Pesti Napló, 1854. április (5. évfolyam, 1218-1242. szám)
1854-04-22 / 1235. szám
tételi nyilatkozat megadatott, s a szükséges pénzbeli kárpótlás szintén megigértetett. Nagybritannia, London, april 17. A mai telegráfi tudósítások homlokán ott pompázik: „Odessa bevétele vagy legalább ostromzára. Hogy a bevétel és ostromzár közt igen lényeges a különbség, s hogy az utóbbi a jelen pillanatban sokkal valószínűbb, mint az első, ezt a lapok mindnyájan elismerik; azonban a „Chronicle“ bizonyosnak állítja, hogy már az ostromzárnak is Lüders, és a többi orosz tábornokok positiói- és operatióira iszonyú befolyást kellene gyakorolnia. Bécsből írják, a Chroniclenek : „Vannak itt emberek, kik tudni akarják, miszerint titkos parancsok adattak volna ki, hogy a nyugoti hatalmak részéről a valóságos ellenségeskedések kitörése mindaddig elhalasztassék, mig a f. hó 9-diki bécsi jegyzőkönyv jelentése Sz.-Pétervárra ért s a felelet arra megérkezett. Megengedem, hogy ez talán nem egyéb puszta fecsegésnél; mások ismét úgy vélekednek, hogy Ausztria és Poroszország még most sem tökélették volna el magukat a mondott jegyzőkönyv aláírására, ha titkon nem biztosíttattak volna a felől, miszerint a czár ezen elhatárzó lépést arra használandja , hogy jó, móddal engedhessen , Ausztria és Poroszország monarchái iránt táplált különös tekinteteket hozván fel alapokul, nem pedig Anglia és Francziaországtóli netalánt félelmet, kik ellen ő és felsége, szivének elkeseredésében Ítéletnapig is kész volna folyton küzdeni, ha meg kellene lenni. Ezen személyek továbbá azt hiszik, hogy a czár valószínűleg meg fogja kérni Berlinben királyi sógorát, hogy a lehető legjobb békefeltételeket eszközölje ki Oroszország számára. Mindezekre csak azt mondhatom, hogy ezen török-orosz viszályban a jámbor óhajtás igen is gyakran a gondolat atyja volt. Várjon a német nagyhatalmak utolsó elhatárzó lépése leendő azon hatással, a czár mostani makacsságában fordulatot idézni elő, s mily alakban amely fokig fogna ezen átalakulás bekövetkezni,majd később megláthatjuk. A czártól mindenesetre eszélyesebb volna békét kötni azon föltételek alatt, melyek még most valószínűleg a német hatalmak morális gyámolítását képeznék, mint várni addig, míg a győzelmes szövetségesek neki más s természetesen nyomasztóbb feltételeket diktálandnak. — Párisból több itteni lapnak mint bizonyost írják, miszerint Raglan lord úgy nyilatkozott volna, hogy az első hadjárattól semmi komolyat nem lehet várni. Miután az oroszoknak már egyszer sikerült a Duna mindkét partján hatalmas csapattömegeket, valamint hadszerkészleteket is felhalmozni, valószínűleg csak az 1855-diki hadjárat leen képes az oroszokat a fejedelemségekből kivenni. Maga a „Times“ következő, a kiadóhoz czímzett levélkét közöl : „Mintegy két hónap előtt a közönség tudósíttatott, miszerint el van határozva egy lovas osztálynak keletrei küldetése, de még egyetlen dragonyos sem hagyá el partjainkat. Egy nap azt mondják, hogy Francziaországon keresztül fognak menni , másnap pedig azt mondják, hogy szállító hajókon egyenesen a biskajai öblön keresztül a csatatérre fognak vitorlázni. Majd ismét az előbbi rendelkezésről hallunk, s beszélik, hogy egy maroknyi angol lovas Cardigan lord vezérlete alatt vasúton Párisba szállíttatik, hogy a párisiak mulattatására egy szemlét en miniature mutassanak, s azután ismét vasúton Lyonba menendnek, hogy onnan lapostalpú Rhone-hajókon Marseillebe leússzanak. És e közben a csatatérhez egy lépéssel sem jutottak közelebb , mint 2 hónap előtt valának. A gárdák Máltában fekszenek, a flották marina-katonái szárazra szállíttatnak, hogy Várnában tegyék kötelességeket. Mindez nemcsak a szövetségeseink,hanem ellenségeink szemében is igen középszerű véleményt fog gerjeszteni hadsergünk ereje s határozottságáról; s ha van némi érzelmük a nevetséges irányában, ez nem kevéssé fog fölizgattatni egy tudósítás által, mely ma holnap a lapokat keresztül futotta s melynek az ellenséget látszólag sarokba kelletend szoritni; ez ugyanis teljes gravitással jelenti, hogy egy fegyverkovács Limerickben, bizonyos Mr. Lamprey, Westmoreland Streetben, három nap és három éjjel foglalkozott 11 huszár ezred kardjának köszörülésével. Három hónapnak is el kellene múlnia, míg ezen pompás könnyű lovasság csak egy ellenséget is kaphat szeme elibe; s ha Mr. Lamprey képes is volna azokat oly élesre köszörülni, hogy velők bajuszaikat beretválhatnák, mégis tudva van , hogy e kardok rendelet szerinti aczél hüvelyeikben egy hét alatt ismét oly tompákká leendnek, mint a tűzkaparó gömbölyű vas. Egyébiránt micsoda dragonyosok volnának azok, kik az ellenséget három hónapi távolságban látván maguk előtt, izlandi fegyverkovácshoz folyamodnának.Vajjon Mr. Lamprey elkisérendi-e a huszárokat köszörükövével együtt a keleti csatatérre ?“ ■— Rose ezredes, kit illet az érdem, hogy mint követségi titkár Stambulban első volt, ki mindjárt Menzikoffeg föllépése után leginkább sürgette a britt flottának Stambul előtti megjelenését, a franczia expeditioi csapatok brit katonai biztosává neveztetett ki Keleten, a Syriában több hadjáratban igen dicséretesen működött s szerfelett alkalmas leend oly állomásra, mely diplomatiai tehetségeket, katonai ismereteket s tapasztalást a keleti hadviselésben oly nagy mértékben igényel. Stawiarski Ferencz lengyel őrnagy egy lengyel légió alakítását hozta indítványba Oroszország ellen, melyet természetesen Anglia fegyverezne fel, fizetne, egyszersmind a csatatérre is szállítana. A légió magva 60 lengyel katonából álló, Portsmouthba fekünnék, ha a minisztérium e vállalathoz beleegyezését adandja, több száz lengyel menekült, kik Nagybritanniában elszórva élnek, s Francziaországból is több ezren hozzá csatlakoznának. Aberdeen lord a lengyel őrnagy iratára azt válaszolá, miszerint tervét a had- és gyarmatügyi miniszter fontolás alá veendi. A királynő tegnapelőtt Windsorban egy titkos tanácsban elnökölt, melyben e hónap 26-kának, mint közönséges imanapnak kitűzése elfogadtatott. Palmerston, Clarendon és Gladstone lordok nem valának jelen. Newcastle bg és a miniszterelnök, mint az udvar vendégei, máig is Windsorban maradtak. Bunsen lovag tegnapelőtt hivatalosan értekezett Clarendon lorddal a külügyi hivatalban. Ismét hiszik, hogy visszahivatására nézve ellenparancsot kapott volna Berlinből, de még semmi bizonyost sem tudhatni. Az angol hajóhad a balti tengeren. Ezen óriási hajóhad romboló ereje nem csupán a hajók ágyúk és legénység nagy számában, hanem az új mozderő tevékenységében áll, mely a cserszálak és ágyuk ezreinek eddig nem is képzelt hatást kölcsönöz. E flottának gőzerő által gyorsított s a szél veszélyeitől nem függi mozdulatai egy előbbi flotta működéseivel össze sem hasonlíthatók. Napier admirál képes leendő flotta mozdulatait a szél önkényétől menten, tetszése szerint irányozni. A mélység fejedelme ő, s a szó valódi értelmében uralkodik a hullámok fölött. Az elemeken túlsúlylyal bírván, tőle függ harczot kezdeni vagy azt elkerülni, amint épen tetszik neki. Az oroszok vitorlás hajóhada fölötti győzelme e túlsúly természetes következése gyanánt mutatkozik. Napier admirál, ahová csak hajó mehet, mindenütt annyi ágyuüteget használhat a csatában, amennyit akar. Képzelhető tehát a p. o. „Wellington“ által előidézendő hatás, ha ez egy más csavarral el nem látott hadihajóra szórja az izzó érer tömegeit. . . Tegyük fel, hogy az imént nevezett háromemeletes hajó négy perez alatt hat üteget süt el, ez épen annyit tesz, mintha azt mondanék, hogy négy perez alatt hat tonna (egy tonna 2000 font) öntött ónt szór egy kijelölt pontra. Ha létezhetne is oly hús és vér, mely egy ily üreg oldalnak ellenszegülhetne, de oly vas és fama semmiesetre sem találtatik, mely hasonló óntömeggel szemközt megállhasson. S minthogy e kívül a csavargép mindenütt áthatolhat, bizonyosan egy lövés sem marad hatás nélkül s kevés perez alatt a rombolás iszonyú művét eszközölheti. Mint mindig, a személyes bátorságnak most is nagy tér fog nyílni s igen sok függend a testi erő és vitéz merénylettől; mindamellett azonban a régi taktikusok napjai letűntek s ezentúl a hatalmas „töltések“ lesznek az egyetlen döntő eszköz. A csavarflotta fő előnye abban áll, hogy a hosszas űzőbe vételt elkerüli s az ellenséget hamar megszorítja s ezen előny legalkalmasabb is az angol harczmodor bulldog jelleméhez. A hosszas lövöldözést és kergetést az angol tengerész gyűlöli; ő csak otthonos, hol ökölre kerül a dolog. Midőn azonban a legközelebbi tengeri csata valószínű eredményéről szólunk, nem szabad felednünk, hogy „csavargőzöseink“ a háborúban még ujonczok s a „lovagsarkantyut“ még csak ezután kell kiérdemelniük. A gőz, a béke ezen óriása, nem kevésbé leend romboló szer a háborúban, mint a mily hasznokat hajtott gyárvárosaink gépműhelyeiben. Negyvenhét év előtt az uj-yorki partbástyázaton egy csoport henye bámész nevette ki a bolondos ficzkót, ki pénzét és idejét egy oly gép alkotására vesztegette, mely által lehető legyen a hajót vízfolyam ellen hajtani. A jó emberek gúnya csakhamar csodálkozássá vált, látván, mint halad előre vitorla és evező lapát nélkül a kis hajó. A tudomány védpajzsa s fürkészete által a gőz a tenger veszélyeit csaknem egészen elhárítá; a nyugati polgárisulás legdrágább érdekei azon erőre lőnek bízva, melyet e mozdelem hadihajóinknak ad. Feltéve azonban, hogy csavargőzöseink az első tengeri csatában nem egészen sikereseknek bizonyulnának, akkor a balti flotta második osztálya egy pár hatalmas sorhajót küldene az ütközetbe, melynek vitorlái alatt tengerészeink győzelemhez szoktak. Ezen átalakulási állapotban, midőn a vitorlás hajók Csata-gőzösökkel váltatnak fel, az eszélyesség megkívánja, hogy mindkétféleképen készen álljunk. Az alkalom a „csavar“ sikerét megkísérleni már nem lehet messze, miután Sir Charles Napier nem az az ember, ki elmaradjon onnan, hol ütleget kell és lehet osztani. A szűk medencében, hova az orosz hadihajók visszavonultak, utoljára sem lehet elkerülni, hogy az angol 68 fontosak munkát ne kapjanak. A mostani tengerészet romboló eszközei a tudományokkal általában lépést haladtak. Ha két hajót, melyeknek egyike 1800-ban 104 ágyúra, a másika 1850-ben 91 ágyúra épült, összehasonlítunk, látni fogjuk, mennyit tanult Anglia e félszázad alatt, mert a legnagyobb ágyutűz, melylyel akkor Anglia tengeri fensőségét kivívta , valódi gyermekjáték ama lövésekhez, melyeket ma egy hajó az ellenségre tehet. A baltihoz hasonló flottával biró országnak csak szerencsét lehet kivárni. A csavargőzösök nem gazdálkodnak a töltésekkel, s egyetlen üteg-oldal (broadside , a hajó ágyú bástyázata , mint egy háromemeletesen hat vagyon) 1000 font annál többet szór ma, mint egy 104 ágyús hadihajó Nelson idejében. Mellőzve a roppant különbséget, mely a romboló erőre nézve Nelson és Napier hajói közt van , ehhez még a gőzerő is járul, mely az ütegek hatását épen kétszerezi. Megbocsátható kíváncsiság tehát, ha ily körülmények közt a mentál előbbi eredmény várva váratik. Az admirál feladata hír szerint következő : Riga megtámadása , a Révainál befagyott hajók elfoglalása, Sweaborg bombázása s a tengeralatti erősség,Kronstadt szétrombolása. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy a balti kikötők nagyobb részt zárt kikötők, melyekbe nehéz hajók nem mehetnek; minélfogva az angol kékkabátoknak ugyancsak meg fog gyűlni a bajuk. Ha az oroszok elszánják magukat a kronstadti ágyúk védelmét igénybe venni, akkor természetesen az angol admirál belátására lesz bízva elhatározni, megtámadhatja-e hasonló körülmények közt az oroszokat? Mi az ellenséget illeti, mely ellen az angoloknak a balti tenger hullámtalan medrében kell harczolniok, erről kevés tudatik. Az orosz flotta terjedelmes s állítólag a czár veszszőparipája. Eddigi vállalatai azonban csak arra szorítkoztak, hogy Rigától Révaiig felfedezési utazásokat ten s alkalmilag néha Kopenhágáig is czirkált. A taktikai ismeretek, melyek egy vihartalan tengeren rövid nyári kirándulások által szerezhetők, nem arányosak azokhoz, melyeket angol tengerészek a tág óceánon tesznek magukévá. A balti tengernek megvannak saját veszélyei: ezeknek egyike a jég, s eddig ez volt a legfélelmetesebb ellenség, melylyel az orosz flottának baja volt. De az orosz flottának most majd a világ két leghatalmasb állama egyesült flottájának tüzével kellene szembeszállnia. Törökország- Szambulba a nyugati hatalmak hadüzenete 5-én érkezett meg; a Porta részéről erre vonatkozólag egy manifestum megjelenését várják. 500 görög sietve hagyta el hajókon Törökországot A hydriotáktól küldöttségek érkeztek azultánt kérni, hogy őket az ostromzár alól kivegye. ATr. Zignak írják 17-ről, hogy egy ragusai levél szerint Danilo vladika egy orosz futárnak Cetinjébe érkezte után proclamatiót bocsátott a montenegróiakhoz, melyben ezeket felhívja, hogy egyelőre mint önkénytesek vegyenek részt a Törökország elleni háborúban. (Lásd a legújabb postát.) Diplomatiai tárgyalások a görög felkelés ügyében. A „Journ. de Const.“ utolsó száma a török-görög viszályra vonatkozó okmányokat közöl , melyeket kivonatban ismerni annál szükségesebb, miután a görög felkelés, mint tudva van, a keleti kérdéssel a legszorosabban összefügg s a szepétervári kabinet által kétségenkívül a legfontosb sakk-figura szerepével tisztelteik meg. Az első okmány a török kormány egy jegyzéke Anglia és Francziaország képviselőihez. Bevezetésében felteszi, hogy a képviselők már értesítve vannak az egész Görögországban előforduló rendkívüli eseményekről , s az athéni török követi palota előtt történt sértő jelenetekről. A kívánt felvilágosításokra Paikos görög külügyminiszter, valamint Metaxas stambuli görög követ csak kétértelmű és kitérő választ adtak, s azt ürügyelék, hogy a Görögországon kívül történő eseményeknek semmi összeköttetésük sincs Görögországgal, s az itt történt érzelemnyilvánítások csak az athéni lakosság részéről eredtek, melynek legnagyobb része a görög határtartományok volt lakosaiból áll. A görög kormány továbbá kinyilatkoztatá , hogy a történő dolgok rögtöni elfojtása megegyeztethetlen a görög közigazgatási elvek bölcs lassúságával, s mi a török követséget személyesen illeti, a rendőrminiszter és egy tanár letétele által az elégtétel meg van adva. A görög kormány válasza annál kevésbbé elégíthette ki a Portát , miután amannak szeme láttára naponként történnek dolgok, melyek nyilván mutatják, hogy a görög kormány a baráti hatalomnak tartozó tekinteteket szemmel láthatólag félreteszi. Először a proclamatiók és lázító iratok nem Artában, hanem Görögországban készülnek , s ha igaz, hogy a görögországi izgalmat a török határtartományok lázadása idézte elő , nem kevésbbé igaz az, hogy a görög cselszövények és uszítások terjesztek e lázadást. Ezt a görög kormánynak eltagadni nehéz lesz akkor, midőn görög tisztek, Grivas, Karaiskaki, Zivellastlok, Behami, Kalaras és mások, szinteg beadva lemondásukat, a felkelők soraiban állnak. A görög kormány ezt meggátolhatta volna , nem tette. Ellenben szemei előtt aláírások gyűjtetnek a hetaria-pénztárak, csapatfegyverzések és expeditiók számára, lőszer és lőpor küldemények indíttatnak azon pontokra, hol a lázadás kitörését óhajtják. Továbbá nem kételkedhetni, hogy a lázadási mozgalmak, csak a Görögországban szóval tettel nyilvánított ama szándékban gyökereznek , hogy Törökország jelen helyzetét kizsákmányolhassák , vagy egyszerre a Szambul feletti uralmat elérni, vagy legalább Tricala és Janina tartományokat bekeblezni. Ennélfogva a Porta a görög kormányhoz következő jogos követeléseket intézett: A császári kormány nem tulajdonít becset a török követen ejtett sérelmekért adandó túlzott elégtételnek, azonban azt kívánja, hogy a görög kormány vessen véget azon mozgalmaknak, melyekre a birodalmon kívül és belül befoly. A görög kormány tehát nyiltan nyilatkozzék ama törekvések ellen , s gondoskodjék arról, hogy határain az állami és népjogok elvei lábbal ne tapodtassanak. Továbbá azon egyéneket, kik főleg a lázadást előidézték vagy táplálták, hivja vissza s vonakodás esetében az ez esetre szóló büntetésekkel fenyegesse. Miután e rendszabályok sehogy sem ellenkeznek egy baráti hatalom kötelességeivel, ennélfogva az athéni követ utasíttatott, azonnal Szambulba visszatérni, mihelyt e jogos követeléseknek meg nem felelnek. Egyszersmind Metaxas minden görög consullal együtt elhagyandja a török államot. A Porta illőnek tartó Görögország védhatalmait e tényállásról értesíteni s előrelátja, hogy ezek a görög kormány megfoghatlan magaviseletét felette roszalni s az ebből eredő következményekhez beleegyezéseket fogják adni. Resid pasa. A második okmány Paikos görög külügyminiszerhez van intézve, s ismétli mindazon indokokat, melyek az athéni török követet készteték a görög kormánynál a császári kormánynak tartozó elégtételt sürgetni. A Porta a hellén kormány bölcs belátására bízza megítélni, vájjon az általa elfogadott kitérési rendszer megérdemli-e a kellő figyelembe vételt. A Porta nem akar a görög néphez fordulni s alkotmányával semmi köze. Panaszai csupán a görög kormányt illetik s a cs. kormány teljes jogát érzi, csak ezt tenni felelőssé az eseményekért, mig ő maga minden rendelkezésedre álló eszközökkel azok ellen forduland, kik jogait megtámadják és az állam belnyugalmát veszélyezik. A Porta ennélfogva követeli a görög kormánytól : 1. Azon tényleges biztosítást, hogy Zavellas, Zervas, Grivas, Haggi, Petro, Stratos, Caratasso, Papacosta, Croni, Pasteli, Karaiskaki, Velio, Angheli, Cordojani és más fölkelő főnököket, kik Görögországban katonai rangot birnak, 10 nap alatt hónukba visszahívja, ott egy bizottmányi törvényszék elé állitja, mely a tölebbiek magaviselete felett a törvények szerint itélend. 2) Minden fegyverkezés, fegyverküldés és a felkelés javára a fegyveres határátlépés betiltását s azon személyek hivatalból letételét, mint Costi, Sutzo, Maurokordato stb. kik egész nyíltsággal izgatják a szenvedélyeket. 3. Hivatalos fellépés a comitek s a felkelés támogatására szolgáló pénzaláírások ellen. 4. A görög lapok heves hangjának Törökország ellen annyiban korlátozását, mennyiben a törvények ezt megengedik. 5. Vizsgálatot azon tiszt felfedezésére nézve, ki a chaloisi börtönöket megnyitotta s a foglyokat felfegyverezte. A Porta azon őszinte óhajt táplálja: mindent eltávolítani, mi baráti viszonyát Görögországhoz megzavarhatná, s maga részéről is elvárja, hogy Görögország e méltányos követeléseknek megfelelem. Azon esetre azonban, hahogy a hellén kormány válasza szokott módon csupán ürügyekre, igazolásokra és kitértelmű phrasisokra szorítkoznék, a m. P. minden diplomatiai és keresk. viszonylatok megszakítására, valamint további lépések,melyeket a viszonyok igénylendnek, kényszerítve látandja magát. Athen, márt. 19. 1854. Nesset. (Ez ultimátumra adandó válaszra két napi határidő adatott.) A harmadik okmány Paikos válaszát tartalmazza amaz ultimátumra. A görög miniszter azzal kezdi, hogy kormánya kezdettől fogva a legőszintébb barátságot tanúsította Törökország iránt. Ha görög önkénytesek léptek török területre, úgy ezt a Porta nem tekintheti ellenséges lépésnek a görög kormány részéről, mert számos példák hitelesen bizonyítják, hogy mily hasztalan keresett igazságot és orvoslást a görög kormány ilyen fegyveres határátlépések és rablások ellen, melyek a határországok részéről Görögországban történtek, a Porta képviselőinél és Szambulban. A többi vádakra nézve a miniszter az alkotmányt okozza, mely a tevékeny fellépést nem egy tekintetben, mely ugyan a fölkelésnek használt, zsibbasztotta. Mi az ultimátum öt pontjait illeti, a miniszter fel van hatalmazva azokra következőleg felelni: 1. A tisztek visszahívása a kormány hatalomkörén kivül fekszik, ők beadták lemondásukat, mely elfogadtatott s a távolba mentek. Ekként a kormány törvénykezési körén kívül állván , ennek most nincs joga, sem őket Görögországba visszahívni, sem pedig bármely közlést hozzájuk juttatni. 2. Mennyiben az alkotmánynyal megfér, gondoskodni fog a kormány, hogy továbbá semmi fegyverkezések a szomszéd állam ellen ne történjenek, egyszersmind mennyiben a határvonal természete és kiterjedése lehetővé teendő, a fegyveres átlépést meggátolni ügyekrendik. 3. A vádolt hivatalnokok ellen vizsgálat fog rendeltetni. 4. A felkelés javára történő pénzgyűjtésekre s az azzal összeköttetésben álló egyletekre nézve a kormány hivatalos orgánumaiban nyíltan rászólását fejezendi ki. Egyszersmind hajlandó, a sajtó uszításainak a törvény határozmányai szerint korlátokat vetni, azonban attól tart, hogy ez hasztalan leend, mert csak az esküdtszék ítél Görögországban a sajtó felett. 5. A tett vizsgálatokból kitűnik, hogy a börtönök erőszakos megnyitásánál Chalcisban semmi tiszt sem vett részt, sőt ezek saját veszélyekkel a legénységet kötelességekre figyelmeztették. A görög kormány, melynek a Portávali jó és baráti viszony mindig szivén feküdt, csak sajnálattal láthatja a baráti viszonylatok félbeszakadását. Athen mart. 21. 1854. Paikos. A török ultimátum, melyet az ottomán ügynök Nesset, a görög külügyminiszternek gyors elintézés végett átnyújtott, a négy hatalom képviselőinél a legélénkebb helybenhagyatásra talált, mint ez a következő együttes jegyzékből kiviláglik : „Pajkos úrhoz, Miniszter úr! Török tiszttársunk közlé velünk egy jegyzék tartalmát, melyet ő kormánya megbízásából önnek tegnap átküldött. A körülmények oly komoly alakulta mellett el nem mulaszthatjuk , ön előtt ujlag ismételni, mit önnek, illető kormányaink nézeteire támaszkodva, azon sajnálatos események s azon súlyos felelősség tekintetéből, melyeket a görög kormány magára vesz , ha hogy a m. Porta igazságos panaszait tekintetbe nem veszi s a dolgok azon állapotának véget nem vet, mely ez országra(Görögországra) elláthatlan szerencsétlenséget hozhat soha ismételni el nem mulasztottunk. Athen mart. 20. 1854 B. Leykam, B. Rohen, Wyde T. von Thile W.“ Felelete a török külügyminiszter Resid pasának a stambuli görög követ Metaxas urnak jegyzékére : „Önnek jegyzékét, melyben közli velem elhatározását, e várost elhagyni, tudomásul vettem. Tekintve a történteket,, melyek vitályaink kiegyenlítését gátolták, nem tartózkodom , ennek óhajához képest, az illető útleveleket kiszolgáltatni. ..Miután mai naptól kezdve mind a diplomatiai mind a kereskedelmi viszonylatok Török- és Görögország közt megszűnnek, ennélfogva elhatároztatott, hogy az itt székelő hellén irodának, úgy mint az ottomán birodalomban működő más hellen consuloknak , haladéktalanul hazájukba vissza kell térniök ; a Törökországban letelepedett hellén kereskedők és alattvalók hasonlag köteleztetnek Stambult elhagyni, s ügyeik elintézésére 15 napi határidő fog nekik adatni. Azokra nézve, kik a török tartományokban tartózkodnak, a kitűzött határidő csak azon napon veszi kezdetét, melyen az elutazási parancs velők közöltetni fog. „Positív tények bizonyítják, hogy a hellén királysággal határos török tartományok pusztítása nem csupán a görög kormány merő hanyagságának, hanem szándékos elnézőnek tulajdonítandó. „Bárha a cs. kormánynak kétségtelenül joga lenne, azon görög hajókat, melyek az ottomán kikötőkben léteznek, azonnal nagy költekezései fejében letartóztatni, mégis ő felsége nem hivő ismeretes elvénél fogva az igazsággal megférőnek, hellén alattvalókat oly dologért megbüntetni, mely csak azok kormányát illeti. Minden görög hajónak meg van tehát engedve, bizonyos határidő alatt Görögországba visszatérni. „A leghatározottabb parancsok vannak kiadva, a szegény és teljesen vagyontalan hellen alattvalók elutazásának a legemberibb módon támogatására. Szintigy a betegek és ügyefogyottakra nézve is a lehető kimély hagyatott meg. „Úgy hiszem, ismételnem kell, mikép a hellén kormány egyedül idézte elő e rendszabályokat, ezért minden ebbeli felelősség fejére szálljon. „Midőn legkegyelmesebb uram, a császár felebbi határozatait önnel közlöm, megragadom az alkalmat stb. (Redjeb 3. 1270.) april 1. 1854. Resid.“ Itt következik aztán lord Stratford de Redcliffe körirata, melyet már közöltünk. A görögök felkelése Törökországban. Athéniaki tudósitások, melyeket pártatlanoknak mondanak, állítják, hogy a szédelgés a görög népség közt folyvást nő , mindamellett a felkelők valódi tettben nem nagy segítséget nyernek. Az összes erősített helyek még mindig a törökök kezeiben vannak. A felkelők minden összefüggés nélkül egyes csapatokban barangolnak az országon keresztül. Eddig a pártatlan tudósítások, most következnek a görög tudósítások, ezek szerint Kolokotroni, Plaputas, Petmesas, Meletepoulos, Mauromichalis s más történeti nevek állnak — mindegyik 200—300 ember élén, — jól felfegyverezve és szerelve s folytatni akarják azon művet ott, hol atyáik és nagyatyáik azt elhagyták, 600 önkénytes gyűlt össze Missolunghiban Zante és Cephaloniából s átsiettek a csatapiaczra. Ezen emberek közt vannak sok jó családból valók s közlegényekül szolgálnak; a róniai szigetek papjai és követei közöl is többen a görög kopotban s a szokásos fasarokban állnak a fölkelt sorokban. De vájjon csalódunk-e, ha azt hisszük, hogy a felkelők e történeti nevekben, papok és követekben s a velők rajongó csoportokban nem sokat nyernek ? Többet nyernének , ha valósulna , hogy görög kereskedőházak Manchester, London és Liverpoolban nagy összegeket adnak össze a görög felkelés támogatására Törökországban; mondják, hogy csupán Manchesterben 10,000 ft styre ment e gyűjtött pénz. De vájjon az angol kormány nem fog-e e pénzgyűjtéseknek útjába állni? vagy nem fogja-e úgy, mint Stambulban tevék, ezen görögöket azon útra vinni, melyen pénzeket elindították. Különben Ara előtt ismét ütközet foly, melynek ki-