartózkodása alatt az olasz király és császár kihallgatáson fogadta és hosszú szívélyes megbeszélést folytatott vele. Ugyancsak fogadta a német birodalmi külügyminisztert a piemonti herceg is. A Duke szombaton szűkkörű ebéden látta vendégül Ribbentrop birodalmi külügyminisztert. Az ebéden részt vett Bastianini külügyi államtitkár, valamint Mackensen és Alfieri nagykövetek. Fontos katonai és politikai döntéseket várnak Ribbentrop olaszországi útjától Berlin, márc. 1. (TP) A TP diplomáciai szerkesztője írja: von Ribbentrop birodalmi külügyminiszter többnapos olaszországi látogatása és tárgyalása Mussolinival, aki személyesen vette át a külügyminisztérium vezetését, olyan időpontra esik, amikor nagy és rendkívül fontos katonai és politikai döntések várhatók. A két nagyhatalom diplomáciai gyakorlata már régen a szokott diplomáciai érintkezés mellett időnként felveszik a személyes kapcsolatokat is. Ribbentrop négy ízben tárgyalt Mussolinival Róma, márc. 1. (Német TI) A Duce és Ribbentrop közti megbeszéléseken kívül a Duce és a birodalmi külügyminiszter jelenlétében megbeszélések folytak a katonai és politikai szaktanácsadók között is. Ribbentrop négy ízben volt a Ducenál Azonkívül a Duce szűkkörű villásreggelit adott a birodalmi külügyminiszter tiszteletére. Ribbentrop kísérete a birodalmi külügyminiszter Félhivatalos német vélemény Clane és Ribbentrop megbeszéléséről Berlin, márc. 1. A Német TI diplomáciai munkatársa írja: Ribbentrop birodalmi külügyminiszternek a Führer megbízásából Olaszországban folytatott többnapos megbeszéléseiről kiadott közös német-olasz hivatalos közlemény különös figyelmet érdemel, mert abban kifejezésre jut a tengelyhatalmaknak az a megalkuvás nélküli elszánt akarata, hogy folytatják a harcot a győzelemig. Igaz, hogy ebben a háborúban már szokásossá váltak a német-olasz érintkezések, mégis a múlt hét tárgyalásainak nem lebecsülendő jelentőségük van. Ezt a birodalmi főváros politikai köreiben is hangsúlyozzák, s főleg szembeállítják a tengelyhatalmak világos célkitűzéseit ellenségeik zavaros megnyilatkozásaival. A német-olasz hivatalos közlemény valóban több, mint egyszerű jegyzőkönyvszerű közlés. Ez a közlemény bizonyos értelemben a nagy európai térség Magna Chartája, amely a végső győzelem után kapja meg majd biztos határait és azt az új rendet, amely minden európai népnek megadja az igazság és az együttműködés légkörében a biztosított élethetőséget, valamint a produktív munka lehetőségeit és a szociális igazságot. Kállay miniszterelnök megnyitotta a közigazgatási továbbképző tanfolyamot A jövő Magyarország két legnagyobb problémája: a szociális haladás és a nemzetiségek kezelése Hétfőn nyílt meg ünnepélyesen a belügyminisztérium dísztermébena X. Közigazgatási Továbbképző Tanfolyam, amelyen ismét sok vármegyei és városi férfi és nőtisztviselő vesz részt. A tanfolyamon ezúttal a földművelésügyi és közellátási igazgatás prolémái szerepelnek. Az elnöki emelvényen Keresztes- Fischer Ferenc belügyminiszter, báró Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter, Szász Lajos közellátásügyi miniszter és dr. Mártonffy Károly egyetemi tanár, miniszteri tanácsos foglalt helyet. A termet zsúfolásig megtöltő közönség soraiban helyet foglalt Radocsay László igazságügyminiszter, Nagy Vilmos honvédelmi miniszter, Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter, az államtitkári kar tagjai közül báró Wlassics Gyula, Tomcsányi Kálmán, Bonczos Miklós, Fáy István, Bárczay János, Zsindely Ferenc, Gergelyffy András és Johan Béla. Megjelent továbbá Ghyczy Jenő rk. követ és megható miniszter, a külügyminiszter állandó helyettese, Csomonnay Tivadar főpolgármester, Jakabb Oszkár, a Pénzintézeti Központ elnöke, Fabinyi Tihamér, Béldy Alajos altábornagy, az ifjúság országos vezetője és igen sokan a magyar politikai, katonai és közigazgatási világ előkelőségei közül. A miniszterelnök megnyitó beszéde Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter mindenekelőtt bejelentette, hogy Kállay Miklós miniszterelnök személyesen nem jelenhetett meg, ezért megnyitóbeszédét dr. Mártonffy Károly miniszteri tanácsos olvassa fel. A miniszterelnök megnyitó beszéde a következőket mondja: — Másirányú, halaszthatatlan elfoglaltságom miatt őszinte sajnálatomra nem jelenhettem meg személyesen a X. Közigazgatási Továbbképző Tanfolyam ünnepélyes megnyitóülésén. Remélem azonban, hogy módomban lesz ezt a tanfolyam során pótolni. Meleg üdvözletemet küldöm az ünnepélyen megjelenteknek, a tanfolyam résztvevőinek és az egész magyar közigazgatásnak, élén a belügyminiszter úrral és a sok tízezer tisztviselővel. Ennek a tisztviselői karnak magam is tagja voltam, egyesületi életében és szakmunkálkodásában már harminc évvel ezelőtt részt vettem, a közigazgatási továbbképző tanfolyamnak pedig pár év előtt magam is előadója voltam. — 1936-ban, nyolc évvel ezelőtt, ugyane helyről, ugyanebben az órában nyitotta meg néhai Gömbös Gyula az I. Közigazgatási Továbbképző Tanfolyamot. Most a közigazgatásról mint az állami élet kétségbevonhatatlanul legfontosabb tényezőjéről szeretnék röviden szólni. Az önálló állami létnek, az alkotmányos és törvényes formák közt folyó életnek a közigazgatás és különösen a jó közigazgatás az alapja. Ez egyben feltétele annak is, hogy az egyes állampolgárok a maguk életét élhessék le és munkájukat zavartalanul fejthessék ki az egész társadalomban. Különösen az eljövendő Magyarországon lesz nagy jelentősége a jó közigazgatásnak, a helyesen felfogott, helyesen irányított és jól vezetett közigazgatásnak. Az eljövendő világnak, de ami bennünket elsősorban érdekel, Magyarországnak két legnagyobb problémája lesz a szociális haladás ügye és nemzetiségeink helyes kezelése, ami egyet jelent nemzetiségeinknek a nagy magyar közösségbe való haladéktalan beillesztésével. A szociális kérdés és a nemzetiségi kérdés két nagy problémája elsősorban szintén közigazgatási kérdés.— A szociális életnek, a szociális boldogulásnak és fejlődésnek alapjait nem lehet lerakni, a meglevőket, amelyek nálunk, hála Istennek igen előrehaladott állapotban meg is vannak, nem lehet fejleszteni a jó közigazgatás intenzív részvétele nélkül. Mert ha a szociális elégedetlenségnek egyik okozója lehet a rossz, meg nem értő, lassú, túlbürokratizált, érzéketlen közigazgatás, úgy éppen a szociális megnyugvásnak is egyik leghatékonyabb tényezője a jó közigazgatás. A nemzetiségi kérdés kezelése . A nemzetiségi kérdésre ugyanez áll. Ha a szociális kérdésekben egyeseket, társadalmi rétegeket kell helyesen kezelni, a gyengébbeket védve, a túlkapásokat megnyirbálva, éppen ezzel a lelki beállítottsággal és tudással kell a nemzetiségi kérdést is kezelni. Soha sem elnyomással, de mindig tekintéllyel, sohasem erőszakkal, de gyengeség látszatát is kizárva, a magyar és nem magyar közt sohasem téve különbséget, csak abban, hogy ki felel meg jobban államhűségben, állampolgári kötelességben, polgári hasznosságban az egyetemes nagy célnak: Magyarországnak. Ezt a két irányelvet ajánlom minden egyes köztisztviselő figyelmébe. Egyben meg is vagyok győződve, hogy a magyar közigazgatás egységesen így is gondolkodik és így is cselekszik. — Mikor az ünnepélyes ülésen megjelenteket a legmelegebben üdvözlöm, mint volt földművelésügyi miniszter, de mint magyar gazda is kifejezést szeretnék adni örömömnek, hogy e tanfolyam tárgya éppen a földművelésügyi igazgatás. Szeretném felhívni a tanfolyam előadóit és résztvevőit, de minden magyar köztisztviselőt is, áld e területen dolgozik, hogy az egész magyar élet örök, kiapadhatatlan forrása; a magyar föld ügyeit csak áldozatos lélekkel lehet és szabad szolgálni. A tanfolyam hallgatóinak, akik az ország legtávolabbi részéből is idesereglettek, jó munkát, eredményes tanulást kívánok! Pesti Hírlap 1943 márc. 2. kedd 3 Bánffy miniszter a földmivelésügy feladatairól A lelkes tapssal fogadott szavak után báró Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter „Földművelésügyünk nemzeti életünk és nemzetgazdaságunk szolgálatában“ címmel tartott előadást. Fejtegetései során hangsúlyozta, hogy különös gondot kell fordítani arra, hogy földművelésügyünk a nemzetgazdaság egészébe harmonikusan illeszkedjék bele. Egyik fő feladatunk, hogy a mezőgazdasági termelés mennyiségét és minőségét emeljük. A Gazdaságkutató Intézet számítása szerint a trianoni országban a mezőgazdaság részesedése a termelés értékéből csak 31 százalék volt. Az 1941—42. évi nemzeti összjövedelem 10 és félmilliárd pengőjéből a mezőgazdaság 4,3 milliárdnyi értéket produkált, ami 41 százaléknak felel meg. Rámutatott a miniszter arra, hogy a hivatásuknak megfelelő iparosok, ipari vállalatok, kereskedők és értelmiségi foglalkozásúak társadalmi rétegeinek fejlődését az agrártársadalom is kívánja. Állami pénzügyeink, hitelügyünk, vám- és kereskedelempolitikánk alapja is elsősorban a földművelésügy. És, amit ma elsősorban kell említenünk: honvédelmünk legbiztosabb támasza a legtöbb katonát adó földművelés és ez biztosítja a belső front védelmét, a közellátást is. A szója vetésterülete legutóbb már annyi volt, mint a régóta termelt dohányé, a ricinus vetésterülete is elérte a fűszerpaprika, a hagyma vagy az uborka területét. Rizstermelésünk az elmúlt gazdasági évben 4000 holdra emelkedett. A koksagys nevű guminövénnyel kísérletek folynak. Nemzeti életünkön és nemzetgazdaságunkon belül azonban földművelésügyünk is csak az összes nemzeti erők közreműködésével boldogulhat. E nemzeti erők között első helyen áll a jó közigazgatás. A nagyszabású mezőgazdaságfejlesztő programm végrehajtása nagymértékben fordul meg a jó közigazgatáson. A háború győzelmes befejezése után újult erőkkel folytatjuk a földművelésügyünk minden ágának további fellendítését. Szaporítanunk kell a munkaalkalmat a termelésben. Gondoskodnunk kell a termelőmunka fokozottabb megszervezéséről, a munkanélküliek foglalkoztatásáról és a munkaképtelenek, válságba jutottak, általában a gyengék szociális védelmének további kiépítéséről. Szükség van a gazdatársadalommal való szoros együttműködésre. Meg kell teremteni az irányító és az irányított között a közvetlen kapcsolatot. Szász miniszter: A közigazgatás nem képviselhet egyoldalú érdekeket Dr. Szász Lajos közellátásügyi miniszter előadásában kifejtette, miért van szükség közigazgatásra a gazdasági életben. A gazdasági élet közigazgatásának célja az, hogy a közérdekeket érvényesítse a gazdasági élet különböző ágazataiban. A közigazgatás közérdekből irányítólag és szabályozóig nyúl be az egyes gazdasági ágazatok életébe és ezáltal biztosítja a gazdasági élet összhangját is. A gazdasági élet különböző ágazatai között nem szabad érdekellentéteket támasztani. A földművelésügyi és közellátásügyi közigazgatás munkája a legszebb bizonyíték arra, hogy hogyan lehet megoldani a termelés, a forgalom és fogyasztás között felmerülő érdekellentéteket A köigazgatás — fejtegette a miniszter a továbbiak során — sohasem képviselhet egyoldalú érdekeket. Erre nem a közigazgatás, hanem az érdekképviseleti szervek hivatottak. A földművelésügyi és a közellátásügyi közigazgatás között a legszorosabb kapcsolat van. A közellátásügyi közigazgatás elsőrendű kötelessége és érdeke az, hogy állandóan figyelemmel legyen arra, miszerint a közellátás irányában tett intézkedések a mezőgazdasági termelésre zavarólag ne hassanak, hanem ellenkezőleg a termelés zavartalanságát és fokozásának lehetőségét biztosítsák. Viszont a földművelésügyi közigazgatásnak is arra kell törekednie, hogy a mezőgazdaság olyan minőségben és olyan mennyiségben termelje azokat a termékeket, amelyekre az országnak szüksége van. A miniszter hangsúlyozta, hogy az új terménybeszolgáltatási rend mellett a mzőgazdaságfejlesztési törvény rendelkezései is biztosítják a termelés fokozásét. A gazdakönyv az alapja annak a termelési kataszternek, amelynek megvalósítása a közeljövő egyik legfontosabb feladata. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter szólalt még fel. — Mint a magyar közigazgatás egyik felelős vezetője — mondotta — biztosíthatom a miniszter urat arról, hogy a közigazgatás egész szervezete mélységesen tudatában van annak a rendkívüli fontosságnak, amit a közellátás zavartalan lebonyolítása jelent. A magyar közigazgatás egész apparátusa — bár rendkívüli nehézségekkel kell megküzdenie — szívvellélekkel iparkodni fog a közellátás rendjét a maga hatáskörében biztosítani. A megnyitó ünnepség a belügyminiszter szavaival véget ért FIZETEK: 21 kötet Révai lexikonért------— — 180 P-t 40 „ Halhatatlanokért--------------1$o f7 „ Ezeregyéjszaka meséiért — 80 „ 4 „ Magyarság néprajzáért M „ 4 „ Egyetemes történetért — —00 „ 24 „ Propyläen Kunstgesch.-ért 1000 „ Kötetenként 10 P-t: Kant: Tiszta ész kritikája, Rousseau, Emile, Wells: Világtörténelem, Durand: A gondolat hősei, Szekfü: Száműzött Rákóczi, Révész: Technikai szótár. — Könyvtárat veszek. USA Keleti könyvflelet, Vilmos császár-AK.