Pesti Hírlap, 1944. április (66. évfolyam, 74-97. szám)

1944-04-01 / 74. szám

2­1des­ Hírlap 1944 ápr. 1. ,szombat­i német védőállások ellen, hogy el­űtje a kitűzött célját, az áttörést. A német védelem azonban a repü­­­ők támogatásával sikeresen vert ússza minden szovjet támadást. Vitebszktől délkeletre átmeneti h­­arci szünet állt be, mert a Szöv­et kénytelen volt erősen megtize­­telt csapatait felfrissíteni. Osztrov­idékén hasonlókép lényegesen sokként a szovjet támadások ereje és lendülete. A legészakibb szár­­nyon, Narva környékén nagy erők­kel támadtak az orosz csapatok, hogy­ felszabadítsák a hátsó össze­köttetéseiktől elvágott szovjet harc­­soportot. Támadásaink azonban ■zuttal is sikertelenek maradtak. Az NST egyik tudósításában nagy vonásokban ismerteti a keleti had­­zsatér arcvonalának jelenlegi vo­­nalát: „A Krím-félsziget továbbra­­ német repülőgép anyahajót és el­­őrangú hídfőállást alkot. Nikola­ev vidékétől Pervomajszkig az arc­­vonal a Bug mentén halad. Onnan derékszögben nyugatra fordul és Salta városánál éri el a Dnyesztert, majd tovább halad a Prut felé. Ezt az arcvonalat azonban nem lehet ilyan zárt arcvonalnak képzelni, mint amilyenek­­ az első világhábo­rúban voltak. A Pruttól az arcvonal nagyjában észak felé tart Kamo­­lyec-Podolszk vidékéig, majd dél­­nyugati irányban ugrik ki Cserno­­­k­ vidékéig, majd ismét északra ordul Tarnopol, Brodi és Kovel vidékén át, ahonnan északkeleti i­rányban halad Goménig, majd egyenesen észak felé tart Rogacse­­ven át Csauszi vidékéig, ahol Mo­­litevnél a Dnyeper keleti partján húzódik Orsáig, onnan Vite­szk elé. Ez a két utóbbi város jelzi a nagy műút menti szakaszt. A ne­velt szakaszon nem változott az arcvonal iránya. Novoszokolnikitől az arcvonal Pszkov felé halad, on­­nan pedig a Pejpusz-tó mentén észak felé, majd a Narva folyó mentén egészen annak torkola­táig." Az olaszországi hadszíntér Olaszországban még mindig csu­­pán Cassino körzetében és a hídfő egyes szakaszain került sor helyj­ellegű összecsapásokra. Cassino omvárosnál a németek megsem­­misítettek egy bekerített amerikai harci csoportot, egy német roham­­capport pedig Cassinótól északnyu-'­­atra mélyen benyomult az ameri­kai állásokba és közelharcban meg­­semmisített egy nehéz páncélosok­­ból álló csoportot. A nettuno manziói hídfőnél csu­pán brit és amerikai felderítők elő­­töréseire került sor, amelyeket a német védelem visszautasított. Ber­niből jelentik, hogy a hídfőn belül mind az amerikai, mind­ pedig az ingói körzetbe további utánpótlá­sok és erősítések érkeztek. Az utób­­bi napokban különösen az angol­szász lövegállások sűrűsödését és az új ütegek belövését figyelték meg. Mindezeket a jelenségeket így bevetve,­­ ném­et katonai körök arra számítanak, hogy az inváziós csapatok a hídfőből kiindulva, rö­videsen új, nagyszabású hadműve­letekkel fognak kísérletezni. Az olaszországi hadszíntéren to­vábbra is jelentős szerepe van a légi­erőnek. Mint Berlinből jelen­tik, német harci repülőgépek az Anzio előtt levő hajózási célponto­kat támadták és ennek során két kereskedelmi hajót olyan súlyosan rongáltak meg, hogy azok valószí­nűleg elpusztultak. A német légi haderő más harci kötelékei a déli arcvonalon nagy űrméretű bom­bákkal szórták tele a cassinói ál­lomásépületet. Moszkva és a moszuli petroleumforrások Istanbul, márc. 31. (Bud. Tud.) An­karai jelentések szerint a Szovjet most Baszra iraki kikötőre irányította figyelmét. A szovjet kormány itt ak­cióra készül, amelyet egyelőre diplo­máciai téren készít elő. Az iraki kor­mány­­ hosszú idő óta arra törekszik, hogy megszerezze Moszkva formális elismerését. Úgy látszik, hogy a Kreml kihasználja az iraki kormánynak ezt a kiváltságát. Ankarai hírek szerint ugyanis Moszkva követeli, hogy az iraki kormány a Perzsa-öböl északi csücskében fekvő Baszra kikötőjében szabad kikötőt adjon a Szovjetnek. A kikötőt az angolok e háború folya­mán erősen kiépítették. Baszrában szállt partra a 9. és 10. brit hadsereg, amely megszállta Irakot és leverte Szíriát. Baszra és Bagdad között jó vasúti összeköttetés áll fenn. Beavatott körökben már előre szá­mítanak arra, hogy a Szovjet, az ösz­­szek­öttetés védelmére való hivatko­zással, katonai intézkedéseket tart majd szükségesnek. Baszra és Haifa a Közép-Keleten támaszpontokat bizto­sítana a Szovjetnek, amelyeknek stra­tégiai fontossága első szempillantásra nyilvánvaló. Egyúttal­­ bizonyítják a bolsevizmus növekvő hatalmát azokon a területeken, amelyeket Nagy-Bri­­tannia a birodalom legfontosabb ré­szeit összekötő hídnak tekint és ahol ezidő szerint elkeseredett angol-ame­rikai verseny folyik Arábia olajfor­rásaiért. A második arcvonal kérdése Stockholm, márc. 31. (Német TI) A „New York Times“ jelentése szerint Churchill és Roosevelt Teheránban abban egyeztek meg, hogy lemondanak a Balkánon szándékolt terveikről és erőiket egy Nyugat- Európában felállítandó második arcvonalra összpontosítják. A jelentés szerint a Balkánt befolyási övezetként a Szovjet­ Uniónak engedik át. E szerint sok esemény, amely Olaszországban és a földközitengeri tér­ségben következett be, magyarázatot kapott. Az Izvestija támadása a nyugati hatalmak ellen Stockholm, márc. 31. (NST) Az „Izvestija“, a szovjet külügyi népbiz­tosság lapja, élesen szembefordul az angolszász­­részről elhangzott bírála­tokkal, amelyek­ kifogásolták, hogy a Kreml diplomáciai kapcsolatba lépett a Badoglio-kormánnyal. A szovjet lap szemére veti a nyugati hatalmak­nak, hogy hiányos az együttműködé­sük Moszkvával és nem értik meg, hogy Badoglio Olaszországénak erőit össze kell fogni­ Németország ellen. A lap ezután ismét követeli a má­sodik front megteremtését és azt írja, hogy eljött az ideje az összehangolt hadműveleteknek Németország ellen, ahogyan azt a teheráni értekezleten bejelentették és ezeket a hadművele­teket nem csupán keletről, hanem nyugatról és délről is meg kell indí­tani. Ebben a helyzetben az olasz kérdésnek nagy politikai jelentősége van a szövetségesekre nézve. A lap rámutat arra is, hogy Dél-Olaszor­­szágban a politikai és gazdasági hely­zet egyre rosszabbá válik. A külön­böző politikai csoportok egyenetlen­­kedése lényegesen hozzájárul a hely­zet rosszabbodásához és elkerülhetet­lenül az erők kimerüléséhez vezet. Noha Eden angol külügyminiszter szovjet jegyzéket kapott, amelyben rámutattak az olasz problémák ren­dezésének sürgősségére, angol és ame­rikai részről azt mondották, hogy az olasz helyzet megváltoztatásának és Viktor Emanuel lemondásának csak akkor jön el az ideje, ha Rómát el­foglalják. Ahelyett, hogy a délolasz­országi válságos helyzet megjavításá­nak sürgős problémájára hívta volna fel a figyelmet, az angol és amerikai sajtó egy része mesterséges izgalmat keltett amiatt, hogy a szovjet kormány közvetlen kapcsolatba lépett Badog­­lióval. Az angolszászoknál megdöb­benést, meglepetést és nyugtalansá­got mutatnak, noha nyilván semmi­féle okuk sincs rá. A szovjet kor­,­mánynak eddig nem volt semmiféle közvetlen kapcsolata a Badoglio-kor­­mánnyal, míg az AMGOT bizottság többezer angol és amerikai tisztvise­lőt tart Olaszországban, ezenkívül pe­dig az amerikaiak katonai hatósá­gaikkal is fontos szerepet játszanak az ország közigazgatásában. A Szov­jet­ Unió ehhez képest egyenlőtlen he­lyet foglal el Dél-Olaszországban. Ez volt az oka a közvetlen kapcsolatok felvételének a Badoglio-kormánnyal. Az „Izvestija“ még hozzáfűzi, hogy ez természetesen nem jelenti diplo­máciai kapcsolatok helyreállítását a két állam között, hanem csupán­­ a tényleges kapcsolatok helyreállítását. Idén moszkvai nagykövet lesz? Stockholm, márc. 31. (Német TI) Az „Aftontidningen“ washingtoni jelen­tése szerint Washingtonban komolyan veszik az Eden lemondásáról és lord Cranborne-val való helyettesítéséről szóló híreket. Úgy vélik, hogy ilyen esetben Eden brit nagykövet lesz Moszkvában. Légitámadás Páris külvárosai ellen Paris, márc. 31. (NST) A csütörtök­re virradó éjszaka angol-amerikai bombavető repülőgépek szálltak el Páris északkeleti külvárosai felett és bombákat dobtak le. Az eddigi meg­állapítások szerint 3 külvárosban okoztak nagyobb anyagi károkat és 11 embert megöltek, 16-ot pedig meg­sebesítettek. A romok alatt valószí­nűleg még további áldozatok vannak. Ugyanakkor egy északfranciaor­szági kisvárost is bombáztak. Két munkásnegyed súlyos károkat szen­vedett. Eddig 83 halálos áldozatot ta­láltak és számos sebesültet szedtek össze. Újabb súlyos légi támadás érte Szófiát Szófia, márc. 31. (NST) Csütörtök délelőtt amerikai légi kötelékek újabb súlyos, terrortámadást hajtottak végre a bolgár főváros ellen. Mint illetékes helyről közük, bolgár és német va­dászrepülők a kedvezőtlen időjárás és az erős ellenséges vadászvédelem ellenére felvették a harcot a táma­dókkal és Szófia környékén a légvé­delmi tüzérséggel együttműködve szá­mos ellenséges gépet lelőttek. Az amerikai repülők nagyszámú robbanó- és gyújtóbombát dobtak le, amelyek súlyos károkat okoztak a lakónegye­­­dekben és a lakosságnak veszteségei voltak. A lelőtt ellenséges gépek szá­mát még nem állapították meg. Légi támadás Róma közvetlen környéke ellen Róma, márc. 31. (Német TI) Ellen­séges repülőgépek márc. 30-ikán tá­madást intéztek Róma közvetlen kör­nyéke ellen. Bombákkal árasztották el a városból kivezető utakat, repesz­bombákat és géppuskatüzet zúdítottak a járókelőkre és a földeken dolgozó parasztokra. Gyújtóbombát dobtak egy tehergépkocsira is, amely sebe­sülteket szállított. A bombázás kö­vetkeztében a lakosság vesztesége több mint 20 halott és több mint 60 sebesült. Stimson a szövetségesek cassinói kudarcáról Washington, márc. 31. Mint az angol hírszolgálat Washingtonba jelenti, Stimson amerikai hadügyminiszter sajtóértekezleten kijej­­tette, hogy a szövetségesek cassinói támadása elcsendesedett, anélkül hogy megvalósultak volna a várt eredmények. Nyilatkozatához hozzáfűzte: „Egyszerű tény, hogy a németek meg állítottak bennünket.“ — Kijelenthetem, — mondotta —hogy e hadműveleteket senki sem tekintette a szövetségnek, erőpróbájának, vagy hogy oda haderőn­, főerejét összpontosítottuk volna. Cassino csak abban az esetben jelent számunkra súlyos vereséget, ha nem okulunk a tanulságokon. (MTI- Smuts nyilatkozott a háborús és a háború utáni helyzetről Amsterdam, márc. 31. (Német TI) Smuts délafrikai miniszterelnök — mint a brit hírszolgálat fokvárosi je­lentése mondja — a szenátus előtt mondott beszédében rámutatott arra, hogy a világ a szövetségesek végső győzelme után a rendetlenség állapo­tában lesz, amely már a káoszhoz ha­sonló. Éppen ezért akkor lesz a szö­vetségesek közötti legszorosabb együtt­működésre szükség, hogy a civilizáció gépezete továbbra is működjék. A katonai helyzetről Smuts kijelen­tette, nem mondhat semmit, ami a szovjet előnyomulást lekicsiny Nem szabad azonban elfelejteni, hogy mindaz, amit a brit világbirodalom és, az Egyesült Államok nemzetei­hez vittek, a legmesszebbmenően­­ rásegítette a szovjet haderőt a múlt 12 hónap alatt elért siker­­hez A brit bombázási politika is hozzá­járult a Szovjet­ Unió megsegítéséhez. Nagy-Britannia bombázási politikája minden kétséget kizáróan a leghalálo­­sabb fegyver, amellyel a szöve­­ge­­sek valaha is Németország ellen har­coltak. Göbbels cikke a bolsevizmus veszedelméről Berlin, márc. 31. (Német TI) Göb­bels német birodalmi miniszter a „Reich“ című hetilapban megjelent legújabb cikkében a bolsevista vesze­delemtől fenyegetett Európa helyzeté­vel foglalkozik. Rámutat arra, hogy egy évvel ez­előtt még tudatos pánikkeltésnek mondta a semleges és az ellenséges sajtó azokat a német megállapításo­kat, amelyek a bolsevizmus mind fe­nyegetőbbé váló veszedelmére hívták fel a figyelmet. Ezek a hangok egy idő óta csaknem teljesen elnémultak -- írja a miniszter , és most már részben az ellenséges táborban is kez­dik felismerni, milyen veszedelem kö­zeledik földrészünkhöz a bolsevizmus­­sal. Kezdenek már gondolkozni a fe­lől, hogy bizonyos körülmények kö­zött hova fejlődhetnek a dolgok és felismerik, hogy a fejlemények rövi­desen ugyanúgy sújtanák Európa ösz­­szes többi népeit, mint Németországot. A fejlődés bizonyos pontjáig lehet talán valamennyi érintett országnak az a véleménye, hogy " Németország dolga a szteppékről jövő áradat meg­törése, de ez a vélemény hosszabb ideig nem tartható fenn. Ha csak a Birodalmat fenyegetnék, lehetne ment­ségük a többi európai népeknek arra, hogy szabad utat engednek az esemé­nyeknek, ma, azonban Németország jelenti Európát. Közvetlen befolyási körön kívül földrészünknek csak kis részecskéi rendelkeznek saját hatalmi eszközökkel Katonai lehetőségeik a közeledő bolsevizmussal szemben a semmivel­ lennének egyenlők. Egyéb­ként Európát egyedül a német véderő ereje élteti. Csak a Németbirodalom lenne még hátra és Európa megérett volna arra, hogy könnyű zsákmány­ként hulljék Sztatin ölébe. Ebben az esetben a nyugati ellenséges hatal­mak a legcsekélyebb mértékben sem avatkozhatnának cselekvően az ese­mények irányításába. Anglia és az Egyesült Államok számára ez annyit jelentene, hogy az Európáért vívott háborút az egész Vonalon elvesztették. „Míg az angolszászok győzelmi álmokat szőnek..." Míg az angolszász országok győzel­mi álmokat szőnek, Sztálin kész té­nyeket igyekszik teremteni. Közben Londonban arról értekeznek, érvé­­ny­es-e még az Atlanti-Charta és mi­lyen országokra alkalmazandó. Úgy látszik, ott egyáltalán nem veszik észre, hogy a politikai és katonai fej­lődés már rég elhaladt mellettük. Az Egyesült Államoknak még min­dig megvan a lehetősége, hogy akár­csak az első világháború után, vissza­vonuljon az európai zűrzavarból régi elszigetelődésébe. Angliának azonban ,a döntő órában csak egy plátói nyi­latkozat marad a kezében és elégtelen számú hadosztály, amelyekre az anya­ország védelméhez lenne sürgősen szüksége, feltéve, hogy nem, véreztek el egy inváziónál. ‘ Óriási léptekkel közeledünk a há­ború döntő válságához. Ez katonai és politikai jellegű lesz egyaránt. Köze­ledik az a helyzet, amelyben minden, szovjet győzelem alapjában mi­t ren­díti az angol-amerikai háborús cél­kitűzéseket. Sztálin kezét egyelv­árt nem kötik meg az eljövendő bekérő, táplált angol-amerikai elképzi A maga utján halad és az angolok és amerikaiak végzetének kell tekinteni hogy ennek az útnak csak a:-, eh fele közös az övékkel. A bolsevizmu­sak még sohasem volt ilyen kec­v alkalma arra, hogy a progra csúcspontját jelentő világforradala, megvalósítsa. Anglia és az El ,­­ Államok adták neki erre a lehetősé­get és maguk is áldozatai lesznek. A miniszter megjegyzi, hogy az okfejtés minden komoly meg­öfi számára annyira kézenfekvő, hogy csak az nem ismerheti fel en­n­ek a háborúnak egyértelmű katonai és po­­litikai alakulását, aki vak vagy elfo­gult. Az utóbbi csoportba tartoznak a zsidók, akiknek érdekük, hogy a­ mostani­­ hadihelyzet­­ vitathatatlan tényállását minél tovább homályban tartsák. Addig akarják érlelni a ve­szedelmet, amíg elharthatatlanull­ véd­ik. „Nemcsak saját nemzeti életüelát védelmezzük" Mi nem tehetjük ki magunka­t mi­­nak a szemrehányásnak és nem is akarjuk — írja a miniszter — hogy hallgattunk, amikor köteles volt beszélni. Nemcsak saját nemzeti életünket védelmezzük, hanem úgy az európai emberiség élete, me­lyet a legnagyobb mértékben nye­­getettn­ek látunk. A bolsevizmus ka­tonai előretörése, amelyet a német véderő nem tudna már feltartóztatni, végleg feltartóztathatatlan lenne és a tényállás, amit teremtene, mi ■ m változtatható. Tudjuk, hogy ezekkel a megállapításokkal nem sk ■ -lunk barátokat, de a jellemes erők Európa­­minden országában erőt merítenek majd belőle a ránk váró nehéz dön­téshez. Világosan és kérlelte''* b­enül szembenézünk a fenyegető vesz­éle­temmel, de ugyanakkor egésze­n pon­­tosan tudjuk, hogy úrrá lehet .­­: ér, úrrá is leszünk fölötte. Föld,­­ünk is megint magára talál, akárcsak a Birodalom annak idején sorsdöntő órá­jában. A szteppék fenyegető túlerőit meg fogjuk törni és ebben a fennm­a­­radásáért vívott küzdelembe, kell kezdődnie Európát úl, jobb életé-­­­nek és meg is fog kezdődni Telve bizalommal tekint majd azokra a né­pekre, amelyek legszentebb ja­­­it vé­­­delmezik és a háború forga­lgában nem vesztették el hitüket el-­­fiz­tetésében. Eljön a nap, az eseményeket ma még eltakar­­ak kezdenek lehullani. Nagy lesz majd akkor földrészünk országában. A közös veszede termelt földrészünk egységes és ez a megmentés kezdetét j­lenteni. Szovjet-japán megállapodás Észak-Szachalin ügy Stockholm, márc. 31. (Német TI) A moszkvai rádió jelentése szerint már­cius 30-án Moszkvában szovjet-japán megállapodást írtak alá Észak-Sza­­chalin szénbányái és kőolajforrásai ügyében. A megállapodás értelmében Japán lemond az északszah­almni kő­olaj- és szénkoncessziókról és köte­lezi magát, hogy azok birtokjogát és műszaki berendezését visszaadja a Szovjet­ Uniónak. A Szovjet­ Unió a maga részéről kötelezettséget hogyha háború befejezésétől be­ve a japán kormánynak évente 5­0 .Ik­é­ni­­bert fizet és 50.000 tonna olajat sz­ili­t­ ája* 'oZ^EszochallhZZ Pirsenések prsan eltűnnek! Kis persenések és bőrsérü­lések kínná változtathat­ják e borotválkozást. Az ingerült bőr feszül és éget mint a tűz. Aki Tarr-t hasz­nál, nem ismeri a borot­válkozás okozta bosszú­ságot. Bőr, lágy, simulé­­kony és állandóan ápolt külsejű. Tarr erősen fer­tőtlenítő hatású és valósá­gos jótétemény » bőrnek. É ji fű■ '..J’-'-fb .űri: : ri'ri' J: /t •< ,, ___I . A szerződés értelmében Jap«­ború tartamára lemond a Ka­cs '1­­ félsziget északi részének néha; - r lászterületéről. A többi határoi.-f , •’ a szerződés szabályozza a hí'»v. A szovjet-japán halászati egyezmény Stockholm, márc. 31. (Ném­et A moszkvai rádió jelentése , s teha­t szovjet-japán halászati egyezmény», további öt évre meghosszal .

Next