Pesti Napló, 1850. április (1. évfolyam, 19-43. szám)

1850-04-22 / 36. szám

mozdítására szükséges költségeket szinte az állodalom fedez­vén, s azon magán birtokosoknak, kik a már h­aszonvehetőkké tett földterekre háramló s minden hasznosított hold után a tel­jes lerovásig egy pártjával számitandó részletes befizetéseket ön­erejükből viselni képesek nem volnának , szinte az álloda­lom fog kölcsönözni. A bizottmány állani fog a minisztérium által nevezendő egy elnökből, a jelen társulat egy képviselő­jéből s egy technikusból. Székhelye, ha jól hallottam, Pest leszen. E­közben a dohánytermesztés, mint a hazánkbeli mezei ipar egyik legtekintélyesebb ága, szinte nem kerülheti ki a finánczügyi minisztérium figyelmét. Megfogható, mikép a do­­hány-egyedáruság, melly a többi örökös tartományokban régóta divatos, újabb viszonyoknál fogva szinte nem marad­hat csupán azokra szorítva. Egyébiránt az ezt illető rendez­­kedés eszméje nem új. Az 1848 előtti magyar conservativek, kik most olly igen — és méltán ! — szomorkodnak hazánk ön­­kormányzati veszteségén, egykori orgányok a Budapesti Hír­adó által már elkezdették megizlettetni velünk e kényes és kellemetlen hatású tárgyat; és én bízvást merem állítni, miszerint, ha az újabb gyászos események közbejötte őket a hatalomról le nem forgatja, ők maguk fogtak kész segédke­zeket nyújtani a kormánynak ez iránti tervei létesítésére! És jelenleg. . . De mellőzzük ezt, és térjünk a dologra, melly­­nek előutait ők már akkor hazafiúi nagy buzgalmukban olly szépen kiegyengették. A finánczügyi minisztérium által három magas­ állású hi­vatalnok fog innen e napokban Magyarországba és Erdélybe küldetni, hogy a dohány-egyedáruság behozatalára nézve szükséges előmunkálatokat a helyszínen megtegye. A szándék, mint hallottam, nem oda irányul, hogy a dohánykertészek vagy egyes dohánytermesztők is e növény termelése­ és művelésében gátoltassanak, hanem hogy az évenkénti tenyesztmény a ke­zelő­hivatalok , vagy a külföldiéi kivitel részére számbave­­tessék és biztosíttassék. Hogy ezáltal a dohánytermelés ha­zánkban csökkenni nem fog, mutatja Gácsország, Tyrol és a velenczei királyság példája, hol a dohánykezelő­ hivatal s a termelők érdeke egykép mozdíttatván elő, a termelés nem­csak nem apad , de sőt mind terjedés­, mind a növény minő­ségére nézve növekedést mutat. Miből következtethetni, hogy az e tárgyra vonatkozó rendszabályoknak még­sem kell felette boszantóknak lenni. A finánczügyi miniszter mind a mellett is, miután gyanítja, hogy e tárgy fölötte kellemetlenül fogja érinteni hazánk lakosait, úgy hallom, késznek nyilatkozott, az első években az egyes termelőknek minden lehető enge­délyeket tenni, habár ezek a kezelő­hivatal jövedelmeinek tetemes csökkenést okoznának is. Bárm­int legyen is ő, csak keserű lapdacs marad lesz ez, mellyet a néhai Budapesti Híradó mézes ékesszólása sem tu­dott megkedveltetni, mellyet azonban a viszonyok kényszerű­sége most bon­gré, mai gré el fog velünk nyeletni. — Nem­sokára talán örvendetesebbet. Pozsony , aprít 19. A Városunk, mellynek keblében a szerencsétlen háború, noha közvetlen nem dúlt, sokféle zajtalan vihart keltött fel, jelenleg a kimerültség képét mutatja; napjaink a birodalmi al­kotmány népszerű elveinek megtestesíítése reményében ugyan, de a kétes jövő ködfátyola alatt bús egyhangúságban folynak le, s ha néha néha magasabb műélv nem derítené fel a keble­ket, Pozsonyt ez idő szerint az örömtelenség székvárosának lehetne mondani, így valóban gyönyördúsaknak nevezhetjük azon pillanatokat, mellyeket a budapesti közönségnek már is­meretes Neruda testvérek föllépte társaséleti borús egünkre varázsolt. Valahányszor hallaták magokat az itteni városszin­­házban , köztetszést aratának, mellynek nagyobb osztályrésze azonban, noha mindhárom testvér kitűnő a maga hangszerén, a kis Vilmát illeté. Azon könnyűség, biztosság, mellyel e 10—12 éves leány a hegedűt kezelé, játékának kerekded­­sége, s érzésteljes ritka tökélyű kifejezése, — melly tulajdo­nokban tán bármi nagykorú hegedű-virtuózzal versenyezhetne — mindenkit bámulatra ragadott, és főleg a közkedvességű „velenczei karnevál“ remek előadásakor szűnni nem akaró taps­vihart költött fel. A színlap szerint ma adják legeslegutolsó hangversenyüket.­­ Az idei rendkívüli árvíz pusztításai sok bájaitól foszták meg különben olly kies ligetünket. A szép töltés majd egész hosszában megrongálva, két helyen keresz­tülszakítva , még mindig várja a munkás kezeket, mellyek azt helyreállítsák, mi annál kivánatos­ volna, minthogy a liget­falvi templom közelében a közlekedés is nagy bajjal jár. El­lenben a nemcsak 1847-ben, hanem ez évben is egészen fel­dúlt nyári színház fölépítésén ismét méhszorílalommal dolgoz­nak; valódi sisyphusi munka.—Kereskedőink, és peres feleink aggodalomban vannak az ideiglenes törvénykezési rend beho­zatalának késleltetése miatt. Azonban alapos okunk van re­mélni , hogy ez aggodalmat a legközelebbi jövendő tettleg szüntetendő meg, miután, mint halljuk, a nagyszombati tör­vényszéki kerület hivatalos személyzete megerősítés végett már a legfelsőbb helyre van felterjesztve, s igy az uj rend­szerű törvényszéki eljárások alkalmasint jövő május hó foly­tában veendik kezdetöket. Deés, ápril 10-kén 1850. „Küzd a bátor sorsának ellenében.“ Mirevaló tehát azon gyáva kétségbeesés és szánan­dó csü­ggetegség, melly annyira leverni látszik a ma­gyart, azon férfiasan bátor nemzetet, melly sokkal nyomasztóbb körülmények közt sokszor annyi lelki­erőt fejtett ki. Nem fordulhatunk meg magyar körökben, hogy haszontalan panaszkodás, és asszonyias kesergés pityer­gő hangjai ne érintenék füleinket. Nem illik ez nemzetü­nkhez! A martius 4-kén engedményezett birodalmi alkot­mányban a legszabadabb elvek, a leghumánusabb in­­tézmények alapja van letéve, éppen azok, mellyek a műveit keblekben már régebben viszhangra találtak, és mellyek kivívása más nemzeteknek sem került kevés ál­dozatukba. Hogy annak jótéteményit még nem élvezhetjük, oka a kivételes állapot természetéből foly. A puszta ábrándon alapult haszontalan politikai lég­várak, mellyek felépítése annyi ezer ember életébe került, összeomlottak,­­ sok áldozatot temetvén rom­jaik alá. A különböző elemek újonan összealkotására, a kü­lönböző érdekek egyeztetésére, a bonyolult viszonyok kiegyenlítésére, idő, és pedig nem kevés, kívántatik; e rendkívüli állapot szinte rendkívüli intézkedéseket igé­nyel, miket rendes időben nem lehet olly gyorsan ered­­ményesíteni. Ez oka a jelen rendkívüli állapotnak, mellyel sokan alkotmányos szabadságunk romjain látnak nyugodni,­­ minden igaz ok nélkül. Bármint akarjon ellenkezőt elhitetni a részakarat, bármint jósoljon ellenkezőt a vészmadarak károgása, felderülend, fel kell hogy derüljön újólag alkotmányos életünk világa. Erről királyi szent szó biztosította ha­zánk népeit. Ennek elközelgését siettetni csak tőlünk függ, de ezt nem hideg közönyösség, nem szánalmas csü­ggedés vagy nevetséges dacz, szokta előidézni, ha­nem férfias kitürés, melly számolni tud a körülmények­kel , s hazafias munkásság, melly soha nem lankad. Hisz a nem számoló politikának, a gyermekies türel­metlenségnek eléggé megadtuk árát. Legyünk valahára okosan számoló nemzet. A kor­mány szándékának tisztaságáról — eddigi lépésiből is kiindulva — meg lehetünk győződve. Nincs olly ne­vezetes ága a közéletnek, melly kikerülte volna figyel­mét; a legczélszerűbb intézkedések egymást követik, hogy mindazáltal nem mindig hozzák azok meg az óhajtott eredményt, ennek oka a kormány­­­orgánu­mokban rejlik, kik hogy nem mindenütt felelnek meg hivatásuknak, bizonyos, — ennek is szinte több oka lehet: annyi megpróbált hazafi­ jellem vonult el a köz­­szolgálati térről, hogy jobb egyének hiányában gyön­ge , sőt néha idegen, kezekbe adatott át a kormány­zás , kik viszonyainkkal s körülményeinkkel nem lévén ismeretesek, idegen szellemben fogják fel az ügyet. Nemcsak hogy maguk félrevonultak ezen urak, sőt má­sokat is, kik a király és haza iránti szolgálatra fel­ajánlkoztak, hazafiság elleni bűnről vádolnak; ez akár daczból, akár csüggedésből történik, minden esetben veszélyezteti ügyünket, mert az első megvetést szül, az utolsó pedig szánalmat gerjeszt. Hagyjunk fel a hányaveti gőgös politikával, mondjunk le a nép-ámítói szereplésről. Simuljunk bő érzelemmel az uralkodóházhoz, simuljunk azon lelkesedéssel, melly atyáinkat egykor olly nagy tettekre vezette. Ne hoz­zuk kétségbe a kormány részéről a szándék s akarat tisztaságát. Tárjuk fel keblünk érzelmeit, — hogy tudhassák kivánatunkat — nyilvánosság utján; mutas­suk föl sérelminket, hogy azokra gyógyszert lehessen találni. Hisz életkérdéseink nagy része épen nincs még megoldva; a nemzeti viszonyok, és más életfontossá­gú ügyek rendezése ezután jó csak napi­rendre. Te­gyük tűrhetővé a jelent, hogy jobb jövőre lehessen kilátásunk. Adjuk az uralkodóház iránti hűségünk s ra­gaszkodásunknak jeleit, és akkor várhatjuk azon idő elközeledését, midőn hazánk választottai összegyűlve tartományi gyűléseinken tanácskozhatnak, s alkotmá­­nyos jogaink élvezhetésére újólag alkalom nyílik. Fél­re hát a bánatokkal. Múltak veszteségin miért kesergnénk. — Nevetsé­ges a köny nekünk, magyar vér foly ereinkben, erő­ben lángol érzetünk, sem akadna, ki az általa olly szépen megkezdett pályán to­vább halad. Egyik felötlő példája annak , hogy a józan közönséget nem lehet szemkápráztatásokkal és külsőségekkel mindenkor ki­­elégitni, azon körülményből is kivehető , hogy Bawinger mutatványaira olly remény alatt kis számmal jelentek meg látogatók. April 14. A FÖLDÖNFUTÓ, eredeti népszínmű 3 szakasz­ban, dalokkal, irta Csalóközi, zenéjét Egressi Béni. — A darab szerzője, lemondván a legutolsóig mind­azon magasabb czélokról, mellyeket színműíró magának feladatul tűzni tar­tozik, egyedül oda iparkodott, hogy mulattassa a közönséget, bármi áron. Miután ezen a színművészetre nézve legutolsó czélja sem sükerült, más semmi olly oldala nincs a darabnak, mellyről említést tenni érdemes volna. April 15. MÁRTHA vagy RICHMONDI VÁSÁR, víg opera 5 flv., irta Fridrich, ford. Szerdahelyi­, zenéje Florentin. — Szymanska Leona harmadszor lépett föl, s a közönség haj­lamát végkép meghódította. Farkas Károly (Lyonés) gyönyörű éneke méltó tapsokra ragadta a hallgatóságot. April 16. EVANGELIUM és CSALÁDÉLET, dráma 5 flv., irta Sémestre Emil és Bourgeois, ford. Csepreghi és Egressi Béni. — Közönség csekély számmal, tanúságául annak, mit a darabról múltkori, a közönségről mai szemlénkben elmondot­tunk. April 17. ZAMPA, opera 5 felv., irta Mellesville, ford. Szer­dahelyi; zenéje Heroldha. — A czimszerepben Stéger erőben és szépségben ritka jelességü hangja olly tért nyer előnyeinek kifejtésére, hogy a közönség sűrűn adott, s különben sem uj operát folyvást nagy tetszéssel hallgatja. April 18. SZERETTETNI vagy MEGHALNI, vigj. 1 flv. — Ezt követte A JÓS, regényes ballet, 3 flv., szerzette és rendezte Campilli balletmester, zenéjét több zeneszerzők mű­veiből szerkesztők Doppler és Ellenbogen, nemzeti színházi zenekari tagok. April. 19. ERNANI, opera 4 flv., irta Piave, ford. Egressi Béni, zenéjét szerzette Verdi. — Szymanszka Leona negye­dik föllépése. Színházunknak ez uj, ritka tehetségű s legszebb jövendőt ígérő, tagja annyira megnyerte már a közönség osz­tatlan tetszését, hogy föltétlen magasztalásunkkal, mellyek egy részben a derék énekesnő bátorítására voltak irányozva, fel­hagyhatunk , a nélkül hogy közkedveltségének legkisebbé is ártani vélnénk. Sz. L. kiválólag drámai énekessé bir hivatás­sal, mit mind elfogulatlan könnyű játéka mutat, mellyet már első fölléptekor ollyannak tanúsított, hogy hozzá fogható biz­tosságra a kevesebb képességgel birók hónapok vagy tán évek folytán sem mindig jutnak el; ritka hangtehetsége, melly magában egyesíti az énekre-valóságnak minden kellékeit: a tisztaságot, könnyűséget, erőt, az erőben egyenlőséget, teljes­séget, csöngetességet és tartósságot. E ritka tertelmü s szép­ségű hang a legjobb iskola által van kiművelve, melly össze­köti magában az olasz és német énekmód jelességeit, amattól könnyű hangolvadásait, futásait, a passageokban való biztos­ságot, szóval a helyes coloraturát, ettől az egyszerűséget és jellemzetességet kölcsönözvén. Az utóbbiban azonban több előnynyel bír mint az előbbiben. Hangja bár hajlékony s nehéz és gyors hangváltozatú passageokra már jeles is­kolájánál fogva kiképezve van, a kitartott ének mégis az, miben kiválólag jeleskedik. Hangja itt nem inog, nem rezeg, mint olly sok különben jeles énekesé, hanem biztosan és mű­vészi nyugalommal bír énekében mindenkor velős zenét adni, a zene czifrázatai helyett. Midőn művészi nyugalmat említünk, nem mondjuk, hogy e részben Sz. L.-nak ne volna netovább­ja, sőt őszintén tanácsolnunk kell neki, hogy e mellőzhet­­len tulajdonságból a mi van, megőrizni, s a mi nincs, megsze­rezni iparkodjék, különben kissé szerfeletti tüze nem ritkán el fogja ragadni. Ez volt oka azon egypár hamis intonationak is, mit tőle hallottunk. Midőn kiválólag drámai énekességre mondjuk hivatva öt, ezzel nemcsak általában a drámai s con­­cert-ének közti különbségre gondolunk, hanem szorosabban azon különbségre, melly van a víg és komoly opera közt. Sz. L. eddig két operában lépett föl: a víg Márt­ldban s a komoly Ernámban, kétszer mind­kettőben, s mind a kétszer fényesen bebizonyult, hogy hivatásában különösen a komoly operákra, azaz úgynevezett drámai énekre, bír elsőséggel; s e pálya az, mellyen neki, minden csodát és elragadtatás nélkül, a legfénye­sebb jövendőt ígérhetjük. Egy tulajdonra kívánjuk őt figyel­meztetni, mit még megszerezhet, s ez­ a szavaknak énekköz­­beni biztos kiejtése. Ez kizárólag az olasz énekiskola saját­sága s főérdeme, mellynek kifejtésére az olasz nyelv gördü­­lékenysége nem kis hatással van. Ha ezzel a német énekis­kola kelletinél kevésbet gondol, ez onnét ered, mert rögös nyelve énekre kevesbbé alkalmas, s mert zenéje mély kedé­lyességénél fogva meghalni remél és bír értelmes szavak nél­kül is. De a magyar nyelv könnyű énekelhetősége be van bi­zonyítva s elismerve nagy művészek által; s ha valaki e nyel­ven a nemzeti színpadon énekel, a szavak érthető kiejtésének szép tulajdonát annál kevesbbé mellőzheti, mert nemzeti szín­házunk operai repertoárját kizárólag olasz művek teszik. Hiszszük, hogy Sz. L. énekében most azért fordíthat a szavak érthetőségére kevesebb figyelmet, mert nyelvünket még nem érti; de mivel ennek tanulságában napról napra tehet előme­netelt, annál inkább reméljük, hogy e tekintetben ezentúl na­gyobb gondot fordít énekére, mert ha a kérdéses tulajdon gyakorlását színpadra léptének első korszakában elhanyagol­ná, későbben annál nehezebb lenne azt megszereznie. VEGYES HÍREK és ESEMÉNYEK. Budapest. April 22. Nemzeti színházunkban, ma hétfőn adatik NÉGY HAYMONFI, víg opera 3 felvonásban. Irta Leuven és Brunswick, zenéjét Balfé. Fordította Egressi Béni. — Egy botrányos rendetlenségről kell említést tennünk. Szigligeti „Fidibusz“ czímű legújabb s­tán leggyöngébb nép­színművének első adatásakor, sokan olly meggyőződésre jutot­tunk, hogy színházunkban egy új hivatalos osztály akar meg­születni : a tapsonezok (claqueurok) előre organizált karzati csapatja. A darab kimondhatlan gyönge volt, és az ügyetlen tapsolók mégis mindig a legsilányabb helyeken zúdultak föl, tapsoltak, ordítottak, mintha parancsolva lett volna... A jám­bor földszinti közönség bámult, boszankodott, piszszegett — de a tapson ezok annál dühösebben folytatták, s mármár a kar­zat leomlásától lehetett tartanunk... Az Egressi Béni által szerkesztett zene is olly vakon született, hogy Füredi egyet­len dalban sem tudott kitűnni... De azért a tapson ezok el voltak ragadtatva egészen a dühösségig; ők újra kívántak minden dalt, ők már előre tapsoltak annak is, a­mi még el nem daloltatott... Valóságos kínpadon állottunk !.. Reméljük , hiszszük, a színházi igazgatóság nem fogja megengedni, hogy

Next