Pesti Napló, 1854. február (5. évfolyam, 1169-1191. szám)

1854-02-01 / 1169. szám

talanok, a nemzetet s nem egy töredékét nyugtalanít­ják, a kormánynak kötelességében s az országnak ér­dekében áll a gyanúkat eloszlatni. Gyakran kósza hírek ellen szálltak síkra; miért nem emeltek határozott­­ egyenes szét az országszerte elterjedt kételyek tárgyá­ban ? — Mondatott, hogy Chambord gróf tavaszszal Claremontra készül, s e hírt azonnal alaptalannak nyil­­vánitá egy arra felhatalmazott egyéniség . Így e napok­­ban egy levél közöltetek a M. Herald hasábjain, mely állítólagosan az orleansi hgasszony tollából folyt, s e levelet egy bizonyos Gauthier áliratnak bélyegezni nem késett. Miért nem ez ti szerepetek is ? — Miért eresz­titek szélnek a polyvát s ejtitek el a magot az országos gyanúkból ? Egy részről elismeritek, hogy Diogenes lámpájával sem lehetne találni ez országban milliók közt csak egy párt, melyet kinos sejtelmek ne nyugta­lanítanának ; másrészről mégis nem tárgyaljátok tüze­tesen s nem c­áfoljátok egyenesen állításainkat. Kéte­lyeink nem terjedhetnek ki, mint reánk fogni akarjátok, a koronáig; mert jól tudjuk , tudjátok ti s az isko­lás gyermek is, hogy: ,,the Queen can do no wrong, a királynő alkotmányellenesen nem cselekedhetik. De azt, mit a herczeg ellen felhozunk,már több adattal bi­zonyítottuk, s ha kell, még többel bizonyítandjuk. (A M. Advertiser holnapra ígér egy „startling and asto­nishing“ hökkentő s meglepő czikket.) Vagy nem tény-e, hogy hajóhadunk tudva levő okoknál fogva Lizbona előtt vesztegel, midőn arra honn vagy a Feketetenge­ren szükségünk volna ? Nem tény-e, hogy Albert hg sűrűbb közlekedésben áll a főhadi kormánynyal mint állott Wellington hg idejében, kinek utóda Hardinge főparancsnoknak naiv szójárása: „ezt a­lig így szeret­né, amazt úgy akarná“ stb. Nem hoztuk-e fel adatké­pen, hogy Palmerston lord egy egészségügyi felterjeszt­­vénye királyi szentesítés nélkül, de a herczeg hátiratá­val diszesítve, küldeték vissza a belügyminisztériumba? Nem körülményesen és saját neve alatt mondá-e el West­minster volt követjelöltje , hogy 1852 január­jában egy fontos, a magasbani idegen befolyást rajzoló röp­­irat fojtatott el nagy pénzbeli áldozattal, mely röpirat Palmerston lord egy báró barátjának kiszolgáltatott ok­mányokból készitteték 48 óra alatt jelesb­íróink egyike által, s az albermale utczában létező sajtó alól került ki. Ez utóbbira azt jegyzitek meg: ismerjük a röpira­­tot, másolata kezünkben van ; czime „Palmerston, s mit vétett?“ hogy kiküszöbölteték a kormányból; tartalma nem titkos, de ismert dolgok új összeállítása; próbaivei bemutattatok Palmerston lordnak, midőn a whig kor­mányból kilépte után hampshirei jószágán tartózkodók, ki is ki nem adatását javaslá e műnek az okból, mert, úgymond, a parlament tisztába hozandja a dolgot. De ki elég jámbor e sorok mögötti dolgokat meg nem ér­teni? ; ki ne kiáltana fel: valent quantum valere potest?. Tagadjátok,mit felhozunk, s majd bebizonyítjuk: ez el­lentanunk. — így replikáz az ellenzéki tábor. — Közte s a kormánypárt közt egy harmadik fél áll , melyet eddig Urquhart s az Albert herczeghez sajnálkozási le­velet irt Muloch személyesítenek. Ez első egy levelé­ben a M. Advertiserhez azt vitatja, hogy a kormány (a minisztérium) nem a koronához legközelebb álló magas egyéniség által, tehát közvetve, van idegen befolyásnak alá­vetve,­­ hanem közvetlenül és saját nemzetelle­nes érzelmeinél fogva. A másik pedig azt állítja , hogy nincs helyes ok a magasban keresni alkotmányellenes befolyást mindaddig,mig maga a kormány (s minisztérium) alkotmány ellen cselekszik, midőn feledve,hogy a minisz­terek külön-külön, s mindegyik tárczája után, nem pedig mint testület, mint kabinet, — mely 2-dik Károly ide­­jébeli sobriquet, — felelősek, mégis Russell lordot s Lansdowne marquis-t tárcza nélkül, tehát mint nem felelőseket, tartja collegialitásában. Ha Albert herczeg­­nek nincs helye az államtanácsban, még kevésbé van helye Russell lordnak a miniszerekében. — Kinek fogja Páris almáját a három vitafél közöl juttatni a parlia­ment ?, vagy fog-e a törvényhozók hivatalos körébe áthullámzani szenvedélyes vitája a sajtónak ?, és fog­ja-e az országház várkapuit megrengetni a majdnem országos gyanús hiedelem ? Roebuckról volt szó, hogy szőnyegre hozandja a parliamentben az országszerte vitatott ügyet. De ő, a radikál tag, ki jóval nagyobb gentleman, semhogy, saját szavai szerint, a Times-nél egyéb lapot olvasna, aristocraticus szellemben írt egy levelében a Daily Newshez kinyilatkoztatá , hogy ne­vével visszaélt a hír. Peel, a freetrade teremtőjének fia is megemlíteték, de róla is elhallgattak. Még megle­het, hogy egy Libthorp fogja amúgy ajtóstul berohanva a törvényhozók elé tálalni az egész ügyet, s hogy majd így egeret szülendnek a hegyek. Kolozsvár, jan. 23. Oly temetésnek vola tegnap városunk tanúja, milyet pár tized alatt még nem látunk. Dr. Barra Imrét, közkedvességü életnemzönket temeték el, ki szélütés­nek lett áldozottja, mely már egy év előtt jelentkezett. Egy harangkongás sem volt, nem semmi külsőség , s a nedves idő daczára is oly nagy néptömeg lepte el a rop­pant tágas középutczát házától fel a tanácsházig, hogy a halotti szekér alig nyithata utat magának. Négy öt ezerre tehetni a népsokaság számát; negyvenhét urasági fogat kisérte, s nagy résziben magok a tulajdo­nos főúri hölgyek, könnyes szemekkel. A piacz­­s Torda utcza nyitott ablakai urhölgyek könnyeit felfogó zsebkendőivel valának elöntve. Közösebb fájdalomnak még soha sem voltam tanúja. Közös volt a gondolat, hogy reményt mosolygó arczvonásai márványban adas­sanak át az utókornak. A választmány e tárgyban meg­­tartá gyűlését Ujfalvi Sándor úr ő maga termeiben, főúri hölgyek koszorújában, s a szobor bizton várható. A színházi országos választmány legközelebbi ülése az, mi a közvéleményt foglalkoztatja. Biztos kútfők után, a választmány szőnyegre hozta, a színház rész­vényekre leendő állíttatásának kivitelét. S e tárgyban többeket felszólító előmunkálatok készítésére. Nem tudjuk, mennyire érzi magát a válaszmány felül a köz­vélemény számító töredékén, de annyit tudok, hogy a közvélemény bizonyos töredékét számba nem véve, működni, bizonyos veszteség. Átalánossá lett azon óhaj­tás, hogy az opera egy időre szüntessék meg, s egy művészi szabályokra alkotott dráma és népszínmű-tárr­saság hivassák egybe. Mostani pénzviszonyaink nem en­gedik, hogy jó operát és drámát tartsunk, tehát tartsunk egyet, de jót. S mi lehet az egyéb magyar ember lelke előtt, mint a dráma. Egy jó opera és drámatársaságra 40,000 port kívántatik évenként , honnan adjon ennyit egy év alatt a kisded Kolozsvár, mikor Pest és Buda magyar színháza is évenként csak is 71,000 portot volt képes a múlt évben behajtani. A részvé­nyek útján begyűlendő öszveg kell a színház új alakítására , építésekre , ruhatárra , díszítmények­re, melyek legalább is 40.000 portot igénybe vesz­nek. A társaság tehát újra önerejére lesz utalva. Minek csődítsünk össze újlag 50—60 egyént, mint a múlt évben, hanem ha azért, hogy minden évben kegye­lemkenyeret egyék a színész, s minden évben megbuk­jék egy igazgató. Tizenöt húszezer pengő jövedelemből oly drámát lehet tartani, hetenkint két három előadás után, hogy pesti első drámai notabilitásaink szívesen fognak nálunk mulatni. Mi sokkal élvezetesebb, mint gyenge opera, milyet jelenleg is tarthatunk , mely gya­korta a napi költséget sem fedezi. Gazdászatunk is új lendületet nyert. A gazdasági egylet, mely a forradalom után hallgatott, s melynek újba öntött szabálya a múlt évben a magas kormány elibe terjeszteték , a napokban megerősítve leérkezett. S igy azon intézet, melytől mezőgazdaságunk annyit vár, gróf Mikó ő exclja védszárnyai alatt, kinek uj alaku­lását köszönhetjük, ismét megkezdi működését. E mel­lett kedves meglepetésünkre szolgált e napokban vidéki parancsnokunk Chavanne tábornok úr azon nyilat­kozata , mikép a magas kormány elrendelte, hogy fiatal csikók­ és szarvasmarhákra jutalmak osztassanak. Va­lamint kedvezőleg hat azon biztos hír is, hogy az elő­legezés az idénre is el van rendelve. Negyedik, mi a közönség egy részét foglalatoskod­­tatja, az unitáriusok lefolyt egyházi gyűlése , melyben az iskolák szervezése volt előtéren. Főindulópontul mint hallatszik, az tűzetett ki, hogy volt tanár Brassai Samut felkérjék és megnyerjék , hogy üresen hagyott tanári székét foglalja vissza, jöjjön vissza szülőföldére, hol jó tanárokban soha sem lesz elég bőség, s hol ő oly köztiszteletben állt végiglen. AUSZTRIAI BIRODALOM, Bécs, jan. 23. G o r c s a k o f­f herczeggel Szerbia korábbi rejdelme, az öreg Milos is Krajovába ment, s szándéka, huzamos­ ideig az orosz főhadiszálláson mulatni. E hír valószínűleg Szerbia jelen kormányára nézve szándéklott felforgatási tervekkel nagyítottan ér­kezett Belgrádba, s adott imigy alkalmat azon erélyes felhívásokra , melyeket I­z z­e t pasa, belgrádi várpa­rancsnok , Sándor herczeghez intézett, miszerint min­den a szerb fejedelemségben tartózkodó orosz, — te­kintet nélkül a már lefolyt tartózkodási időre — kiuta­­síttassék. Izzet pasa, ki igen elhatározott férfiúnak látszik, egyúttal értesül adatta Mucsin úrnak, a je­lenleg Zimonyban tartózkodó oroszországi szerb főcon­­sulnak, hogy őt elfogatni s biztos őrizet alá helyeztetni fogja (!) ha még egyszer a szerb földre lépni merészke­­dendik. Ilynemű eljárás és rendszabályok Sándor her­­czeget nemsokára aligha oda nem bírják, hogy a sem­legességgel felhagyjon, s a hadviselő két fél egyik vagy másika részére nyilatkozzék. A „Trieszter Zeitung“ hiteles forrásból véli állíthatni, mikép az itt és egyebütt elterjedt azon hír, hogy a kény­­szer­váltókelet a lombard-velenczei királyságban is be fogna hozatni, teljesen alaptalan. KÜLFÖLD: Francziaország- Páris, jan. 24. Tegnap délután 4 órakor egy futár érkezett Sz. Pétervárról, ki az ottani kabinet feleletét Anglia­ és Francziaország legutóbbi körjegyzékeire, valamint az egyesült flottáknak a Feke­­tetengerrel bemenetelét illető hírüladásra is meghozta. A felelet, a­mint várni lehetett, kitérő és késlekedő. A czár újólag óvást tesz azon ráfogás ellen, mintha az ő intenziói nem volnának békés természetűek. Azon pa­rancsot , mely az egyesült flottát a Feketetenger­re vezeti, Miklós czár úgy véli felvilágosíttatni, misze­rint ez „félreértés“ lehet. A tengeri hatalmaknak nem kell ignorálni, hogy Oroszországnak nem velük, hanem Törökországgal van háborúja. Levelezője képes ál­líthatni , hogy a sze­pétervári kabinetnek e felelete az itteni kormány által alig titkolt közönyösséggel fogad­tatott. Ily hangú beszédben némelyek azon kívánságot vélik föltalálni, hogy Anglia és Francziaország te­gyék meg a kezdeményezést Castelbajac marquis és Seymour lord követeiknek visszahí­vására. Az orosz felelet békés hangjának még egy másik czélja is van. Szent-Pétervárott igen örö­mest látnak, valamint a miniszteri körökben is álta­lában, ha Anglia tiszteletteljes követe hamarább venné ki útlevelét, mint Castelbalac­k. E tekintetben különös cselszövények készülnek, melyeknek szálai a tui­­leriákban az itteni orosz követség palotáján, s Napoleon Lajos egyik kedves miniszterének kezein fonódnak ke­resztül. De értesüléseink nyomán bizonyosnak állíthat­juk, miszerint az angol követ elmenetele Sz. Pétervár­ról jeladás a franczia követ elindulására is. Végre egy harmadik momentumot kell kiemelnünk, mely irányt adó lehet a bécsi és berlini kabinetekre nézve. Az orosz czár nyájas, s az egészet puszta „té­vedésének jellemző nyilatkozata által Ausztria és Poroszország állását egy diplomatiai sakkhúzás által az úgynevezett „semlegességében meg akarja szilárdítni. De itt is képesek vagyunk önnel tudatni, miszerint Francziaország és Anglia kormányai szilárdul a „sür­gősség“ nyilatkozata mellett maradnak, melyet az an­gol és franczia követek a bécsi és berlini udvaroknál, a semlegesség határait illetőleg kimondottak. Hatz­feld úr e tekintetben utasításokat kapott, melyeket a külügyhivatallal közlött is. Ezen közlésekből az tűnik ki, hogy Poroszország kormánya a véd- és daczszövet­­ségbe positív nem szándékszik beleegyezni, hanem hogy Ausztria példáját követve, azon vonalon menend, melyet a közösen adott politika szab eléje. Nem lehet elhallgatnunk, hogy ezen felelet magasabb körökben elégtelennek tűnt föl. Páris, jan. 26. A „Pays“-nek írják Berlinből, mi­szerint Poroszországban mind a kormánynál, mind a katonaságnál, mind pedig a közvéleményben egy tete­mes párt létezik, mely Oroszország irányában az enge­dékenységet igen ellenzi, s Németországra,különösen pe­­dig Poroszországra nézve csak egy politikát ismer, tud­niillik az ellenzék politikáját Oroszország állítólagos tervei ellen,fegyveres semlegességet Törökország javára, Németország erélyes intervencióját, hogy a háború egy helyre szoríttassék, s mielőbb békés véget érjen. Ezen párt, hírszerint, még növekedett, mióta a poroszok nemzeti érzelme megsértetett, az­által, hogy Poroszor­szág intervenciója kevésnek tartatott. E miatt, mint mondják, élénk jegyzékváltás történt, s a dolog még komolyabbá is válhatik, mint eleinte látszott. Egy másik, párt mely majoritással látszik bírni a minisztériumban, melyet azonban sem az udvarnál, sem a hadseregnél oly befolyásosnak nem tartanak , semmi áron sem akarja, hogy Oroszországgal szakadásra kerüljön a do­log. hír szerint, nem leszik a nyugati hatalmak inter­­ventiójába, és semmit sem akar egyebet passiv neu­­tralitásnál, hogy az általános háborút lehetlenné tegye. Belgium, Brüssel, jan. 24. — Lesz-e háború Európában, és milyen háború? Kik közt? Hol? Mi végre s mily eredménynyel ? végzetteljes kérdések, melyek a jövő titkát rejtik magukban. Miért tesszük így összevonva e kérdéseket, a következendőkből talán világosan belátandják tisztelt olvasóink. Legyen sza­bad előbb hypothesisekben szólanunk. Tegyük föl, hogy egy jelleménél fogva hitelesnek ismert, s tudósí­tásaiban biztos utazó így im­a barátjának Máltából : „Egy ezen szigeten levő angol vállalkozó, nemrég 40,000 puskát adott el a franczia kormánynak. E pus­kák, az én véleményem, az én meggyőződésem szerint arra rendeltették, hogy Nápoly elleni expeditióra használtassanak s kiegészítsék azon hadi készletet, mely a közép tengeren levő franczia hajókon van előre elkészítve. E járműveken ezenkívül még 60,000 mus­kéta áll harczkészen, tehát összesen 100,000 puska. Hogyan , s mely napon fogna ezen expeditio megkez­detni, ezt közelebbről meghatározni képes nem vagyok. Hogy azonban Nápoly ennek eredménynyel ellent nem állhatna, miután saját keblében van felhalmozva a temérdek gyúanyag, mely csak szikrára vár, ezt bizo­nyítják mindazon tanuk, kiknek alkalmuk volt a dol­gok menetét a hely­színén észlelni. Tegye fel továbbá ön, hogy ezen hír L­o­n­d­o­nb­a, egy harmadik, egészen elfogulatlannak tudomására ju­tott, kit a dolog legkevésbbé sem érdekel, ki sem nem olasz, sem nem angol, s ki alkalmat talált magának e fö­lött a brit kormány egyik kitűnő s magas állású hiva­talnoka előtt véleményét kimondani, körülbelül követ­kező beszélgetést hallhatna közöttük szellemi füleivel: „Várjon az ily kereskedés a puskáknak ily czéllai eladása Francziaország részére az angol magán­személy által,általában lehetséges-e — kérdezi az idegen — s hogy lehet ezt az angol kormány állásával összesze­­egyeztetni ?“ „,,A kereskedés szabad, — úgymond a brit — Anglia az egész világnak árul. Hát miért nem adhatna el puskákat egy angol a franczia kormánynak ?“ “ (Hozzá tehette volna: Hiszen saját birminghami embe­reink szállítmányozzák még azon fegyvereket is, me­lyekkel a jó reménység fokáni törzsek saját honfitár­sainkat gyilkolják le.) „A kereskedés szabad, az teljesen igaz , ez azonban ■nem oldja meg a kérdést. Az angol kormány több ízben kimondotta azon alapelvet, hogy területét nem szabad más barátságos hatalom ellen hadkészületekre felhasz­nálni, s a nép jog ugyanazon elven nyugszik. Málta angol, a veszélyeztető cselekvény angol területen kez­dődött s hajtatott is végre , és így a népjogi tantétel alkalmazása kétségkivüli. Ezen jogi szemponthoz csat­lakozik még az érdek és gyakorlati haszon is. Sziczilia Nápolyhoz tartozik. Ha Nápoly franczia birtokká vál­nék, Szicziliát is okvetlenül hasonló sors érendi. Mi lesz akkor az angol kénkő-kereskedésből, melynek kedvéért a brit kabinet a legközelebb lefolyt években oly eleven részt vett Sziczilia ügyeiben? nem tekintve a további következményeket, melyeket Nápolynak a francziák általi elfoglalása szülne Rómára nézve.“ „Igen kínos dolog e kérdés fölött vitatkozni, kínos főleg ez angolra nézve , ki semmit sem akar engedni nemzete büszkeségéből. Kénytelen vagyunk azonban elismerni, hogy az ön által érintett tény nemcsak maga egyedül, hanem annak különös és súlyosbító jelleme is mind itt, mind a magasabb körökben tudva van. Mit az emberek Máltában előrelátnak, a­mitől Nápolyban félnek, vagy a­mit remélnek, a­mint az állás hozza ma­gával, gyűlölség vagy érdek, az angol államférfiak előtt Londonban épen nem titok. Sőt az is megtörténhetik, hogy a középtengereni harczkészületeknek Nápoly elesése, s egy újbonaparti Két Szic­ília királyságának felállítása lehet követ­kezménye. Mit kell tenni legelsőbb is, hogy ezt megakadályoztassuk ? Tekintsen ön keletre, lássa az európai hatalmak bonyolódott állásait; vegye fontolóra Anglia rendkívüli, végzetteljes helyzetét; bensőjében iparának és kereskedelmének fenyegető akadályaival harczolva , külfelé támasz nélkül Németországban, egyedüli szövetségesére , Franczia­országra szorulva, épen azon szövetségesére, kinek tulajdonitják ama hó­dítási terveket déli Olaszországban. Ha ezen tervek megvalósulnának, ha Francziaország mostani uralkodó­ja, pénzügyeinek kétes állása fölött aggódva, kezét ta­lán Olaszország többi részei felé is kinyújtaná, p. o. éjszakán, sőt Belgium, ezen stratégiailag oly hasznos a óhajtott védfal felé is, úgy, ismétlem, Angliának nem maradna egyéb hátra, mint kárpótlást, s a franczia ha­talom növekedésem vigasztalást maga részéről keleten u­tán Egyptomban keresni.“ Mit eddig csak mint beszélgetést adtam, határozott, kétségkivüli ténynek tekinthetni. A Máltából érkezett tudósítás igaz, s az erre vonatkozó beszélgetés épen úgy történt meg, mint én előadóm. Magasabb bölcse­­ségre bízom a megelőző tételeket közelebbről megvizs­gálni s azokból illő következtetéseket vonni ki. (Az itt felhozott állítólagos, de még be nem bizonyított, sze­rintünk nem hiteles , sőt valószínűleg alaptalan adatok szintúgy, mint azokhoz szőtt (sophismákhoz hasonlító) okoskodások,úgy tetszik, a franczia kormány politikája őszinteségének gyanúsítására, s ennek következtében az angol franczia szövetség nem tarthatóságának bizo­nyítására látszanak lenni számítva.) Nagybritannia, London, jan. 26.— A Times a következőket írja: Erős okaink vannak hinni, hogy az orosz kormánynak bécsi levelezőnk által megküldött nyilatkozata hiteles s hogy a béke utolsó reményét megszüntető e nyilatkozat különösen az ausztriai kor­mányhoz van intézve. Minthogy azonban a porta által elfogadott utolsó pontok Béc­sből Sz. Pétervárra csak jan. 13-án küldettek s oda 19-ke előtt nem érkezhettek , lehetlen, hogy Oroszország nyilatkozata e közlésre vo­natkozzék. De azért Oroszország bizonynyal értesülve volt a dolgok menetéről, mert az ausztriai kormány tud­­tára adá a négy hatalom által választott utat, oly czél­­ból, hogy előkészítse a megérkezendő pontok elfogadá­sára, s úgy hisszük, hogy Miklós czár e hivatalos közle­ményre adta az érdeklőtt parancsoló hangú választ. A fennérintett körülményekhez képest e választ nem le­het olyannak tekinteni, mely a négy hatalom jan. 13-ai jegyzékére adatott volna, de ha tartalma hiteles, Oroszország általi megvetése mindannak , mit az euró­pai diplomatia megkísérthet, nem lehet erősebb sza­vakkal kifejezve. (A Times conjecturáit megc­áfolták a londoni és párisi követekhez azóta érkezett utasítások.) Elvonja a térről nemcsak az alkudozásokat, de magukat az alkudozókat is, s hogy válasza Európa előtt még világosbnak tűnjék fel, szavát Ausztriához, a bé­kekötést leginkább óhajtó hatalomhoz intézi. A múlt nyár és ősz folytán a négy hatalom törekvése két pontra volt irányozva : 1) barátságosan akartak közbenjárni Orosz és Törökország között, oly czélból, hogy Európa eljárásának egysége a keleti ügyekben helyre­állíttassák; 2) egy oly egyezkedés alapját óhajták letenni, mely a két kormányt a kedvetlen helyzetből kiemelje. De az orosz czár határozottan válaszolja, hogy a létező vi­szály, kezdet óta csak közte és a Porta között áll fenn, s jónak találja mellőzni annak elismerését, hogy a há­ború folytatása vagy a béke megkötése, az orosz udvar­nak a többi nagyhatalmak kal­ viszonyaira nézve legna­gyobb fontosságú ténynyé emelkedett. S épen e czél­ból, telj­hatalommal nem egy semleges városba kül­dendő követet ruház fel, mint ezt már ezelőtt az ausztriai kormánynak ígérte,­­ hanem e teljhatalmat a csata­téren vezénylő Gorcsakoff herczeg kezeibe teszi le. És még ezenfelül az ottomán kormányt e felhatalmazott­hoz csak két feltétel alatt engedi közeledni: 1) hogy Monzikoff herczeg ultimátumának minden pontját telje­­sítendi; 2) hogy a tényleges viszály kiegyenlítése csu­pán Orosz és Törökországra szorítkozzék. Nem tudjuk, mi lehet e közlés többi tartalma­s alakja, melybe az fog­laltatott , de eleget tudunk annak átlátására, hogy a négy hatalom békítő pontjainak kitérőbben felelni nem lehetett. Ha Miklós czár ekként intézi szavát Ausztriához, akkor felesleges aggódni a négy egyesült hatalom to­vábbi válaszának minősége iránt. Ausztriát leghatáro­zottabban biztosítá az orosz udvar, hogy területi ter­jeszkedés nincs szándékában, s hogy hajlandó egyez­kedni. Ez utóbbi tény a dec. 5-ki bécsi jegyzékben vi­lágosan ki is fejeztetett. S miként hangzik az ujabbi nyilatkozat? úgy, hogy Oroszország a Menzikoff hg által előterjesztett feltételek mellett Gortsakoff hg. fő­hadi­szállásán akar egyezkedni. Ha az orosz udvar részéről ez az ultimátum, akkor minden további fon­tolásnak vége szakad, s a német hatalmak is fogják tudni, hányadán vannak s mitévők legyenek. Ők épen úgy kijelenték mint mi , hogy e kérdés Európa területi fekvését illeti, s hogy e háború semmi esetre sem vál­toztathatja meg Orosz és Törökország mostani ha­tárait. ők épen úgy mint mi, alkudozások útján akartak czélt érni, s velünk együtt látják a tett ajánlatoknak Oroszország általi olyszerű fogadtatását, hogy azok ezentúl csak háború által érvényesíthetők. (?) E körülmé­nyek közt, a német hatalmakon van a sor, meggondol­ni, mily eredményeket szülhet e legközelebbi eljárás. Helyzetök felett hihetőleg újra meggondolandják ma­gukat , Anglia és Francziaország már el van határozva. Annyi bizonyos, hogy a dunai seregek parancsot vő­­nek a háborút kettőzött tevékenységgel folytatni, s a Dunán lehető leghamarább átkelni. Minden híveink öszhangzólag állítják hogy az oroszok, Kalafat meg­támadására Kis-Oláhországban öszpontosítják erejüket. Január 17--én Gorcsakoff herczeg személyesen Krajo­­vában volt, és seregeit a Krajova és Viddin közt fekvő Radovan városba vonta össze. A török előcsapatok a szintén ezen vonalon fekvő Cioroiu faluban állnak; e helység, s még néhány más, török kézben van, s mie­lőtt Kalafat megtámadható volna, ezeket kell elfoglalni. Az orosz sereg hadműködéseinek annyira érdekében fekszik Kalafat elfoglalása s a lenézett török sereg ál­tali megveretések megboszulása, hogy kétkedni sem lehet a török csapatoknak ismételt s minden áron le­endő megtámadtatása iránt. Az oroszok által jan. 6. 7. és 8-án szenvedett vesz­teségek, őket már is visszavonulásra és segédcsapatok bevárására kényszeriték. De még akkor is, ha temérdek élet feláldozásával Kalafát megvétetnék, a folyam túl­partján ott áll a jól erődített Viddin, melynek sánczai messze kiterjednek, s mely a dunaparti pontok közt a legerősebb hely. Galatz mellett az oroszok átkelési kí­­sérletet, s a török parton működési szándékot mutat­tak. Jan. 12-én Engelhardt tábornok 2000 emberrel át­kelt a folyamon, s a Matsin és Isaktsa közötti vidéket, hol a Duna Galatzczal szemközt félkörbe kanyarodik, pusztítá. Besszarábia végpontján Béni mellett, hol a Pruth a Dunába szakad, az oroszok szintén átkelni ké­szülnek. Feltehető, hogy e pillanatban már egy jelen­tékeny orosz sereg Bulgáriába vagy a tulajdonképeni török földre rontott, s hogy nem sokára hallani fogunk az orosz balszárnynak a Duna legalsóbb részén történt átkeléséről, hol a török az ellenféllel csak igen cse­kély erőt állíthat szembe. Marsin és Szakzsa kis erőssé­gek, s ha egy pár roham ellen meg is védhetők, egy hadsereg előnyomulását meg nem gátolhatják. A Duna torkolat szigeteiből kiinduló orosz hadsereg­gel sikeresen lehetne szembeszállni ama szorosnál, mely Rassova és Kuszendje között Traján-vonal név alatt, ismeretes. E helyet Omer pasa megerősíté, s hát­támaszul nekii a Feketetenger szolgálhat. E pillanatban a működések még alig kezdődtek, de minden oda mu­tat, hogy az orosz czár ezeknek terjedékenyebb folyta­tására határoza magát. Az alkudozások útjáni béke minden lehetősége ki lévén merítve, az egyesült nyu­gati hatalmak figyelmét a fegyveres közbenjárás kellékei veszik igénybe (?). Nem ismételhető eléggé, hogy egysé­­gek és tevékenységektől függ gyors bevégzése a hábo­rúnak , melynek hosszabbra nyúlása bizonynyal elő fogná idézni az egész világ által méltán rettegett bajokat. ” Szintén a „Times“ C­r­­­o­ff gr. missiójáról követ­kezőleg nyilatkozik: „A gróf felhatalmaztatott kinyilat­koztatni , mily föltételek alatt kész az orosz kormány alkudozásokba bocsátkozni. Orloff gróf a legmaga­sabb rangú nemesek egyike, ki az orosz czár határtalan bizalmát bírja, s elég hatalmas magának a czárnak is felindulási pillanataiban ellentállani. — A „Morn. Post.“ harczias hangulata trónbeszédet helyez kilátásba, azaz: fölhívást a parliament áldozat­­készségére. Törökország- A Spectateur militaire kiter­jeszkedik azon nehézségekre, melyeket az oroszok­nak le kellene győzniük, ha hogy Konstantinápoly el­len akarnának indulni. „Föltéve, úgymond, hogy az oroszok a Duna mindkét partján állást foglalnak s az ottani erősségeket birtokukba kerítik, úgy a Balkán hegy korlátja áll előttük. E hegyeken keresztül csak három út visz, jobbra a sumlai szoros, középen a Pa­­ravadi kis városon át vezető út, s a harmadik út balra a fontos tengeri városon át vivő Sumla egy útszo­­roson uralt, melyen csak kocsikon járhatni. Kiterjedt erősitvények fedezik e helyet. Várna a Devna kis fo­lyó balpartján fekszik, mely e helyet mocsárak által még megközelithetlenebbé teszi. E város ostromlására

Next