Pesti Napló, 1850. október (1. évfolyam, 169-195. szám)

1850-10-14 / 180. szám

1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fz.30 kr.p. Évnegyedre 4. —, „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre • 15 „ — „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ A lap poli­. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fz. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 , 20 . , Egy­es szám— „ 4 „ „ 180 Szerkesztési iroda : Uri-utcza, 449. sz A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. — —— Hétfőn, October 14-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával számitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő E­m­i­c­h Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Magán­vi­tájk háromha­sábos sora 6. pengő kraj­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­­hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Budapest, octob. 14-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Turin, oct. 7. Az Armonia biztos kútfőből akarja tudni, hogy Mazzini titokban öt napig tartózkodott Ró­mában; az unita Italia titkos dlubbjaiban már annyira mentek, hogy a sz.Atya meggyilkolásáról is beszéltek. Trieszt, oct. 10. (50 órakor este.) Épen most ér­keztek meg e cs. fenségek Ferencz Károly főherczeg és Sofia főherczegné a népnek örömkiáltásai közt a legjobb egészségben az ünnepélyesen feldiszesített vá­rosba , s a Gosleth villába száltak. Kasszel, oct. 9. Haynau élet­e halál fölött feltétlen meghatalmazást kapott. A tisztek nevezetes manifesta­­tiót tettek. A huszárok, a lövészzászlóalj, s a fuldai zászlóalj összes tiszti kara elbocsáttatásukat kérték, szintúgy kevés kivétellel az első ezred tisztjei, a va­dász zászlóaljé, a tüzérségé, több parancsőrtiszt, sőt a választó herczegi huszártisztek is. Haynauék tegnapi beszédében e sajátságos nyilatkozat fordult elő , hogy Ausztria olly szabadságot, miilyen a kurhesszenieké, nem fog tűrni. A polgárőrség lefegyverzésének ma kellett volna megtörténni. Stuttgart, oct. 9. Az országgyűlés indítványozza, hogy a herczegségeknek a tartozás visszafizettessék, s óvó határozatot hoz a szövetségi beavatkozás ellen a hesszeni ügyekbe. Darmstadt, oct. 9. Rendkívüli rendgyűlés hivatott össze, egy új választó­ törvény alapján közvetett vá­lasztással, s két kamrával. Frankfurt, oct. 10. 4%% met. 77%. Bécs 99%. Stuttgart, oct. 9. Az országgyűlés az év végéig megszavazta az adót. Kasszal, oct. 10. Haynau a választó fejedelemtől felhatalmaztatott minden rendű tiszt kért elbocsáttatásá­­nak elfogadására; azoknak pedig, kik a szolgálati köte­lességet nem teljesitik, tüszinti megbüntetésére. Hay­nau megparancsolta, miszerint minden tiszt nyilatkozzék, meg akarja-e tartani a septemberi rendeleteket. Berlin, oct. 11. A börzén csekély a forgalom, az áruk meglehetősen változatlanok. Bécs 84%, Páris, oct. 10. 5% rente 92 fr. 45 cent. 3% 57 fr. 30 cent. A versaillesi katona­szemle csendesen ment végbe. Dupont de Г Eure az éjszaki departementban jelöltnek lép fel. Pest, oct. 5. §. A közoktatás mezején a tanszabadság elve igtattatott be az 1849 martius 4-diki császári nyílt parancs által, mint a bi­rodalom népeinek egyik alapjoga. A­ felsőbb, egyetemi tanulmányokra nézve, a tanszabadság megvalósítása azzal eszközöltetett, hogy a tanfolyami kény­szer megszüntetett, a tanítás a kiszabott tankönyvek nyűge alól felszabadíttatott, a privát­ docensek intézete behozatott, a tanulóknak bizonyos törvényes korlátok között szabad választás engedtetett a hallgatandó tanszakok és tanárok megválasz­tásában. A közép- és reál­iskolai tanítás körében e tanszabadságot hasonló verseny által maguknak a gymnasiumok és reálisko­lák kebelében akarni m­egvalósítni, czéltévesztés lenne. Itt a valódi verseny és tanítási s tanulási szabadság abban fekszik, ha az állodalom által felállított és szervezett tanodák mellett kellő tér engedtetik a magánoktatásnak házi tanítás és magán tanintézetek által. E magán oktatást szabályozó ideiglenes törvény Ő Felsé­gének I. évi június 27-dikén legfelsőbb határozata által ada­tott ki. Az úgynevezett örökös tartományokban a magán- és házi oktatás azelőtt tetemesen korlátolva volt, mind azon módra nézve, mellyben magánoktatást gyakorolni szabad volt, mind az e czélra szánt intézetek, vállalkozók, tanítók és tanulókra nézve. Hazánkban s a vele egybekapcsolt tartományokban azonban nagy volt azon iskolák száma, mellyeket nem az állodalom állított fel; i­lyen iskolák léteztek a közoktatás minden foko­zataira nézve, s habár állott elvileg az állodalomnak főfelü­­gyelési joga, de azért a kormány azokra igen csekély befo­lyást gyakorolt. Ezen ügy az idézett ideiglenes törvény által az egész biro­dalom minden koronaországaira nézve egyenlő elvek szerint szabályoztatott. A minisztérium e tárgyban azon elvből indult ki, hogy az állodalom sem egészen nem mellőzheti az ifjúság oktatása iránti egyenes gondoskodást, sem nem veheti kizárólagosan kezébe az egész közoktatást, a magán­személyek és intézetek kizárásával. A minisztérium úgy vélekedett, hogy a szülőkre nem lehet kényszerítést gyakorolni azon út iránt, mellyet gyermekeik oktatásában kövessenek, valamint azon személyek megválasz­tásában sem, kiket arra alkalmazzanak. S a házi oktatás szabadságán kívül, nagyobb szabadság engedményezését magán tanintézetek felállításában, igényelte azon fontos ok, hogy a magán tanintézetek nemcsak kön­nyebben alkalmazkodhatnak a tanuló ifjak szükségletéhez, valamint a szülők különös nézeteihez és kivonataihoz, hanem egyszermind nagyobb változatosságot fejthetnek ki tanmód­szerek­ és tantervekben, s kísérleteket tehetnek, mellyeket a közintézetek állandó szerkezete kizár. A közintézetek szabá­lyos tanfolyama kényszeríti a magán tanintézeteket, hogy eredményeikben bizonyos minimumon alul ne maradjanak; másfelől, ezek megőrzik a közoktatást attól, nehogy megme­­revüljön egyoldalúságban; s így a kettő egymást kölcsönösen kiegészíti egy teljes czélszerű oktatási rendszerré. Midőn azonban az állodalom a magánoktatásnak e szabad­ságát elismerte, le nem mondhatott főfelügyelési jogáról, melly az állodalom lényegéből kifolyó, s melly nélkül meg nem felelhetne a közbátorság fentartása nagy czéljának, ha felügyelése alól merőben kivétetnének illy fontos befolyású intézetek. Hasonlólag az állodalom joga az oktatási bizonyítványok állodalmi érvényessége feltételeit meghatározni, ügyelve azonban ennél arra, nehogy ezáltal meghiúsíttassék a magán oktatásnak engedett szabadság. A magán oktatás, és a magán­tanintézetek tökéletesítésének serkentése végett a kormány fentartotta magának bizonyos feltételek teljesítése mellett m­a­­gángymnasiumokat vagy reáliskolákat is feljogosítni állodal­­milag érvényes bizonyítványok kiadhatására. E törvény megállapítja egyszersmind azon törvényes hatá­rozatokat , m­ellyek szerint az oktatók tanképessége kimuta­tandó. E törvény csak a gymnasiumi és reáliskolai oktatásra terjed ki, mert a magánelemű népoktatás ügye összefüggésben áll álta­lában a népoktatás új szabályozásával, melly eddig még nem eszközöltethetett. A PESTI NAPLÓ MÍJTÁRA. HETI SZEMLE A NEMZETI SZÍNHÁZRÓL. Oct. 6. Ez­y SZEKRÉNY REJTELME, eredeti népszínmű 3 szakaszban, népdalokkal, irta Szigligeti, zenéjét szerkesztő E. Oct. 7. ROMEO ÉS IULIA, szomorujáték 5 felv., irta Shak­­speare, ford. Gondol Dániel. — Közönség, még a karzaton is, igen szép számmal, melly a nagy költő mesteri müvét a figye­lem és tetszés folytonos jelei közt hallgatá végig... Valamint elismeréssel vagyunk az igazgatóság iránt, hogy, figyelmezte­téseink után Shakspearenek csak nem félretett műveit sűrűb­ben kezdi közönség elé hozni, úgy lehetlen sajnálkozásunkat ki nem fejeznünk a felett, hogy mindaddig, míg Egressi Gá­bor, a shakspeari jellemek leghivatottabb előadója, színhá­zunknak ismét rendes tagjává nem leszen, csak három műve a britt költőnek váltogathatja egymást színpadunkon : „Romeo és Julia,a „Hamlet“ és a „Velenczei kalmár.“ Reméljük azon­ban, hogy a körülmények kedvező fordultával rövid időn le­hetségessé lesz az igazgatóság ügyszeretetének és művészet iránti buzgalmának, a shakspeari darabok repertoirját tete­mesen nevelni. Mi a mai előadást illeti, dicsérettel kell róla emlékeznünk. Rómeót Lendvai adá. Lendvaiénk a shakspeari szerepek kö­zül ez a leghozzáillőbb; mi legalább nem ismerünk shakspeari embert, kinek visszateremtése az örök ifjú Lendvai egyéni­ségével jobban megegyeznék, mint a szerelem tragoediájának ezen hőse, ha csak igazságos kiegészítésül Percivalt „IV. Hen­riidből szinte meg nem említjük. Az egész darab azon sze­relmi lelkesedésnek, melly rajta keresztül vonul, s mellyet ki­sebb nagyobb mértékben a nézőben is ébreszt, köszöni azt, hogy Shakspeare darabjai közül a legnépszerűbbek és leg­­kedvesben látottak közé tartozik. Ez ömlengő, elejétől végig egyiránt lelkes, erős és állhatatos szerelem előállításában látni Lendvait, a legkedvesebb művészeti elvek közé tartozik; az erőt és állhatatosságot természetesen csak annyiban értjük, a­mennyiben olly rövid idő alatt, mint e szomorújáték lefolyása, ez erő és állhatatosság már magában a még teljes frisesség­­gel ható indulatban ben van, a jellembeli erő­s állhatatosság minden hozzászám­olása nélkül. Különben is mind­azon embe­rek közt, kiket Shakspeare teremtett, különösen az ő hősei s főszemélyei közt. Romeo az, kit vizsgálván, nem annyira jel­lemhez és egyéniséghez kell tartanunk magunkat, mint leg­inkább és kiválólag az érzelemhez és szenvedélyhez ; a sze­relem első s utolsó ismertető jel, csaknem kizárólagos alkat­rész, Rómeóban, mihez az egyéni jellem egyéb sajátságai, a költő festésében, csak mellékes adalékul járulnak... Elsőben az ábrándos ifjút látjuk benne, ki csaknem ismeretlen (s a néző előtt folyvást ismeretlenül maradó) lény után epedez, ki szerelmét viszonozni képtelen, s ki a darabban csak azért ne­veztetik meg, hogy erről megismerjük Rómeót olly ifjúul, ki­nek a szerelem mellőzhetlen lelki tápláléka, ki csak szerelem­ben és szerelem által élhet. Romeo rövid színpadi életének ez első szakaszát, ezen ábrándozást, e nyugtalan epedést és szo­­morkodást Lendvai szintolly hűséggel adta vissza , valamint később a czéltért szív azon vidor örömét, azon derültséget, mellyhez Julia viszonzott szerelme által jutott. A kertbeli je­lenések, mind az első szerelemvallás alkalmával, mind később, midőn a két szerető közt az édeskeserű elválás történik, az előadás fénypontjait tevék; az érzelem azon olvadozó forró­ságát, azon magasztosságát és természethűségét, miket a köl­tő e jelenésekbe öntött, a hanghordás és tagjáték olly valódi kifejezésével,­­­Ы Lendvai és Latkócziné adák, csak a mű­vészet hivatott kedvenczei adhatják vissza. Ugyanezt kell mon­danunk a két szerelmes minden más jelenéseire nézve, mily­­lyenek: Romeo találkozása Tybalddal első s másod ízben, Julia jelenései szüleivel, Páris gróffal, Lőrincz atyával, Romeo kétségbeesése, midőn száműzetését meghallja, Julia súlyos helyzete, midőn Tybaldnak Romeo általi megöletése tudtára esik, stb. Egyedül az ötödik felvonás jelenéseit, miként azokat Lendvai előadta, tartjuk balul fölfogottaknak. A négy első fel­vonásban, miként a figyelmes hallgató észreveheti, a szenve­dély mindig m­agasb és magasb fokra csigázódik fel, mig végre mind Júliánál mind Rómeónál tetőpontját éri; az elsőnél azál­tal, hogy mindent áldozó s odaadó szerelme a végső s legna­gyobb áldozatot hozza; a másodiknál azon vad és indulatos ki­törésben , mellyel Lőrincz atyánál száműzetése hírét veszi. E legmagasabb fokról a szenvedély, hévben és erőben , maga­sabb fokra nem emelkedhetik már, hanem egészen más uj ál­lapotba megy át, mellyen túl csak megsemmisülése következ­­hetik el, önmagában vagy az egyénnel együtt, kiben létezik. Miként a vas, melly tüzesittetvén, egyre forróbb és veresebb lesz, midőn ez állapot legmagasabb fokát elérte, veressége meg­szűnik s fehérré lesz; nem csillog, nem piroslik többé, de an­nál inkább éget: úgy azon szerelem is, mellynek e szomorú­­játékban történetét kisérjük, miután a hév legmagasabb fo­kára hágott, az utolsó csapásnál, mellyel futtatik, megszűnik szenvedélyességben növekedni, előbbi hevét hidegség váltja fel, mi benne édes volt, fojtó keserűséggé válik, ömlengése elvész s kétségbeesett gúnnyá leszen a sors ellen. Illy szem­pontból kell a jelen szomorujáték utolsó felvonásbeli jelené­seit Romeo személyesítőjének felfogni, s csak úgy felelhet meg a költő igaz értelmének. Midőn Romeo Mantuában szol­gájától Julia vélt halálát meghallja, egyetlen felkiáltása, melly­ben egyszersmind érzelmének szenvedélyessége elhal: „Hát így van? Daczolok veled, sors !“ s ez egyetlen felkiáltás, itt idé­zett szavai s rá következő mutatják, hogy Romeo szivében sem­mi lágy kesergés, semmi szenvedélyesség többé, hanem hideg metsző gúny és daczos elkeseredés a­mi uralkodik, e szavakon túl rövid mondatokban adja parancsait szolgájának, s következő monológjában is hideg határozottság uralkodik, s az egykor he­­ves és szenvedélyében koszavú ifjú most úgy viseli magát, mint a ki csak elhatározott tettének él,s e tettet csak annyi szóval kiséri, mennyi hozzá épen szükséges. Lendvai a felidézett szavakat egy hosszan és lágyan elsóhajtott „Ah!“ felkiáltással kezdte meg, mi nemcsak nincs szerepében, de Romeo mostani hangu­latával merőben ellenkezik, s szintolly lágyan és érzelegve lát- PARLAGI LEVELEK. IX. Fél esztendő óta mindig készülődöm a városba, tudom ugyan, hogy ottvesz a pénzem, de már kénytelen vagyok vele, mert ez a mi zsidónk úgy árulja a portékáját, a­mint maga akarja. Esztendejénél több, hogy a mi vidékünkön azt a főtt sót esz­­szük, a­mit tulajdonképen „Klft-só“ (Koch-Salz)nak hívunk, de ugyan rész jószág is ám, hogy veszett volna a termő föld­jében, azt sem tudjuk, mennyi elég belőle. Már a­millyen sótartóm nekem van, pedig majdnem fél font magyar só bele­fért , egy ebéddel csak elfogy, mert akad néha ollyan sósbély cseléd, a ki egy sótartót fenékig ürít, aztán csak eredt a zsi­dóhoz és mire a fertálynak vége van, látom ám a rovást, hogy se szél­ben, se hosszában be nem fér az ajtón. Már a magyar sóval úgy megszokta a sóravaló gazda­ asszony, hogy akár nem is kóstolta az ételt, csak a­mint a marka már rájárt, rak­ta a sót az ételbe , és se több se kevesebb, a mint kellett, megvolt az izi. De most hol több, hol kevesebb érzik, pedig a sok is pazarlás, meg a kevés is az, mert ha annak idejé­ben beleför a só az ételbe, ráér kiföni az erejét, és annyival kevesebb kell; de mikor az ételt a tányérban kell sóz­ni, felivel is több kell, mert nem érkezik az ember, félóráig

Next