Pesti Napló, 1850. április (1. évfolyam, 19-43. szám)
1850-04-22 / 36. szám
mozdítására szükséges költségeket szinte az állodalom fedezvén, s azon magán birtokosoknak, kik a már haszonvehetőkké tett földterekre háramló s minden hasznosított hold után a teljes lerovásig egy pártjával számitandó részletes befizetéseket önerejükből viselni képesek nem volnának , szinte az állodalom fog kölcsönözni. A bizottmány állani fog a minisztérium által nevezendő egy elnökből, a jelen társulat egy képviselőjéből s egy technikusból. Székhelye, ha jól hallottam, Pest leszen. Eközben a dohánytermesztés, mint a hazánkbeli mezei ipar egyik legtekintélyesebb ága, szinte nem kerülheti ki a finánczügyi minisztérium figyelmét. Megfogható, mikép a dohány-egyedáruság, melly a többi örökös tartományokban régóta divatos, újabb viszonyoknál fogva szinte nem maradhat csupán azokra szorítva. Egyébiránt az ezt illető rendezkedés eszméje nem új. Az 1848 előtti magyar conservativek, kik most olly igen — és méltán ! — szomorkodnak hazánk önkormányzati veszteségén, egykori orgányok a Budapesti Híradó által már elkezdették megizlettetni velünk e kényes és kellemetlen hatású tárgyat; és én bízvást merem állítni, miszerint, ha az újabb gyászos események közbejötte őket a hatalomról le nem forgatja, ők maguk fogtak kész segédkezeket nyújtani a kormánynak ez iránti tervei létesítésére! És jelenleg. . . De mellőzzük ezt, és térjünk a dologra, mellynek előutait ők már akkor hazafiúi nagy buzgalmukban olly szépen kiegyengették. A finánczügyi minisztérium által három magas állású hivatalnok fog innen e napokban Magyarországba és Erdélybe küldetni, hogy a dohány-egyedáruság behozatalára nézve szükséges előmunkálatokat a helyszínen megtegye. A szándék, mint hallottam, nem oda irányul, hogy a dohánykertészek vagy egyes dohánytermesztők is e növény termelése és művelésében gátoltassanak, hanem hogy az évenkénti tenyesztmény a kezelőhivatalok , vagy a külföldiéi kivitel részére számbavetessék és biztosíttassék. Hogy ezáltal a dohánytermelés hazánkban csökkenni nem fog, mutatja Gácsország, Tyrol és a velenczei királyság példája, hol a dohánykezelő hivatal s a termelők érdeke egykép mozdíttatván elő, a termelés nemcsak nem apad , de sőt mind terjedés, mind a növény minőségére nézve növekedést mutat. Miből következtethetni, hogy az e tárgyra vonatkozó rendszabályoknak mégsem kell felette boszantóknak lenni. A finánczügyi miniszter mind a mellett is, miután gyanítja, hogy e tárgy fölötte kellemetlenül fogja érinteni hazánk lakosait, úgy hallom, késznek nyilatkozott, az első években az egyes termelőknek minden lehető engedélyeket tenni, habár ezek a kezelőhivatal jövedelmeinek tetemes csökkenést okoznának is. Bármint legyen is ő, csak keserű lapdacs marad lesz ez, mellyet a néhai Budapesti Híradó mézes ékesszólása sem tudott megkedveltetni, mellyet azonban a viszonyok kényszerűsége most bongré, mai gré el fog velünk nyeletni. — Nemsokára talán örvendetesebbet. Pozsony , aprít 19. A Városunk, mellynek keblében a szerencsétlen háború, noha közvetlen nem dúlt, sokféle zajtalan vihart keltött fel, jelenleg a kimerültség képét mutatja; napjaink a birodalmi alkotmány népszerű elveinek megtestesíítése reményében ugyan, de a kétes jövő ködfátyola alatt bús egyhangúságban folynak le, s ha néha néha magasabb műélv nem derítené fel a kebleket, Pozsonyt ez idő szerint az örömtelenség székvárosának lehetne mondani, így valóban gyönyördúsaknak nevezhetjük azon pillanatokat, mellyeket a budapesti közönségnek már ismeretes Neruda testvérek föllépte társaséleti borús egünkre varázsolt. Valahányszor hallaták magokat az itteni városszinházban , köztetszést aratának, mellynek nagyobb osztályrésze azonban, noha mindhárom testvér kitűnő a maga hangszerén, a kis Vilmát illeté. Azon könnyűség, biztosság, mellyel e 10—12 éves leány a hegedűt kezelé, játékának kerekdedsége, s érzésteljes ritka tökélyű kifejezése, — melly tulajdonokban tán bármi nagykorú hegedű-virtuózzal versenyezhetne — mindenkit bámulatra ragadott, és főleg a közkedvességű „velenczei karnevál“ remek előadásakor szűnni nem akaró tapsvihart költött fel. A színlap szerint ma adják legeslegutolsó hangversenyüket. Az idei rendkívüli árvíz pusztításai sok bájaitól foszták meg különben olly kies ligetünket. A szép töltés majd egész hosszában megrongálva, két helyen keresztülszakítva , még mindig várja a munkás kezeket, mellyek azt helyreállítsák, mi annál kivánatos volna, minthogy a ligetfalvi templom közelében a közlekedés is nagy bajjal jár. Ellenben a nemcsak 1847-ben, hanem ez évben is egészen feldúlt nyári színház fölépítésén ismét méhszorílalommal dolgoznak; valódi sisyphusi munka.—Kereskedőink, és peres feleink aggodalomban vannak az ideiglenes törvénykezési rend behozatalának késleltetése miatt. Azonban alapos okunk van remélni , hogy ez aggodalmat a legközelebbi jövendő tettleg szüntetendő meg, miután, mint halljuk, a nagyszombati törvényszéki kerület hivatalos személyzete megerősítés végett már a legfelsőbb helyre van felterjesztve, s igy az uj rendszerű törvényszéki eljárások alkalmasint jövő május hó folytában veendik kezdetöket. Deés, ápril 10-kén 1850. „Küzd a bátor sorsának ellenében.“ Mirevaló tehát azon gyáva kétségbeesés és szánandó csüggetegség, melly annyira leverni látszik a magyart, azon férfiasan bátor nemzetet, melly sokkal nyomasztóbb körülmények közt sokszor annyi lelkierőt fejtett ki. Nem fordulhatunk meg magyar körökben, hogy haszontalan panaszkodás, és asszonyias kesergés pityergő hangjai ne érintenék füleinket. Nem illik ez nemzetünkhez! A martius 4-kén engedményezett birodalmi alkotmányban a legszabadabb elvek, a leghumánusabb intézmények alapja van letéve, éppen azok, mellyek a műveit keblekben már régebben viszhangra találtak, és mellyek kivívása más nemzeteknek sem került kevés áldozatukba. Hogy annak jótéteményit még nem élvezhetjük, oka a kivételes állapot természetéből foly. A puszta ábrándon alapult haszontalan politikai légvárak, mellyek felépítése annyi ezer ember életébe került, összeomlottak, sok áldozatot temetvén romjaik alá. A különböző elemek újonan összealkotására, a különböző érdekek egyeztetésére, a bonyolult viszonyok kiegyenlítésére, idő, és pedig nem kevés, kívántatik; e rendkívüli állapot szinte rendkívüli intézkedéseket igényel, miket rendes időben nem lehet olly gyorsan eredményesíteni. Ez oka a jelen rendkívüli állapotnak, mellyel sokan alkotmányos szabadságunk romjain látnak nyugodni, minden igaz ok nélkül. Bármint akarjon ellenkezőt elhitetni a részakarat, bármint jósoljon ellenkezőt a vészmadarak károgása, felderülend, fel kell hogy derüljön újólag alkotmányos életünk világa. Erről királyi szent szó biztosította hazánk népeit. Ennek elközelgését siettetni csak tőlünk függ, de ezt nem hideg közönyösség, nem szánalmas csüggedés vagy nevetséges dacz, szokta előidézni, hanem férfias kitürés, melly számolni tud a körülményekkel , s hazafias munkásság, melly soha nem lankad. Hisz a nem számoló politikának, a gyermekies türelmetlenségnek eléggé megadtuk árát. Legyünk valahára okosan számoló nemzet. A kormány szándékának tisztaságáról — eddigi lépésiből is kiindulva — meg lehetünk győződve. Nincs olly nevezetes ága a közéletnek, melly kikerülte volna figyelmét; a legczélszerűbb intézkedések egymást követik, hogy mindazáltal nem mindig hozzák azok meg az óhajtott eredményt, ennek oka a kormányorgánumokban rejlik, kik hogy nem mindenütt felelnek meg hivatásuknak, bizonyos, — ennek is szinte több oka lehet: annyi megpróbált hazafi jellem vonult el a közszolgálati térről, hogy jobb egyének hiányában gyönge , sőt néha idegen, kezekbe adatott át a kormányzás , kik viszonyainkkal s körülményeinkkel nem lévén ismeretesek, idegen szellemben fogják fel az ügyet. Nemcsak hogy maguk félrevonultak ezen urak, sőt másokat is, kik a király és haza iránti szolgálatra felajánlkoztak, hazafiság elleni bűnről vádolnak; ez akár daczból, akár csüggedésből történik, minden esetben veszélyezteti ügyünket, mert az első megvetést szül, az utolsó pedig szánalmat gerjeszt. Hagyjunk fel a hányaveti gőgös politikával, mondjunk le a nép-ámítói szereplésről. Simuljunk bő érzelemmel az uralkodóházhoz, simuljunk azon lelkesedéssel, melly atyáinkat egykor olly nagy tettekre vezette. Ne hozzuk kétségbe a kormány részéről a szándék s akarat tisztaságát. Tárjuk fel keblünk érzelmeit, — hogy tudhassák kivánatunkat — nyilvánosság utján; mutassuk föl sérelminket, hogy azokra gyógyszert lehessen találni. Hisz életkérdéseink nagy része épen nincs még megoldva; a nemzeti viszonyok, és más életfontosságú ügyek rendezése ezután jó csak napirendre. Tegyük tűrhetővé a jelent, hogy jobb jövőre lehessen kilátásunk. Adjuk az uralkodóház iránti hűségünk s ragaszkodásunknak jeleit, és akkor várhatjuk azon idő elközeledését, midőn hazánk választottai összegyűlve tartományi gyűléseinken tanácskozhatnak, s alkotmányos jogaink élvezhetésére újólag alkalom nyílik. Félre hát a bánatokkal. Múltak veszteségin miért kesergnénk. — Nevetséges a köny nekünk, magyar vér foly ereinkben, erőben lángol érzetünk, sem akadna, ki az általa olly szépen megkezdett pályán tovább halad. Egyik felötlő példája annak , hogy a józan közönséget nem lehet szemkápráztatásokkal és külsőségekkel mindenkor kielégitni, azon körülményből is kivehető , hogy Bawinger mutatványaira olly remény alatt kis számmal jelentek meg látogatók. April 14. A FÖLDÖNFUTÓ, eredeti népszínmű 3 szakaszban, dalokkal, irta Csalóközi, zenéjét Egressi Béni. — A darab szerzője, lemondván a legutolsóig mindazon magasabb czélokról, mellyeket színműíró magának feladatul tűzni tartozik, egyedül oda iparkodott, hogy mulattassa a közönséget, bármi áron. Miután ezen a színművészetre nézve legutolsó czélja sem sükerült, más semmi olly oldala nincs a darabnak, mellyről említést tenni érdemes volna. April 15. MÁRTHA vagy RICHMONDI VÁSÁR, víg opera 5 flv., irta Fridrich, ford. Szerdahelyi, zenéje Florentin. — Szymanska Leona harmadszor lépett föl, s a közönség hajlamát végkép meghódította. Farkas Károly (Lyonés) gyönyörű éneke méltó tapsokra ragadta a hallgatóságot. April 16. EVANGELIUM és CSALÁDÉLET, dráma 5 flv., irta Sémestre Emil és Bourgeois, ford. Csepreghi és Egressi Béni. — Közönség csekély számmal, tanúságául annak, mit a darabról múltkori, a közönségről mai szemlénkben elmondottunk. April 17. ZAMPA, opera 5 felv., irta Mellesville, ford. Szerdahelyi; zenéje Heroldha. — A czimszerepben Stéger erőben és szépségben ritka jelességü hangja olly tért nyer előnyeinek kifejtésére, hogy a közönség sűrűn adott, s különben sem uj operát folyvást nagy tetszéssel hallgatja. April 18. SZERETTETNI vagy MEGHALNI, vigj. 1 flv. — Ezt követte A JÓS, regényes ballet, 3 flv., szerzette és rendezte Campilli balletmester, zenéjét több zeneszerzők műveiből szerkesztők Doppler és Ellenbogen, nemzeti színházi zenekari tagok. April. 19. ERNANI, opera 4 flv., irta Piave, ford. Egressi Béni, zenéjét szerzette Verdi. — Szymanszka Leona negyedik föllépése. Színházunknak ez uj, ritka tehetségű s legszebb jövendőt ígérő, tagja annyira megnyerte már a közönség osztatlan tetszését, hogy föltétlen magasztalásunkkal, mellyek egy részben a derék énekesnő bátorítására voltak irányozva, felhagyhatunk , a nélkül hogy közkedveltségének legkisebbé is ártani vélnénk. Sz. L. kiválólag drámai énekessé bir hivatással, mit mind elfogulatlan könnyű játéka mutat, mellyet már első fölléptekor ollyannak tanúsított, hogy hozzá fogható biztosságra a kevesebb képességgel birók hónapok vagy tán évek folytán sem mindig jutnak el; ritka hangtehetsége, melly magában egyesíti az énekre-valóságnak minden kellékeit: a tisztaságot, könnyűséget, erőt, az erőben egyenlőséget, teljességet, csöngetességet és tartósságot. E ritka tertelmü s szépségű hang a legjobb iskola által van kiművelve, melly összeköti magában az olasz és német énekmód jelességeit, amattól könnyű hangolvadásait, futásait, a passageokban való biztosságot, szóval a helyes coloraturát, ettől az egyszerűséget és jellemzetességet kölcsönözvén. Az utóbbiban azonban több előnynyel bír mint az előbbiben. Hangja bár hajlékony s nehéz és gyors hangváltozatú passageokra már jeles iskolájánál fogva kiképezve van, a kitartott ének mégis az, miben kiválólag jeleskedik. Hangja itt nem inog, nem rezeg, mint olly sok különben jeles énekesé, hanem biztosan és művészi nyugalommal bír énekében mindenkor velős zenét adni, a zene czifrázatai helyett. Midőn művészi nyugalmat említünk, nem mondjuk, hogy e részben Sz. L.-nak ne volna netovábbja, sőt őszintén tanácsolnunk kell neki, hogy e mellőzhetlen tulajdonságból a mi van, megőrizni, s a mi nincs, megszerezni iparkodjék, különben kissé szerfeletti tüze nem ritkán el fogja ragadni. Ez volt oka azon egypár hamis intonationak is, mit tőle hallottunk. Midőn kiválólag drámai énekességre mondjuk hivatva öt, ezzel nemcsak általában a drámai s concert-ének közti különbségre gondolunk, hanem szorosabban azon különbségre, melly van a víg és komoly opera közt. Sz. L. eddig két operában lépett föl: a víg Mártldban s a komoly Ernámban, kétszer mindkettőben, s mind a kétszer fényesen bebizonyult, hogy hivatásában különösen a komoly operákra, azaz úgynevezett drámai énekre, bír elsőséggel; s e pálya az, mellyen neki, minden csodát és elragadtatás nélkül, a legfényesebb jövendőt ígérhetjük. Egy tulajdonra kívánjuk őt figyelmeztetni, mit még megszerezhet, s ez a szavaknak énekközbeni biztos kiejtése. Ez kizárólag az olasz énekiskola sajátsága s főérdeme, mellynek kifejtésére az olasz nyelv gördülékenysége nem kis hatással van. Ha ezzel a német énekiskola kelletinél kevésbet gondol, ez onnét ered, mert rögös nyelve énekre kevesbbé alkalmas, s mert zenéje mély kedélyességénél fogva meghalni remél és bír értelmes szavak nélkül is. De a magyar nyelv könnyű énekelhetősége be van bizonyítva s elismerve nagy művészek által; s ha valaki e nyelven a nemzeti színpadon énekel, a szavak érthető kiejtésének szép tulajdonát annál kevesbbé mellőzheti, mert nemzeti színházunk operai repertoárját kizárólag olasz művek teszik. Hiszszük, hogy Sz. L. énekében most azért fordíthat a szavak érthetőségére kevesebb figyelmet, mert nyelvünket még nem érti; de mivel ennek tanulságában napról napra tehet előmenetelt, annál inkább reméljük, hogy e tekintetben ezentúl nagyobb gondot fordít énekére, mert ha a kérdéses tulajdon gyakorlását színpadra léptének első korszakában elhanyagolná, későbben annál nehezebb lenne azt megszereznie. VEGYES HÍREK és ESEMÉNYEK. Budapest. April 22. Nemzeti színházunkban, ma hétfőn adatik NÉGY HAYMONFI, víg opera 3 felvonásban. Irta Leuven és Brunswick, zenéjét Balfé. Fordította Egressi Béni. — Egy botrányos rendetlenségről kell említést tennünk. Szigligeti „Fidibusz“ czímű legújabb stán leggyöngébb népszínművének első adatásakor, sokan olly meggyőződésre jutottunk, hogy színházunkban egy új hivatalos osztály akar megszületni : a tapsonezok (claqueurok) előre organizált karzati csapatja. A darab kimondhatlan gyönge volt, és az ügyetlen tapsolók mégis mindig a legsilányabb helyeken zúdultak föl, tapsoltak, ordítottak, mintha parancsolva lett volna... A jámbor földszinti közönség bámult, boszankodott, piszszegett — de a tapson ezok annál dühösebben folytatták, s mármár a karzat leomlásától lehetett tartanunk... Az Egressi Béni által szerkesztett zene is olly vakon született, hogy Füredi egyetlen dalban sem tudott kitűnni... De azért a tapson ezok el voltak ragadtatva egészen a dühösségig; ők újra kívántak minden dalt, ők már előre tapsoltak annak is, ami még el nem daloltatott... Valóságos kínpadon állottunk !.. Reméljük , hiszszük, a színházi igazgatóság nem fogja megengedni, hogy