Pesti Napló, 1850. augusztus (1. évfolyam, 119-143. szám)

1850-08-05 / 122. szám

1850. első évi folyam. 122. ? Hétfőn, august 5-kén. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve: Egy hónapra 1 fz.300r. p. Évnegyedre 4. — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve: Egy hónapra 1 fr. 50 kr. , Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . 9 „ 15 . , Egy évre . 17 „ 20 „ _ Egyes szám— „ 4 „ „ Szerkesztési iroda : Őri-utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 —től számittatik. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4. pengő krajczárját­ól számitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő E­m­i­c­h Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Magánviták három ha­sábos sora 6. pengő kraj­­czárjátal számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Budapest, August 5-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Paris, jul. 31. Marseilleben kiütött a cholera. A tör­vényhozó gyűlésben szenvedélyes vasúti vita. Fould meghatalmazást kér a bank számára a készpénzfizeté­sek megkezdésére, és a kényszeritett folyam megszün­tetésére. A sürgetőség elismertetik. London, júl. 30. Báró Rotschild ma az ó­testamen­­ta felesküdtetett. E szavaknak: „egy keresztény igaz hitére“ kihagyása felett élénk vita keletkezik. Pamut drágább. Consols 96%. Roma, jul. 27. A pénzügyminisztérium ma egy tör­vényt tesz közzé, melly szerint egy bizottmány a pa­pírpénz törlesztését a kincstárra 5 millió scudo értékig kiadandó 5% hiteljegyek eladása által eszközlendi. Parma, jul. 30. A kormány emlékezetbe hozza az ünnepnapok megtartását. Flórencz, jul. 30. Törvény váratik a közoktatás fölött. Nápoly, jul. 25. A „Statuto“ levelezése szerint mi­niszterváltozás váratik. Paris, aug. 1. A megyei egyetemes tanácsok egy­­behivalnak. — A vasúti vita elhalasztatott, valamint a kitörölt választók feletti vita is. A Moniteur du soir szerkesztősége megváltoztatott. London, jul. 31. Pamutban nagy ügyforgalom. Con­­sots 96%—97. Paris, aug. 2. Járási tanácsos Montplier a státus­csapások iránti hírek hivatalos megczáfolását kívánja. — A törvényhozó­i gyűlésben megkezdődött a vasúti vita. Az italadónak a költségvetésben javasolt eltörlése el­­veh­etett. — 86 rektor neveztetett ki. 5% rente 97 fr. 10 cent. 3% 58 fr. 40 ct. Frankfurt, aug. 2. A belső tanácsnak Ausztria ré­széről történt egybehivása ebbe a plénum illetőségi kérdése következtében újra akadályok gördültek. Berlin, aug. 3. Pénzcsarnok, csekély forgalom vál­tozás nélkül. Bécs 86%-el fizettetik. Hamburg, aug. 3. Semmi fontos újság. Pest, auguszt 5-­én. Felelős miniszteri igazgatás és megyei rendszer olly kiterjedésű autonómiával, mint 1848 előtt volt, ösz­­szeférhetlen és összeegyeztethetlen dolog. A megye választott tisztviselők által igazgatta magát, kik hivatalkodásukért a megyének voltak felelősek: a kormánynak volt ugyan saját orgánuma, a főispánok, de ez a megye passiv ellenállása mellett illető esetek­ben teljességgel nem volt képes kellőleg foganatosítni a kormányrendeleteket. Most midőn a kormányi­­ntézkedéseknek gyors és pontos végrehajtása igény­eltetik, a megyei ,vis m­er­­tiae-nek nem szabad azt paralizálni. Magunkat újra az alkotmányos élet terén képzelve, mondhatjuk ugyan, a kormány intézkedéseinek a törvények értelmében kell történnie, de e fölött bíráskodni s ellenőrködni, felelős miniszteri igazgatás mellett, nem lehet a megye fel­adata , az a törvényhozás teendője, habár megenged­hető , hogy a megyei képviselet a megyei illetőség kö­rében fölmerülő sérelmet az országos képviselethez ter­­jeszsze lehető orvoslás végett. A mártius előtti állapotban a megyei rendszernek egyik fő jelentősége abban feküdt, hogy a megye a kormány központi erejét mindannyiszor ellensulyozni, sőt paralizálni képes volt. Midőn a főkormány az or­szág irányában nem volt felelős, midőn a birodalom kebelében akkor létezett absolut s alkotmán­yos kormány­elv dualismusa mellett az országnak mindig védelmi állásban kelle lenni az absolut kormányelv hódító vágyai ellen, a megyerendszer felebbi hatályos ellenállási ké­pessége képezte tagadhatlanul az alkotmányi erősség megvehetlen külső műveit, mellyek erősség védelmé­nél legfontosabbak, mert azoknak megvétele után a belső mű hamar utánbukik. E dualismus nem létezik többé: az ország megálla­pítandó alkotmányának garantiái pedig az általános bi­rodalmi alkotmányi biztosítékokon kívül, abban kere­sendők, hogy mód találtassák ki, melly szerint az or­szág főhatóságának felelőssége az ország képviselete irányában megállapittassék. E pont­ elhatározása az or­szág­ alkotmányi életre legnagyobb fontosságú. Annak mikénti alakulásától függ az: az orsz­ágalkotmány valódi belső s állandó jogosítványos, és pozitív tényezőül működő tagot képezzen-e a birodalmi test szerveze­tében? A megyék száz­szemű arguszőrei voltak az alkot­mánynak, de e feladatuknak a ,vis inertiae­ nélkül nem volnának képesek megfelelni a csupa felirási és sérel­­mi joggal, melly csak a tényeket constatirozza; a kor­mányintézkedések végrehajtását a megyei képviselettől tenni függővé, mint az martius előtt volt, gondolatnak is képtelenség; a tények constatirozására pedig lesz a szabad sajtó, melly e tekintetben az alkotmánynak épen olly örök-éber őre. Az, hogy a tisztviselők kinevezése megyei válasz­tás utján történjék, nem áll absolut ellenmondásban a felelős kormány elvével: absolut ellenmondásban ál csak az, hogy a felsőbb rendeleteket, mellyek általá­ban fontosabb vagy meghatározott tárgyakban kiadva, előleges tárgyalás végett a megyegyűlés­ekbe tartoztak, végrehajtásra a tisztségnek ez adta ki, s a tisztség, ösz­­szes hivatalkodásáról, ugyanennek számolt: mindamel­lett természetes dolog, hogy midőn a főkormány, tet­teiről s intézkedéseiről, felelős, a végrehajtás alsóbb orgánumait maga kell hogy megválaszsza s számoltassa. A régi kormány egyenes megyei orgánuma, a főis­pán, a megye hatalmas súlyával szemben, természe­tesen nem volt elég erős, s habár a közönségesen be­hozatni terveit administrátorok a kormánynak sokkal függőbb és erélyesebb eszközei lettek volna, de a do­log természetében feküdt ellenmondásnál fogva, a súly egyenetlenségét kiegyenlítni s a kormány akaratát kel­lőleg hatályosítni, még­sem lettek volna képesek: csak az összeütközések és villongások szaporodtak s heves­­bültek volna mindörökké; s a dolognak előbb-utóbb szakadásra kellett volna kerülni; t. i. vagy capitulálni kellett volna a kormánynak, vagy idővel odavinni a dolgot a megyei igazgatásban, hol az Erdélyben 1834 s némileg 1841 előtt állott, hogy a megye tisztválasz­tási joga nagyobb részeit csak szín, s a megyei tiszt­ség a kormánynak valóságos függő végrehajtási esz­köze legyen. Legáltalánosabb az ország jobbjai s értelmesbjei kö- A PESTI NAPLÓ MÍJTÁRA. HETI SZEMLE A NEMZETI SZÍNHÁZRÓL. Jul. 28. LILIOMFI, eredeti vígjáték 3 szakaszban, dalok­kal és tánczczal, irta Szigligeti, zenéjét szerzette Szerda­­h­elyi. Jul. 29. Az UNATKOZOTT, vígjáték 2 flv., irta Dürert és Lausanne, ford. Egressi B. — Felvonások közt és után „Komoly hármas,“ „Komoly kettős“ és „Chinai“ tánczok adat­tak elő. — Szabóné vidéki színésznő ,Louise­ szerepében mint vendég lépett föl. Jul. 30. PRÓFÉTA, opera 5 flv., Sértőétel, ford. Egressi B. és Szerdahelyi­ zenéjét irta Meyerbeer. — De la Grange mint vendég ,Fidesz szerepében. Jul. 31. KIRÁLYI CSÓK, vígjáték 3 flv., irta Bayard és Dumanoir, ford. Csepreghi és Egressi B. — Szabóné vidéki színésznő mint vendég ,Morangis‘ lgné szerepében. László, szabadság-idejének elteltével először ,Tancred‘ lovag szere­pében , lépett föl. Aug. 1. DON PASQUALE, víg opera 3 flv., irta? . . for­dította Egressi B., zenéje Donizettitől. Aug. 2. BOUQUILLON, vagy EZ AZ APJA, vígjáték 3 flv., irta Bayard és Dumanoir, ford. Egressi B. — Felvo­nások közt és után „Négyes magyar,“ „Mazur“ és „Tót“ tán­czok adattak elő. Aug. 3. Olasz nyelven: SEVILLAI BORBÉLY, vig opera 2 flv., zenéjét írta Rossini. — A jelen opera ezúttal egészen adatvan, De la Grange benne ,Rosina­ szerepében lépett föl, s az énekleczke alkalmával Meyerbeer „Ördög Robert“ ope­rájából a herczegnő nagy áriáját franczia nyelven, és „Ez a világ a mi ilyen nagy­ magyar dalt Egressi Bénitől, az opera végén pedig Rossini „Cenerentola“ operájából a rondot éne­kelte. Szemlénk meddő már másod ízben.­. Ennek oka részint e rovat rendes írójának betegségében , részint pedig, és leg­inkább , a repertori tartalmatlanságaiban fekszik. Ez utolsót azonban eléggé kimenti azon körülmény, hogy a szinjátéki személyzetből négy elutazottat és egy beteget, a tánczsze­­mélyzetből szinte egy elutazottat és egy beteget, hirdet a szinlap. JAGOPO­­RTISZ UTOLSÓ LEVELEI. Olasz regény. Fordította CSÁSZÁR FERENCZ. Folytatás.­­) November 22-kén. Három nap, és Odoardo, hogy sokat mondjak — nem lesz itt. Tereza apja elkísérendi őt egész a határig. Ollyformán nyilatkozott, mintha meg akart volna kérni, hogy legyek társa e rövid kirándulásban, de én megköszöntem, mert min­denesetre el akarok utazni: megyek Páduába. Nem illik visz­­szaélnem T** ur barátságával s bizalmával. — Mulassa ön jól lányaimat, mondá ma reggel. Úgy látszik, ő engem Szók­­ratésznek tart — engem ? s azon angyali teremtéssel, ki azért született, hogy szeressen és szerettessék! s egyszer­smind olly boldogtalan legyen! és én mindig tökéletes egyet­értésben vagyok a szerencsétlenekkel, mert — valóban — valami roszat találok a szerencse embereiben. Nem tudom, mint nem veszi észre, hogy én, leányáról beszélvén, megzavarodom és hebegek; arczom színe elvál­tozik , s úgy állok, mint tolvaj a bíró előtt. Abban a pilla­natban bizonyos elmélkedésekbe merülök, s káromolni tud­nám az eget, látván mennyi jeles tulajdon van ez emberben, mind megrontva előítéletei s egy vak elővégzet által, mellyek neki keserű kényeket fognak okozni.­­— így emésztem föl napjaimat, panaszkodva saját bajaim és másokéi felett. ") Lásd PESTI NAPLÓ 119. 120. és 121-dik számát. És mégis magam sem szeretem: — gyakran nevetek ön­­magamon, mivel sajátlag ez az én szivem nem tűrheti, hogy egy perczig, egy perczig csak, nyugodt legyen. Csakhogy folyvást izgattassék, mit sem gondol azzal: ellenkezők-e rá nézve a szelek, vagy kedvezők. Mihelyt hiányzik öröme, tüszint a fájdalomhoz folyamodik. Odoardo tegnap visszahozd vadászpuskámat, mellyet neki kölcsönadtam; nem nézhettem távozását, hogy nyakába ne boruljak, noha valójában utá­noznom kellett volna az ő közönyösségét. Nem tudom, mikép nevezitek ti bölcsek azt, ki igen hamar engedelmeskedik ön­szívének , mert az bizonyára nem hős, hanem talán gyáva-e azért? Azok, kik gyengéknek tartják a szenvedélyes embe­reket , hasonlítnak azon orvoshoz, ki tébolyodottnak nevező betegét csak azért, mert láz rohanta meg. Így szokták a gaz­dagok bűnnek gúnyolni a szegénységet azon egyetlen oknál fogva, mert nem gazdag. Nekem azonban minden külszín­nek látszik; semmi valónak, semmi. Az emberek, nem sze­rezhetvén meg önerejökből saját és mások becsülését, igye­­keznek az által emelni föl magokat, hogy arányba teszik a hibákat, mellyek véletlenül bennök hiányzanak, azokkal, mellyeket szomszédjokban látnak. Hanem a ki nem részege­­dik meg, mert természeténél fogva gyűlöli a bort, megér­­demli-e a dicséretet, melly a józant illeti ? Ó te, ki nyugalmasan vitázsz a szenvedélyek felett, ha hideg kezeid nem találnák hidegnek mindazt, mihez hozzá­nyúlnak , ha mindaz , mi behat jégszivedbe, nem fagyna meg tüstint; hiszed-e, hogy olly nagy dicsőségedre válnék szigorú bölcsészeted ? mint okoskodhatol tehát dolgokról, mellyeket nem ismersz ? Miattam, nem bánom, magasztalják a bölcsek a gyümölcs­létén értetlenséget. Olvastam egykor, nem tudom mellyik költőben, miszerint erényük jégtömeg, melly mindent ma­gába szí, s megdermeszti azt, ki hozzá közeledik. Az Isten sem vesztegel mindig az ő fenséges nyugalmában, hanem fölemelkedik a déli szelek fölé s a hullámok felett jár. f1) Folytatjuk. (') Evers a bibliából van, de nem tudtam egyenesen ráakadni, honnan vezetett. Az olasz kiadó.

Next