Pesti Napló, 1853. augusztus (4. évfolyam, 1019–1042. szám)

1853-08-05 / 1022. szám

1853- negyedik évi folyam. Péntek, aug. 5-én. 1022 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Pesten házhozhordva . Évnegyedre 5 fr. — kr. Félévre 10 .. — A havi előfizetés, mint”a számonkinti eladás is megszűnt. Félévre .. 8 „— Évnegyedre 4 n — n­ n n i­ i­ Egy hónapra 1 fr. 30 k. paphu­mom A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ , anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő Dri-utcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: Dri-utcza 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt ha­sábos petit-sorra 4 pgő kraj­­czárjával számittatik. A be­­igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajcár­jával számittatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ kéthónapos (august septemberi) folyamára. Vidékre postán küldve 3 fór, 20 kr. Budapesten házhozhordással 2 fór. 40 kr. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál. Pesten e lapok kiadó-hivatalában (uri-utcza 8. szám emeleten az udvarban) és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- vs kigyó-utcza szegletén. BUDAPESTI KERESKEDELMI S IPARKAMRA 1853-dik ÉVI JELENTÉS 1­. Pest, aug. 3.­­ Miásodik emlékkönyve ez a budap. keresk. s ipar- ^ kamrának, s mint egy az anyagi téren kitünőleg mun- ^ káló testület nyilatkozmánya közfigyelmet érdemel. J A „Pesti Napló“ a kebelbdi kamráról már több ízben méltánylólag emlékezett, s adatul ezen elismeréshez járul most a kamra jelen munkálata, mely ez alkalom- a mai magyar nyelven is megjelent.­­ Tudnivaló, hogy a központban székelő kereskedé­s­­­ipar-kapacitátsok , kik a kamrát munkálataiban gyámo­­­­lítják, annak évi jelentésére annyi gondot fordítottak, mennyi csak kell, hogy az a kiszemelt ágazatokban lev I­hetőségig kitűnő czikkeket adjon. Ezt a jelentés egyes­­ czikkeinek sok­oldalú, s avatott kézre mutató tartalmá­nál tapasztaljuk.­­ A kamra jelen munkálatában még inkább mint a ta­­i Valiban, kiemelkedve kerületi hatáskörének szűk rayon-­­ jából, úgy cselekszik, mint aki a magas­ halmon veszi álláspontját, s egy pillanattal áttekinti az egész vidéket. A kamra áttekinti legfontosb keresk, s iparviszonyaink közöl épen az életbe leginkább vágókat, s mintegy t­e­­n­y­e­r­é­r­e teszi az olvasónak. Kisérjük őt ez áttekintésben szakaszonkint, hiven, szárazon, mert hisz az ő megjegyzései s magyarázatai eléggé megfejtőleg szó­lanak. Ezúttal különös figyelmet szentel jelentésében a kamra a teménykereskedésnek, s országos terményeink leg­­jelentékebbeit csaknem egymásután sorozza. A­mit a kereskedésről általánosan mond, annak rövid veleje az, hogy nekünk nemcsak az­ ősanyagokban, hanem a kéz­művekben is kell nemzeti gyarapodásunk kütforrását keresnünk, hogy a kormány gondoskodása a különféle keresk,­s vámszerződvények által a közbirodalom jólétét emelni kihat ugyan erősen reánk­ig, de nekünk mindenekelőtt azon gondolathoz kell ragaszkodnunk, „hogy a munkásság azon irányának , mely a termelést sokasítja s biztosítja, lehetőleg ápoltatni s terjedni, an­nak pedig, mely azt kevesbíti, kellőleg korlátoltatni kell.“ A munkásság ösztönét pedig magunkban kell feltalálni.­­ A gabnakereskedés múlt évben hazánkra nézve kedvező volt, különösen azon nem sikerült aratás miatt, mely az ausztriai birodalom némely koronaországait, azonkívül Németország egy részét 1851-ben érte, s e körülmény a robotvesztett mezőgazdáknak, kik fekvősé­­­­geiket önálló gazdálkodássá nem csekély költséggel ren­dezni kényszerültek, igen jól esett. A gabnatermesz­­tésre nagy befolyást gyakorland a föld értékének napon­­kénti növekedése, mely nemcsak a közlekedés könnyeb­­bítésének, az ingadozó pénzértékviszonyoknak és a pa­rasztföldeknél az úrbéri szolgálatok megszüntetésének tulajdonítandó, a­mint a kamara állítja , hanem főleg és általán véve a földtehermentesítésnek és a birtokvi-­­­szonyok szabályozásának is. Az igaz, a kellő munkás­ság és czélszerű­ elrendezés hiányzott eddig a magyar gazdaságoknál, de hogy a gazdasági egyesület 1848 előtt ezer tagnál többet nem számlált, az bár fáj is, de nem egyesek hibája , hanem a nemzet politikai elra­gadtatásából származott, mely most kész minden mu­lasztást pótolni. Munkás, takarékos s az idő igényeihez alkalmazott okszerű gazdálkodás, melyhez a kamra vé­leménye szerint a tapasztalás által próbált gépek hasz­nálata számíttatik, ezek legyenek most jelszavaink a földmivelésben. S mi úgy hisszük, hogy midőn a tisztelt kamara a magyar gazdasági egyesület múltjának az előbocsá­­tott szemrehányást teszi a tagok számának parányisága miatt, — egyéb szándéka nem lehetett, mint ezen egye­sületet, mely a forradalom óta végkép felakadt, — sajnálatos tétlenségéből s kuszájt helyzetéből újabban felrázni. Mert valóban , a magas kormány, midőn az annyira liberális szellemű egy­esül­eti törvényt múlt év­ben kiadta, méltán számolt reá, hogy nemcsak a már az előtt létezett közhasznú társulatok igyekezni fognak az ily törvény szárnyain korábbi munkásságukat megin­dítani, hanem egyszersmind a társadalmi különböző czélok előmozdítására még több új egyesületek is kelet­keznek hazánkban. Miért történik még­is ennek daczára az ellenkező ? s mik azon mostoha körülmények , mik ólomsúly gya­nánt tapadnak zsibbasztólag az egyesületi életre ? — ezek részletes megfejtése kétségkívül megérdemelte volna a tisztelt kamarák figyelmét, s számolunk reá, hogy e kérdést jövő évi jelentésében azon nyíltsággal fogja tár­gyalni , melyet tőle a m. kormány a közjó érdekében elvár. A szeszesita­l-t­ermelést az országban bízvást 250,000 akó 30 foknyi borszeszre s 150,000 akó 10 fok­­nyi közönséges pálinkára tehetni; ebből a bevitel Buda­pestre egy év alatt 80,000 akót alig halad felül, miből azonban 50,000 ismét a vámvonalon kivitetik. Ezen for­galom azelőtt még nagyobb volt, de a bevitelnél fizetendő 30 kmnyi jövedékadó, mely, habár a szeszesital mint transito jószág ismét ki is vitetik, többé vissza nem té­ríttetik, legalább 40,000 adóval csökkentette meg azt. Ennek visszatérítése fölötte emelné a szóban levő ke­reskedést. — Arongy — e fontos kereskedési czikk, jelentőségre csak úgy vergődhetik, ha az arra vetett ki­viteli vámon enyhítés történik, mi számos nyilvános előnyei mellett, a belföldi papírgyáraknak sem lenne ártalmas, melyek a meglevő készleteket nem győzik feldolgozni, különben is a verseny elegendő készleteket teremtne folyvást a piaczra, s az árakat is kellőleg sza­bályozná.­­ A birodalomban levő 28 géppapirgyár ke­rekszámmal 260,000 mázsa rongyot dolgoz fel, körül­belül ugyanennyit dolgoznak fel a merített papir­gyá­­rak, s ez csak fele még azon rongymennyiségnek, me­lyet 36 millió lakosnál, fejenkint 3 fontot számítva nyer­hetni, s melyhez Magyarország előbbi tartományaival együtt túlnyomó hányadot szolgáltat. Mennyit jövedel­mezne a többi, ha mind kivitetnék? — Áfa, köz­lekedési hiányok miatt, szintén keveset nyom most a kereskedésben. A slavoniai erdők, melyek az angol és franczia kereskedők által keresett kitűnő bodnárfát adnak, már szerfölött megritkíttattak. A tölgy és fenyő, mint építési fa, most már a vasutak építésénél és tüzelésre is használtatik , s mindkét faj, úgy mint a mindennemű tűzifa, naponkint drágul. A fatenyésztés emelésére egy czélszerű erdészeti törvény kívántatik, hogy forgalomba jöjön, a közlekedési eszközök javítása. Gubacs csak elég volna, de a tímárok túl engedik magukat szárnyal­tatni külföldi jobb áru által, s ez a gubacs árait is csök­kenőben tartja. — A repcze utóbbi évtizedben élénk forgalmi czikke jön nálunk, de miután a külföldre semmi új kiviteli forrásai nincsenek, a­mi van is, raj­tunk vész, hisz „közel 5000 mázsa repcze­olaj és még egyszer annyi mennyiségű olajra való repetemag az előbbi termésekből, fekszik országszerte a raktárokban. ” A sóvali kereskedés 1851-ben szabaddá tétetett, de az engedélyezett sókiadó-társaság , mely a Szolnok­tól Pozsonyig, Szegedtől Becskerekig s Lippától Ver­­seczig vezető vonalakat sóval ellátja, e fölmentésen nagy csorbát ejtett, azért a kamra ennek megszünteté­sét óhajtja. A­hol nehezebb a közlekedés, ott a só­eladással foglalkozók bizonyos kártérítést nyerhetnek. Gyapju-és selyemtenyésztést illetőleg a kamra új dolgokat nem mond, de annál figyelemreméltóbb az, mit a három következő jelentékes czikkről: u. m. k­­i­sz­én-, dohány- és borról említ. B­é­c * , aug. 3. *) Míg a börze eddigi magatartása mindenütt di­cséretet s általános elismerést talált, utóbbi napokban a lankadtságnak félreismerhetlen jelei tűntek fel rajta, anélkül, hogy e kellemetlen változásnak okát határo­zottan meg lehetne nevezni; nyugtalanító hírek már he­tek óta léteztek, a hivatalosak pedig most sem rosszab­bak mint azelőtt, s épen azon körülmény, hogy a hírla­pok közleményei annyira ellenmondásban állanak egy­mással, legbiztosabb jele annak, hogy a forrás, melyből meríttetnek, nem igen hiteles lehet. Esztelenség volt a minapi távirati sürgönynek hitelt adni, mely szerint mind a négy nagyhatalom egy kiegyenlítési javaslatban meg­egyezett volna, s szintoly esztelenség azon újabb tudó­sításban bízni, miszerint a közbenjárási ajánlatok mind visszautasíttattak. Annyit csaknem bizonyossággal kö­zölhetünk, hogy a czár Gyulai gróf irányában oda nyi­latkozott , miszerint Ausztriának közbenjárási s­z­án­dékát örömmel fogadja,­­ hogy az ezen oldalról eredő ajánlatokat szívesebben veszi, mint akárhonnan. Ezál­tal, mint magától értetődik, a kérdés csak egész álta­lánosságban volt el­döntve — határozottan formuláit, és részletekre terjedő ajánlatról vagy tervről akkor még szó nem volt. Ily részletes terv csak legújabban jutott Sz.-Pétervárra, és lényegére nézve a czárnak teljes tetszését vívta ki magának, de a külalakra nézve az orosz kabinet más nézeten volt, s ha berlini lapok­nak hihetni, Poroszkon magára vállalta volna, ezen külső módosításokat létrehozni, az egész dolgozatot az­tán átnézés végett Bécsbe küldeni, s ha itt a többi nagy­hatalmak képviselőinél is tetszésre talál, azt újólag a czár elibe terjeszteni. A franczia és angol követ, kik kormányuktól utasítást kértek, vájjon részt vegyenek-e sima, átnézésben, igenlő feleletet nyertek, s igy az ér­tekezések csakugyan hatalmasan folytak. E legújabb fordulat még annyiban is igen fontos, a­mennyiben az egész ügy ezáltal a nyugati hatalmak kezéből kibonta­koznék, s a tulajdonképeni közbenjárói szerep Közép- Európa, vagy inkább Némethon kezébe menne át. Mi­ként fogadta a czár ez újabb ajánlatot, arról hivatalos tudomásunk nincsen, s egyhamar nem is lehet; e hó közepe felé azonban bizton várhatni eldöntő választ. A harcziasabb párt azonban nem oly nyugalommal tekinti a dolgok folyamát, mint a békét reménylők; sze­­rintök Oroszhon ij meg új kifogásokat tesz, hogy időt nyerjen, s a Duna mentiben megerősíthesse magát, míg a napéjegyenleti viharok az egyesült hajóhadakat téli szállásukra kergetik, a­hol 5000 ágyúikkal együtt na­gyot alhatnak, s kipihenhetnek a Besika-bayban.­­ Érdemes bécsi levelezőnk eddigi jegyét szükséges­nek tartottuk megváltoztatni azért, mert találkoztak, kik a kérdőjel alkalmazását arra magyarázták, mintha azáltal tisztelt tudósítónk állításait problemati­­kusoknak akarnék tekintetni! S azért adunk e becses leveleknek jövőre kulcs­jegyet, mert a bennök foglalt közlemények és nézetek a napi események magyarázatához birodalmi szempontból szerintünk mind hűségre, mind józanságra a legkielégítőbb kul­csot nyújtják. S­z­e­r­k. TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK. Damaskus, jul. 10. Adjunk még néhány sort Ibrahim pasa jellemé­nek ismertetéséhez. Részemről igen sok belföldit s euró­pait ismertek, kik alatta szolgáltak, s a legderekabbak s leghitelesebbek közőlük mindnyájan lelkesedéssel s teljes méltánylással szólanak felőle. Különösen dicsérik benne azon fáradhatatlan munkásságot, melyet nem­csak az alatta levőktől szigorúan megkívánt, hanem melyben maga is a legnagyobb mértékben kimutatta magát. — Egy napon azon hirt hozok neki Aleppoból, hogy bizonyos , egy napi járásra fekvő faluban, mely­ben egyptomi helyőrség nem feküdt, lázadás ütött ki, s az általa behelyzett musselinet (alkormányzót) elker­gették. Egy pillanat alatt mindenkor nyergeit lovainak egyikére szökött, s az említett faluba vágtatott, s ott, még mielőtt kísérete utolérhette volna, összehivatá a község legvénebbjeit, rövid kihallgatást tartott, a lá­zadás főnökeit szeme előtt lenyakaztatá, s onnan El­­b­ar­­­ába lovagolt, az ottani musselinihez egypár játék sakkra. Jóllehet ő maga nem a legkitűnőbb sakkjáté­kos , még­is mindenkor a legjelesebb játékosokkal sze­retett játszani, nevezetesen az el-bara-i musselimmel, kit leggyakrabban látogatott meg, vagy pedig magához hivatott, ha közelében tartózkodott. Ezen musselim, ki engem mindannyiszor meglátogatott, valahányszor Aleppoba jött, igen sokat beszélt nekem Ibrahim pa­sáról. Ha észrevette, hogy nyerni engedik, e fölött igen fölboszankodott. Elismerte a játékosok túlnyomó előnyeit, s gyermeki örömre fakadt, ha 10—12 játék közöl egyet megnyerhetett, miről azt gondolta, hogy az ő combinatióinak eredménye. Gyakran egyedül, legfölebb lovászi kíséretében, vagy pedig egy európait vevén maga mellé, bejárta keresztül kasul az országot. Egy ily czirkálás alkalmával egykor egy tetőtül talpig erősen fölfegyverzett kurd pásztorra talált. Szokása volt az ilyféle emberekkel beszédbe eresz­kedni , s tőlök az ország állapota felől tudakozódni. A kurd úgy nyilatkozott, hogy még eddig minden jól ment az országban , de a­mint halljuk, az az átkozott Ibra­him pasa e tájékra is eljövend. „És miért átkozod te őt?“ — „Azért, mert a parasztok­ és pásztoroktól a fegyvert elszedeti.“ — „De hát minek nektek a fegy­ver­?“ — „Hát nincsenek-e az országban mindenütt rablók és farkasok ? s mi aztán csak tétlenül nézzük, hogy hajtják el a rablók legszebb nyájainkat, s a far­kasok miként falatozzák föl juhainkat ?“ — „Azon or­szágban , melyben Ibrahim pasa uralkodik, nincsenek rablók; ha pedig farkast látsz közeledni, csak kiálts reá­ ,Ibrahim jől, s azonnal futásnak fog eredni.“ — Erre a legmélyebb bassus hangon oly nagyot kaczagott, hogy még a hegyek is viszhangzottak bele, gazdagon megajándékozá a pásztort, s tovább lovagolt. Midőn Ibrahim azt mondá, hogy azon országban, melyben ő parancsol, nincsenek rablók, az nem volt puszta dicsekvés. Azon ország, melyben most a legrö­videbb utat sem meri tenni az ember kiséret nélkül, sőt a­hol még a kiséret is megtámadtatván, szétkergettetik, akkori időben teljes biztonságnak örvendett. Épen akkor nyeré meg a csatát Koniah-nál a tö­rökök fölött; már azt gondolá, hogy Szyria korlátlan urává lett, midőn hozzá érkezett Ah­med Menekli tökéletes megveretésének hite a drúzok által, mi­nt iszonyú dühbe hozta. Szokott gyorsaságával minden, rendelkezése alatti haderejét, több mint 25,000 embert, Damaskusnál öszpontosított, s maga ment személyesen a drúzok megfenyítésére. Még útjában tudtára esett, hogy a fölkelők egyetértésben volnának Damaskusnal. A többi között el­fogtak egy levelet, melyben a gazdag és hatalmas Hasib effendi a lázadókat az egyp­tomi csapatok minden mozgalmairól értesíté. Ez pedig Ibrahimnak vendégszerető gazdája volt; hozzá szokott szállni , valahányszor Damaskusban mulatott. Most is ott szállott be , a szokásos üdvözlések után az árulónak szeme elé tártá levelét, s midőn ez magát zavarodása által elárulta, saját házának kapuja előtt lenyakaztató. Azon tudósítások, melyeket Ibrahim pasa a Ledscha állapota felől kapott, csakhamar meggyőzték őt a felől, miszerint ezen sziklafészket csak iszonyú áldozatokkal lehet bevenni, s a bevétel végre is alig mutathatna föl valami jelentékeny eredményt. De azt is tudta, hogy a Ledscha víz nélkül szűkölködik , s erre építi tervét. A Ledscha, mint már említem, igen termékeny, több for­rás által öntözött gyönyörű völgy által környeztetik. Ezen forrásokból kellett a drúzoknak vizet hordani, hogy lovaikat megitathassák. Ha ezt meg lehetett aka­dályozni , akkor kénytelenek voltak magukat megadni, vagy legalább a Ledschát elhagyni, vagy a nekik kön­nyen megközelíthető hegyekbe vonulni. Ibrahim pasa tehát minden forrásnál egy erős csapa­tot állíttatott fel tüzérséggel, melynek nem volt egyéb feladata, mint minden cseh vizet életre halálra védel­mezni. Hadserge hátralevő részét két mozgó csapatra osztá, melyeknek kötelességében állott segédcsapatokat küldeni oda, honnan az álgyüdörgés azt jelentené, hogy a drúzok a forrásokat el akarják foglalni. De a drúzok ezen apró csatározásokban lényeges előnynyel bírtak Ibrahim csapatai fölött, nevezetesen az által, hogy csak ott s akkor harczoltak, a hol s a mikor akartak, s mi­helyt észrevették, hogy az őrcsapat, melylyel küzdöttek, segítséget nyerene, azonnal visszavonultak ismét szikla-s hasadékaikba. Ezenfelül még oly előrelátók is voltak, miszerint a Ledscha természetes víztartóiból annyi vizet hordtak, a­mennyit csak lehetett, s Ibrahim még sem­mit sem ért el, midőn az esős idő bekövetkezvén, min­den terveit vizzé téve. Ezen eredménydús ellentállás Ibrahim pasát szerfölött felbőszíté. Egykor ily bosszús hangulatában Dr. T­a­­rabra udvari orvosától azt kérdezé, melyik volna legczélszerűbb méreg nagy mennyiségű víz megmérge­­zésére. ? Az orvos az étett higanyt (Mercurius corrosi­­vus) nevezé előtte. Erre ismét azt kérdé: mennyi volna ezen szerből szükséges minden a Ledscha völgyében levő ivóforrások megraérgezésére ? Felelet helyett Dr. T a r­a b r­a elbocsáttatását kérte, s azon kérdésre : mi­ért? kinyilatkoztatá: miszerint hivatása s legszentebb kötelessége az embereket gyógyítni, s a haláltól meg­menteni , nem pedig oly módon gyilkolni meg , mely nemcsak az Isten törvényeivel ellenkezik, hanem annak szerzői ellen minden becsületesen gondolkodó emberben csak utálatot s megvetést gerjeszthet.Ibrahim elszégyenli magát, állitá, miszerint csak kíváncsiságból kérdezte volna, s többé sohasem gondolt a megmérgezésre, s szó sem volt többé felőle. A megbánás, melyet ezen gyilkolási szándék fölött érzett, s azon kívánság, hogy orvosának, ki felől igen sokat tartott, megmutassa , miszerint a megmérgezés kivitele sohasem volt komoly szándéka, volt leginkább oka annak, miszerint az­óta sokkal engedékenyebb lett, békeajánlatokat tett, s az alkudozásokat rövid idő alatt békés kiegyenlítésre vezette. Ibrahim minden durva­sága s heves természete mellett is valóban nemes jellem volt;­­ drúzokat harczias bátor viseletekért nem lehetett nem dicsérnie; jól tudta , miszerint az egyezkedési kö­telezettségeket pontosan be szokták tölteni, s azért is , bona fide egyezkedett velük.­­ Ezen időponttól fogva a drúzok és Ibrahim pasa a­­ legjobb barátok lettek. Az adót, melyet eddig a Porta-várakozástól. A máskor oly mérsékelt Times csaknem megpukkad haragjában: „Ideje megtudnunk, meddig marad még Oroszhon békés birtokában azon tartomá­nyoknak, melyeket a töröktől elfoglalt,“ Így kiált föl a city-lap, s a liberális sajtó ugyanezt, de sokkal da­­róczosabb modorban ismétli. Ha csakugyan háborúra kerülne a dolog, mit azonban nem hiszünk, Oroszhon­nak roppant előnye van azáltal, hogy azon tartományok, melyekben más alkalommal minden arasznyi földet drá­gán meg kellett fizetnie, most minden erőködés, sőt minden sietség nélkül, s oly kényelmesen, mintha séta­utat tett volna a sereg, birtokába jutottak. Az elfogatásokról már csak gyéren szólnak, hogy az ischli polgárság ez ügyben valamikép compromittálva volna, hazugság, s erre legjobb c­áfolat azon körülmény, hogy a cs. udvar ez idén is , mint minden évben, né­hány hetet ama fürdőhelyen töltend. Hogy a „Times“ itteni levelezőjénél házmotozás történt volna, szinte ke­vés hitelt érdemlő hír először, mert ezen útnak czikkei eléggé mérsékeltek, másodszor mivel ő maga leveleiben erről semmi említést nem tesz. A távirati sürgönyök itt is polémiára adtak alkalmat az Öster. Corresp. és a Presse közt, „c’est tout comme chez nous“ fogja ön gondolni. Ugy van! A hasonlítás még más tekintetben is áll, mert a Presse szinte avval felelt, hogy a saját költségére magán­sürgönyöket szerzett ! Dublin, jul. 29. 7 Irhon közmondásos szegénységének tanúja va­gyok , főleg ha Belsen et Dargan urak iparpalotáit odahagyva , az ir város azon részét teszem tárgyául vizsgálódásimnak, mely a rév felé esik. E városnegyed­ben oly utczákra találhatni, melyeket a tudnivágyó utazó hasztalanul fogna keresni a város térképén; akát e pontatlanságnak megtudandó itt ott kérdezősködtem; de ebbeli nyomozásom, nekem úgy látszik, sikertele­nül maradandott, ha hogy egy őszinte il genfiemen, ki­vel ajánló leveleim baráti viszonyba hoztak, nem ma­gyarázta vala meg, miszerint ezen i­us-féle utszák, helyesebben kebelrázó kloákák, azért nem láthatók a város térképein, mert ezek az idegenek számára készí­tetvén, az írek hazafi gyöngédsége takargatni akarja szeretett hónuk árnyoldalait. A hazafiság kétségkívül nagy erény, de ép azért mivel erény, önápolására oly nemleges természetű eszközökre nincs szüksége. „Ami­­cus Plato, amicus Aristoteles , sed magis amica veri­­tas!“ Ki a napfényre minden dologgal, mely lényegénél fogva nyilvános természettel bir, miszerint lássuk árnyoldalait, s távolíthassuk el ezeknek nemző okát. Irhon a történetek megvesztegetlen tanúsága szerint nem egyedül maga oka hátramaradásának; ennek ge­nezisében több tényező működött, s e tényezők fő száma a múlt századbeli angolok rovására írható. Ugyanis, az angolok öneszék sugallásából tudván, hogy az ember természeti hajlamánál fogva önállóság felé gravitál, s ön tapasztalásukból tudván, hogy az ember, ki a magáé lehet, másé nem szeret lenni, attól tartván, hogy a zöld Erin­tán ily logikai eszméket forgat agyában, óvásul a machiavellismus minden fogásait felhasználták az írek ellen. Az e századbeli angolok átlátták elődeik politikája igazságtalanságát, s most igyekeznek is segítni az ezen országon ejtett sebeken; de a rögtöni orvosláshoz kellő radical erővel nem bírvánt, palliativ eszközökkel élnek, melyek csak addig hatnak, míg a nagy Jehova izgal­mas nekik. De siessünk vissza a merrion-square-i iparpalotába, vizsgálni annak fő hajójában az emberi ész teremtette csodákat. Az épület főrészében, melyet egy franczia ismerősöm az ipar­tárlat boulevardjának keresztelt, ki­­rekesztőleg egy ipar vagy művészet neme sem uralkod

Next