Pesti Napló, 1850. június (1. évfolyam, 68-91. szám)
1850-06-11 / 76. szám
1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám— * 4 „ „ Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50 kr.p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre.. 9 „ 15 „ „ Egy évre 17 „ 20 „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egyenesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. 76. Kedd, junius 11-én. Szerkesztési iroda : Dri-utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 -től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelenévnyi alakjában mindennap, délesti órákban. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4. pengő krajcárjával számittatik. A beigtatási díj előre lefizetendő Emlch Gusztáv ur könyvkereskedésében. Magánviták három hasábos sora 6. pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. Előfizetési figyelmeztetés a t) l?ISI l:W 1850. másod-félévi folyamára. ------------------ Irányunkat t. olvasóink ismerik. Az e szavakban fejezhető ki röviden : BIRODALMI EGYSÉG. ALKOTMÁNYOSSÁG NEMZETISÉG. A birod. alkotmány mielőbbi megtestesítésére hatni, a MAGYAR nemzetiséget emelni, de a birodalom- s különösen hazánkbeli többi nemzetiségek egyenjogúságát is tiszteletben tartani. Intézkedtünk — és reméljük, hogy intézkedésünknek kellő sikere leend — miszerint Bécsből, Berlinből, Hamburg- és Londonból eredeti levelezésekkel érdekesítsük lapunkat, Paksból pedig egy másik levelezőnk is ígérkezett. Az előfizetési föltételek lapunk homlokzatán olvashatók. — Helyben előfizetést elfogad KIADÓ-HIVATALUNK és EMICH G. ur könyvkereskedése. Vidéken leendő árulását egyes számainknak jövő júliustól kezdve: ARAD, DEBRECZEN, GYŐR, KOLOZSVÁR, NAGYVÁRAD és SZÉKES - FEJÉRVÁR városokra szorítottuk. Ingyen mellékletképen adunk ezentúl MINDEN hivatalos RENDELETET (az ívekre terjedőt sem véve ki, mint péld.a VÁLTÓRENDSZABÁLY volt), és MINDEN KÖZÉRDEKŰ hirdetményt, a hivatalos lap után, nagy k edrétben úgy, hogy t. előfizetőink azokat, ha tetszik, külön füzetekbe köttethetik össze. ^ Budapest, június 11-kén. Úgy hiszszük, örvendetes hírt hozunk t. olvasóinknak, midőn hazafias örömmel hirdetjük, hogy a magyar Akadémia munkálkodásait újból megkezdette. Az első kis gyűlés tegnap tartatott gróf Andrássy György úr elnöklete alatt, ki azt rövid, lelkesítő beszéddel nyitotta meg, mellyre a szép számmal összegyűlt akadémiai tagok részéről Toldy Ferencz t. titoknok úr válaszolt. Ezen megnyitó és köszönő beszédek után ugyancsak a t. titoknok úr felolvasá a bizottmányi ülések jegyzőkönyveit f. évi martius és május hónapokról, majd egy visszapillantást az Akadémiának munkálkodásba 1848 és 1849-ben. Amabból szomorúan értettük különösen az Akadémia finánczügyeinek igen kedvezőtlen állását ; imebből, hogy azon viharok között is, mellyek hazánk felett az említett két évben elvonulának, az Akadémia összesen 45 kis gyűlést tartott, mellyekben a tagok többjei dicsérendő jelét adák lankadatlan munkásságuknak; s hogy a társaság folyvást fentartotta közlekedéseit a k. bajor és kir. porosz Akadémiákkal. A nagy szótár ügyéről annyi jutott tudomásunkra, hogy azon szomorú sors miatt, melly az említett viharok közben azon férfiút érte, ki annak készítésével megbízatott, a szótár az I. betűnél tovább nem haladhatott ! A kis gyűlések ezentúl rendesen úgy fognak megtartatni, mint szoktak volt 1848—diki martius előtt. Azon tekintetből, hogy a mathematikai osztály helyben levő r. tagjai igen csekély számra (Győri és Vállas urakra) apadtak le, s hogy a törvénytudományi osztály munkaköre a jelen új szervezési viszonyok közt szűkebb határok közé lön szorítva. t. titoknok úr előadása folytán egyhangúlag határoztatott, hogy a mathematikai osztály a természettudományival, s a törvénytudományi a philosophiaival egyesülve tartsák üléseiket. Jövő hétfőn még egy kis gyűlés fogván tartatni, azontúl a tagok szokott osztályülésekben fognak öszszejöni. Az ülés folyta közben két füzet osztatott szét a tagok között: „Utasítás a magyar akadémiai könyvtár tisztviselői számára.“ és „Reguly Antal s a finn-magyar kérdés. írta Toldy Ferencz.“ Érdekes ismertetése R. tisztelt hazánkfia éjszak-keleti hosszas utazásinak, külön lenyomatva a Reguly-Albumból. Ez rövid vázlata az Akadémia tegnapi kis gyűlésének. Valódi hazafiúi örömmel üdvözöljük a m. Akadémiát munkássága ezen új küszöbén; s midőn ezt teszszük, lehetlen hálás köszönetünket nem nyilvánítnunk gróf Andrássy György úrnak, ki közbenjárása által lehetővé tette, hogy ezen tudományos testület újból felfoghatta teendői fonalát a jelen kivételes állapotban is. De lehetlen szinte hálás elismeréssel nem emlékeznünk le. Geringer cs. teljhaz, biztos, és az illető miniszter urakról , kik nemzetiségünk egyik leghatalmasb emeltyűje — nyelvünk—művelésének ezen szent hajlékát újból megnyittatni rendelvén, ezáltal kétségtelen jelét adák az alkotmány megtestesítésére irányzott szándékuknak, és megnyugtattak sok csüggedő keblet, melly nemzeti nyelvünk jövő sorsa iránt aggodalmakkal telék el. Ennyit ezúttal rövid jelentésképen. Legközelebb elmondandjuk véleményünket a m. Akadémia mai hivatása iránt, s a felett: mit és mennyit várhat a haza ezen intézetünktől jövőre? LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL. I. , Bécs, jun. 6-kán. A nyár küszöbén állunk, a lép nyomasztó, s akit a hosszú téli pihenés egészen el nem bénított, az kifelé kívánkozik — a szabadba ! Csak kettő az, kinek nem illatozik a virág, kinek nem zöldül a bokor, kinek nem csattog a csalogány, s e kettő: a diplomata és a journalista. Mindkettő éber szemmel lesi a világgép mozgását, s néha néha egyet fordít e vagy ama keréken. A diplomaták és journalisták azok, kik most is csaknem kizárólag foglalkoznak a varsói conferentiával, míg a tulajdonképeni nép közönyösen nézi a diplomatia fejtörését. Sajátságos tünemény az, — s az utóbbi két év alatt gyakrabban mutatkozott, mint valaha, — hogy a nép, akár öntudatosan, akár ösztönszerüleg, csak olly események iránt viseltetik érdekkel, mellyek saját keblében gyökereznek, saját lelkéből indultak ki; innen lett, hogy a frankfurti parlament annyi rokonszenv, az erfurti annyi közönyösségre talált, hogy a mostani franczia nemzeti gyűlés sokkal kevesebb részvétnek örvend a nép között, mint az 1848-ki alkotmányozó gyűlés; innen van, hogy a varsói conferentia érdeket sehogy sem tud ébreszteni, habár állítani lehet, hogy e tanácskozmány az utóbbi évek legjelentékenyebb eseménye, mellynek következményei tán még a következő évtizedbe is át fognak nyúlni. Ha azt kérdik ön olvasói: mi határoztatott e conferentián? — aligha adhatnánk kielégítő feleletet, még rendesen jól értesült személyek is csak annyit tudnak, hogy az orosz czár erélyesen oda nyilatkozott, miszerint e percben Ausztria és Poroszország közti háborúnál nagyobb balfogás már nem történhetnék, s hogy nyíltan kimondá, minő helyzetet foglaland el Oroszban, ha Ausztria e háborút előidézné. Ez utóbbi nyilatkozat, mint mondatik, igen kellemetlenül hatott Schwarzenbergiy miniszterelnökünkre. Ezenkívül még Magyarhon jövendő viszonyáról is lett volna szó. Ausztria tehát két tekintetben volt érdekelve e conferentiánál: egy bel- és egy külpolitikai kérdéssel. Az utóbbi tán nem olly komoly, mint a minőnek látszik, s nem hihető, hogy akár Osztrákhan, akár Poroszország szándékában állana, a kölcsönös egyetértést csak egyetlen perezre is háborítani. Ha e két hatalom közt sok a szétágazó érdek, mindenesetre még több az összeegyező. Ki futólagos pillanatot vet a földabroszra, látni fogja, hogy e két állodalomnak együtt kell hatnia, s legszorosabban egyesülnie, ha a kelet s nyugat egymás ellen törő, s előbbutóbb öszve is ütközendő elemei által fetiportatni nem kíván. Ez teszi szükségessé e két állomány egyességét, nem pedig — mint az Oester. Correspondent mondja — a porosz király ellen merényleti gyilkolási kísérlet, mellyben a nevezett miniszteri közlöny újólagos intést lát, hogy a kormányok összetett vállal a demokratia kiirtására hassanak. Mintha egy megbolondult katona vétkes tettet nem követhetne el anélkül, hogy a demokratia annak indoka volna ! De térjünk ismét a varsói conferentiára! Meglehet, hogy Magyarhon dolgaira is került a szó, de hogy ezek hivatalos tanácskozás tárgyát képezték, nem hihető. — Ausztria belügyeire nézve legkisebb befolyást sem engedhet Oroszországnak; ennek oka kézzelfogható. Oroszhon absolutistikus értelemben kormányoztatik; szükséges-e az ottani nép műveletlenségénél fogva e rendszer vagy nem ? ide nem tartozik. Annyi bizonyos, hogy Oroszország saját tőszomszédságából mindazt el akarja távoztatni, mi idővel a muszka nép elméjébe is átszivárogván, a mostani rendszert, ha meg nem buktatná is, legalább veszélybe ejthetné. Oroszhon nem tűrhette, hogy népe egy törvényes fejedelme ellen fölkelő nemzetet győzni lásson, s azért önérdekében cselekvők, midőn Magyarhonban interveniált, — de egy alkotmányos Ausztriában sem látand igen kellemes szomszédot, s utat módot keres e veszély elhárítására. Helybeli lapok azt írták, hogy néhány magyar főnemes a muszka czár közbenjárását kérte meg, hogy a magyar aristokratia régi jogainak legalább részleges birtokába helyeztessék vissza, s hogy a czár e közbenjárást megígérte. Az egész dolog bizony nem olly igen valószínűt- A FESTI NAPLÓ MŰTÁRA. A TARDI-HÁZ. Eredeti beszélt/ *) írta E * * * Folytatás. Sötét palástjával leszállott az éj, és homálya elboríta Klárika szemei elöl az apai házat. A lelkész hívta meg szerény hajlékába a siró két testvért, ahol őket, mint gyermekeit fogadta a jámbor ősz neje. A pap udvarára hordta becsülettel mind azt, mit a tűz elöl megmenthetett, saját életének koczkáztatásával a derék tardi nép. Nem volt a falunak tán egy hajadona, ki Klárikának valamit nem hozott volna ajándékul. „Kegyed tanított meg minket hímet varrni, s hogy kötni jól tudunk, ennek köszönhetjük; szívesen megosztjuk szegény gazdaságunk azzal , ki hozzánk mindig jószivü volt.“ Ekként szóltak ők a szép magyar leányok, kik a huszárnak szive örömére pántlikát és kendőt tűztek a dolmányra. A bárót s még egy pár elfogott legényt szekérre ültetők a huszárok. A szekereket s a tomboló paripákon ülő huszárokat a nép állta körül. A vitézek, közszemlélöket folytatandók, indulásra sítték a kocsist s búcsúra nyújtók kezeiket, midőn a jegyző udvarára veritékes arczczal futott be egy zsellér. — No mi baj van János? kérdé a lihegő atyafit a jegyző. — Hát csak azt jelentem, megkövetem szépen, felesé a kérdett, hogy amint a tűz után haza takarodtam, édes anyámasszony felküldött a padra *, hogy kaparnék össze egy kis szénamorvát. — Csak röviden János, mond a jegyző; a vitéz uraknak sietős utjok van. — Megkövetem szépen nótárus uramat, hát a mint felakarok a padra menni, észreveszem, hogy a lajtorja sehol sincs. Tán Gergely sógor vitte őt, gondolom, de Gergely sógor váltig állítja, hogy biz ő nem látta. — Beh sok szóval jár kend , atyafi, a lelkét, szólott közbe nyugtalanul a huszárok egyike. Hát meglelte-e kend aztán a lajtorját? — De hogy leltem uram , se hire se hamva , majd megett a méreg. — Hát miért nem kért kend egyet kölcsön ? kérdé egy ősz ember. — Úgy is tettem bátya. György komám, az Isten áldja meg idadra az egyik lajtorját. — Aztán felment kend a padra morvát szedni; folytató a jegyző, hogy a beszéd végét siettesse. — Úgy van, tisztelem a lássan; de a mint felértem, majd nem hanyatt estem ; csak gondolják kentek, a padlás végében, ép a kémény mellett, a sarjába búvá hortyogott egy horvát. — Hát miért nem hozta őt el bátya, adtál ? kérdé negédesen az előbbi huszár. — Mit gondol vitéz uram, hát ha meglett volna! — Hiszen aludt sógor, kötekedek vele egy csintalan legény. — Hát ha eddig minden tüskén-bokron túl van, jegyzé meg egy huszár. — Ne féljen figyelmed; rá húztam az ajtót s be is lakatoltam, nálam van a kulcsa. — Egyikünk majd elmegy kenddel bátya s majd utánunk hozza a hortyogó vitézt, mond a legöregebb huszár; mi pedig megköszönjük szépen a szives ellátást s isten utalmába ajánljuk kendteket. És ezzel sarkantyú közé vette tüzes paripáját s előre rúgtatott, mig két társa a szekér mellett lovagolt. A negyedik huszár János gazdával a falu vége felé tartott; nyomon követte őket a tiszttartó , a jegyző és a nép. A mint János gazda hajlékához értek, körülvétete a huszár néhány felfegyverzett emberrel a lakot. Maga pedig felment a padlás ajtajához és levette róla a kisded lakatot. Az ajtó felnyílt, de nem hallatszott már a horvát hortyogása. Visszatartott lélekzettel figyelt a nép, a huszár bedugta fejét, de szemei a sötétből mit sem vehettek ki, a padláson mély csend volt. —■ Ne menjen be, kérjük, vitéz uram, hátha a sötétből orozva törne kigyelmedre, kérek többen a nép közöl a bátor vitézt. — De a ki lelke van, itt csak nem maradhat, mond a nyalka huszár. — Add meg magad pogány! Semmi felelet, semmi nesz nem hallik.*) Értsd : padlás. .. •) Lásd PESTI NAPLÓ 70. 71. 72. 73 74. és 75-d. szám.