Pesti Napló, 1851. június (2. évfolyam, 370-392. szám)

1851-06-10 / 376. szám

1851. másod évi folyam. 376 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken ’„ Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 ,­­ , , Egy évre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. Pesten: Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre ! „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre. 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. árhoz intézendő,úri-ut. Laffertház 449. Szerkesztési iroda: Uri­ utéza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. ... . . Kedd, junius 10-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁN VITÁK. Hirdetések négyhasá­­bos petit-sora 4 pgö kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj, előre lefize­tendő a Magán viták négyha­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesli órákban. Előfizetési felhívás a ,,PESTI NAPLÓ 1851-diki második félévi folyamára. A PESTI MPLC működése ismeretesebb a közönség előtt, semhogy azt újabban is fölemlegetni szükséges volna. Mutatta azt eddig a növekedő részvét, melyet törekvésünk irányá­ban a t. olvasó közönség tanúsított. Bel- és külföldi levelezéseink érdekességét bizonyítanunk sem kell, melyek mellett az egyes rovatok tartalmasságát és érdekét növelni, a közönség iránti legszorosabb tartozásnak tekintettük. Lapunk jövő félévben is jelen alakját megtartandja. Béltartalmát illetőleg mindent elkövetünk, hogy a t. közönség megelégedését megnyerhessük, mit annál könnyebben hiszünk elérhe­tőnek, miután publicistáink elismert legjelesbjeit lapunk dolgozó társai közé számítjuk. Műtárunk politikai és szépirodalmi dolgozatokon kívül érdekes könyv- és színbírálatokat hozand rendesen ismert íróink legnevezetesbjeitől, miáltal irodalmunknak , s általán véve nemzeti­ségünknek véljük a legkitűnőbb szolgálatot tehetni. Előfizetési föltételek: Vidékre postán küldve félévre 10 frt. — évnegyedre 5 frt. p. p. Pesten házhozhordással félévre 8 frt. — évnegyedre 4 frt. p. p. Tudomásul­, a féléves előfizetés január 1-től június hó utoljáig, — és július 1-től december hó utoljáig érketik. — Az évnegyedes előfizetés pedig az első negyedév: január 1-től mártius hó utoljáig; — második negyedév: április 1-től június hó végéig; — harmadik negyedév: július 1-től September hó utoljáig; — végre a negyedik negyedév October 1-től december hó utoljáig értetik. Az előfizetés elfogadtatik Pesten, a „PESTI NAPLÓ“ szerkesztő- s kiadóhivatalában, ar­utezai Laffertház, 449 sz. a. 1. emeletben, vidéken minden cs. k. posta­­hivatalnál. Pest júniusban 1851. A „PESTI NAPLÓ“ szerkesztősége. Budapest, junius 10-én. + A Magyar Hírlap szóváltásba bocsátkozik, meglehet egyedül azért, hogy gyakorlottságra tegyen szert e részben , miután szüksége lehet reá a törvényszéki sorompók előtt, élete, s jö­vendője lévén a kérdéseit tárgya. A­nélkül, hogy megmondaná, mikép reánk akarja lőni nyilait, és közelebbi nyilatkozata­inkra kísért c­áfolatokat írni,­­ a fölvont is oly félreismerhetlenül ellenünk van irányozva, hogy védelmi kötelességünk fölemelni a pajzst. Nem hisszük, hogy olvasóink nehezteljenek figyelmüknek néhány önigazoló, s fölvilágositó szavunk iránt igénybe vételéért, kivált, midőn ily fölvilágosítás a jelen sajtóviszonyok nyo­masztó állapotában is előmozdítására, szolgálha­­tand a közügy iránti részvétnek és a politikai eszmeforgalom élénkülésének ; ámbár fájdalom mindenki tudni fogja, hogy most egy független lap egy hivatalos lappal szemközt sohasem hasz­nálhat egyenlő fegyvereket. A Magyar Hírlap retteneteskép fölháborodott közelebbi idő alatt a conservativekre, s törek­véseikre nézve nyilvánított nézeteink miatt. Ő a conservativekről csak ingerültséggel és viszályt kereső indulattal tud emlékezni; őszin­tén szánakozunk túlzott elfogultságán, mert ez megrontja a viszonyuk igényeinek fölismerésére szükséges tiszta látást, és sötétté, homályossá teszi a szemüveget. Ha a conservativeknek sokat szenvedett ha­zánk nemzeti saját léte iránti jó szándékában nem hisz; ez ellen semmi szavunk, ez tisztán meggyőződés dolga. A közvélemény szabadon választhat közte, s mi közöttünk. De abban a M. H. legföltétlenebb barátja is igen csekély logikát találand, hogy szombaton a conservati­­veket azzal vádolja, mikép a múltak rem­inis­­centiáit ápolják, és vasárnap egy hasábot hoz ellenük telve legepésebb reminiscentiákkal. Nagy haragjában a M. H. magáról megfeled­kezve fölkiált, hogy kezdi átlátni, mikép­p az alkotmány ígéreteiben helyezett hit aláásatik“ (talán enyészik), — mikép a körülmények már jóformán csak a conservativek számára „teszik [ lehetségessé a mozgást és cselekvőséget,“ — és i­lyét illető föltételekről. Ő elbocsáttatott, elvivén ma­gával mindazt, mi sajátja volt. MONK boszankodik, hogy a „nemzet önerejébeni bizo­dalmát és több eféle régen tudott dolgokat“ emlegetünk. Nem tehetünk róla, ha az efélék emlegetésétől iszonyodik, de vannak dolgok, melyeket nem árt bizonyos időben, bizonyos körülmények között — bármi rég ismertek legyenek — ismét és ismét előhozni. De miért is kezdett ellenünk a M. H. csa­tározást ? Nézeteink fölfejtése közben, nemrég mondot­tuk, „hogy a nemzett aggodalma egyedül akkor ér véget, midőn a Felség meggyőződvén e nép ragaszkodásának és nyugalmának fontosságáról oly lépéseket tesz, melyekben az ország nemzeti tételünk biztosítékait ismerendi föl . . . és e részben a conservativek egyenes letéteményesei a nemzet reményeinek.“ Alkalmasint mindenki felfogta szavaink helyes értelmét, csupán a M. H. nem.­­ gyanúsítással és vádakkal lép elő. Gyanú­sításai nevetségesek; vádjainak értékét egypár észrevétel föl fogja világosítani. Különösen két oknál fogva — mint minden sorából kilátszik — intéz ellenünk támadást. Először, hogy azt állítjuk, mikép jelenleg nin­csenek pártok, és a nemzet bizalommal, remény­nyel viseltetik a conservativek törekvése iránt. Másodszor: hogy a conservativek iránti ezen bizodalmát fokozni törekszünk, erőt igyekezvén nekik kölcsönözni támogatásunkkal. Mi az elsőt illeti, soha politikust áradozásai oly kelepczébe nem vittek, mint a M. Hírlapot, mert egy helyen szem elől tévesztve czélját, ily­­ert Monk kezébe adni. Azonban szükség lett a közvéleményt némikép kielégíteni, az izlandi pápis­­tákkal a szövetségnek gyanúját elhárítani, vagy leg­alább megakadályoztatni. Az independens párt nem halasztotta igen soká önmaga meghazudtolását , midőn kimondatta a házzal mikép a kormány ro­­szalja Monk altábornok azon tettét, mely szerint ki­békült a vérszomjazó izlandi lázadó O’Neillel, és ezennel visszautasít mindenféle hozzájárulást ezen tetthez.“ Az independensek, minekutána alkalmat szolgáltattak, az ellenpárt diadalmára, arról is gon­doskodtak, hogy barátjaikat el ne csüggesszék, és ennek következtében kimondották egyszersmind, mi­kép­p a parliament meg van győződve arról, misze­rint Monk altábornok az említett ügyben csak az Angol ügyet tartó szemei előtt, és így ezennel föl­mentetik ez ügybeni további keresettől.“ Monk őszin­tébb és határozottabb föllépést várt; nagyon meg­sértve érze magát a vitatkozás folyama, valamint a reá halmozott vádak által, melyek felelet nélkül ma­radtak. Az okos emberek azt gondolták, miszerint vagy igen sokat, vagy igen keveset tettek Hankért; gáncsolták ezen politikát, mely szerint, mint, Whi­­telocke mondja, Monkot bántották azért, hogy ké­sőbb czirógassák. Némelyek azt hiszik, mikép Monk ezt sohasem felejté el. Az independensek igyekeztek ezen szerencsétlen ügy hatását csökkenteni, és e vé­gett kinyomatták a Monk és O’Neil közt történt szerződés pontjait, egyszersmind hozzá mellékelvén azon okokat, melyek Monkot rá bírták. De a publi­kum gyaníta az igazságot és annál dühösebben mon­­dá ki a kárhoztatást azon parliamenti tagokra, kik résztvettek az angolok legmegrögzöttebb ellensé­gével történt szerződésben. Ezen idő tájban halt meg Monk testvérbátya lováról esése következtében, nem kitérésre téved: — A conservativek „hónuk or­szágos önállóságát,. .. a helyhatósági élet sza­bad manifestatioját... és mindenek fölött a nem­zeti lét megmentését ... választván jelszavul... az ország nagy része e magyarázatnak hitelt adott, és ha a reactionárius vágyakat illetőleg nem is vetkezett volna ki minden gyanúból, mindenek előtt a legégetőbbnek látszó érdeket gondolta megmentendőnek, a politikai jogoknak a kor szükségeihez mért elosztását a közel­jövőre vélvén halaszthatónak... a többség ily okosko­dáshoz folyamodott, stb.“ Hanem azért tökéletes szabadságában áll a M. Hírlapnak egy másik számban azt mondani, hogy a nemzet nem fordul bizalommal a conservativek felé. A második pontra vonatkozólag, miután imá­dott hazánk érdekében óhajtjuk conservativ hon­fiainknak oda fenn leendő meghallgattatását, hogy a nemzet megnyugtatására lépések tetesse­nek, nézetünk szerint nem leend ártalmára a hon­nak , ha ők ennek őszinte bizalmára hivatkoz­hatnak. Egyébiránt a conservativek iránti bizalmat akaratlanul maga a M. N­. növeszti leghatályo­sabban, midőn például ily vádakat emel ellenek: „Ellenszenvet tanúsítva a politikai s igazgatási centralisatio irányában, Magyarország separati­­sticus állását újra kivívni törekednek“ — továb­bá: „Oly ajánlatot tesznek Ausztriának, misze­rint a chartával a nép sem lévén megelégedve, a koronaországi státusok fognának újabb alkot­mányt octrogálni (octrogálni?) a birodalomnak.“ Nemde különös, midőn egy ember vakon neki hagyván maga után csak leányokat. A családi bir­tok Monkra szállott, ki azt ügyessége által nemso­kára jó karba hozta. Ezen időszakban minden be­folyással biró ember, lett légyen az a legalsóbb rang­ból, vagyonra vergődhetett. Az uralkodó pártnak tett szolgálatok közöl egy sem maradt fizetetlenül. Sokat beszéltek Monk pénzvágyáról és különösen takaré­kosságáról, de nem igen látszik, hogy becsületességét kétségbe vonták volna. Mert midőn maga a kormány is igazságtalansággal vádoltatik, akkor ügynökei is könnyebben bánnak az igazsággal. Egy fővezére az Izlandban levő seregeknek vagyonra tehetett szert, minden szemrehányás, és minden vád nélkül, ha nem is a sereg rovására, de legalább a zsoldtalan mezít­­lábas és rongyos serege körében. Cromwell a parliament által Izlandba küldött első sereg élére állván, nemsokára meghódítá ezen országot győzedelmek és öldöklések által. Neki ha­sonlóan sikerült Fairfax lelkiismeretét elidegeníteni azon háborútól, melyre a parliament, 2-ik Károly nevében fölkelt Skótzia ellen készült. Cromwell úgy­szólván kiszobíta Fairfaxot, az arra szánt seregek parancsnokságából, és maga indult új győzedelme felé. TARTALOM: Egy kis magyarázat. London- (Három angol beszélgetése a Regents-parkban. A királynő születésnapja. Czuczor.) Paris- (Az elnök dijoni beszéde. A nép magatartása. Az el­nök fogadtatása Párisban.) Vasból- (Közélet. Főispányi körutazás. Időjárás. Gabonaár. Gyümölcsösök. Napibérek iránti intézkedés.) Losonczi könyvtár. Festészeti académia ügyében. Kisdedovó int­a- terjesztő egyesület. Hivatalos- (Kinevezés.) Vegyes hírek és események- Politikai szemle-Francziaország. (Az elnök beszéde Dijonban.) Németország- (A dán minisztériumot érdeklő. Kivándor­lási ügy Braziliába.) Hírek a birodalmi lapokból- Legújabb. Magyar nemzeti muzeum­­tionavizállis Mű­tár (Monk. — Az angol köztársaság bukása, és a mo­narchia hel­y­reáll­itása 1660-ban.) A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. MONK. AZ ANGOL KÖZTÁRSASÁG BUKÁSA , ÉS A MONARCHIA HELYREÁLLÍTÁSA 1660-ban. irta Guizot. Folytatás. *) Egyetlen egy katona állott elő, ki megmondd,misze­rint lelkiismerete nem engedi, hogy azon ügy mellett küzdjön, melyben O'Neil is részes, és ezen katona el is bocsáttatott. A többiek áthatva lévén vezérek jelenlététől, hangosan kiáltották, hogy hozzá hí­vek maradnak. Ezekkel bezárta magát Monk Dundalk falai közt. A város jól volt ellátva. Cromwell is ki­­közeledett, és így egypár nap múlva más fordulatot vehetett volna a parliamenti párt ügye. Monk re­méli addig fentarthatni magát , m­íg pártja győ­zelme bekövetkezik , de a város nemsokára körül­vétetett Inchiquin által. Az enthusiasmus sülyede­­zett, katonái és tisztjei a bástyákra másztak kiált­ván Inchiquin seregéhez, mikép ők soha sem fog­nak ráállani, hogy O’ Neil szövetségese alatt harczol­­janak. És így kényszerítették Monkot Dundalk fela­dására. Monk, ki haragjában oly nyugodt volt, mint határozatában, nem feledkezett meg a saját szeme­Londonban 1649. Monk azon öntudattal, hogy híven szolgált párt­jának, megnyugodva tért­ vissza Angliába, midőn Bristolba találkozik a hajóra szállni kész Cromwel­­lel, ki elbeszéli neki azon izgatottságot, melyet az O’ Neilleli szerződés Londonban előidézett. A nem­zeti és protestáns harag oly erélylyel tört ki, hogy maga a megnyugtatni akarás sem igen tanácsos v­olt. Az independensek, kiknek Monk engedelmeskedett az igazat be nem vallván, nyugodtan nézték a Monk feje felett összetornyosuló zivatart. Ők ugyan nem akarták, hogy Monk a közvélemény áldozatává le­gyen, de nem akarták magukat védelmére sem ki­tenni. Monk nem igen indult meg ezeken, ő nem uta­­síta vissza a reá hárított terhet, és London felé sie­tett, magával vivén egy kis összeg pénzt, mit Crom­­welltől kapott, és azonkívül a főszereplőknek szóló néhány levelet. Monk nem igen hajlandóknak találta azokat arra, hogy magukat az O'Neillel történt szerződések által compromittálják. A presbyteri párt néhány ügyes tagjai, és szenvedélyes ellenségei az independensek­­nek, meg lévén győződve, mikép Monk nem dol­­gozott sajátkezűleg, ezen ügyben , minden módon igyekeztek ezen dolgot napvilágra hozni , a­mitől várhatták volna az ellenpárt népszerűtlenségét. Monk megkérdeztetvén a státustanácsban, és a par­­liamentben a dolog mibenállása felől, magára vállalt mindent, mentségül a szükséget hozván fel. Az e fö­lötti vitatkozások dühösek voltak, némelyek indít­ványozták, hogy Monk visszatetessék a Towerbe, mások pedig azt mondák, mikép okosabb lesz a To­MONK Skócziában mint altábornagy Cromwell mellett — 1650. Monk megnyerte Cromwell bizalmát. A köztök létező bizalom olyan természetű volt, a­milyen ily két nagyravágyó tehetség közt lenni szokott, kiknek egyike meg akarja szerencséjét találni, a másik nagy­ságának szolgálatában. Cromwell elhatározván Mon­kot maga mellett használni, előbb ezredet alakított számára, később pedig tüzéri altábornagyá nevezé ki. Monk katonai tehetségei illő helyet foglaltak el ezen hadjáratban. Dunbarnál 1650. September 3-án *) Lásd P. N. 373. számát.

Next