Pesti Hírlap, 1943. november (65. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-03 / 248. szám

ég Pesti Hírlap 1943 nov. 1 ver­fra változtató német védelem és a fo­lyón nagyobb erőkkel átkelni igyek­vő angol hadvezetés között. Ez idő szerint — svájci jelentés szerint — hatalmas tüzérségi párviadal folyik a Tigno folyó torkolatvidékén, ahol az angolok ki akarják kényszeríteni a folyón való átkelést és a tenger­parton észak felé folytatólagos elő­nyomulást. Inönü­ üzenete A nagy török­­ nemzetgyűlés új törvényhozási időszakát Inönü ál­lamelnök beszéde vezette be. Ez a beszéd igen nagyfontosságú külpo­litikai esemény. „Az 1935-i válság óta — mondotta Inönü elnök — kö­vetjük azt a külpolitikát, amely a második világháború ötödik évében is vezet bennünket. Eszményünk a civilizáció megóvása, ez pedig a nemzetek szabadságán és független­ségén alapszik. Politikai tevékeny­ségünk abból állott, hogy szemben álltunk a civilizációt pusztulással fenyegető erőfeszítésekkel . . . Mint már előre láttuk, a világválság ma már a romlás irányába fejlődött. Nemcsak a civilizáció nagy műve fekszik eltemetve a szétrombolt vá­rosok romjai alatt.“ Kifejtette ez­után, hogy a török nemzet hisz olyan rend létesítésében, amely az összes szabad, nagy és kis nemze­tek őszinte együttműködésén alap­szik. A török nemzet kívül maradt a háborún, de az elmúlt négy év fo­lyamán áldozatok és szenvedések közepette élénken érezte a világvál­ság visszahatásait. Törökország ha­bozás nélkül vállalja a mostaninál sokkal súlyosabb áldozatokat is, hogy ez a teher ne nehezedjen töb­bé a világra és hogy az emberiség a biztonság légkörében szabadon felléb­bezhessék. Inönü nem hang­súlyozta— mint eddig minden al­kalommal megtette — országának semlegességét. Külpolitikai meg­jegyzéseit a nagy általánosságban tette meg. A török kommentár sze­rint azért, mert nyilván nem akar­ta a török köztársaság külpolitikai magatartását a moszkvai értekezlet végleges befejezése előtt nyilvános­ságra hozni. Berlin cáfolja a Romain Rollandról terjesztett álhíreket Berlin, nov. 2. (Német TI) Angol je­lentések rövid idővel ezelőtt azt állí­tották, hogy Homain Holland, az is­mert francia iró német gyűjtőtábor­­ban meghalt. Azt is állították, hogy a francia iró halálát az embertelen bá­násmód okozta. Miután már néhány héttel ezelőtt az ügyet annyiban tisz­tázták, hogy Romain Holland halálát meg lehetett cáfolni, a Német TI hi­teles értesülések alapján most megál­lapítja, hogy a külföldi hírügynöksé­gek Romain Rollandról terjesztett hí­rei szemenszedett valótlanságok. Romain Rolland most is Vezelay­­ban (Rue St. Etienne) él. Tény, hogy egészségi állapota egy idő óta nincs rendben és dr. Pillon helybeli orvos kezeli. Ez az mindössze — mint illeté­kes helyen kijelentik —­, ami a Ro­main Hollandról terjesztett hírekből igaz. Minthogy a francia író politikai­lag egyáltalában nem fejtett ki már tevékenységet, nem volt rá semmi ok, hogy felügyelet alá helyezzék, még kevésbbé, hogy gyűjtőtáborba szállít­sák, úgyhogy a vele való bánásmód állítólagos következményei a mesék világába valók. ­ BOLDOGSÁG | egy öröklakás az ujjáépi­t VIO­0 a7­ I BPESTHEZ LEGKÖZELEB I lévő, páratlan fekvésű modr­i balatoni üdülőhelyen. Legsze I nyaralás, kedves otthon, érti ! álló vagyon, jövedelem! Elad­ó iroda: Budapest, IV., Váci-utca , Klotild-palota. T. 183-256 és 186­1 Hivatalos közlemény angolszász repülőgépek berepüléséről A MTI jelenti: November 2-án, a déli órákban angolszász re­pülőgépek az ország nyugati határszélén több hullámban berepül­tek, majd északnyugat felé az ország területét elhagyták. Visszarepülésük ugyanezen az útvonalon történt. Bombázás­ról vagy egyéb károkról eddig nem érkezett jelentés. Berlin: A bolsevista veszély növekedése esetén felhasználják a nagy délkeleteurópai tartalékokat Berlin, nov. 2. (TP) A Wilhelm­­strassen rámutattak, hogy a délkelet­­európai államokat is az a megmásít­hatatlan elhatározás és akarat lelke­síti,­­ hogy minden erő bevetésével megakadályozzák az Európa elleni bolsevista támadást. Arra a megjegy­zésre, hogy ez bizonnyal nagy, eddig kihasználatlan tartalékok harcbaveté­­sét jelentené, hozzáfűzték, hogy a veszedelem növekedése esetén ezek a tartalékok minden bizonnyal be­vetésre kerülnek. A német keleti frontnak visszavonása, amelyet kato­nai megfontolások tettek szükségessé, politikai következményekkel is járt, amelyek az európai álláspont néző­­szögéből igen üdvösek. Némely ál­lamban, amelyekhez a front ilyen mó­don kissé közelebb nyomult, ezáltal fokozódott az a belátás, hogy a tér­idegen hatalmak ellen folytatott mos­tani háborúban olyan ügyről van szó, amely minden­­ európai államnak és minden európai polgárnak döntő fon­tosságú ügye és ebből le kell vonni a szükséges következményeket, — mon­dották a német külügyminisztérium­ban. Háromszázötven hajó Gibraltárban Madrid, nov. 2. (Német TI) Mint Algecirasból jelentik, a gibraltári szo­rosban három hajókaraván, amelyben mintegy 350 hajó volt, összetalálko­zott. A legnagyobb karaván az At­lanti-óceánon jött, a másik mintegy 100 hajóval a Földközi-tenger felől s a harmadik 67 hajóval Gibraltárt hagyta el. Egy karaván 19 közép­nagyságú csapatszállító­ hajóval ki­futott a Földközi-tengerre. Eden Kairóba hívta megbeszélésre a török külügyminisztert Ankara, okt. 2. (Német TI) Az ankarai rádió közlése szerint Eden angol külügyminiszter meghívta Menemencsoglu török külügyminisz­tert, hogy megbeszélés céljából látogasson el Kairóba. A török külügy­miniszter elfogadta a meghívást és kíséretével együtt nyomban útrakelt. Hivatalos közlemény a Amsterdam, nov. 2. (Német TI) Az angol félhivatalos hírszolgálat közölte a moszkvai értekezletről kiadott hiva­talos közleményt, még­pedig azzal a bevezetéssel, hogy ez a szöveg meg­egyezik azzal, amelyet Londonban fog­nak nyilvánosságra hozni. A közlés szerint Moszkvában októ­ber 19-ike és október 30-ika között összesen tizenkét ülést tartottak. A külügyminisztereken kívül még a kö­vetkező államférfiak vettek részt az értekezleten: Az Észekamerikai Egye­sült Államok részéről W. Averell Har­­riman nagykövet, John L. Deane ve­zérőrnagy, Green H. Hackworth, Ja­mes C. Dunn és más szakértők, Nagy- Britannia részéről Sir Archibald Clark Kerr nagykövet, William Strang, Sir Hastings Ismay altábornagy és más szakértők, a Szovjet­ Unió részéről K. E. Vorosilov tábornagy, A. V. Visin­­szka, Litvinov, külügyi népbiztos, M. V. A. Szergejev kereskedelmi népbiz­tos, A. A. Grizlov vezérőrnagy, a ve­zérkar tagja, M. G. F. Szaksz, külügyi népbiztossági osztályfőnök és más szakértők. A hivatalos közlemény kiemeli, hogy napirendre tűzték mindazokat a kérdéseket, amelyekről a három kor­mány tárgyalt. E kérdések közül egyes kérdésekben végleges állásfoglalásra jutottak. Más kérdésekben megbeszél­ték ugyan az elvi döntést, azonban tüzetesebb tanulmányozás céljából kü­lön bizottsághoz utalták, vagy pedig diplomáciai úton való elintézés szá­mára tartották fenn. Ismét más kér­déseket — mint a közlemény mondja — eszmecsere útján tisztázták. Észak-Amerika, Anglia és a Szovjet­ Unió kormányai — folytatja tovább a közlemény — szoros együttműködésre törekszenek mindazokban a kérdések­ben, amelyek a közös háborús erőfe­szítéseket érintik. Most történt azon­ban első ízben, hogy a három kor­mány külügyminiszterei abban a hely­zetben voltak, hogy értekezleten ta­lálkoztak. Elsősorban a Németország és szö­vetségesei elleni háborús rendszabá­lyokat vitatták meg. Végleges katonai hadműveleteket beszéltek meg, ame­lyekre nézve döntés történt és ame­lyeket máris előkészítenek, hogy meg­vessék az alapját a három ország közti legszorosabb katonai együttműködés­nek a jövőben. A négy hatalom közös nyilatkozata A közlemény azután közli az észak­amerikai, brit, szovjet és csungking­­kínai kormányok közös nyilatkozatát. Kiemeli, hogy ez a nyilatkozat össz­hangzásban áll a szövetségesek 1942 január 1-i és későbbi nyilatkozataival, mint például azzal, hogy a tengely­­hatalmak ellen az ellenségeskedéseket a „feltétlen fegyverletételig“ kell foly­tatni. A közös nyilatkozat a követke­zőket követeli: 1. A négy kormány közös cselekvé­sét, amely az ellenségeik elleni há­ború folytatására irányul, továbbra is fenntartják a béke és a biztonság megszervezése és megóvása céljából. 2. A kormányok, amelyek a közös­ ellenséggel harcban állanak, az ellen­ség fegyverletételének és leszerelésé­nek minden kérdésében közösen jár­nak el. 3. Közös rendszabályokat hoznak abból a célból, hogy megakadályozzák, az ellenségre rótt feltételek megsér­tését. A negyedik pont hangsúlyozza egy olyan nemzetközi szervezet fontossá­gát, amely valamennyi békeszerető állam szuverén minőségének elvén alapul és amelynek tagja lehet vala­mennyi ilyen állam, akár n­agy, akár moszkvai értekezletről kicsi. Ennek a szervezetnek az a ren­deltetése, hogy megóvja a nemzetközi békét és a nemzetközi biztonságot. Az ötödik pont értelmében a négy kormány az általános biztonság rend­szerének bevezetéséig kölcsönösen ki­kéri egymás véleményét. Szükség ese­tén a véleménycserébe a szövetkezeti nemzetek más tagjai is bevonhatók. A hatodik pont kimondja, hogy a négy kormány az ellenségeskedések befejezése után katonai haderejét nem használja fel más államok terü­letén belül, kivéve a nyilatkozatban felsorolt eseteket és csupán közös megbeszélés után. Végül a hetedik pont kimondja, hogy a négy kormány egymással együttműködve általános megállapo­dást dolgoz ki a háború utáni fegy­verkezések szabályozása céljából. Olaszország A közlemény ezután közli az észak­amerikai, a brit és a szovjet külügy­miniszter megállapítását a szövetsé­geseknek Olaszország irányában kö­vetendő politikájáról. Ez a politika „a fasizmus tökéletes megsemmisíté­sén“ nyugszik. Több pont kimondja, hogy az olasz kormány a fasizmus el­lenségeinek felvételével demokratikus arculatot fog nyerni, továbbá, hogy Olaszországban biztosítani kell a saj­tó-, a vélemény- és a gyülekezési sza­badságot. Valamennyi fasiszta intéz­ményt be kell szüntetni. A fasizmus vezetőit és a fasiszta hadsereg tábor­nokait ki kell szolgáltatni. Ausztria A közlemény közli továbbá, hogy a szovjetorosz, az északamerikai és a brit kormány megállapodott abban, hogy „Ausztria 1938. évi bekebelezé­sét érvénytelennek és semmisnek“ nyilvánítja és „egy szabad és függet­len Ausztriát“ állít fel. „Ausztriát azonban — folytatja­­ a közlemény — emlékeztetik arra, hogy felelősség ter­heli, amelyet nem tagadhat le, még­pedig az a felelősség, hogy Németor­szág oldalán részt vett a háborúban.“ Ausztriát felszólítják ezután, hogy „járuljon hozzá felszabadításához“. Befejezésül a közlemény közli az ér­tekezleten részt vett nemzetek nyilat­kozatát, amely szerint „mindazokat a német tiszteket,­közkatonákat és párt­tagokat“, akik a megszállott területe­ken elkövetett „rémtettekért“ felelő­sek — ideszámítandó a „túszok kivég­zése“ is — a fegyverszünet után az il­lető országokba szállítják, hogy ott ítélkezzenek felettük. Sztálin pohárköszöntőj« a moszkvai értekezlet zéró-bankettjén Moszkva, nov. 2. (Bud. Tud.) A moszkvai értekezlet befejezéséül a Kremlben bankettet rendeztek, amely­nek során Sztálin is felszólalt. Beszé­dében ünnepelte az 5. és 8. hadsereget és poharát Montgomery és Clark egészségére ürítette. Azután Roose­­veltre és Churchillre mondott felkö­szöntőt. A moszkvai egyezmény megcáfolja a német-orosz kü­lönbéke hírét, — mondta egy amerikai szenátor Washington, nov. 2. (Bud. Tud.) Conally szenátor, az amerikai szená­tus külpolitikai bizottságának elnöke a moszkvai közleménnyel kapcsolat­ban kijelentette, hogy ez az eredmény elhallgatatja azokat, akik attól tartot­tak, hogy Oroszország különbékét szándékozik kötni Németországgal. A szövetséges nemzetek között ily mó­don kifejezésre jutott egység­­hatáso­sabbá teszi a háborús erőfeszítéseket és a győzelem napját közelebb hozza. Berlin, nov. 2. (NST) Ley német bi­rodalmi szervezési vezető, mint lakás­ügyi kormánybiztos, az „Angriff“ című lapban kimerítő adatokat közöl a la­kás-segélyakcióról, amelyben rámutat arra, hogy rövid idő alatt legalább egymillió szükséglakást létesítenek Németországban. A Nagy-Németor­­szágban meglevő 92 millió szobából az ellenséges bombatámadások körül­belül kétmillió szobát pusztítottak el, — közli Ley. — A háború első négy évében 450.000 szobát újjáépítettek ugyan, ami kétszer annyi, mint az első világháború idején épített lakások száma, de természetesen ez nem volt elegendő a lakásszükséglet kielégíté­sére. A bombakárokat szenvedett csa­ládok igényeinek sürgős kielégítésére ezért a Führer parancsára megterem­tették a német lakássegély-akciót. Az építés alatt álló házakban körülbelül százezer lakás készül el, újabb száz­ezer lakást pedig az irodai célokra kisajátított lakások visszaadásával kapnak. Nagy sikert remél meg a pad­lásterek kiépítésétől is, de a lakás­­segély-akció központja az úgynevezett szükséglakások építése. * Sauckel a német munkaerő-tartalékokról beszélt Weimarban Weimar, nov. 2. (Német TI) A thü­­ringiai fővárosban hatalmas pártfel­vonulás volt. A lakosság nagyméretű részvétele mellett több mint tizenegy­­ezer párttag vonult el­ Sauckel kör­zetvezető előtt, hogy ezzel is bizo­nyítsák harci készségüket és odaadá­sukat. A felvonulás befejezte után a párttagok gyűlést rendeztek, amelyen Sauckel körzetvezető, a munkás­­mozgósítás általános meghatalmazott­ja beszélt. Hangsúlyozta, hogy a mos­tani háborúban az arcvonal a dolgozó házában olyan tartalékkal rendelke­zik, amellyel még az ellenségnek is minden esetben számolnia kell. Az ellenfél arra számított, hogy Német­országban egy napon a végső döntés kiküzd­ésénél vagy a katonákban, vagy a munkásokban hiány fog mu­tatkozni. A német munkásmozgósítás azonban segített abban, hogy az ellen­ségnek ez a reménye megsemmisül­jön. A német-svéd viszony Stockholm, nov. 2. (Bud. Tud.) Svéd gazdasági körök véleménye szerint a­ svéd hajók szabad kijáratának­ fel­függesztése valószínűleg befolyással lesz a jelenleg folyó gazdasági tár­gyalásokra. Ezeken a tárgyalásokon a svéd kormány szilárdabb magatar­tást foglal el, mint ezt normális kö­rülmények között tette volna. A tár­gyalások Stockholmban folynak és új, kölcsönös kereskedelmi forgalomra vonatkoznak. Rendezni kell az ez év­ utolsó negyedének és az 1944. év­­egész­ tartamának kereskedelmi forgalmát. A „Svenska Dagbladet“ e kérdéssel kapcsolatban azt írja, hogy a svéd álláspontból kifolyólag aligha volna tanácsos, hogy új, hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodást kössenek­ mindaddig, amíg a hajók szabad for­galma tekintetében kielégítően nem tisztázzák Németország magatartását. A mostani német-svéd tárgyalások Svédországba irányuló szénszállítá­sokra és Németországnak szóló érc­­szállítmányokra vonatkoznak. Németországban kétmillió lakószobát pusztított el a légi háború Német állásfoglalás a moszkvai határozatok ellen Berlin, nov. 2. Illetékes német hely­ről közlik: A Wilhelmstrasse állás­pontja a moszkvai nyilatkozattal kap­csolatban abban foglalható össze, hogy a hármas értekezlethez fűzött német várakozásokat a közlemény teljesen megerősítette. A záróközlemény olyan okmány, amely ratifikálja azt a tényt, hogy Anglia és­ az Egyesült Államok az erőviszonyok alapján már régen behódolt a Szovjet európai vezető ál­lása előtt, egyidejűleg pedig ratifikáló okmánya annak, hogy Európát telje­sen kiszolgáltatták a bolsevizmusnak. A közlemény, berlini megítélés sze­rint, egyúttal a brit és amerikai poli­tika tehetetlenségének és tanácsta­lanságának bizonyítéka. A részletek tekintetében rámutat­nak arra, hogy a világ elképedésére nem említették meg a szovjet törek­vések által különösen érintett orszá­gokat, hanem csak Ausztriát, amely 1938 óta a Birodalommal elszakítha­tatlanul egyesült olyan szabad nép­szavazás útján, amelynél nagyobbat és hatalmasabbat el sem lehet kép­zelni. E tekintetben emlékeztetnél­: arra, hogy már az első világháború után demokrata uralom alatt népsza­vazás nyilatkozott meg Ausztriában a csatlakozás mellett, ezt azonban a versaillesi parancsrendelkezések meg­semmisítették. Berlinben egészen furcsának mond­ják, hogy az Atlanti Chartára való hi­vatkozással egy országra „demokrata szabadságot“ akarnak rákényszeríte­ni, mert ez a legszögesebb ellentétben áll a népek szabad önrendelkezéséről szóló kiáltvánnyal. Berlinben különösen jellegzetesnek tartják arra a szellemre, amely a köz­leményt áthatja, azt a követelményt, hogy büntessék meg azokat a német tiszteket, akik állítólag lengyel tiszte­ket öltek meg s ezt éppen a katyni tömegsírok mellett teszik. (MTI) . Moszkva szerint nincs változás a szovjet-japán viszonyban Zürich, nov. 2. (Bud. Tud.) Moszkvai jelentés szerint a Kremlhez közelálló körökben kijelentették, hogy a moszkvai értekezlet a nemzet­közi kollektív biztonság új rendszerének kezdetét jelenti, amely hat­hatósabb, mint a volt népszövetségi rendszer. Moszkvában kifejezetten hangsúlyozzák, hogy a négy nagyhatalom együttműködése, amint az Kína részvételével a moszkvai megbeszélésekből adódik, nem hoz vál­tozást a Szovjet­ Uniónak Japánhoz való viszonyában. Svájci lap a moszkvai értekezletről Zürich, nov. 2. (Bud. Tud.) A „Neue Zürcher Zeitung“ vezércikkben foglal­kozik a moszkvai értekezlet határoza­taival. A lap többek között azt írja, hogy a három külügyminiszter 12 na­pig tartó értekezleten nem oldotta meg az összes politikai kérdést, ame­lyet rendezni kellett volna, sőt nem is foglalkozott velük. Csupán szervezet létesítésében állapodtak meg, amely­nek a vitás kérdés rendezése és a fel­merülő feladatok megoldása lesz a fel­adata. Azokat a kérdéseket, amelyek körül ellentétek merülhettek volna fel, mint például a megszállt területek közigazgatásának kérdését vagy a ha­tárkérdéseket későbbi időpontra ha­lasztották. Ezáltal szabaddá vált az út katonai akciók és döntések számára. A lap rámutat arra, hogy Kínának a Németország lefegyverzéséről szóló határozatba való bevonása azért je­lentős, mert ezáltal Szovjet-Oroszor­szág határozottabban foglal állást Ja­pánnal kapcsolatosan, mint eddig. A lap a balti államok szempontjából ag­gasztónak tartja, hogy a háborús bű­nösökről szóló szakasz a balti államo­kat egyáltalában nem említi, amiből szerinte arra lehet következtetni, hogy Észtországot, Lettországot és Litvániát a szövetségesek „felszabadítandó“ orosz területnek tekintik. Moszkva és a kis államok Stockholm, nov. 2. (TP) A londoni rádió idézi Sztrasov szovjet hírmagya­rázónak az orosz rádióban felolvasott nyilatkozatát, amely szerint „a Német­országgal szövetséges államok, még­pedig Magyarország, Románia, Finn­ország és Bulgária is ugyanazt a sor­sot fogják szenvedni, mint Németor­szág és nem lesz helyük a felszabadí­tott Európában“. Az Observer föderációt ajánl az európai kis államoknál­­ London, nov. 2. (Bud. Tud.) Az „Observer“ vezércikkben foglal­kozik az európai kis államok kérdésével és többi között azt írja, hogy: az európai kis népek léte valóság, a kis államok léte teljes szuvereni­tással mindazonáltal veszélyes anakronizmus. Az angol lap szerint föderáció létesítése a helyes megoldás. Szerinte ehhez Németországnak is tartoznia kell, de nem mint egységes államnak. Sblikan töet&bM jvc&m­a/au, *)­duKJem Sblikan myi Miói fián Jlijui ^-rrt éf VLVien M/ tzcciarnaAili/AitMv A/rMk tyynutá­t Kapható minden szaküzletben

Next