Pesti Napló, 1854. április (5. évfolyam, 1218-1242. szám)

1854-04-22 / 1235. szám

tételi nyilatkozat megadatott, s a szükséges pénzbeli kárpótlás szintén megigértetett. Nagybritannia, London, april 17. A mai telegráfi tudósítások homlokán ott pompázik: „Odessa bevé­tele vagy legalább ostromzára. Hogy a bevétel és ostromzár közt igen lényeges a különbség, s hogy az utób­bi a jelen pillanatban sokkal valószínűbb, mint az első, ezt a lapok mindnyájan elismerik; azonban a „Chronicle“ bizonyosnak állítja, hogy már az ostrom­­zárnak is Lüders, és a többi orosz tábornokok positiói- és operatióira iszonyú befolyást kellene gyakorolnia. Bécsből írják, a Chroniclenek : „Vannak itt emberek, kik tudni akarják, miszerint titkos parancsok adattak volna ki, hogy a nyugoti hatalmak részéről a valóságos ellenségeskedések kitörése mindaddig elhalasztassék, mig a f. hó 9-diki bécsi jegyzőkönyv jelentése Sz.-Pé­­tervárra ért s a felelet arra megérkezett. Megengedem, hogy ez talán nem egyéb puszta fecsegésnél; mások ismét úgy vélekednek, hogy Ausztria és Poroszország még most sem tökélették volna el magukat a mondott jegyzőkönyv aláírására, ha titkon nem biztosíttattak vol­na a felől, miszerint a czár ezen elhatárzó lépést arra használandja , hogy jó, móddal engedhessen , Ausz­tria és Poroszország monarchái iránt táplált különös tekinteteket hozván fel alapokul, nem pedig Anglia és Francziaországtóli netalánt félelmet, kik ellen ő és­ fel­sége, szivének elkeseredésében Ítéletnapig is kész volna folyton küzdeni, ha meg kellene lenni. Ezen személyek továbbá azt hiszik, hogy a czár valószínűleg meg fogja kérni Berlinben királyi sógorát, hogy a lehető legjobb bé­kefeltételeket eszközölje ki Oroszország számára. Mind­ezekre csak azt mondhatom, hogy ezen török-orosz vi­szályban a jámbor óhajtás igen is gyakran a gondolat aty­ja volt. Várjon a német nagyhatalmak utolsó elhatárzó lé­pése leend­ő azon hatással, a czár mostani makacsságában fordulatot idézni elő, s mily alakban amely fokig fogna ezen átalakulás bekövetkezni,majd később megláthatjuk. A czártól mindenesetre eszélyesebb volna békét kötni azon föltételek alatt, melyek még most valószínűleg a német hatalmak morális gyámolítását képeznék, mint várni addig, míg a győzelmes szövetségesek neki más s természetesen nyomasztóbb feltételeket diktálandnak. — Párisból több itteni lapnak mint bizonyost írják, miszerint Raglan lord úgy nyilatkozott volna, hogy az első hadjárattól semmi komolyat nem lehet várni. Miután az oroszoknak már egyszer sikerült a Duna mind­két partján hatalmas csapattömegeket, valamint hadszerkészleteket is felhalmozni, valószínűleg csak az 1855-diki hadjárat leen­ képes az oroszokat a fejede­lemségekből kivenni. Maga a „Times“ következő, a kiadóhoz czímzett le­vélkét közöl : „Mintegy két hónap előtt a közönség tudósíttatott, mi­szerint el van határozva egy lovas osztálynak keletrei küldetése, de még egyetlen dragonyos sem hagyá el part­jainkat. Egy nap azt mondják, hogy Francziaországon ke­resztül fognak menni , más­nap pedig azt mondják, hogy szállító hajókon egyenesen a biskajai öblön keresztül a csatatérre fognak vitorlázni. Majd ismét az előbbi rendel­kezésről hallunk, s beszélik, hogy egy maroknyi angol lo­vas Cardigan lord vezérlete alatt vasúton Párisba szállít­­tatik, hogy a párisiak mulattatására egy szemlét en mini­ature mutassanak, s azután ismét vasúton Lyonba menend­­nek, hogy onnan lapostalpú Rhone-hajókon Marseillebe leússzanak. És e közben a csatatérhez egy lépéssel sem ju­tottak közelebb , mint 2 hónap előtt valának. A gárdák Máltában fekszenek, a flották marina-katonái szárazra szál­líttatnak, hogy Várnában tegyék kötelességeket. Mindez nemcsak a szövetségeseink,hanem ellenségeink szemében is igen középszerű véleményt fog gerjeszteni hadsergünk ere­je­ s határozottságáról; s ha van némi érzelmük a nevetsé­ges irányában, ez nem kevéssé fog fölizgattatni egy tudósítás által, mely ma holnap a lapokat keresztül futotta s melynek az ellenséget látszólag sarokba kelletend szoritni; ez ugyanis teljes gravitással jelenti, hogy egy fegyverkovács Limerickben, bizonyos Mr. Lamprey, Westmoreland­ Street­­ben, három nap és három éjjel foglalkozott 11 huszár ezred kardjának köszörülésével. Három hónapnak is el kellene múlnia, míg ezen pompás könnyű lovasság csak egy ellenséget is kaphat szeme elibe; s ha Mr. Lamprey képes is volna azokat oly élesre köszörülni, hogy velők bajuszaikat beretválhatnák, még­is tudva van , hogy e kardok rendelet szerinti aczél hüvelyeikben egy hét alatt ismét oly tompákká leendnek, mint a tűzkaparó gömbölyű vas. Egyébiránt micsoda dragonyosok volnának azok, kik az ellenséget három hónapi távolságban látván maguk előtt, izlandi fegyverkovácshoz folyamodnának.Vaj­­jon Mr. Lamprey elkisérendi-e a huszárokat köszörükö­­vével együtt a keleti csatatérre ?“ ■— Rose ezredes, kit illet az érdem, hogy mint kö­­vetségi titkár Stambulban első volt, ki mindjárt Menzi­­koff­eg föllépése után leginkább sürgette a britt flottá­nak Stambul előtti megjelenését, a franczia expeditioi csapatok brit katonai biztosává neveztetett ki Keleten, a Syriában több hadjáratban igen dicséretesen mű­ködött s szerfelett alkalmas leend oly állomásra, mely diplomatiai tehetségeket, katonai ismereteket s tapasz­talást a keleti hadviselésben oly nagy mértékben igényel.­­ Stawiarski Ferencz lengyel őrnagy egy lengyel légió alakítását hozta indítványba Oroszország ellen, melyet természetesen Anglia fegyverezne fel, fizetne, egyszersmind a csatatérre is szállítana. A légió magva 60 lengyel katonából álló, Portsmouthba fekünnék, ha a minisztérium e vállalathoz beleegyezését adandja, több száz lengyel menekült, kik Nagybritanniában el­szórva élnek, s Francziaországból is több ezren hozzá csatlakoznának. Aberdeen lord a lengyel őrnagy ira­tára azt válaszolá, miszerint tervét a had- és gyarmat­ügyi miniszter fontolás alá veendi.­­ A királynő tegnapelőtt Windsorban egy titkos ta­nácsban elnökölt, melyben e hónap 26-kának, mint kö­zönséges imanapnak kitűzése elfogadtatott. Palmerston, Clarendon és Gladstone lordok nem valának jelen. New­castle bg és a miniszter­elnök, mint az udvar vendégei, máig is Windsorban maradtak. Bunsen lovag tegnapelőtt hivatalosan értekezett Clarendon lorddal a külügyi hiva­talban. Ismét hiszik, hogy visszahivatására nézve ellen­­parancsot kapott volna Berlinből, de még semmi bizonyost sem tudhatni. Az angol hajóhad a balti tengeren. Ezen óriási hajóhad romboló ereje nem csupán a hajók ágyúk és legénység nagy számában, hanem az új mozd­­erő tevékenységében áll, mely a cserszálak és ágyuk ezreinek eddig nem is képzelt hatást kölcsönöz. E flot­tának gőzerő által gyorsított s a szél veszélyeitől nem függi mozdulatai egy előbbi flotta működéseivel össze sem hasonlíthatók. Napier admirál képes leend­ő flotta mozdulatait a szél önkényétől menten, tetszése szerint irányozni. A mélység fejedelme ő, s a szó valódi értel­mében uralkodik a hullámok fölött. Az elemeken túl­­súlylyal bírván, tőle függ harczot kezdeni vagy azt el­kerülni, a­mint épen tetszik neki. Az oroszok vitorlás hajóhada fölötti győzelme e túlsúly természetes követke­zése gyanánt mutatkozik. Napier admirál, a­hová csak hajó mehet, mindenütt annyi ágyu­üteget használhat a csatában, a­mennyit akar. Képzelhető tehát a p. o. „Wellington“ által előidé­zendő hatás, ha ez egy más­­ csavarral el nem látott hadihajóra szórja az izzó érer tömegeit. . . Tegyük fel, hogy az imént nevezett három­emeletes hajó négy perez alatt hat üteget süt el, ez épen annyit tesz, mintha azt mondanék, hogy négy perez alatt hat tonna (egy tonna 2000 font) öntött ónt szór egy kijelölt pontra. Ha lé­tezhetne is oly hús és vér, mely egy ily üreg­ oldalnak ellenszegülhetne, de oly vas és fama semmiesetre sem találtatik, mely hasonló óntömeggel szemközt megáll­hasson. S minthogy e kívül a csavargép mindenütt át­hatolhat, bizonyosan egy lövés sem marad hatás nélkül s kevés perez alatt a rombolás iszonyú művét esz­közölheti. Mint mindig, a személyes bátorságnak most is nagy tér fog nyílni s igen sok függend a testi erő és vitéz merénylettől; mindamellett azonban a régi taktikusok napjai letűntek s ezentúl a hatalmas „töltések“ lesz­nek az egyetlen döntő eszköz. A csavarflotta fő előnye abban áll, hogy a hosszas űzőbe vételt elkerüli s az ellenséget hamar megszorítja s ezen előny legalkalmasabb is az angol harczmodor bulldog jelleméhez. A hosszas lövöldözést és kergetést az angol tengerész gyűlöli; ő csak ott­honos, hol ökölre kerül a dolog. Midőn azonban a legközelebbi tengeri csata valószínű eredményéről szólunk, nem szabad felednünk, hogy „csavargőzöseink“ a háborúban még ujonczok s a „lo­­vagsarkantyut“ még csak ezután kell kiérdemelniük. A gőz, a béke ezen óriása, nem kevésbé leend rom­boló szer a háborúban, mint a mily hasznokat hajtott gyárvárosaink gépműhelyeiben. Negyvenhét év előtt az uj-yorki partbástyázaton egy csoport henye bámész nevette ki a bolondos ficzkót, ki pénzét és idejét egy oly gép alkotására vesztegette, mely által lehető legyen a hajót vízfolyam ellen hajtani. A jó emberek gúnya csakhamar csodálkozássá vált, lát­ván, mint halad előre vitorla és evező lapát nélkül a kis hajó. A tudomány védpajzsa s fürkészete által a gőz a tenger veszélyeit csaknem egészen elhárítá; a nyugati polgárisulás legdrágább érdekei azon erőre lőnek bízva, melyet e mozd­elem hadihajóinknak ad. Feltéve azonban, hogy csavargőzöseink az első ten­geri csatában nem egészen sikereseknek bizonyulnának, akkor a balti flotta második osztálya egy pár hatalmas sorhajót küldene az ütközetbe, melynek vitorlái alatt tengerészeink győzelemhez szoktak. Ezen átalakulási állapotban, midőn a vitorlás hajók Csata-gőzösökkel váltatnak fel, az eszélyesség megkí­vánja, hogy mindkétféleképen készen álljunk. Az alka­lom a „csavar“ sikerét megkísérleni már nem lehet messze, miután Sir Charles Napier nem az az ember, ki elmaradjon onnan, hol ütleget kell és lehet osztani. A szűk medenc­ében, hova az orosz hadihajók visszavo­nultak, utoljára sem lehet elkerülni, hogy az angol 68 fontosak munkát ne kapjanak. A mostani tengerészet romboló eszközei a tudományokkal általában lépést ha­ladtak. Ha két hajót, melyeknek egyike 1800-ban 104 ágyúra, a másika 1850-ben 91 ágyúra épült, összeha­sonlítunk, látni fogjuk, mennyit tanult Anglia e félszá­zad alatt, mert a legnagyobb ágyutűz, melylyel akkor Anglia tengeri fensőségét kivívta , valódi gyermekjáték ama lövésekhez, melyeket ma egy hajó az ellenségre tehet. A baltihoz hasonló flottával biró országnak csak szerencsét lehet kivárni. A csavar­gőzösök nem gaz­dálkodnak a töltésekkel, s egyetlen üteg-oldal (broad­side , a hajó ágyú bástyázata , mint egy háromeme­letesen hat vagyon) 1000 font annál többet szór ma, mint egy 104 ágyús hadihajó Nelson idejében. Mellőzve a roppant különbséget, mely a romboló erőre nézve Nelson és Napier hajói közt van , ehhez még a gőzerő is járul, mely az ütegek hatását épen kétszerezi. Meg­bocsátható kíváncsiság tehát, ha ily körülmények közt a mentál előbbi eredmény várva váratik. Az admirál feladata hír szerint következő : R­i­g­a megtámadása , a Révainál befagyott hajók elfoglalása, Sweaborg bombázása s a tengeralatti erősség,Kronstadt szét­­rombolása. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy a balti kikötők nagyobb részt zárt kikötők, melyekbe ne­héz hajók nem mehetnek; minélfogva az angol kékk­a­­bátoknak ugyancsak meg fog gyűlni a bajuk. Ha az oroszok elszánják magukat a kronstadti ágyúk védel­mét igénybe venni, akkor természetesen az angol admi­rál belátására lesz bízva elhatározni, megtámadhatja-e hasonló körülmények közt az oroszokat? Mi az ellensé­get illeti, mely ellen az angoloknak a balti tenger hul­­lámtalan medrében kell harczolniok, erről kevés tuda­­tik. Az orosz flotta terjedelmes s állítólag a czár vesz­­szőparipája. Eddigi vállalatai azonban csak arra szo­rítkoztak, hogy Rigától Révaiig felfedezési utazásokat ten s alkalmilag néha Kopenhágáig is czirkált. A taktikai ismeretek, melyek egy vihartalan tenge­ren rövid nyári kirándulások által szerezhetők, nem arányosak azokhoz, melyeket angol tengerészek a tág óc­eánon tesznek magukévá. A balti tengernek meg­vannak saját veszélyei: ezeknek egyike a jég, s eddig ez volt a legfélelmetesebb ellenség, melylyel az orosz flottának baja volt. De az orosz flottának most majd a világ két legha­­talmasb állama egyesült flottájának tüzével kellene szembeszállnia. Törökország- Szambulba a nyugati hatalmak had­üzenete 5-én érkezett meg; a Porta részéről erre vo­natkozólag egy manifestum megjelenését várják. 500 gö­rög sietve hagyta el hajókon Törökországot A hydrioták­­tól küldöttségek érkeztek a­zultánt kérni, hogy őket az ostromzár alól kivegye.­­ ATr. Zignak írják 17-ről, hogy egy ragusai levél szerint Danilo vladika egy orosz futárnak Cetin­­jébe érkezte után proclamatiót bocsátott a montenegró­­iakhoz, melyben ezeket felhívja, hogy egyelőre mint önkénytesek vegyenek részt a Törökország elleni há­borúban. (Lásd a legújabb postát.) Diplomatiai tárgyalások a görög felkelés ügyében. A „Journ. de Const.“ utolsó száma a török-görög vi­szályra vonatkozó okmányokat közöl , melyeket kivo­natban ismerni annál szükségesebb, miután a görög felkelés, mint tudva van, a keleti kérdéssel a legszoro­sabban összefügg s a sze­pétervári kabinet által kétsé­­genkívül a legfontosb sakk-figura szerepével tisztelte­ik meg. Az első okmány a török kormány egy jegyzéke Anglia és Francziaország képviselőihez. Bevezetésében felteszi, hogy a képviselők már értesítve vannak az egész Gö­rögországban előforduló rendkívüli eseményekről , s az athéni török követi palota előtt történt sértő jelenetek­ről. A kívánt felvilágosításokra Paikos görög külügy­miniszter, valamint Metaxas stambuli görög követ csak kétértelmű és kitérő választ adtak, s azt ürügyelék, hogy a Görögországon kívül történő eseményeknek semmi összeköttetésük sincs Görögországgal, s az itt történt érzelemnyilvánítások csak az athéni lakosság részéről eredtek, melynek legnagyobb része a görög határtartományok volt lakosaiból áll. A görög kor­mány továbbá kinyilatkoztatá , hogy a történő dolgok rögtöni elfojtása megegyeztethetlen a görög közigazga­tási elvek bölcs lassúságával, s mi a török követséget személyesen illeti, a rendőrminiszter és egy tanár leté­tele által az elégtétel meg van adva. A görög kormány válasza annál kevésbbé elégíthette ki a Portát , miu­tán amannak szeme láttára naponként történnek dolgok, melyek nyilván mutatják, hogy a görög kormány a ba­ráti hatalomnak tartozó tekinteteket szemmel látható­­lag félreteszi. Először a proclamatiók és lázító iratok nem Artában, hanem Görögországban készülnek , s ha igaz, hogy a görögországi izgalmat a török határtarto­mányok lázadása idézte elő , nem kevésbbé igaz az, hogy a görög cselszövények és uszítások terjesztek e lázadást. Ezt a görög kormánynak eltagadni nehéz lesz akkor, midőn görög tisztek, Grivas, Karaiskaki, Zivel­­las­tlok, Behami, Kalaras és mások, szinteg beadva le­mondásukat, a felkelők soraiban állnak. A görög kor­mány ezt meggátolhatta volna , nem tette. Ellenben szemei előtt aláírások gyűjtetnek a hetaria-pénztárak, csapatfegyverzések és expeditiók számára, lőszer és lő­por küldemények indíttatnak azon pontokra, hol a lázadás kitörését óhajtják. Továbbá nem kételkedhetni, hogy a lázadási mozgalmak, csak a Görögországban szóval tettel nyilvánított ama szándékban gyökereznek , hogy Tö­rökország jelen helyzetét kizsákmányolhassák , vagy egyszerre a Szambul feletti uralmat elérni, vagy lega­lább Tricala és Janina tartományokat bekeblezni. En­nélfogva a Porta a görög kormányhoz következő jogos követeléseket intézett: A császári kormány nem tulajdonít becset a török követen ejtett sérelmekért adandó túlzott elégtételnek, azonban azt kívánja, hogy a görög kormány vessen vé­get azon mozgalmaknak, melyekre a birodalmon kívül és belül befoly. A görög kormány tehát nyiltan nyilat­kozzék ama törekvések ellen , s gondoskodjék arról, hogy határain az állami és népjogok elvei lábbal ne tapodtassanak. Továbbá azon egyéneket, kik főleg a lázadást elői­dézték vagy táplálták, hivja vissza s vonakodás eseté­ben az ez esetre szóló büntetésekkel fenyegesse. Miután e rendszabályok sehogy sem ellenkeznek egy baráti hatalom kötelességeivel, ennélfogva az athéni kö­vet utasíttatott, azonnal Szambulba visszatérni, mihelyt e jogos követeléseknek meg nem felelnek. Egyszers­mind Metaxas minden görög consullal együtt elhagyandja a török államot. A Porta illőnek tartó Görögország védhatalmait e tényállásról értesíteni s előrelátja, hogy ezek a görög kormány megfoghatlan magaviseletét felette roszalni s az ebből eredő következményekhez beleegyezéseket fogják adni. R­e­s­i­d pasa. A második okmány Paikos görög külügyminiszerhez van intézve, s ismétli mindazon indokokat, melyek az athéni török követet készteték a görög kormánynál a császári kormánynak tartozó elégtételt sürgetni. A Porta a hellén kormány bölcs belátására bízza megítélni, vájjon az általa elfogadott kitérési rendszer megérdem­­li-e a kellő figyelembe vételt. A Porta nem akar a gö­rög néphez fordulni s alkotmányával semmi köze. Pa­naszai csupán a görög kormányt illetik s a cs. kormány teljes jogát érzi, csak ezt tenni felelőssé az eseménye­kért, mig ő maga minden rendelkezésedre álló eszkö­zökkel azok ellen forduland, kik jogait megtámadják és az állam belnyugalmát veszélyezik. A Porta ennél­fogva követeli a görög kormánytól : 1. Azon tényleges biztosítást, hogy Zavellas, Zervas, Grivas, Haggi, Petro, Stratos, Caratasso, Papacosta, Croni, Pasteli, Karaiskaki, Velio, Angheli, Cordojani és más fölkelő főnököket, kik Görögországban katonai rangot birnak, 10 nap alatt hónukba visszahívja, ott egy bizottmányi törvényszék elé állitja, mely a tölebbiek magaviselete felett a törvények szerint itélend. 2) Minden fegyverkezés, fegyverküldés és a felkelés javára a fegyveres határátlépés betiltását s azon szemé­lyek hivatalból letételét, mint Costi, Sutzo, Maurokor­­dato stb. kik egész nyíltsággal izgatják a szenvedé­lyeket. 3. Hivatalos fellépés a comitek s a felkelés támoga­tására szolgáló pénzaláírások ellen. 4. A görög lapok heves hangjának Törökország ellen annyiban korlátozását, mennyiben a törvények ezt meg­engedik. 5. Vizsgálatot azon tiszt felfedezésére nézve, ki a chaloisi börtönöket megnyitotta s a foglyokat felfegyve­rezte. A Porta azon őszinte óhajt táplálja: mindent eltávo­lítani, mi baráti viszonyát Görögországhoz megzavar­hatná, s maga részéről is elvárja, hogy Görögország e méltányos követeléseknek megfelelem­. Azon esetre azonban, hahogy a hellén kormány vá­lasza szokott módon csupán ürügyekre, igazolásokra és kitértelmű phrasisokra szorítkoznék, a m. P. minden di­plomatiai és keresk. v­iszonylatok megszakítására, vala­mint további lépések,melyeket a viszonyok igény­­lendnek, kényszerítve látandja magát. Athen, márt. 19. 1854. Nesset. (Ez ultimátumra adandó válaszra két napi határidő adatott.) A harmadik okmány Paikos válaszát tartalmazza amaz ultimátumra. A görög miniszter azzal kezdi, hogy kormánya kez­dettől fogva a legőszintébb barátságot tanúsította Török­ország iránt. Ha görög önkénytesek léptek török terü­letre, úgy ezt a Porta nem tekintheti ellenséges lépés­nek a görög kormány részéről, mert számos példák hite­lesen bizonyítják, hogy mily hasztalan keresett igazsá­got és orvoslást a görög kormány ilyen fegyveres határ­­átlépések és rablások ellen, melyek a határországok ré­széről Görögországban történtek, a Porta képviselőinél és Szambulban. A többi vádakra nézve a miniszter az alkotmányt okozza, mely a tevékeny fellépést nem egy tekintetben, mely ugyan a fölkelésnek használt, zsibbasztotta. Mi az ultimátum öt pontjait illeti, a miniszter fel van hatalmazva azokra következőleg felelni: 1. A tisztek visszahívása a kormány hatalomkörén kivül fekszik, ők beadták lemondásukat, mely elfogad­tatott s a távolba mentek. Ekként a kormány törvény­kezési körén kívül állván , ennek most nincs joga, sem őket Görögországba visszahívni, sem pedig bármely közlést hozzájuk juttatni. 2. Mennyiben az alkotmánynyal megfér, gondoskodni fog a kormány, hogy továbbá semmi fegyverkezések a szomszéd állam ellen ne történjenek, egyszersmind mennyiben a határvonal természete és kiterjedése lehe­tővé teendő, a fegyveres átlépést meggátolni ügyek­­rendik. 3. A vádolt hivatalnokok ellen vizsgálat fog rendel­tetni. 4. A felkelés javára történő pénzgyűjtésekre s az azzal összeköttetésben álló egyletekre nézve a kormány hivatalos orgánumaiban nyíltan rászólását fejezendi ki. Egyszersmind hajlandó, a sajtó uszításainak a törvény határozmányai szerint korlátokat vetni, azonban attól tart, hogy ez hasztalan leend, mert csak az esküdtszék ítél Görögországban a sajtó felett. 5. A tett vizsgálatokból kitűnik, hogy a börtönök erőszakos megnyitásánál Chalcisban semmi tiszt sem vett részt, sőt ezek saját veszélyekkel a legénységet kötelességekre figyelmeztették. A görög kormány, melynek a Portávali jó és baráti viszony mindig szivén feküdt, csak sajnálattal láthatja a baráti viszonylatok félbeszakadását. Athen mart. 21. 1854. Paikos. A török ultimátum, melyet az ottomán ügynök Nesset, a görög külügyminiszternek gyors elintézés végett átnyújtott, a négy hatalom képviselőinél a legélénkebb helybenhagyatásra talált, mint ez a következő együttes jegyzékből kiviláglik : „Pajkos úrhoz, Miniszter úr! Török tiszttársunk közlé velünk egy jegyzék tartalmát, melyet ő kormánya megbí­zásából önnek tegnap átküldött. A körülmények oly ko­moly alakulta mellett el nem mulaszthatjuk , ön előtt ujlag ismételni, mit önnek, illető kormányaink nézeteire támasz­kodva, azon sajnálatos események s azon súlyos felelősség tekintetéből, melyeket a görög kormány magára vesz , ha hogy a m. Porta igazságos panaszait tekintetbe nem veszi s a dolgok azon állapotának véget nem vet, mely ez or­­szágra(Görögországra) elláthatlan szerencsétlenséget hozhat soha ismételni el nem mulasztottunk. Athen mart. 20. 1854 B. Leykam, B. Rohen, Wyde T. von Thile W.“ Felelete a török külügyminiszter Resid pasának a­ stambuli görög követ Metaxas urnak jegyzékére : „Önnek jegyzékét, melyben közli velem elhatározá­sát, e várost elhagyni, tudomásul vettem. Tekintve a történ­teket,, melyek vitályaink kiegyenlítését gátolták, nem tartóz­kodom , ennek óhajához képest, az illető útleveleket ki­szolgáltatni. ..Miután mai naptól kezdve mind a diplomatiai mind a kereskedelmi viszonylatok Török- és Görögország közt megszűnnek, ennélfogva elhatároztatott, hogy az itt székelő hellén irodának, úgy mint az ottomán birodalomban működő más hellen consuloknak , haladéktalanul hazájukba vissza kell térniök ; a Törökországban letelepedett hellén keres­kedők és alattvalók hasonlag köteleztetnek Stambult el­hagyni, s ügyeik elintézésére 15 napi határidő fog nekik adatni. Azokra nézve, kik a török tartományokban tartóz­kodnak, a kitűzött határidő csak azon napon veszi kezde­tét, melyen az elutazási parancs velők közöltetni fog. „Positív tények bizonyítják, hogy a hellén királysággal határos török tartományok pusztítása nem csupán a görög kormány merő hanyagságának, hanem szándékos elnéző­­nek tulajdonítandó. „Bárha a cs. kormánynak kétségtelenül joga lenne, azon görög hajókat, melyek az ottomán kikötőkben léteznek, azonnal nagy költekezései fejében letartóztatni, mégis ő fel­sége nem hivő ismeretes elvénél fogva az igazsággal meg­­férőnek, hellén alattvalókat oly dologért megbüntetni, mely csak azok kormányát illeti. Minden görög hajó­nak meg van tehát engedve, bizonyos határidő alatt Gö­rögországba visszatérni. „A leghatározottabb parancsok vannak kiadva, a szegény és teljesen vagyontalan hellen alattvalók elutazásának a legemberibb módon támogatására. Szintigy a betegek és ügyefogyottakra nézve is a lehető kimély hagyatott meg. „Úgy hiszem, ismételnem kell, mikép a hellén kormány egyedül idézte elő e rendszabályokat, ezért minden ebbeli felelősség fejére szálljon. „Midőn legkegyelmesebb uram, a császár felebbi hatá­rozatait önnel közlöm, megragadom az alkalmat stb. (Red­­jeb 3. 1270.) april 1. 1854. Resid.“ Itt következik aztán lord Stratford de Redcliffe kör­irata, melyet már közöltünk. A görögök felkelése Törökországban. Athéni­a­ki tudósitások, melyeket pártatlanoknak mondanak, állítják, hogy a szédelgés a görög népség közt folyvást nő , mindamellett a felkelők valódi tettben nem nagy segítséget nyernek. Az összes erősített helyek még mindig a törökök kezeiben vannak. A felkelők minden összefüggés nélkül egyes csapatokban baran­golnak az országon keresztül. Eddig a pártatlan tudósítások, most következnek a görög tudósítások, ezek szerint Kolokotroni, Plapu­­tas, Petmesas, Meletepoulos, Mauromichalis s más történeti nevek állnak — mindegyik 200—300 em­ber élén, — jól felfegyverezve és szerelve s foly­tatni akarják azon művet ott, hol atyáik és nagyatyáik azt elhagyták, 600 önkénytes gyűlt össze Missolunghi­­ban Zante és Cephaloniából s átsiettek a csatapiaczra. Ezen emberek közt vannak sok jó családból valók s közlegényekül szolgálnak; a róniai szigetek papjai és követei közöl is többen a görög kopot­ban s a szokásos fasarokban állnak a fölkelt sorokban. De vájjon csaló­­dunk-e, ha azt hisszük, hogy a felkelők e történeti ne­vekben, papok és követekben s a velők rajongó cso­portokban nem sokat nyernek ? Többet nyernének , ha valósulna , hogy görög kereskedőházak Manchester, London és Liverpoolban nagy összegeket adnak össze a görög felkelés támogatására Török­országban; mondják, hogy csupán Manchesterben 10,000 ft styre ment e gyűjtött pénz. De vájjon az an­gol kormány nem fog-e e pénzgyűjtéseknek útjába állni? vagy nem fogja-e úgy, mint Stambulban tevék, ezen gö­rögöket azon útra vinni, melyen pénzeket elindították. Különben A­r­­­a előtt ismét ütközet foly, melynek ki-

Next