Pesti Napló, 1851. április (2. évfolyam, 319-343. szám)

1851-04-22 / 336. szám

1 másod évi folyam. *........— ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten 1 hónapra 1 fr 30 kr. [„■ negyedre 4 „ — „ „ évre . . 8 „ — „ „ (■évre . 15 „ — „ „ ,’essiám — „ 4 „ „ Vidéken. Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre .10,-,, Egy évre .18,-,, A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaló pedig EMICH G. úrhoz intézendő. 336 Szerkesztési iroda: Őri­ utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Sdür* Még teljes számú példányokkal szolgálhatunk. ................ Kedd, april 22-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­­bos petit-sora 4 pgo kr.­­jával számittatik. A be­iktatási s lop.krnyi külön bélyegdíj, előre lefizeten­dő EMICH G. könyvke­reskedésében. Magán viták négyha­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő , PESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve d­ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. ■ jelen TARTALOM: Telegraf! tudósítások Némmetország. VII­­plomatikai levelezés -Turin. (Közélet. Pénzügy. Kereskedelmi kötések. Német vámszövetség. Olasz vámegyesület). Szinyér-Váralja. (Nagyhét. Farsang és böjt. Kilátások a megyei tisztikar végszervezésére). Nernádvölgye. (Hernádnémeti prot. papválasztás). Hivatalos. (Jutalmazások. Kinevezések. A doh­ányegyed­­áruság népszerű előadása. A közmunkák szabályozása). Vegyes hírek és események Politikai szemle. Francziaország­ (Paris és a megyék jelen hely­zete. Castel­­lane tábornok tudósítása a déli megyékből. Egy me­gyei főnök körlevele. Franczia zászló czimü lap. Egy érdekes halott). Nagybritannia­ (A kristály palota m­egny­itása. Német la­pok Londonban. Jövedelem a hirlap-bélyegből). Németország. (A német szövetség újra szervezése. Bécs és Berlin közötti feszültség. Bajorország szándéka felöli kir.) Spanyolország. (Fensőbb hivatalnokok lemondása s elbo­csátása. A kormány működései. Legújabb Börze — Dunavszállás Mutár. (Egy éj a tátrai barlangban). Budapest, április 22-én. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Trieszt, ápr. 18. — A középponti tengerészeti bi­­ottmány rendszabályokat bocsátott ki a Barbaria­­s Genuából érkező készített és nyersbőrök kezelését tetőleg. Turin, apr. 15. — A követkamra az angol és elga kereskedési szerződés fölött vitatkozik. Revei épviselő a szabadkereskedelmi rendszert élénken megtámadja, s a védvámok mellett határozottan nyi­­atkozik. Ellene Cavour gr. kereskedelmi miniszter épett föl. Roma, apr. 10. — Ranuzzi demokrat emissaries­i rendőrség által elfogatott. Piemonti demokraták­ul szóló levelek találtattak nála, s egy csomag razziniféle kölcsönjegy. Frankfurt, apr. 17. — Thun gróf ma reggel ér­­kezett ide. Fontos tárgyalások vannak a küszöbön. Szombatra ülés rendeltetett. Liverpool, apr. 16. —2000 csomag gyapotlejebb zállt áron adatott el. Paris, apr. 17. — 92. 25 ; 56. 95. Prem. 81. 75. (* Lásd P. N. 335. számát. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. EGT ÉJ A TÁTRAI BARLANGBAN. FRESCOTÖREDÉK irta Bernát Gáspár: Folytatás. *) Pár ölnyire tekergődzik, már csak a keskeny csiga­­lépcsőzet, melynek félbeszakadtával barlangtorko­latnál vagyunk. E földalatti nyilat, nagyszerű népvándorlatokra látszik számítva lenni, mert ott, hol a kor hatalma ál­tal meg nem rongáltatok, jelenleg is több egymás mel­letti személyre elég tág és kényelmes. Légfolyama változékony. Némely helyein csípős szélörvény kanyarg. Másutt rekkenő hőség ömlik el sötét falai közt. Tovább haladva , szűk sikátorrá keskenyül a barlang. Görnyedve csúszhat az ember. Az út sikamlós. Pillés nedv szivárog a sziklafalakról. Itt egy kerekmetszetű nyilason át homálylik a felvilág. Hegyes fenyűlevelkék haragos zöldje, villogó árnyacskát vet a barlang izzadó tájaira. Az alvilági sírcsendet tompa zugás élénkíti. A jég megnyirkosul. Kristálytiszta patak bigyódzik át a természet ezen bájos teremén. Hangja csengő, mint az angyalkák hajnaléneke. Habmenete: gyöngéden röpkedő ezüst szalag. Talap tükrözete átlátszó, mint a szerelmes tündér­szűz kebelkéje. Az ábrándosan morajzó csermely tövénél, meg­szélesül a barlangöböl;... homlokzata ívekké göm­­börül;. .. a fojtógőz eloszlik ;... levegője ritkul, és szabad körzete a Itália költői alakzatú lovag termeire, emlékeztet. Néhány lépelnyi haladás után, a szeszélyes alakú földterem oly alacsony és keskeny sikátorrá zsugorul, hogy sötét medrében egyes lény is csak guggolva botorkázhat. A nyers kőfalazat között finom résecskéket villog­tat egy könnyedén oda illesztett szirthasáb, melye­ken át most lobogó, majd el elhaló fényszikrák csilámlanak. A falazat szirtrekésze, ha főre löhetik, oválmet­­szetű földfemet láttat. Jelenleg a barlangöblözetben fényhullámkák ke­ringenek. Porhanyós ágakba vésett odúcskákból termetes fáklyák nyelves fénye sziporkál. Tűzcsillagokkal áttört füstjeik, a­ terem boltoza­tán levő szűk nyílás fölé kanyargva, itt-ott ködszerü fölleges alakban hömpölygenek. E barlangterem különben puszta s kietlen, mint­egy üres gondolat. Hűs öblében, alvilági eszme­csi­ákat fogamzik a lélek;... s rejtélyes börtöne szélsőkig vadult világgyű­lölet- s üldözetnek szolgál­hat menedékül. A sivatag földöbölben mélységes csend honol. Átható párázatot örvénylik a nyirkos jég, mely­től hamvadva üszköllenek a fáklyalobogványok. A foszlatag fáklyafény néhány alak fölé veti al­konyodó világát, kik különféle fekvetben csoportoz­­nak a barlang területén. Izmos csertörzsekből rögtönzött zsellyeszéken te­kintélyes egyéniség heverész. Széles vállai a cserülönke korhatárain túlcsa­­ponganak. Kerekded arczát tömött deres szakál evedzi, melylyel egybefonódott bajusz szárnyazata, függe­­teg szőrszálakkal ernyőzi vékonydad ajkain a dacz­és bánatvonalmakat. Domború melle fokonkint nyugtalanabb hévvel emelkedik, s határozott jellemű tűztekintettel mélyed az áttellenében függő fáklyalobogványba. Hármas fütty hasítja át a barlangi sírcsendet. A titkos falazat közel csattogva gömbörül alá a székletes sziklakeresz. .. fris léghuzat omlik be a résezeten... új életre fejükt a fáklyák hamvadó vilá­ga , s egy szilaj tekintetű rémült alak rohan inkább, mint érkezik az alvilág ezen ószerű csarnokába. A barlang heverő népsége fölpattan, kiki fegyverre kap, s feszült figyelemmel állják körül az érkezettet. Egyedül a föntebb leírt tekintélyes férfiú marad nyugodtan kényelmes üldésén. Karjai most is egybe­­fonyak, s egy eszmén vagy tárgyon látszik meren­geni , észre is alig véve az újdon érkezett vendéget. — Ki az ? mi baj ? — szól végre átható parancs­­hangon az ábrándiból fölriasztatott főnök,... s dörgő szózatának viszhangja egy egy bujdosó moraj­kává holyagzott a barlang-öblözetben. — Szólj már te szárnyatlan kuvik ! — rivalga egy fényellő arczu betyár, olyat suhintva idegindás te­nyerével az érkezett balvállára, melylyel egy patkó­­szeget kétgarasossá lehetett volna lapítani. — Csak ki vele mit hoztál... ne tátogj mint a haldokló csuka ! — kurjant felé egy sugár haramia, megvillantván feje fölött pirosnyelű baltáját. — Meneküljön kiki a hova s merre tud: rengete­günk körítve van katonasággal; annyi a szuronyos üldöző , hogy minden egyes tölgy alakra három esik közölünk, dadogó az érkezett, kövér verítékcsep­­peket törölgetve homlokáról. — Hát ez az, miért halálmadárrá ijedtél ? gu­­nyolá egy bátorszemű nyalka süheder, büszkén reá csapintva lenéző tekintetét. — Jobb, hogy visszam­égysz ecsém oda, honnan jöttél! — Efféle gyáva hírekkel szeretődet ámítsd banya­­korában ! — Szégyeld magad, hogy valaha honvédfegyver üté markodat! — Bizony bizony Kontyó fiam sohase hittem volna, hogy ébren is nyúlpecsenyéről álmodozol.... Ilynemű ötlet, élet és megjegyzés által ébríttetek Kontyóban a szunnyatag bátorság. — Ám ti lássátok, ha szavamnak nem hisztek! — folytatá Kontyó ijelméből fölüdülve. — Hogy a ma­gam árnyékától egykönnyen meg nem reszketek, an­nak veletek s köztetek nem egyszer adtam tanujelét, hanem annyi, s oly vakitón villogó aczélsugárnak gyalog és egyetlen árva pisztolylyal ellenszegülni. — El vagyunk teh­át árulva, menhelyünk e biztos rejtély fölfedezve, monda még mindig nyugalmas lélekállapotból a társulat főnöke. — Annyi czirkáló üldözött engem kapitány uram, hogy ha fecske lettem volna is elcsípnek, hacsak is­meretes sziklarepedésünknél meg nem lippenek, honnan aztán átkuszhatok azon szilcserje közé, mely barlangunk titkos bejáratát elbokrosítja. Huh ! most is hátamon borsódzik az ,,utána“-kiáltat. — Oly kínos fáradalmak után, még itt, az alvi­lági biztos rejtekben sem , nyughatom tehát, mond elborulva a kapitány. — Ám legyen. Nemes védhe­­tésemül mindent, mi férfias erőtől igényelhető, meg­­kisérték. Nem sükerült. Jer tehát védsegédemül hi­temmel egygyéolvadt, de soha nem használt sors­hatalom ! — Hé legények, mit Kontyó beszél, való. Ő nek­tek tán igen, de előttem nem tréfál! Oktalan vakme­rőségnek jelenleg sem helye, sem ideje. Ki tudja, mily ármány forrhat, túlnyomó erővel párosultan ellenünk ? Készüljön mindenki. A délnyugati résezet, mely éji ki­­s bejáratunkul szolgált, azonnal be­kövezendő. — Ne higyen kapitány uram ennek az eleven ár­nyéknak. — Kár a szaván elindulni, hátha most is hamisan csahol, mint ... — Mint minap, midőn egy szellő-ingatta kökény­bokrot egész tuczet lovas pandúrnak nézett. — Fogadom, hogy ma sem látott többet egy re­pülő mókusnál. — Legfeljeb valami, éhes vadmacska villogását tekinte szuronyhegynek — végzélte a kétkedő le­génység tréfás megjegyzéseit, egy keresztbe hasított orrú bandita , éles hahotát röhögve vigyorgó társai­hoz. Kontya mindezekre mitsem­ felel, aggálya fo­­konkint kifejezőbb, s a kapitány fülébe súg. Folytatjuk. Azon hír, miszerint Levis herczeg volna átvivője Chambord beleegyezésének a meghosszabbításba, alaptalan. Napoleon a gyárakat látogatja. A „Pa­­trie“ meghazudtolja Ausztria összes belépése ellen intézett franczia évás elejtését. Narvaez valószi­­nűleg Spanyolországba visszatérend. NÉMETORSZÁG. *.X VII. §. A vesztfáliai békekötés óta mintegy 1780- ig, mely időből kívánjuk a "Német birodalom képét adni, nagy változások történtek. A svéd hatalom megszűnt az európai éjszakán szere­pelni, helyébe a régenten „Magnus dux Mosco­­viae“ név alatt említett czár lépett, mivel a hóbortos XII. Károly az eszes, várni tudó, s cselekvéseit érlelő Nagy Péter által megsemmi­­síttetett. A svéd király nem többé német biro­dalmi tag, helyette az orosz czár, mint barátja az egyesnek, s mint irányadója az egésznek lé­­pend föl, kivált, ha majd Lengyelország földa­rabolása ezt látszólag nyertessé, valóban pedig vesztessé teszi. Magában a német birodalom kebelében új hatalom keletkezett, a brandenburgi választó fejdelemből lett porosz király, ki azonkívül a szász választó­fejdelem erkölcsi súlyát öröklötte, mióta ez a lengyel korona által családjának tör­ténelmi szerepétől elidegeníttetett. Ebben van kezdete annak, hogy a berlini politika Német­országban hegemóniára gondol emelkedhetni. Németország, vagy a birodalom IX. kerü­letre volt osztva: a sváb, bajor, osztrák, felső szász, alsó szász, vesztfáliai, frank, felső rajnai és alsó rajnai kerületekre. Csehország s a hozzá tartozó Morva és Szilézia, jóllehet királya választó fejdelem, még­sem tett biro­dalmi kerületet. A kerületek némi hatást gyakoroltak. — Az összehívó fejdelem (Kreis - Ausschreibender Fürst, minő némely kerületben kettő, világi és egyházi volt), összehívta a kerületi gyűlést, hogy a kerületet illető ügyeket elhatározza, ujonczo­k) Lásd P. N. 335. számát, kát szedessen, a felső törvényszékek ítéleteit valamely birodalmi tag ellen végrehajtsa, stb. Volt, vagy kellett lenni minden kerületnek ka­pitánya, ki ezredes vagy tábornagy is (Ge­­neral-Feld-Marschall), s a kerület hadi erejét ügyelte.­­— Mi véghetlen lassúsággal ment a hadi dolog, Szavosi Jenő eléggé tapasztalta a spanyol örökségi háborúban , s VII. Károly császár, ki Mária Terézia ellen hadakozott „semper augustusinak azért neveztetett, mint­hogy nyaranta folyván még a táborozás, nem tavaszszal, hanem, ha szerencsésen ment a do­log, augusztus­ba vezethette csak ki telelésből a birodalmi serget. . A birodalom már mintegy háromszáz köz­vetlen szabad rendet vagy státust számlált, melyek mind a császárt ismerték el közös főnek. Neveik valának: királyság, érsekségek, püspök­ségek, apátságok, prépostságok, herczegségek, őrgrófságok, fejdelemségek, grófságok stb. bi­rodalmi városok stb. Minden státus valamennyi területi jogot élvezett, mint felség. A birodalmi közvetlen nemesség nem tarto­zott ezen rendekhez, s három osztályt tett, a frank, a sváb és a rajnai osztályt, melyek mind külön szerkezetet vallottak. E nemesség hiába törekedett egy-egy osztály számára egy szavazatot nyerni a birodalmi gyűlésen. A rendeket teszik: 1) a kilencz választó fejedelmek. Láttuk, a wesztfáliai békekötés a régiekhez egyet, a bajor herczeget, csatolt; azután még a brunszvik-lü­­neburgi herczeg is megkapta ezen méltóságot, melyből a hannover­i királyság nőtt ki. Tudjuk, hogy ők választják a császárt, ők folynak be minden birodalmi ügybe, különben maguk bir­tokaiban szinte felségek voltak. 2) A birodalom fejedelmei, kik vagy vilá­giak vagy egyháziak voltak, s a birodalmi gyű­lésen egy-egy szavazatot birtak. Volt pedig ilyen világi 61, s egyházi 33. 3) Az apátok, prépostok és fejdelemasszo­­nyok két padot tettek. •­ Tudniillik, valamint Angliában a törvényhozó testület két házra, felső és alsóra, Francziaországban két kama­rára, nálunk két táblára oszlott, úgy oszlott az a Német birodalomban a különös collegiu­­mokra nézve padokra. — Tehát a főpapok, kik nem tartoztak a fejedelmekhez, oszlottak a sváb padra és a rajnai padra. A grófok különösen négy collegiimbeliek voltak, a Welterau, Schwaben, Franken, és Westphalen-boxek. Minden collegium különös igazgatóság alatt állott. 4) Végre a birodalami városok saját tanács által igazgattattak, egyedi­ül a császártól és a birodalomtól függtek, s a birodalmi gyűlésen üléssel és szavazattal birtak. El voltak ezek is sváb és rajnai padra osztva. Arra tartozott 36, erre 14 város. Megürülvén a császári szék, birodalmi gond­viselők (provisores imperii) az aranybulla sze­rint , mint láttuk, a rajnai nádorgróf és a szász herczeg. Minthogy ez első helyett két választó lett, a bajor, ki a nádorgrófi jogokat megkapta volt, s egy uj nádorgróf, e kettő közt vitálv­a folyt a birodalmi gondviselésre nézve. De a frank és szász jogok területei sem voltak élesen egy­mástól elválasztva; tehát a szász és a másik gondviselőség közt is forgott fenn kétség. Azon­kívül Ausztria nem tartozott egyik alá sem. A birodalmi gyűlés a választók egyezésével a császár által hivatott össze; ha széllyel ment, ismét 10 év múlva kellett azt összehíni. Kivált­ság szerint Nuremberg volt volna állandó helye, de 1663. óta szakadatlanul tartott Regens­­burgban is, minden újabb összehívás nélkül, hon­nan néhány évre csak kétszer tetetett által, 1713- ban döghalál miatt Augsburgba, és 1742-ben VII. Károly által Frankfurtba. A birodalmi rendek három helyütt tanácskoz­nak , úgymint külön a választók, külön a fej­­delmek, főpapok, grófok, főurak, és külön a birodalmi városok; a birodalmi gyűlés áll tehát három tanácsból. Mindenikben a szavazatok többsége győzött, mely szabály alól sok kivétel engedtetett meg , p. o. midőn vallási tárgyról, vagy olyasmiről volt szó, mi a birodalmat és

Next